Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-23 / 18. szám

f Á bevehetetlen város Leningrádban 30 eve törték át a németek blokádját Németország hadserege 1941. június 22-én hadüzenet nélkül a Szovjetunióra támadt. A nyár végére a fasiszták Leningrad alatt jártok és szeptember 8-án bezárult az ostromgyürü a város körüli teljesen elvágták a hátországtól. DUNÁNTÚLI NAPIG 1973. január 2% A Leningrádra támadó „Észak” hadseregcsoport parancsnoksá­gát Hitler arra a von Leeb tábor- nagyra bízta, aki. lovagkeresz­tet és előléptetést kapott a Ma- ginot-vonal áttöréséért. Válo­gatott csapatokat — 725 ezer katonát és tisztet —, másfél ezer páncélost, több mint ezer repülőgépet és 13 ezer löveget küldtek a város ellen. A német parancsnokság egy pillanatig sem kételkedett Leningrad be­vételében: a díszünnepélyre és a bálra előre szétküldték a meg­hívókat. Majdnem három évig harcol­tak a németek a város bevéte­léért. Kilencszáz napon át lőt­ték ágyúikból, 150 ezer tüzér­ségi lövedékkel árasztották el, 100 ezer bombát dobtak le rá. Minden harmadik ház súlyos károkat szenvedett, minden ötö­diket porig romboltak. Még ilyen áron sem léphettek be abba a városba, amelynek ut­cáét történelme folyamán egy­szer sem taposta hódító. Hitler elhatározta, hogy el­törli a föld színéről I. Péter, a dekabrista forradalmárok, Le­nin és a bolsevikok, a nagy orosz művészek és építészek vá­rosát. Véleménye szerint Lenin­grad — az orosz forradalom szimbóluma — eleste a szovje­tek teljes katasztrófáját okozta volna. A Führer mindennel szá­molt, mindent figyelembe vett, de egyet nem láthatott előre; azt, hogy kik és milyen eszme nevében fogják védelmezni a várost. A háború első óráiban, a mozgósítás elrendelése előtt, 100 ezer leningrádi ostromolta meg a kiegészítő parancsnok­ságokat, követelve, hogy a frontra küldjék őket. A munkás- osztály fellegvárai, a leningrádi nagyüzemek önkéntes hadosz­tályokat és zászlóaljakat szer­veztek. A városba zárva több mint két és fél millió polgári lakos maradt, ebből 1,2 millió önellá­tásra képtelen: idős és beteg ember, és mintegy 400 ezer gyerek. Már nem volt idő az evakuálásukra. Beköszöntött az éhezés. A fennmaradt dokumentumok sze­rint 1941. november kilencedikén Leningrad 7 napra való liszttel, 8 napra elegendő darakásával és 14 napi zsírral rendelkezett, utánpótlás pedig nem volt. El­jött a szokatlanul kemény tél — a hőmérő higanyszála mínusz 30 fok alá is süllyedt — tüzelő nem volt. A bombázás és a tü­zérségi tűz napi 15—16 órán át tartott. A napi fejadag 12,5 dkg blokád-pótkenyér volt, amit egy bögre melegvízzel fogyasztot­tunk el. Én akkor 12 éves vol­tam, az események történelmi jelentőségét még nem fogtam fel, de amit láttam, kitörülhe- tetlenül az emlékezetembe vé­sődött. A békeidőkben oly vi­dám és zsúfolt Nyevszkij sugár­úton, a város központjában laktunk. Apám a fronton, anyám otthon, betegen. Vízért jártam. Árnyak bolyongtak az utcán, hogy férfi, vagy nő, nem lehetett tudni. Az emberek kis szánkó­kon húzták temetni éhenhalt hozzátartozóikat — ha még volt erejük. A házak bedeszkázott ablakaikkal bámultak rájuk, a villamosokat és a leszakadt ve­zetékek szövevényét belepte a hó és a jég. így köszöntöttük az Újévet 1942-ben. Egyedül az éhség 641 ezer leningrádi la­kost ölt meg. Exkavátorok ásták a tömegsírokat, de még így is maradtak temetetlen holttestek az utcákon. Hitler arra számított, hogy Leningrád felfalja önmagát. El­számította magát; a fizikai le­romlás nem hozta magával az erkölcsi bomlást. Az üzemek dolgoztak, fegyvert gyártottak, javították a páncélosokat. Kü­lön, a kormány határozatára hagyták csak el a várost Mes- csanyikov és Orbeli akadémiku­sok. A világhírű kohász, Bajkov akadémikus csak a hetedik pa­rancs után távozott a hátor­szágba. A világ ötödik legnagyobb könyvtára, a Szaltikov-Scsedr'm könyvtár egyetlen napra sem csukta be kapuit. Az egész vá­ros fagyoskodott, de a 16 millió kötet épen maradt. A maga módján a könyvtár is harcolt. Letétbe helyezett geológiai tér­képeket kerestek elő a partizá­nok számára, középkori gyufa­receptek alapján tanultak meg ismét gyufát gyártani. Harcolt az Ermitázs is. A leg­értékesebb képeket 52 vagon- bon szállították a hátországba, de mind a hárommillió tárgyat evakuálni lehetetlen volt. A munkatársak a városban ma­radtak, disszertációkat, tudomá­nyos műveket írtak és amikor a hidegtől és a nedvességtől pe­nészed™ kezdtek a képek, ki- hordták őket a szabadba szárí­tani —, pedig járni is alig tud­tak. Az ókori bölcsek aforizmája ellenére, itt az ágyútűzben sem hallgattak a múzsák. Ekkor írta meg Sosztakovics VII. — Lenin­grád — Szimfóniáját. A lenin- grádi rádió mutatta be a saját és a frontról bevezényelt kato­nai és flottazenekarral. Részlet a próbanaplóból: ......Ma hal­d oklik az elsőhegedűs, a dobos útközben idejövet vesztette éle­tét, a vadászkürtös már soha többet nem muzsikál...”' Mégis, az egész ország hallhatta a leningrádi koncertet. Leningrád első győzelme 1943. január 18-án, a blokád áttöré­sével következett be. A Ladoga­tó jegén keresztül vezető kes­keny folyosó kiharcolásával a város szárazföldi összeköttetés­be került a hátországgal. Gép­kocsikaravánok indultak éle­lemmel, tüzelővel és minden egyébbel a város életének meg­mentésére, a harcolók támoga­tására. A leningrádi lakosok a szörnyű napok után először lé­legeztek fel. Egy év múlva vég­képp megszűnt az ostrom. A város védelmi vonala men­tán ma emlékművek állnak. A legnagyobb közöttük a Piszkar- jovi-temető. A márványlapok alatt félmillió harcos: férfi, nő, gyermek, katona és polgár nyug­szik, akik védték és megvédtek Lenin városát. A háborús sebeket már régen begyógyították, a város gyönyö­rűbb, mint valaha. A világ min­den tájáról ezrek érkeznek ide minden évben. Gyakran kérde­zik, milyen károkat szenvedett a város? Anyagi javakban 38 milliárd rubelt, de a blokádot átélók szenvedését, nyomorúsá­gát számokban kifejezni nem lehet. Nincs egyetlen leningrádi család, amely ne vesztett volna el közeli hozzátartozót. Mi semmit sem felejtünk. Ivetta Knyázeva ORSZÁGÚTON A kastélytól a csárdáig Még ez a 25 lóerős kis kocsim is felszalad „direktbe” az eny­hén emelkedő dombra, ahonnan Pécs felől jövet a 6-os úttól bal­ra kitárul Bonyhád panorámája. A pillantás először a Zománc­gyár két magas kéményére és a gabonatároló szürke, várszerű magas épületére irányul. A két legmagasabb „pont” körül te­rül el a 12 ezer lakosú nagy­község. Még néhányszáz méter és Bonyhád egyik községrészé­nek újonnan épült házai alkotta utcasorok láthatók. Sok köztük a kétszintes családi ház is, — az alsó szinteken kialakított gará­zsokkal ... A 6-os útról balra a főút­vonalat és a községet összekötő országút mentén a benzinkút mellett a vasipari szövetkezet még bevakolatlan külsejű, hosz- szúkás épülete, új telephelye. Ami a község iparát illeti, — sokat fejlődött az utóbbi évek­ben. Két legnagyobb gyáruk a Zománcgyár — 1380 dolgozót foglalkoztat és a két éve új gyáregységgel bővült cipőgyár több mint 1700 embernek ad kenyeret. A Ruházati Ktsz, a Járási Építőipari Szövetkezet, a Vasipari Szövetkezet több mint másfélezer dolgozóval, a Cipő­ipari Szövetkezetben pedig háromszázan készítik — export­ra is — a papucsokat. Alig több mint fél éve jártam leg­utóbb Bonyhádon, — jól emlék­szem az autóbuszmegállónál lévő nagy tülekedésre, nem le­hetett tudni, hol áll meg, vagy honnan indul egy-egy járat. Szitkozódás, lökdösés volt a „kép”. Most nyoma sincs en­nek. A múlt év augusztus 20­án új buszpályaudvart — 11 kocsiállással — adtak át a for­Tudnivafók a iakbérhozzájárulásról Olvasóink előtt köztudott, hogy a lakbérhozzájárulás mértéke változik a keresettől és egyéb körülményektől függően. Ezzel kapcsolatban a 4/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet a 8. §-ában az alábbiakat írja elő: A KERESŐ részére megállapí­tott LAKBÉRHOZZÁJARULAS ÖSSZEGÉT minden év január hó 1. napjától kezdődően a) a naptári évenként számí­tott évi kereset, illetőleg; b) az időbéreseknél és a ha­vidíjasoknál a december havi bosorolási bér és az egyéb ke­reset évi összegének figyelem- bevételével számított havi ke­resetnövekedés 25 százalékával csökkenteni kell. E változásokra, csökkentések­re napjainkban került, vagy ke­rül sor. Előfordulhat, hogy a változás összege, a levonás idő­pontja stb. a KERESŐRE nézve Kik fedezték fel a szegedi olajmezőt? „Vizet kerestek — olajat ta­láltak" — „Olajmezőt fedeztek fel a vízkutatók!" ilyen és ha­sonló című cikkek tárták or­szág-világ elé annak idején a szenzációt, hogy olaj tört fel a tápéi Tiszatáj Tsz termálvíz- kútjából, elárasztva gazdasági épületeket, jószágokat a sűrű, fekete naftával. Azóta több mint hét év telt el. Közben kiderült, hogy az or­szág legnagyobb szénhidrogén medencéjét fedezték fel Tápé, illetve Szeged határában, amely végül is „Szegedi olajmező" néven vált közismertté. A Gaz­dasági Bizottság több mint hat- milliórd forintos beruházást ha­gyott jóvá a kitermelést — s részben a feldolgozást szolgáló objektumokra. A hatalmas be­ruházás elérkezett a „félidejé­hez”, miközben a mező már megtermeli a végcélként elő­irányzott évi egymillió tonna olajat, s közelítenek' a kétmil­liárd köbméteres gáztermelés­hez. A szegedi környéki paprika- trmelö tsz-gazdók az olajmező bővülésének megfelelően új he­lyeket keresnek piros ültetvé­nyeiknek, más részük meg be­áll olajbányásznak, s nem idegenkedik már a „jószeren­csét" köszöntéstől. Nem járnak rosszabbul, hiszen a föld mé­lyének „fekete aranya” leg­alább olyan értékes, mint ko­rábbi termékük, a „piros arany", így aztán sokan hálával gon­dolnak a vízkutatókra, mond­ván: „Lám milyen szerencse, hogy nem a termálvíznél, ha­nem az olajat rejtő rétegnél „lőtték be” a kút béléscsövét. Másképp talán örökre rejtve marad a szegedi földek mélyé­nek kincse. S ha valaki ezt gyanútlanul így emlegeti — amint nemrégi­ben egy szegedi olajipori ta­nácskozáson is megtörtént — csodálkozhat, hogy az „olajos" szakemberek egyszeriben „pap­rikások” lesznek a méregtől. S hamarosan megtudhatja, hogy ez nem a szomszédos paprika­földek hatásának, hanem a szakemberek, geológusok presz­tízsének, igazsógérzetének tu­lajdonítható. Az igazság ugyan­is az, hogy a szegedi szép­hidrogén medence felfedezése nem a vízkutatók egyszeri té­vedésének, hanem a hazai olaj­ipari-, illetve tudományos kuta­tók több évtizedes céltudatos munkájának eredménye. Keve­sen tudják, hogy Szeged környé. kén maga Eötvös Loránd kezdte meg a gravitációs méréseket az 1909—1911 közötti időben. Ké­sőbb, 1941—1942-ben az Állami Geofizikai Intézet folytatott itt méréseket. A felszabadulás után a MASZOLAJ szakembereinek mérései hívták fel a figyelmet újból erre a területre. Nem sokkal később, 1959-ben az Or­szágos Kőolaj- és Gázipari Tröszt szeizmikus üzemének ku­tatásai bővítették a terület mé­lyének kincsére utaló ismerete­ket. Ezután kezdődött meg a rész­letező kutatás. Az első felderítő fúrást 1964. decemberében tűz­ték ki az Algyő 1. elnevezésű ponton, csak ezt követően. 1965. márciusában kezdték meg o vízkutatók néhány kilométerrel arrébb, a nevezetes „termálvíz­kút" fúrását. Amikor itt az em­lékezetes olajkitörés bekövetke­zett, a nagy szenzáció közepet­te szinte senki sem figyelt oda, hogy a terület tulajdonképpeni első olajkútjának fúrásában már 1500 méter körüli mélység­nél tartó ttok sérelmes. Ilyen esetben a KE­RESŐNEK jogában áll az in­tézkedés ellen panasszal — fel­lebbezéssel — élni. A fentebb már hivatkozott rendelet 22. § (2) bekezdése értelmében az évi kereset és a havi kereset- növekedés megállapításával, a lakbérhozzájárulás fokozatos csökkentésével és szünetelteté­sével kapcsolatos vita eseté­ben a munkaügyi (tagsági) vi­ták eldöntésére vonatkozó ren­delkezéseket kell alkalmazni. A most ismertetettek szerint a munkaviszonyban álló KERESŐK esetében tehát a munkaügyi szabályok az irányadók. Abban az esetben, ha a munkaviszonyban álló KERESÖ- nek sérelmes a változtatás, csök­kentés stb., akkor az intézkedés — határozat — kézhezvételétől számított 15 napon belül lehet PANASZT — fellebbezést — a vállalati MUNKAÜGYI DÖNTŐ- BIZOTTSÁGHOZ beadni. Ha az első fokon eljáró Munkaügyi Döntőbizottság határozatát is sérelmesnek tartja a KERESŐ, akkor e határozat ellen a kéz­hezvételt követő 30 nap alatt van további jogorvoslati — fel­lebbezési — lehetőség a MUN­KAÜGYI BÍRÓSÁGHOZ. Ez eset­ben a Polgári Perrendtartás szabályai szerinti keresetet kell készíteni és 3 példányban be­nyújtani a határozatban megje­lölt helyen. Hasonló az eljárás módja a tagsági viták esetében is. Ilyenkor is a kézhezvételtől szá­mított 15 napon belül lehet az intézkedés — határozat — el­len panasszal — fellebbezéssel — élni. A fellebbezést a ha­tározatban — intézkedésben — megjelölt módon és helyen le­het benyújtani. Fegyveres testületek tagjai esetében a megállapított külön szabályok szerint kell eljárni. Tájékoztatásul közöljük, hogy a lakbérhozzájárulás mindig a tárgyhónapban kerül kifizetésre. Ezért a módosított összeget ez évben már a januári kifizeté­seknél figyelembe kell venni. A lakbérhozzájárulást közlő hatá­rozat — intézkedés — tartal­mazza a jogorvoslatot és azt is, hogy hol, milyen módon lehet a panaszt előterjeszteni, be­nyújtani. BONYHÁD galomnak, — „símán” állnak be és indulnak a járatok. A magyarok, székelyek, néme­tek, felvidékiek lakta nagyköz­ség elsősorban a helyi iparából él, — de megtalálják számítá­sukat azok is, akik 1973, január 1-én a három tsz egyesülésével létrehozott Pannónia Termelő- szövetkezetben dolgoznak. Nagy park közepén kastély. Valaha a Perczel család lakta, — innen indult „útnak” Perczel Mór, a 48-as szabadságharc honvédtábornoka, aki szabad- csapatával többek között az ozorai győzelmet is kivívta. A családnál házitanítóskodott Vö­rösmarty Mihály... A Perczel Mór Közgazdasági Szakközép- iskola és Vörösmarty Művelődési Ház őrzi az emléküket. A nagyközség „Szekszárd irá­nyában" is terjeszkedik, — többszáz családi ház épült. Úgy hírlik: városi rangra sze­retne emelkedni, — fejlődését tekintve ez a „lépés” nem elér­hetetlen. Január 1-től a szom­szédos Majos község már „el­vesztette nevét", Bonyhádhoz tartozik, annak peremkerületét képezi. Kijövök o községből, a 6-os úton balra fordulok, irány Ka- kasd. Még így télen is szép ez a dimbes-dombos táj, puhán hull a hó, kissé késői takaróval borítja be a földet. Gyönyör­ködnék is benne, ha nem kelle­ne ügyelnem az előttem haladó új Trabantra, — amely nagyon is hullámvonalúan kacsázik. Ketten ülnek elöl, — de ezt csak közelükbe érve látom tisz­tán, mert a vezető mellére egy nő hajol . . . Nem tudom, hogy a trabantos az új kocsiját vagy az „új nőjét járatja-e be", de mint veszem észre a kocsi a ra­koncátlanabb . . . Óvatosan el­húzok mellettük ott, ahol már a Kakasához tartozó hangzatos nevű Széptölgyes 15—20 kis háza fekszik az út bal oldalán. Kakasd községet a 6-os út kettészeli, utazó szemével jelleg, télén községnek tűnik, nem is szokás itt még kis pihenőt sem tartani. Személyautók, teherau­tók megállás nélkül húznak át a községen. De most térjünk el a szokásoktól. A községi tanács gazdasági főelőadója Baksics Ferencné 20 éve dolgozik a ta­nácson — szívesen tájékoztat. A 2000 lakosú települést több­ségében Bukovinából származó székelyek lakják, de vannak fel­vidéki telepesek és magyarok is. A főútvonalról jól látni, hogy különösen az út bal oldalán szinte új községrész fejlődött. — Nagy az építkezési kedv — mondja a főelőadó, aztán dokumentációs bizonyítékként diktálja az adatokat: 1970-ben 2 családi ház, 71-ben 21, — 72-ben 38 ház épült. Még csak januárt írunk, de máris újabb 13 családi házat alapoznak, építenek . . Ehhez hadd említ­sem meg érdekességként, hogy korábban nem nagyon építettek itt új házat, legfeljebb csak ki­sebb bővítési munkákat végez­tek. Aztán, ahogy nyugodtabb, biztonságosabb lett a közhan­gulat kezdtek „mozgolódni". De ezek az új házak -sok köztük a kétszintes is — összkomfortosak, vízvezetékkel ellátottak. Ha megépül a vízhálózat, csak be kell kötni a házakba . . . Idős nénike nyitja ránk ' az ajtót, mindjárt a kályha mellé lép. kezét melengeti. — Tanácsért jöttem..; —• mondja szipogva. — Egy sírkő készítő rábeszélt, hogy csinál­tassam meg a sírkövemet. Mondtam neki, hogy nincs pén­zem. Azt mondta, hogy 8 ezef forintért készít egyet, adjak ezer forint előleget, ha nincs pén­zem kérjek kölcsön. Kértem, odaadtam akkor mindjárt, az­tán a sírköves már el is ment, mert indult a busza. Utána gon­dolkodtam, hogy akkor még hét­ezer forint kellene, de honnan? Egyedül élek .. . Most mit te­gyek? Vissza kellene kérni azt az ezer forintot. ., Várakozóan néz, igazgatja berliner kendőjét. — Mit gondolnak, lesz be­csületje, hogy visszaadja? — Papírt készítettek az elő­legről? — Igen, de most nem hoztam magammal, otthon van. — Hát nénikém, ebben az ügyben most nem tudom mit tehet a tanács — mondja a főelőadó. — Magának kell ve­le beszélni. Keresse fel, aztán majd mondja meq mit intéztek... — Jaj szerelmes istenem, hogy lehettem ilyen... — mond. ja a néni, aztán azzal megy el, hogy beszél a sírkövessel és majd visszajön elmondani, mi­ben állapodtak meg. A változást nemcsak a házak számának gyors növekedése mutatja eb­ben a községben, hanem egyéb is. Február 1-től 50 gyermek részére megnyitják az óvodai napközit, ehhez jelentős állami támogatást is kaptak. — Az ötven férőhely kielégíti az igényeket? — Teljesen kielégíti — mond­ja a főelőadó. — Tervezünk egy új művelődési házat is. Kakasdról Szekszárd felhé hau ladva az út jobboldalán a dom­bon sok-sok kis „nyaraló" épül, némelyik már teljesen kész. többségük azonban még vako­latlanul őrködik a szőlőtőkék között. Néhány kilométerrel ar­rébb a Szekszárdi Állami Gaz­daság kordonművelésű szőlője látható jobb oldaton, — sok kakasdi is ide jár dolgozni. A Sió csárdánál „jobbra húz" a kormány. A nádtetős iker-épü. let „betervezett megállóhelye" az erre utazóknak. Nemcsak a szép kilátás és a jó koszt vonz­za a vendégeket, hanem a jő hangulatot teremtő öt tagú tamburazenekar is. Aljg néhány méterre a Sió —. jegén most gyerekek korcsolyáznak csúsz- , kálnak. Nemréq új kikötő ké­szült, tavasztól már kis hajó viszi innen a kirándulókat Ge- mencig. A csérda mellett döm­perek járnak be az erdős terü­letre, földet hordanak. Úgy hír­lik: kempinq épül itt, négy sze­mélyes kis faházakat állítanak majd fel és a nyártól kezdve már fogadják is a vendégeket. A csárda presszójában kever- getem feketémet, — hozzám lép egy szekszárdi férfi ismerősöm a 19 éves húgával. Kérdi nem Pest felé megyek-e, mert akkor megkérne: a húgát vinném el haza, Paksra. Sajnos nem arra az utam, — indulok vissza Pécsre. . Egyre sűrűbben hullik a hó, bekapcsolom az ablaktörlőt. De mi történt ezzel a műszerrel? Ed_ dig szép türelmesen dolgozott, most mintha mérges lenne, „ősz. sze-vissza” csapkod, Csak nem azért, mert jobban szeretné ha Paks felé utaznánk?... Garay Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom