Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-03 / 28. szám
DUNANTOLI NAPLÓ 1973. február 3. Mi történt az Ordögvölgyben? Új év, új élet — külföldön? Fekete nyelű, fényes pengéjű kést - az új év első „tárgyi dokumentumát" mutatják a Pécs városi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályán. A kés mö gött féltékenység, emberölési kísérlet a történet. Pápai Péterné üszögpusztai lakos férje nemrég ittasan ment haza . .. Kis idő múlva elindult szomszédolni. Pápainé méltatlankodott — jó ebéddel várta urát, most meg nem eszik, megy a barátokhoz, ismerősökhöz. Később a férj ismét meg érkezett. „Na, pakolj, mert találtam egy nőt, vele leszek ezután” - mondta. Ismerte az urát: ha ő valamit kimond, akt kor attól nem tágít. Elhatározta, hogy elmegy Pe- terdre az anyjához és ott vá.- ja meg azt a néhány napot, amíg a férje megnyugszik, „észhez tér”. De úgy tűnt, hogy a férj nagyon is ragaszkodik úi nőjéhez, — semmi kedve feleségét visszahívni. „Már megnézem, hogvan is él az új asszonnyal” - gondolta Pápainé és Pécsre utazott. A vonatról leszállt, útja egyik rokonához vezetett. Egy óvatlan pillanatban a rokon lakásán kezeügyébe került fekete nyelű kést rejtett el, aztán indult férjéhez dszögpusztára. A Gázgyár mellett lévő hídnál megpillantotta az új asszonyt, Jakab Ilonát, akit már korábbról ismert. „Elöntött a méreg, előkaptam a kést és. .” - mondja Pápainé. Hétszer szú'ta meg a késsel Jakab Ilonát. Az ügyben folyik a vizsgálat Pápainé bíróság elé kerül. A bűnügyi osztály másik szó- I bájában kopog az írógép, rablás bűntette miatt készül a jegyzőkönyv. Január 12-én, pénteken Vasason a Kócos csárdában Ernő napi poharazgatásra jöttek ösz- sze a Kenderfonó dolgozói. Elhangzottak a jókívánságok, sűrűn kocintgattak. Ott iszogatott az 54 éves Hamvas János is. Este tíz óra felé elindult haza. A gyár kerítése mellett két álldogáló férfit vett észre. „Adjon isten jó estét” — köszöntött rájuk és ment volna tovább... De az egyik hirtelen hozzá- ugrott és a köszönés elfogadása helyett megrúgta Hamvas János lábát. Hamvas éléséit, akkor a másik férfi is odaugrott és most már ketten ütötték, rúgták, ahol érték, aztán a za] kóját rángatták, zsebeiben ku- | tattak. Nem volt sok pénz nála. j mindössze száz forint, — azt elvették. A tettesek: Gaják Ernő és Radó János segédmunkások, pécsváradi, illetve nagypalli lakosok. A rablók a bíróság előd felelnek bűntettükért. M. Z-né feljelentést tett a rendőrségen: a Móricz Zsig- mond téri iskolából január 8-an ellopták Zoltán nevű iskolásba orkándzsekijét. A vizsgálat megkezdődött és eredménnyel járt: a tettest, Molnár János pécsi lakost, segédmunzást a rendőrség elfogta. A kihallgatás és a vizsgálat Molnár egyéb bűncselekményeire is fényt derített. Molnár előszeretettel már régóta látogatta az iskolákat, ahol a folyosókon elhelyezett kabátokat lopkodta. Ö járt többek között az Építők úti és a Köztársaság téri iskolában is „kabátügyben". Bement az épületbe, a folyosón felöltött egy kabátot, aztán kisétált. A lopott ruhákat a Bizományi Áruházban, illetve a vásárokon értékesítette. Folyik a vizsgálat a pellérd— ördögvölgyi bűnügyben is. Egy pincében Magyar Nándor baltával fejbe sújtotta Farkas Gyulát. Tiltott határátlépési kísérlet miatt indult eljárás Hornyok István segédmunkás, pécsi lakos ellen. — Ügy gondoltam, hogy az új évben új életet új országban kezdek -*• mondja. — Sok minden összejött... Hát, igen. Hornyák 1971-be'- megnősült, 1972-ben elvá't Ivott, kölcsönöket kért, visszafizetni nem tudta. Január elején Pécsett felült a harkányi vonatra — „majd valahogy ellépek Jugoszláviába" szándékkal. A vonaton igazoltatták: — Csak ide megyek Bere- mentre, egy ismerősömhöz — mondta. Amikor kiderült, hogy nincs Beremenden ismerőse, — bevallotta szándékát — Ez az év is jól kezdődik ... - jegyezte meg beletörődve elképzelései meghiúsulásába. G. F. Csere vesék külországból? Ez évben várhatók az első hazai veseátültetések Rajtra kész a donorszolgálat Optimista kerestetik meteorológusnak Etienne Gérard nyugdíjas francia meteorológus a hosszú lejáratú idő előrejelzések specialistája búcsúbeszédében a következőket mondotta. „A pesszimisták nem alkalmasak a meteorológusi pályára, mer4, előrejelzéseik minden kedvező jelzőt nélkülöznek. Ha például az egyik nap első fele szép, másik fele esős időt ígér, a pesszimista félnapos esőt, az optimista pedig félnapos napsütést jelez. A kedvezőtlen időjárást is meg lehet fogalmazni úgy, hogy az emberek ne váljanak deprimáltakká. Véleményem szerint éppen ezért csak optimisták jelentkezzenek meteorológusnak". — Hidroglóbusz-szóllitás saját készítésű jármüvei. A Bólyi Községi Tanács szervezésében érdekes munkabrigád jött létre Németh József technikus vezetésével. Mohácsról Bolyba kellett volna szállítani egy összeszerelt hidroglóbuszt. A szállításra azonban ilyen jellegű szállítóeszközök híján — nem akadt vállalkozó. A brigád egy szállítójárművet szerkesztett, amellyel sikerült a hidroglóbuszt épségben Bolyba szállítani. Ezzel a megoldással a Községi Tanács az egyébként 700—800 ezer forint értékű (a szállítási és felújítási költségeket is beleértve) hidroglóbuszt 450 ezer forintért kapta meg. Néhány hónappal ezelőtt jelent meg az egészségügyi miniszter 18/1972, számot viselő rendelete, amely az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény a szerv, szövet kivételére és átültetésére vonatkozó intézkedési végrehajtását szabályozza. A rendelet megjelenését követően a sajtóból értesült a közvélemény arról, hogy nálunk is megindulnak, mégpedig belátható időn belül, a vese- átültetések. Az átültetéshez szükséges szerv kivételére és a transzplantáció elvégzésére a rendelet az erre egészségügyi szempontból megfelelő szervezettséggel rendelkező —> műveseállomással ellátott — öt várost jelölt ki. A Budapesti Semmelweis, továbbá a Debreceni, a Pécsi, a Szegedi Orvostudományi Egyetem, valamint a miskolci megyei kórház végezhet veseátültetést. A műtétek megindulásának leglényegesebb előfeltétele, hogy a veseátültetésre váró betegek részére immunológiai szempontból megfelelő vesét tudjanak biztosítani. Az átültetésre kerülő vesék legnagyobb részét nyilvánvalóan a főváros szolgáltatja majd mind az öt városnak. Ezért kerestük fel dr. Székely Ottó kandidátust, az Országos Traumatológiai Intézet munkatársát, aki más feladata mellett a szervátültetéssel kapcsolatos donorszolgálat szervezését is ellátja az intézetben. Székely doktor az előkészületek állásáról az alábbiakat mondotta: — Munkánkban jó alapokról indulunk. A miniszteri rendelet nagy gondossággal intézkedik arról, hogy a szervet — két veséjük közül az egyiket — felajánló élő személyek egészség- ügyi érdekeit a legmesszebb- menőkiq megvédjük. Orvosi lelkiismeretünk szempontjából pedig rendkívül megnyugtató, hogy az elhunyt donornál az élesztésj kísérlet eredménytelensége után egy háromtagú orvosi bizottságnak kell igazolni a beállott halált, s e bizottságnak nem lehet tagja senki, aki a szerv kivevésében, vagy átültetésében részt vesz. A szocialista egészségügyi szemléletnek megfelelően a rendelet előírja, hogy az átültetésre szánt szervért ellenértéket adni. illetve elfogadni nem szabad. — Intézetünk donorszolgálata állatkísérletek útján szerzett megfelelő gyakorlatot a rá vá ó munkához. Készen állunk orra, hogy veséket a donoroktól kivegyünk, a kimetszett szervet négy órán belül megfelelően átmossuk és lehűtsük, s ez idő alatt az Országos Vérellátó Szolgálat a laboratóriumi vizsgálatot is elvégzi. Ezek után pedig az Országos Mentőszolgálat szállítja majd a vesét a műtét színhelyére. Miután az előkészületek minden szinten megtörténtek és az induláshoz szükséges anyagi keretek is rendelkezésre állnak, joggal számíthatunk rá, hogy az év folyamán az első műtétekre sor kerül. Tudnia kell azonban a közvéleménynek, hogy jelentős mennyiségű műtétre csak a mienknél lényegesen nagyobb népességre alapozó donorszolgálat képes. — A szervet adók és befogadók nagy száma ugyanis jelentős mennyiségű típus-egyezést tesz lehetővé. Ezért a veseátültetésben már gyakorlattal rendelkező nyugat-európai államok nemzetközi hálózatot szerveztek. Ilyen együttműködés alakult ki a Skandináv-félszigeten is. Mi az első eredmények után összekapcsolhatjuk a donorhálózatunkat a KGST európai részével, valamint a szállítás szempontjából előnyös fekvésű Ausztriával.' Külföldi előtanulmányaink során érdeklődést tnoasztal- tunk a velünk való ellátóhálázat- kaocsolás iránt skandináv részről is. PODIUM KÖMÍVES-EST. Ifj. Kőmíves Sándor február 9-én este Bony- hádon önálló irodalmi estet ad Körkép Csak ülj a földre és beszélj az égre címmel. (Képünk: Kőmíves Sándor.) * KAPCSOLATOK. A Pécsi Nemzeti Színház vezetősége és művészei rendszeresen találkoznak a város ipari üzemeinek dolgozóival. Ennek keretében február 6-án délután a Sopiana Gépgyár vezetőivel és munkásaival beszélgetnek, a Munkatársak és a Testvérek szereplői. * MARCZ15 DEDIKÁL. Marczis Demeter, a Pécsi Nemzeti Színház Európa-szerte ismert operaénekese dedikál február 9-én este a Három cilinder című vígjáték előadásának szünetében, a színház dohányzójában. TV-FILMSOROZAT ZRÍNYI MIKLÓSRÓL őrsi Ferenc ' forgatókönyve alapján háromrészes televíziós filmsorozat készül Zrínyi Miklósról, mely a nagy költő-had- vezér-tudós életének utoisé négy évéről (1660—1664) szól A filmben nem lesznek nagyméretű csatajelenetek, elsősorban Zrínyit, az embert kívánják közelebb hozni d nézőkhöz és választ adni halálának körülményeire is. A forgatást február végén kezdik meg a Gyarmat utcai filmgyárban. A sorozat rendezője Zsurzs Éva A felvételeket egy hónap alatt akarják befejezni és április végére szeretnék a filmet teljes egészében elkészíteni A fősze repet, Zrínyi Miklóst, Bessenyei Ferenc játssza, Zrínyi Ilonát, akkor 16—18 éves feleségét, Fe- renczi Krisztina negyedéves főiskolai hallgató, Zrínyi tö'ök ellenfelét, Tajgum basát, Egri István alakítja. A film zenéjét Vujicsics Tihamér komponálta. MŰEMLÉKVÉDELEM A Győr-Sopron megyében megjelenő Kisalföld arról tudósítja olvasóit, hogy a Győri Tervező Vállalat elkészítette a műemlékekben és népi építészeti kincsekben gazdag Fertőszép- lak faluképi rekonstrukciós tervét. A község a XVI. században a Nádasdy család birtoka lett. a XVII. század utolsó felében az Eszterházyak birtoKolták majd tőlük egy évszázadra zálogjogon a Széchényiek szerezték meg. A ma is álló kastélv- épület — jelenleg a termelő- szövetkezet magtára — volt a lakásuk, itt született Széchényi Ferenc a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója. A család emlékét őrzi az 1728-ban Széchényi György által létesített plébániatemplom, az 1736- ban épült két kápolna is. A község 1771-től 1945-ig ismét az Eszterházyak birtoka lett, a kastélyt is ők építtették át magtárrá. A rendezési terv a műemlékek helyreállítását, több szép lakóház, epület állagának megóvását irányozza elő. mely biztosítja, hogy Fertőszep- lak a magyar népi építészet maradandó emléke legyen. ZALAEGERSZEGEN RENDEZIK A IV. DÉL-DUNÁNTÚLI NÉPMŰVÉSZETI HETET Szeptember végén, október elején Zalaegerszegen rendezik a IV. dél-dunántúli népművé szeti hetet. Az érdekesnek ígérkező programból kiemelkedik Somogy, Tolna, Baranya Zala megyék népi együtteseinek bemutatója, a népi építészeti, illetve a zalai népművészeti ráállítás. Ugyancsak Zalaegerszegen rendezik szeptemberben az Etnografica Pannonica nemzetközi néprajzi tudományos konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia szervezésében. A jövőben két évenként megrendezésre kerülő konferencián a környező országok néprajz- tudósai találkoznak, ismertetik egymással kutatási eredményeiket. MADE IN HUNGARY Február 19-én Székesfehérvárott. a Vörösmarty Színházban rendezik Made in Hungary '73 címmel, a Magyar Rádió tánczenei bemutató hangver- j senyét. Megszületett a döntés, hogy a rangos tánczenei bemutatón kik lépjenek fel. A közreműködő huszonhat tánc- dalénekes között fellép Balás Eszter, Harangozó Teréz, Koós János, Korda György, Kovács Kati, Máté Péter, Payer Andros, Poór Péter, Sárosi Katalin, a tánczenekarok sorában a Bergendi együttes, az Express együttes, a Juventus együttes, a Súdió 11, valamint a Harmónia énekkar. A műsort a Kossuth rádió közvetíti. M. E. Az MTA Martonvásári Növénynemesítö Kutató Intézetében a közelmúltban adták át rendeltetésének a Fitotront, ahol a különleges klimakamrákbon tetszés szerint szabályozhatják a fényt, a hőmérsékletet és a páratartalmat. Az új tudományos intézmény kamráiban „nyár van”, kalászba szökkent a búza, egyik-másik fajtája pedig már aratásra érett. f£ 0 m o| vta I a n rovat VILMA NÉNI CHICAQÓBÖL (Pécsi helytörténeti gyűjtés) Az ürögi völgyben, az egyik réten építkeznek. Ahogy ásnak, előkerül egy hosszúkás vörösmárvány kődarab. Olyasf^e, mint egy síremlék kereszt nélkül, de mégsem az. Valami felírás is volt rajta, régies magyar- nyelven, a dátum is kiderül: 1805. Mélyen volt bent a földben, onnan került elő, rég benőtte a fű, nem is volt sejthető, hogy ott valaha ilyesmi is lehetett. A tulajdonos próbálta a feliratot kisilabizálni. de részben elmosódtak a betűk, részben olvashatatlan is volt, szóval nem ment a dolog. Aztán építkeztek. Gondolták, hogy a követ beépítik a házba, aztán mégse építették be, szóval ott hányódott csak, de azért becsben tartották. Az egyik ismerős ottlétekor megint szóbakerült a kő, hogy kellene vele valamit csinálni. Éppen ezen tanakodtak egy szép délelőtt, amikor megállt az épülő ház előtt egy országúti cirkáló. Olyan jenki-féle kocsi, mint az Impala és kiszállt belőle egy vénséges — pardon!, ezt nem illik mondani — egy meglepően idős hölgy, onnan a századforduló tájáról. Köszönt. — Jónapot kívánok! Mit csinálnak itt fiatalemberek? A beszélgetőknek rögtön rokonszenves lett a hölgy két okból is; az egyik az, hogy ezen a vidéken nem szokás előre köszönni, a másik pedig, hogy fiatalembernek nevezte őket, jóllehet erre nem sok jogcím adódott már. Újra1 megszólalt a hölgy. — Mondják, hol van itt a forrás? Készségesen megmutatták, vagy 20 méterrel arrébb. — Nem! Nem ott van, itt kell lenni, ahol állnak! — Hogy-hogy? Mi csak jobban tudjuk — mondták a férfiak. , A hölgy ragaszkodott hozzá, hogy ő tudja jobban és elmondta a történetét. ő, Vilma néni 1907-ben vándorolt ki a szüleivel együtt és azelőtt rengeteget játszott itt a forrásnál. Kedves gyerekkori emlék fűzi a vidékhez és legalább a forrást szeretné látni. Megesküdne rá, hogy a forrás éppen itt van, ahol állnak. — Hát forrás az itt nincs, de találtunk egy követ. — Az is megvan?! Hát az volt a forrás fölött! — kiáltott fel a hölgy, — Még a verset is tudom, ami rá volt vésve. — És elmondta a verset. Négysoros vers volt a vándor szomjáról, a víz dicsőségéről, meg a természet örömeiről. Vilma néni még elbeszélgetett, aztán, hogy látta szülő- forrását, megfordította a hosz- síú kocsit és ment-ment, mcndegétt, amíg újra vissza nem ért Chicagóba. A házigazda, meg a barátja felélénkült. — Tudod mit kellene csinálni? — mondta a barát. — Vidd el egy kőfaragóhoz a követ, a szöveg is megvan már és szépen vésse ki o régies betűket. A forrást is megtaláltuk, újra tedd föléje és nagyon szép emlék lesz. Akadt vállalkozó, nem is sok pénzért. Felrakták a követ a kocsira és elvitték a mesterhez. Vagy egy hétig szöszmötölt vele, aztán visszahozta. Büszkén körülnézett és azt mondta; na ezt nézzék meg! Megnézték. A piros kő közepén a betűket simára . gyalulta, a helyére pe- diq beépített egy szép fehér márványlapot. Nemcsak annyit csinált, a régies betűket unalmasnak találta, helyettük szép, mai magyar betűket írogatott. A szöveg sem tetszett neki, ezért összeszedte versfaragó készségét és akkurátuson, pontosan lerövidítene azt is. A dátumot, az 1805-öt viszont meghagyta. Az is valami! Szőllösy Kálmán
