Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-07 / 5. szám
Hadüzenet az igénytelenségnek Tízezer panellakás Tv-házak Kertváros központjában-# Nívódij és jubileum öt épületet jutalmazott nívó díjjal a tavaly elkészült sok ház közül az Építési és Városfejlesztési Minisztérium, ebből kettő lakóépület volt, s közülük az egyik pécsi — és panel! Az a tény, hogy egy házgyári mód széfekkel előállított épület vívta ki az év egyik legszebb lakóháza címet, már önmagában is figyelemre méltó. De figyelemre méltóak a hír egyéb vonatkozásai is. A nívódíjat a Pécsi Tervező Vállalat — Tillai Ernő Ybl-díjas építész, . szinte valamennyi pécsi panelház tervezője —, és a kivitelező — a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, mely' hazánkban elsőként kezdte meg a nagypaneles építési kísérleteket —, együtt kapta. De van ennek a nívódíjnak egy sokatmondó jubileumi vonatkozása is: tizenöt évvel ezelőtt, 1958. februárjában kezdte meg működését az első pécsi panelüzem. A nívódíj és a jubileum így együtt nagyszerű alkalom a számbavételre: hol is áll a pécsi lakásépítés, s merre tart? — A tervezőé, Tillai Ernőé a szó. SZÜRKESÉG? „D 10* tízemeletes épület a Kertvárosban. Tervező: Tillai Ernő 8árdosi Németh JánosEszén és akaratán Mégis csak az ember legkülonb, eszével, gondolatával vizeket csapol le, villámot fog drótok beleibe, megöli a magányt, tud küzdeni, a Hold szikláira száll, s egy-egy különös pillanatban leikébe ülteti a szépség pávamadár tojásait, hogy ezerév múlva is lássák itt járt, de nem is ez a legfőbb: szeretetbö! tud szőni szárnyat magának, mely testvér tájakig röpköd földtől a csillagokig, esak eszén és akaratán múlik az egész! — Mit jelent e szakma szempontjából ez a nívódíj? — Nehéz kérdés, hisz a mai építészeti gyakorlat, s különösen a lakásépítés alapvető cíél- kitűzése éppen hogy nem az egyediség, a magas színvonalú minőség, hanem a mennyiség, a tömeg. Ez a nívódíj szerintem már a létével is ennek az igénytelenségnek üzen hadat. Hosz- szabb távon semmiképpen sem nyugodhatunk bele a szürkeségbe, egyszóval: a lakásépítés területén is túl kell lépnünk a rosszul értelmezett célszerűség korlátáit, s újat, szebbet kell adnunk, — A városi lakások *®me panelból, házgyári elemekből épül. Ez a tény már önmagában is korlátozza a lehetőségeket, — Az azonos szerkezetű és felületű panelek, az egyforma ablakok, a hosszú, tagolatlan házak, a szürke, gyorsan piszkolódó felületek hihetetlenül sivár és unalmas városképet eredményeznek. Pontosabban: ez a lakásépítési technológia ezzel a veszéllyel fenyeget mindenütt, ahol a legkevesebb erőfeszítéssel, a legkisebb gonddal akarják megoldani a feladatokat. — S ez, nyilván, nemcsak az építészekre vonatkozik. — Pontosan erről van szó. Az építész csak egy csavar a gépezetben. — Az első pécsi panelház — a kísérleti épületeket nem számítva —, Tillai-féle ház volt, s ön tervezte a legutóbbiakat, c most épülő kertvárosi panelházakat is. A két végpont között 15 év van ... — Ezernyi gánccsal és ezernyi buktatóval... — A végeredmény azonban méltó Pécs építészeti hagyományaihoz; Újmecsekaljót valamennyien szidjuk, ha egymás között vagyunk, de ha vendégünk jön, elsőnek ezt mutatjuk ... — Való Igaz: az alatt a másfel évtized alatt kialakult a panelépítkezés sajátos pécsi arculata. Ennek nemcsak tervezés- szemléleti okai vannak, de része van benne a pécsi panel- gyárnak is, mely jelentős kapacitása ellenére egy kicsit még mindig kézműipari jellegű. Ez módot ad bizonyos határok között a mozgásra, variálásra. mértéktartás — 1958-ban hat panellakás épült Pécsett, 1968-ban pedig pontosan ezer. Az ezredik pé esi panellakást 1965. október 25-én adták át, s akkor ön rendkívül optimista volt. Készen álltak az ország első tízemeletes panel házának tervei... — Ez vg lóban jelentős lépés volt — hisz nem álltak rendelkezésünkre sem tervezői, sem kivitelezői tapasztalatok. A sikert akkor is az építők akarása biztosította, amit a most elnyert nívódíj vonatkozásában is a legfontosabbnak tartok. Ha valamihez nem úgy nyúlunk hozzá, hogy ezt ezért meg ezért nem lehet megcsinálni — akkor már nyert ügyünk van... Az első tízemeletesig sem volt egyébként sima és egyenes az út A prototípus után az úgynevezett D-jelű épületek következtek. Ezek a lakások fal- nagyságú üvegloggiával készültek és számos apró újítással. A fürdőszobában például a fürdőkád oldalán helyeztük el a fűtőtesteket, a villanykapcsolókat az ajtótokokba tettük, hogy ne kelljen a panelben annyit vésni, egyszóval; megpróbáltunk valami szebbet célszerűbbet Ekkor került fel a falakra a gazdagon színezett X-motívum is. Szerintem ezek a bolgárkerti épületek ma is a legszebbek, mert ami ezután következett az egy jóidéig csak mindig szürkébb lett. Gazdasági meggondolásokból el kellett tüntetnünk például az üvegloggiát, de a többi változtatás is a szürkeség irányába hotott Mindezt azért mondom el most, mert ilyen ünnepélyes pillanatban talán jobban hihető, hogy nem öncélú elégedetlenségről van szó. Közel másfél évtizedes panelos gyakorlat után gyakran mondják a legkülönbözőbb végzettségű és funkciójú emberek, hogy nem tudtam eléggé változatos épületeket tervezni, de hát én ismételgettem Újmecsekalján az unalomig ugyanazokat a házakat? — A legkényesebb kérdésnél vagyunk tehát: összebékít- hető-e az fényesség és az olcsóság? — Olyan olcsón, mint mondjuk 15—20 évvel ezelőtt építettünk, soha többé nem fogunk építeni. Mások a felhasznált anyagok, mások a lakások kényelmi berendezései, s mások a tartóssági mutatók is. Az áremelkedés tehát bizonyos határok között érthető és indokolt Azt belátom, hogy mértéktartónak kell lennünk, s differenciálnunk kell, nem díszíthetünk fel minden épületet úgy, mint egy karácsonyfát. Belátom azt is, hogy az az igazán jó terv, mely a legkisebb összegért a legtöbbet nyújtja, de azt nem látom be, miért kell lép- ten-nyomon becsapnunk magúnkat Elmondok egy példátMegbízást kaptam egy üdülő tervezésére. Elkészítettem, tetszett is a terv, mégis visszaadták, hogy q 24 milliós végösszeget nyomjam le 18 millióra. Könnyű elképzelni, milyen lelkesítő az ilyen feladat. Megcsináltam, fel is épült a létesítmény — s az ára 24 millió felett volt, csak hogy ez az épület már nem ugyanaz volt, amiért eredetileg sokallták a 24 milliót — rosszabb! TÖBBLET-PRODUKCIÓ — Térjünk vissza a nívódíjhoz, azaz a Szalai utcai házakhoz. ön szerint mi ezeknek az épületeknek a legfőbb érdemük? — Abból indultam ki, hogy itt lesz a holnapi városközpont. Az ilyen jellegű lakóházak nem lehetnek uniformizáltak. Az első feladat a hatalmas falfelületek megtörése volt — ezt szolgálják a kelet-nyugati irányú beszögelések. A második a homlokzatok színesítése — ezt a függőlegesen csíkozott színes pirogránit burkolattal értük el. Új falfestékkel dolgoztunk, bátrabban alkalmaztuk a színes üveget. Nem arról van szó, hogy tökéletes épületek ezek, de azt kétségtelenül bebizonyították, hogy van lehetőség mind a tervezés, mind pedig a kivitelezés terén a többlet-produkcióra, s azt is bebizonyította ezeknek a házaknak a sikere, hogy ezt az igényességet igenis igényli a társadalom, észreveszi és becsüli. — Egyetlen kérdést befejezésül: hogyan tovább? — A kertvárosi lakótelepen elkészültek az első, úgynevezett tv-ház alapozásával. Ez is tízemeletes épület lesz, két szekciós kivitelben, tehát két harminc lakásos toronyház összekapcsolásáról van szó. A tv-házak a kertvárosi lakótelep központjában kapnak helyet. Az épületek érintkeznek egymással, a falfelületeket azonban megtörik a beszögeilések. A kis szobák csupa-üveg fallal készülnek, míg a nagyszobák loggiahomlokzata olyan lesz. mint egy tv képernyője. Nemcsak formai, de technológiai érdekessége is van ennek a háznak: a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat itt alkalmazta először a földszinten az alagútzsalut. Mi,, akik csináljuk, sokat várunk ettől a háztól, mindenekelőtt azt, hogy még kézzelfoghatóbban bizonyítsa: bármilyen korlátozottak is a lehetőségeink, sokkal, de sokkal tágabbak annál, mint ahogy azt a legtöbbször hisszük, és mint ahogyan élünk vele. Békés Sándor Művészlemez-síker Franciaországban Zenekultúránk követei A magyar szórakoztató zene meghódította Keiet-Európát — Licensz Japánnak — Világsztárok indiai lemezeken Megy a magyar turista a párizsi utcán és a kirakatban meglátja a hatvan forintos magyar Hungaroton hanglemezt — nyolc és fél dollárért. Aztán elkönyveli magában, hogy ez is jó üzlet nekünk. Pedig téved: a magyar népgazdaság néhány tízmillió dollárnál többet nem szerez évente hanglemezekből. Az igazi haszon erkölcsi: a lemezre préselt magyar zenekultúra egyre jobban terjed külföldön, s nemcsak élő és klasszikussá lett zeneszerzőinket népszerűsíti, hanem előadóművészetünket is. Már a számok is sokat mondanak: a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat 1971-ben 15, 1972-ben pedig 30 millió dolláros exportot bonyolított le. Ennél azonban több is van az eredménylistán, mégpedig elsősorban az egyre szaporodó lemezdíjak és nagydíjak, aztán az elismerő kritikák a világlapokban. Például Ránki György lemezeit a Le Monde méltatta. Párizsban árusított lemezei a művész hangversenykörútját eredményezték, majd újabb négy lemezének kiadását, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat felvétele alapján. így ismerték meg sorra Nyugaton és egyáltalán külföldön Kocsis Albertet, Kovács Dénest, a Tátrai vonósnégyest, a Bartók vonósnégyest, Ferencsik Jánost, Sziklay Erikát, Lehel Györgyöt és a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát, — sőt, őket amerikai turnéra rs meghívták — aztán Mai Magyar Zene címmel megjelent Párizsban egy album. Benne három zeneszerzőnk: Maros Rudolf, Bozzay Attila és Petrovics Emil művei. Az eredmény: ma jobban ismerik őket Párizsban, mint nem egy magyar városban. A lemez tehát a magyar kultúra küldötte, hirdetőié — fontos kultúrpolitikai eszközünk. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kétféle lemezt ad ki: művészlemezt és szórakoztató zeneit. A művészlemezek síkére nagy, s az egyben a magyar komolyzenei kultúra külföldi Sikere is. Eredményeit fentebb elmondtuk, most beszélni kell a terjesztés módszeréről. Ez háromféle: az Egyesült Államokban például egy kis magáncég hozza forgalomba a magyar lemezeket. De távoli országokba, például Japánba nem érdemes szállítani, mert annak költsége nagyabb a lemez áránál. Ezért ada llcenszet adunk el, vagyis magnószalagot, s a japán cég aztán iapán feliratú lemezt gyárt belőle, igaz, rajta a magyar előadóművész» például Kovács Dénes képe. A legjobb módszer azonban Franciaországban alakult ki. Ott egy nagy cég, a „Disc'az" vállalat veszi meg a lemezeinket, saját reklámgépezetével csomagoltatja, hirdeti, egyáltalán mögötte áll. Ez a legjobb út, s mióta — két-három éve — együttműködik a magyar és a francia cég, azóta megháromszorozódott a magyar hanglemezek franciaországi forgalma és évente két-három nagydíjat is nyernek ott a lemezeink. A nagydíj? — Nem verseny, nem is valami reklám, hanem zenekritikusok és lemezgyártók deklarációja arról, hogy melyik művet, illetve lemezt tartják a legjobbnak. Elfogultnak lenni nem szabad, s nem is lehet, mert a közönséget úgysem lehet becsapni, s a szavazásnál több, egymással versenyben álló, esetleg ellenérdekű cég is jelen van, szavaz. A nemzetközi hanglemezgyártásban ugyanis van egy kialakult szokás. A legtöbb díjat elnyert lemezeket gyártó cégek klubba tömörülnek, azok döntenek a további díjakról. Van tehát neves gyártól szármázó márkás lemez, és egyszerűen „csak" lemez. Franciaországban a mi alkotásaink már az előbbiek, vagyis a „negymenők” sorában vannak. Különben a díjak kihatnak a kereskedelemre is. A mi rendszeres párizsi díjazásunk jelentése: Franciaországban már bent vagyunk a kereskedelmi életben, a piacon. A nyugat-németországi két jelentős díj: kezdünk betörni. Az egy szem és kisebb amerikai díjé: van reményünk a részvételre. Még két érdekesség a magyar művészlemezek kiadásáról: Nyugat-Németországban a 37 darabból álló Bartók sorozatot részletre is árusítják, — egyenként 24 márkáért Továbbá a gyár Pécsre is figyel, mert mintegy fél éve készült el egy lemez Breitner Tamással, aki Weiner-műveket dirigált, s most tárgyalnak Marczis Demeterrel. De milyen a magyar szórakoztatózenei lemez külföldi sikere? — Ha egy évvel ezelőtt tettük volna fel a kérdést, akkor nyilvánvaló lett volna a válasz: — Semmilyen. Szórakoztató zenét, éneket ugyanis általában csak a hallgató előtt ismert nyelven lehet terjeszteni. Ez alól egy kivétel van: az angol. Nem azért, mert ez a nemzetközileg leginkább beszélt nyelv, hanem azért, mert e papés a beatzene valahogyan sajátos anyanyelvének sajátította ki az angolt. De például sem francia, sem cseh énekeseket nem lehet eladni. Magyarországon pedig eddig még nem termett olyan képességű művész a szórakoztatózenében, akiért a lemezgyártá vállalatnak érdemes volna angol, vagy német felvételt készítenie. Most, a tavalyi eredmény áttekintése után mégis frontáttörésről lehet számot adni. Az Omega együttes. Élő Omega című legújabb nagylemezéből ugyanis az NDK megvett 50 ezret, sőt, újabb 30 ezret rendeltek, továbbá Csehszlovákia 10, Lengyelország pedig 6 ezret. Koós János lemezéből 10 ezret, Koncz Zsuzsáéból pedig. 15. ezret vett meg a Szovjetunió. A kelet-európai piacot tehát meghódítja a magyar szórakoztató zene, s a vállalat erre most már mégjobban felkészül majd. Amellett, hogy öröm a magyar zenekultúra külföldi sikere, jogos igényünk, hogy a külföldi muzsikát hozzánk is megfelelő mértékben elhozzák a hanglemezeken. Ezt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat végzi, sajnos, valutahiány miatt sokféle gond közepette. Nem tudja ugyanis kielégíteni a magyarországi fiataloknak azt az igényét, hogy a külföldön legjobbnak ítélt szórakoztatózenei műveket egy hónap múlva Magyarországon is lehessen kapni. Körülbelül fél év az az idő, amikor már elfogadható áron adják odakint ezeket a lemezeket, s mi is be tudjuk hozni. Ellensúlyozásképpen kislemezen, nyugati licensz alapján néhány híres énekest, vagy zenekart már megjelentettek nálunk. India nyugati licenszt vá- sárolt meg a szocialista országokba való eladás jogával. Ezért sok indiai lemezt hoztunk be, a nyugati piaci árnak felénél is olcsóbban. Ezeken rajta vannak a világsztárok. S a behozott múvészleme- zek? — Ritkák és drágák. Egy Decca kiadású teljes Faust opera sorozat ára 1500 forint. De az NDK-ból származó lemezek' segítenek a gondon, továbbá a Szovjetunióból sokat kapunk a világsztár Gilelsz és Rihter műveiből. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat tehát — ahol nemcsak gyártanak, hanem a külföldről behozott lemezeket forgalomba is hozzák — inkább a magyar kultúra terjesztését tudják jól ellátni, mintsem az idegen művek behozatalát. Szerencsére a rádió és a magnetofon valamiképpen megoldja ezt a gondot, mert onnét sokszor felvehető egy-egy friss sikerszám. F. D. m vasárnapi MEiimei
