Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-15 / 162. szám
1975. június 15., vasárnap Dunantült napló 3 yy z Aradi vértanúk út- * ^ ja jóideje főútvonallá lépett elő, amióta az kénytelen volt átvenni a Széchenyi tér-lstván tér- Kórház tér közötti forgalmat az elhúzódó közműmunkák miatt. A hónapok óta „jól" funkcionáló állapot is bizonyítja annak a régi elgondolásnak a helyességét, hogy ebben a térségben kell a pécsi belváros forgalmát tehermentesítő utat megépíteni. Ez nagyon sürgető városi ügy, ami természetesen elkerülhetetlen áldozattal is jár. A koncepció nem új, hosszú évek óta vajúdik, s hogy most elodáz- hatatlanul napirendre került, annak igen komoly oka van. Bebizonyosodott, hogy a belvárosi pincerendszer rohamos állagromlási folyamatát lassítani lehet, ha a forgalmat kiviszik az ősi városközpont peremére. Nem szükséges ugyanis minden járműnek áthaladnia a belvároson. Persze a jelenlegi városszerkezet olyan, hogy ezt jelentős változtatások nélkül nem lehet megoldani. A KPM beruházásában előbb- utóbb megkezdődik az új városi főforgalmi út építése, s ezzel részben már tehermentesül a Rákóczi út. Az út Yänal„Gőzölnek a szőlők” A sok csapadék rendkívül páradússá tzszi a Ouna—Tisza közi határt. A homoktalajok víztelítettségét jelzi, hogy a legkisebb felmelegedéstől is „gőzölnek’1 o szőlő-gyümölcsültetvények. Hetek óta állandó veszélyt jeleznek a peronosz- póra állomások. A dús levélze- tű szőlőkben teljes a védekezés, szombaton is teljes műszakot tartottak a légi és földi növényvédő gépek. A kiskunhalasi, a kunbajai, az izsáki és a Kecskemét környéki szőlőkben ötödszörre permeteznek, s má- sodszorra-harmadszorra porozzák a most virágzó borszőlő- táblákat. Útépítési előkészületek az Aradi vértanúk útján Elkerülhetetlen áldozatok vezetese A másik oldalon az ún. északi érintő út, vagy északi körút hivatott betölteni a tehermentesítő szerepet. Ennek eddig egyetlen rövid szakasza létezik: a Kodály Zoltán út, aminek viszont pillanatnyilag egyik irányban sincs normális folytatása. A továbblépéstől érthetően húzódozott a város, hiszen a belváros északi peremén csak tömeges bontás után lehet utat építeni. Az út vezetésére ez a legalkalmasabb hely, mert ez az a nyomvonal, ami különösebb erőfeszítések nélkül is beilleszthető a meglévő városszerkezetbe. Lássuk tehát, hogyan. Induljunk kelet felől! A Budai városrész rekonstrukciója során' alkalom nyílik arra, hogy megépüljön a 6-os útról északi irányban leágazó út. Ez a mai Lánc utca vonalában haladhatna, s Felsővámház utcát keresztezve az Alsóhavi utca vonalán érné el az Ady Endre utat, illetve az Ágoston teret. E térség bizonyos korrekciója révén teremtődne meg a kapcsolat a Vak Bottyán utcával, ahol viszont már tetemes bontásra van szükség. Ugyanarra, ami a másik oldal, a Landler Jenő utca felől már elindult, s ez év végéig a Hunyadi útig ér. A két út — a Vak Bottyán utca és az Aradi vértanúk útja — mai formájában keskeny, egyenetlen szintkülönbségű, ahol semmiesetre sem lehet még csak elképzelni sem egy nagy átbocsátóképességű utat. A tervezett út Kodály Zoltán úti szakaszának csatlakozása a Xavér-környék rendezése során épül ki az Alkotmány utcával, ahonnan a Szigeti úttal való kapcsolatot — egyelőre — a Rókus utca jelentheti. Közműrekonstrukció Teret kell tehát teremteni az útépítéshez, csomópontokat kell kialakítani, módosítani kell az út jelenlegi vonalvezetését a forgalmi igények legjobb kielégítése érdekében. Tehát: le kell faragni a Vak Bottyán utcában a Kálvária-domb alatti púpot, a Hunyadi utat egy szerény igényű felüljáróval kell áthidalni, ki kell egyenesíteni az Aradi vértanúk útját a Nyíl utcánál, tisztázni kell az új útvonalvezetését régészeti szempontból is és természetesen normális, kétnyomú utat kell végig kiépíteni. (És mintegy mellékesen gondoskodni kell egy megszűnő postahivatalnak, egy gyógyszertárnak, egy zöldségboltnak és egy élelmiszerboltnak e környéken való pótlásáról is.) Ha már mindezt meg kell csinálni, nagyon ésszerű és fontos, hogy ezzel egyidőben kiépítsék ebben a térségben is a még hiányzó közmű gerincvezetékrendszert, aminek léte a Mecsek-oldal intenzív fejlesztésének záloga lehet. Ezen a vonalon csak ún. ellátó vezetékek vannak, de szükség van a nagyszelvényű csapadékcsatornára, a szennyvízcsatornára, a víz- és gázvezetékre, továbbá a távfűtőhálózat e szakaszának gerincére. Mindezeket a Landler Jenő utca vonalán kell felhozni a Kórház tér felől, kiépítésükre viszont a most szabaddá váló várárok kínál helyet. Az elmondottak érthetővé teszik, miért kezdett Pécs éppen most olyan nagy és költséges vállalkozásba, mint a Landler Jenő utca és az Aradi vértanúk útja szanálása. Mindennek van egy nagyon rokonszenves „mellékterméke”, amire — és ebben nagyon biztosak vagyunk —■ minden pécsi büszke lesz. Ez pedig: a városfal kiszabadítása. A hajdani városfalnak mintegy kétharmad része ránkmaradt, de csak egy kis töredéke az, amivel a mai városlakók közvetlen kapcsolatba kerülhetnek. Amikor a terjeszkedő városban a fal elveszítette eredeti jelentőségét, leleményes elődeinek a fal két oldalához ragasztották házacskáikat, megspórolva ezzel egy falat és még a bástyák némelyikét is lakhatóvá tették. Ennek a városfalnak a kiszabadítása most nagyon szerencsésen összekapcsolható a város számára létfontosságú munkával. A várfai kiszabadítása Ahogy tűnnek el a régi házak, úgy bontakozik ki a városfal és válik láthatóvá az annak tövében húzódó várárok — nyoma. A soron következő gondot ez jelenti. A várárok, illetve az úgynevezett ellennyomó fal — régészeti kutatásra vár. Ez lassú tapogatózással már megkezdődött, de intenzív, gyors folytatásához akár már most hozzáláthatnának a szakemberek, hiszen napról napra több terület válik e célra szabaddá. A gyors régészeti kutatás könnyítheti az útépítést térben és időben. Segítheti az út nyomvonalának végleges meghatározását és biztosíthatja az építés indítását a tervezett időben. Az utat egyébként már tervezik a PTV-nél, az építés — ha minden jól megy — 1977- ben indulhat. A város az V. ötéves tervidőszakban a Hunyadi útig terjedő részt akarja megépíteni, a 80-as évek elején pedig a következő — Vak Bottyán utcai — szakaszt. Nem ígérkezik rövid lélegzetű munkának. Hársfai István Épül a komlói panelüzem Nehéz kivitelezőt találni, amíg nincsenek készen a tervek. A Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyárának pedig komoly gondot okozott, hogy a pécsi gyárrészleg komlói üzeme rekonstrukciójához szükséges tervrajzok sokáig várattak magukra. De a komlói telepen addig sem tétlenkedtek, a szabadtéri gyártósor alapjai már a helyükön vannak. — Az egész országban egyedül mi gyártjuk a mind népszerűbbé és keresettebbé váló UNIVÁZ fal panelelemeket. Nem várhattunk tovább kivitelezőre, hiszen többek közt a paksi atomerőmű, vagy a mohácsi és szigetvári kórház építkezésénél is nagyarányú megrendelésekre mondtunk igent. Gyórrészlegünk épületszerelő üzeme vállalta, hogy megkezdi a szabadtéri gyártósor építését és most már ők is fogják befejezni — mondja Molvay Kálmán, a BVM pécsi gyárrészlegének vezetője. A több mint 60 millió forintos rekonstrukció nagyobb részét, a gyártócsarnok teljes átalakítását, újjáépítését a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat végzi. Az épületszerelők sietsége nem csupán az UNIVÁZ iránti igény fokozódása miatt indokolt. A régi csarnok bontásának megkezdésével az ott dolgozó mintegy kétszáz ember a szabadtéri gyártósoron kell, hogy azonnal munkához jusson. Úgy tűnik, ez nem okoz problémát, ha továbbra is ilyen ütemben halad az építkezés, a szabadban már július végétől megindulhat a termelés. Évente 100—120 ezer négyzetméter UNIVÁZ fal panelre volna megrendelése a BVM pécsi gyárának. Ezt az igényt 1976 végétől, a rekonstrukció teljes befejezésével megközelítőleg ki tudják elégíteni. A mielőbbi teljes üzembeállás érdekében a gyár és a komlói telep — dolgozói eddigimindent megtettek. Ésszerűsítésekkel, újításokkal jócskán lerövidítették az általuk készülő gyártósor kivitelezési idejét. A nehézségeket, problémákat példás akarással, közös összefogással küzdik le. Zsalakó István Mi újság «I pécsi beruházásokon7 Négy hatalmas csarnok Olyan óriásunk, mint a BCM (két és fél milliárd forintba került) ugyan nincs, de ha körbejárjuk Pécset, s összeadjuk négy legjelentősebb beruházásunk költségelőirányzatait, „csekély” 800 milliót számolhatunk össze. Keleti iparnegyed A Diósi út környékén kezd kirajzolódni — megítélésünk szerint a tájba beleillően — Pécs keleti iparnegyede. Áll már az új kenyérgyár és az új nyomda, mögöttük pedig már alapozzák a Pécsi Kesztyűgyár l-es gyáregységének varrodai üzemcsarnokát. Mindez az egyes üzemieknek, amint azt már többször megírtuk, a Hőerőmű melletti barakkokból való áttelepülést jelenti, számokban pedig: évente félmillió párral több bőrkesztyűt és háromszáz új munkahelyet. Ez az ígéret. Itt a dunaújvárosi építők dolgoznak. Egyelőre alig vannak tucatnyian, segítőtársuk két földmunkagép. A tereprendezéssel egészen elkészültek, s mint említettük, az üzemcsarnok alapjait ássák ki. A betonalapokat a helyszínen öntik ki és három és fél méternyire süllyesztik a földbe. Ez a soron következő munka, s mellette még a soproni barakkok felállítása - ebben lesz az építők öltözője és fürdője. Az alapozással hamarosan elkészülnek, s akkor jöhetnek a csarnok tartóoszlopai, megkezdődik a munka látványosabbik része. Az építők szerint nincs késésben a beruházás, a jövő év végére mindennel - a csarnokhoz csatlakozó szociális részszel és az irodákkal is — elkészülnek. Az újabb helyszín: a Pécsi Hőerőmű előtere, Pécsbánya- rendező pályaudvar tőszomszédsága. Ide „dugták el" — természetesen indokoltan — a pécsi baromfifeldolgozót. Jóllehet, a baromfihús-termelésben és -fogyasztásban is a világelsők között vagyunk, a termelés és a feldolgozás között még nincs összhang, Baranyában nem megoldott a helyi ellátás, ezért várakozással tekintünk a baromfifeldolgozó gyors üzembeindítása elé. Sok a látnivaló Látnivaló itt már bőven van, hiszen a nagycsarnok már az év elején felállt. Amikor ott jártunk, a nagycsarnok födémjeit (szaknyelven a közbeeső pillérek födémjeit) emelték be; a mélyépítők a szociális szárny alapozásán dolgoztak. Egyelőre negyven magasépítő és csaknem ugyanannyi mélyépítő dolgozik a beruházáson. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője panaszkodik, nagy a vashiány — országos gond —, na és az eső, ami nem hiányzott. A „határidő húrjait pengetve" a művezető a soron következő feladatra, egyben feltételre utalt: ha a csarnok külső falpaneléinek vas-sablonjait időben szállítják, nem lesz baj. Akkor a maguk részéről a jövő év decemberére végeznek. Kétszázmilliós beruházás bölcsője a Pécsi Bőrgyár mögötti terület, ahol nem is olyan rég még káposztóskertek virítottak. Itt épül fel az új puhabőrgyárA Pécsi Bőrgyár beruházásán forgolódik a Coles-autódaru. tó üzem. A nagycsarnok tartóoszlopai már felálltak, közöttük a Coles-autódaru forgolódik, az odalfalakat emeli be. Embereket alig látni, most még a gépeké a szó. Sándof György, a gyár beruházási osztályvezetője egy jó és egy rossz hírrel fogad. Először a rossz. Óriási az idomacélhiány. Tőle tudjuk meg, hogy az állami építőipari vállalat éves keretének csak a felére számíthat, de az első félévben még azt a keveset sem szállították le, amire pedig ígéret van. A vashiány miatt kérdéses, mikor kezdhetnek hozzá a nagycsarnok oldalához csatlakozó úgynevezett kiszolgáló sáv — porkamra, trafóház, szellőző - elkészítéséhez. Ezeknek az épületeknek a szerkezete ugyanis acélból készül. A jó hír: a nagycsarnok szerelése ütemesen folyik, a hónap végére a legnagyobb és legnehezebb paneleket is beemelik. Ilyen most a baromfifeldolgozó nagycsarnoka. Kóródi Gábor felvételei A legszebb látvány nem messze innen, a műszergyár mellett a Sopiana Vákuum- technikai Gépgyár beruházásán fogad. Itt minden mozog és él. A beruházás első ütemén, amely gyártócsarnokot, szociális épületet és raktárt foglal magába, a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat emberei az utolsó simításokat végzik. Egy időben ők is küszködtek anyaghiánnyal, de most már minden rendben, tervszerűen folyik a munka. A gyártócsarnokot a szakipar szállta meg, itt jobbára már csak a csupaüveg oldalfalak felszerelése van hátra. Mögötte, a vasvázas raktárban úgyszintén. Majdnem kész a szociális rész, áll már a portaépület, a gyár előtt aszfaltozzák az utakat, gépkocsiparkoló készül. Rendezik a terepet A Vákuum Gépgyár átadását a hónap végére ígérik, s ekkor megkezdődhet a régi gyárból a forgácsoló részleg áttelepülése a Kertvárosba. Az első ütem ezzel befejeződik, s immár múlt időben beszélhetünk róla: megvetette lábát a Kertvárosban a vákuumtechnikai gépgyártás. Közben megkezdődik a beruházás második üteme is: még ebben a hónapban hozzálátnak a gyár mögötti terep rendezéséhez, ahol újabb csarnokok sorakoznak majd. E csokor mellé már csak rövid ajánlás kívánkozik: megújul, gyarapodik Baranya ipara. Több kesztyű, vágott baromfi, puhabőr és vákuumtechnikai gép a népgazdaságnak. (-mi-)
