Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-27 / 202. szám
A szárszói állomás tőszomszédságában vasúti átjáró, modern „félkarú" sorompóval, többszínű jelzőrendszerrel. Ezen át juthatni el a strandra, vagy onnan vissza a faluba. Egy-egy zöld fény után a várakozó tömeg nekilódul. Áthömpölyög a két szál sínpáron, az emberek közt luxuskocsik araszolnak, hogy túljutva megiramodjanak valahová, messzire. Bábeli zsivaj, kacagás, hömpölygő vidámság préselödik át ezen a szűk helyen szinte szünet nélkül reggeltől késő estig. Most a hangosbemondó újra megszólal: újabb vonat, piros lámpa, sorompó, A tömeg türelmesen vár. Nézelődnek, csevegnek, s közben olykor egy-egy röpke pillantás talán megpihen itt jobbra, az állomásépület mögötti szobron. A költő szobrán, amely a szép, gondozott park elején őrködik, A lezárt sorompó éles vöröse szemembe vág, előttem most csattog be o Balaton-expressz. Tudatomban lassan elhal a zsibongás; újra és újra megpróbálom felidézni azt, ami Balatonszárszó szomorú nevezetességét megadta. Azt, ami a szemtanúk és a jelentések megannyi eltérő állítása között is egybevág. Emlék és emlékhely Hűvös december eleji este, ugyanitt 35 évvel ezelőtt. A hold és a pislákoló ívlámpa gyér világa egy feketekalapos férfit sejtet, aki rákönyököl a lezárt sorompóra. Előtte veszteglő tehervonat. Tőle nem messze a vasúti restiből akkor lép ki egy kisebb társaság. A vonat egyszercsak meglódul, a feketekalapos átbújik a sorompón és leguggolva két vagon közé lép hirtelen. Kiabálás, ordítás: „Álljon meg!...” A vonat 10—15 méter után csikorogva lefékez. Sötét van. Lámpák, fények himbálódznak, rohanó léptek. Az ember, aki átbújt a sorompón, most a sín mellett fekszik. A restibeli társaságból a községi orvos megállapítja: azonnal meghalt. A csigolyatöréstől. Az ismeretlent sorra fölismerik. „Az a fiatalember, a Makkaiék rokona, az Etus nagysága fivére. Valami költőféle volt szegény .,.” A piros zöldre vált, a tömeg elindul. Ki erre, ki a strand irányában. A sínekkel és lent, a szép, elegáns platánsorral párhuzamosan töredezett kövű járda húzódik a villák előtt. A költő erre jött, csak erre jöhetett végzetes útjára, amikor azon az estén elindult. József Jolán visszaemlékezése szerint, „...még egy kicsit sétálni"... Az állomástól alig 300 méterre szép, sárga falú villa: az egykori Ho,vétőkért panzió, a mai József Attila Emlékmúzeum. Korábban emlékkiállítás volt itt, mindössze két szobányi anyaggal. Az épületet megvásárolta, rendbe hozatta a Somogy megyei Tanács. Hat helyiségét pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum — végre a költő emlékéhez méltóan — berendezte, s a felettes hatóság állandó múzeummá nyilvánította. Július derekán avatták fel, országos ünnepség keretében. Ott voltak az írószövetség képviselői, József Attila költőtársai, a családtagok, köztük Mak- kairié, József Etelka is. Azután megkezdődött a soha nem látott mértékű zarándoklás. Bizonyítva, hogy mennyire élő, konkrét, valóságos tartalom a költő emléke társadalmunk valameny- nyi rétegének tudatában. És bizonyítva ennek a kiállításnak a sikerét is. Látvány és szellemi tőke Ez az anyag itt, az egykori Horváth- kert panzió hat szobájában minden korábbi hasonló megemlékezést felülmúl. Teljességre törekszik, Elénk tárja a költő teljes pályaívét alfától ómegáig. kitapintva — és a legfontosabb, a legjellemzőbb dokumentumokkal hangsúlyozva — mind a pályakezdés, mind a kiteljesedés szakaszait. Ez o beosztás nagyjából megegyezik József Zarándokhely a villasoron \ Attila életének szakaszaival: gyermekkor; Makó és Szeged; egyetemi évek (Bécs—Sorbonne—Budapest); „Döntsd a tőkét...": harmincas évek első fele, végül újabb orvosi kezelés, Balatonszárszó, Különös értéke tehát az áttekinthetőség. Egy-egy korszaknál a tárlókban vagy a falon — kinagyított verskézirat, fotó vagy eredeti kötet stb. formájában —, a költői fejlődésére legjellemzőbb momentum, relikvia áll a homloktérben. Környezetében pedig azok a dokumentumok, életrajzi vonatkozások, levelek —, jó részben ritka vagy ismeretlen fotók —, újságkivágások sugározzák be a költői pályaív korszakos jelentőségű centrumát, amelyek abban a szakaszban a költő életére, lírájának fejlődési irányára a legnagyobb hatással voltak. Megfigyelhető itt az anyag tudományos hitelessége, ismeretnyújtó szándéka mellett az elrendezés művészi igénye is. A láttató szándék és a látvány — a tárlók, kinagyított fotók, versfakszimilék és képzőművészeti alkotások — aszimmetrikus lüktetése, amelyben á legapróbb részlet is funcióval bír. Ugyanakkor az anyag dokumentáris egyszerűsége, egy-egy fotó, levéltöredék, önvallomásrészlet, odavetett ceruzasor mélyen megrendít, érzelmi azonosulásra késztet bennünket, S ha a végére érünk, a részek és az egész harmóniája, a kapott szellemi tőke és a vizuális élmény szintézise, fölemelő szépsége marad bennünk ebből a kiállításból. szívós.” A „Milyen körülmények késztettek e kölcsön kérésére?" után ez áll: ,.Furcsa kérdés, 14 fillérem van mindössze, alapvizsga előtt állok, tanulnom kell, ki kell fizetnem „lakásomat", sőt ezen felül élnem is kell, bár ez talán nem annyira kötelező erejű, mint a belőle folyó szükségletek és emberi, társadalmi kötelességek és kötelezettségek vállalása és tisztességes teljesítése, vagy teljesíteni akarása. Ez a felelet talán szokatlan, azonban másfél hónapig nem volt lakásom, s kb. ugyanennyi idő óta (vagy régebben) csak szalonnán és kenyéren élek.” Emberek, szerelmek, barátok, levelek, kinagyított fotók ... Es egy szemtanú Ernő bácsi — Kiss Ernő nyugalmazott pedagógus, az idő tájt Szárszó „levitája" (a református lelkészi teendőket is ellátó néptanító) — mq az emlékmúzeum vezetője. 80 esztendős. — A temetési képen ott, középen állok, — mondja — csak a fejem látszik hátulról. Talán épp a gyászbeszédet mondom ... A fotót a Pestről érkezett írók közül készítette valaki. És azért csak hátulról, mert a csendőrség élénken figyelte: kik vannak ott, kik álltak kapcsolatban a költővel. — Tehát József Attilának református temetése volt? Utolsó versének kézirata Meg az az elhatározás, hogy délután, másnap, visszaúton vagy bármikor ide újra be kell térni. Egy kiállítás képei... Nem lehet egy lélegzetre magunkba szívni mindent e hat emlékszoba emlékképeiből, ahol a különböző részeket fehérbetüs idézetsorok tartják ösz- sze. A „Curriculum vitae” kiragadott sorai — fekete alapon ... így marad bennünk gondolatkeltő, asszociatív élménynek, torokszorító érzésként Gombaiék öcsödi házudvara: a penetráns trágyaszagot árasztó, koszos, rendetlen udvar fotómásolata, közepén öreg nénikével . . . Mennyi megaláztatás, mennyi gyermekkori szorongás forrása volt mindaz, amit ez a fotó áraszt magából! Vagy a Mama emléke a fotókban, itt, az első teremben, amire szinte válaszul, ráfelel az utolsó, a hatodik szoba számos dokumentuma. A tudathasadás gyötrő kínjaiban, miazmás látomásaiban fogant megrázó lírai alkotások születésének dokumentumai; a halála előtti évek visszatérő témái: a gyermekkor és a Mama fel-felködlő emléke. Vagy a makói—szegedi évek tárlóiban: Gebe Márta bájos, matrózgalléros lányportréja. Másutt: József Attila a barátok és mecénások: Juhász Gyula, Espersit, Móra, Eidus Bentién és mások között. Megsórgult napihír: „Istenkáromlásért elitéit költő"... A lázadás hangja — versek, képek — a húszas évek elejen; francia nyelvű verse a párizsi L’Esprit Nouveau-ban, és a IV. féléves bölcsész kérvénye az Országos Magyar Diáknyomor-enyhítő Akciónak (1928), melyben „100, azaz egyszáz Pengő kölcsönt kér tanulmányainak folytatásához, illetve befejezéséhez”. Az űrlap „Esetleges betegsége? (orv. biz.)" kérdésére ezt válaszolja határozott, szépen formált betűivel: „A nélkülözésektől lélekben kicsit ideges, testben kicsit gyönge. Am mégis egészséges, meri — Igen, ugyanis a mi egyházunk törvényei szerint nemre, fajra, vallásra való tekintet nélkül mindenkit el kell temetnünk. December 4-én délelőtt Etus nagyságos asszony megkeresett az iskolában a temetés ügyében. Mondtam, görögkeleti egyház csak Szentendrén van. A katolikus pedig nem temet öngyilkost... „És maga eltemeti?”... — „Kötelességem" — válaszoltam. Mintegy 20—25 gépkocsival jöttek le Pestről barátok, írótársak... A síri beszéd és a zsoltár utón én hazamentem. Később magas, feketekabátos úr keresett fel. Bemutatkozott: Hatvány Lajos. A temetést akarta rendezni. Mondtam, méltóságos uram, tekintsünk el a stoláriumtól. Ismerem a családot... Ideges volt, otthagyott 50 pengőt az egyháznak, és köszönés nélkül beült az autójába ... A szárszói Múzeum utcán, a faluba menet az egykori tágas kertek helyén ma szép, modern villanegyed húzódik. A közeli általános iskolában Ázsóth Gyula igazgatóval arról fűzzük a szót, vajon hogyan, mennyire él a költő emléke itt, a faluban az emberek között? Megtudom: iskola, múzeum, park, utca, úttörőcsapat, könyvtár és művelődési otthon viseli József Attila nevét Szárszón. A helyi szakmaközi bizottság néhány éve márvány sírkővánkost állított a költő első sírhelyén. Az úttörők rendszeresen gondozzák ezt a sirhelynyi földet. Dokumentumokból házi emlékkiállításuk van; halála évfordulóján megkoszorúzzák a költő szobrát. Kétévente országos szavalóverseny színhelye Balatonszárszó: a költészet napján, a költő születésének évfordulóján. A faluban számos történet él ma is az emberek között a sápadt, sovány fiatalemberről, aki morózus-komoran rótta sétautait és szűkén mérte a szót, ha beszédbe is elegyedett valakivel. Ilyen szájhagyomány Dobos Józsi bácsi esete is, aki Makkaiéknál volt napszámos. Egyszer — az utolsó hetekben, talán napokban — arra lett figyelmes, hogy a költő maga elé mered a semmibe. Tenyerében egy pénzdarab. Mikor találkozott a tekintetük, a költő keserűen elmosolyodott. Feldobta, elkapta a vas húszfillérest ahogyan régen mondták: „vashatost" —-, és végtelen szomorúsággal csak ennyit mondott: „Lyukas garast sem ér az egész ..." íme, hát megleltem hazámat kezdetű versének második szakaszában ezt olvashatjuk: „E föld befogad, mint a persely / Mert nem kell (mily sajnálatos!) I a háborúból visszamaradt I húszfilléres, a vashatos." Ez a költemény az Összes versek utolsó lapján áll ... Ezrek, hetente A korábbi emlékkiállítást évente 15 —20 ezren keresték fel. A mostani új emlékmúzeumot megnyitása óta, három hét alatt 4576-an látogatták meg.,. Felütöm a vendégkönyvet: iskolák, csoportok, turisták — köztük német, angol, francia, orosz, cseh nyelvű — emléksorok; megrendült szavak és ákombákom aláírások... Egy- helyütt: „Köszönjük, hogy drága Attilánknak ebben a házban emléket állítottak. A csend néha minden zokogást felülmúl fájdalmával..." Aláírások: egy pedagógus és tíz-tizenkét öcsödi iskölásgyérek neve... És újabb nevek és emléksorok. Három hét alatt négy és fél ezer bejegyzés. Ahogy elnézem, késő délután is olyan az átjáró környéke, mint reggel volt. Állok a tovagördülő vonat végében, távolodik a szárszói állomás. A várakozó tömeg most meglódul és vidáman, tarkán áramlik a strand felé. A lámpa már zöld fénnyel ég, a sorompó szabadot jelez ... Wallinger Endre IS® CSENDES NAPOK A televíziós műsorok ritkán tartanak igényt az örökkévalóságra, többnyire a maradandóság babérjára se pályáznak — az olimpia „kitörése” előtti napok benyomásait pedig alighanem még a szokásosnál is gyorsabban eltörli a müncheni vihar. Idézzük fel mégis az olimpia előtti csendes, de feszült légkörű napok néhány műsorát. Szerdán este a pécsi színház előadásában láthattuk Puccini: Bohémélet c. operájának keresztmetszetét Nem nagyon szeretjük a keresztmetszeteket, s a kitűnő pécsi előadás különben is megérdemelte volna a teljes közvetítést. Annál inkább, mivel a keretjátékkal az adás időtartama csaknem elérte a teljes operáét. Márpedig ezt a keretjátékot szívesen nélkülöztük volna. Nem töltötte be azt a feladatát, hogy játékos formában ismertesse az operát, a gyenge, helyenként gyermeteg szöveg és jelene- tezés inkább csak derűt vagy bosszúságot fakasztott, örvendetes, hogy a keretjátékban is a pécsi színház művészei szerepeltek, nem rajtuk múlt hogy ez a szereplésük nem reprezentálhatta kellő színvonalon sem a színházat, sem képességeiket. Maga az operaelőadás, ismét hangsúlyozzuk, jó volt, és feltétlenül országos nyilvánosságot érdemelt. Jó! mutatta a pécsi színház operarészlegének nem kevés válság és küzdelem után elért jelenlegi értékes színvonalát. * Bizonyára sokan kedvelik Tardos Péter Töltsön egy félórát kedvenceimmel! c. műsorát. A műsorvezető sokoldalúsága valóban elismerést érdemel, noha szellemeskedése, modora nem okoz mindig zavartalan örömöt. A csütörtöki adás meghívott vendégei: Ernyei Béla, Halász Judit, Koós János és Ladányi Mihály — érdekes beszélgetéseket, humort és szórakozást ígértek. Voltak is jó számok, szórakoztató részletek, az egész mégis volami lehangoló benyomást is keltett. A Ladányival való beszélgetés részben laposra, részben erőltetetten szellemeskedőre sikerült, s aligha „tett jót” a költőnek. Versei jobbak voltak. Ernyei Bélánál és Koós Jánosnál zavart kissé — az előbbinél hang- súlyozottabb, az utóbbinál „finomabb” — áhítozás a „nyugati" és az „amerikai” musical-színészet „sokoldalúsága" után, amelyet egyébként szórakoztató számaik sem tudtak tel- jesen feledtetni. Halász Judit volt.p legszerényebb vendég, — beszélgetésben és produkcióban egyaránt —, mégis o' hagyott maga után egyedül zavartalan, kellemes emléket. * Hosszú hónapokkal ezelőtt, még g műsor születése idején hívtuk fel q figyelmet a Rólad van szó! c. sorozatra. A fiatalok műsora csütörtökön a felnőttek bevonásával alkalmilag Rólunk van szóí-ra módosult. Az ötlet kitűnő, a megvalósítás azonban csak félig sikerült. A gyakorlott és szenvedélyes fiatal vitatkozók lendülete a felnőtteket, sót a játékvezetőt és a szakértőt is „elsöpörte”. Igaz, dr. Halók László műsorvezető szerint a műsor célja nem a felvetett kérdések megoldása, hanem az önvizsgálatra serkentés, a kérdések légiójában mégsem ártott volna némi rendet teremteni. Dr. Halász László pszh chológus tett erre néhány erőtlen k' sérletet, amely azonban végül is esc igen kevés támpontot adott. Érdem lett volna legalább néhány perc összefoglaló rendezésre időt biztr tani, ennek hiányában az egész a kissé pánikszerű gyorsasággal h len mintegy félbeszakadt... SZ, Zelk Zoltán: Szüntelen Mióta az istent eltemették Koporsóba gyűrték az apómat Nem szűnik a gyermekkor szíyemb Nem szűnik az árnyak rémuralma. VASÁRNAPI MEllÉKLET Ez a föld befogad, mint a persely..."
