Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)
1975-11-12 / 310. szám
e Dunántúlt naplö 1975. november 12., szerda Wí I Régi és új női nevek feltette a kérdést, kíván-e még valaki szavazni. Mintán szavazásra senki sem jelentkezett, az elnök a választóknak egy negyedóra várakozási, illetve qondolkodási időt engedélyezett. Amikor szavazásra ezután sem jelentkezett senki, megkezdődött a szavazatok összeszámlálása. A választási bizottság elnöke megállapította, hogy a választás során összesen 1435- en szavaztak le. Ebből Jókai Mór 1075, Vajda János pedig mindössze 360 szavazatot kapott. így 1865. november 16- án, száztíz évvel ezelőtt, 715 szavazattöbbséggel ismét csak Jókai Mórt választották meg Siklós országgyűlési képviselőjévé, így lett Jókai a község kétszeres képviselője. Jókai éppen olyan örömmel vette át a választási jegyzőkönyv egyik példányát, mint 36 éves korában, 1861, március 18-án és a parlamentben két cikluson keresztül becsülettel képviselte Siklós lakosságának érdekeit. Pusztai József Siklós lakosságának emlékezetében még élénken élt 1861. március 18-ának napja, amikor a 36 éves, Jókai Mórt, a Magyar Tudományos Társaság tagját egyhangúlag országgyűlési képviselővé választotta meg. És alig telt el 4 év, Siklóson újra követ- választásra került sor, A választást 1865. november 16-ra tűzték ki. A „Tekintetes Nemes Baranyavármegye Követválasztási Központi Választmánya" 1865. október 14- én tartott ülésén választási elnöknek ezúttal is Csima Pált, helyettes elnöknek Hamar Andrást, jegyzőnek Gázon Lajost, helyettes jegyzőnek pedig Dimitrovics Gergelyt küldte ki. Délelőtt 10 óra volt, amikor az elnöklő Csima Pál üdvözölte a megjelent választópolgárokat, a választást megnyitotta és felszólította a választókat, hogy ajánljanak jelöltet. Gázon Lajos, a választási bizottság jegyzője ekkor Jókai Mórt, Szabó Károly pedig Vajda János ügyvédet ajánlotta. Miként 1861. március 18-án, úgy most is ugyanaz a két képviselőjelölt állt egymással szemben: Jókai Mór budapesti lakos az ellenzéki, a határozati párt és Vajda János siklósi ügyvéd, a felirati párt jelöltje. A választók között az izgalom fokozódott, amikor az elnök feltette a kérdést, megnyugszanak-e abban, hogy a két jelölt közül az egyiket, vagy a másikat közakarattal, illetve közfelkiáltással válaszszák meg, vagy pedig szaJókai Mór vazást kívánnak. Tóth Dávid, Sofits Pál, Kulut Frigyes, Mátyás Péter, Hajdú Ferenc, Denke János, Mezey András, Gyenes Sándor, Gazsi József és Brandecker Mihály azt kívánták, hogy a jelölteket ne közfelkiáltással, hanem szavazás útján válasszák meg. Ezután megkezdődött az izgalmas képviselőválasztás. A szavazást Adorjás község lakossága kezdte meg. A legelső szavazó Dani János volt, aki Jókai Mórra szavazott. Adorjás községből egymásután tizennégyen szavaztak Jókaira, míg Vajda Jánosra csak ketten: Bódi Péter és Balázs Mihály. Izgalmas versengésre került sor a községek között. Bere- mend község választóira került a sor. A beremendiek közül Elversz Ferdinánd bérlő, Neumann Jeromos mérnök, Czury József tanító mind Jókaira szavaztak, majd Bol- mány község lakosai adták le szavazatukat. A választási jegyzőkönyvbe ezután már lakhely nélkül jegyezték be a választókat. Az ismertebb közéleti személyek voltak: Vágó Lajos kémesi református lelkész, Hantóti Lajos siklósi tanító, Darázsy Gábor, Gázon Lajos, Deymek Frigyes, Pintér János, Fodor Pál, Blaskó József, Kossá Károly, Fodor József, Dienes Ignác, akik mind Jókaira szavaztak. Jókai Mór utolsó szavazója Ruwald József, Vajda Jánosé pedig Markovics Jo- zsó volt. A jegyzőkönyv jobboldalára Jókai, baloldalára pedig Vajda szavazóinak neve került. Az alkony már ráborult Siklósra, amikor a választók egyre jobban ritkultak. Csima Pál választási elnök ekkor Sokan szeretik olvasni a Naplóban az anyakönyvi közleményeket. Ha az utóbbi hetek közleményeiben csak a női neveket vizsgólgatjuk, feltűnő a régi és az új női nevek közötti különbség. Az elhunytak között ilyen női keresztnevekkel találkozunk: Mária, Erzsébet, Katalin, Anna, Ilona, Rozália, Zsuzsanna, Julianna stb. Alig akad néhány ritkábban használt név: Regina, Karolina, Elvira, Jolán. Az újszülöttek és a házasságot kötöttek névjegyzékét olvasva, ritkán bukkanunk az előbb említett nevekre. Még mindig „divatos" név a Csilla, Mónika, Krisztina, Andrea, Ildikó, Piroska. Valóban kellemesen hangzó nevek! Újra jelentkezik a Gizella, Erika, Eszter, Enikő, Emese és az Emőke. Nem hisszük, hogy a kettős Jókai-jubileum hatása tükröződjék a Tímea név gyakoriságában. Évek óta szívesen választják az édesanyák az Aranyember egyik hősnőjének a görög Eftimea-bó\ alkalmazott nevét. Előre tört a latin eredetű Viktória, amely győzelmet jelent. Az október 21 -i Anyakönyv szerint öt újszülött kapta e nevet. Felkapott névvé vált a francia eredetű Bernét női megfelelője a Bernadett, az úiiászületettet jelentő latin Renáta és a francia Jeanette (eredetileg Johanna) magyarosan írt alakja: a Zsanett. Ezt a nevet hazánkba visszatelepült kanadai magyar kivándorlók tették ismertté. Kedves újszülöttnév az Imola. Nemcsak azért, mert ősmagyar név, hanem azért is, mert magánhangzó-vál tokozása rendkívül zenei. Jókai is szerepelteti a Bálványosvár című regényében. Régebben több Imola nevű községünk is volt. Az anyakönyvi adatok között eléggé ritkán fordul elő. Kevesen tudják, hogy lehet valaki anyakönyvezetten Borbála vagy Boriska; Veronika vagy Vera; Katalin vagy Kata, Katinka, Kató. Az Anna névnek is számos változata anyakönyvezhető. így például: Anett, Anetta, Anikó, Aniella, Anilla, Anina, Anita, Annabella, Annamária. Meglepő, hogy e nevek közül oéldául az Anet forma már 1276-ban, az Anita 1352-ben, az Anikó pedig a XIII. században több okiratban vagy levélben is felbukkan. Legrégibb nőneveink között ilyen szép és érdekes nevek lelhetők: Ajándék (ma: Dóra), Virág (ma: Flóra), Gyönyörű, Napsugár, Szépasszony, Hölgyasszony, Csodáló, Szerető stb. Ha meggondoljuk, hogy a Naplóban szereplő leánynevek közül például Lívia ólomszürkéi, Cintia a Künthosz hegyén születettet jelent, akkor e régi magyar nevek sem mondhatók rossz hangzásúaknak, legfeljebb a mai fül számára kissé szokatlannak. Sajnos, a legtöbb névadó szülő nem is tudja, mit jelent újszülöttének neve. Hogy ez valóban így van, igazolhatjuk a Borbála nevet kiszorító Barbara névvel. E latin eredetű név műveletlent, idegent jelent. De minek ezt még névben is hangsúlyozni? Talán majd lekopik, mint a régebben gyakran használt Tyúk keresztnév. Igaz, ezt a török eredetű nevet a XIV. században még csak a férfiak viselték, mert a tyúk és a kakas jelentés még nem különült el. És ma? Dr. Tóth István A határőrség pécsi parancsnokságával együttműködve cikksorozatot jelentetünk meg az államhatár őrzésének politikai, szervezeti feladatai szélesebb körű megismertetése, a közvélemény tájékoztatása, e munkába való bevonása, mozgósítása céljából. A közreadott egyes témák az államhatár őrzésének változó formáit a gyakoilati tapasztalatokra támaszkodva, fejlődésében, jelenlegi állapotában és a jövőbeni feladatokra utalva törekszik bemutatni. A téma nyilvánosságát szükségessé teszi, hogy 1974-ben megjelent a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának 17. számú törvényerejű rendelete és a Minisztertanács 1974/40. sz. rendelete az állam- és köz- biztonságról, melynek szerves része az államhatár őrzésével kapcsolatos jogszabályok meghatározása. E rendeletek végrehajtásának biztosítására, a konkrét tennivalók meghatározása céljából az MSZMP Baranya megyei Végrehajtó Bizottsága feladattervet dolgozott ki; a feladatterv alapján a Megyei Tanács vb-elnöke meghatározta a tanácsi feladatokat, valamint a megyei KISZ vb is elfogadott egy feladattervet a KISZ, az IG és az úttörő- mozgalom ezzel kapcsolatos feladataival összefüggésben. Az első téma: a halár és a határőrizet kialakulása a déli határszakaszon. Hazánk határőrizetének kialakulása történelmileg és általában történetileg is egyidős a magyarság honfoglalásával. Természetesen olyan kialakult és konkrétan meghatározott határvonalról és határőrizeti rendszerről ebben az időben nem lehet szó, mint annak jelenlegi formája és rendszere. Hiszen az államhatár mai viszonyok között konkrét határvonalat és nem határterületet, vagy hatórsávot jelent, mint évszázadokkal ezelőtt. Az államhatár mai fogalma: „ ... az államhatár az állam területi hatalmának érvényesülési körét határozza meg, mélységben a föld centrumáig, magasságban a föld légkörének legfelsőbb határáig. Kialakulásának körülményei, története szorosan ösz- szefügg az emberi társadalom fejlődésével, az államok létrejöttével . .." A nemzetközi jogi lexikon az államhatár alatt azoknak a képzeletbeli függőleges síkoknak a sorozatát érti, amelyek az államok területét egymástól, ill. a nyílt tengerektől elválasztja. A burzsoázia saját osztálya érdekeiből kiindulva mindig a pillanatnyi politikai, gazdasági, katonai érdekének megfelelően váltogatja a fogalmakat: megfogalmaznak természetes, nemzetiségi, nyelvi, történelmi, földrajzi, védelmi, egészség- ügyi, sőt geopolitikai határokat is. Az államhatár ilyen jellegű megfogalmazása évszázadokon keresztül alkalmas volt a népek és nemzetek elválasztására, szembeállítására, talaja volt a nacionalizmusnak, a sovinizmusnak. Népünk történelme ezekkel a sok véráldozatokkal járó tapasztalatokkal bőven rendelkezik. A marxizmus—leninizmus az államhatárokról azt tanítja, hogy azok sérthetetlensége az államok függetlenségével, szuverenitásával függ össze. Az államhatárok megváltoztatására irányuló cselekmények az állam függetlenségét és szuverenitását is sértik. A szocialista országok államhatárai konkrétan rögzítettek, jelenlegi állapotukban szilárdak, a jövőt illetően a szocialista országok kapcsolatában az összekötő szerepet töltik be. Pártjaink és kormányaink szakítottak azzal az évezredes múlttal, hogy a határok a baráti népeket egymástól elválasztják, azt az ösz- szekötő kapocs szerepeként fogják fel. Ugyanakkor minden szocialista állam a szomszédos népek tisztelete, megbecsülése érdekében is a határokon nemzetközileg is egyeztetett, törvényes rendet, meghatározott szabályok szerinti határőrizetet, határforgalmat, határrendet tart fenn. A szocialista világ- rendszer országai a határokról vallott egységes nézeteik mellett szövetségre léptek annak védelmére is. A Varsói Szerződés létrejöttével az államhatár őrzése kilépett egy ország felelősségének keretéből. A határokról' vallott nézetek megváltozása, helyes marxista értelmezése magával hozta az államhatár őrizetének, a határőrizet rendszerének megváltozását, fejlődését is. A honfoglaláskori határőrizet a gyepűrendszer, volt, melynek lényege: a határfolyók felduzzasztása, erdősávok kivágása abból a célból, hogy megnehezítsék az ellenség behatolását az országba. Tehát kerítést húztok, természetes és mesterséges akadályokat létesítettek. Ez azt eredményezte, hogy nem meghatározott határvonalon húzódott a határ, hanem széles terület volt a hotár megjelölése. Ezeken a gyepűrendszereken kapukat létesítettek az ún. ország-kapukat a nemzetközi kereskedelem számára. A mi vidékünkön, a déli határon a gyepűrendszer Horvátország erdős-hegyes vidékén, általában a Dráva és a Száva között, időnként a Dráva, illetve a Száva vonalán húzódott. A honfoglaláskori gyepűrendszer általában a Dráva vonalát követte, mert itt futottak össze a Szerémség, a Muravölgy, Horvátország, Itália és Nyugat felé vezető kereskedelmi és hadi utak. Az egyik út Pécsről kiindulva a Dráván át, annak jobb partját követve Nyugat és Kelet felé vezetett, mely összekötötte hazánkat a déli és nyugati kereskedelemmel, ill. kapcsolta azzal össze. Fontos volt tehát a magyarok részére ezeknek az utaknak a biztosítása és vámellenőrzése. A gyepűrendszer védelmét, karbantartását, a határkapuk őrizetét a határőrök rendje látta el. Fontosságát mutatja, hogy I. István államalapító intézkedései között szerepelt, hogy a határőrök rendje fölé a királynak felelős határ-ispánt nevezett ki. Fennhatósága alá tartozott egy-egy végvidéki terület, a gyepűkapuk, védővárak és az országhatár védelmére rendelt határőrökkel együtt. Délen a Dráva-Száva között egy határ-ispánság volt. A mai határvonal kialakulását évszázadokon nyomon követni szinte lehetetlen, erről hiteles, pontos okmányaink alig vannak. Külön rend védte A gyepűrends’er védelmét a világon egyedül Magyarországon külön rend, a székelyek rendje védte. Ezt bizonyítja az északi—nyugati—déli határainkon előtalált és ma is létező építkezési formák, temetők kopjafái, rovásírásos szövegek, vagy éppen a baranyai nyelvjárás is a székely-földihez áll a legközelebb. Említésre méltó, hogy a határőrző székelyek rendje a századok folyamán a különböző intézkedések, történelmi változások hatására felbomlott, egy részük áttelepült, más részük beolvadt a helyi nemesek közé, de jelentős részük jobbágysorba került. Változott a gyepűrendszer feladata is. Kezdetben az ellenség időben és a gyepűrendszertől távolabbi területen való felderítése volt a cél, tehát őrtálló és vigyázó volt a feladat, később ez kiegészült határrendőri, pénzügyőri és egészségügyi szolgálattal is. Ellenőrizték a határon átmenőket, vámot szedtek, megakadályozták a csempészést, a határútok megkerülését. Lényegében az akkori törvényeknek megfelelő rendet tartottak a határon. Ezeket a feladatokat az évszázadok folyamán meghatározott időre átvette a nemesi ön- kormányzati vármegye, amely magába olvasztotta a gyepűrendszer területét is, különösen a keleti határvidéken. Délen más volt a helyzet. Itt évszázadokon keresztül éles volt a helyzet a törökök fenyegető támadásai miatt. Visszaállították a gyepűrendszer elvét. Azonban a gyepűrendszer védelmét már nem a székely rend, hanem a törökök elől menekülő szerbek, bosnyákok, szlovénok látták el. Mátyás király ezeket letelepítette a Temes vidékére, a Szerémségbe, majd áttelepültek Szlovéniába, általában a Duna vonalától nyugatra, a Dráva—Száva közé, az akkori Horvátország északi területeit is érintve. Ezek együtt harcoltak a magyarokkal, sőt önállóan is a törökök ellen. Megtalálhatók voltak a várakban, vagy a mezei hadakban. Erődítmény épül a gyepűn. Győry Miklós rajza. Katona], szervezési forma csak a XVIII. században alakult ki a határ védelmében. Ez már a magyarok részvétele^ nélkül történt, a bécsi udvar politikájának megfelelő szervezési formában. Ennek lényege, hogy ne tudjon létrejönni egység a magyar nemzet és a nemzetiségiek között. Következésképpen így került sor 1848- ban Jellasich horvát bán által a magyar forradalom és szabadságharc megtámadására. A nemzeti ellentétek később sem simultak el, sőt az 1867-es kiegyezés utáni és a Horthy-féle ellenforradalom időszakában az ismert módon tovább éleződtek. Csak a felszabadulás utáni társadalmi változások kör vetkeztében nyújthattak békejobbot egymásnak a Duna menti népek. A határ és a határőrizet rendszerének változásából két nagyon fontos következtetés adódik. Az egyik: szükség van az államhatár őrizetében szigorúan centralizált fegyveres alakulatra, másrészt: szükség van a határőrizetben a társadalmi szervezetekre, erőkre, az egész helyi lakosságra. Történelmi tapasztalat az is, hogy a déli határon a magyar nemzet és a nemzetiségiek között, amikor a nép érdekéről volt szó, mindig kialakult az egység, együtt harcoltak, együtt éltek, egymás szokásait tiszteletben tartották a mi déli határszakaszunkon is. Kászonyi István határőr-alezredes A SOMOGY MEGYEI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT szakképzett cukrászokat felvesz Minden igényt kielégítő munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. KAPOSVÁR, ADY ENDRE U. 2. SZÁM, I. EM. 9. Karácsonyi szönyegvásár! EREDETI SZÉKELYMINTAS SZŐNYEGEK NOVEMBER 15-TÖL kedvezményes áron kaphatók A NÉPMŰVÉSZETI SZÖVETKEZET SALLAI UTCA 40. SZÁM ALATTI BOLTJÁBAN. Mi a határ? Kerítést húztak Összeköt A gyepűtől a társadalmasításig A határőrizet fejlődése és társadalmi üggyé válása
