Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)
1974-05-16 / 132. szám
6 197*. május 16. MARX ÉS ENGELS BARANYAI TANÍTVÁNYA Simonyi Ernő Simonyi Ernőről (1821 — 1882), aki 1869-től haláláig a németürögi kerület (a mai pécsi Rácváros) függetlenségi párti képviselője volt, már a Magyar Életrajzi Lexikon I. kötete megírta: „Angliai emigrációjában Marx hatása alatt álló szocialista csoporthoz tartozott”. Még érdekesebb adat kerül elő Tamás István cikkéből (Népszabadság, 1974. március 10.), aki „Krónika Grisza Ágostról” címmel kivonatokat közöl égy 48-as honvédtiszt naplójából — aki, hasonlóan a 48-as honvédtiszt Simonyihoz — 1850 körül szintén angliai emigrációban élt, s — mint később Tamás megírja — állandó kapcsolatot tartott fenn Simonyi Ernővel. íme, a napló érdekes bejegyzése 1850. május 5-ről: „Mentünk, nem is tudom mely utcákon ál a német és a francia communisták gyűlésébe. Marx, Engels, Seiler, Wolf s még egy, kinek a nevét meg nem tartottam, beszéltek az új revolutio után életbe léptetendő státus gazdá- szatról. Bangya, Andorffy, Simonyi, Türr és én voltunk ott magyarok.” Türr természetesen Türr István, a magyar és olasz szabadságharc hőse. Minket azonban most Simonyi neve érdekel ebben a névsorban. Nemcsak „Marx hatása alatt álló" csoportokat ismert tehát, hanem hallgatta magát Marxot és Engelst is: feltehetőleg nemcsak egy alkalommal. Első kézből ismerte tehát a tudományos szocializmus megalapítóinak tanítását. Érdekes, hogy jutott el a felvidéki nemesi családbó1 származó Simonyi a marxizmushoz. Már 1848 óta részt vett a felvidéki megyék haladó mozgalmaiban, a szabadságharcban pedig hivatali állásokat töltött be, és mint honvéd, a fegyveres harcokból is kivette részét. 1S49-ben menekülnie kellett. Élt Londonban, Párizsban, Hamburgban, különböző foglalkozásokat vállalt: volt többek között kereskedelmi ügynök és fényképész is, amellett pedig Párizsban természettudományi és történelmi tanulmányokat végzett. Magyar Történelmi Okmánytárát ki is adta a Magyar Tudományos Akadémia. 1868-ban térhetett haza Magyarországra, de nem a kiegyezés híveihez, hanem az akkor még 48-as eszméket hirdető függetlenségi párthoz csatlakozott. Ennek programjával választották Baranyában képviselőnek, 1869. március 18-án. Foglalkozott-e még ezután a marxizmussal, nem tudjuk. A további kutatás feladata, hogy áttanulmányozza a Simonyi-szerkesztette Szombati Lapok 1872, évfolyamát, valamint az országgyűlés naplóit. Kezünkben van azonban egy dokumentum, amely szépen bizonyítja: a baranyai képviselő 1368 után is hűséges maradt a haladás gondolatához. 1876. szeptember 28-án felszólalt a budapesti parlamentben, és éles szavakkal bélyegezte meg Svetozar Miletic mentelmi jogának megsértését. Mint mondottuk, még a jövő feladata, hogy áttanulmányozzon valamennyi Si- monyi-dokumentumot. Köny- nyen előfordulhat, hogy újabb Marx-nyomokra fogunk bukkanni. Pécs mindenesetre büszke lehet, hogy egyik kerületét majd másfél évtizeden át olyan politikus képviselte, aki Marx és Engels szavait hall- t gáttá. A Rácváros térré szé- j íesedő főútián érdemes vol- ■ na emléket állítani Simonyi Ernőnek, a kerület egykori képviselőiének, és eqy utcát is elnevezhetnénk róla. Angyal Endre Népművészeti kiállítás Meszesen Pántlika nélkül Némelyek tudatában a magyar nő, a „magyar lyány" képe ma is összekapcsolódik a közeli múlt pártás-rokolyás-pántli- kás öltözetével. Szerencsé^ változott a divat és vele a közízlés. Ma már derültséget, váltana ki egy nő háromszínű estélyi „díszmagyarban". Ugyanakkor nem ritka, és szemnek- szívnek jóleső látvány például színházban egy szép fiatal nő, magyar tájak népművészetét sugárzó motívumokkal a ruháján — vagy éppen eredeti so- kacblúzban ... Az ízlés, a gondolkodás változásaiban nem kis részük van a ma már sokfelé működő díszítőművészeti szakköröknek. Egy ilyen szakköri kiállításra látogattam el hétfőn este a me- szesi József Attila Művelődési Házba, ahol évek óta mintegy harminc bányászasszony és lány találkozik minden héten egyszer, hogy — Tabár Béláné nyugdíjas tanítónő vezetésével — megismerje, megtanulja a magyar tájakra jellemző motívumokat és azt a technikát, amellyel ezek a minták egyre több családnál a lakást díszítő térítőkét, dísztárgyakat vagy az asszonyok, lányok, gyerekek ruháját ékesíthetik. (A kiállítás egyébként még egy hétig látható.) A rögtönzött kis „tárlatvezetésen" meszesi bányászasszonyok csodálkoztak rá a szakkör munkásságának legújabb eredményeire. És miért tagadjam, engem, a teljesen laikust is magával ragadott a baranyai és nem baranyai motívumkincs — és azok félhasználásának — ötletgazdagsága a korszerű öltözködésben, a hímzett blúzzal kombinált kétrészes, miniszoknyés és egyéb női ruhákon. És nem kevésbé megkapott az a szeretet és szakmai felkészültség, amellyel az őszhajú tanítónő szigorúan őrködik egy- egy sajátos magyar táj — ormánsági, bogádi, drávaszögi vagy bosnyák, német, sokac, horvát és a nem baranyai és ismertebb Kalocsa, Sárköz, Bu- zsák vagy a Matyóföld — motívumainak és eredeti színeinek tisztaságán. Sok türelemmel rávezetve szakköre tagjait, hogy miért nem szabad keverni vagy más színnel színezni a mintákat — noha látszatra „úgy is szép” —; miért nem szabad meghamisítani az eredeti népművészetet. Jóleső érzés itt körülpitlanta- ni. Elég sok az ormánsági motívumanyag, amely valaha etáj szőttes világának dísze volt. Férfiingek gallérját, ünnepi főkötőket vagy éppen ormánsági zsoltárkendőket ékesítettek ezek a motívumok. Most hímzett formában láthatjuk viszont őket gyermekruhácskákon, blúzokon és női ruhákon. De van itt ormánsági szűrmintáról, kátolyi délszláv mellényről „átrajzolt" (hímzett vagy rátétes) motívumanyag, például egy csinos kis gyermekpellerin fehér posztóján. A mellényes alkalmi női ruha fekete alapján délszláv virágminták pirosai és zöldjei, alatta áttetsző könnyű blúz, középütt egy sor hímzésmintával, mely vclaha egy horvát ún. „ötkaré- lyos” főkötő, a „pocelica” sokés blúzok ormánsági virágmotívumokkal, amott egy patkóalakú piros dísztárgy, püspök- bogádi rátétes hímzéssel. És villámzárral: kinyitva nejlonszatyor... De talán a legjobban teszett egy homokszínű terliszter női ruha, egyetlen — saját színárnyalataiból — középütt végigfutó hímzéscsíkkal. Ügy mondták, ez baranyai „sub- likált" hímzés, mely hasonlatos á jó magyar szóval „stoppolás"- ként ismert művelethez. Megtudtam még: a szakkör vezetője a sellyei ormánsági múzeum és a Janus Pannonius Múzeum népi szőttesanyagából a csányoszrói „szövőidé" idős asszonyainak eredeti szőtteseiből rajzolta le a motívumanyagot, nagyon ügyelve a színek eredetiségére is. De elment a baranyai délszláv lakta községekbe és a Drávaszög színmagyar falvaiba is rajzolgatni, gyűjteni. Munkáját sokráncú, j idős parasztasszonyok és nép- 1 rajzos múzeológusok támogatták sok jóakarattal, segítő készséggel. De, ha meglátott a piacon egy nénikét, a kendőjén ritka szép sváb mintákkal, akkor utánament Bálicstetőre és azt is lerajzolta. Sajnos a hímző pamutfonalakat — a népi hímzés eredeti színeihez — külföldről szerzik be, itthon nincs megfelelő és ez nagy gondjuk. Egyébként a szakkör célja valamennyi hazai magyar és nemzetiségi táj sajátos, eredeti népművészetének megismertetése és a motívumanyag feldolgozása is egyben: lakáskultúrában és öltözködésben. Közben sok szó esik egy-egy hazai vidék jellegzetes vonásairól, földrajzi és történelmi sajátosságairól. Mert a hazát sokféleképpen lehet szeretni. Lehet szép csendes szóval, öltögetve, de mindenképp megismerve a tágabb és szűkebb pátria népét és a táj népművészetét. Lehet így is, szólamok és pántlikák nélkül, a meszesi bányászasszonyok példájára. Ügy hiszem, így lehet igazán, Wallinger Endre Virágba borult a pécsi „normafa“ A meleg idő beköszöntővel virágba borult a pécsi „normafa": a belvárosban — a középkori kapubástya közelében — viruló évszázados akácfa. Az a nevezetessége, hogy az országban elsőként virágzik m’n- den tavasszal, ezért is kapta a „normafa" nevet: a városban lakó méhészeknek jelzi az akácvirágzás kezdetét, virágainak sűrűsége pedig utal a várható akáctermésre. Az akácmatuzsálem „riadójelére" a baranyai méhészek útra keltek méheik- kel és a Dráva menti sikság akácosaiban telepitették le a kaptárjaikat. Az idén legalább tízezer méhcsalád vesz részt országjáráson: a Dráva mellékéről később az Alföldre és Nyugat-Dunántúlra, majd az északi megyékbe vándorolnak a méhészek. Különös lakodalmi vendégek AA Inden országban az a szo- kás, hogy sok vendéget hívnak a lakodalomba. De sehol nem öltött olyan méreteket ez a szokás, mint Ciprus szigetén, főleg a falvakban. Meghívják a rokonokat, a rokonok ismerőseit, az ismerősök barátait, a barátok rokonqit és ezek rokonainak rokonait. Ezért, amikor Metla Foropulu és David Kosztakisz lakodalma után hat vendég azt kérte, hogy még két napig a házban maradhasson, senki sem csodálkozott az enyhén szólva kevéssé ismert emberek kérésén. A vendégek elmagyarázták, hogy autójuk sajnos elromlott és nagyon messze laknak. Eltelt két nap, de az autó állítólag még mindig a javítóműhelyben volt. Azután eltelt két hét, majd néhány hónap. Először a fiatalasszony szülei kezdtek türelmetlenkedni. „Ki Ismeri tulajdonképpen ezeket az embereketV* —» kérdezgették. „Én ismerem — válaszolt nekik ... a helyi börtön parancsnoka — csavargásért és közveszélyes munkakerülésért voltak nálunk és fél évvel ezelőtt szöktek mag.“ Növekszik a zenetanulók száma Pécsett AMATŐRÖK Hz ünnepi könyvhét pécsi programjából Június 3-án kezdődik a hagyományos ünnepi könyvhét. A pécs—baranyai nendezvényso- zat ünnepélyes megnyitójára a Színház téri Hírlapolvasóban kerül sor 3-án este. A megnyitó hivatalos íróvendégei között találjuk Baranyi Ferencet, Csoóri Sándort, Csorba Győzőt, Ne- meskürty Istvánt, Pál Ritát és Pákolitz Istvánt. A könyvhét során a Széchenyi téren és a Színház téren állítanak föl könyvsátrakat. A Színház téren egy „terefere sátor" fölállítását is tervezik, ahol a tájékoztató kiadványok között válogathatnak a látogatók, s ahol az íróvendégek dedikálnak. A Magyar írók Könyvesboltja eddig három írót kért föl, hogy itt dedikáljon. László Lajost, akinek Uránbányászok című könyve a könyvhétre jelenik meg, Galambosi Lászlót, akinek napok alatt elfogyott új kötete, az Irgalom ágai a könyvhéten ismét kapható lesz, s Nemeskürty Istvánt, akinek Dózsáról írt könyve nagy népszerűségnek örvend. A hét sorón a város és a megye könyvtáraiban és művelődési házaiban számos író—olvasó találkozón vesznek részt a Pécsett élő s a meghívott írók. A megnyitó vendégei mellett két városunkból elszármazott író is I hazalátogat, örsi Ferenc a pécsi gyermekkönyvtárban és Szi- getvárott, Czakó Gábor Komlón találkozik olvasóival. A Liszt Ferenc Zeneiskolának 1967-ben 600 tanulója volt. Ez a szám azóta évről évre nőtt. Jelenleg — ebben az alsófokú oktatási intézményben 950-en tanulnak — a legkülönfélébb hangszereken. A „sláger" ma is a zongora, A zongorázni tanulók száma több, mint 300. Az utóbbi 5—6 évben megnőtt az érdeklődés a fúvós hangszerek iránt. Ennek egyrészt az a magyarázata, hogy a fúvós hangszerek használatát aránylag rövid idő alatt el lehet sajátítani. Az intézményben 36 állománybeli és 48 óraadó tanár tanít. A zenei pályát választók száma az alsó évfolyamokon évente 12—14, Amatőröket tanítanak hangszeres zenére a Zenei Munka- közösségnek a Doktor Sándor Művelődési Központban működő zenei tanfolyamán is. A képzés alsó határa 6 év, a tematika és az oktatás módszertana ugyanaz, mint az zeneiskolában. A legnépszerűbb hangszer itt is a zongora. A Doktor Sándor Művelődési Központban 81 tanuló tanul zongorázni, 41-en vesznek részt az előképzésben. Sikeres a dzsesszdob-oktatás, családban tanulnak hangszeres zenét. Az amatőr szintű zenetana- lásra is vonatkozik az általános szabály: a zene, a hangszerek megismerését nem lehet elég korán kezdeni . .. Erre jó pé^da Pécsett, a Ságvári Endre Művelődési Házban igen eredményesen működő zenei óvoda. Az alapvető zenei fogalmak megismerésére már a zenei óvodában megvan a lehetőség. Az apróságok ritmusérzékének fejlesztése gyermekdalokkal történik. Eléneklik, elsétálják, eltáncolják, eljátsszák és eldobolják a dalokat. Ezáltal nemcsak ritmusérzékük, hallásuk is fejlődik. A nyolc éve beindult zenei óvoda vezetője Dobos Lászlóné szerint nincsen olyan kisgyerek, akinek valamilyen zenei hallása, érzéke ne volna ... A zenei óvodásoknak általában a fele megy zeneiskolába. Az óvodának jelenleg 28 „tanulója" van. A gyerekek a hangszerekről is kapnak némi ízelítőt. Persze nekik o nagybőgő a „nagymama”, a gordonka a „papa", a brácsa a „mama", és körülöttük kik is süröghetnének mások, mint a „hegedűgyerekek”... amelyet két éve vezettek be. Harmonikázni csak itt tanítanak. A cél a zeneértők nevelése, akik természetesen adott esetben előnyös helyzetbe kerülhetnek — a szakszerű alapképzés révén — a zenei gimnáziumi és zeneiskolai felvételi vizsgákon is. Számottevő zenei képzés folyik különböző oktatási intézményekben, így például o Gyárvárosi Általános Iskolában, ahol a 90 tagú úttörőzenekarból 40 a zeneiskolás. A fúvós hangszerekkel kapcsolatban mea kell jegyezni, a fúvósok iránt érdeklődők többsége fizikai dolgozók gyereke. Ez a gyárvárosi úttö- zenekarra is érvényes. Igen sokan járnak magánoktatókhoz, és számottevő azoknak a száma, akik otthon a Ugyancsak a SógvórI Művelődési Házban alakult meg a közelmúltban az Ifjú Zenebarátok Klubja. A klub pillanatnyilag 50 tagot számlál. Ebből 30-an tanulnak aktívan zenét. Tevékenységük sokrétű. Zeneművek, illetve a tánc és a zene kapcsolatának elemzésével foglalkoznak. A cél: értő zenehallgató közönség nevelése. A tagság összetétele életkor szerint pillanatnyilag olyan, hogy szükségessé vált méq egy klub létrehozása — középiskolásoknak és szakmunkástanulóknak. Az amatőr zenélés Pécs nagy hírű zenei életének szerves része, azáltal hoqy értő közönséget képez, egyre több zene iránt érdeklődőt von be a műélvezők táborába B. K, A DÉL-DUNÁNTŰLI TUZÉP VÁLLALAT ÖSSZES TELEPÉN KAPHATÓ a 7.5x15-ös ♦ \ » zsouur PADLÓBURKOLÓ LAP mintegy 14 féle színben Ara: 2,60 Ft/db helyett 1,30 Ft/db. KERESSE FEL TELEPEINKET, MOST VÁSÁROLJON, amíg a készlet tart.
