Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)

1973-11-18 / 307. szám

Hivatásuk a haza fegyveres szolgálata

A tisztelt olvasók közül ki ne Ismerné őket. Velük találkozunk kora reggelen és késő dél írtán, este a Pécs város keleti és déli részében, megyénk déli határmenti területein. De velük talákozunk a közélet különböző fórumain, a művelődés területén, és a magánéletben; a fegyveres erők hivatásos tisztjeivel I

Egyáltalán nem könnyű feladatot oldanak meg; amellett, hogy önmagukat állandóan továbbképezve, — annak érdekében, hogy a rohamosan előre haladó technikai forradalomban, amely a fegyveres erőket sem kerülheti el, és nem , is kerüli el — helyt tudjanak állni, nagy gondossággal, dl- hatatossággal nevelik sorköteles fiataljainkat, formálják őket emberré, teszik alkalmassá szeretett hazánk megvédésére, ha annak szüksége kívánkozik.

Most e cikk alkalmával nem emlékezni szeretnék róluk, hiszen ez megtörtént szeptember 29-én a fegyveres erők napján. A tisztképzéssel kapcsolatosan viszont elkerülhetetlen, hogy vissza ne pillantsunk a felszabadulás óta eltelt időszakra.

Népi tisztikar

A magyar néphadsereg egyidős hazánk felszabadulásával, a népi demokratikus állam- rendünk megteremtésével. Céljairól a korabeli okmányok a következőket állapították meg: ,,A honvédség, melyet a nemzet akarata hív életre, hogy létéért, becsületéért, szabadságáért és függetlenségéért újra kezdje harcát, biztosítsa a nemzet helyét Európa szabadságszerető népei között".

A megszervezett hadsereg céljában, rendeltetésében, a katonatömegek osztály-hovatartozása tekintetében meg is felelt ezeknek a követelményeknek. Sokkal nagyobb problémát okozott a tisztikar ösz- szetétele. A tisztikar többsége nem állt őszintén a néphatalom mellé, nem lehetett számolni velük a forradalom továbbfejlesztése, a népi demokrácia megszilárdítása, a proletárdiktatúra kivívásáért, majd megvédéséért folyó harcban. A Kommunista Párt félreérthetetlenül leszögezte álláspontját; a népi demokráciának szüksége van hadseregre, de ez csak demokratikus szellemű, népi tisztikar vezetése alatt álló néphadsereg lehet Ezen az alapon jött létre 1947-ben a Honvéd Kossuth Akadémia, 1948-ban a Petőfi Nevelőtisztf Akadémia, amely 1949-től Petőfi Politikai Tisztképző Intézet néven működött. Az innen kibocsátott fiatal parancsnoki és politikai tisztikar egyértelműen a szocialista forradalom célkitűzéseit szolgálták. Tisztképzésünkhöz felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a Szovjetunió, mely átadta a több évMeggyőződéssel# tántoríthatatlan ul

tizedes tudományosan megalapozott — a ti. világháborúban a gyakorlat próbáját kiálló — gazdog tapasztalatait, szervezési elveit, fegyvereit, szabályzatait és kimunkált didaktikai elveit. Mindezek eredményeként 1951-re mór az új tisztek aránya 81,2%-ra emelkedett.

A folyamatosan kibocsátott tisztek döntő többsége állhatatosan, becsületesen, fegyelmezetten teljesítette kötelességét Közülük számosán az évek során továbbfejlődve nagy gyakorlatra, szervezőkészségre tettek szert. Az ellenforradalom elleni, majd a politikai konszolidációért folyó harcban megedződve, ma a katonai felső és középvezetés szilárd bázisát képezi,

Az ellenforradalom szétverése után a politikai konszolidációt követve a gazdasági és társadalmi életben végbement mélyreható változások lehetővé tették a hadsereg szervezetének, harci, technikai eszközökkel való ellátásának, kiképzésének korszerűsítését. Ugyanakkor magasabb szintre kellett emelni a tisztképzést is. Ennek az igénynek a kielégítésére szervezték 1957- ben az Egyesített Tiszti Iskolát, illetve a Kilián György Repülő- Műszaki Tisztiiskolát.

Ezek a tisztiiskolák — az 1967. évi átszervezésükig — tíz év alatt sok jól képzett tisztet bocsátottak négyéves tanulmányi idő befejezése után a néphadsereg rendelkezésére. Ez a kiképzési időszak lehetővé tétté, hogy a tisztjelöltek oz alapfokú tiszti beosztásokra való képesítés mellett a parancsnoki szakokon egyszakos, általános iskolai tanári, technikai szakokon pedig szaktechnikusi (üzemmérnöki) polgári képesítést is megszerezzék.

Főiskolák

A hadsereg haditechnikai eszközeinek további minőségi és mennyiségi fejlesztése, vezetésének és kiképzésének korszerűsége szükégessé tette a hivatásos tisztképzés követelményeinek továbbfejlesztését. A tiszti iskolák bázisain tíz év alatt létrejöttek a korszerűbb tisztképzés lehetőségei és megértek a feltételei a magasabb színvonalú képzés végrehajtásának. (Megteremtődtek tehát az alapok a felsőfokú tanintézeti nevelésnek. E nevelést és képzést kormányhatározat biztosítja, illetve határozza meg követelményeit Éspedig:

— a felvétel feltétele a középiskolai végzettség;

— a tisztképző tanintézetek tantervei és programjai a középiskolai ismeretanyagra épüljenek és felsőfokú színvonalúak legyenek;

— a tísztképző intézetek tanárainak többsége egyetemi, vagy akadémiai — nem ritkán mindkettő — képesítéssel rendelkezzen;

— az anyagi, tárgyi ellátottság mennyisége és minősége érje el a kívánt szintet. Mind- összesen a tisztképző iskolák, mint felsőfokú intézmények illeszkedjenek be felsőoktatásunk rendszerébe.

Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa 1967-ben — az előbb leírtak alapján — nyilvánította a magyar néphadsereg tisztképző intézeteit a:

— Kossuth Lajos Katonai Főiskolát,

— Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolát,

— Kilián György Repülömű- szaki Főiskolát felsőfokú tanintézetekké.

A főiskolák tevékenységének célját a következőkben lehet összegezni;

— Szilárd marxista—ienmis- ta világnézettel, magasfokú katonai, technikai és általános műveltséggel, a szocialista katonai vezetőre jellemző tulajdonságokkal, képességekkel, fejlett hivatástudattal rendelkező olyan parancsnokok és technikus-tisztek képzése, akik képesek beosztottaikat öntudatos, hazaszerető, erkölcsileg és politikailag szilárd, fegyelmezett katonává nevelni, alegységeiket ilyen szellemben összekovácsolni.

— Tudják jól megszervezni es végrehajtani a korszerű háború által diktált oktatási és nevelési feladatokat

— Képesek alegységük harcát jól megszervezni, vezetni, a fegyverzetet, a harci technikát mesterien alkalmazni.

A katonai főiskolák tehát olyan szakembereket, olyon hivatásos tiszteket képeznek, akik társadalmi életünk egyik legnehezebb, legfelelősségtelje- sebb posztján kell hogy helyt álljanak.

Férfias hivatás

A főiskolák megpályázása a tiszti hivatás egész életre szóló önként vállalt nehéz és igen férfias hivatás, voltaképpen politikai funkció, amelynek alapja a pártunk politikája iránti feltétlen bizalom, a marxizmus—leninizmus igazsága iránti mély meggyőződés.

A katonatiszti hivatásnak főbb összetevőit tekintve van nők olyan sajátosságai, ame< lyek más hivatásnál hiányoz nak, vagy csak kisebb mérték ben vannak meg. Egyik ilyen lényeges sajátosság, tartalmi vonás a szocialista hazafiság és a proletár internacionaliz mus, ami adott esetben — szükség szerint — nagyobb áldozatvállalásban is kifejezésre juthat.

Aki a katonai pályát élethivatásul választja, az eleve szinte élete végéig elkötelezi ma gát a haza védelmére úgy bé keidőszakban, mint bonyolult körülmények között, mert ez nagyon fontos tényezője a tiszti hivatásnak. Ebből következik, hogy a fegyveres erők kötelékében való szolgálat, a pálya választása, önmagában is politikai állásfoglalás.

Az előzőekben vázolt nehéz és felelősségteljes hivatásra való sokoldalú felkészítést tükrözik a katonai főiskolák tan tervei, amelyek magukba foglalják a társadalomtudományokat, az általános katonai tárgyakat, a technikai alapozó tantárgyakat és a szakmai tantárgyakat A katonai főiskolákra felvételt nyert hallgatók tanulmányaik sikeres elvégzéséhez minden szükséges segítséget megkapnak. A katonai főiskolákon a jövő tisztjei számára biztosítva van mindaz, amit a párt, dolgozó népünk ma az ifjúságnak adni képes.

Megismételném: a tiszti hivatás szép és egyben felelősségteljes, férfias hivatás, amely egész életre szóló önként vállalt kötelezettség. Elkötelezettt- ség a hazával, dolgozó népünkkel, a párttal és annak elméletével a marxizmus—leniniz- mussal, azt tántoríthatatla- nul, teljes meggyőződéssel vállalni és feltétel nélkül szolgálni.

A katonai főiskolák érdeklődéssel várják a közölt pályázati felhívásnak megfelelő fiatalok jelentkezését Ezúton is kérnénk a Kommunista Ifjúsági Szövetség szerveit és szervezeteit hogy segítsék a főiskola irtán érdeklődő fiatalok ez irányú munkáját

Megyaszo! József,

a Megyei Pártbizottság osztályvezetője

A holnapunk

J

ó érzés, amikor korábbi években elhangzott, majd később papírra ve- ;tt elképzelések egyszerre csak „életre- elnek”. Határidőket, módosításokat most lellőzve, mégiscsak úgy tűnik, hogy szin- 5 „tegnap" vonult el az építők seregé- ek zöme a Szigeti útról Kertvárosba, és lár lent új utcák nyíltak, de ez még sémii, hiszen hivatalos szervek már nem a úszezres kertvárosi, hanem attól délre lajd tovább épülő Siklósi városrésszel írlalkoznak, ahol 60 ezer ember kap tthont.

Otthont? Mi minden kell ahhoz, hogy □tvanezer lélek minden szempontból agáénak érezhesse szűkebb környezeti A napokban részt vettem a Mecsek- déki Intéző Bizottság Pécsi Szervezeté- zk megbeszélésén, ahol tanácsi veze- ik, mérnökök, tervezők, kereskedelmi, égenforgalmi és mezőgazdasági szak- rberek már a nagyon is közeli „holna- 3t” latolgatták falra függesztett város- ndezési rajzok előtt. A Kertvárosi-takó- lep és a Siklósi-városrész közötti terüle- n mintegy 55 holdas parkerdőt kell lé- síteni.. így jut majd egy főre körülbelül I négyzetméternyi zöldterület. És ebből jy négyzetméternyit sem szabad enged- ! Hogy miért hongsúlyozták ki ezt olyan ag^ szigorral? Mert — amint ezt az ánvárosí és a szigeti városrész példája

tanúsítja — az előtte reálisan megtervezett zöldterületet lassan és biztosan elsorvasztották a pótbeépítések. Egy telepített zöldövezet áldását csak tíz-tizenöt esztendő múlva élvezhetjük, amikor felnőnek a fák, díszcserjék, kialakulnak a sétautak, pázsit-foltok. Ezért kell most — Pécs legnagyobb lakótelepének bölcsőjénél — szigorúan dönteni a jövő érdekében. Aztán elhangzott itt más is. Még a tv-tornyon kívül is, a Mecseknek számtalan olyan pontja van, ahonnét szép kilátás nyílik a városra. De ugyanez a gyönyörűséges látvány illetné meg az embert déli irányból is, ha lenne a déli városrésznek csak egyetlen olyan magas létesítménye, amely a városra és a hegy- t oidalra biztosítana rálátást A tervezők- ’ nek volt is ilyen elképzelése, — valamelyik tízémeletes lakóház tetejére varázsolt panoráma-eszpresszóról lévén szó — de a beruházók szigorúan vastag „ceruzája” törölte a programból . . .

Szerencsére azonban ez a ceruza sem fog mindig „vastagon". A Mecsek-nyuga- ti lakótelep — Kodály Zoltán utca — *o- vábbi kiépítése egy sor közművesítési feladatot vetett fel. Az úgynevezett Mecseki körút — az Aradi vértanúk útja jelenlegi nyomvonalán — rácsatlakozva a Vak Bottyán utcára, egészen az Ágoston térig, naavmértékben csökkenti maid o h«1vőr0_

sí utcák forgalmi zsúfoltságát Ezért — nem is nagyon sokára — megkezdődik az Aradi vértanúk útja déli, de könnyen lehetséges, hogy az északi házsorainak részleges, illetve teljes szanálása. Két nyomvonalú outóútról lévén szó, nyilván kell a hely.

... Es ez a program nagyszerűen összhangban áll a XIV—XV. században épült városfal, eródítményrendszer kiszabadításának munkálataival. Ez egyébként hatnyolc esztendővel ezelőtt, a Barbakán rekonstrukciójával el is kezdődött, a várfalat már szépen kiemelték a Landler Jenő utca felső sarkáig. A munkálatokat most már az útkorrekcióval párhuzamosan folytatják majd végig az Aradi vértanúk útján. Amiről a nyár folyamán már irtunk is lapunkban — hogy a Káptalan utca. Esze Tamás utca, Landler Jenő utca és az Aradi vértanúk útja közötti terület rekonstrukció alá kerül és a parkok, műemlékek. műemlékjellegű építmények kőz- kinccsé válnak — valóban megvalósul. Talán egy tíz esztendőn belül ... Leg- alább is az elképzelések zöme.

... Hiszen a várfalak, őrtornyok kiszabadítósónak ötlete először 1866-ban merült fel. Száz év múlva — a Barbakánnal kezdődött elődeink álma már a legjobb úton haladt... tíz-tizenöt esztendőt ezek után igazán várhatunk még, e történelmi városrész teljes kibontakozásáig.

Huszonöt éves a Párttörténeti Intézet

Negyedszázaddal ezelőtt, 1948. november 20-ón alapították meg a Párttörténeti Intézet elődjét, a Magyar Munkásmozgalmi Intézetet.

A munkásmozgalom-történet viszonylag új tudomány- •óg, mégis tekintélyes múltra tekinthet vissza, szinte egyidős a munkásosztállyal, a szocialista mozgalommal. Már az első munkásszervezkedések vezetői közül többen hazánkban is rögzítették emlékeiket, tapasztalataikat — tanulságul az utókornak. Később a történészek is mindinkább figyelemmé! kísérték az új, feltörekvő társadalmi osztály

küzdelmeit — politikai felfogásuknak megfelelően különböző szempontból. 1918—19- ben, kiváltképpen a Tanácsköztársaság idején a munkásmozgalom történetének kutatása is fellendülőben volt. A két világháború közötti ellenforradalmi korszak azonban nem kedvezett az Ilyenirányú kutatásoknak. Akik alkalmasak lettek volna rá, többnyire maguk is elnyomottak, üldözöttek voltak. A felszabadulással ezen a területen is új korszak kezdődött. A munkásosztály a nemzet vezető erejévé, a fordulat évével uralkodó osztállyá vált, története iránt is mindinkább fokozódott az érdeklődés.

A Munkásmozgalmi Intézet megalakulásával e történettudománynak ez a fontos ágazata országos jellegű szervezeti bázist kapott. Bizonyos megalapozó munkára mér az intézet fennállásának első éveiben sor került, de a tulajdonképpeni tudományos munka csak 1957-ben indulhatott meg. Ma már a Párt- történeti Intézet megbecsült tudományos műhely, amelynek munkája a magyar történettudomány fontos alkotóeleme.

A szakemberek, pártmunkások, írók, újságírók, de a munkásmozgalom múltja Iránt érdeklődő közönség is érintkezésbe került az intézet — és a vele összeköttetésben lévő, különböző tudományos intézményekben dolgozó kutatók ■— munkájával. Több sorozat keretében — az intézet 14 vaskos kötetben bocsátotta közre a magyar munkásmozgalom történetének fontos dokumentumait, már az 1848-tól szinte napjainkig terjedő időszakot felölelve. Számoson ismerik a Magyar Munkásmozgalom Története Válogatott Dokumentumainak, csakúgy, mint a népi demokratikus periódus párthatározatainak köteteit. Sokan az intézet különböző kiadványaiból ismerkedtek meg a magyar, sőt — bizonyos mértékben — a nemzetközi munkásmozgalom történetével. A mogyor forradalmi munkásmozgalom története című mű köteteit a legkülönbözőbb oktatási intézményekben használják. Hasonló a helvzet a „válogatott írások" (Szabó Ervin, Alpári Gyula, Kun Béla, Landler Jenő stb.) köteteivel is.

A magyar munkásmozgalom történetének sok fontos eseményéről, problémájáról készült monografikus munka, (gy, a szocialista mozgalom kezdeteiről, a szociáldemokrata párt megalakulásáról, az agrárszocialista mozgalmakról, a szakszervezeti mozgalom kialakulásáról, a század- forduló szocialista mozgalmáról, az 1918-as „őszirózsás forradalom”-ról, a Magyar Tanácsköztársaságról, a kommunisták két világháború közötti küzdelméről, a magyar antifasiszta, ellenállási mozgalomról. Számos mű vizsgálja olyan nagy jelentőségű, történelemformáló események hazai visszhangját, mint a Párizsi Kom műn. vagy — kiváltképpen — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom.

Az utóbbi években örvendetesen fellendült a népi demokratikus időszak kutatása is. Monográfiák jelentek meg a felszabadulásról, a népi demokratikus rendszer létrejöttéről. írások készültek az 1956-os ellenforradalmi támadás okairól és tanulságairól. Számos tanulmány foglalkozik a magyar kommunista mozgalom megújhodásával, a Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységével. ■

A munkásmozgalom-történeti tanulmányok zöme az intézet folyóiratának, a Párt- történeti Közleményeknek hasábjain jelenik meg. Az irodalomban való tájékozódást, a problémák megértését megkönnyíti az egyik legnépszerűbb kiadvány: a közelmúltban megjelent Munkásmozgalom-történeti Lexikon.

A Párttörténeti Intézetnek nagy része van az utóbbi években — gondoljunk a kimagasló történeti évfordulókra — fellendülő helytörténeti munkálatokban is. Az intézet könyvtárát és archívumát viszonylag nagy számban keresik fel vidéki kutatók, akik nemegyszer konzultációs és lektori segítséget is igénybe vesznek, örvendetes jelenség, hogy számos megyében jelentek, illetve jelennek meg színvonalas forróskiadványok, különböző fontos eseményeket tárgyaló helytörténeti dolgozatok.

A Párttörténeti Intézetben jelenleg is sokoldalú tudományos munka folyik. Készül a XIX. század hetvenes-nyolcvanas éveinek portalakító küzdelmeiről szóló monográfiája, s számos szerző foglalkozik a magyar szociáldemokrata párt történetének különböző időszakaival. Tovább folytatódik a szakszervezeti mozgalom történetének feldolgozása, Ennek kapcsán irányult a figyelem munkás- osztályunk kulturális mozgalmainak történetére.

Az intézet — a maga feladatkörének megfelelően — bekapcsolódott a magyar munkásosztály rétegződésének, életviszonyainak s minden politikai vetületének kutatásába ; a történeti fejlődést kívánja ebben a tekintetben is felvázolni. Űj téma a szomszédos országok munkásmozgalma és a magyar munkásmozgalom közötti kapcsolatok tudományos elemzése. Különböző formában folyngk azok az eszme- történeti munkálatok, amelyek a magyar munkásmozgalom ideológiai fejlődésének átfogó bemutatását célozzák. Nem feledkezett meg az intézet a jelentős és tanulságos életrajzok kidolgozásáról sem. Rövidesen — kisebb terjedelemben — életrajzi munka jelenik meg olyan személyiségekről, mint pl. Kun Béla, Szabó Ervin, Landler Jenő, Kunfi Zsigmond, Szamuely Tibor, Rajk László. Kun Béláról és Károlyi Mihályról terjedelmesebb életrajzi mű is készül. Befejezésül még csak egy nagy vállalkozást említünk meg: az intézet — számos tematikus kötet megjelentetése után — több kötetben jelenteti meg a munkásmozgalmi visszaemlékezések kronologikus gyűjteményét.

A Párttörténeti Intézet kollektívája, és mindazok a történészek, akik országszerte a magyar munkásmozgalom történetével foglalkoznak, úgy tortiák, hogy terveik megvalósulása nemcsak teljesebbé, szakszerűbbé, hanem sokoldalúan felhasználhatábbá, a jelen küzdelmeiben Jobban hasznosíthatóbbá is teszi a munkásmozgalom történetét.

Erényi Tibor

1