Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)

1975-07-26 / 203. szám

história Filmcsillag és békeharcos Lesz-e jövő nyárra ifjúsági park Pécsett? Tavaly nyáron a „Fiatalok" oldalon vitát folytattunk a nyá­ri ifjúsági szórakozóhelyekről. Elhangzott akkor, hogy ha nem is mindet, de sok problémát megold majd a Balokány li­getben létesülő pécsi ifjúsági park. Valami ködös ígéretfélé­re is emlékszünk, hogy idén nyárra már üzemelni fog a lé­tesítmény. Aztán eljött a nyár, de a le­endő pécsi ifjúsági park helyén még egy kapavágás sem tör­tént. A sokéves história még 1971-ben kezdődött, amikor a KISZ Pécs városi Bizottsága hivatalosan megrendelte a ta­nulmánytervet. Aztán — bár időközben többször volt szó a parkról — valahogy elaludt a dolog. A kiviteli tervet már senki nem rendelte meg. Időközben a városi tanács végrehajtó bizottsága is foglal­kozott a parkkal, amelynek he­lyét némi vita után mégiscsak a Balokány-ligetben jelölte ki. A Pécsi Víz- és Csatornamű­vek saját fejlesztési alapjából négymillió forintot fordított a környék rendbehozatalára. Új­jávarázsolták a tavat és a Ba- íokány-liget tó körüli részét. A gyönyörű környezet tehát adott, már csak fel kell építeni az if­júsági parkot. A beruházó, az UNIBER megbízta a Pécsi Tervező Vál­lalatot a kiviteli tervek elké­szítésével, 1975. július 30-i ha­táridővel. A tervek valóban csaknem készek, nincs viszont még kivitelező — a városi KISZ Bizottság megígérte, hogy sze­rez — s ami még nagyobb probléma, nincs együtt a pénz. Az ifjúsági park ugyanis sze­rény számítások szerint körül­belül 3,3—3,5 millió forintba fog kerülni. Három évvel ezelőtt, amikor szóba került az ifjúsági park, a Belkereskedelmi Minisztéri­um megígérte, hogy majd a kiviteli tervek ismeretében a parkban építendő vendéglátó­ipari létesítményhez hozzájárul bizonyos összeggel. Konkrét összegről nem volt szó, arról viszont igen, hogy a belkeres­kedelem csak a saját üzleti érdekét támogatná, végtére is nem feladata az ifjúság szóra­kozásának, művelődésének megoldása. Az ígéret viszont három éve hangzott el, azóta pedig új szelek fújnak a gaz­dasági életben. Egy azonban bizonyos: a park építésének költségeit vagy a városnak, vagy különböző szerveknek együttesen kell állniok. Pillanatnyilag tehát az a hely­zet, hogy van terv, nincs kivi­telező és nincs együtt a szük­séges pénz. A KISZ Pécs városi Bizottsága viszont azt szeretné, ha az ősszel megindulna az építkezés, s a jövő nyárra a fiatalok birtokukba vehetnék az ifjúsági parkot. A KISZ védnök­séget vállalt az építés fölött. A „mikor" tehát bizonytalan, a „hol” viszont eldöntött tény. Az ifjúsági parkot a Balokány- ligetnek a teniszpálya és a vasút, valamint a tó által ha­tárolt délnyugati sarkában épí­tik fel. Szervesen kapcsolódik majd a már meglévő ligetes parkhoz, és a majdan a Te­mető utca mentén kialakítan­dó zöldövezethez. A Pécsi Ter­vező Vállalat ifjúsági irodájá­nak kollektívája olyan ifjúsági létesítményt tervezett, amelyik kapcsolódik, beleillik a zöld­övezetbe, a környezetbe. Milyen is lesz a pécsi ifjú­sági park? Szabadtéri szórako­zóhely, de nemcsak nyáron le­het használni. A terep termé­szetes adottságaihoz alkalmaz­kodva amfiteátrumszerű, lép­csős nézőteret építenek, amely különböző íveket alkotva fog­ja közre a táncparkettet és azt a cikkelyekből álló pódiumot, amely az előadás jellegének megfelelően átrendezhető. Az amfiteátrum lépcsőin — melye­ket zöld növényzettel választa­nak el egymástól — asztalo­kat, székeket helyzenek el, amelyeknél 450—500 ember szórakozhat egyszerre. Az elő­adótérhez kapcsolódik majd egy víziszínpad a ligeti tavon, amelynek műsorát a tó körül is lehet majd figyelni. A színház lépcsősorainak vonalát követve, a hatalmas fák közé illeszkedve épül majd fel a fa lombkoronájára emlé­keztető klubépület és a kiszol­gáló létesítmények. A tervezők arra törekedtek, hogy ne a fá­kat vágják ki, inkább a fák­hoz hasonlatos, közéjük illesz­kedő épületet alkossanak. A 100—110 férőhelyes klub­épület belül faburkolatot kap, kívül pedig cserepekkel fedik. A belső világítást és a szín­pad-rész világítását a DÉDÁSZ KISZ-tagjai társadalmi munká­ban tervezik. Az építészek minden tekintetben arra töre­kedtek, hogy egyedi, a kör­nyezetbe illőt tervezzenek, ezért például a lépcsősorok betonkoszorúi szétnyíló, füves hézagokkal beleolvadnak majd a gyepbe. A fakoronára emlé­keztető épület csúcsa, pedig egy felülvilágítót kap, ilymódon is elősegítve az ember és a természet kapcsolatát. A terv tehát nagyon szép, bár a megvalósítás költséges­nek ígérkezik. Mivel feltöltött területről van szó, az átlagosnál többe kerül az alapozás és a közművek bekötései sem lesz­nek olcsók a nagy távolság miatt. Amit lehet, a fiatalok társadalmi munkában szívesen vállalják. Minden bizonnyal nem ezen múlik majd a jövő évi átadás ... Panics György 1Ä LÓK Legyen értelme az életemnek! Jane Fonda ugyanaz a hosz- szúcombú, nyúlánk, rendkívül csinos jelenség maradt. De a színésznő már régóta nem tar­tozik azok közé a hollywoodi tyúkocskák közé, akik aranyto­jásokat tojnak a filmproduce­rek kosarába. Jane elkötelezte magát. Mégpedig a másik Újjávarázsolták a Balokányi-li getet és a tavat. Ez volt az első lépés ... Pécsről jöttem... Hz Apostel együttes nyolcadik tagja szülő TV-musicaljében öt ön­álló dallal szereplünk. Rettenetesen meleg van. Né­meth Zoltán szobájában az öreg, fekete zongorán várakoz­nak a kották, hátha lesz egy A klubban üvölt a lemezját­szó: „... sír a harang...” Az énekesnek érdekes, hihetetlenül magas hangja van. — Ki játssza ezt a számot? — kérdem huszonéves barátomat, aki szórakozottan játszik a le­mezborítóval. — Az Apostol — mondja anél­kül, hogy megnézné a borítót. Ismeri a „nótát”. — És ki énekli? — .. . hát, azt honnan tud­jam? Megkérdem, emlékszik-e még teenager-korunk nagysikerű pé­csi zenekarára, a Savages-re. Persze, hogy emlékszik. Úgy játszottak mindent, ahogy azt az ember a rádióban hallotta. Ha a hallgató behunyta a sze­mét, azt hitte, eredeti. És hogy énekeltek! Meződi József — mindenki csak Dundónak hív­ta — arról volt híres, hogy nem akadt olyan szám, amit nem tu­dott volna elénekelni, pont úgy, ahogy azt a magnóról hallottuk. •— Szóval ki énekli ezt a szá­mot? — kérdem újra barátom­tól, aki már sejt valamit. — Dunda? Az Apostolban? Nem, ez nem lehet igaz. A „mély­vízben” De igaz. Piros trikóban, farmerban jön velem szembe a Déli pályaudvaron, látom, hogy nagyon álmos. — Késtem egy picit, — mond­ja — tudod, most jöttünk meg Bácsalmásról. Menjünk el a zenekarvezetőhöz, Németh Zoli­hoz - tanácsolja, - tőle sok mindent megtudhatsz. Megyünk. Metróval, villamos­sal és autóbusszal. És közben Dundc mesél. Onnan kezdjük, hogy a Sa­vages kezdett felbomlani. Dun­da némi töprengés után be­dobta magát a „mélyvízbe". Budapestre költözött, családja Pécsett maradt. A Junior-együt­tesben kezdett énekelni. Elég sokáig csinálta, de nem találta meg a számítását. Egyéb szem­pontok mellett a kereset sem bizonyult megfelelőnek, hiszen feleségének és a két „apró Me­ződinek” küldte haza a pénzt, amellett, neki is meg kellett él­nie. Hazajött és féléves „csend" következett. Fékez az autóbusz a Tétényi úton, leszállunk. Németh Zoltán némi rábeszélés után felébred, ő még ledőlt egy cseppet a délutáni fellépés előtt. — Még a Juniorban hallottuk Dundát énekelni (ők is így hív­ják), akkor nagyon tetszett. Hogy elhívjuk a „csapatba", ez akkor még nem merült fel, volt énekesünk - mondja Zoltán. Körülbelül két évvel ezelőtt egy amerikai koncertkörútra nyílt lehetősége az Apostolnak. Naponta kellett volna szerepel­ni, utazni, a sűrű fellépéseket pedig egy énekes nem tudta volna végigcsinálni.- Ekkor kerestük fel Dundát. Közben - minden nem sikerül­het — a turné „ugrott’, Dunda maradt. Nem bántuk meg ... Sikerek ii A zenekarról próbálom most faggatni a vezetőt, de ettől rögtön efkezd rejtelmesen mo­solyogni a bajusza alatt, egy antik, kazettás szekrényhez lép és kisvártatva elém tesz néhány sokszorosított ismertetőt, ők csi­náltatták. No, ezzel időt taka­rítottunk meg. Idézzünk néhány állomást ebből az összeállítás­ból : „1971. Az együttes a Salgó­tarjáni Amatőr Könnyűzenei Fesztiválon elnyerte az arany­érmet és a hivatásos működési jogot.” Sikeres közös fellépés Georgie Fam-mel és Alan Price-szal. Elkészült az első rá­dió- és lemezfelvétel A következő évben országos koncertkörút, svédországi, sváj­ci és NSZK-beli turné. A „Ki lehet a párja” című szám fel­kerül a slágerlistákra 1973-ban. A Csehszlovákiai Országos Dzsesszfesztiválon több neves európai együttes előtt a zene­kar elnyeri az aranydiplomát és az „Európai extraklasszis” cí­met. Szovjetunióbeli koncert 74-ben, 20 előadással. A Chilei Szolidaritási Hangversenyen 12 ezer ember tapsol a Kisstadion­ban az Apostolnak. Külföldön is sikert arat Németh Zoltán át­dolgozása Bartók Opus 14 suite című művére. És az idei eszten­dő eddigi sikerei: drezdai tur­né, részvétel a Nemzetközi Dixi- land Fesztiválon, a Made in Hungary döntőjében három Apostolszám. A 30 éves vagyok című politikai dokumentum­musical Apostol-kísérettel. A Presser Gábor és Adamis Anna által szerzett kísérőszámok egy nagylemezre való anyagot tesz­nek ki, csakúgy, mint a zenekar új, saját programja. — Ősszel megkezdődnek a felvételei annak az NDK—ma­gyar koprodukciós TV-musical- nak, amelyet Huszár Erika szö­vegére írunk. Bágya András ké­— És miért éppen az Apostol nevet választottátok? — Mert az első erősítőnk árát az apóstól kaptuk.., kis ideje a házigazdának zenét szerezni, hangszerelni. Hát mostanában nemigen. Egy óra múlva indulnak Budakeszire, utána Törökbálintra. Az ŐRI és saját maguk „jóvoltából" a nyárnak csaknem minden nap­ja programokban bővelkedik. naponta Búcsúzom, Dunda még elkí­sér egy darabon. Mesél az egy­mást érő koncertekről, fellépé­sekről, az átalvatlan éjszakák­ról, a kimerültség perceiről. Magamban mosolygok, mert eszembe jut egy dal (nem is tudom, hol hallottam), arról szól, hogy „ ... okosabban ké­ne ezt is azt is tenni még . ..” Hát bizony, a sikernek nagy ára van. Meződi József a kezét nyújt­ja. Most már mennie kell. Meg­ígéri, hogy postán küld egy friss fotót a zenekarról, s per­sze üdvözletét küldi minden pé­csi ismerősnek, barátnak. Ezen­nel mindkettőt átadom. Zsalakó István Amerika, a széles körű antiim- perialista harc mellett. Elkép­zeléseiről és gondolatairól vall Jane Fonda. „A Barbarella szexnimfájá­ból hogyan lett magából az a Jane Fonda, aki most előttünk ül?" „A legfontosabb lépés Viet­nam volt. A dolog egészen egyszerű: mint a burzsoázia több más tagja, én is abban a hiszemben nőttem fel, hogy az Egyesült Államok olyan or­szág, amely a demokrácia mel­lett áll ki. Amikor kezdtem fel­fogni, hogy ez nem így van, becsapva éreztem magam. A kérdés inkább az, miért kellett annyi idő hozzá, hogy megvál­tozzam. A politikai öntudathoz az első lépéseket a vietnami háború poklából dezertált ka­tonáktól kaptam, a munkásosz­tály fiaitól, akik közül sokan alig tudtak olvasni és írni. A döntő fordulat azonban akkor történt, amikor észrevet­tem, hogy azonosítom magam az „ellenséggel", mert felis­mertem, hogy az igazságossá­got, a demokráciát és az ön- rendelkezésre való jogot nem országunk kormánya, hanem azok az emberek képviselik, akiket mi bombázunk, a viet­namiak. Azt hiszem, hogy ame­rikaiak ezrei számára ez jelen­tette a legnagyobb forduló­pontot életükben." „Nincs ez kárára művészi képességeinek vagy karrierjé­nek?" „Nem, egyáltalán. Vélemé­nyem szerint teljesen mindegy, milyen képességekkel, van az ember megáldva. Ahhoz, hogy valóban alkotóvá váljék, egész életének értelme kell hogy le­gyen. Egyébként az utóbbi két év igen nehéz volt számomra. A katonák hazatértek, és a bé­kemozgalom kevésbé elkötele­zett tagjai figyelmüket más kérdések felé fordították, mu­száj volt teljes erővel belevet­nem m^gam. Mert ha semmit se tettem volna, valamit elve­szítettem volna emberi és mű­vészi mivoltomból.” „Lipcsei sajtóértekezletén ,A lovakat lelövik, ugye?' című filmet nevezte meg eddigi pá­lyafutása egyedüli jelentős film­jének. Az egyik újságírónak, aki azt kérdezte, nem kevés-e ez egy 15 öves színészi munkát tekintve, maga ezt válaszolta: „Nem ismeri Hollywoodot." Hollywood tehát változatlanul az a drága vállalkozás marad, amely filmszalagokkal elégíti ki az olcsó álmokat?" „Hollywood akárcsak régen, ma is a reakciós eszmék fész­ke. A filmeket kábítószerré ala- csonyították le, amely elvonja az embereket az utcáról, on­nan, ahol éppen politikai megmozdulások zajlanak le. így sok amerikait tettek teljesen érzéketlenné a vietnami hábo­rú iránt. A legtöbb hollywoodi játékfilm ezt a célt szolgálja. Jól megcsinált, érdekes filmek, legalábbis egyesek közülük, de nincs bennük élet, remény. Nem mutatják a változás felé vezető utat. Semmiféle jel nem mutat bennük arra, hogy van egy másik, az általunk folyta­tott burzsoá élettől merőben különböző lét." „Hogyan jön ki szomszédjai­val az Egyesült Államokban?" „Kiderült, hogy ezek az em­berek egyáltalán nem is olyan reakciósak, ha sikerül áttörni félelmeik falát. Amit ki nem állhatnak, azok az Amerikael- lenesnek látszó dolgok. Ez a mi nagy problémánk az Egye­sült Államokban. Mozgalmunk ürügyet adott a jobboldalnak arra, hogy Amerika-ellenesnek bélyegezzenek bennünket, mert például elégettünk ame­rikai zászlókat. Ma már oko­sabbak vagyunk. Olyan embe­reket is megnyertünk küzdel­münknek, akik korábban Gold- water pártján álltak .. .” (Elan)

Next

/
Oldalképek
Tartalom