Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-07 / 5. szám

Fölszállott a páva — Egyiptomban Találkozás a közönséggel Szép Ernő újra színpadon — Brazil mű hazai ősbemutatója Színházi levél Kaposvárról Í 'zlésforrada lomnak" nevezi egyik országos napilapunk színházi be­számolója a kaposvári Csiky Gergely Színház műveszi törekvéseit. Kevesebb a zenés darab és jóval több a tudatos orientáció szándékával színre vitt próza a súlyában — állítólag — operett igényű publikum előtt. * Kissé hangzatos és túlzó a megállapítás. Kaposvárott ugyanis a^ leg­nagyobb „operettlázak'1 idején is a valóban izgalmas, mai vagy a klasszikus drámák jó előadásaira érzékenyen reagált a varos, a közönség nem is jelentéktelen része. És a kitűnő darab silány előadása ugyanúgy megbukott, mint a csapnivaló operettprodukció —. mert ilyen is előfordult. A kaposvári közönség, amióta ismerem, igényes volt, ma is az. S idővel nemcsak azok az igényei változtak, finomodtak, de sorai közt egy bizonyos átrétegeződési folyamat is megindult. Szűkült valamelyest az operetlrajongók tábora, más­részt az utóbbi 15 évben mégiscsak felnőtt egy olyan réteg, amelyiket már nem kell különösebben „forradalmasítani” a bóvli ellen. Amelyik már képes differenciálni; amelyik éber kritikai érzékkel figyel a nézőtéren. S ezt qz érzékét nem andalítja el egy zsongó operettmelódia, hanem felismeri az őszinte elhihető erejű művészi alakítást csakúgy, mint ellenkezőjét, a hamisan csendülő dikciót, a fölös, oda nem illő gesztust, jelzést, díszletet stb. Persze nem mindenki ilyen igényű és felkészültségű a kaposvári nézőtéren sem. Van, mit tenni még itt is, a művészet befogadásáio való nevelésben. Izlésformálásról, tehát evolúciós folyamatról van szó inkább. Azzal * különbséggel, hogy a színház fennállása óta először hatnak ezek a tendenciák ennyire világosan, jól követhető koncepcióval: műsorszerkezetben, művekben, stílusban egyaránt. Immár a második éve, illetve evqda. És ennek a koncep­ciónak a része a2 is, hogy a mostani idényben is mindössze két hagyományos operettet adnak. Mindkét évad, a tavalyi és az idei műsorterve is a modern és humanista színház alapgondolatát tükrözi. Ezt hangsúlyozták a.nyitó darabok is: tavaly a megrázó szépségű Sirály, az idén pedig az Éjjeli menedékhely elmélyült, ünnepien ihletett előadása. Ez utóbbit az évad első felében két érdekes, fölfedezésnek se jelentéktelen bemutató követte, róluk szeretnék beszámolni e színházi levélben. S zép Ernő nem tartozott a fiatalon, ,szinte egy időben induló első Nyugat-nemzedék legjelentősebb írói közé. Rátalálva azonban egyéni hangjára és megteremtve a maga egyéni stílusát, mégi* sajátos helyet vívott ki magának az évszázad első felének magyar irodalmá­ban. Rendkívül termékeny: lírai költőnek, elbeszélőnek, színpadi szerzőnek egyaránt. Indulásakor Babits „a gyermekkor tiszta hangú mélabús költőjét" köszönti benne és az elismerő szeretet hangján ír róla Ady is. Irodalom­történetünk szerint Szép Ernő lírája a fáradt, megfásult, elvógyakozó városi ember hangját jelenti költészetünkben, amelyet a magányosság és a gyermeki csodálkozás érzései motiválnak. Társadalom-kritikája kissé érzelgős „meg­bocsátó szeretetben" oldódik fel. S ha egyénisége, életműve fő jellemzői ezek a vonások, akkor Patika című színműve alighanem eltér, valamelyest kiválik a nagy egészből. Kritikai hangja itt fölerősödik, iróniája maróan keserű; jellegzetes vidéki figuráit és az atmoszférát, amelyben élnek, egyedül Móricz Zsigmond teremtette meg az Úri muriban ilyen művészi erővel. A Patika kis sórfészek-városkábqn játszódik. Az első felvonás színhelye 0 kaszinó. A kártyázó, cigányozó kisvárosi „intelligencia" figurái külön és együttesen is o fiatal Ascher Tamás vizsgarendezői remeklése. Él a mű lehetőségeivel, egyetlen hibája: túlságosan tiszteli Szép Ernőt A Patika ugyanis nem hibátlan mű. Ha a darab az I. felvonás légkörében, az indítás lendületével és jól exponált konfliktusával — ívelne tovább, kritikai realista irodalmunk példás, kimagaslá alkotása lehetne. De nem így vart és ezért nem tudok osztozni legrangosabb kritikai fórumaink (Élet és íródó- /ont Film, Színház, Muzsika) ujjongó és egyértelmű lelkesedésében, áttiellyei Szép Ernő újrafelfedezését fogadták. Ugyanis óz első felvonásbeli kitűnő társadalmi freskó felvázolása után a cselekmény egy cérnavékony szerelmi szálon kecmereg tovább, amelynek nem hogy felvonást nem óró, de valójá­ban mindössze jelenetnyi az anyaga. Annyit bír el. A harmadik felvonásban visszatér az író erőteljesebb kritikai hangja. Am a befejezés találóan rezignált fintora már nem érhet fel az első rész képeinek emlékezetes móriczi hangula­tához. A II. és a III. felvonás összekapcsolásával, a szükséges húzások elvégzésével több is, jobb is lehetett volna — jó fél évszázad távolából — a Patika felújítása. A másik érdekes fölfedezés: Ariano Suassuno brazil drámaíró A kutya testamentuma című zenés játéka, amit óz év utolsó napjaiban mutattok be. Zsámbéki Gábor rendezésében. Ez a darab olyannyira saját fölfedezés, hogy fordítója is kapóslvári: Litvái Nelli, a Csiky Gergely Színház dramaturgja. A darab egy kicsit báhóctréfo, egy leírásit miszíériumjáték, de emlékeztet a középkori táhdrámókrá is, ahól a gazdag emberrel később a sátán „színeiben" találkozunk. Hangvételében a vaskos népi komédiákhoz áll közel. Renderőjé mindennek 0 jól össze­hangolt stílusegységét sikerrel teremtette meg, számomra különösképpen őzért emlékezetes ez az előadás. A darab Északkelet-Brazíliában, a hatalmas ország talán legelmara­dottabb vidékén játszódik. Különös pikantériája, hógy szerzője —, aki föl­tehetően kötólikus író — az egyház világiasságát, az alsó és felső papság pénrimádatót, korrupcióját akarja ostorozni és csak nagyon kevés jel utol ártó, hogy ezek á gondolatok nem ateista-antiklerikőIi5 világnézeti talajon fogantaitok. A földesúri és az egyházi hatalommal szemben a kiszolgáltatott nép jobbára csók furfanggal, paraszti leleménnyel böldogul. Jodó Gfilo, á dárab központi figurája —- népi hős. Csellel ráveszi a fólu papját, hogy gazdája kimúlt kutyáját részesítsék egyházi temetésben, mivel úgy tudja, hogy óz végrendeletében tekintélyes összeget hagyott a paróchia Számára. Az ügy a püspöki hivatalig gyűrűzik, majd egy fordulqttal a misztériumszerűen a másvilági ítélkezéssel folytatódik. Mindez a vaskos nyelvezetű népi szatíra hangján, jó ritmusban pereg előttünk. Kár, hogy a ihű helyszíne és a mi európai szemléletünk, ízlésünk közötti távlatokat a dramaturgia nem töreke­dett lekerekíteni, áthidalni. Helyenként nem ártott volna ez. Például a kutya nyiltszini eltemetését (katolikus szertartás szerint) funkciótiönul triviálisnak éreztem. A „pofort a_ közízlésnek” szándéka, ha jó ügy vezeti lehét kíméletlen, durva, meghökkentő —, de g kegyeleti jog és a jóízlés határain belül. Egyedül ez zavart ebben az egyébként friss, harsány, élvezetes népi „farce" hangvételű előadás némely pontján. Wallinger Endre Mindig izgalmas találkozni egy más­fajta közönséggel. A színházi este tár­sasjáték: akciók és reakciók labda­játéka a nézőtér és a színpad között. Ha nem a megszokott közönségünk­nek játszunk, nem tudhatjuk, mik a szokásai. Talán a játékszabályokat sem ugyanúgy ismeri! És nincsenek irántunk előítéjetei, amelyekkel be- skatulyázhqt, de könnyebben meg is érthet bennünket, Ilyenkor újra meg­méretik az előadás, amelynek azonnal kontaktust kell teremtenie az idegen közönséggel; megméretik a darab, amelyről lefoszlanak q csak itthon ért­hető utalások; és ahogy a kölcsön­hatásoknál lennj szokott, megméretik a közönség is. A VÁLOGATÁS A Pécsi Balett repertoárján ma mintegy harminc balett szerepel, még­sem könnyű eldönteni, hogy egy-egy vendégszereplésen mit játsszunk. Ki­indulópontunk most az volt, hogy a magyar művészetet képviseljük Egyip­tomban, és ennek a zenében és a táncban tükröződnie kell. Fontos volt ez is, hogy gondolatilag és hangula­tilag széles skálán játsszon a három darab: hogy minél teljesebb képei adjon rólunk. így alakult ki az össze­állítás: Kodály Zoltán; Nyári este; Kodály Zoltán: Fölszállott a páva és Weiner Leó: Magyar babák. A választás sok kérdést vetett fel. Hogyan reagál majd az egyiptomi kö­zönség a Nyári este csendes, befelé forduló lírájára? Mit jelenthet a Föl- szállott a páva azoknak, akik nem ismerik a magyar történelmet? Meg­marad-e a Magyar babák humora, ha a nézőnek fogalma sincs a ma­gyar népi bábukról, amelyek megele­venednek a színpadon? őszintén szól­va ezekre a kérdésekre nem lehetett «lőre feleim, KÉ5IK A KÖZÖNSÉG Kairóban a Gamal Abdel Nasszar Hall színpadán léptünk fel. Mióta ta­valy leégett az Opera épülete, itt tart­ják a város legfontosabb színházi előadásait A terem egyébként a Kai­rói Egyetem aulája. 1400 személyes nézőtérrel. Első előadásunk a „protokoll" estéje *elt. Neves személyiségekkel tele né­zőtér. mindenki ott volt, akinek Kairó­ban illik megnézni a magyar balett­együttest Előzőleg elmondták nekünk, hogy a nézőtér egy részére nem ‘ad aak ki jegyeket; a karzaton soha nem szoktak ülni. Ezen az estén a karza­ton is ültek. Akkor még azt hittük, a fontos sze­mélyiségek miatt kellett több mint fél árát várunk az előadás kezdésével, a meghirdetett kezdési idő után. De másnap ts így történt, harmadnap is, és aztán Alexandriában is. Lassan gyülekeztek. Nem volt könnyű meg­értenünk, hogy más szokásaik vannak. Hogy sokkal lazábbak, sokkal hétköz­napibban viselkednek a színházban, mint mi. Teljesen hiányzik belőlük a mi közönségünk fegyelmezett szertar­tásossága. Jönnek-mennek, dohányoz­nak, teát isznak a nézőtéren vagy Coca Colát. Kairóban különösen. Ale­xandriában, ahol méregdrága hely- árakkal játszottunk egy intim hangu­latú színházban, estélyi ruhás közön­ségnek, zsúfolt házak előtt, ez a „köz­vetlenség” csökkent ja nincs, keveset olvas, inkább rádi­ói hallgat, vagy a házkörüli dolgo­kat javítgatja. Megszűnte^ az eső­csatorna csöpögését valami „újítás­sal”, Kipucoljq az olajkályhét valami saját „találmánnyal”. „Mert minden olyan lehetetlenül van megoldva." A buszok fűtése is. Azelőtt járt olyan buszon, hogy a kipufogócsövet a ko­csin belül vezették. és így a fűtés egész tűrhető volt. Most különleges fűtőberendezés van, de ritkán jó. Anti bácsi öreg Ikarus 620-asában télen meg lehet fagyni, nyáron el lehet ol­vadni, Függönyt szerelt maga möge, a? is véd valamicskét. A sofőröknek nincs melegvizük a kézmosáshoz. Ne­ki meggyőződése, hogy a hidegvizes kézmosástól kapta a nyavalyáját.- Mert eddiq háromszor maradt el az „Anti bécsi féle járat", kétszer q csuk­lóját szaggató reuma, egyszer a rá­dőlt forróviz miatt. Azt mondja, a légkormányos busz nem veszi igénybe a csuklót. Más vé­lemény szerint o „levegősegités"-olyan rezgést okoz, ami igenis igénybe ve­szi. öt éve van a nyugdíjig. Viszont mind az öt estén egyforma volt, egyforma és nagyon világosan érzékelhető, a közönségnek az elő­adáshoz való viszonya. A Nyári este kezdöképét minden este taps fogadta. Aztán nagyon ha­mar, nagyon biztosan létrejött a néző­tér és a színpad kapcsolata. Odalent még jöttek az emberek, még mozgo­lódott a nézőtér, mégis csend volt: a figyelem feszültsége teremtette meg. Az est o Fölszállott a páva előadása közben forrósodott fel. A „Pává"-t, a legelvontabb, legnehezebb balettot szerették meg legjobban. Innentől már nem érzékelhettük azt, amire előre figyelmeztettek bennünket: hogy az egyiptomi közönség nem szeret tap­solni! A Magyar babák sikere az elő­zők után természetesen csak fokozó­dott. És hát a nevetés a világ minden nyelvén nevetés: láthattuk, hogy a kö­zönség pontosan ért minden tréfát, minden fordulatot! A táncosok fel­pezsdültek a nézőtér vidám együtt- játszásától: talán még nem is volt e „Babák”-nak olyan jó előadása, mint Egyiptomban, „A KOREOGRÁFUST KERESEM .. ■ £s valami, amire nem számítottunk. Nem volt olyan előadás, sem Kairó ban, sem Alexandriában, hogy a szü­netben néhányon be ne jöttek volna a színpadra: —- „A koreográfust kere­sem." t „ön újságíró?" Nem, nem újságíró, 5 X Y„ a közönség közül, és szeretne beszélni azzal, aki kitalálta ezeket a balettokat Odavitték Eck A nyugdíjkorhatár csökkentését ugyanis csak a fővárosi tömegközle­kedésben vezették be­Mindennap tizenegyszer járja végig a Kossuth tér—Tettye útvonalöt. Ti­zenegyszer oda, tizenegyszer vissza .., A Székely Bertalan utót beborították ezzel q durva burkolattal, ez jó. Dé éppen a Barbgkqnnóll . - . ahol ez az apró kocka már ködben is, mint a zsí­ros kenyér,,. Följebb, félúton, a ka­nyarban, keskenyebb is az út, ott az a ház, kerítéssel, eperfákkal, semmi kilátás, möst ae új burkolat miatt leg­alább könnyebb a járdára fölkapat ni . ,. Emitt állt 0z a kompresszórfé- le, mikor o motoros majdnem alom jött. .. lám, mégint itt ez az ember, aki úgy megsértődött, mikor a bérle­tét kértem, azt mondta, hiszen ismer! de köszönni sosem jutott eszébe . .. Még jó. hogy legtöbben nem ilyenek. Azt mondják, hogyhogy nem idege­sít, ha a gyerekek beszélnek itt a ve­zetőfülke mögött ... ők biztosan teli tődnek otthon a gyerékzájjal. A gye­rekek kedvesek, ketten még újévi La­Imréhez, bemutatkoztak egymásnak, és az illető kérdezett... lehet, hogy ez is szokás?! Számunkra meghökkentő volt, és nagyon-nagyon rokonszenves. Nem a kérdések színvonala volt a leg­érdekesebb, hanem a spontán igé­nyük, hogy véleményt formáljanak. A balettokról kérdeztek. Az egyik, hogy ő úgy gondolja, érti a darabot, de erről vagy arról a részletről szeretné tudni, mit jelent. A másik, hogy meny­nyire függ össze egy új táncnyelv ki­kísérletezése az új gondolatokkal, amelyeket elmondanak vele? Lehet­ne-e egyiket o másik nélkül csinálni? Csak formai újítást önmagában, vagy fordítva, új gondolatokat kifejezni a balett hagyományos eszközeivel? Volt körtük egy fiatalember, aki özlt mondta, hogy a „Páva” barna bőr­ruháiban ő a rómaiakra való utalást érez, így van-e? — Nem, nincs így. A Fölszállott a páva valószínűleg nem akar a rómaiakra utalni. De egy má­sik, és talán fontosabb szempontból a naiv kérdezőnek nagyon igaza vált! Ez « néző a saját országa történelme nek, Egyiptom történetének egy rész­letével hozta összefüggésbe a látotta­kat Azaz magára vonatkoztatta a művet, úgy értelmezte, ahogy a sza­badság fogalomköre az ő számáré jelentkezik. Személyes kapcsolatot ke­resett a darabbal. És feljött a szín­padra, megkereste a koreográfust, mert beszélni akart a gondolatokról, amiket a darab keltett benne. Kutas Méri« pót is küldtek, vajon honnét tudták meg a lakáscímem? És mindig kér­deznek, miért nem használjuk öz egyes sebességet, hogyan váltok és hogy lehet az ember buszsofőr... Megirt» itt parkol valaki, a kanyarban, már reggel is itt állt, hágyöh képzelik egyesek... Tessék, á másik meg be­áll a buszmegállóba ... Jó nyugodt vonal ez. Vart, akit épp ez idegesít, van, aki rtérrt bírja elkép­zelni, hogy a legéslegnagyóbb sebes­sége 60 kilométer legyen, az is ritkán, országútón. Engem az országút, vég­telen. csillogó, egyhangú csíkja job­ban fárasztana. * — Anti bácsi, nem unalmas magár rtak ez a munka? — Mindig történik valami, óda kell figyelni. — És ez a sok ide-oda ugráló, sza­ladgáló ember a Bem utcában, a Széchenyi téren . . . Azzal a nagy dög busszal köztük, nem ideges? — ‘A, mintha gyalog mennék. Csak nem félméter, hanem két és félméter széles vagyok Megszoktam. — Figyel valamire az úton? Nem csók az útra? — Néha . . Reggel, ha elhaladok a házak előtt, ahol ismerős utasók laknak, néha odqnézek, ég-e már a villany, felkelték-e. — Mit Csinál á Téttyért, á végállo­másnál? Vart pót perce mindig. — Mit Csinálok? Sertimit. Nyáron ki kell szállnom, járni egyet, mért csurog rólam a víz. Tudja, ezeket a buszokat sokkal jobban meg lehetne csinálni, hogy he jöjjön be annyira a meleg, nyáron a kintinél tíz fokkal több von bént... Különben rtézelő- dök, mógamban számolok, vagy gon- dolkodóm, mikor mi foglalkóztot. —- 0^ vért a Tettye vendéglő is. Hányszor volt bent?-v- EgySzer se.-rr- Jó, szolgálatban nem. De más kár? — Nem járók ilyen Helyekre. Vart nekem otthon mindenféle italóm, amit szeretek. Otthon iszom egy-égy pohár sört — Mi a kedves étele? — Art sose találjo ki, art manap­ság nem hh«i köpni — Kukóricálisztből készül? — Abból. Kukor icagánica. Megfő­zik a lisztet kásának, aztán tejjel, aludttejjel eszik . . . De manapság még a savanyúkáposzta se d? igazi'...-I- Melyik a legrosszabb idő a buszsofőrnek? ■v- A nyár még 0 tél. v — S mi a legfontosabb egy jó buszsofőr száméra? ■v Hogy az utas nemcsak nyűg. hanem kuncsaft is, ahogy régebben mondták ezt a dolgot... Nem lehet veszekedni, éreztetni, hógy mi vagyunk a „főnök" . . . Akkor az ember soját- maga se lesz olyan idegés. Nem tég­lát szállít az ember. .. * Pécsett Í49, az országban körülbe­lül tízezer autóbuszsofőr dolgozik. Hallania Erzsébet---------r—;■ ,------—f------- " 1 ■■ D nBÉSS 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom