Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)
1975-10-08 / 276. szám
© Dimantiiit napló 19.75. október 8., szerda Horgászat Mi van a Pécsi-tóval? Az év nyara óta izgatták a tó barátait, horgászokat, vízi sportolókat a lecsapolás körül keringő kósza hírek. Szeptember 12-én ült össze qz a kooperációs bizottság, mely elfogadta a Vízügyi Igazgatóság előterjesztéséi, hogy a tó vizét szeptember 22-e és október 1-e közötti idő alatt 2 métert kitevő nívóval süllyesz- szék. E vízmennyiség leengedését a gátnak nyolc helyen bekövetkezett meghibásodása tette szükségessé. A leeresztéssel a tó vizéből egymillióháromszáz- nyolcvanezer köbméter víz távozott el. A gát helyrehozásával kapcsolatos munkálatok bevégzését a Vízügyi Igazgatóság 1976. március hó 31 -i határidővel tervezi. Ha ez így sikerül, akkor 1976. április hó elsejével megkezdődhet a tó újra feltöltése. Itt a csukázás ideje! Bár a nyarat is megszégyenítő kora őszi időjárás kedvező alakulása meghosszabbította a békés halaink — így a ponty horgászati idejét —, a változatosságot jelentő csukázási lehetőség sok horgászt csábít. A pergetéses és élőcsalis módszerek között választhatnak a horgászok. Az élőcsalis horgászatnál hagyományos csali a vörösszárnyú keszeg és a sárkárász. (Az ezüstkárász használata még halszeletként is mindenütt tilos.) Dobó Ferenc: ,, Sporthorgászat” c. könyve, de néhány külföldi horgászkönyv szerint is, amint azt a mellékelt ábra is mutatja — nagyon jó, sőt elsőrendű csuka és feketesügér élő csali a felkínált egér, mezeipo- cok, amelyre a könyvek állítása szerint: ,,a legkitanultabb nagy csuka is feljön!” Ha valaki veszi a fáradságot és gyakorlatban kipróbálja az egér-csalit, számoljon be az elért eredményről, okulhassunk belőle. Pogányi jelentés A Pogányi-tónál október hó 1- vel vált lehetővé az egyesületi tagok részére a csukázás. Annak ellenére, hogy szeptember 23— 24-én 815 kg súlyban újabb csukaállományt helyeztek ki a tóba — továbbra is a múlt évi horgászrend az érvényes, amely szerint napi egy darab — havi kettő darab 45 cm-es, illetve afeletti csukát foghat egy-egy horgász. A horgászati módszereket illetően annyit, hogy nincs ugyan megtiltva, de szívesebben veszik, ha a pergetéssei való horgászatot mellőzik a horgászok, hogy o még védettséget élvező süllő és balin állomány ne kerülhessen véletlenül se a villantrók hármas horgára, de ne szenvedjenek esetleges pusztulásukat is okozható sérüléseket. Az időközben elvégzett pró- bahorgószatok azt bizonyították, hogy a tóba a Balatonról hozott fészkekről kikelt 2 éves süllők nagyságban elérik a 24—29 cm-t. Ez a szakemberek szerint igen kiváló fejlődés, de megnyugtató állományuk számszerin- tj nagysága is. A tapasztaltak szerint 1977-ben már foghatókká is válnak. Ugyancsak szépen fejlődnek a MOHOSZ-tól, Százhalombattáról ajándékba kapott kisbalinok is. A dévérek fejlődése, amint arról a horgászok is meggyőződhettek, sokkal jobb az országos átlagoknál. A tó 1975. évi rekordtermése október hó 1- ig: 10 darab rekord ponty és 2 darab rekord amúr. Ezenkívül több horgásznál volt zsinórszaggató és botot is törő kapás. Eltűnt pécs-baranyai irodalom A Kerepesi temetőben sétálóknak csakhamar szemükbe tűnik egy szecessziós - díszítésű, hatalmas köroszlopsorral körülvett egyszerű sírhalom, tetejébe tűzött fejfáján csak ennyi: JÓKAI MÓR. Egyszerűség és pompa. Amikor ezt a szinte groteszk ellentétet láttam, önkéntelenül is a nagy író önjellemzése jutott eszembe: ,,Jártam a korszak legnagyobb hőseivel együtt diadalútjaikon, s futottam futó betyárokkal együtt pusztákon, mocsarak, erdők sűrűjében; ott voltam Bécs város és Budapest ostrománál, a bombatűz közepett, s a feldúlt Komárom romjai közt; s láttam a világot fejemre omlani Világosnál; ettem cigány bográcsából, a királyi asztalok ezüsttálaiból, voltam szegény ördög, aki zsidó gyerekeket tanít magyar nyelvre havi két forintért, s voltam bankelnök, aki százezrekkel hajigálózik . . . De mindegeken túl, hogy éppen ennek a kis nemzetnek vagyok az írója, az büszkeségem.” Valóban, mi is büszkék lehetünk európai hírű nagy romantikusunkra, aki írásaival és személyes példájával akkor nevelte népünket munkás Jókai, Pécs díszpolgára és áldozatkész hazaszeretetre, amikor sokakból ez hiányzott. Hetvenévesen is részt vett az Interparlamentáris Unió éppen 80 évvel ezelőtt tartott brüsszeli ülésén, ahol francia nyelvű előadást tor- tott a világbékéről: „Az egész világ akarja a békét, a civilizált társadalom minden tényezője .. . Roppant többség tart velünk, a mi ideálunk mellett." Jókai Mórt több szál kötötte Pécs-Baranya népéhez. 1843-ban márt járt megyénkben, legátusként megfordult Siklóson, Terehegyen, Mária- gyűdön, Harkányban. Az 1860-as években a felső-baranyai református egyházmegye gondnokának választotta; 1861-ben, majd 1865-ben a siklósi kerületet képviselte a parlamentben. Pécs városa, amikor 1848. március 19-én nemzetünk nagyjai sorából 28 személyt „e város díszpolgárainak kineveztetett", nem tudjuk, miért, de Jókai neve kimaradt a díszpolgárok névsorából. A goromba hibát a város vezetősége Jókai írói jubileuma alkalmából retusálni igyekezett. Ezért 1893. évi április hó 17-én tartott rendes közgyűlésén Kardos Kálmán főispán előterjesztést tett: • • . . . Azon meggyőződésben tehát, hogy a tekintetes közgyűlés minden igaz érdemet nagyrabe- csül, s eként az országszerte természetszerűleg megnyilvánulandó közörömböl ezen ritka alkalommal részt venni kíván, javasoljuk, miként erre a legnemesebb módot alkalmazva, a polgári erényekre a legszebb koszorút juttassa az említett nagy férfiúnak az által, hogy őt lelkesülten a város díszpolgárának megválasztja s erről szóló díszokmányt részére eljuttatja.” A díszokmányt Rihmer 1. pécsi művész készítette el nagy gonddal, de kifogásolható helyesírással, s Kardos Kálmán főispán, Majorossy Imre főjegyző és Aidinger János polgármester írta alá annak bizonyságául, hogy Pécs város Tanácsa „Jókai Mór urat a magyar nemzeti genius hallhatatlan (1) kegyeltjét, a bámulatos termékeny- ségű, mindég nemes czélért küzdő s e miatt az egész művelt világnak is tiszteletét és csodálatát méltán kivivott önzetlen nagy írót, — a hazaszeretet, a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméinek lánglelkü apostolát” a város díszpolgárává választotta. Az eredeti díszokmány a Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai termének egyik tárlójában szemlélhető meg, mi is onnan vettük a szövegét. Ekkor változtatták meg az addig Kis térnek nevezett belvárosi részt Jókai térré, majd a felszabadulás után a térből délre futó Deák Ferenc utcából Jókai utca lett. Mindezeket — úgy véljük — illett felidéznünk a nagy magyar regényíró születése szózötvenedik évfordulójának esztendejében. Dr. Tóth István Hazaszeretet diktálta kegyelet, tudományos kötelesség Baranyai helytörténetírás, 1973 Tanulmányok és dokumentumok 1848—49-ről Ebben az évben jelent meg a Baranya megyei Levéltár fenti című tanulmánykötete. Kiadója a levéltár, szerkesztője a levéltár igazgatója, Szita László. Mindenekelőtt szembeötlő a kivitelezés nívója, amelyben a 424 oldalas könyvet a Pécsi Szikra Nyomda elkészítette. Míg az előző köteteket úgynevezett „sokszorosító eljárással” hozták ki, a mostani a szokványos nyomdai kivitelben került az érdeklődők kezébe. 1. Tartalmi összetételében is változás történt. A tanulmányok és a dokumentáció-közlések az 1848/49-es szabadság- harc és polgári forradalom emlékének jegyében egységes színt adnak a kötetnek. Egy és negyed század jelzi az évfordulót, amelyről a levéltár kutató—író kollektívájának egy része ilyen tartalmason és maradandóan emlékezik meg. A hazaszeretet-diktálta kegyeleten túl tudományos kötelesség is volt az elvégzett munkálat. A 48-as szabadságharcos problematikával úgy állunk területünkön, hogy a századforduló körüli időtől kezdve, amikor is Németh Béla, a Várady-féle monográfiában — Baranya átfogó története során — az első részletesebb képet rajzolta meg, mélyrehatóbb kutatással alig-alig egészítettük ki a korábbi eredményeket. A munkának körülbelül 40 százalékában tanulmányokat olvashatunk, a többi források (naplók, iratok) ismertetése, illetve közlése. A tanulmányok sorában Szűcs Emilnek jutott a feladat, hogy átfogó képet nyújtson Baranya megyéről a szabadságharcban, és azzal az igénnyel is fogott munkájához, hogy új eredményekkel gazdagabban fejezze be a korábbi munkálatokhoz viszonyítva. A feladat nem volt könnyű, mert valójában az a helyzet, hogy megyénkben a 48-as forradalmi szellem általában nem volt olyan hőfokon, amely kiugróan emlékezetes, nagy tettek végrehajtását tette volna lehetővé. A megyei nemesség zömét a konzervativizmus jellemezte, és így a parasztságra nem gyakorolt elementárisán lelkesítő hatást. Pécs város polgárságának zöme opportunista álláspontra helyezkedett. Visszahúzó hatással volt a klérus is — élén Scitovszky püspökkel. Szűcs Emil ebben a kritikus két esztendőben jól elemzi a politikai, gazdasági, társadalmi helyzetet — támaszkodva az országos jellegű 48-as tudományos irodalomra, továbbá a pécsi levéltár anyagára és mindazokra a levéltári fondok- ra, amelyek az Országos Levéltár keretében számára forrásanyagot nyújthattak. Kopasz Gábor a baranyai nemzetőrségről ír mélyreható részletességgel. A szerep, amelyet ezen a területen megyénknek be kellett töltenie,_ valóban jelentős volt, hiszen Je- lacic bán ebből az irányból fenyegette a szabadságharcosokat. A szerző által kitöltött keretben látjuk Csányi Lászlót, Batthyány Kázmért, Majthényi Józsefet, Munkácsy Albertet és másokat, akik egymáshoz tartoztak a küzdelemben. Kardhordó Kálmán, a bólyi és a sellyei uradalmak 1848/49. évi helyzetét elemzi jobbágyi és 'földesúri vetületben egyaránt. Az uradalmak abban az időben Batthyány Iván tulajdonában voltak, illetve 1848 tavaszán kezdtek megbomla- ni, amikor az áprilisi törvények értelmében az úrbéres és az úrbérpótló szerződéses földek az ezeket birtokló jobbágyok tulajdonába mentek át. A szerző bemutatja az új tulajdonosok és a munkaerőben — végre — megnyirbált nagybirtokosok nehézségeit. Kiss Géza Munkácsy Albert református papról, az Ormánság egyik nevezetes emberéről ír, akit a 48 előtt „forradalmi ifjúság" táborához sorolhatunk. A lelkes pap a reformkorszak nemes hangulatában él, és főképpen Táncsics Mihály írásainak hatása alatt áll. Szerepet játszik obiján, hogy 1848 nyarán Tóncsicsot a siklósi választókerületben képviselőnek jelölik, és meg is választják. Fáncsy Józset az .ellenforradalmi rendszer megszilárdítására tett kísérleteket rajzolta meg a jellegzetes intézkedések elemzésével. Nem ^mulasztja el a komikus intézkedések bemutatását sem, amelyek a legjobban ábrázolják a győzők gyűlöletének szertelenségét. A szerző nagy forrásanyagra támaszkodik, és ezzel újabb oldalakról világítja meg az önkényuralomnak ezt az 1849-es prelúdiumát. A tanulmányok sorát Mondok/ László zárja „Levéltári adat az aradi vértanúk nótájához” című folklorisztikai jellegű munkájával, amelyben az országosan több változatban ismert nótáknak a Baranya megyei Bodán lejegyzett újabb formáját mutatja be, utalva egyúttal a műköltési alkotások folklorisztikába való átmenetének érdekes jelenségére. Az értékes kötet dokumentumközlései a következők: Bezerédy Győző publikálja Náray János pécsi püspöki számtartó naplóját 1848/49-ről. A napló értékét márkázza, hogy a szerzője jó megfigyelő volt és igyekezett tárgyilagos lenni. 1848-ról csak rövid áttekintést ad, de 49-ben már tipikus „diáriumot” ír; szinte napról napra van völami mondanivalója. Naplót közöl Fényes Miklós is, mégpedig Kelemen József pécsi kanonok tollából. Mind Kelemen, mind Náray naplója használható feljegyzéseket nyújt számunkra 1848/49-re nézve. Betöltött állásuk, vagy hivatásuk ügyön bizonyos „aspektusában történő 'látásmódra ösztönözte őket, de az események megállapítására _ jól használhatók. Náray pozitívabb, mint Kelemen, de Kelemen elmélyültebb, mint Náray. Szita László szintén naplóközléssel veszi ki részét a kötet munkálataiból. Közli a szabadságharchoz teljesen érzéketlenül, negative viszonyuló Horváth János járási főbíró 3 hónapig (1849. május 5— augusztus 1.) tartó grázi emigrációja alatt írt naplóját. Horváth a polgári forradalom elől menekült több baranyai—pécsi „tisztségviselővel". Horváth abszolút reakciós, ami naplójából is kiderül. Az 1853-ban kivégzett szabadságharcos Noszlopy Gáspár, Somogy megyei kormány- biztos irataiból közöl 41 dokumentumot Andrássy Antal. Az iralok az akkori, illetve a mai Baranya megyéhez kapcsolódnak. Közülük is kiemelkednek azok a levélváltások és jelentéstételek, amelyek Nosz- lopy és Kossá Dániel Baranya megyei „tábornoki megbízott” és Majthényi József baranyai kormánybiztos között történtek 1849. május—júliusában. önmagában jellemzi az ér' Batthyány Kázmér, a szabadságharc kiemelkedő baranyai személyisége. tékét a kötet legnagyobb fejezete (295—413. old.), amely — négy kivételével — kimondottan 1848/49. években keltezett dokumentumokat foglal magába. Címe: Baranyai Okmánytár. Az értékes anyagot válogatta, rendezte és jegyzetelte : Baranya Margit, Bezerédy Győző, Fáncsy József, Kard hordó Kálmán, Kisasszon- dy Éva, Kopasz Gábor, Sándor László, Szita László, Tegzes Ferenc. A közölt iratok erede- Közművelődésünk ügyének jó szolgálatot tesz a kötetet bezáró 1848/49-es baranyai— pécsi kronológia, amely Tegzes Ferenc munkája. Babies András történész Történelemóra a múzeumban Az elmúlt tíz-tizenöt évben jöttünk rá igazán arra, mire is való a múzeum. A múzeumi történelemóra azonban új dolog — ha a gondolata nem e pillanatban született is —, a régészek, pedagógusok egyöntetű véleménye szerint nagy jövő előtt áll. Nemcsak azért, mert a diákok számára élénkf. tő változatosság egy-egy, a múzeumban megtartott történelemóra, hanem mert nagy pedagógiai, művelődési lehetőségeket rejt; Szemléltetésként hadd mondjunk egy-két példát. Hét évvel ezelőtt nyílt meg a keszthelyi Balatoni Múzeumban „A magyarországi népvándorláskori emlékek” című nagyszabású kiállítás. A ma is látható régészeti bemutató az egyik legteljesebb hazai szemléje a népvándorláskori kincseknek, emlékeknek. A kiállítás megnyitása után történelemtanárok javasolták: jó lenne ha a középiskola harmadik-negyedik osztályos tanulóinak néhány történelemóráját itt, a múzeumban tartanák meg. Egy-két év múlva a miskolci Herman Ottó Múzeum egyik várostörténeti bemutatója volt színhelye múzeumi történelemórának. A kezdeményezés azóta kibontakozott. A múzeumi történelemóráknak már hagyományuk van, s ha a tanmenetekben még nem képezik is az oktatás „hivatalos” részét, nagyon sok múzeum számít a délelőtti diák-hallgatóságra - ahol tanáraik és a múzeum együttesen tartják az órákat. Sőt bizonyos kiállításokat -éppen azért rendez a múzeum, hogy a tanulóifjúság ismereteit gyarapítsa. A lehetőségek szinte végtelenek. Nemrég országos tanácskozáson — Egerben — szó is esett erről; igen sok értékes javaslat hangzott el. A résztvevők meggyőződhettek róla, hogy a múzeumok a legnagyobb készséggel és örömmel sietnek az iskolák segítségére. Buzgalmuknak „mellékes” haszna is lesz: közönséget nevelnek maguknak. Iskola és múzeum tehát már szövetségesek; nem kétséges, hogy e szövetség erősödésének eredménye felkészültebb, műveltebb ifjúság lesz. Műszaki könyvnapok, I975 A Pollack Mihály Műszaki FőiskgJa műszaki könyvtára, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 110-es és 101-es boltja, valamint az Építési Tájékoztatási Központ pécsi irodája október 8-án, délután fét három órai kezdettel nyitja meg ebben az évben a műszaki könyvnapokat. Mär most gondoljon a felre! Olaj kályhához október 31-ig leszállított áron vásárolhat 20 literes fém marmonkann ! 119,- Ft HELYETT 80,- Ft-os FOGYASZTÓI ÁRON. Forgalomba hozza: TITÁN KERESKEDELMI VALLALAT, Baranya megyei kirendeltség Pécs, Megyeri út 59. Kapható: Közületi Bolt, Pécs, Lenin tér 6. sz. Nyitva: 8-15 óráig. Iffytar KíMSKlDIlNI VAUMAT
