Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-08 / 211. szám

1971. szeptember 8. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Országos börzenap a pécsi AGROKER-nél Több ezer alkatrész cserél gazdát A lövőben komputer végzi a börzét Több éves szünet után felújí­tották a mezőgazdasági gép- és alkatrész börzéket a megyei AGROKER Vállalatok, Az idei első országos börzét augusztus­ban Miskolcon rendezték meg a nyári betakarító és munkagé­pek kategóriájában. A miskolci börzén mintegy ezerféle alkat­rész cserélt gazdát több, mint 4 millió forint értékben. Tegnap Pécsett a Megyeri úton a Baranya megyei AGRO­KER fogadta kétnapos alkatrész börzére az ország 17 AGROKER Vállalatát. Ezúttal az őszi cik­kek, betakarító és munkagépek jelentették a slágert. A vendé­geket Salamon Gyula, a pécsi AGROKER igazgatója köszön­tötte, aki elmondotta, Hogy Dél- Dunántúlon — szemben a még „kezdőnek számító” alföldi me­gyékkel, nem számít újdonság­nak a börze, hiszen évekkel ez­előtt itt a szomszédos megyék vállalatai ezt egymás között rendszeresen megrendezték. Jó hagyomány, hasznos volt felújí­tani, kettős célja is van, egy­felől az elfekvő hiánycikkek megmozgatása és ezáltal az el­látás javítása, másfelől a válla­latok őszi készletrendezése. A börze mindkét napon át VIKTOR ÉS BÖBE „HÁZASSÁGÁBÓL” Ma’ombébi született a Mecseki Állatkertben Tizenegy éves fennállása alatt első ízben született galléros pá­vián majom-bébi a Mécsem Ál­latkertben. Ez az örvendetes esemény egyben azt is bizonyít­ja, hogy a szülők, Viktor és Bö­be házassága jól sikerült. Amint arról már korábban hírt adtunk Viktor megfojtotta első feleségét és új asszonynak tavaly kapta Böbét Lengyelországból. Az új­szülött, mindössze három napos kis majom máris megváltoztctta a család életét. Viktor, aki ko­rábban elszedte az ételt Böbe elöl, most mégosztja vele ez eleséget, mondhatni, gondosko­dik az anyáról. Állandóan a nyomában van, szeretné látni a kicsit, amelyet olyan Féltve őriz a nőstény, hogy alig látszik ki a karjai közül. A mindössze harminc centi hosszú, kiscica nagyságú majom egészséges és érhetően az ér­deklődés központjában áll. Azt, hogy mi lesz a neve, közönség- szavazattal döntik majd el. A népszerű Daktari sorozatnak tudható be, hogy a kérdezz- felelek ládába dobott javaslatok mindegyike a Judy nevet tartal­mazza. Valószínűnek látszik, hogy a kis sztárt Judynak neve zik majd. reggel 8-tól délután 5 óráig tart és úgy zajlik le, hogy valaki felolvassa a forgalomban lévő alkatrészek cikklistáját, s min­den cikk után felteszi a kérdést kinek van belőle raktáron, illet­ve kinek van rá szüksége. Ez­után a felkínáló bemondja a darabszámot, s a vevő úgyszin­tén. A börze kezdetén még sen­ki nem tud semmit, a kérdésre tehát, melyet Salamon Gyulá­nak tettünk fel, hogy mit vár a börzétől, nem kaptunk határo­zott választ. DT lánctalpas al- I katrészek mindenesetre nagyon kellenének Baranyának, dehát az országos hiánycikkek még az ilyen börzéken sem jönnek elő. Szerdán este már biztosabbat tudnak a pécsiek is mondani. Kürty Gábor, az AGROTRÖSZT alkatrész osztályának jelenlévő vezetője, ezzel kapcsolatban el­mondotta, hogy a DT lánctalpa­sok alkatrészproblémáit — lánc­talp meghajtó kocsit, csillagke­reket stb. — most jugoszláv im­portból kívánják megoldani, így azonban háromszoros árat kell felszámítaniok értük. A kétnapos eseménnyel kapcsolatban beje­lentette, hogy ez a pécsi lesz az utolsó ilyen hagyományos börze, a következőt — valószínű még az ősz folyamán sor kerül rá — már nem „élőben", ha­nem komputerrel oldják meg. A munkát a SZüV pécsi adatfel­dolgozó központjánál rendelték meg, amely el is vállalta. Mint­egy 1500 cikk gépi adatfeldol­gozását 40 ezer forintért végzik el, ennek költsége természete­sen megoszlik a megyei AGRO- KER-ek és a tröszt között. A to- vábbiakbart minden hónap 20-a és 27-e között rendezik meg a „gépi börzét" az alkatrészek rendszeres mozgatásától az el­látás érezJiető javulását várják. — Rné — Súlyos özemi baleset az aotójavító vállalatnál Könnyen végzetessé vólható, súlyos baleset történt tegnap az AFIT XIV-es Autójavító Vállalat Bolgár Néphadsereg úti tele­pén. Egy fékpadon lévő motor vizs­gálata közben a kifolyó benzin felrobbant és Tolnai Károly, 18 éves szerelő ruhájába kapott a láng. Az örögi út 30. szám alatti lakos súlyos sérüléseket szenvedett és életveszélyes sé­rülésekkel szállították a mentők a Honvédkórházba. Az eddigi vizsgálat szerint elektromos zárlat okozta a bajt, lángra lobbantva a kifolyó üzemanyagot. Nyomorékká tette háromhetes gyerekét Nyolcévi börtönre ítélték az elvetemült apát Szirénázó mentőautó szállí­tott kórházba július 17-én egy életveszélyes állapotban lévő háromhetes csecsemőt. A sú­lyos fejsérülést és agyzúzódást szenvedett kisfiút a gyors be­avatkozás, hosszan tartó gon­dos orvosi ápolás mentette meg az életnek. A bűncselekményt —, amelynek következtében egész életére testi és szellemi nyomorék marad a gyerek —, apja, Nyári József 28 éves, büntetett előéletű pécsi lakos követte el. Az ügy körülményeinek tisz­tázására kedden délelőtt került sor a Pécsi Megyei Bíróságon. A munkakerülő, garázda élet­vitelű fiatalember egész nap a kocsmában italozott július 17- én. Útban hazafelé féltékeny­ségből összeveszett élettórsával és az utcán ütlegelte. A lakás­r ba érve anyósa szóvá tette a brutális viselkedését, amiért ve­le is összeverekedett. A szóvál­tást és dulakodást követően Nyári József a szobába ment, felkapta az ágyról háromhetes József nevű fiát és az udvarra vitte. Trágár szavak kíséretében nagy lendülettel eldobta a cse­csemőt, aki a pólyából kire­pülve tíz méter távolságban csapódott a földhöz. Az elszen­vedett súlyos sérülések követ­keztében soha nem lesz belőle teljes értékű ember. A bíróság bűnösnek mondot­ta ki az elvetemült apát em­berölés kísérletében és nyolc­évi szabadságvesztésre ítélte. Súlyosítóként értékelték az íté­lethozatalnál, hogy a halál be­következése nem a vádlotton múlott és hogy cselekménye a saját gyereke ellen irányult. Társadalmi összefogással, tanácsi segítséggel A KISZ-kongresszus jegyében Óvoda épül Mozsgón? Több mint száz óvodáskorú gyermek él Mozsgón, és a köz­igazgatásilag hozzácsatolt köz­ségekben. A községi közös ta­nács vezetőit naponta ostro­molták - főleg az óvodás gye­rekek szülei - mikor épül meg­felelő gyermekintézmény a köz­ségben? A szülők türelmetlen­sége érthető. Gyermekeik — — szükségmegoldásként - egy idénynapköziből átalakított „óvodába” járnak. Itt is csak húszat tudnak fogadni. Ez a he­lyiség, mely csak a nevében hordozza az óvoda fogalmát, annyira siralmas állapotban van, hogy a KÖJÁL is pálcát tört felette. Az óvoda hiánya annyira közügy, hogy a tavasz- szal lezajlott tanácstagi és kép­viselő-választásokat megelőző jelölő gyűléseken többen kér­ték a jelölteket, nyújtsanak majd segítséget az óvoda fel­építése ügyében. Akkor Puskás Istvánné volt az egyik felszóla­ló, aki tolmácsolta, mind a mozsgóiak, mind a környékbeli lakók kívánságát. A kérést in­dokoltnak találta mindenki. A Baranya megyei Tanács vb 420 ezer forintot szavazott meg pénzmaradványaiból. A helyi tanács vállalta, hogy évente 100-100 ezer forintot biztosít a fejlesztési alapból három éven keresztül. Nem maradt tétlen a helybeli Zrínyi Termelőszövetke­zet sem. Vezetői és gazdái vál­lalták, hogy az anyagszállítást térítésmentesen végzik. A köz­ségben lévő ÁFÉSZ pedig 30 ezer forintot adományozott az óvodaépítéshez. Az óvodaépítésre adott forin­tok azonban kevésnek bizonyul­nak. A 750 ezer forint és a tár­sadalmi segítség nem elég egy 50 gyermek befogadására al­kalmas óvoda létesítésére. Rameisl Ferencné, a választó­kerület országgyűlési képviselő­je, Dittrich József, a Szigetvári járási Pártbizottság titkára, mint megyei tanácstag és Modenszi- der János, a mozsgói tanács­elnök tegnap délután Pécsett az SZMT székházban arról tá­jékoztatta lapunk munkatársát, hogy a szükséges pénzt — a már meglevő és a költségvetés­ben szereplő összeg közötti kü- lönbözetet - csak a Megyei Ta­nács segítségével tudják előte­remteni. Úgy vélik, segítséget nyújtanak majd azok a terme­lőszövetkezetek, üzemek, gyá­rak (szigetvári Konzervgyár, Ci­pőgyár stb.) is, ahol Mozsgóról, vagy a csatolt községekből be­járó szülők dolgoznak. Ezeket a gyárakat, üzemeket - mint Módenszider János elmondta — a helyi tanács képviselői sze­mélyesen megkeresik. Az óvoda helyét már kijelöl­ték. Mozsgón a pártház és a tanácsi szolgálati lakások kö­zötti területen épülne. Az országgyűlési képviselő, a megyei tanácstag, a helyi ta­nács elnöke optimista. Válasz­tóik, a község lakói érdekében fokozatosan haladnak előre az óvodaépítés ügyében. Tegnap a Baranya megyei Tanácsi Ter­vező Iroda vezetőivel tanács­koztak, hogy a tervezők mit ja­vasolnak, milyen tervet készít­senek. A három tisztségviselő annak a reményének adott hangot, szeretnék, ha 1972-ben meg­kezdenék az óvoda alapjainak lerakását. N. I. Törvényerejű rendelet a Zrínyi M klós Katonai Akadémiáról A Magyar Közlöny legújabb számában megjelent az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Zrínyi Miklós Katonai Akadé­miáról. A Zrínyi Akadémia a magyar néphadsereg legmagasabb szin­tű katonai felsőoktatási intéz­ménye, amely két évtizede e-ed- ményesen képezi a fegyveres erők magasabb beosztásba ke­rülő tisztjeit. Jelentős eredmé­nyeket ért el a hadtudomány művelésében, a katonai vezető- képzésben. Az akadémián tanulmányai­kat eredményesen elvégzett hallgatók — sikeres államvizsga után — katonai végzettségüket feltüntető oklevelet kapnak, amely egyenértékű az egyetemi oklevéllel. A törvényerejű rendelet vég­rehajtásáról a honvédelmi mi­niszter gondoskodik. Vendégünk volt: Anna-Maija Raittila Amikor belépek a szobába, nem tudom, tulajdonképpen ki a vendég és ki a vendéglátó. Mindenki hibátlan magyar nyel­ven köszönt és beszél. Kipróbá­lom hát az egyetlen finn kö­szöntést, amit ismerek. A szőke költőnő arca felragyog és meg­szólal — finnül. Anna-Maija Raittila, az 1971. évi finn állami fordítói díj nyer­tese néhány napig pécsi bará­tainál vendégeskedik. Ezalatt Csorba Győzővel is találkozik, akivel — Séta és meditáció cí­mű kötete alapján — 1966-ban ismerkedett meg. A mai ma­gyar költészetet bemutató Koi- vojen maa című finn nyelvű an­tológiába Csorba Győzőtől is fordított verseket. — Csorba Győzővel először 1967-ben találkoztam Pécsett. Költészete nagyon közel áll hozzám. Ö volt az, aki az ak kor még csak készülőiéiben lévő magyar költői antológiához egy 30 költőből álló listát készített nekem. A segítsége döntő volt a számomra — mondja Anna- Maija Raittila folyékony ma­gyarsággal. Ritka eset, hogy külföldi mű­fordító annyira megtanuljon magyarul, hogy nyersfordítás nélkül dolgozzék. Anna-Maija Raittila tele van tervekkel. — Már majdnem teljesen kész a Váci Mihály verseiből készült fordításkötetem, amely a télen jelenik meg. Magyarra a cí­mét talán úgy lehetne lefordí­tani, „Hű lázadás". Közben sze­retnék anyagot gyűjteni egy új antológiához, amely körülbelül 15 költőt tartalmazna a két vi- I lágháború közötti magyar iro­dalomból, Adytól Radnótiig. Jó­zsef Attila, Kassák, Füst Milán, Tóth Árpád, Juhász Gyula sze­repelne benne. Anna-Maija Raittila Tapiolá- ban él. 1967-ig egy gimnázi­umban tanított, azóta viszont teljesen az irodalomnak él. — A magyaroknak köszönhe­tem, hogy már csak írok — mondja mosolyogva. — Két ilyen nagy munkát, mint a tanítás és a műfordítás, nem lehet egy­szerre vállalni. — Hogyan fogalmazná meg műfordítói ars poeticáját? — Ha megengedi, kicsit mesz- szebbről kezdem. Korábban ná­lunk volt egy nagytekintélyű műfordító, Otto Manninen, aki görög klasszikusokat fordított, kínosan szigorúan, tökéletesen tiszta rímekkel. Kitűnő forma­művész volt, de végzetes ha­gyománnyal terhelte meg nem­csak a műfordítást, hanem a finn költészetet is. Az ötvenes években az első kísérletet az áttörésre az angol költészet ha- tása volt, de ez a nagyon puri­tán költészet azt eredményezte, hogy az olvasók és költők kö­zött szinte megszakadt a kap csolat. A hatvanas években kez­dődtek a kísérletek, hogy ter­mészetesebb modern lírát hono­sítsunk meg. Amikor a már megjelent magyar antológia költőivel foglalkoztam, úgy vá­logattam, hogy frissítő vitamin­injekció legyen a finn költészet számára. A fordításban is több szabadságra törekedtem, ra­gaszkodva a képekhez, a kép­szerű gondolatokhoz, amelyben Versenyeztek a DÉDÁSZ villanyszerelői A közelgő KISZ-kongresszus tiszteletére a DÉDÁSZ fiatal villanyszerelői között versenyt hirdetett a KISZ-vezetőség. Nyolc üzemigazgatóság leg­jobbjai indultak, összesen több mint százan, Az üzemigazgató­sági elődöntők két első helye­zettje most a DÉDÁSZ központ­jában vállalati döntőn mérte össze tudását. Az első helyet Raflai György, a pécsi igazga­tóság dolgozója, a másodikat Tihanyi János, a keszthelyi igaz­gatóság dolgozója, míg a har­madikat Maul János szigetvári villanyszerelő szerezte meg. A DÉDÁSZ igazgatósága 25 ezer forinttal jutalmazta a verseny helyezettjeit, illetve legeredmé­nyesebb résztvevőit. A kongresszusi előkészületekről I) fogyasztási és takarékszövelkszetí vezetők tanácskozása Pécsett Ez év decemberében ül ösz- sze o fogyasztási szövetkezetek VII. kongresszusa. Az elkövet­kező évek munkáját meghatá­rozó, annak irányt szabó kong­resszus előkészületeiről kedden délelőtt a MÉSZÖV székházá­ban tanácskoztak a baranyai fogyasztási és takarékszövetke­zetek vezetői. Szegedi Ernő, a MÉSZÖV elnökhelyettese ismer­tette az eddig tett intézkedése­ket, majd a szövetkezeti elnö­kök számoltak be az akció- programban!, kitűzött feladatok­ról, vállalásokról. A kongresszusi irányelvekben a korábbinál nagyobb szerep­hez jut a tagérdekeltség, tel­jesebbé teszik a szövetkezeti demokratizmust. A szolgáltatá­sok mennyiségi és minőségi ja­vításán túl, a gazdasági ^s szövetkezetpolitikai munkában egyaránt a tartalmi oldal kerül előtérbe. A szeptemberben sor­ra kerülő rendkívüli szövetkeze­ti küldöttgyűléseken az irányel­vek ismeretében és annak meg­felelően tesznek javaslatokat a szövetkezet saját gondjainak enyhítésére. Itt választják meg a megyei küldöttgyűlésbe dele­gált tagokat is. A fogyasztási szövetkezetek már eddig is jelentős vállalá­sokat tettek a VII. kongresszus­ra készülve. A takarékszövetke­zetek kirendeltségei párokban a magyar költészet olyan gaz dog. Szeretem megtartani a formát, de nem mechanikusan, hanem úgy, hogy a vers lég­köre megmaradjon.- Milyen a finn irodalmi élet?- Nálunk összesen egy iro­dalmi folyóirat jelenik meg, a Parnasso. Nálunk is megvan a vidéki és fővárosi irodalmi élet közötti különbség, de nem olyan élesen, mint Magyarországon. Körülbelül három évvel ezelőtt kezdett erősen fejlődni a vidéki irodalmi élet, hét vagy nyolc vidéki irodalmi szervezet jött létre. Különösen örülünk, hogy Észak-Finnországban kialakult egy központ, és nagyon szívó­san kitartanak. Évente három­szor jelenik meg a kiadványuk, de állami támogatást szinte semmit sem kapnak. (Marafkó) versengenek az eredmények nö­veléséért. A Boly és Vidéke Ta­karékszövetkezet dolgozói vál­lalták, hogy kétmillió forinttal növelik a betétállományt, a gaz­dálkodási eredményt pedig tíz százalékkal. Azért, hogy a kör­zet boltjai szebbek, kulturáltab­bak legyenek, ötvenezer forint értékű társadalmi munkát aján­lottak fel a tagok a Szentlő­rinci ÁFÉSZ-nél. Az újpetrei, pécsi és dunaszekcsői szövet­kezetek ugyanakkor most ké­szülő új létesítményekkel gaz­dagodnak. Megkérdeztük: Miért nincs elegendő tankönyv? Sásdról kapott jelzések szerint a tanév eleji tankönyvelosztással bajok vannak. Nincs elegendő tankönyv, munkafüzet. Utánaérdeklödtünk a do­lognak, s kiderült, hogy másutt *em jobb a helyzet. A Sásdi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet könyvesboltjá­nak vezetője. Erb Jakabné a követ­kező tájékoztatást adta: — Minden könyvesbolt, a miénk is az Állami Könyvterjesztő Vállalat tan- könyvraktárából (Budapest, V., Hon­véd u. 5.) kapja a tankönyveket. A megrendelt mennyiség sajnos 13—20 —25 százalékos hiánnyal érkezik. Mi idejében, júniusban elküldtük a hoz­zánk tartozó 69 iskola által igényelt mennyiséget. A legfontosabb hiányzó mennyiségek a következők: V. oszt. Történelem-, Számtankönyvböl 10 szá­zalékkal kevesebb, a VI. oszt. Iroda­lom-, Énekkönyvből 10 százalékkal, a VII. oszt. Történelemkönyvből 20, a Számtankönyvből 16, Fizikakönyvből 20 százalékkal kevesebb érkezett. Az elsős írás munkafüzetekkel együtt visszárujegyzék is érkezett, hogy 180- at egyáltalán nem küldenek. Az el­múlt időszakban 700 forintos telefon- számlánk volt, a budapesti reklamá­ciók miatt. A válasz: kicsi a nyomdai kapacitás, nincs elég példány a rak­táron. Felhívtuk a Szövetkezeti Könyvter­jesztő pécsi boltját is, amely a pécsi járás tankönyvellátásával foglalkozik. Kovács Attiláné, a bolt vezetője ha­sonlókra panaszkodott. — A szülők és pedagógusok minket hibáztatnak, pedig nem tehetünk ró­la, hogy a raktár a megrendelt 600 darab munkafüzet helyett kevesebbet küld, s rögtön mellékel egy visszáru- számlát, azaz nem szállítja a teljes mennyiséget. Pedig a munkafüzet lenne a legfontosabb, mert ezt az összevont osztályokban használják. A tankönyv, ha később érkezik, akkor még talán pótolni lehet az anyagot, de a munkafüzetben már az első nap­tól kezdve dolgozni kellene. A rak­tártól kapott válasz szerint a szűk nyomdai kapacitás miatt nem sikerült időre biztosítani a kellő mennyisé­get. — On szerint a budapesti központ válasza fedi a valóságot? — Igen. A nyomdai kapacitás s-ükös'égéről már korábban is tudtunk. Viszont az is évente előfordul, hoay a szeptem­beri évkezdéskor tankönyvproblémák jelentkeznek. Jó volna végre, ha az évek óta tartó „hagyomány" egyszer megszűnne, ugyanis itt olyan károk­ról van szó, amit pénzben nem lehet kifejezni. M—6 FELVESZÜNK JAVÍTÓ részlegünkhöz EGY gumiipari szakmunkást Bérezés megegyezés szerint Jelentkezés : DOMBCALOR VASIPARI SZÖVETKEZET DOMBÓVÁR, SZEMÉLYZETI VEZETŐNÉL.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom