Dunántúli Napló, 1976. április (33. évfolyam, 91-119. szám)
1976-04-24 113. szám
e Dunántúli napló 1976. Április 24., szombat Filmfresko Leningrad ostromáról Blokád I—II Az 1940. decemberi 18-oi keltezésű Fall Barbarossa, azaz a hírhedt Barbarossa-terv a Szovjetunió megsemmisítésére vonatkozó náci elgondolásokat összegezi. A benne szereplő legsommósabb meghatározás szerint: „A német fegyveres erőknek fel kell készülniük arra, hogy Szovjet- Oroszországot gyors hadjáratban leverje." „Meg kell teremteni a feltételeket ohhoz, hogy a gyorscsapatok erős részei észa'k felé forduljanak és a Kelet-Poroszországból leni.ngrádi általános irányban támadó „Észak" hadseregcsoporttal együttműködve megsemmisítsék a Baltikumban harcoló ellenséges erőket. Csakis ennek az elsőrendű feladatnak a teljesítése után, amelyet Lenin- grád és Kronstadt megszállásának kell követnie, folyta- tandók a támadó hadműveletek Moszkvának, a legfontosabb közlekedési és hadipari központnak az elfoglalása céljából". E fölidézésre méltatlan sorok is jól érzékeltetik a német hodvezetés fellengzősségét, hányavetisé- gét — a Szovjetunió tényleges haderejének, ellenállásának megítélését illetően. Kétségtelen, — s ez köztudott — a háború előestéjén Sztálin is hibázott. A szovjet határok mentén történt német csapatfelvonulásokat provokációnak tekintette. Abban persze a szovjet hadvezetés égy percig sem kételkedett, hogy a német támadás előbb, vagy utóbb bekövetkezik. Az volt a kérdés csupán, hogy mikor? Ezzel a kérdésfelvetéssel kezdődik a Blokád című színes, szélesvásznú, szovjet film, amelynek írója Alek- szandr Csakovszkij és rendezője Mihail Jersov — maguk is részt vettek azokban a történelmi eseményekben, amelyeket a film feldolgoz. Ábrázolásmódjuk híven alkalmazkodik a legújabb történelmi kutatások eredményeihez, hitelesen, de természetesen nem kívülállóként mutatják be az eleinte védekezésre kényszerülő szovjet csapatok megacélosodásának ífolyamatát, s ezzel párhuzamosan a hadvezetés szemléletmódjában végbement változásokat. Ez a háború megmutatta a támadók és a megtámadottak igazi arcát. Ezeket az arcokat hozzák közelünkbe a film alkotói. A főszereplők közül — különösen a második részben — kiemelkedik a Vorosilovot felváltó Zsukov marsai alakja, akinek — magyarul is megjelent — memoárja kétségtelen hatással volt az alkotók szemléletére. Zsukov markáns egyéniségét Mihail Uljanov jeleníti meg szugaesztív erővel, s ezt csak tovább fokozza Latinovits Zoltán kiváló szinkronhangja. A náci vezérkar számára presztízskérdésnek számító leningrádi roham végül is a Zsukov vezetése alatt harcoló csapatok és a lakosság ellenállásán bukik meg. A veszteségek óriásiak mindkét fél részéről. Ezért a németek elhatározzák, hogy Moszkvára koncentrálják erejüket, Leningrádot pedig blokád alá veszik, -kiéheztetik. Végleges képet, véleményt formálni a filmsorozatról majd csak a folytatások megtekintése után lehet, ez azonban máris egyértelműen megállapítható, hogy a Blokád a Felszabadítás-tipusú nagy történelmi filmfreskók közé tartozik. Tanulságot és élményt kínál mindazoknak, akik nem térnek ki a történelemmel való igazi találkozás elől.- Bebesi K. Árulkodó írás Kuruzslás vagy tudomány? Külön tudományág a grafológia asárnap - a reggeli * rádiós-mise után - fél nyolctól nyolcig orgonamuzsika árad szét a házban, történetesen Liszt: „Változatok Bach Weinen Klagen, c, kantátájának egy témájára" — című műve. Szép, igazán gyönyörű muzsika, talán azért is, mert — ahogy mondják — a hegedű után az orgona közelíti meg legjobban a színekben leggazdagabb emberi hangot, emelkedett ünnepélyességével, melegségével. Biztosan így is van, mert e pillanattól kezdve kel életre a tízemeletes betonkolosszus, a lépcsőházban kávéillat vegyül a reggeli rántottéval, edények, poharak csör- rennek, a gyerekek — kiknél korábban senki emberfia nem ébred egy ilyen nagy házbap, — kivágtatnak az utcára, férfiak csoszognak le papucsban, fürdőköpenyben, vagy éppen melegítőben a földszintre újságért, esetleg szemetesvödrökkel az úttest menti — ezüstre mázolt — konténerekig. R. L is rohan ki mellettünk a kapun csicsásán kiöltözve, kiborotválva, tavaszias jókedély- lyel:- Szevasztok, mi van?! Fut tovább. M. ]. a kocsiját vizsgalatja, körüljárja, nézi az eget, milyen idő lesz — vasárnap lévén beültesse-e a családot vagy sem? - közben emlékeztet korábbi megállapodásunkra :- Mikor fúrjuk a falat? Szóljál ám, aztán jön a haver a géppel! Persze, szólni kéne, mert ebbe az istenverte betonba nem lehet egy szöget bepréselni, az ember csak rakosgatja a lakásban ide-oda a falravaló fogast, cserepeket, képeket, egyéb cuccokat, aztán minden marad a régiben. Pedig hát ez is éppen kellő indok lenne „szomszédolásra”, valamiféle emberi közelség megteremtésére, de a jóég tudja hogyan van ez: egyszer befészkelünk egy modern, kényelmes betonmonstrumba s önmagunk foglyává válunk. Nem is olyan régen — néhány hete — lépek lei a lakásból, nyomom o gombot, ahogy közeledik a Ifit, úgy erősödik a nótázás. Nyílik az ajtó, ott áll ünneplősen, (áll? feszeng!) nyakkendősen M. J. — meg nők, férfiak — mert éppen családi ünnepség van náluk, lányának eljegyzése (vagy lakodalma?): álljak csak be közéjük, 480 kilogrammig biztonságos o „botár”, megy a nóta tovább, s mindenkinek gratulálok és mindenkivel ösz- szeö leikezem. T. I. — járási mezőgazdasági szakember hivatalos ugyon- orra a délutáni értekezletre, amelyre* jómagam is. Este ülünk a buszra, ott száll le ahol én, jön mellettem, beszélgetünk, a kapuban leállók, már mondom is neki: ,Jó hogy elkísértél, kösz» szépen!" — Elkísértelek?! Hiszen itt lakom én is a hatodikorv! — Itt e? — Itt. Két hónapja lassan.. épkocsivezető baró- tómnak háza van Kovócstelepen — amolyan sátortetős, „dölyfös”, sokszobás, vastag falu építmény, veranda meg redőnyös ablakok, hátul garázs és még mindig marad vagy száznégyszögölnyi kert a telekből. Középen lugas vezet hátra a csirkeóiig és még szőlő kétoldalt végig a kerítés melltett Aztán gyümölcsfák, amelyek között és alatt veteményes ágyások; — Tavasszal, amikor két- három forint egy nyiszlett kö- teg újhagyma én csak kirántok néhány szálat a földből, de van retek is, eper, borsó, saláta egész nyáron meg uborka. Tudod mit jelent ez? — Nem kell megvenned a boltban ... — Fene eszi. Nem ez a lényeg. Te bérházban élsz? — Igen. — Hazomész, hova ülsz ki? — Hova az istenbe ülnék? Kibámulok az ablakon, aztán szomorúan lesem, mikor építik be betonnal teljesen az egész Mecsek-oldalt — jegyzem meg neki. — No látod, én meg hazajövök, jóidöben akár gatyára vetkőzhetek, mezítláb kisétálok a kertbe, amit ti viszont nem tehettek meg egy új lakótelepen. — Épületes látkány lenne ... — mondom csüggedten. — Elpücskörészek a gyümölcsfákkal, a két szomszédommal megbeszéljük, mennyi cukrot tegyünk kis mustunkba, meg hogy hogyan metszük meg a fákat, elballagunk egymás kertjébe, az őszön segítettem a szomszédomnak téglajárdát építeni a lugas alatt. — Kiket ismersz a szomszédaidon kívül? — Majdnem az egész utcát. Annakidején, amikor kezdett kiépülni ez a környék, az ember már ismerte a jövendő új lakókat, sőt, már akkor, ahogy a telket megvásárolták. Utcán, boltban találkoznak az asszonyok, a gyerekek együtt mennek iskolába aztán így valahogy megkezdődik az ismeretség. Ilyen helyen szinte lehetetlenség els*igetelten élni. Ha kilépek a lakásból, átlátok a szomszédokhoz, köszöntjük egymást, vagy éppen elcsevegünk a kerítésdrót fölött. E3 iatal asszonyka — két * pici gyerekkel — a férje elkallódott, esztendeje már, hogy külön élnek, válást beadták, lakást két kisebbre cserélték. Az asszony nemrég költözött egy bérházba, o fuvarosok fölhordták o bútort, egy hétig rendezkedett, de a nagy dög kombinált szekrényt egyedül mozdítani sem tudja. — A lépcsőhózbon találkozom a szomszéddal, munkából jött haza, bemutatkozom neki, mondom, segítene-e o szekrényt odébbhúzrvi a szemközti falhoz. Mindjárt, mondja, ledobja a kabátot, táskát és jön. Aztán csengetnek, ott áll a felesége és üvölt rám "Az én uram nem jár szajhákhoz, vegye tudomásul, ha palit akar fogni, másutt keressen mert kitépem a haját! „Amióta ez történt, mór többen is görbén néznek rám a házban. Minden elvált asszony szajha? Mi?! Szintén egy gépkocsivezető barátom meséli: — A nyáron kint ülünk a kertvárosi új lakótelepen a haverral egyik tízemeletes ház alatt lévő presszó előtt. Sörözünk, aztán hullik a fejünkre a por, piszok, cigarettacsikk, hamu, minden, amit — gondolom — a porszívó zsákjából zúdítottak ránk valamelyik emeletről, világos nappal. — Ezt most miért mondod? — Csak úgy. A bérházi lakókat csak az érdekli, ami lakásukon belül történik, azonkívül semmi. Az sem, hogy mi van a szomszédban, oldalt, alul vagy felül. Nézd meg a lakótelepek parkjait, tele szeméttel, kiöntik a limlomot a kukás bödőnök mellé, hadd vi- gye-hordja a szél. Ilyesmi egy családi házas településen el sem képzelhető. Ott az emberek sajátjuknak érzik még a járdát is, rendben tartják a kertet, előkertet, ha másért nem, már csak azért is„, hogy a szomszédok meg ne szólják. Erre nem tudtam mit mondani. * \Xaló igaz, hogy az embe* rek a bérházakban elidegenednek. Este nyitom az ablakot, sötétedik, eső veri az aszfaltot, a boltokból, buszokról hazaszaladó nép aprónak — nyüzsgő-rohanó hangyaseregnek tűnik: az arányok eltorzulnak, a „nagy" óriásivá, a „kicsi” szinte mikro-méretűnek látszik a magasból. A szomszédságra, baráti ismeretségre igényt nem tartó beton-bérhá- zi-emberke szüntelenül rohan, mint a Flinstone család Frédije, aki hazaviharzik öreg esat- ragáoján, vágtában kapja el a „kajával” teli tálcát, a fotelból lerúgja a házőrző Dinot, bekapcsolja a tévét és, bekapja, besöpri — mint egy gép — a vacsorát, amelynek sem ízét, sem zamatét nem érzi. A betonfalak között némelyek szinte eszüket vesztik. Eszpresszóban, vendéglőben, más nyilvános helyeken gyakran feltűnik az írásszakértő. Pár sort kér csupán, aztán félrevonul, s néhány perc múlva néhány forint, vagy egy fröccs ellenében a lehető legtöbb jót mondja el a hiszékeny embernek. A múltra vonatkozóan mindenekelőtt kijelenti, hogy az illető csalódáson ment át, ami természetesen igaz, mert nincs olyan ember, akit ne ért volna kisebb-nagyobb csalódás az életben. Azután következik a nagyon is rózsaszínűre festett jövő. Sok ember számára ez elég is, a többség azonban odafigyel, s mivel a beígért sok szépnek és jónak rendszerint a töredéke sem válik valóra, e szélhámosok „munkája” nyomán már-már hitelét veszti egy komoly tudományág, az íráselemzés. Sok minden megállapítható az írásból. A jelenleg is használatos egyetemi tankönyvben Nyirő Gyula professzor így ír a grafológiáról: „Amint nincs két ember, akinek a beszéde egyforma lenne, mert a beszéd hangjában, ritmusában éppúgy, mint tartalmában az értelmiség, a temperamentum, a karakter, tehát a személyiség is visszatükröződik, hasonlóképpen minden ember írása is más és más, mert az egyének lelki különbözősége az írásban is kifejezésre jut. E nagyon érdekes, és mind lélektani, mind pszichopatológiai szempontból a további kutatásnak sok teret nyújtó kérdéssel egy külön tudományág, a grafológia foglalkozik." És foglalkoznak vele szerte a világon. Némely országban egyetemi tanszéket kapott a grafológia, másutt tudományos intézetek tevékenykednek ez irányban, könyvek, tanulmányok jelennek meg az íráselemzésről, és egyes nagyvállalatok az állások betöltésénél grafológustól kémek szakvéleményt. Ha egy sportrendezvényen figyeljük környezetünket, feltűnik, mennyire különbözően reagálnak az emberek ugyanarra az eseményre. Más és más az arcjátékuk, a mozdulatuk. Mint ahogy például a táncot fs más testtartással, más ütemben, más stílusban járja mindenki. Két színész sem tudja egyformán eljátszani ugyanazt a szerepet, mert minden ember a neki legmegfelelőbb módon, vagyis egyénien mozog. Márpedig az írás sem más, mint papírra rögzített mozgás. Ezt a kifejező mozgást befolyásolják az érzelmek, a hangulatok, a vérmérséklet, az önuralom, a térfoglaló igény, és egy sereg más tényező. Áz írásban, mint kifejező mozgásban, kivetítődik a személyiség. A bírósági írásszakértő azonosító munkája sokszor perdöntő. A saját kezű aláírás bizonyító ereje lényegesen nagyobb, mint az adott szóé. Az írás uralkodó jegyei azonban elárulják a jellemet, az egyén hangulati beállítottságát. A felfelé haladó sor például a derűlátás jele, a lefelé haladó pesszimizmusra mutat. A női írásokra igen jellemző, a lágy könnyedség, a füzéres kötési mód, míg a szögletes írásforma merevséget, az erőszakosságot, a kérlelhetetlen- séget mutatja. A taktikázó ember hajlékonysága ugyanúgy látszik az írásban is, mint a többi kifejező mozgásban. A szabályos betűforma fegyelmezettségre utal, míg az ellentétes irányú mozdulatok szertelen váltakozása szeszélyességre vall. A szavak közötti nagy űr: elkülönülés az emberektől. Mivel az ember örök vágya a jövőbelátás, a tudománytalan, vagyis szélhámos „írás- szakértő” egyik legfeltűnőbb ismérve, hogy jósol. Nem ritkán még az egészségi állapotra vonatkozóan is. Márpedig csupán az írás alapján bármilyen kórt megállapítani felelőtlenség. Igaz, a csökkent vitalitást, a fáradékonyságot, a nyomott kedélyállapotot tükrözi az írás, a grafológus azonban mégsem orvos. Betegségek megállapítása, kóros elváltozások és ezek következménye kellő szakismerettel és műszerekkel, nem pedig írással mutatható ki. A pszichés túlzások az írásban láthatók, de a diagnózis az orvos feladata. A komoly felkészültségű írás- elemzőkre az a legjellemzőbb, hogy mindig csak adott tényeket állapít meg, múltról, jövőről nem beszél. Azokat a belső okokat, amelyeket a kifejező mozgásokra hatással vannak, a kézírásból, tudományos módszerrel, nem pedig megérzés alapján mutatja ki. Ezért a tudományosan megalapozott grafológia nem is akar több lenni, mint az ember személyiségének feltárását, megismerését szolgáló tudományág, amely segítséget igyekszik nyújtani más tudományok számára. Hoika Vilmos Rab Ferenc A Baranya megyei illami Építőipari Vállalat felvételre keres: — outószerelőket, — karosszérialakatosokat, — géplakatosokat, — gumijavítókat, — autóvillamossági szerelőket, — ácsokat, — kubikosokat, — fűtésszerelőket, — gépkocsirakodókat, — segédmunkásokat. Jelentkezni lehet: PÉCS, SZÁNTÓ KOVÁCS JANOS U. 1. (ÉM-szálló). Munkaerőgazdálkodás. MINDEN ÉRDEKLŐDŐ LEVÉLRE VÁLASZOLUNK! Levélcím: 7601 PÉC$, Pf. 147. Szomszédok
