Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-16 / 46. szám

Az ellenőrzések tapasztalatai így is mondhatnánk: a gazdaság csendes évet tudhat maga mögött, nem gyengítették nagy port felkavaró melléfogások, sa­ját zsebre spekuláló kalandorkodások. Ami a baranyai gazdaság múlt évi gazdálkodásának mérlegét beárnyékolja: az előrejel­zések szerint három termelőszövetkezetet szanálni kell, egy épí­tőipari szövetkezet pénzügyi helyzete pedig erősen megrendült. E mellett azonban — s ezt dr. Faludi László, a Baranya megyei Bevételi Hivatal vezetője tanúsítja — a vállalatoknál és a szö­vetkezeteknél tovább javult a pénzügyi fegyelem, a gazdálkodási morál. Természetesen vannak még hiányosságok, kisértenek — különösen a tsz-ekben — a múlt jellegzetes hibái, visszaélései. A tanulságokat most is érdemes levonni. A revizoroknak a termelő- szövetkezetekben még min­dig sok gondot okoznak az árbevétellel és a költ­ségelszámolással kapcsolatos fiktív elszámolások. Magyarán, vastagon fogott a ceruza, olyan teljesítményértékeket számoltak el, amelyek mögött nincs reali­tás. Például: fa-eladások szere­pelnek az árbevételek között, holott a kérdéses fa még lá­bon áll — az erdőben. Vagy: olyan építményt számolnak el teljesítményértékként, amelynek építését még el sem kezdték. Itt van például Somogyapáti. Állattenyésztő telepük kivitele­zésével a. TÖVÁL leállt, mire maszek kisiparosra bízták, az ő számláját aztán „megfejel­ték" csaknem egymillió forint­tal, mintha a tsz saját rezsiben maga végezte volna el a mun­kát. Másutt például a terepren­dezésnél számoltak el a való­ságosnál nagyobb teljesítmény­értéket. Kísértenek az alábbi esetek is: a tsz eladja a felvásárlónak a terményt, de az tárolási szer­ződéssel továbra is nála marad, mire — az állam tulajdonát ké­pező terményt — feleteti saját állataival. E miatt a vizsgált 5 tsz-ben 3 millió forinttal kellett az eredményt csökkenteni. A felelőtlen ügylet, amellett hogy kockára teszi az állomány fenn­tartását, sikkasztásnak minősül, más megközelítésben — közve­tett módon — a jövedelem elő­re való felosztása. A jövőben a bevételi hivatal nemcsak az eredményt fogja módosítani, de bűnvádi eljárás indítását is kez­deményezi. Külön fejezet az állami támo­gatások jogtalan igénybevétele, amikor is fiktív, irreálisan ma­gas teljesítmény értékeket szá­molnak él, az építkezéssel kap­csolatos okmányok és naplók hanyag vezetéséről már nem is beszélve. Ilyen tételek miatt a revizorok négy szakosított telep műszaki felülvizsgálata során 5 millió forint jogtalan állami tá­mogatás visszavonásáról intéz­kedtek. A jövedelemadó alól nem le­het kibúvó. Ezzel szemben van olyan törekvés, a tsz-ek a ledol­gozott óraszám hígításával a számított létszám alakulását a maguk javára befolyásolják. Dr. Faludi László itt említi, az egye­sült tsz-ek 1975. január 1-től adott esetben csak növekmény­adó fizetési kötelezettség mel­lett fejleszthetik a jövedelmeket. Jogszabály rendezi a háztáji föld megváltását, e címen 25 mázsa termény adómentesen elszámol­ható. Mindent egybevetve, a vizs­gált szövetkezetekben — a ba­ranyai tsz-ek 60 százalékáról van szó — a helytelen árbevé­tel — és költségelszámolás miatt 28—30 millió forint nettó alapcsökkentésről kellett intéz­kedni, ennek az összegnek a felosztására a tsz-ek nem lettek volna jogosultak. Ugyanakkor a tavalyi adóhiány 17—18 millió forint. Ez most már évek óta e körül mozog, ámbár mind ke­vesebb az adóhiányt felmutató tsz-ek köre, s szűkülnek az adó­nemek. Intsenek e példák, épp most, amikor a mérlegkészítés időszakát éljük, készítőik érez­zék át a felelősséget. Akadtak aztán esetek, ami­kor a belső szabályozás, a bi­zonylatolás rendje szenvedett csorbát, s amelyben az egyéni haszonlesés is közrejátszott. Lónycsókon 200 ezer forint volt a házipénztárban, másutt 60-80 ezer forintokat adtak ki elszá­molásra a tsz-vezetőnek, aki fél év múlva el is számolt, de akkor sem kellett visszafizetnie a pénzt, megkapta rögtön épí­tési kölcsönként. Ez burkolt hite­lezés, avagy önsegélyző kasszá­nak nézték a tsz pénztárát. Nincs mindén rendben a költ­ségátalányokkal, egyes átalá­nyok már amolyan státuszszim­bólummá léptek elő. Például a tormási és a gerényesi tsz-ben a vezetőknek a saját személy- gépkocsi használata fejében havi 1500—3000 forint átalányt állapítottak meg, miközben a tsz gépkocsiját is használták. Bizony, időnként illik megnézni, hány kilométer is van a költség- átalány mögött! Dr. Faludi László végezetül a megelőzést hangsúlyozza. Elő­térbe került a személyi felelős- ségrevonás, s ez remélhetően kellő visszatartó erő. A hivatal a bűncselekmény alapos gya­núja esetén feljelentést tesz, mód van a munkajogi felelős­ség revonás, szabálysértési el­járás kezdeményezésére. Mind­erről a felettes szerveket is ér­tesítik. Nem utolsó sorban pe­dig intenek és meggondolásra késztetnek a kiszabott bírságok,^ amelyek a gazdaságokat sújt­ják. (— mz —) [iö HÉTVÉGE Ne szaladjunk el a készletekkel A készletekkel való körülte­kintő gazdálkodás igénye nem új jelenség. Az elmúlt évek egyensúly-javításra törekvő programjaiban visszatérően ta­lálkoztunk vele. Legfeljebb a megfogalmazások voltak eny­hébbek, vagy határozottabbak, attól függően, mennyire „sza­ladt el" a felhalmozás mérté­ke. Ezúttal különösebb okaink vannak a nyomatékos hangsúly­ra, mivel a mérsékeltebb nem­zeti jövedelem előirányzattal nem fér össze a fejlesztés és a készlethalmozás aránytalansá­ga. Nálunk mérsékeli Megyénk gazdaságának szer­kezete eltér az országostól, szőkébb a skálája. Nincsenek olyan „nagyfogyasztóink", mint a kohászat, a gép- és vegy­ipar, ahol a legnagyobb a készletek növekedése ez idő szerint. Ezért nem található egy-egy vagy néhány helyre összpontosuló felhalmozódás, s ha volna is, nem képviselne ér­demleges nagyságrendet. Alig­hanem az felel meg a valóság­nak, ha a gazdaság majdnem egészére kiterjedő mérsékelt növekedést állapítunk meg. En­nek előidézésében pedig meg­találhatók mindazok a főbb okok, amelyek az országos kész­letnövekedést is előidézték. Az ipari készletek leltöltődisi üteme valamelyest meghaladja a termelés fejlődését. Ez a je­lenség szélesebb körűnek te­kinthető. Különösen azoknál a vállalatoknál érzékelhető na­gyobb mértékben, ahol vegyi­anyagokat és tőkés nyersanya­gokat használnak fel. A szabad árformába tartozó anyagok né­hány éve tartó, lassú növekedé­se ugyancsak részese a növek­vő készletértéknek, bár nyilván nem ez a fő oka a szokottnál nagyobb ütemű emelkedésnek. Szokatlan jelenség Tavaly, év közben feltűnően magas volt a befejezetlen és a féltermékek állománya. Ennek okai elsősorban idényjellegűek, így számolni lehet azzal, hogy az év végi mérlegek kedvezőbb képet mutatnak. Az évközi emelkedésben jelentős szerep jut az építőiparnak, amely év végéig igyekezett „ledolgozni” kötelezettségeit. Ez a lakásót- adásokat illetően sikeresnek volt mondható, de a befejezet­len beruházásoknál már nem ilyen egyértelműen kedvező. Ezek csökkentésében ' ugyanis ez ideig nem következett be számottevő javulás. Az ugyancsak nagyobb há­nyadban idényszerűen értékesí­tésre kerülő késztermékek miatt ebben a termékcsoportban is viszonylag sok volt raktáron. Termékeink jellege nem ösztön­zött az áremelkedésre spekulá­ló visszatartásra, így nem talál­koztunk ilyen szándékkal. Az ér­tékesítés túlnyomórészt ezúttal is megtörtént, nem volt azonban zavartalan, s ez újnak mondha­tó jelenség, hasonlót már ré­gen tapasztaltunk. A külgaz­dasági piacokon bekövetkezett dekonjunktúra ugyanis nehezí­tette egyes könnyűipari termé­kek elhelyezését, s ezért a rak­tári készletek állománya átme­netileg megemelkedett. Szeren­csére a dinamikusan növekvő belső fogyasztás és a szocia­lista partnerek vásárlókészsé­ge lehetővé tette e termékek elhelyezését. Egész évben meg­maradtak azonban az értékesí­tési gondok és ennek megfe­lelően nőttek például az el­adatlan tég la készletek, mely­nek csökkentésére termelési korlátozást kellett bevezetni. A kereskedelemben mésékelt — mindössze 2—3 százalékos — készletnövekedésre került sor, ami elmarad a forgalom fejlődési ütemétől. A kínálat ki­bírta a szokottnál élénkebb vá­sárlást. Egyes területeken — mint például az élelmiszer és a ruházati szakmában — lé­nyegesen javult az áruválasz­ték, sok tehertételtől szabadult meg a kereskedelem a kocká­zati alap terhére vállalt ész­szerű leárazások eredménye­ként. A vállalatok és a szövetke­zetek pénzügyi. helyzetéből is ítélve, körültekintőbb, vagy legalábbis erre törekvő kész­letgazdálkodást tapasztaltunk. Nyilván, nem mentes az olyan általános gondoktól, amit a hiánycikkek, a beszerzési ne­hézségek idéznek elő, amelyek éppen a nemkívánatos felhal­mozáshoz vezetnek. Kevesebb már a pénzügyi feszültség a tartós készletnövekedés miatt. Igaz viszont, ahol ez előfordult, szokatlan erősségű volt. A pénzügyi manipulációk kevésbé jellemzőek. Nyilvánvalóan még­sem mondható, hogy minden rendben lévén, nincs különö­sebb tennivaló a készletekkel való takarékosságot illetően. Szerény nagyságrendjeink mel­lett is érhetők el eredmények, amelyekre a már említett álla­mi intézkedések nyilván ösztö­nöznek, sőt kényszerítenek is. Bizton számítani lehet kamat­terhek miatti nagyobb takaré­kosságra és a gazdálkodás alá vonandó termékek körében is kevesebb mód lesz a felhalmo­zásra. Mindezek ellenére fel­hívnánk a figyelmet arra, nem a készletek általános, minden ágazatra kiterjedő csökkenté­sét, hanem az azokkal való ésszerű gazdálkodást kell elér­nünk. Sok példánk van ugyan­is arra, hogy az általános fej­lődést, helyenként a takarékos­ságot éppen a készletek növe­kedése szolgálja. A mezőgazdaságban például végre eljutottunk oda, hogy magukévá tették és elkezdték megteremteni a nagyüzemi gazdálkodás anyagi alapjait. Feltöltik forgóalapjaikat, illet­ve takarmány, műtrágya stb. készleteiket, ami a zavartalan működés és biztonság egyik alapfeltétele. Az így bekövet­kezett és a későbbiekben még várható készletnövekedés meg­haladja a szokott ütemet, mé­gis szükséges és hasznos. A forgóeszközök állományá­nak növelése másutt is kívána­tos lenne. Az ipari üzemekre gondolok, ahol ösztönöztük a többműszakos üzemelésre vaió átálláshoz szükséges készletlel- töltést. Célunk ezáltal a beru­házás költségeinek megtakarí­tása lett volna. Az olcsóbb be- Tektetés ellenében az állóesz­közök hatékonyabb felhaszná­lását szorgalmaztuk, feltehetően a munkaerő és egyéb okoknál fokva — kevés sikerrel. A kereskedelmi készletszín­vonal — a nem lebecsülendő számú hiánycikkektől eltekintve — a sokévi átlagnál kedve­zőbb. A mai eszközlekötés mel­lett korábban aligha lehetett volna hasonló forgalmat lebo­nyolítani. Sok öntevékeny, a gazdaságosságra eredményesen törekvő munka fekszik benne. De más is! A kedvező forgási sebesség ellenére a mégiscsak növekvő készletérték forrásait a vállalatok régóta halaszthatat­lannak Ítélhető fejlesztésük ter­hére tudják csak megoldani, így nagy a kényszerítő erő a kész­letcsökkentés irányába, ami sokszor már túlnő a takarékos gazdálkodás fogalmán. Az el­látás biztonságához, a kereske­delmi hálózat és a kiszolgálás kulturáltságához fűződő igé­nyek a további készletcsökken­tés olyan határait jelentik, amelynek átlépése aligha kí­vánatos. Márpedig néha ott tartunk. Nem kampány A különböző — talán szél­sőségesnek tekinthető — pél­dákból látható, az országos intézkedések mellett sok helyi, konkrét munkára van szükség a készletgazdálkodás javításá­ra. Nem elegendő ebben csak általánosan megfogalmazott el­veket követni, és különösen az volna a káros, ha valamilyen készletcsökkentési kampányt szorgalmaznánk. Ennél — még egy ilyen szűk térségben is — sokkal összetettebb a felada­tunk. A jórészt mindenütt elér­hető megtakarítás lehetőségeit — bármilyen szerények is — keresni és segíteni kell. A na­gyobb gondot azonban mégis a nagyságrendet képviselő, el­sősorban a tőkés importterhet jelentő feleslegek felszabadítá­sára és keletkezésük megelő­zésére ajánlatos fordítani. Dr, Kisvári András A komlói Carbon mérlege Mit hoztak a falusi kisüzemok? A magunk részéről figyelem­mel kísérjük és támogatjuk a falusi kisüzemek létrehozását, s ezzel álláspontunk világos abban a vitában, van-e létjo­gosultságuk ezeknek a kisüze­meknek. Van, mert falun van még fölös munkaerő, kínálják magukat az üresen álló épüle­tek az olcsó befektetésre, innen újabb árualapokra számítha­tunk, s végül is mindez a me­gye iparszerkezetének megja­vítása irányába mutat. Az üzem a munkába álló asszonyoknak nemcsak kereseti lehetőség, de egyfajta felemelkedés is, te­hát nemcsak szociális, de nő- és társadalompolitikai kérdés is. A falusi kisüzemek létrehozásá­ban élenjáró, komlói Carbon Könnyűipari Vállalatot ezúttal arról kérdeztük, hol tartanak, mit hozott ez a tevékenység, miként térültek meg a befek­tetések? A rövid számvetést Bősenbach Károlyné és Szabó Lajosné, a vállalat elemzési osztályvezetője és ösztöndíjas közgazdász hallgatója készítet­te el részünkre. Először is meg kellett válasz­tanunk a szakmát — ez a szak­ma vállalatunknál a ruházati- és a cipőipar volt —, ezen be­lül azt a gyártmányskálát, ame­lyet ezekben a bedolgozó üze­mekben gazdaságosan lehet gyártani. Másrészt olyan közsé­geket választani, amelyek cent­rumközségeknek minősülnek, vagy városkörnyéki községek, tehát részben a város kisugár­zási körzetébe esnek, részben pedig egy nagyobb település­hez tapadnak. A szakmák meg­választásán túl arra volt figye­lemmel a vállalat, hogy olyan épület álljon rendelkezésre, amely üres, kis átalakítással a mai szociális igényeknek meg­felelően üzemeltethető, tovább­fejleszthető, s egy-egy terüle­ten az ipari foglalkoztatás centrumává válhat. Mágocs A tanács és a vállalat össze­fogásával jött létre az üzem. Létszáma jelenleg 150 fő, két műszakban dolgozik. A környe­ző községek rendszeres busz­járattal vannak összekötve. Az üzem mór rekonstrukció alatt áll, ami azt jelenti, távlatban 300 főt foglalkoztató ruhaipari középüzem létesül Mágocson. Ez a fejlesztés célszerű, hiszen Mágocs közigazgatási központ. Az üzemben szocialista bri­gádok alakultak, s ők mintegy magját képezik a szakma ipari munkásbázisának. Folynak a szakmásító tanfolyamok, rajtuk kívül középfokon vállalati ösz­töndíjasok is tanulnak már. A vállalat tehát nemcsak a má­nak, de a jövőnek, a jövő nem­zedéknek is építette az üzemet. Mag öcsöt egyébként 5 éves szerződés köti egy holland cég­hez, amelytől termelési rend­szert. gépeket, technológiát vet­tünk át know how formában, s ez a vállalat komlói anyaüze­mének műszaki fejlődését is előrelendítette. A három év mérlege? Az üzem termelési ér­téke a hozott anyaggal együtt három év alatt 75 millió forint, a vállalati eredményhez való }{Ái>zixk)yuid^kxxÍJd/r\Jkj • f/rvrczfe, Ztxüfe6Óg£. -etrfjt 4 gu/múxkTC/ricvra, fcc /me^rtmÁtM Z0~ct &Z, W6ázaigaaott l£rt - &*. tezáilvtott \-á, — 6a. a. fazíi. /meg. kévlvii, fiogg Izkei tóűMgxvzílÁífetxlnl ? TTU. eSafe, feaügaiumfe, kaíígaiumfe ... hozzájárulás 15 millió forint. Ez­zel szemben áll az egy főre eső beruházás, amely a rekonstruk­ció előtt mindössze 4000 forint, a rekonstrukció után is csak 10 000 forint/fő. A megtérülés tehát rendkívül jó. Szalatnak, Geresdlak Szalatnakon üres, jó állapot­ban lévő iskolát alakított át a Carbon, ugyancsak minimális ráfordítással. Itt is exportra dol­gozunk, részben cipőfelsőrészt készítünk az NDK-nak, részben konfekcióneműt. Rendkívül ala­csony a ráfordítás, ezzel szem­ben magas a nyereség. Geresdlak. Ingyen épület, át­alakítás, 10 éves szerződés a külkereskedelmi vállalattal, a környező községek szabad mun­kaerejének foglalkoztatása és növelhető létszám kapacitás. Kisbeszterce A felsőmindszenti nagyközsé­gi tanácshoz tartozó községek általában távol esnek az ipari centrumoktól, a rendkívül jó helyi közlekedéssel azonban megoldható volt az üzem tele­pítése. Minimális költséggel egy teljesen üresen álló iskola- épületet alakítottunk át. Kis- besztercén a komlói nagytelje­sítményű gépekhez dolgoznak be — az üzem tehát a lábbeli gyártásban a vállalaton belüli kooperáció kiszélesítését jelen­tette —, s mindez rendkívül hatékonynak mutatkozik a Cai- bonnak. Természetesen csak részmunkát végeznek. Ez most van kialakulóban. A maximá­lis létszám itt — két műszak­ban — 80—100 körül fog ala­kulni. Szólni kell még az otthon dolgozókról is. Baranyában mintegy háromszázan dolgoz­nak otthon a Carbonnak, rész­ben belföldi, részben export megrendeléseket. Szinte beru­házási ráfordítás nélkül termel­jük ki a dollárt és a rubelt. A Carbon központja lehet Sokszor felvetődik a kérdés a vita során, vajon népgazda­sági szinten hatékonyak-e a kis­üzemek? Rendkívül hatékonyak — bizonyos szakmákban. Mint amilyenek a ruházati és a cipő szakma egyes munkafázisai. A kisüzemekben kész cipőt és öl­tönyt természetesen nem lehet gyártani. Olyan lélkészterméke■ két kell gyártani és olyan belső vállalati kooperációt kiépíteni, amely a nagyhatású gépeknek mintegy aládolgozik és azok hatékonyságát növeli. Elemzé­seink során azt tapasztaltuk, mind a bedolgozói hálózat ter­mékei, ráfordítása, mind pedig a centralizált kisüzemekben gyártott termékek során fel­használt élő- és holtmunka ki­használása rendkívül jó, a rend­kívül alacsony beruházás és arányos megtérülés mellett megállja a versenyt. A komlói Carbonnál — ha a következő években munkába lépőket is beleszámítjuk — összesen tehát ezer falusi lány és asszony dolgozik, járul hoz­zá termelésével a vállalat ered­ményeihez. Ez az irányzat, úgy véljük, helyes és a jövőben is követendő, fejlesztendő, figye­lembe véve azt is, hogy a könnyűipart a népesedéspoliti­ka nem érinti előnyösen. Itt je­lezzük, a komlói Carbon — re­konstrukciója után — központ­ja lehet a megyében a ruháza­ti és a cipő szakmának, tovább csatlakoztatva az otthon dofgo- zókat, a kis- és középüzemeket, amelyek — mint láttuk — gyor­san megtérítik a befektetése­ket. Ez is takarékosság x*x<*tttt^ttttwX^v*w-x*XvX‘>x*x*x*ftvX' ■n 1 lllll 11 I f llllll W&mii Uli sS'MMm Wmh<Jmh&é:imáIlii Xv.v.v.xvX* • ■xvX,'wvX""' • -xv.v.x-x-:-: ::x: xX : V> :::;x:x WWW«™ •: Ilii ni í I mm ppf - I I Uli 11 í *iiii i I I ' IxIIiülil;'!'; • I a j f; $ I £$ >:$&* *: i ?: if":? W& pi $ I! iI 1 H « & $ $ £: m iiixlixi xxl Ixil xliixi: x: :

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom