Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)
1976-12-28 / 358. szám
1976. december 28., kedd Dunantmt napló 3 Vita Honnan vegyük ami nincs? A munkaerőhelyzet gondjairól Matematikailag nem igazolható az állítás, miszerint Magyarországon teljes — azaz: száz százalékos arányú — foglalkoztatottság valósult meg. Ám a matematika igazsága ez- esetben sovány vagy éppenséggel semmilyen vigaszt sem jelent. Igaz ugyan, hogy az elmúlt öt évben a munkaképes korú nők 66 százaléka vett részt a társadalmilag szervezett munkában, ám sokkal többen még ha akarnának sem állhatnának munkaviszonyba, többek között azért sem, mert például lakóhelyük környékén nincs munkahely ... A munkaképes korú férfiak esetében is csak 84 százalékos a foglalkoztatási arány, de ez is megfelel a demográfiailag lehetséges maximumnak, mert a munkaképes korúak egy része még tanul, vagy — például rokkantság miatt nem vállalhat munkát. A matematikailag kimutatható „tartalék" tehát voltaképpen nem tartalék, legalábbis a jelenlegi körülmények között nem az . .. Ilyen helyzetben kezdődött a jelenlegi tervidőszak és tevődik fel a nagy kérdés: honnan vegyük ami nincs, a szükséges számú és képzettségű munkaerőt? Apadó források A népgazdasági terv számítások szerint az összes munka- erőforrás 1976 és 1980 között körülbelül 40 ezerrel csökken, elsősorban a fővárosban, Észak-Magyarországon, a Dél - Alföldön és a Dél-Dunántúlon. Kisebb — majdhogynem jelentéktelen — mértékű növekedéssel lehet számolni az Észak- Dunántúlon és Észak-Alföldön. (Viszont: e tartalék hasznosítása — elsősorban azért, mert nőkről van szó — inkább csak a helyi munkalehetőségek bővítésével oldható meg.) A terv ugyanakkor a foglalkoztatottak számának körülbelül hatvanezres növekedésével számol a következő öt évben, oly módon, hogy feltételezi a munkaképes korú népességből újabb tízezrek munkába állítását. Ezen belül a terv azzal is számol, hogy ugyanebben az időszakban körülbelül 130 ezerrel csökken a mezőgazdaságban dolgozók száma (igaz: ennek realitását az agrárszakemberek közül jónéhányan megkérdőjelezik . . .), valamint, hogy az ipari létszám nem emelkedik tovább. így fest vázlatosan a következő öt év országos munkaerőmérlege, s most nézzük — ugyancsak vázlatosan — mivel számolnak a vállalatok, az ágazatok? A qépiparban elsősorban a kiemelt nagyvállalatok jelezték létszámnövelési szándékukat. Ha más gépipari vállalatoknál sikerül az igényeket alaposan visszaszorítani, akkor ez a szándék részben megvalósítható. A nehézipari vállalatok jóval szerényebbek voltak. A Nehézipari Minisztérium számításai és jelzései szerint a tárca vállalatainál további munkaerőtartalékok mozgósíthatók; mindent egybevetve, a nehézipar létszámigénye 1—2 százalékkal lehet alacsonyabb, mint amire a népgazdasági tervkészítők számítottak. A könnyűiparral kapcsolatA Kaposvári Gépészeti Szakközépiskolában harmadik éve működik a Bánki Donát Főiskola Levelező Tagozata, ahol gyártástechnológia szakos üzemmérnököket képeznek JELENTKEZNI: március 15-ig lehet a Tü. 821. számú jelentkezési lappal. A felvételi vizsga tantárgyai matematika—fizika. A felvételi vizsgára készülni egyéni tanulással, vagy a Szakközépiskolában szervezett tanfolyamon lehet. További felvilágosítás a Gépészeti Szak- középiskolában — Kaposvár, Rippl-Rónai út 15. — kapható. ban olvashatjuk a legváltozatosabb számokat; jelentős az eltérés a népgazdasági terv, a minisztériumi és a vállalati számítások között, s az igazi gond ott kezdődik, hogy a könnyűipar a legmértéktartóbb tervezéssel sem mondhat le a létszám bizonyos arányú növeléséről (különösen nem a nyomda- és a ruházati ipar). Kedvezőbb a helyzet az építőiparban, ahol eleve kisebb létszámnövekedést terveztek, mint amivel a népgazdasági terv számolt. Növekedő termelési feladataikat a termelékenység tervezettnél gyorsabb ütemű emelkedésével akarják megvalósítani. Ez reális törekvés, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az építőiparban alkalmazott bér- és személyi jövedelem szabályozás a vállalatokat nem ösztönzi a jelentősebb létszámbővítésre. A kereskedelem által jelzett munkaerőigények lényegében azonosak a népgazdasági terv számításaival, de az már most is nyilvánvaló, hogy további munkaerőhiány várható a városi élelmiszerkereskedelemben, a vendéglátóiparban és az üdülőkörzetek kereskedelmi és vendéglátó egységeinél. Az úgynevezett nem anyagi ágazatok munkaerőigényének kielégítése végsősoron két tényezőtől függ : egyrészt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők pályázatok útján való elhelyezésének következetes végrehajtásától, másrészt a meglévő létszám stabilizálásától. (A munkaerő- igény több mint hatvan százaléka egyébként az egészségügyben és az oktatásban jelentkezik.) Mozgósítható tartalékok A számok egyértelműen jelzik: az igények sok esetben meghaladják a lehetőségeket és a számok mögött az is felfedezhető, hogy sokan — még ma sem és még mindig — egyszerűen nem veszik tudomásul a megmásíthatatlan tényt, hogy tudniillik: nincs és egyelőre nem is lesz — a szó valamikori, ha úgy tetszik klasz- szikus értelmében vett — szabad munkaerő. Igaz: a nép- gazdasági tervezők is számolnak a munkaerőforrások bővítésének lehetőségével, de ez ma már egészen mást jelent, mint akár csak tíz évvel ezelőtt. Elsősorban minőségi változásokkal lehet számolni, ha ezt a termelőszférában, a gyakorlati életben is komolyan veszik. Változtatni kell az oktatás, a szakképzés szerkezetén, ami — enyhén szólva is — nem minden téren igazodik a népgazdaság szükségleteihez. Alighanem gyökeres reformokkal kellene hatékonyabbá tenni a pályaválasztási munkát és nem volna szabad sajnálni a fáradságot semmitől, aminek segítségével elérhető lenne, hogy a nyugállományba készülő, de sokesetben még bőven munkaképes korúak egyre nagyobb hányada tartsa érdemesnek a további munkát. Elodázhatatlan feladat a csaknem félmillió csökkent munka- képességű dolgozó gyors, okos, humánus rehabilitációja, lehetőség szerinti foglalkoztatása. És mindezek mellett: a szakmai továbbképzés, s ezügyben érdemesnek látszik néhány mondat erejéig elidőzni. A televízió műsora a napokban sokoldalúan elemezte az ország munkaerőgondjait. A Szerszámgépipari Művek egyik gyárának vezetője kereken és könnyedén kijelentette, hogy az ő gyárukban betanított munkásokból ritkán lesznek szakmunkások, mert — úgymond — „erre nincs igény, az emberek nem hajlandók tanulni. . Szabad legyen megkérdezni: mennyiben hajlandóság kérdése ez? Persze olyan esetben — mint ezt ugyanebben a tv- műsorban, a Magyar Posztó egyik munkásnőjétől hallottuk — ha a korszerű gépeken, a magasabb szaktudást követelő munkával lényegesen kevesebbet keresnek a munkások, akkor aligha vállalják a szakmai továbbtanulás kétségtelen terheit. No, de hogy fordulhat elő ilyesmi és egyáltalán: micsoda anakronizmus, semmivel sem magyarázható ellentmondás az, hogy aki tanul, esetenként hátrányosabb helyzetbe kerül annál, aki nem tanul, aki az egyik évet a másik után ugyanannál a gépnél, ugyanannál a munkafolyamatnál „húzza le". Nincs rá hely, de könnyűszerrel bebizonyítható: a legnagyobb létszámtartalékok éppen a szakmai továbbképzéssel mozgósíthatók, s ennek belát- tatásához még különösebb határozatok, rendeletek sem kellenének, csupán a valósággal komolyan törődő gondolkodás, főként a vállalatoknál. S amíg az efféle gondolkodásmódnak1 a vállalatok jórészénél szinte nyomát sem látni, addig a munkaerőgazdálkodással és -politikával foglalkozó irányítószervek kénytelenek a vállalatok helyett gondolkodni és esetenként cselekedni. Pedig ezeknek az intézményeknek végtére is nem a napi munkaerőgondok már-már tűzoltó módszerekkel való megoldása, vagy legalább enyhítése lenne a feladatuk (s ezt éppen a szóbanforgó intézményekben tudják a legjobban), hanem a nagyobb távlatokban való gondolkodás és cselekvés. Hogy csak egyetlen példát említsek: már évekkel ezelőtt meg kellett volna teremteni annak elvi és gyakorlati feltételeit, módozatait, hogy a rendelkezésre álló munkaerőt esetenként a népgazdaság igényeinek megfelelően átcsoportosíthassák. Ez nem valósulhatott meg, egyrészt, mert mind a mai napiq nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, hogy honnan, hogyan és hova irányítsunk bizonyos-számú munkaerőt, vagyis hiányoznak a munkaerő tervszerűen irányított- vagy befolyásolt mobilitásának elemei — és viszonylag objektív — kritériumai. De nem sikerült megoldani e feladatot azért sem, mert ehhez a szakemberek széles csoportjának hosszabb ideig való, rendkívül sokoldalú és alapos együttműködése szükséges. S e szakemberek jórésze sajnos egészen más gondokkal, bajokkal kénytelen nap mint nap megbirkózni. Ötvenezer ember A munkaerőhelyzet normalizálásához azonban egyéb szempontokat is figyelembe kell venni. Mindenekelőtt a teljesítmény és termelékenységi tartalékok jobb kihasználását (egyáltalán: kihasználását!), ami jórészt a normamunka korszerűsítésétől, az anyag, az alkatrész, a szerszámellátás zavarainak lehetőséq szerinti kiküszöbölésétől, a nagyértékű állóeszközök folyamatos működtetésétől, a szigorúbb kooperációs fegyelemtől függ, a technológiai és általános munka- fegyelemről nem is beszélve. Annyit azonban ez utóbbival kapcsolatban is meg kell jegyezni, hogy a laza munkafegyelem nemcsak — és talán nem is elsősorban — az úgynevezett „lógások" megszüntetésével szigorítható, hanem minden olyan tevékenység megszüntetésével (értelmetlen értekezletek, semmire sem vezető tanácskozások, munkaidőkedvezmények stb.), amelyek jelentősen csökkentik az amúgy- is szűkös munkaidőalapot. Illusztrációként — és különösebb kommentár helyett — legyen szabad még egy adatot idéznem: az évi munkaidőalapból, a fél-egyórás, úgynevezett törtnapi hiányzások miatt országosan annyi munkaidő vész kárba,. amely kereken 50 ezer ember egy évi munkaidejével egyenlő. Emlékeztetőként: a következő öt évben ötvenezerrel akarja növelni a foglalkoztatottak számát a gépipar. Üj technológia- négyszeres teljesítmény Mintha kőbányát nyitnának 800 méteres mélységben A betörés három méter széles, negyven méter hosszú, tulajdonképpen tizenötméteres magassága teszi szokatlanná, megdöbbentővé, számomra kicsit félelmetessé is. Nyolcszáz méterre a föld alatt ilyen embermunkálta hasadékot még nem láttam. Persze, hogy embermunkálta — ilyen mélységben hasonló természetadta képződmény elképzelhetetlen. A betörés azonban nem az egyetlen furcsa előkészítő vágat a Mecseki Ércbányászati Vállalat petőci bányaüzemében. A műszakiak 1975 novemberében kezdtek azon gondolkodni, hogy az évek során jól begyakorlott fejtési technológiával aligha lehetséges már kiugró teljesítménynövekedést elérni. A mecseki kőzet réseibe az érces folyadék úgy folyt bele, az érc kicsapódása minőségileg és mennyiségileg különböző, az érclencsék szabálytalan elhelyezkedése miatt rengeteg vágatot kellett kihajtani, amíg az ércet megközelítették, kitermelték. Nem kell magyarázni ez a bányászati tevékenység mennyi élőmunkát, anyagot, gépet, költséget emésztett fel. Kiszámították, hogy ha kialakítanak egy nagyobb tömböt, és azt szinttől szintig lerobbantják, a fejtési tevékenyséq szinte teljes egészében gépesíthető lesz. Az első kísérleti fejtést — 36 000 köbméternyi kőzetet — az érctest alatt bonyolultnak tűnő vágatrendszerrel határolták körül. Tizenkét méterenként párhuzamosan csapolóvágatokat hajtottak ki, melyekre sakk- táblaszerűen tölcsérszerű vágatokat ültettek. Ezek torka már a vágatrendszer feletti érctestbe ért. Ezután képezték ki a képen is látható hasadékszerű bányatérséget, amely az első robbantás fellazult kőzetének biztosított helyet. November 27-én, szombaton 17 óra 25 perckor, a MÉV kísérleti-kutató és automatizálási üzemében konstruált, különlegesen nagy teljesítményű robbantógéppel 3160 kilogramm robbantóanyag detonációját indították meg. A bányában ekkor csak az üzem műszaki vezetői és a kísérleti fejtésben Belgiumban és Svájcban tett tanulmányutat dr. Zeller Gyula egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának tanszékvezetője és dr. Rekettye Gábor adjunktus. Látogatásuk célját és tapasztalatait dr. Zeller Gyula körvonalazta: — Hazánkban a termálvíz- hasznosítás kutatási programjának elkészítése az ENSZ támogatásával folyik. A gyógyide- genforgalommal kapcsolatos közgazdasági kérdések kimunkálására tanszékünk kapott megbízást. Munkánk annak vizsgálatára terjedt ki: melyek a termálvíz hasznosítására legalkalmasabb körzetek, hol lehetne leggazdaságosabban beruházni. Ennek elősegítésére került sor a dolgozó bányászok tartózkodtak. A több fokozatú időzített robbantás első sorozata után megremegett a bánya, • mély, tompa morajlás kúszott végiga vágatokon. A többi hat sorozat is szépen szólt — a több száz méterre lévő robbantóállomáson örültek a robbantás hangjának. A bányászfül ugyanis ebből jól kiszűri, hogy dolgozott-e a robbantóanyag, vagy csak füstöt csinált. Szépen megtöltötte a hasadékot, éppen annyi kőzet szabadult fel, mint azt előre kiszámították, és amelyhez a betörés méretét megtervezték. Most, amikor másodszor láttam a kísérleti fejtést, már nem voltak félelmetes nyitott térségek, inkább az ember csodál- nivaló ügyessége ragadott meg. Nagy teljesítményű szkréperek- kel egy-egy vonással két csillét töltenek meg, a tölcséreken állandóan jön az utánpótlás. Az üzemvezető tréfásan azt mondja: annyit termelünk, amennyit akarunk. S ez tulajdonképpen nem is tréfa. Mindössze 16 ember dolgozik a fejtésben: fúrómesterek, robbantómesterek és persze vájárok is. A korábbinál három-négyszerte nagyobb teljesítményre képesek, miközben lényegesen kevesebb megerőltető fizikai munkát végeznek. A kézi fúrást teljes egészében kiküszöbölték, a fejtésben a GP—1 típusú fúrógéppel dolgoznak. Az első szelet lerobbantása után tulajdonképpen éppen úgy megy a bányaművelés, mint a külszíni kőbányákban. Felállnak a „bánya peremére" a gépekkel, letanulmányútra, amelynek keretében a belga és svájci idegen- forgalmi fejlesztési koncepciókat tanulmányoztuk. Érdekes volt látni, hogy az idegenforgalmi ajánlásokat komplex területfejlesztési koncepcióba ágyazva készítik el. Tanulságként elmondhatom, hogy a nálunk alkalmazott ilyen jellegű lépések, tervezési módszerek azonosak a svájciakéval. A látogatás is alátámasztotta azt a meggyőződésünket, hogy nem szabad egy kínálati elemre, például csak a termálvízre építeni az idegen- forgalmat, a fürdőmedencéken kívül még sok egyébre szükség van a kulturált turizmushoz — mondta dr. Zeller Gyula. Horváth L. fúrnak, megtöltik robbantóanyaggal, lerobbantják, gépekkel felrakják, elszállítják. Az utóbbi héten annyit termeltek a kísérleti fejtésben, mint másutt egy hónap alatt szoktak. A közel egy esztendős számolgatás, előkészítés alapos munka volt. A vastag heterogén érctestekben ez lehet a termelés legjobb módja. Amíg jobbat ki nem találnak. A MÉV- nél ugyanis éppen csak, hogy beüzemelik az új technológiákat, máris újabb változatán kezdenek dolgozni. Négy esztendeje avatták a petőci bányaüzemet, most a harmadik fejtési technológiáról írók, mindegyik teljesítménynöveléssel, a fizikai munka kiküszöbölésével járt. Az első robbantás előtt láttam először a kísérleti fejtést. Feltűnt a hasadék felett függő drótkötél, néhány ácsolat. Most, amikor a több mint három tonnányi robbantóanyag robbant fel alatta, a kötél ugyanott függ, az ácsolatok meg sem rebbentek. Nem sokkal kisebb bravúr ez, mint amikor egy gyárkéményt úgy robbantanak össze, hogy szinte magába ros- kad .. . Lombosi Jenő Fotó: Bányász Tibor A kísérleti vágat betörése. Tanulmányúton Belgiumban és Svájcban A termálvíz még nem minden
