Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)

1974-09-22 / 260. szám

^MŰVÉSZETI, I I fMI 1*11 : ZENDOl AZ OSZTÁLY cím­mé/ lorgatott televíziófilmet Szenes Mihály filmrendező. Az egyik főszerepet HotI István alakítja. . RÉGI CEMBALO MUZSIKA a címe annak a rendezvénynek, amelyet szeptember 29-én szer­veznek meg Pécsett a Csontváry Tárlat helyiségében Borsay Pál cembalóművésznek. A műsorban Szilvássy Annamária színművész­nő működik közre. (Képünk: Szilvássy Annamária) . CAVARADOSSI. A Debre­ceni Csokonai Színházban Puc­cini: Tosco című operájában vendégként Horváth Bálint énekli Cavaradossi szerepét. . KIÁLLÍTÁS FINNORSZÁG­BAN. Pécs és a finnországi Lahti város együttműködése keretében hat pécsi, illetve ba­ranyai festőművész — Bizse János, Erdős János, Kolbe Mihály, Martyn Ferenc, Simon Béla és Soltra Elemér — alko­tásait állítják ki rövidesen Lah- tiban. . HOLNAP LESZ FÁCÁN — ez a címe annak> az új magyar filmnek, amelyet a neves ope­ratőr, Sára Sándor rendez■ Egyik főszerepét Vajda Márta alakit- ja. . TÖRÖKORSZÁG. Tóth Sán­dor koreográfus, a Pécsi Balett igazgatója október végén Török­országba utazik. Két hónapon át török balett együtteseket ta­nít. (Képünk: Tóth Sándor) . BUDAPESTI MŰVÉSZETI HE­TEK. Ritka alkalom, hogy a fő­városban rendezendő előadás­sorozatra, a Budapesti Művé­szeti Hetekre amatőr együttest is meghívnak. Most a Pécsi Amatőr Színpad Dürrenmatt: Pillanatkép egy bolygóról című darabját mutatják be ez alka­lommal a fővárosban. . SZÓFIA. Német Aliz és Marczis Demeter október vé­gén több hangversenyt ad Bul­gáriában, a Szófiai Magyar Intézet rendezésében, Török műemlékek Magyarországon Molnár jézsef könyvéről Magyar szakemberek mun­kájának külföldi elismerését jel­zi az a könyv, omit a sziget­vári múzeum könyvtára számára kapott Molnár Imre, a Vórba- ráti Kör vezetője. „Ez a török kiadású könyv is öregbíti váro­suk hírnevét” — szól szerzőjé­nek ajánlása. Az előbbieken túl a könyv témája és pécsi vonatkozásai miatt is megér­demli figyelmünket. Ankarában /|973-ban Maca- ristan'daki türk anitlari — Mo­numents turcs en Hongrie cím­mel megjelent mű török és francia nyelven ismerteti a tö­rök hódoltság korából származó építészeti emlékeinket. Szerzője Molnár József, akinek számos publikációját olvashattuk már e témakörben: a „Műemlé­keink" sorozatban kiadott mun­káiban foglalkozott Szigetvár, Eger törökkori emlékeivel. Ö ismertette a budai Rudas fürdő történetét. A Művészettörténeti Értesítőben elmélyült elemzések­kel a hazai török emlékek esz­tétikai és szerkezeti vizsgálatát végezte el, ismertette a mina­ret — a török templomtorony — szerkezeti tagolódását, díszítő­motívumait. Molnár József korábbi kutatá­sait összegzi ezúttal, amint azt Gökbilgin előszava is kiemeli: „ .. a könyv a török közönség és a tudósok számára értékel­hetővé teszi és összegzi Molnár korábbi munkásságát." A könyv­ben foglaltak számunkra bő­vebben kifejtve is hozzáférhe­tők, illetve ismertek. Az össze­foglaló tájékoztató igény, amellyel készült, nem teszi le­hetővé elvi-tartalmi problémák szélesebb kifejtését, az ezirányú érdeklődés a közölt gazdag szakirodalom segítségével elé­gíthető ki. A könyv hazánk határain túl népszerűsíti törökkori emlékein­ket, képet ad műemlékvédel­münkről, közli e műemlékek történetére vonatkozó ismere­teinket, s azok forrásait. E források között jelentősek az egykorú útleírások, térképek, amelyek a török időkben, vagy kiűzésüket követően készültek. Molnár számbaveszi a régi met­szeteket és azokat a festménye­ket is, amelyek török épületeket ábrázolnak, s így azok eredeti tormájára vonatkozóan tám­pontok lehetnek. A XVI. században a török építészet fejlődésének csúcsára ért. A magyarországi török em­lékek túlnyomó részben e szá­zad második felében épültek. Molnár József szerint e korból származó főként vallási rendel­tetésű emlékeink a török építé­szet klasszikus hagyományait, jegyeit mutatják. Megállapítá­sát az előszói ró a török művé­szettörténeti kutatáséval egybe­hangzónak tartja, egyúttal hangsúlyozza, hogy Molnár munkásságával naqy szolgálatot tett a török műtörténeti kutatás­nak is. Molnár könyvének általános bevezetőjében foglalkozik az épületek alaprajzi vizsgálata nyomán azok szerkezeti elvével is. Kimutatja, hogy a dzsámik és minaretek szerkesztésmódjában a sokszögű szerkesztés elve ural­kodik. Ez felfedezhető a részle­tek megkonstruálásában is: a dekoratív sztalaktit boltozaton, vagy a minaret díszítőelemein. Az emlékeket rendeltetésük szerinti elkülönülésben — val­lási és civil — építményekre osztva tárgyalja. Gazdag il­lusztrációs anyag: fotók, rajzok, térképek teszik meggyőzővé a szövegben foglaltakat. Növeli a könyv használhatóságát az épületek fontosabb méreteinek feltűntetése. Bizonyára érdekes a török közönséq számára né­hány emléktábla feliratának közlése. Minket inkább e táb­lák képe ragad meg: a lapos gyöngysorháló keretezte szö­vegtáblák dekorativitása. A pécsi, illetve szigetvári tö­rök emlékek történetébe bele­olvasva egy olyan évszámra bukkanunk, amely eltér a siak­irodaiomban általánoson ismert adattól. Molnár — önmagához következetesen — ezúttal is a szigetvári, később római kato­likus plébániatemplommá alakí­tott Ali pasa dzsámi építési évének 1539-et jelöli meg Genthon István műemléki to­pográfiáié — ahol egyébkénl a megadott szakirodalomban Molnár Józsefnek Szige'vár tö­rök emlékeiről szóló tanulmá­nya 's szerepel — valamint számos lexikonunk ugyanennek az épületnek építési idejét 1568—69-re teszi Ez az adatbe­li eltérés arra figyelmeztet, hogy e történelmi emlékeknél a * további kutatómunka még né­hány adatot, megállapítást pontosabbá tehet. Történelmünk egyik tragikus korszakára emlékeztető, város­képeinket sajátosan színező tö­rök műerfllékek művészi értékei­nek megismertetésében Molnár munkásságának jelentős szere­pe ,van. Könyve az iszlám kutatók számára forrás, amely együtt láttatja a török korból fenn­maradt legjelentősebb emlé­keinket. Mendöl Zsuzsa Köpeczi Béla: PB-tag a mozdonyon I Közélet! emberek... A mi embereink ... Sorozatunk fö­lé e címszavak bármelyike illik. Beszélgetéseink részt­vevői foglalkozásukat, élet­korukat, iskolai végzettségü­ket tekintve nagyon is külön­böző emberek, egy dolog­ban azonban hasonlítanak egymáshoz, s ez a közéleti érdeklődés, a politikában való aktív részvétel. Egyikük- másikuk életútja tévedések­től, buktatóktól sem mentes. Ezek az életutak azonban mind egy dolgot bizonyíta­nak: az él csak emberhez méltóan, aki nemcsak ma­gának él... Magatehetetlenül, felrtyitott gyomorral állnak a félkör alakú csarnokban a gépek — mint megannyi hatalmas cápo, me­lyetet partra vetett a víz. Az inasgyerekek fel-le szaladgál­nak az óriás testeken, derékig behajolnak a kitótott szájú mo­torházakba, fütyörésznek, vicce­lődnek. A mozdonyóriósok most magatehetetlen vashegyek. Egy M 46-os méltóságteljes lassú­sággal bejár a csarnokba, rá­akaszt egy másik gépre, kicsit előrébb húzza. Mint egy kórház, csak éppen a mozdony a mű­tőskocsi is. Kalapács cseng, fú­ró berreg. Az átható olajillat behatol a bőr alá. Gépnek, embernek egyazon illata vön. Ez Remecki Mihály világa. A motor- és mozdonyműhely, itt a pécsi főpályaudvar délnyugati szegletén, ahová menetrendsze­rű pontossággal visszatérnek a gépek, s persze ahová időről időre bevontatják azokat a mozdonyokat is, melyek „fekve maradnak” valahol a pályán. Egy-egy ilyen váratlan visszaté­rés itt felbolydít mindent. Ez kel­lemetlen és szégyen. Annak legalábbis, aki számára nem meló a munka .., Remecki Mihály 36 éves — s húsz év óta mozdonylakatos. — Az én életemre könnyű rá­mondani: sematikus történet. Vasutas volt a nagyapám, az apám — vasutas lettem én is. Békéscsabán laktunk, a Szol­nok—budapesti fővonal mel­lett; jöttek a vonatok, én meg csak álltam a töltés alján, s néztem . .. Hová mehet, kik mosolyoghatnak az ablakok mö­gött, s vajon ki áll az indítókor mellett... A mozdonyok külö­nösképpen érdekeltek. Órákig ócsorogtam az állomáson, bá­multam, álmodoztam,.. — Most sok mozdonya van, de azok elmennek, ön pedig marad ... — Van fővonali gázmotorve- zető vizsgám, állomásismereti vizsgám; két hónapig utaztam is, s bár nem mondom, néha most is érzek valamiféle szomo­rúságot, mikor látom, hogy ki­fut az állomásról az a gép, amit én ismerek talán a leg­jobban, de azt nem mondhat­nám, hogy mozdonyvezető sze­retnék lenni .. . Engem a motor érdekel, a motor pedig én előt­tem tárulkozik ki, azt is mond­hatnám: a motor az enyém... — Csoportvezető, hétszeres kiváló dolgozó, a fűtőház csúcs- párttitkára, a vasutas pártbi­zottság végrehajtó bizottságá­nak tagja, sőt tagja a Megyei Pártbizottságnak is... Azt is mondhatnánk, futtatott em­ber ... — Mondhatnánk ... — Érdekli, mit gondolnak önről az emberek, mit monda­nak a háta mögött? — Nagyon is. Amióta az eszemet tudom, az van bennem: ha valamit megcsinálsz, rende­sen csináld. Apám vére vagyok — ezt akkor hallottam először, amikor inas lettem. Apámal mindenki ismerte és szerette. Fél karját hagyta a vasúton, de olyan munka nem volt, amit ő utána másnak kellett volna befejezni . . . Most csoportveze­tő vagyok, de ez csak rang, cím, mert a lényeg az, hogy minek érzi magát az ember. Én die­selszerelő akartam lenni, az va­gyok, s az is maradok. Hétkor kezdődik a munkaidő, de ritka nap, ha hat órakor nem va­gyok bent. S az is ritka, hogy amikor fél négy lesz, én roha­nok. i — Itt, a mozdonyműhelyben rengeteg a fiatal... — Hatvankilenc emberből kettő az ötven év feletti, nyolc a 30—35 közötti és a többi 18— 23 éves fiatal. — Beszélgessünk róluk. Es arról, amiről annyi szó esik: sze­ret-e a magyar munkás dolgoz­ni .. .? — Véleményem szerint*szerel is, tud is dolgozni a magyar munkás. És ebben a vélemény­ben nem is teszek semmiféle különbséget fiatal és idős kö­zött. Az a fontos, hogy a mun­ka feltételei biztosítva legyenek, tehát az, hogy a melós igenis folyamatosan és ésszerűen meg­szervezve végezhesse a dol­gát ... A munka- és üzemszer­vezés fontosságát nem a köz­gazdászok, igazgatók találták ki, azt itt a munkapadok mellett fogalmazták, higgye el ne­kem ... Pontosan meg kell mondani, mit akarunk, biztosí­tani kell az anyagokat és felté­teleket, no és persze azt is, hogy aki dolgozik, az érezze: most keres is, s akkor nincs baj... — ön jól keres? — Tizennyolc forint az óra­bére n. — Es a fiatalabbak? — Tizenkettő, tizenhárom, ti­zenöt, tizenhat forintot kapnak óránként. — Tehát ön sem kiváltsá­gos ... — Miért is lennék az? — Csúcspárttitkár, PB-tag .,. — Látja, ez olyan kérdés, amiről érdemes beszélni. Két vonatkozásban is. Mert tény, vannak olyan vezetők, akik o ranggal együtt mindjárt kivált­ságokat is követelnek, s az is tény, hogy a köztudatban csú­nya torzulások vannak. Sokan azt hiszik: párttitkár, no akkor, minimum dupla pénz, luxusla­kás, rpéghozzá cserélgetve./. Én például az anyósoméknál lakom, kétszobás félkomfortos lakásból). — És? — És nem is igényelek mást. Együtt a család. Rendezett ott­honom van, ahol jól érzem ma­gam. Említettem már, engem igenis érdekel, mit monda­nak, mit gondolnak ró­lam. Sokféle munkám van, gyakran műszpk közben is el kell mennem valahová, de ha itt vagyok, akkor megpróbálok bizonyítani. A baj akkor kez­dődik, amikor az emberek azt látják, a vezetők mindig mást csinálnak, mint amit kell, illet­ve nem érzik, hogy amit csinál­nak, ahhoz nekik is közük van . .. Számomra egyformán fontos mnidenki, a segédmun­kástól a főnökig . . . Mindenki-' vei egyformán beszélek, egyfor­mán próbálok figyelni minden­kinek a szavára, amikor pedig szakmai munkát végzek, azt úgy igyekszem csinálni, hogy meg­állja a kritikát... — Játsszunk kicsit a le­hetőségekkel. Mondjuk azonnal teljesülne három kívánsága ... — Igazán mondom, nincse­nek különleges kívánságaim. Rendezett családi életet élek, van egy aranyos kislányom, megfelelően felszerelt lakásom, egy kis Trabantom, amivel bár­hová eljutok .. . Nagyon szere­tünk kirándulni, bejártuk szinte az egész országot, Baranyát nem is tudom hányszor... — És mint párttitkár? Mond­juk, felszólalhat a kongresszu­son ,,. — Azt hiszem, arról kellene beszélnem, milyen emberfeletti munkát végeznek itt, a vasúton, az egyszerű emberek . .. Lát­tam egy statisztikát. Mi ma any- nyit szállítunk, produkálunk, mint amennyit 1980-ra irányoz­tak elő ... Ezzel szemben a vasutas dolgozók tekintélye, nem éppen kiemelkedő... Gyakran észre se vesznek ben­nünket; hogy van vasút, hogy minden a céljához ér, természe­tes ... Félre ne értsen, nem elsősorban anyagi dolgokról van szó. Persze helyenként, be­osztásonként, arról is. De a lé­nyeg talán mégsem ez, hanem az, rang-e ma vasutasnak len­ni? S egyáltalán: rang-e a köz­tudatban ma a kétkezi munka? Az olajos ruha, a kalapács . ..? Mozdony sípol, behallatszik a csarnokból kihúzó gép dohogá- sa. Remecki Mihály felemeli a fejét, s miközben szája szegle­tébe illeszti a sokadik Román­cot, azt mondja: — Én még soha, senkinél nem éreztem kevesebbnek ma­gamat; pláne itt, a gépek kö­zött. Szakmám von, értek vala­mihez, szeretem is csinálni, kell is, ámít csinálok, s ez szerintem nagy dólog. Nem igaz ,.,? Békés Sándor Az „uibaloldal" ideológiája A népszerű vázlat igényé-el megírt könyv újobb adalékok­kal szolgál annak az eszmei­politikai áramlatnak a megér- téséhez, amely „újbaloldal" néven jelentkezett az elmúlt év­tizedben az Egyesült Álla­mokban és a fejlett Nyugat­európai tőkésországokban az egész kapitalista társadalomra jellemző ellentmondások fel­színre jutásaként. A szerző igen gazdag doku­mentációval követi nyomon a „Nagy Tagadás”, különböző mozzanatait a 60-as évek eleji útkereséstől az 1968—69 es évekig, az útvesztésig. Nem be­szélhetünk egységes mozgalom­ról, a legkülönbözőbb csopor­tok és irányzatok alkották a politikai-ideológiai szempont­ból „harmadikutas" jelenséget, melynek kritikája elsősorban a tőkés társadalomban domináló elidegenedés, az undort keltő és unalmat teremtő életmód, a fogyasztás mítosza ellen irá­nyúi, de vádolja a létező szo­cializmust is, — egyfajta —, az elképzelt világot itt és most megteremteni akaró utópia ne­vében. Az áramlat társodalmi bázi­sát körülhatárolva Köpeczi Béla azt írja, hogy a burzsoá­zia és a proletáriátus között el­helyezkedő rétegek, az ún. kö­zépső, nem technokrata rétegek mozgalmáról van szó, beleért­ve az egyetemi ifjúságot is. Az eszmei előzményeket fel térképezve kimutatja, hogy bár létezett öt fő, egymástól jól el­különíthető típus (anarchisták, trockisták, maoisták, ultraradi­kálisok és neoromantikusok), amelyek adott irányzatot tekint­ve országonként is különböző módon jelentkeztek, kiinduló­pontjukat a marxizmus ilyen, vagy olyan eltorzított interpre- tálásának és a polgári filozó­fiai, szociológiai, pszichológiai stb. elméletekkel való összekap­csolásának eklektikus szintézi­sében találták meg. A bukás és polarizálódós okait kutatva a szerző azt emeli ki, hogy egyes csoportok kivé­telével az „újbaloldal" követ­kezetesen egységes ideológio- és szervezetellenes volt, a kis csoportok forradalmi spontanei­tását hanqoztatvo, az értelmi­ségből álló „militáns kisebb­ségiben látta a tömegeket forradalmasító erőt, a „teremtő erőszak”, a kreativitás trónra- ültetésével. A könyv olvasása közben az is kederül, hogy — néhány hamis értékeléssel szem­ben — nem eqy véqleg letűnt divatjelenségről van szó, hi­szen az említett rétegek súlya és függősége állandóan nő a fejlett tőkés országokban. (Kossuth Kiadó) Csizmno'ía Sándor VASÁRNAP, ME ttf«LET 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom