Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)

1973-08-07 / 206. szám

1973. augusztus 7, DUNÁNTÚLI NAPLÓ Uj utakon a hagyományos őszibarack-termesztés Pécsett Végrehajtjuk a gyümölcsprogramot Különböző fajtákkal „széthúzzák“ az érési időt Nőtt a termelési kedv, nőtt a kínálat Pécsett, akárcsak a szőlőtermesztésnek, az őszibaracknak is hagyományai vannak. Sőt, az őszibarackot mindig is együtt ter­mesztették szőlővel a Mecsek déli lankáin. Már a török időkben jelentős őszibarack-termesztés folyt, de különösen a múlt század végén, a nagy filoxérajátvány után — amikor a betegség szinte letarolta a szőlőket, — kapott új lendületre az őszibarack-termelés, j Volt idő, amikor Pécsről vagonszám indultak a szezonban az | őszibarack-szállítmányok: 30—35 vagonos exportról is tudunk, de 15—20 vagonnyi mindig megtermett a nagy barackosokban. Az 50-es években aztán csökkenni kezdett a baracktermesztés, s az évtized végére szinte teljesen felaprózódtak a régi barackosok. A 70-es évek elejére mélypont keletkezett: a régi barackosok ki- . öregedtek, s a telepítés nem követte a pusztulást. Megszűnt az export, s a konzervgyárakból is hiányzott a pécsi barack. ! Megkezdődött a szabadtéri játékok „második félideje“ Az őszibarack-termesztésben új fellendülést hozott az 1970- ben alakult Pécsi Szőlő- és Gyü­mölcstermelő Szakcsoport. Meg­kezdték a gyümölcsfa-szaporító­anyag, azaz a csemeték árusí­tását, idén ősszel már 17 fajta lesz kapható a Nagyórpádi úti lerakatban. A szakcsoport egyébként is fő céljának tekinti a termesztési kedv növelését, s a minél több fajta meghonosítá­sát. Az őszibarackot ugyanis ha nem is lehet hiánycikknek ne­vezni — hiszen a szegediek azért hoznak Pécsre, sajnos uralják is a piacot — de min­denképp kevés van, a mecseki • dombok termése nem elégíti ki a város igényeit sem. A több, s újabb fajtára pedig szükség van, mert a hagyományos őszi­barack-fajták, a május virága, az Alexander, a Napsugár, a Champion, a Ford, az Elberta- félék szinte „egyidőben" érnek, azáltal egyszerre jelentkeznek a piacon és a konzervgyárban. A dömping pedig árcsökkenést eredményez, ami egy ideig jó a vásárlónak, de nem növeli a termelési kedvet. Ezért a szak­csoport olyan fajtákat igyek­szik meghonosítani, amelyek jú­nius közepétől októberig egy­mást követve hoznak termést, mint például a Springtime, a Bársonypír, a Dixired, a Szege­den kikísérletezett újdonság, a Mariska, aztán a Nektár, a Red- Tlaf’eri és a TS-fajta. Ezek a faj­ták különböző időben érnek be, s így nyár elejétől októberig azonos mennyiségben, állan­dóan van barack a piacon. Ezeknek a fajtáknak egyébként is nagyobb a piaci értéke: jól bírják a szállítást, szép külle- műek, ellenállóak, bőven te­remnek. A szakcsoport természe­tesen nemcsak a sokfajta cse­mete árusításával igyekszik jó Az ebéd — örök probléma. Régente jószerint a feleség gondja volt a ,,Mit főzzek ma?”. Az utóbbi években azonban e téren is változott a világ. A nők többsége dolgozni jár, s maga is az üzemi konyhák, éttermek, bisztrók törtjére kényszerül. A főzés tehát mór nem gond, csupán a választás: hol étkez­zünk? Pénztárcánk, időnk és íz­lésünk szerint. Ezt kutattuk Pé­csett — ebédidőben. A legtöbb embert talán az üzemi étkezdék gazdája, a Me- csekvidéki Vendéglátó Vállalat „eteti”. Többezer dolgozó koszt­járól kell nap mint nap qon- doskodniok. Az újmecsekaljai Ságvári Étteremben például napi 1000—1200 adag fogy. Itt étkeznek a MÉV-központ dolgo­zói, a Mecsek Áruház is innét viszi az ebédet, s a munkás- szálláson is mindig sok a ven­dég. — Eqyre többen viszik haza éthordóban a kosztot, néhányon még Meszesről is ide'árnak az ebédért. Ma például öt külföldi turistacsooort étkezik nálunk, s itt ebédelnek a PMSC labda'ú gól is. Ügy aondolom, jól fő­zünk, s az árak is elfogadha­tóak — mond'a nem titkolt büszkeséggel Schleier Henrik- né, az étterem vezetője. Ért bizonyítja az étlap is: a menü például 10,50, de 12—13 forintért már háromfoqásos ebédet lehet összeállítani. A választék is meqfelelő: négyfé­le leves és nyolc-tíz készétel szerepel az étlapon, s a lehe­tőségekhez képest a magyaros ételektől a tartármártáson át a kímélő ételekig sokminden kaoható. S ez az étterem nö­vekvő néoszerűségének titka: jó izek, széles választék, viszony­] irányba befolyásolni az ősziba­rack-termesztést, hanem a te­lenként megrendezett tovább­képző tanfolyamokon, s egyéb szaktanácsadásokon ismertetik a gazdákkal, s az új kiskerttu­lajdonosokkal az őszibarack-ter­mesztés fortélyait. Az 1930—40-es évek nagy te­lepítései a 60-as évek végére ki­öregedtek, s egyre kevesebb volt a piacon a hagyományos pécsi barack. Olyannyira, hogy tavaly mindössze 30 mázsát vá­sárolt fel a szakcsoport. Idén 50 mázsára számítanak, s ez a tervszerű, tudatos „barack-re­konstrukció" eredménye. A faj­tabővülés, a termőterület nőve- j lése folytán 3—4 év múlva ha­talmas kínálat várható, akkor fordulnak termőre az új telepí­tések. A rekonstrukció tovább tart: míg tavaly 3600 csemetét forgalmazott a Nagyórpádi úti lerakat, az idei esztendőre ter­vezett 5000 csemete is kevésnek bizonyult. Ma már nagyobb ütemben történik a telepítés, mint a fák pusztulása. S idén már nemcsak a szegediek je­lentkeztek a pécsi piacon a ko­rai fajtákkal, hanem a Pécs- környéki termelők is. A négy-öt éve tartó állandó telepítés kö­vetkeztében a pécsi barack ma már ismét versenyképes. Valamikor a Székesegyház mögött kezdődtek a szőlők, gyü­mölcsösök. Ma már egyre fel­jebb húzódik a zöldterület, a Mecsek és a környező dombok oldalába. Felvetődik tehát a kérdés: hová ültessék az új cse­metéket? Marad-e egyáltalán hely a baracktermesztés számá­ra? A szakemberek már készítik a mecseki szőlő- és kertrende­zés terveit. Lesznek továbbra is szőlők, barackosok, de azért mégsem érdemes mindenhova barackfát ültetni. A barack | lag alacsony áron. Igaz, hogy i a norma szerint például a hús­adag csak 8 deka, de annyiba is kerül ... A belváros egyik, konyhájáról j híres étterme az Aranykacsa, amelyet a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat üzemeltet, A pécsiek kedvelik családias légkörét, jó kosztját, s bizonyá­ra a turisták, külföldiek is szí­vesen költenék el itt az ebé­det, ha tudnának róla. A meg­lehetősen eldugott étterembe ugyanis ritkán téved az idegen. — Főképp a- környékbeli üz­letek, irodák dolgozói étkeznek rendszeresen nálunk — tájékoz­tat Légrády Ferencné üzletve­zető-helyettes. — Igen szívesen jönnek hozzánk, s nemcsak a 11 forintos előfizetéses menüért, hanem a családias, kellemes légkörért is. Ebéd közben el­csevegnek a világ dolgairól, megbeszélik az üzletmenetet. De délután, „a második hul­lámban” is törzsvendégek jön- I nek: a buszosok, taxisok mű­szak végeztével betérnek egy pohár sörre. Az étlap itt is sok finom fa­latról tanúskodik: négyféle le­ves, 2—3 féle főzelék, 13 féle készétel, s ugyanennyi friss étel közül lehet választani. A má­sodosztályú zenés árak kicsik magasak, de 15—16 forintból jól lehet lakni. Az igényesebb ebédet viszont 20—25 forint alatt nem ússza meg a ven dég, A Nádor-kombinótot igazán [ nem lehet tömegétkeztetési i | ugyanis ugyanazt a talajt, azt a hőmérsékletet szereti, amit a szőlő. Erre pedig a Bálics, a Szkókó, a Makár-oldal, az ürögi rész, a Daindoli dombhát, a Csoronika, egyszóval, a hagyo­mányos szőlőtermelő vidékek al­kalmasak. A hidegebb talajú és hőmérsékletű völgyekbe inkább más gyümölcsöt, diót, cseresz­nyét, meggyet, körtét érdemes telepíteni. Nem cél, hogy min­denhová, mindenáron ősziba­rack kerüljön, hisz szükség van más gyümölcsre is. Végig az öreg városfalon Bozontos, szakállas Krisztus­fejű malteros legény támasztja hátát a várfalnak, szemét le­hunyja, halkan fütyörész, lábá­nál a földön táskarádió, amely levékonyítja a bömbölő déli harangszót. A Landler utca felől pillantom meg a fiút, keskeny pálcika alakja mulatságosan hat a nyolc-kilenc méter magas és roppant vastag, hűvös fal tövé­ben. Száz és száz éveket vészelt át néma tanújaként a történe­lemnek ez a súlyos építmény s a támaszkodó segédmunkás csak emlékeztet arra, milyen tö­rékeny. milyen parányi és rövid­életű az ember... ha éppen eme kövekhez viszonyítom. A várárok — legalább is itt ezen a részen még dudvót, limlomot, rossz fazekakat, szemetet őriz, de majd megtisztul ez is, úgy mint a Barbakán környékén. A tervezőmérnök Dénesi Ödön int az Esze Tamás és a Landler utca sarkáról menjek le, mutat­ja a kiszabadított délnyugati bástyát: — Ahogy a műemlékesek ter­vét ismerem, látod, onnét a belső várfalról kis híd ível rá a bástyára, mint ahogy — feltehe­helynek nevezni, de messze földön híres konyhája révén azért sokan ebédelnek itt is. Néhány vállalat dolgozói rend­szeresen itt étkeznek, de az ebédelő vendégek többségét a szállóvendégek és a turisták, ideqenek alkotják.' Igaz, az árak sem olyanok, hogy valaki hónapokon át nap, mint nap itt ebédeljen. A jó konyhát, az igényes kiszolgálást, s a na­gyobb adagot — a Nádorban például 14 dekagramm egy sze­let hús — meg kell fizetni. — Akik sietnek és olcsóbban akarnak étkezni, a sörözőbe mennek — mondja Polák Fe­renc éttermi főnök. — Ott pél­dául 16,30 a menü, s néhány forinttal minden olcsóbb, mint a kávéházban vagy az étterem­ben. A kávéház és az étterem ugyanis elsőosztólyú. A kávé­házban főként reggeliből na­gyobb a forgalom, az étterem­ben viszont a különböző ren­dezvények, esküvők növelik a forgalmat. Igazán olcsón és gyorsan azonban csak bisztróban lehel ebédelni. A város három biszt­rója, a Pannónia, a Tejbisztro és a Baranya bisztró azonban kevés. Mindegyik kicsi, mind­egyik zsúfolt ebédidőben. Ezért is lenne már nagy szükség Pécs belvárosában egy igazán kor­szerű, nagy befogadóképességű gyors étkezőhelyre, olyasmire, amiből Budapesten és másutt mór nem egy működik , . Panics György Idegenforgalmi Szeged nagy kulturális ese­ménysorozata, a szabadtéri játékok vasárnap kezdődött „második félideje” egyben idegenforgalmi csúcsot is je­lentett: a hét végén a Tisza parti városba érkezett hazai és külföldi vendégek, turisták szá­ma megközelítette az ötvenez­ret. Az erre az alkalomra rend­szeresített vendéglátó diszpé­cser szolgálat számos autós turistának mór csak a szomszé­dos városok: Hódmezővásár­hely, Szentes, Makó szállodái­ban talált helyet. A Dóm téri szabadtéri színpad soron lévő_elóadása, az Ukrán Állami Táncegyüttes esti fellépése előtt sokezren keresték fel a külön­tően annakidején — volt is — mondja. A felső sarkon — ahol az Aradi vértanúk útja nyílik — pontosabban befejeződik az 57. számú háznál — kilencven fok­ban törik meg a várfal és kö­veti az utca vonalát (vagy for­dítva?) egészen a Hunyadi útig. A falat házak, kertek takarják — sőt sokhelyütt több épület „hozzáragadt” — az 57. szám alatt nyitott, belső udvar van, asszonyok ülnek a lakásajtók előtt, átkiabálnak egymásnak, gyerekek visonganak, szomorú szemű korcs kutyát hajszolnak a különálló, külön életet élő fás- kamrák, bodegák között. Remél­hetően most már ideiglenes lát­vány ez, hiszen egyszer majd — közeledünk ahhoz az időhöz — amikor a bűvös szó: „szanálás” —, realizálódik .. . Célunk — amiért Dénesi Ödönnel most bejárjuk a belső várfal Aradi vértanúk útjai sza­kaszát, udvarokon, kerteken, düledező házak dohos kapual­jain át — nem más, mint hogy a valóságra ..reóképzeljük” azt a rekonstrukciós tervet, amely nagyjából már összeállt a ter­vezőmérnök és kollektívája asz­talán. Még 1962-ben az MSZMP Pécs városi Végrehajtó Bizott- sáaa tárgyalta a város műem­lékeinek helyzetét. A tizenegy évvel ezelőtti előterjesztésből egy idézet: „Pécs terjedelmes és jelentékeny magasságban ál­ló városfalai nem csak régészeti és várostörténeti érdekességűek, hahem megkapó és nagyszabá­sú városképet adnak . . . Ezért a városfejlesztés során a hosz- szabb és összefüggő . . . fal­szakaszokat ki kell szabadítani és a városkép architektonikus elemévé tenni...” — Méq eqy nagyon lényeges szempont indokolja a városfal kiszabadítását — mondja Dé- j nesi Ödön, míg közben átsétá- j lünk az Aradi vértanúk útja 55. alá. — Ennek a környéknek for­galmi helyzetének rendezése. A széles Kodály Zoltán utca itt folytatódik majd lehetőleg azo­nos szélességben, sőt, további elképzelés az, hogy az Aradi vértanúk útja keleti végéről fe­lüljáró hidalná ót a Hunyadi utat, hogy a Vak Bottyán utcai merész emelkedő kiegyenlítőd- iön. Ezért az Aradi vértanúk útja déli utcasorát egyszer min­denképpen szanálni kell. Akkor megkapiuk a kellő utcaszélessé­get, a külső várfal kiszabodul, amelyet támfalakkal meq lehet j erősíteni, a következő sávot pe- j diq a belső és már kiemelt vár. I fal között parkosíthatjuk, Egyéb- I csúcs Szegeden féle egyéb rendezvényeket, ki­állításokat. Változatlanul nagy volt az érdeklődés a fűvészkert látványosságai iránt, ahol szinte az ünneoi hetekre „időzítve” ki­bontották szirmaikat az indiai lótuszok gyermekfej nagyságú, rózsaszínű virágai, „nyitnak” az illatozó orchideák és más nö­vényritkaságok. Szegeden o Bartók Béla Mű­velődési Otthonban vasárnap I megnyílt a hazai fotóklubok 9. szegedi szalonja. Az ország to­tóklubjainak ezt a hagyomá­nyos szegedi seregszemléjét dr. Lajos Sándor egyetemi *anár, a szegedi klub művészeti titká­ra nyitotta meg. ként emiatt van itt érvényben már építési tilalom. Nézzünk be a házak mögé,* hallatlanul szép látvány tárul elénk ... A keskeny bejárat baloldalán egy régi, öreg gazdasági épület húzódik, bár elégqé jó állapot­ban van, (jelenleg FŰSZERT raktár) a mennyezetet — an­nak idején külön erre a célra Jugoszláviából szállított — vö- rösfenyő-gerendók tartják. A barokk-épület maradhatna, eset­leg múzeumnak. Vasrácsos ka­put nyitunk és elénk tárul a függőkertek valóságos láncola­ta: kordonra nevelt körtefák, aztán szőlő, aztán őszibarack­sorok, és az öreg várfal tövében — szélvédett helyen — füge érik, bocsásson meq a gazdája, megkóstoltuk, soha nem hittem volna, hogy az „élő” fügének ilyen fura és jó íze van. — Ez érintetlen marad, bűn lenne ennek a kertsornak egy­ségét megbontani, de nincs is rá szükség. Hanem menjünk csak tovább, át a 33. szám alá. Becsengetünk, középkorú ked­ves asszony nyitja a kaput, tes­sék csak . . . honnét jöttek? Igen, tessék csak... nagyon szíve­sen . . . nézzenek körül . .. Az udvar magasságában megáll a tervező. — Ez a pont már eléggé tá­vol esik a templomtól . . . Ebből a magasságból a kertek fölött egy óriási vasbeton-lemezt ve- zetnénk ót a belső várfalig amelynek tetejére mi egy kis csendes és szigorúan zene­mentes! — eszpresszót képze­lünk el. Asztalok, színes ernyők­kel, aztán a presszót kis aján­dékpavilonnal összehozni . . . Mit szólsz? Innét belátni majd az egész városfal-vonulatát... — Igen ... de mikor? Dénesi Ödön összekulcsolja a kezét és az égre néz: — Pénz . . . pénz . . . pénz ...! A rendezési tervet mi jövőre, szeptemberre szállítjuk, amely­nek alapján készül majd a köz­lekedési, közművesítési terv, a szanálási terv, aztán a kivitele­zés . . . Időt — pontosan meghatá­rozni — most aligha lehet. Annyi bizonyos, hogy az Aradi vértanúk útja és ezzel együtt a városfal kiszabadításának rendezési terve csak része eqy nagy belvárosi rekonstrukciós programnak. Az örea házak kö­zé szorított zöldterületet — egyes kertek kivételével — közkinccsé kell tenni, átjárókkal, sétányok­kal, pihenőkkel egyetemben, s ennek méltó keretet nyújt majd a városfal, a Barbakántól a Hunyadi útig . Rab Ferenc A főzés nem gond, csak a választás Pénztárcánk ide nk és ízlésünk szerint P. Gr. Pénz... pénz., pénz..! Az anyavállalatok „gyermekei" Az elmúlt évtizedben tőr AA tént iparfejlesztés leg szembetűnőbb módja a vidék ipartelepítés volt, ami kettő célt szolgált: egyrészt a terme lőerők tervszerűbb, egészsége sebb területi elhelyezését, a ipar „Budapest-centrikusságá nak" mérsékelését; másrészt c kisebb városok, sőt a faival: szabad munkaerejének foglal­koztatását. E folyamat eredmé­nyeként jelentősen megnőtt ez ország ipari termelésében, az iparilag korábban fejletlen te rületek szerepe, megoldódtak vagy legalábbis enyhültek az érintett körzetekben a foglal­koztatási gondok, emelkedett a lakosság életszínvonala. (Bács megyében például az ipari foglalkoztatottak száma, tíz év alatt a kétszeresére, az ipar dolgozóknak kifizetett munka­bér összege pedig háromszo­rosára növekedett.) Az új ipar­telepek jelentősen hozzájárul­tak a városok és a nagyközsé­gek fejlődéséhez, a munkaerő pedig a városokba, illetve c fejlettebb infrastruktúrával ren­delkező településekre áramlott. Az iparosítás során első szá­mú szempont volt általában a létszámnövelés, a foglalkoz­tatottság színvonalának emelé­se. Ahol szabad munkaerő volt, oda telepítettek. Mindegy, hogy milyen ipart és mindegy volt, hogy mi lesz a telepítés ké­sőbbi következménye. Mind­ezek persze erősen befolyásol­ták az ipartelepítés során létre­hozott üzemek termelését, gaz­daságosságát, termelékenységi eredményeit. A gondok egyre súlyosabbá váltak, s ezért ta­valy, a kormány is foglalko­zott az ipartelepítés problé­máival. Az akkori határozat ér­telmében, a Munkaügyi Mi­nisztérium most széleskörű vizs­gálatot végzett 189 vidéki ipar­telepen, hogy kiderítsék: ho­gyan alakult az utóbbi 3—4 évben az ipari- és más telec- helyek termelékenysége, illetve a munkaerő gazdaságos fog­lalkoztatása. A vizsgálatról ké­szült jelentést a legutóbbi kör- mánygyűlésen tárgyalták. A vizsgálat leglényege- AA sebb megállapítása, hogy a telephelyek zöménél az átlagosnál jobb szervezési és egyéb munkafeltételeket talál­tak. A könnyűipari vállalatok által telepített egységek felé­nél például már elérték, vagy megközelítették az anyaválla'at termelékenységi színvonalát. A KGM-vállalatoknál ez az arány 77 százalék. Változatlanul gond azonban, hogy a telephelyeken még mindig nincs megfelelő szervező tevékenység, többnyi­re azért, mert a telepítő válla­latok sorsukra hagyják vidékre kihelyezett üzemeiket. Ennek következtében sokszor hiány­zik az átgondolt fejlesztési program, a működtetett gép­park elavult, gazdaságtalan a termékstruktúra, hiányzik a te­lep megfelelő önállósága, illet­ve az önelszámoló egységek ki­alakítása vontatottan halad, s mindezeket tetézi a szakember- hiány. A gazdaságos termékszerke­zet kialakítása, a géppark mo­dernizálása és az ezekhez ha­sonló bajok orvoslása persze nem csupán a vállalatok elha­tározásán múlik. A tevékenysé­gi kör bővítése minden eset­ben kisebb-nagyobb fejleszté­seket, beruházásokat követel, s a vidéki telephelyek jórésze bizony pénzszűkével bajlódik. A vizsgálatból leszűrhető egyik tanulság, hogy a telepítő vál­lalatoknak bizony sokkal töb­bet kell törődniük vidéki ter­melő egységeikkel. De leg­alább ennyire fontos, a soron következő telepítések helyes megválasztása. Jónéhány vidé­ki ipartelep intő példa a tele­pítés gondolatával foglalkozó vállalatok, intézmények számá­ra: szabad-e pillanatnyi célok érdekében olyan megoldáso­kat alkalmazni, amelyek a jö­vőt teszik bizonytalanná? Vértes Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom