Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-01 / 205. szám
1971. szeptember 1. DUNANTÜU NAPLÓ 3 A Zselic-érfekezlet tanulságai Eszperantó bábosok a Kesztyűgyárban A Dunántúli Napló augusztus 23—24. és 25-én beszámolt a Zselic kutatóinak, a táj életét irányító állami és pártszervek megbízottainak és a honismereti szakkörök vezetőinek a Somogy megyei Szennán és a Baranya megyei Almamelléken megtartott értekezletéről. Az értekezlet gondolatát Almamellék vetette föl, a szigetvári járás pártfogolta, Somogy megye és d kaposvári járás illetékesei egvetértettek vele, végül pedig megyénk vezetőinek hozzájárulásával sor került a két napos tanácskozásra. Az első tervektől eltérően azonban nem a honismereti kutatók tapasztalatcseréje, hanem egy nagyobb terület közügye lett ez a kezdeményezés. Egy vidék — két gazda 1950-ig a Zselicről általában csak Somogy megye egy tájegységeként beszéltek, amelynek pontos határait azonban nem rögzítette egyértelműen a tudomány. Az említett időponttól ezt a tájat Somogy és Baranya közös határa egy déli, baranyai és egy északi, somogyi részre osztja. A ketté- osztottság mind az állami vezetés, mind az itt élő nép számára új gondokat hozott. Az egységes vidék két része az elmúlt 20 esztendőben több vonatkozásban eltérően fejlődött. Ennek okai közt rá kell mutatnunk a vidékről rendelkezésünkre álló tudományos ismeretanyag hiányaira, az eddigi feltárás mulasztásaira. Baranya tájegységei közül a tudomány emberei talán ezzel a vidékkel foglalkoztak eddig a legkevesebbet, sőt a róla szóló népszerű közlések, újságcikkek, idegenforgalmi írások stb. száma is rendkívül csekély. A kutatóknak, a honismereti szakkörök vezetőinek a feltáró munka érdekében Baranyából Somogyba kell menni, mert a régebbi adatokat a kaposvári levéltár őrzi. Ha fölvetjük a kérdést: a II. világháború Jtán itt letelepült lakosság hogyan vette birtokba, hogy ismerte meg új hazája múltját, tájait, történetét, néprajzi emlékeit, milyen ismeretekkel kötöttük őt a tájhoz, mi szépet, vonzót, érdekeset mondhatnak és mutathatnak itt a nevelők az általános iskolásoknak a tájról, milyen anyagokkal mutathatja be, szerettetheti meg a népművelés és az idegenforgalom ezt a rendkívül szép és gazdag vidéket, — bizony nem sok eredménynyel dicsekedhetünk, A Zselic zsongó erdei A két napos tanácskozás megmutatta, mennyi értéke, érdekessége van a vidéknek, de azt is föltárta, hogy a jelen és a jövő terveinek megalkotásához jobban kellene ismerni, részletesebben föl kellene tárni a múltat. Ez a táj honfoglalás korában vadat és gyümölcsöt bőven adott őseinknek, később a királyi kanászfaluk kondái híztak az erdők makktermésén, királyi méhészek gondoskodtak a százados hársfák, az erdei virágok mézének megszerzéséről. Az innen beszolgáltatott kecskebőrök hójából világították a pannonhalmi monostort, ennek FELVESZÜNK JAVÍTÓ RÉSZLEGÜNKHÖZ EGY gumiipari szakmunkást Bérezés megegyezés szerint Jelentkezés: DOMSCALOR VASIPARI SZÖVETKEZET DOMBÓVÁR, SZEMÉLYZETI VEZETŐNÉL. ez erdőnek vén tölgyei és bükkfái szolgáltatják a hordódongákat. Búvóhely is volt ez a hatalmas erdő a tatárjáráskor. Új virágzásnak örvend Nagy Lajos király és a Hunyadiak korában. Mohács után azonban hamarosan élet-halál harcra készülhet a nép. Szigetvárnál nemcsak a bátor Zrínyi hanyatlik el, de a zselici dombok alján ér véget a világhódító Szulejmán szultán élete is. A Zselic erdeje megritkul. Az erdőbe települt kis falvak népe is nagyon megfogy a pusztító vészekben. A török után magyarok, hor- vátok, majd németek települnek a megritkult népességű helyekre és látnak hozzá az új élet megalapozásához. Új házak, templomok, kastélyok épülnek, megkezdődik a népoktatás, egyre jobban iparosodik a vidék. A táj peremén fekvő két nagyobb hely: Szigetvár és Kaposvár jelentősége egyre növekszik. A vízimalmok egész sora őrli a vidék gabonáját, új pincék rejtik a bort, szegény emberek irtják az erdőt, főzik a kocsikenőcs ősét, a kala- mászt, készítik a mosópor ősét, a fahamut, a hamuzsírt. Nyersanyagot ad ez a táj az üveggyártásnak, az agyagmű- vességnek. Van idő, amikor az ország egyik legmodernebb malmát, legmodernebb cukorgyárát mondhatja magáénak az egyik itteni uraság. A hatalmas sertéskondákat kiváló gyapjút szolgáltató nyájak váltják föl rövidebb időre. Az 1766-ban nem sikerült szabadulást újra megkísérli itt is a nép, de újra sikertelenül. A táj északi, déli és keleti peremét már régebben érinti, közepét 1900-ban átszeli a vasút, hogy dél felé lehetővé tegye a világháborús katonai szállításokat. 1919. kezdeményezéseit megtorlás követi. Es mi mindent hozott a Zse- licnek és népének a fölszabadulás!? Ki írta, vizsgálta meg mozgalmas napjait, a lakosságcserét, a népmozgalmi, kulturális stb. viszonyokat, a táj hivatalos kettéválasztásának kihatásait? Új gondok A szocialista falu új utakat, új gondokat jelent. Új iskolák, művelődési otthonok, üzlet- és úthálózat, törpevízmű, új házak hosszú sora, villany- világítás és magasfokú gépesítés, baromfi-farm, öntözőművek, TSZ kertészetek és gyümölcsösök, motorok, autók, hűtőszekrények, fürdőszobák, rádiók és televíziós antennák sora jelzi a haladást Mindezek azonban nem kell, hogy a tájból való elidegenedéshez, az elvágyódáshoz vezessenek! A két napos Zselic értekezlet megmutatta, menynyi segítséget kaphat a vezetés a természettudományoktól (földrajz, talajtan, földtörténet, növénytan stb.), de azt is igazolta, hogy a néppel foglalkozó tudományok (történelem, irodalom, néprajz, stb.) mit adtak eddig és mit adhatnak még a táj és lakói életének gazdagításához, megszépítéséhez. Az értekezletek nagy tanulságaképp levonható: csak tervszerű föltárással, a szaktudományok segítségével, az érdekelt két megye és járás összefogásával oldhatók meg jól a jövő feladatai. Mindaz, amit a tudományok fölszínre hozhatnak, szolgálja a nép javát, gazdagítsa ismereteit, szaporítsa értékeit, tegye gondos, hűséges gazdájává mindannak, amit itt becsületes, szívós munkával, szaktudással, kiművelt emberfővel a mi világunk teremteni képes! A tanács- és pórtszervek, a Hazafias Népfront, a népoktatás, a népművelés helyi vezetői közvetítik ezeket a nemes törekvéseket a lakossághoz, mint a tervek közvetlen kivitelezőihöz. A tudomány emberei kidolgozzák, rögzítik a fejlesztés terveit, majd eredményeit is. A tanácskozáson elhatározott 4 éves és 15 éves fejlesztési terv szaktudást és a táj és népe iránti szeretetet és felelősséget igazoló irat lesz mindkét megye számára. Mindaz, ami érték, adat a kutató munka nyomán feltárul, hivatott lesz gazdagítani a nép életét ezen a tájon, és beleépül abba a tudományos munkába, amelynek köteteiben megyénk tanácsa az utókor számára kívánja megörökíteni a múltat, valamint a maga — szaktudományi eredményekkel megalapozott, felelősséggel megtervezett — további sokirányú építő törekvéseit. Némelyek már-már elsiratták, mások dühödten újítgatták a magyar néptáncot. De főképpen sokat vitáztunk róla az utóbbi években. A mohácsiak nem sirattak, nem kísérleteztek, nem vitáztak. Táncoltak. Ma is ezt teszik, immár 11 éve. Tíz egynéhány vitrinbeli „trófea”: díj, serleg, emléktárgy, több jugoszláviai, legutóbb egy bulgáriai vendég- szereplés is jelzi, hogy sikerrel. Valaha, lassan 25 éve ten- gerárszerűen hömpölygött a magyar néptáncmozgalom, Táncoltunk, csasztuskáztunk a „hőskorban”; lelkesedésünk nem ismert se mércét, se lehetetlent. A hullámok elsimultak, az igények magasra nőttek: ez volt a jó, az egészséges fejlődés útja. Itt-ott a lelkesedés is megmaradt — a művészi követelménnyel összeforrva — megfrissítő, éltető erőként Mégis mit látunk? Néptánc- csoportok születnek, élnek, szélnek erednek. A fiúk bevonulnak, a lányok férjhezmennek és huszonévesen - főleg falun — már „nem illik" nyilvánosan szerepelni ... A többségnek ez a sorsa. Ezért nem hallunk egykor neves, tehetséges együttesekről. Helyenként igen erős népi vagy nemzetiségi gyökerek és persze egy-egy kitűnő vezető éltetik mégis - ma is élő — folklórművészetünket. Vajon est a 30 mohácsi fiatalt mi tartja össze? Az együttes művészeti vezetője Dezső Attila. Ott volt 1948- ban. Gyulán, a magyar nep- táncmozgalom bölcsőjénél, hosszú ideig a Mecsek Együttes táncosa, 11 éve oktató itt, Mohácson. Halk, fegyelmezett hangján egy kicsit keresztül rezdülnek az öröm színei: — Hosszú ideig csak a sike' reménye élt bennünk .. . Hónapokig dolgoztunk, amíg jutott egy szereplés. A baranyai vasárnapok sokat lendítettek. Korábban évente 5—6 fellépésünk volt. Tavaly 21, az idén már eddig 18 szereplést jegyezhettünk ... Ez nagyon sokat jelen!. Azután: Mohácson összesen 5 néptánccsoport működik . . . Van utánpótlás, elsősorban az Kezdetben volt az eszperan- I tó, aztán jött a bábozás. Mosi ‘ együtt megy a kettő a Pécsi Kesztyűgyár eszperantó csoportjában. A csoport megalapítója, dr. Szikszói Pál így emlékszik a kezdésre: — Az eszperantó világkongresszus alkalmával az ifjúsági csoportok találkozója itt, Pécsett volt. A rákövetkező évben határoztuk el, hogy nálunk a gyárban is el kellene kezdeni az eszperantó csoport szervezését. 1970-ben arra a következte tésre jutottunk, hogy valamilyen módon kedvet kellene csinálni az eszperantóhoz, hiszen érthető, hogy a nyelvtanulás a kezdeti fellelkesülés után lelohad. így jött a bábozás ötlete. Ami azért is jó, mert sok a nődolgozónk. Szerencsére a fiaipari tanulók együtteséből és a Park utcai zenei általános iskolából, ahol fakultatív tárgy a népi tánc. Nálunk is a 30 közül 16, azaz 8 pár van színpadon, a többi tanul és várja, mikor jut rá a sor... Ez előbb- utóbb bekövetkezik, hiszen „mozgás”, mint mindenütt, itt is van ... A harmadik összetartó elem a támogatás. Nyolc évig a Városi Szövetkezeti Bizottság támogatott; újabban évi 40 000 forinttal csatlakozott hozzá a Városi Tanács is. Ősztől pedig több újabb gazdasági szerv közös fenntartásában működik tovább — új nevén -: a Mohácsi Népi Nemzetiségi Együttes ... Hozzátenném - amire beszélgetésünk alapján csak következtetni lehet —, hogy az együttes közösségi szelleme talán a legfontosabb összetartó erő. Pedig a fiatalok előbb-utóbb itt is „kiöregszenek”. De Mohácson valahogy elhúzódik ez a folyamat. A leszerelt katonák visszajönnek és a fiatal házasok sem szakítanak az együttessel. Többségük ipari tanuló, vagy szakmunkás, dolgozó fiatal; néhányon diákok. Valamennyien örömmel áldozzák szabadidejük egy részét a néptáncművészet megtanulására, ápolására. Hetente 6 órát próbálnak, nyáron se pihenve. S mintha éreznék ezt a munkahelyükön is. Az üzemek, vállalatok jó szívvel segítenek, zokszó nélkül „kiadják" szereplésre a náluk dolgozó néptáncosokat. Hosszú évek munkáját rejti a jelenleg 10 színpadra érett műsorszámuk. Tartalmában népi gyökerű, hagyományos kompozíciók ezek, megkomponált kísérőzenével. Rábai Miklós Szatmári táncai, Háromugrósa, Gulyás— Náfrádi Pántlikázó, Dezső Attila Dunafalvi lánytánca, egy délszláv tánc és hasonlóak. A tervekről így nyilatkozott az együttes művészeti vezetője: — A nyáron az együttes nevéhez méltóan és a népi és nemzetiségi kultúra szolgálatában Jakab Zoltán-Simon Attila Baranyai vasárnapok című táncszvitjét tanuljuk. Ez a négytételes szvit magát Baranyát jelzi: magyar, német, délszláv és székely dallamokra komponált táncokból áll. A következő petalok között ketten a Bóbita tagjai, így jött létre a kapcsolat Kós Lajossal, aki a művészeti irányításban segít. Az öttagú csoport igazi be mutatkozása a közelmúltban volt, a pécsi nemzetközi eszperantó találkozón. Itt a Bóbita egyik műsorát eszperantó nyelvre átültetve adták elő. Az elmélyüléshez az kell, hogy mindenki jól tudjon esz perantóul. A szereplésre pedig a gyári rendezvényeken kívül van egy nemzetközi fórum is: a zágrábi nemzetközi eszperantista bábtalálkozó. A kesztyűgyáriak titokban arra készülnek, hogy jövőre már ők is ott lesznek Jugoszláviában. A gyár támogatná a fiatalokat, hiszen a cégnek hasznos, ha neve nem csak kesztyűiről válik ismertté. Most már a fiatalokon múlik minden dig Tímár Sándor koreográfiája: Pilisvörösvári német táncok Ezzel úgy érzem arányaiban is megfelelő tartalmat kaphat egy egész estét betöltő műsor. Az együttes ősztől eddigi mecénásai segítségével és — a Városi Pártbizottság egy korábbi határozata alapján - az Új Barázda Tsz, a Farostlemez- gyár, az ÁFÉSZ, valamint a Vegyesipari Vállalat közös fenntartásában működik. Ügy hiszem, még nagyon sokáig. Egyik táncosuk. Csuka Zoltánné, immár lassan kétgyermekes családanya. Most nem táncolhat, de májusban — jóval túl a félidőn — még szerepeit a bulgáriai meghíváson. Most várja a második picit és utána azt, hogy mielőbb visz- szatérhessen az együtteshez, a néptánchoz. Jele és jelképe is ez: a megtartó erőnek, a megtartó szellemnek és az együttes jövőjének. W. E. Szeptember 16—19 között rendezik meg a II. dél-dunántúli népművészeti hét és a szekszárdi szüreti napok eseményeit. A népművészeti hét elnöke dr. Vargyas Lajos, a zenetudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia népzene- kutató csoportjának igazgatója. Az első napon, szeptember 16- án Dél-Dunántúl táncairól hangzanak el tudományos előadások. Két baranyai előadó mond korreferátumot: dr. And- rásfalvi Bertalan kandidátus, a Tolna—Baranya megyében élő székely lakosság tánchagyományairól, dr. Varga Károly főiskolai tanár pedig a Dél-Du- nántúl német nemzetiségeinek táncairól. Eperjesi Ernő, a délszláv szövetség osztályvezetője a Dél-Dunántúlon élő délszláv nemzetiségű lakosság táncairól mond korreferátumot. A következő napon a néptáncmozgalom és a folklórtánc-kutatás, szeptember 18-án pedig a néptáncmozgalom időszerű kérdéseivel foglalkoznak a kutatók. Utószó a villányi ügyben Adós, né fizess? címmel megbíráltuk a villányi Új Alkotmány Tsz több vezetőjét, amiért két esztendeje fennálló tartozásukat (50 darab színházbérlet árát) még mindig nem rendezték és ez nem is állt szándékukban. Berthofd Péter, az Ellenőrző Bizottság elnöke a távollevő Vass Sándor helyett szívességből átvette, másnap pedig az illetékesnek átadta a bérleteket. Jóhiszeműsége nem vitatható, a történtekért azonban ő is felelős. Az összeggel ugyanis egy kisfizetésű népművelőt — a villányi művelődési ház igazgatóját - peres úton megterheltek. A tsz vezetői többszöri megkeresésünkre sem akartak tudni jogilag is bizonyítható felelősségükről. A cikkben állást foglaltunk, hogy a színházbérietek árának mielőbbi kifizetése a villányi termelő- szövetkezetnek elsősorban erkölcsi kötelezettsége. Június 30-án a Siklósi járási Pártbizottság vizsgálatot tartott. Ennek során feltárták és észrevételezték a termelőszövetkezet ügykezelésében fennálló hiányosságokat. (A tartozás megfizetésére vonatkozó írásos kérelmeket például nem is iktatták.) A hanyag ügykezelés mellett megállapították Vass Sándor párttitkár személyes felelősségét és a tsz-vezetőség felelősségét is a bérletjegyek ügyében. Megállapították azt is, hogy az adminisztráció o jövőben fokozottabb ellenőrzésre szorul, továbbá „kívánatosnak látszik, hogy a termelőszövetkezet vezetőségén belül az összhang meglegyen, a hatáskörükbe tartozó ügyeket mindegyikük ismerje.” Javasolják, hogy „Vass Sándor és a tsz vezetősége a lefolytatott vizsgálat alapján jövőbeni magatartására nézve vonja le a megfelelő következtetéseket. önkritikusan tájékoztassák a párttagságot, a tsz vezetőségét és a tanács vb- ülésén a vb tagjait. Intézkedjenek továbbá a 4220 ■forint visszafizetéséről; Vass Sándor párttitkár a vizsgálat tárgyát képező cikkre harminc napon belül válaszoljon a Dunántúli Napló Szerkesztőségének." Ismereteink szerint e két pontban a villányi tsz érintett vezetői —, bár kötelezettségüket utóbb elismerték —, még a vizsgálat után két hónappal sem intézkedtek, tartozásukat tegnapig nem rendezték. Ettől függetlenül bizakodunk, hogy a tengerikígyóvá bonyolódott - végső fokon egyszerű - ügy rövidesen rendeződik, és a tsz végre kifizeti két év előtti adósságát. A népművészeti hét keretében szeptember 18-án rendezik meg a népművészeti szakkörvezetők tájkonferenciáját. Több kiállítást is rendeznek, esténként pedig megrendezik a négy dél-dunántúli megye bemutató táncestjét. Pécs és Baranya folklór műsorában szeptember 17-én a szebényi népi együttes, a mecseknádasdi német néptánccsoport, az átai délszláv i tánccsoport, a mohácsi népi, nemzetiségi táncegyüttes, a du- naszekcsői tánccsoport, valamint a pécsi Mecsek Tánc- együttes ad kétórás műsort. Szeptember 18-án délután nyitják meg ünnepélyesen a szekszárdi szüreti napokat, s ennek keretében a IV. szekszárdi néptáncfesztivált. Ezen a találkozón Somogy, Fejér, Csong- rád, Bács-Kiskun, Tolna és Baranya tíz néptánc együttese vetélkedik a díjakért. Megyénket a Mecsek Táncegyüttes és a mecseknádasdi német nemzetiségi tánccsoport képviseli a IV. szekszárdi néptáncfesztiválon Dr. Vargha Károly | A megye legjobb együttese Mohács néptáncosai Hat baranyai résztvevő együttes Dél-dunántúli népművészeti hét Szekszárdon
