Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-03 / 2. szám

KI ekünk bizonyára ez a 1 ^ mostani. A legemlékezetesebb évzáró, hiszen (I több, általunk tisztelt és I1 szeretett embernek tehettük * fel a kérdést: melyik volt az ön legemlékezetesebb szilvesztere?

Az év zárása mindig az életünk egy-egy szakaszának a lezárása, summázása. Mit tettünk jól, mit rosszul? S bár kevés olyan ember van, aki január elsején új hittel ébred — hiszen többnyire átmulatjuk az éjszakát —, új terveket azonban sző, s kicsit várakozással néz előre az év kapujából: Milyen lesz 1977?... Válaszolni még nem tudunk. ^ így hát kutassunk a múlt f ban.

\

Legutóbb a nedeci várúr. Bevallom, Pongrácz grófot szerettem, nagyon szerettem, de ugyanakkor iszonyatosan féltem is tőle. Ha elébe kerülök, biztosan a nyakam közé csap, régen elvesztett pallosjogával. Pedig én igazán ártatlan vagyok . . . Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas.

— Számomra — mondta életének lélegzetvételnyi szünetében — minden szilveszternek az volt a boldogsága, hogy végig tudtam élni az óévet és megértem az újat. Ennél nagyobb öröm kevés akadhat az ember életében. A legsikeresebb és legfelejthetetlenebb talán a mostani lesz, ha mindazt az emberiség elleni merényletet, amit az 1976-os év hozott, az 1977-es el tudja felejtetni, el tudja törölni. Hogy ne kelljen többé gyomorégéssel, fejfájással és rettegéssel ébredni .. . Kérem a szilveszterfelelöst, hogy ezt intézze el, minél előbb, mert nincs sok időm kivárni . . .

Nemzetközi hírű akadémikus, egyetemi tanár. Azonban mindezt tőle magától aligha tudhatná meg az ember. Ez a szerénység is egyéniségéhez tartozik. Volt és jelenlegi hallgatói megegyeznek abban, hogy jogi tanulmányaik legkedvesebb pillanatai közé tartoznak az ő órái, ahol baráti társuk, bölcsen beszélgető partnerük volt dr. Bihari Ottó:

— Mindig rettentően utáltam a hivatalos ünnepeket. Legkeservesebb szilveszterem 1958- ban volt, mert januárban költöztünk Pécsre. Nagyon jól

Legnagyobb boldogság: megértem az új évet Az új esztendő mindig fordulópontot jelent Kezdtük a lóvasútnál és elértük a helikoptert Szilveszterkor ismerkedtem meg feleségemmel O, csak boldog új évet jöttem kívánni

éreztem magam, mint budapesti lakos, de tudtam, hogy nem folytathatom a kétlaki életet, hisz a pécsi egyetemen tanítottam. Bizonytalan voltam, nem sejtettem, milyen lesz új életem. Az óévet mór régóta szűk baráti társaságban búcsúztattuk, és bizony fekete hangulat volt, sirattak, a sötét gond ott matatott a hátunk mögött.

— Milyenre sikerült az első pécsi szilveszter?

— Ugyanolyanra. Ugyanaz a társaság, ugyanúgy, de mór Pécsett jött össze, és sokkal vidámabban. Azóta is sorba- kosztosok vagyunk, minden évben másutt ünnepelünk. Idén például feleségemmel mi megyünk Budapestre.

Bábolna neve különösen csengő. A mezőgazdasági kombinátról naponta hallunk híreket, jó híreket. S bár Baranyától messze van, sikereiknek mi is örvendünk. Hiszen nemzetünk gazdasága, hiszen igazgatója Burgert Róbert megyénkből indult a bábolnai csatába.

— Az öregek a múlt szilvesztereire emlékeznek, a fiatalok pedig a jövőt kutatják — mondta Burgert Róbert. — Én, a koromat nem tekintve, kettejük közé sorolom magam elpusztíthatatlan optimizmusom révén. De hadd emlékezzek az 1947-es szilveszterre, amikor Pécsett, a Nádor előtt elvesztettem az aznap vásárolt karikagyűrűmet. Akkoriban még macskaköves volt az út, s barátaimmal, a taxisofőrökkel ott kutattuk az út repedéseit, de hiába . . . Velük együtt vészeltem át az éjszakát, poharazva, vitatkozva, jó kedvvel. Mert akkoriban mindig akadt egy jó barát, aki sorsomban osztozott, segített.

Aki becsülte a gondolat értékét, amit mostanában egyre kevesebben becsülnek, ha nem lehet azonnal pénzt csavarni belőle . *. Szóval, mikor kijózanodtam, ' megleltem a gyűrűt is, a nadrágom hajtókájában. Oda csúszott.

o

Rengeteget ír. Percnyi szabadideje sincs: könyv, folyóirat, napilap — számára mindegy. Felesége veszi fel a telefon- kagylót, közli, hogy nem ér rá, de írni fog. Aztán, amint elmondom kérésem, hívja férjét, Csutka Istvánt. Aki a válaszon elgondolkozik:

— Nem is tudom ... Külön, egyetlen szilveszter sem maradt meg bennem. Nem is jelentettek számomra soha semmi különöset. Talán az évek, amik kitöltik... Szerintem a szilveszter végeredményben egy szomorú ünnep, igen szomorú, mert mindig elmúlik egy év. Eltemettünk egy évet, s ezt nem is igen érjük fel, legfeljebb tudat alatt motoszkál valami, s az külön szerencse, hogy az emberi természet úgy alakult, hogy magasra csap a hangulat, és borba fojtjuk bánatunkat. Hogy éppen italozunk . . . Nem gondolunk arra, meglehet, ez a szilveszter éjszaka, ez az újév — forduló minden korábbi örömét elveszi az embertől.

Csorba Győző egyszer irodalmi mindenesnek nevezte. Szereti a jó ételeket, italokat, a szavak zenéjét; hórom mondatból igazi

és utánozhatatlan zsánert tud teremteni. Szépíró, kritikus, esz- széista, újságok poétája Calsai Pongrác:

— Jubilálok idén: vidám és szomorú szilvesztereim közű' a tíz évvel ezelőtti a legemlékezetesebb, ekkor született Dániel névre hallgató elsőszülött gyermekem. Egy nagyon kedves barátommal a Nemzeti Étteremben ücsörögtünk, úgy éreztem, a cigányzene hamis, a malac- pecsenye rágós és félig nyers, a bor ecetes. Trombitálás, harsogás, szerpentin — én meg percenként rohangáltam a szilveszteri asztaltól a kórházba. Aztán megszületett a gyerek, barátom hazament, én meg bekukkantottam a Moulin Rouge- ba, de innen is percenként visz- szo a kórházba .. . Idén? Az idén itthon leszek. A lábommal nem vagyok még egészséges, két gyerek is van, no meg az az igazság, hogy ellustultam, nem hat már rám igazán a szilveszter. Délután Dani tart „gyerekzsúrt", ekkor elmegyek hazulról, már csak azért is, mert a Nők Lapjánál — ki tudja miért?! — karácsony és szilveszter napján is szerkesztőségi értekezletet tartanak.

Q

Országgyűlési képviselő. Sziv- vel-lélekkel baranyai, a Szigetvári Állami Gazdaság igazgatója. Kasó József.

— Tizenkilenc szilvesztert értem meg, mint a gazdaság vezetője. Kezdtük a lóvasútnál, s elértünk a helikopterig. Minden év hozott valami újat, szépet, de talán az 1968-as a legemlékezetesebb. Akkor kezdtük a komplex meliorációt, ötvenhatmilliós befektetéssel, megmozgattunk a gazdaságban egymillió köbméter földet, kialakítottunk 200 kilométer földutat... A gazdaság életében 1968 fordulópont volt. Most lesz a hűség. Aztán jött egy háború, egy házasság, egy válás, és összeházasodtunk . . .

o

A szervátültetések témaköre a tudományágak felosztásakor a 6-os számot kapta az Egészségügyi Minisztérium tudományos kutatási főosztályától. E témakör koordináló intézete, a Szegedi Orvostudományi Egyetem I. számú Sebészeti Klinikája. Professzora dr. Petri Gábor. Legutóbb azt nyilatkozta lapunknak, hogy a hazai kutatási programban ez idő szerint csak a veseátültetés, a vesetranszplantáció szerepel. Most talán könnyebb dolga volt.

— Visszaemlékezni?... Egy szilveszteri sztorit kérnek tőlem? Ennél nehezebb nincs is — válaszolt dr. Petri Gábor. — Én minden évzárót a családommal töltöm, az ünnep, családi ünnep. De talán egy óévbúcsúztatót nem felejtek el soha. A legjobb barátommal 1938-ban nekivágtunk a pesti éjszakának, végig koptattuk a várost kevés pénzzel, reménykedve .. . Végig az Andrássy úton, át az Oktogonra, több vendéglőbe, kocsmába is benéztünk, de végül is nem tudtunk kikötni sehol. Átsétáltunk az újesztendőbe ...

Egymást győzködve, vitatkozva, emelkedett hangulatban. A barátom . . .? Elvitte a háború.

o

szadik szilveszterem, s ilyenkor az ember egy pillanatra megállhat, elgondolkozhat... Jól csináltuk-e, mit kéne még tenni . .?

ni

A magyar betseller-listán — ha lenne ilyen — valahol nagyon az élen találtatna. Finom művű, pikáns prózáját szeretik az olvasók, s ha amolyan igazi, rá jellemző „szexi” sztorit rendeltünk volna tőle, a most következőnél jobbat kitalálni se tudott volna Kolozsvári Grand- pierre Emil:

— Ezelőtt harmicnhat évvel, 1940 szilveszterén ismerkedtem meg második feleségemmel, s az az örömteli, néha viharokkal tarka jó kapcsolat azóta is tart. A Franklin Társulat vezetőjének Gül baba utcai lakására mentem — ma úgy mondanánk — egy bulira, már kissé kapatoson. Furcsa lakás volt, az előszoba magasabban helyezkedett el, mint a társalgó, így belépve óriásit botlottam. Felnézve egy csodálatos nővel találtam magam szemközt, aki zebracsíkos ruhát viselt, olyan csíkokkal, melyek pont a kellő helyeken szélesedtek ki, kiemelve gyönyörű idomait. Azonnal vadul udvarolni kezdtem neki, aztán valamin megsértődött, én pedig ugyanezen a bulin megismerkedtem első feleségemmel, s neki is udvarolni kezdtem. Később a másodikat kísértem haza, beszélgettünk, kiderült, hogy ő is franciabolond, mint én akkoriban, kialakult közöttünk egy szépirodalmi barátA Csárdáskirálynő előadásait nélküle nem is lehetett elképzelni, operettek százainak volt „vidám fickója”, szilveszterenként Szilágyi György nyelvtörő versikéit hadarta el szédületes sebességgel. Aztán gondolt egyet, s minden régit odahagyva átment a Thólia színházba, drámai szerepekre. Ráthonyi Róbert:

— A háború utáni első szilveszteren kezdő színészként valamelyik körúti moziban léptem fel. Mondanom se kell, már akkor is blattoltam, hakniztam, arra se volt időm, hogy megnézzem a színpadot... Ami nem is létezett; mindössze egy vékony élőké volt a vászon előtt. Meghallottam az élőzenét és óriási lendülettel berohantam, hogy aztán egyenesen lezuhanjak a színpadról, pont egy termetes hölgy ölébe. Megijedtem, ő azonban még jobban: bejelentenek egy színészt, az beront és a nyakába zuhan. — Mit csinál maga itt?! — sikol- totta. Kábán körülnéztem, s csak ezt tudtam kinyögni: — Ó, csak boldog újévet jöttem kívánni I

Megközelíthetetlen embernek tűnik, posztja félelmetesen cseng ... A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze. Ebben minden együtt van: a jog, az igazságosság. Az országgyűlés választja, négy esztendőre, s a gyakorló államvizsgózók jól tudják: az Áltamjog tankönyvben az is ott áll: visszahívható: Mi felhívtuk dr. Szíjártó Károlyt telefonon.

— Melyik . . . melyik?----kérd

ezett vissza a főügyész. — A kérdésből önkénytelenül is kibukik a válasz. Az 1945-ös, a szabad ország első szilvesztere. Az a szilveszter, amikor igazán önfeledten és boldogan tudtunk mulatni, egymás nyakába borulni . . .

o

Egy háztetőn villanó napsugárról, a tűzfalakon sötétlő salétromfestményekről, az elmúlásról írja verseit, egyszerű, mondhatni prózai szavakból, s ez mégis fájdalmas kiáltású költészet. Zelk Zoltán:

— A szilvesztert Balatonfüre- den töltöttem a Szívszanatóriumban, mint mór annyiszor. Egyedül voltam és magányosnak éreztem magam. Hirtelen csöngött a telefon. — Szép Ernő?! — dörrent rám egy hang ellentmondást nem tűrően. Majdnem azt válaszoltam: nem, Kosztolányi Dezső. Vagy Babits Mihály. Úgy gondoltam, valami rossz telefontréfa, de a beszélgetés során derült ki, hogy a szomszéd szobában fekszik egy másik beteg öregúr, dr. Szép Ernő; őt keresték, s tévedésből kapcsolt hozzám a telefonos. Tulajdonképp jó tréfának tűnik, de a körülmények, állapotom folytán kísértetiesnek éreztem... és az idén? Hogy érzem magam? Rosszul. Az idei szilvesztert itthon töltöm, ágyhoz szegezve. Négy éve betegeskedem, tizenhat kórházzal a hátam mögött, és nem javulok ...

Kozma Ferenc—Szántó Péter

Rajz: Erb János

Mire jó a kaukázusi pezsgősüveg?

Új sztori a villányi utcán: lassan már az üres üvegeket is el lehet adni. Ezen nevettek a faluban, amikor néhány fiatal lány tűvé tette a házakat mindenféle borosüvegek után. Aztán szedték már a pálinkásat is, meg a likőröset, A végén meg semmi sem kellett, csak a szovjet pezsgő üres üvege.

De mi lett a sok szovjet pezsgősüvegből? — Gyűrű, meg nyakék. Mert a többi üvegfajtát is keményen megpróbálták, izzó kemencében ol- vasztgatták, de egyik sem állta ki a tüzes próbát. Egyedül a szovjet pezsgő üvegére mondta Cservény József, a művelődési ház igazgatója, hogy..,

— . . . ez puha kaukázusi kvarcból készül és nem veti le magáról a ráolvasztott másik üveget.

A villányiak nagyműveltségű kulturális vezetője, aki filmrendező diplomával, fél tucat nyelvtudással, a magyar pantomim tankönyv szerzőségével, kolozsvári magyar színészképző tanári múltjával állt a villányi művelődési otthon élére —, kísérletezni kezdett az üveggel. Csak úgy, kíváncsian, hogy mit rejt magában ez az anyag, milyen szépséget lehet kiformálni belőle. Elment a meqyei tanácsra, Timár Irma közművelődési csoportvezetőhöz:

— Szerveznék egy szakkört, de nincs hozzá kemencénk.

Megkapták, huszonötezer forintért. No jól van, most már dolgozni kell -, mondogatták a villányiak, mert most már Cservény József nem volt egyedül ezzel az új izgalommal. Mások is jöttek, olvasztgatták az üveget, az meg dobta le magáról sokáig az „idegen testet", a másik üvegfajtát. Mígnem a szovjet pezsgősüvegek .. .

Azóta néhány villányi ifjú fehér kesztyűt húz a hét egy- egy napján és kerámiát játszik. El is keresztelték a munkájukat: üvegplasztikának.

Igaz, nincs helyiségük, a kemence nagy, szögletes hasával ott állt a művelődési ház egyik sarkában. Cservény József a kész munkákat elvitte az Ipar- művészeti Alaphoz, ahol ezt mondták rá:

— Uram, nem ismerjük, ilyet még nem láttunk!

Cs‘ rvény József persze előtte orosz nyelvű szilikát szakkönyveket fordított le, elment a gépállomásra és hulladék- anyagot szerzett, hozzálátott a tűzzománc készítéséhez is. Másfél év múltán lassan kikerekedett egy szép munka.

Fehér kesztyűvel dolgoznak rajta, nehogy a kéz zsírossága nehezítse a kétfajta üveg kötődését. Az üvegplasztika gyűrűkön, meg nyakékeken lévő dísz két milliméter mélyen olvad bele a plasztikába. Fél órát dolgoznak, két órát takarítanak, annyi a hulladék. De nincs két egyforma gyűrű. Még ha pontos kézzel sikerülne is lemásolni egy már kész munkát, a kemencének minden pontján másként-másként ég ki. Neveli a szakköri tagok szín- és formaérzékét.

Cservény József Kolozsvárott a kerámiát a szobrászattal együtt tanulta, a szomszédban a villányi kerámia szimpozion, s az vállalta a védnökséget. A kályha mindent éget, tűzzománcot is. A kemence megjött, de helyet nem kaptak. Lassan mégis kialakulna a szakkör, az egyetlen ilyen az országban. Csakhogy Cservény József búcsúzik Villánytól, jövőre már máshol dolgozik. Remek ötlete viszont tovább él ebben a faluban: a „gyártási titkot” Virányi Endrének adta ót, aki tűzzománc szakkörként szervezi tovább ezt a munkát.

Földessy Dénes