Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)
1974-12-25 / 353. szám
A jót könnyen megszokja az ember. i 4 fi p1 Már több, mint öt éve ott áll a falu szélén az a néhány panelház ... Bocsánat. öt esztendővel ezelőtt volt itt a falu széle. De most? „Belakták a házakat.” Ruha szárad az erkélyeken, itt-ott nyitva az ablak, meleg a távfűtés. S odabent, a lakásokban izgalommal készülnek a gyerekek karácsonyra. Az erkélyeken egyelőre még összekötözött fenyőfák állnak a sarokba támasztva. Hiába, azt ki kell tenni, mert a melegen idő előtt lehullatja a levelet. _ Délutánra ködfátyol száll Be- remendre, száz-kétszáz méternyire látni. Állok a panelházak között, és hirtelen úgy érzem, hogy Újmecsekalján vagyok. Persze, homar rájövök, hogy mégsem. Hint másutt.. Az első út a Czövek-bárba visz. A foclpálya szélén bódé áll, pultkutya csücsül mellette. A kutyával hamar összebarátkozom — kölök még, játszik. De beljebb igyekszem. Czövek Ernő a „bórtulajdonos", az AFÉSZ-bódé — oppardon, általános vegyes üzlet — vezetője. Az általános vegyes üzletben általában sört, fröccsöt, üdítőket, pörköltkóvét, cukorkát, rágcsálnivaló sajtos érmét lehet kapni. No, meg kis pálinkát is. Hatan vagyunk odabent. Iszunk. — Kik járnak ide? — Hót a panel... A válasz olyannyira magától értetődő, hogy egy kicsit el is szégyellem magam. A panel. Közben jönnek: gyerek savanyúcukorért, háziasszony liter borért, kávéért. Egyszóval: megy itt a bolt. — Forgolom? Ernő tűnődik. — A szezonban, nyáron megvan a harmincötezer egy hónapban. Az már szép. De még szebb lesz, tudom meg, hiszen épül már a tekepálya, tavasszal meg lehet kispályás sönmeccseket játszani a szomszédos, bitumenes kispályán. Meg is hívnák bennünket, talán el is megyünk. Feloldódunk, beszélgetünk erről-arról. Szomszédaim szövegét figyelem: — Kiszámítottam, hogy a fizetésemből hetente hat üveg sört ihatok meg ... — Az napi egy üveg sör, most meg már a harmadikat iszod ... — Igen, de ebből kettőt te fizettél ... — És tegnap? — Mit piszkálsz? Jelenlegi számításaim szerint három héttel előbbre vagyök. Hamarabb teljesítettem a tervemet... Portás a BCM-ben. Kristóf Dezsőnének hívják, szívesen fogad bennünket. Dr. Varjú Lajossal, a beremendi tanácstitkárral együtt állítunk be hozzá aranyvasárnap délután. Másfél szobás lakásban Iáknak. — Azelőtt hol élt? — Kistapolcán. Az bizony, ha közel is van, A Beremendi Cementmű, mely nemcsak a tájat, az itt élő emberek életét is átformálta mar ' Ot éve még itt volt a falu széle Egy új jelenség: kert utáni vágy ABC-áruház, játszótér falu. Ott, a dombtetőn levő, hosszú cselédházbon laktak. Nem szívesen beszélget a régebbi időkről. Piskó községben töltötte a gyerekkorát, onnan, amikor ötvenhétben feloszlott a termelőszövetkezet, megélhetés után nézve Beremendre költöztek. Később boltvezető lett Kis- tapolcón. — Meg akartunk gazdagodni — nevet —, azt hittük, hogy a BCM építésével nagy lesz a forgalom. De nem így történt. Nem vagyak én kocsm árosnak valá ... Pécsről nemrég jöttek meg. Vásáraim voltak bent a Skodával. Férje éppen autót mos, azért nincs itthon. Különben gépkocsivezető a Volánnál. — Hogy érzi magát a panelban? — A jót könnyen megszokja az ember gyereke. — Ismeri az ittlakákat? Tűnődik. — Talán a mi lépcsöházbeli lakóinkat... Igen, ez már tipikusan városi jelenség. De van ám más is ... — Az hírlik, hogy lehet bér relni ötven négyszögöl kiskertet, itt a szomszédban ... De még nem tudunk semmit... Faikas Györgynek hívják azt a tanácstagot, oki az igényeket összeírja ... Hát igen, városi embernek kell az a kis felüdülés a szabadban. Meg az a kis zöldség, krumpli... Elfele jövet azon gondolkoztam, hogy egy ilyen lakótelepen törvényszerűen alakulnak ki a kapcsolatok. Az embernek van lakásszomszédja, ha van valahol garázsa, kerül két garázsszomszéd, ha pedig lesz majd kert, hát jár hozzá a kertszomszéd is. Eképpen bővül a városlakó ismeretségi köre. József Attila utca 6/c. első emelet. Itt lakik Farkas György vízvezetékszereló, a ház tanácstagja. Már este van, a Hét műsorát nézik a televízión. Augusztusban nősült, meg is ígérjük, hogy nem zavarunk sokáig. Aztán mégis eltöltöttünk egy órácskát. Debrecenből jött. a Csőszerelőipari Vállalatnál dolgozott, s Hitmaradt a gyárban, amit épített. Felesége kistapolcoi. — Hát ahhoz képest úgy érzem, mintha városba jöttem volna — nevet. S ő? Aki Debreceni születésű? Nem válaszol egyértelműen, azt hiszem, falun érzi magát. Két éve volt egy kis szőlője, az idén eladta ... Családi okok miatt. — Nagyon hiányzik. Szeretnénk itt o focipálya mellett azt az öt holdnyi területet felpar- ceíláztatoi, és a panelok lakói között kiosztani, ötven négyszögöl élég is lenne ... — Igény? — Ajaj. Mindenki hozzám jön. Házanként keMene összeírni, hogy ki kéme. Az első házat elvállalom, társadalmi munkában. Wfíxr, Ili ■ Jó itt. El Ünnepi MELLÉKLET •• * "r -'-n ...éN. A volt falusinak város, a városinak, persze ... S jövőre? Elmúlik a karácsony, januárban itt is mindenki új életet kezd, amibe éppúgy belerázódnak, mint a régibe. Csak ... Akkor már egy kicsit hangosabb lesz a környék. A kuglipálya zsivojával. Itt mérik majd össze az erőket vasárnap délelőttönként, vagy esténként, a gyerekek pedig paradicsomban érezhetik magukat. Beoszthatják majd, hogy ki állítja a babákat? Szeretnek itt élni az emberek. Szocialista társadalom, szocialista ember — Annak nincs tanácstagja? J — De van ... Csak erre nem ér rá. Aha. A tanácstitkártól is megkérdezem: kér-e kertet? Azt felelte, hogy sokat kell gondolkodni még ezen, nincs sok» idejük ... De érzi a szükségét, hogy ezeknek az embereknek legyen valami kertjük... Szó már esett a dologról hivatalosan is. s a termelőszövetkezet nem zárkózott el. Talán jövőre. Farkas György fiatal ember. Működési engedélyt váltott, a sok fizetnivaló mellé, hogy legyen egy kevés plusz. Tehát: moszekol, dolgozik, tanácstag... — Az ittlakákkal elégedett vagyok. A község vezetőivel is. Talán, talán az ÁFÉSZ tehetne valamivel többet. Itt van az ABC, mellette a park, ha árut hoznak, vagy visznek, róhajta-. | nak a gyepre. Nem kímélik, pedig azt mi gondozzuk, fákat ültetünk, s örülünk, hogy szép. Otthagyják a sok papírhuHadé- kot, a szél összevissza hordja... Az sem jutott még ám az eszükbe, hogy megkérjék a lakókat, segítsék a presszó építését társadalmi munkában. Pedig de sokan mennének! Persze, jövőre épül tovább ez a rész, jön a GELKA szerviz, női fodrász ... Majd, ha kész lesz, rendezzük a környéket. Mert azért jöttem olyan hamar rá, hogy nem Pécsett vagyok, hogy rózsatöveket láttam, a szépen gondozott, rendben tartott pázsitokon. Sok-sok fát, még, persze, kicsit, fehérre meszelt karóhoz kötve, amiket szeretettel ültettek el az emberek, s amik hálából nagyra is nőnek majd. Spirálfüzeket, fenyőfákat láttam a házak előtt. De szép lesz ez a lakótelep harminc év múlva! Máris az. Öt éve vigasztalan kép fogadta az errefelé vetődő vándort: öt panelház állt a pusztában. Most: ABC áruház van, tavaly megépült a játszótér is, hatalmas zöldterületek teszik tulajdonképpen otthonossá ezt az ötházas lakóte-' lepet — a panelt, ahogy itt nevezik. A szocializmus igazi nagysága abban mutatkozik meg, hogy a termelési viszonyok átalakításával együtt átalakítja az embert és az emberi kapcsolatok egész rendszerét. A jórészt csak pótcselekvést és közösségpótlékot kínáló kapitalizmussal szemben megteremti minden dolgozó ember számára a valóságos cselekvés lehetőségét és a reális, szerves közösségek világát. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, visszafordíthatatlanná váljon, egy ideig - különösen kezdetben - az osztályösz- szeütközések és a forradalmi cselekedetek egész sora zajlik le. Olyan ütközetek, amelyekben a hatalomra került munkásosztály megteremti minden osztályuralom, benne saját uralma megbüntetésének is a feltételeit, elhárítva az ember teljes felszabadulásának minden akadályát. Marx a Tőkében a jövő társadalmáról szólva azt írja: „A szabadság birodalma valójában csupán ott kezdődik, ahol megszűnik a nyomor és a külső célszerűség diktálta munka ... a szabadság csak azt jelentheti, hogy a társadalmasult ember, a társult termelők ésszerűen szabályozzák, közös ellenőrzésük alá vetik a természettel való anyagcseréjüket, ahelyett, hogy az mint vak hatalom uralkodna rajtuk ...” A szabadság birodalmához vezető szocializmus olyan társadalom tehát, amely megteremti a lehetőségét annak, hogy elkerüljék a fejlődésben mutatkozó vak ösztönösséget, a kizsákmányoló társadalmakat marcangoló osztályharcot és kibékíthetetlen ellentéteket. Ez természetesen csupán lehetőség, amelyet csak a tudatos és szervezett emberi tevékenység tud valósággá változtatni. A szocializmusban létrejönnek az emberek közti egyenlőség feltételei. Az egyenlőség először abban az értelemben valósul meg, hogy egyenlő esélyeket teremtenek a társadalom minden tagja számára azoknak a helyzeteknek az elérésére, amelyek fokozatosan lehetővé teszik a teljes emberi élethez szükséges részesedést a társadalmi javakban. Ebben az értelemben már a tőkés viszonyok felszámolása is nagy előrelépés a társadalmi egyenlőség felé. A magántulajdonosi viszonyok alkották ugyanis az esélyek egyenlőtlenségének legfőbb alapját, hiszen ezek a viszonyok nagy mértékben megszabták, hogy a különböző osztályokból származó emberek életlehetőségei egyenlőtlenek, valamint csökkentették az egyéni képességek és erőfeszítések szerepét az életben elért helyzet meghatározásában. A szocializmusban létrejött lehetőségek között alakul át az ember, válik szocialista emberré. A társadalom tagjai szocialista alapokon szervezik meg az életüket, olyan energiát kapnak a megváltozott társadalmi környezettől, hogy annak segítségével további átalakításokat hajthatnak végre ezen a környezeten. Ebben a folyamatban a munkának, mindenek előtt a termelő munkának van a legnagyobb szerepe. Az ember a közösségekben végzett, szervezett munkában alakítja ki és alakítja át létének alapvető feltételeit, mindazokat a tárgyakat és viszonyokat, amelyek nélkül a társadalom élete, a szükségletek kielégítése elképzelhetetlen. A szocialista forradalommal kezdődik meg az a korszak, amelyben fokozatosan lehetőség nyílik minden ember számára, hogy elsajátítsa az emberiség felhalmozott tapasztalataiból, kultúrájából mindazt az értékeset, amire személyesen képes, s így egyre sokoldalúbb, hasznosabb tagja legyen a társadalomnak. Ám a lehetőség nem egyenlő a valósággal. Az új társadalom emberének kifejlesztésében a legfontosabb feladat az, hogy minél tartalmasabb és sokoldalúbb személyiséggé váljék. Az előttünk álló legfőbb nevelési probléma, hogy legyőzzük a társadalom tagjainak önzését, amely a kapitalizmus terméke, s amihez hozzájárul az is, hogy a szocialista társadalom fejlődésében van egy szükségszerű, hosszú átmeneti időszak, amelyben a legkülönbözőbb okokból továbbra is szembetűnő különbségek maradnak fenn az emberek helyzetében: nemcsak anyagi tekintetben, hanem olyan vonatkozásokban is, mint például a város és falu, a szellemi és a fizikai munka közötti különbség, s mindez ideig- óráig táptalaja lehet a mások rovására való érvényesülésnek. A cél természetesen nem az, hogy óz embereket önmegtagadókká tegyük; ellenkezőleg, a szocializmus arra törekszik, hogy minden embernek megszerezze a legteljesebb életörömet, és nem valamiféle elvont, abszolút egyenlőséget akarunk példaképül állítani az emberek elé, hiszen ez ellentmond a realitásnak, a józan emberi észnek. A szocialista közösségi ember kialakításának legfőbb útja, hogy az állampolgárok közéleti személyiségekké váljanak. A közéle- tiség igényének, a politikai részvétel igényének a tömegekben és minden egyénben ki kell bontakoznia. Az egyik legfontosabb feladat a közösségteremtésben, a tömegek felkészítése demokratikus jogaik gyakorlására. A kollektív felelősség- érzet csak a közügyekben való tényleges részvétel útján alakulhat ki. A szocialista társadalom sikeres fejlődése ugyanis nagy mértékben azon múlik, hogy többségben vannak-e azok az állampolgárok, akiknek fejlett a jogtudata és jogérzéke, s akik természetesnek tartják, hogy a jogokkal együtt jár a kötelességek teljesítése, a közösségért vállalt felelősség is. Az ilyen állampolgárt azok a viszonyok alakítják ki, amelyekben az emberek az államhatalmat már nem kényszerűen elviselendő külső erőnek tekintik, hanem saját eszközüknek. Olyan eszköznek, mely erejét, hatalmát attól nyeri, hogy az állampolgárok cselekvő részvételükkel közvetlenül is támogatják. Ez a helyzet a szocializmus intézményei és a tudatos, szocialista ember találkozásával alakul ki és mindennapi cselekvésben termelődik újra egyre fejlettebb formában. Pozsgay Imre Kampis Péter
