Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)

1975-08-12 / 220. szám

6

Dunántúli napló

1975. augusztus 12., kedd

A biztonságról — egyszer másként (I)

A járművezetés a közfelfogással ellentétben nem kikapcsolódás, nem pihenés, hanem komplex szellemi, fizikai munka. A vezető agyának, lorgal- mas úton, 100 km megtétele alatt, mintegy 15 ezer információt kell feldolgoznia. Szám szerint annyit, mint amennyi alkatrészből kb. egy gépkocsit összeállítanak. Ez lényegileg azonos számú döntéssel jelent egyet. A vezetés során hozott helyes és hibás döntések arányát tekintve az ember, mint rendszer, megbízhatónak tűnik. 12 millió döntésből átlag csak egyszer téved helyrehozhatatlanul.

A téves döntések azonban rendszertelenül oszlanak meg és a balesetek többsége emberi hibára vezethető vissza. A hibák valódi okairól szerzett ismereteink ma még korántsem teljesek. Nem pontosan tisztázott az információszerzés és kiválasztás kérdése sem.

Az ember vezetési tevékenységével foglalkozó tanulmányok ismertetése természetesen meghaladja e cikk kereteit. Nem érdektelen azonban felidézni ezek néhány figyelmet érdemlő megállapítását.

Az információ- áramlás modellje

Egy kutató szerint a látás — az információszerzés alapelemének — szintje a vezető tudatossági szintjétől és értelmi állapotától fücjg. Ez befolyásolja az adatok tudatos szétválasztását, rövid távú emlékezetben tartását. Az elraktározott információk elrendezése és felhasználása becslések és a vezetési tapasztalatok segítségével történik. Ugyancsak ezek döntik el a veszély végleges megítélését és az elhárításhoz szükséges cselekvést.

A vezető környezetéről elsődlegesen vizuális úton tájékozódik. Egyéb érzékszervei, pl. hallása, által nyert információk másodlagosak és pontatlanok. A jármű felépítménye azonban a látást jelentősen korlátozza. így a látómező beszűkül és a vezetőnek nagyszámú és változó információt kell befogadnia. Minthogy egyszerre csak egy irányba' tud nézni igen korlátozott feladatnak tehet eleget.

A vezető látása sok mindenben különbözik a gyalogos látásától. Számára a dinamikus látásélesség, mellyel a mozgásokat tudja követni és felmérni, sokkal fontosabb, mint a statikus látás. A gyalogos számára a perifériális látás elegendő oldal irányú tájékozódást biztosít. A vezető számára ez nem kielégítő, mert a perifériális látással nem tudja a tárgyak távolságát megítélni. Megbízható tájékozódást kizárólag egyenes látással szerezhet. A tárgy képe ilyenkor — megfelelő fényben — élesen, tehát részleteiben érzékelhető. Ez a vezetőt a számára fontos környezet folyamatos vizuális letapogatására készteti. A szem pontról pontra történő mozgása, átfordulása előtt és után 50 msec-mal a látás igen szegényes. Más kísérletek szerint az átfordulás gyakran a látvány elveszítésével jár.

A rápillantások gyakorisága nagy forgalomban sokkal sűrűbb, így a látvány elveszítésének veszélye is nagyobb. Tovább növeli a fontos információk elveszítésének veszélyét, hogy a szem az éber állapot mintegy 10 százalékban erősen gátolt feladata ellátásában.

A legtöbb vezető számára az útjába eső tárgyak nem a valóságos méreteikben léteznek. hanem egy látszólagosban. Az út keskenyebbnek, az idegen járművek nagyobbnak tűnnek a valóságosnál. (Többek között ezért is nagyobb a baleseti veszély a keskeny utakon.) A méretek torzulása a sebességgel arányos. A látszó- lagosság eqy másik formája az éjszakai vezetésnél jelentkezik. A fények ilyenkor a valóságosnál távolabbinak tűnnek, amely különös veszélyt jelent az előzésnél.

Emlékezet rövid távra

A gyalogos a környező világ mintegy felét látja a fej elfor- dítása nélkül. Amint láttuk, a járművezetőnek ennél sokkal kisebb látómezővel kell beérnie, bár számára egy-egy információ jelentősége sokkal nagyobb.

A beszűkült látómező miatt jelentkező információözön sok, a vezető számára értéktelen elemet is tartalmaz, de ugyanakkor olyanokat is, amelyekre csak másodpercekkel később lesz szüksége. Ezért szükséges az információk megszűrése, lényegesre történő redukciója. Ilyenkor azonban a lekicsinyítés helyett egy távolabbi, szövevényes kép keletkezik. Szükséges tehát, hogy az egyidejű fontos információkat rövid időre megjegyezve a döntés kapacitásán belül tartsa. (Ez hasonlóképpen történik, mint amikor egy telefonszámot, vagy nevet jegyzünk meg rövid időre.)

A rövid távú információtárolás minősége a vezető figyelmétől és az információ erősségétől függ. Lehetséges, hogy a nem eléggé feltűnő, de egyébként fontos információkat, pl. jelzéseket, sok vezető nem tartja emlékezetében és így azokat fel sem használja.

Búsbarna László

SZEZONVÉGI KIÁRUSÍTÁS A SALLAI UTCAI OLCSO CIKKEK BOLTJÁBAN

Hamol napolajat és Hamol

naptejet

vásárolhat

40 százalékos engedménnyel

Ismerjük meg a jogszabályokat

Tartásdíj tanulóknak

A „válási árvák” egyre népesebb soraiban mind növekvő számban akadnak olyanok, akik már eléggé felnőttek ahhoz, hogy dolgozzanak, de még tanulni szeretnének.

Általános elv, hogy tartást az igényelhet, aki nem képes saját maga eltartására. A törvény kifejezett kivétele az elv alól feloldást ad annak a már munkaképes gyermeknek, aki a tartásdíjra szükséges tanulmányai következtében szorul rá. De vajon melyek azok a bizonyos „szükséges” tanulmányok, mikor helyezkedhet a tartásdíjat fizető szülő arra az álláspontra, hogy tanuljon a gyerek munka melett, vannak esti iskolák, sőt van levelező oktatás is. A magát eltartani nem képes gyermeknél a tartási perben csak az a vita tárgya, hogy mekkora legyen az összeg és a tartás alól „kibújni" csak törvényellenesen lehet. Itt viszont már azon folyik a per, hogy kell-e egyáltalán fizetni?

A „tizenévesek” továbbtanulása

A bírói gypkorlat 16. évben határozza meg azt az életkort, amikor 'az egészséges, munkaképes gyermeknek már kötelességévé lehet tenni, hogy eltartásáról maga gondoskodjék, feltéve, hogy nem tanul tovább. Részleges tartás járhat annak, aki csak részben képes eltartani magát, iskolai ösztöndíja, ipari tanulói keresménye nem fedezi teljes eltartását.

A tartásra szükséges tanulmányok folytatása miatt a munkaképes, kiskorú, és a 18. életévét már betöltött. tehát nagykorú, továbbtanulni akaró gyermek egyaránt rászorulhat. Mégis a feltételek nem mindenben azonosak. A „tizenéves” továbbtanulását sokkal enyhébb feltételek között kell megítélni, a szülőtől elvárható, hogy legalább 18 éves koráig mindenképpen gondoskodjék gyermekéről. A jövő nemzedékkel szemben támasztott társa-' dalmi elvárások is indokolják, hogy a ma gyermeke legalább nagykorúságának eléréséig tanuljon. Az érettségi ma már az ipari szakmák túlnyomó részében is a szakképzettség meggyorsítását szolgáló előfeltétel.

Nem ok a tartástól való elzárkózásra az sem, ha a gyermek évet ismétel, méq kevésbé az, ha a középfokú tanulmányokat gyönge eredménnyel végzi. A tizenévestől még akkor sem szabad elvonni a tartásdíjat, ha magatartása az eltartóval szemben nem megfelelő, „hivatalból" hálára csak a nagykorú gyermek köteles. (Más kérdés, hogy az együtt élő szülőnek kötelessége tudatosítani a gyermek előtt, hogy

PÉCS

SZÜLETTEK:

Magusics Péter, Herr Sarolta, Kovács Valéria, Sziics Csaba, Knezevics Irina, Kollár Krisztián, Steinbach József, Balogh Csilla, Sárdi Beáta, Mohos Norbert, Szöllösi Győző, Kálmán Valéria, Szabó Réka, Vass Gábor, Kajtár Dávid, Dobos János, Pataki Zoltán, Szőke Beatrix, Vidá- kovits Károly, Deverdics Gábor, Kovács Károly, Rózsa László, Ár Noémi, Podlócz István, Maszlag Ferenc, Fo- garasy Éva, Richter Zoltán, Treutz Gyöngyi, Kovács Éva, Gelencsér Tünde, Dobrosi Sándor, Misnyovszki Katalin, Birkenstock Róbert, Markos Krisztina.

HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK:

Mesterházy Emil és Ihnáth Katalin, Kovács Gyula és Öze Erzsébet, Vámosi József és Kovács Anna, Schreer Ottó és Hock Erzsébet, Balatoni László és Kiss Rozália, Földesi István és Link Gabriella, Hetesi Iván és Fodor Ilona, Wéber József és Papp Gyöngyi, Vida György és Batári Márta, dr. Antos Árpád és Ga- radnay Zsuzsanna, dr. Patty István és Kresz Judit, Farkas Jenő és Sudár Zsuzsanna, Sudár Imre és Lajcsik Gabriella, Varró Zoltán és Darák Judit, Havasi János és Seregélyes Ildikó, Vozár István és Tar Zsuzsanna, Gödi József és Bánhidi Zsuzsanna, Rónoki László és Virág Anna, Horváth Attila és Péter Zsuzsanna, Pétdr József és Földi Zsuzsanna, Pataki László és Márfai Ágnes, Godó

a másik, a távol élő szülő jelentős összeget áldoz eltartására.)

Jár a tartásdíj annak is, aki a középiskolát .18 éves kora előtt kezdte meg, de tanulmánya átnyúlik a nagykorúság idejére. A tanuló a nyári szünetben sem köteles eltartani magát, ez elsősorban a pihenés ideje, s ha dolgozik egy hónapot, keresményét hasznosan hadd költse magára. Mindig akad valami, amire a gyermek vágyik. ítélkezési gyakorlói:, hogy a szülő tartási kötelezettségét a bíróság az érettségit követő egy-két hónapra még rendszerint nem szünteti meg, ezután azonban, ha munkaképes, már dolgoznia kell annak, okit egyetemre, főiskolára vagy más iskolába nem vesznek fel.

Az egyetemisták és a tartási igény

Az egyetemista tartási igénye már korántsem olyan egyszerűen dönthető el, mint a középiskolás diáké. A feltételek szigorúbbak, mert ő már nagykorú, „felnőtt" állampolgár, voltaképpen csak a szó jogi értelmében és a szülőkhöz fűződő kapcsolatában minősülhet továbbra is gyermeknek.

A „felsőfokon” való továbbtanulás címén járó tartásdíjnak három, egymással szoros összefüggésben jelentkező feltétele van.

A jogosultság első feltétele, hogy a főiskolára vagy egyetemre beiratkozó hallgató alkalmas legyen a továbbtanulásra. A feltétel ténye ezt önmagában igazolhatja, a későbbiekben azonban már vizsgálni lehet, hogy valóban megfelelően tanul-e. Kívánalom, hogy a tartásdíjra igényt tartó „gyermek” a tőle elvárható legjobb eredménnyel végezzen. Ezzel a szülő tartási terhét enyhítheti, magasabb ösztöndíjban, több kedvezményben részesülhet. A szülővel megfelelően együttműködve, társadalmi tanulmányi ösztöndíj megpályázására törekednie kell, feltéve, hogy ez a jövőbeni életpálya tekintetében nem okoz túlzott méltánytalanságot.

önmagában az a tény, hogy valaki csak elégségesrendűen képes az egyetem végzésére, még nem ok arra, hogy ne kapjon tartásdíjat. Az alkalmatlanság megállapításához azonban nem szükséges, hogy a hallgatót az egyetemről kizárják. Az alkalmasság kérdésében a tanulmányi osztály megkeresése után a bíróság önállóan dönt.

Rendkívüli esetben menthetővé válhat a bukás miatti évismétlés is.

József és Tóka Erika, Molnár Gábor és Paulovits Éva, Kende István és Pista Agnes, Horváth Ferenc és Bérlők Irén, Gregorics István és Mohai Magdolna, Krapecz Tibor és Sólymos Katalin, Vajda Bertalan és Hegedűs Margit, Kovács Gábor és Ful- lér Zsuzsanna, Gergő Géza és Al- mási Ilona, Járónyi Ferenc és Leczó Agnes, Király Sándor és Kútvölgyi Anna, Varga József és Hajnal Zsuzsanna, Varga Béla és Kuzsel Ilona, Csicsvári István és Erdélyi Györgyi, Gulyás Árpád és Erdélyi Mária, Bá- tori László és Barlangi Márta, Árvái László és Jeránt Mária, Várvizi Zoltán és Hárságyi Erzsébet, Skrutt István és Szarka Éva, Krausz Tibor, és Beck Terézia, Jakab Zoltán és Berta Mária, Jázsa Sándor és Palotai Valéria, Légrádi Béla és Mayer Gyöngyi, Köntis Géza és Peterácz Márta, Pabst Béla és Bella Judit, Hegedűs József és Gyurisics Tünde, Kovács György és Csányi Agnes, Kerekes László és Török Marianna, Egri Gábor és Varga Éva, Mezősi Csaba és Péterfi Andrea, Szabó László és Cseri Zsuzsanna, Kiss István és Hegyi Ilona, Jákovics Sándor és Nyári Ilona, Schmidt József és Weigerding Zsuzsanna, Bérezi Szaniszlá és Angster Erzsébet, Vargha Dezső és Tör- tely Zsuzsanna, Meggyes Gábor és Szívós Agnes, Várady Géza és Péter

A tartásra való jogosultság második feltétele, hogy a tartásdíjat fizető szülővel szemben megfelelő magatartást kell tanúsítania, né legyen a tartásra érdemtelen. A nagykorú gyermeknek már van any- nyi belátása, amellyel magatartásának helyes, vagy helytelen voltát értékelni tudja. Ha akár a szülővel, akár annak vele együtt élő, közeli hozzátartozójával szemben, durván hálátlan, súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, nem méltó a tartásra. Ennek megállapítása természetesen igen gondos bírósági vizsgálatot kíván.

Az eltartó viszonyait is vizsgálják

A tartós jogának harmadik feltétele már tulajdonképpen csak az eltartó oldalán jelentkezik, képes-e egyéb családi és anyagi terheinek következtében a továbbtanulás kétségeihez való hozzájárulásra. Sok múlik a tartásra köteles szülő személyes viszonyain. Az sem mindegy, hogy például jól kereső vállalatvezető-e, vagy kistisztviselő, még kevésbé az, hogy hány eltartottja van. Az egyetemistának járó tartás nem veszélyeztetheti a szülő saját, s méginkább a kiskorú, munkaképtelen gyermekeinek eltartását. Ilyenkor arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy nagykorú, munkaképes gyermek, ha mégis akar, tanuljon tovább önerejéből, esti vagy levelező oktatásban.

A továbbtanulónak járó tartásdíj összegénél nemcsak annak van szerepe, hogy mit kap ösztöndíj és más kedvezmények formájában, hanem annak is, hogy milyen összeget képes adni neki a szülő. A bűvös, „„legalább húsz százalék” egyetemistánál nem irányadó, a tartás összege lehet alacsonyabb.

A továbbtanuló nagykorú gyermek már saját nevében is pereskedhet, nemcsak a vele együtt élő szülője útján. Bár a tipikus az, hogy több szülő akarja tovább taníttatni a gyermekét mint ahánynak továbbtanulására reális remény van, akad példa a megfordított esetre is. A szülői hozzájárulás az egyetemi felvételnek nem előfeltétele, szélsőséges esetben az egyetemista mindkét, a továbbtanulást ellenző szülőjét perelheti tartásért. Az ilyen helyzetek megítélése során nagy szerepe van a méltányosságnak. A gyermek és a szülő jogos érdekének összhangját megteremteni — nem mindig könnyű bírói feladat.

Dr. Csiky Ottó

Erzsébet, Gyutasi István és Gergely Mária, Szabó András és Dravecz Agnes, Bakonyi Géza és Ficzká Ildikó, Anyisztratov Atekszandr és SchiI- linger Erzsébet, Lóki János és Pill Erzsébet, Kisimre László és _ Misley Judit, Illyés Attila és Garamvölgyi Zsófia, Papp Lajos és Szabadi Margit, Iványi Csongor és Takács Éva, Kaszás Tamás és Mayer Agnes, Thomas Michael és Keresztes Katalin, Vati Attila és Geister Martin, Dómján István és Hosszú Zsuzsanna, Propszt Árpád és Gere Erzsébet, Ka- marics Nándor és Bedő Györgyi, Ka- marics Miklós és Izsák Veronika, Berky Miklós és Kónya Erika, Farkas Tibor és Halász Éva, Matus Zoltán és Varga Agnes, Wittner Tamás és Kemmer Katalin, Bálványos Károly és Mörcz Zsuzsanna, Moldoványi Zoltán és Vigh Anna, Paulovits Péter és Pá- nics Agnes, Bencsik József és Nagy Zsuzsanna, Nagy László és Martsa Agnes.

MEGHALTAK:

Brogli Erzsébet, Kropp József, Kovács János, Thurn Ferenc, Vadász József, Témái Ferenc, Takács Bernadett, Krasznai Erzsébet, Papp Ilona, Toller József, Szuchovszky Béla, Par- ezen Adámné Schütz Mária, Vrabely Mária.

Vegyes

„menü"

A kánikula, a váratlan záporok, a nyári szabadságok és hétvégi kiruccanások zaklatot- tá teszik életünket, talán munkakedvünket is, de a televízióhoz való viszonyunkat mindenesetre. Az egyszerű tévénéző ilyenkor rendhagyó cselekedetekre hajlamos, képes a főműsoridőben langyos zuhanyt venni — nem a képernyő előtt, hanem a fürdőszobában. Képes lekattintani a készüléket a legérdekfeszítőbb királydráma közepén, mert eszébe jut, hogy reggel ötkor horgászni készül.

A műsorszerkesztőket valószínűleg nemcsak a kánikula, hanem ez a bizonytalanság is megzavarja. Nem tudják, hogy nézik az emberek a tévét, vagy felcserélik a Balaton változó hőmérsékletű hullámaival. Mi az ördögöt csináljanak hát, adjanak jó műsorokat és kockáztassák, hogy az ország háromnegyed része nem látja? Vagy adjanak rossz műsorokat, abban a reményben, hogy úgy se nézi senjd? És ha mégis nézik?

Ilyenkor aztán nem marad más hátra, mint találomra öm- leszteni a szellemi táplálékot, akár egy szervezetlen konyhán.

Mint például szombat este is történt. E sorok írója töredelmesen bevallja, hogy még sohasem váltott színházjegyet A mosoly országához, az információk és élmények mai áradatában ezt egyszerűen elspórolta magától. Szombaton megörvendett, hogy módjában lesz megismerkedni közelebbről e nagyoperettel, hisz ismeretei néhány áriának, a szerző nevének és a mű népszerűségének tudásában kimerültek. Nos, a szombat esti kitartó gyötrelmek után sem mondhat el sokkal többet. Tökéletesen homályban maradt például az a rejtély, hogy minek köszönheti a mű nagy sikereit. Zenei tartalmának, érzelmi telítettségének, a behízelgő dallamok áradásának? A külön tévére feldolgozott, színesben elkészített, jó színészekkel és kitűnő énekesekkel felvett operettek sora után ezt az operettet, ahol pedig valami tartalom pislákol a sűrű cukormáz alatt, most olyan tálalásban kaphattuk, amelynél szürkébbet és laposabbat aligha lehet álmodni is.

De aki kibírta és rááldozta a szombat éjszakáját a Gyilkosok című — bár ismételt — tévéfilmre, az jól járt. Nemcsak elgondolkodtató igazságot, nemcsak a való élet megszív- lelésre érdemes szeletét kapta, hanem nagyszerű színészi játékot is. Bárhogy is van, ez az, ami nem nélkülözhető: tehetség és átélés. Színházba, művészetbe vetett hitünket visszabillenthette valamelyest a szombat esti „utolsó fogás”.

^ H. E.

MOHÁCS

SZÜLETTEK;

Szloboda Emerencia, Bárácz Balázs, Beck Annamária, Csike Róbert, Spiegel László, Koletár Andrea, Kalocsai Mária, Armbruszt Erika, Push Éva, Zöldföldi Mónika, Steckl Henriett, Heilman Éva, Takács Judit, Bálint Gyula, Thurn Ágnes, Ebert Roland, Kresz Klaudia, Burai Gábor, Nógrádi Ferenc, Bailangó Mária.

HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK:

Mózer Béla és Németh Irén, Bánó Zoltán és Mózes Veronika, Majlát József és Némecz Zsuzsanna.

MEGHALTAK:

Ronczik Józsefné Csillag Kornélia, Szugfil János, Páncél Éva, Csonky Mátyás Sándor, Varga Jánosné Makai Mária, Gröbl Gyuláné Schwei- czer Ilona, Oroszlán Jánosné Vincze Teréz, Schweier Istvánné Kovács Ilona, Petre János.

nniiraicűiiivif