Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-27 / 150. szám

W71. Június 27. DUNÄNTOLI NAPLÖ 3 Baromfi-feldolgozó Szentlőrincen! 1974-re üzembe helyezik — Ezervagonos kapacitás Szabolcs és Zala megye mel­lett Baranya nyerte meg azt a pályázatot, amelyet a MÉM hir­detett meg ez év tavaszán a hivatalos közlönyben. A felhí­vás célja, hogy a kapacitás gon­dokkal küzdő baromfiipar a he­lyi erőforrások, vagyis a barom­fitermelő üzemek segítségével közös összefogásból fejlessze feldolgozó kapacitását. E célra központi erőforrásból 300 millió forint áll rendelkezésre, amit ezúttal nagyon helyesen a MÉM nem apróz fel, hanem koncent­ráltan adja át annak a három társulásnak, amelyik leginkább megfelel a pályázati felhívás által támasztott követelmények­nek. így száz-százmillió forint vissza nem térítendő állami tá­mogatást kap mind a három pályázati nyertes, ami mór igen jelentős összeg. A dolgok ér­dekessége, hogy a három közül egyedül Zalában építik fel me­gyeszékhelyen a feldolgozót, Szabolcs megye Kisvárdán, Ba­ranya pedig Szentlőrincen talált megfelelő körülményeket egy Ilyen nagy üzem létesítéséhez. A legkedvezőbb ajánlat Kezdetben, és nagyon sok érv szólt amellett is, Pécsre vagy Pécs közvetlen szomszédságába tervezték a vágóhidat. Mindkét helyen a vízgondok buktatták meg az elképzelést. Pécsett Da- nicz-puszta közelében 9 méteres szintkülönbséget kellett volna áthidalni, s az amúgy is vízszű­kében lévő város nagyon meg­érezte volna egy ilyen vízigényes üzem belépését Egy baromfi feldolgozása közben 50 liter vi­zet használnak el, ez közel két­ezer köbméteres napi vízszük­séglet. Pellérden 40 millió fo­rinttal került volna többe a be­ruházás, ebből csak a szennyvfz elvezetésre 10 milliót, a vasút bővítésre 15 milliót, telek vásár­lásra 6 milliót kellett volna a társulásnak fordítania. Ezzel szemben Szentlőrincen o termelőszövetkezet, amely úgy is, mint tojástermelő üzem, úgy is, mint a társulás alapító tagja érdekelt a feldolgozó létesítésé­ben — a lőrinci vasút mellett egy 12,6 hektáros telket ingyen felajánlott. Itt bőséges a víz­készlet is, amit fúrt kutakkal nyernek, szennyvízművet nem kell építeni, mert a községi 4 millió forintos költséggel most épül és erre a feldolgozó ráköt­heti a szennyvizét, a községi ta­nács ehhez bizonyos feltételek­kel már hozzá is járult. Szent- lőrinc község két kézzel nyúlt a nagy lehetőség után, a tanács 100 kertes telket és 40 társas­házi lakást ajánlott fel a ba­romfikombinát műszaki és fizi­kai dolgozói részére. Az üzem­nek 600—700 dolgozója lesz, ezeket a környező hét község­ből toborozzák, s mivel Szent- lőrinc vasúti csomópont, a be­járás minden irányból megold­ható. A mintegy 100 fős műsza­ki és adminisztratív apparátus jórésze helyben fog letelepedni. Tojásfe'do'gozó is epul A beruházás oz eredeti 150, majd a későbbi 180 millióval szemben végül is 227 millióba fog kerülni, ebből 100 milliót az állam ad, a társuló felek 30 szá­zalékot saját erőből, a többit bankhitelből biztosítják. Ami kissé megdrágította, az egy nagykapacitású tojásfeldolgozó üzem lesz, ahol évente, több, mint 100 millió tojást fognak osztályozni, csomagolni belföldi piacra és exportra. A tojás fel­dolgozóhoz a társulás ragasz­kodik, s ez annál is indokol­tabb, hisz a baromfiipar pécsi, Rét utcai tojásfeldolgozóját rö­videsen le kell bontani. A közös vállalkozás alapító tagjai a Baromfiipari Országos Tröszt, a Bolyi Állami Gazdaság, a Pécsi Mezőgazdasági Válla­lat, ismertebb névvel a Pécsi Baromfikeltető Állomás, a bok­sái, a mágocsi, a lippói, a szentlőrinci és a pogónyi ter­melőszövetkezet. Üj érdeklődők is vannak, ezek a Bikali Állami Gazdaság, a Hőgyészi Állami Gazdaság, a Tolna és Baranya megyei MÉSZÖV, a szentlászlói, a mozsgói és a szigetvári terme­lőszövetkezet. Belépésükről a közeljövőben történik döntés. A társulás összetételéből is lát­szik, hogy a vállalat a terme­léstől a feldolgozáson át az ér­tékesítésig átfogja az ágazat egész vertikumát. Pontos neve is ezt fejezi ki, Baromfitermelő, Feldolgozó és Értékesítő Közös Vállalat. A vállalkozás, mely végre meg fogja oldani a baromfikérdést, megyénkben igen figyelemre­méltó és követendő az élelmi­szer-feldolgozó ipar más ágaza­taiban is, például az ugyancsak kapacitás gondokkal küzdő húsiparnál, hisz a baromfiter­melő üzemekhez hasonlóan a sertéshúst előállító üzemek is biztos nagyon szívesen társulná­nak hasonló célokra. A szentlörinci üzem tervei el­készültek, a feldolgozó három év alatt épül fel. A tereprende­zési munkákat és a felvonulást még ez év őszén, de legkésőbb 1972 elején megkezdik. Tsz-küldöttség utazik Varsóba Egyéves múltra tekint vissza az a kölcsönös baráti együtt­működési kapcsolat, amelyet a Mecsek és Dráva menti Tsz-ek Területi Szövetsége alakított ki a varsói terület tsz-szővetségé- vel. A két szövetség kölcsönös szakmai utakat szervez. Az el­múlt év nyarán első ízben len­gyel szövetkezeti küldöttséget látott vendégül Baranya, majd múlt év őszén a pécsi szővet­Látnivalók és ötletek Csináld magad! Országos barkácskiállítás nyílik Pécsett Az 1970-es Budapesti Ipari Vásáron kivívott nagy sikere után az országban Pécsett ren­dezik meg először a Csináld magad mozgalom országos barkácskiállítását július 5—júli­us 13. között. A kiállítás színhelye a Nagy Lajos Gimnázium és Szakközép- iskola földszintje, tornaterme és udvara. Fő céja az, hogy be­mutassa, szemléltesse a legkü­lönbözőbb szolgáltató tevékeny­ségek és munkafolyamatok há­zi elvégzésének formáit, mód­szereit, eszközeit és hogy ta­nácsokat, ötleteket adjon a há­zi barkácsoláshoz. Ezenkívül a kiállítás bemutatja a különböző művelődési intézményi és isko­lai valamint MFfSZ-szakkörök, technikai klubok, barkácsszak- körök munkáit is. Külön részleg* gondoskodik az autóápolás, javítás új házi módszereinek, eszközeinek és iparcikkeinek bemutatásáról. Tartalmában lendkívül változa­tosnak ígérkezik ennek a ren­dezvénynek az anyaga. Széles­körű, sokrétű látnivalót, o kos ötleteket tár . a barkácsolók, a technika barátai elé. Rendezői mindazokra gondoltak, akik szeretik szebbé tenni otthonu­kat, lakásukat, környezetüket. Bemutatja a kiállítás a családi ház és a hétvégi nyaraló építé­sének, kialakításának módját, folyamatait, terveit, eszközeit, legújabb anyagait stb. ízelítőt és bizonyára kedvet is ad a la­kásbelső csinosítására is a leg­modernebb eszközökkel: bemu­tatja a burkolás, parkettázás, tapétázás, festés-mázolás házi­lag is megoldható munkafolya­matait. Külön részleg foglalko­zik a lakáskultúra fejlesztésé­vel. ötleteket, jótanácsokat nyújt a lakásdíszítéshez, az ott­honi javítási munkálatokhoz. Élő bemutatókat tartanak a dísznövény-ápolás, a virágköté­szet, a szőnyegszövés, a sza­bás-varrás stb. legjobb és leg­korszerűbb módszereiről. (Divat- tervezők helyszíni tanácsadást is tartanak.) A kereskedelem és az ipar bemutatja árukínálatát mind­ahhoz, amit barkácsolással ott­honunkban és a ház körül ma­gunk is megoldhatunk. (Re- j ménykedünk, hogy kaphatóak I is lesznek boltjainkban ezek a cikkek, hiszen az okos tanács önmagában kevés.) A barkácskiállítás rendezői: a Belkereskedelmi és a Műve­lődésügyi Minisztérium, a Nép­művelési Intézet, valamint a megyei és a városi tanács mű­velődésügyi osztálya. Továbbá több budapesti és pécsi keres­kedelmi és iparcikk vállalat ség küldött egy szakemberekből álló csoportot a lengyel terme­lőszövetkezetek gazdálkodásá­nak megismerésére. Most június 28-án, hétfőn reggel újabb tsz-küldöttség in­dul Pécsről Lengyelországba. A csoportot dr. Hon/ay Viktor, a pécsi területi szövetség titkára vezeti, tagjai Űbert Béla, a sza­badszentkirályi tsz elnöke, Ti­hanyi József, a vejti Rákóczi Tsz elnöke. Kemény Adóm, a boksái tsz főkönyvelője, Hege­dűs Lajos, a mágocsi Béke Tsz párttitkára és Kertész István, a Megyei Pártbizottság gazda­ságpolitikai osztályának munka­társa. Ütiprogramjukban központi helyet foglal el a lengyel élel­miszer-feldolgozás tanulmányo­zása. Az utazást felhasználják arra, hogy megállapodjanak a lengyel fél által már korábban javasolt csereüdültetésben. — Számottevően csökken a kisiparosoknál szakmát szerző tanulók száma Baranyában. Há­rom évvel ezelőtt még 331 szak­munkástanulóval foglalkoztak „maszekok”, a következő tan­évre a magánkisiparosokhoz je­lentkezők száma a százat sem érte el. Mindenki azt kérdezi: mi lesz itt, azt senki: mi volt - s ez így van jól. Ahol most a darúk állnak, a város talán leg­nyomorúságosabb házai sora­koztak: ez vcrtt valamikor a Majláth utca. De a múlt sen­kit sem érdekel. Az apró ab­laké, roggyaat tetejű házakat elfelejtette mindenki. A kiszé­lesített úton autók suhannak, kissé oldalt szemben az új vá­rosközpont nemrégiben épült toronyszerű irodaházainak több száz ablaka ragyog. A háttér olyan, mint egy kimerevített részlet valamelyik káprázatos panoráma-filmből: egymásra ra­kódó házsorok, színes tetők, felhőt tartó tornyok, s mind­ezek felett a hegy, lágyan, s mégis ellenállhatatlanul marok­ra fogva mindazt, amit az em­ber évszázadok alatt e város­ban alkotott. Buszra-várók kíváncsiskodnak a provizórikus kerítésen át: most vajon mi történik? Ezzel az írással egy riportsorozatot indítunk el, mely a kíváncsis­kodó pécsieknek, érdeklődő idegeneknek és a változáso­kat érthető izgalommal leső környékbelieknek a kérdéseire kíván választ adni. Mi épül itt, a Szálai és Jókai utcák sar­kán, s kik azok, akik építik? Milyen gondok és nehézségek lassítják munkájukat? Ki ter­vezte a házat, milyen lesz, s ki lakja majd? Az alapozástól a beköltözésig figyelemmel kí­sérjük majd az eseményeket, s havonta egyszer elmondjuk mindazt, amit láttunk, meg­tudtunk. Ezen az építkezésen nincs semmi különös, előrelát­hatóan minden úgy zajlik majd itt is, amint ahogy a mór be­fejezett építkezéseken zajlott, így aztán akár ezt a címet is adhattuk volna sorozatunknak: íqy épül otthonunk, a holnapi Pécs ... Ha már a címnél tartunk, elöljáróban egy rövid magya­rázat, honnan az elnevezés: Szálai utcai ikrek. A Szalai András utca, Jókai út és Baj- csy-Zsiíinszky utcák közötti sza­kaszának déli oldalán három toronyház épül. Mindegyik épü­let tizenegy szintes lesz. Mind­egyikben 82 lakás kap helyet - 20 két és félszobás, 40 két­szobás, 20 másfél szobás és két műterem lakás. E három épület a megszólalásig egy­forma tesz, s bár egymástól mintegy 20 méterre állnak majd, elválaszthatatlan egy­séget alkotnak. A házakat szalagszerű üzletsor fogja ösz- sze, egységes homlokzattá1 zárva le az utcai oldalt, s egyúttal kiküszöbölve a lakó­telepi jelleget. E három házról, pontosab­ban: erről az építkezésről szól hát majd riportsorozatunk. S most folytassuk a bemutatást! A terveket Ti fiai Ernő Ybl- díjas építész, a Pécsi Tervező Vállalat műteremvezető mér­nöke készítette. A kivitelezést a Baranya megyei Állami Épí­tőipari Vállalat III-as főépítés- vezetősége végzi. Ez időszerint a 2. számú építésvezetőség emberei dolgoznak a terüle­ten. Építésvezető Állaga Zoltán okleveles mérnök. A Jókai és Szailai utcák sarkán álló to­ronyház árnyékában áll egy düledezó viskó: ez a műveze­tők főhadiszállása. A rangidős művezető: Keller János. S a két kollega: Dudás László és Pálfi János. Az első kapavágásra 1970. szeptemberének utolsó napjai­ban került sor. Talojegyenge- tés, feltöltés, a víz- és gázve­zetékek kiváltása — ezek vol­tak az első feladatok. A más;- dik lépcsőben a Budapesti Közműépítő Vállalat emberei és gépei következtek: épüle­tenként 67 óriás betoncölöpöt vertek a földbe. A baranyai építők idén, március elején, vették át a területet. Elsőként Wancel Benedek kubikos és betonozó brigádja érkezett, majd Szita Sándor és Kernya József ács brigádjai. Néhány hét óta a Hajnal Pál vezette panelszerelő és betonozó bri­gád is a területen van: az építésvezetőség úgy döntött, hogy a három épület lépcső­zetesen, egymással párhuza­moson épül. Az első épületet ennek megfelelően már az el­ső lakószint panelfalait szere­lik, a másodikon az alapok betonozása folyik, míg a har­madiknak most ássák az alap­jait. Két toronydarú áll a gyor­san növekvő falak felett — az Építőipari Gépellátó Vállalat gépei. A munkakörülmények át­lagosak, az időjárásra sem volt eddig különösebb panasz. A múlt azonban szinte minden­nap okoz egy kis kellemetlen­séget. Nemrégiben egy pincé­re bukkantak, most meg éppen a valamikori Majláth utca -út­testjének betonjától szikráznak a Wanczel-brigád csákányai. A kubikosok a névtelen épí­tők sok ezres seregében is a leg névtelen ebbek. Ki törődik azzal, ki ásta ki a gödröt az alapnak, ki hordta el a földet? ök jönnek először, ők mennek először. Itt még vagy másfél hónapjuk van. Az első épületen persze mór most is idegenek - ott a panalszerelők az urak Minden menetrend szerint tör­ténik.- legalábbis amíg jól mennek a dolgok. Az egyik brigád váltja a másikat, mint- ahogy a gépek is állandóan cserélődnek. Csak a daru ma­rad, az utolsó percig. A daru tudna csők mesélni, mi minden történik addig, míg egy ház csúcsára felkerül a zöldág. A darus maga keveset tud: ezer­nyi dolga van. A Wencel-bri- gád márciusi gyászáról se na­gyon tudott senki, minden úgy ment, mint máskor, talán csak valamivel szótlanabbuf. Gulyás József kubikos, a brigád ala­pító tagja, 45 éves korában váratlanul meghalt. Az orvosok azt mondták: a szíve. A brigád azokban a napokban egy kicsit olyan volt, mint a gazdátlanul maradt nyáj, az emberek szinte minden szóra, zajra összerez­zentek. Most már minden a régi, bár ez nem azt jelenti, hogy valamit is elfelejtettek. A munkósember nem ér rá a szo­morúsága felett tűnődni. Tizen vannak - s ebből csak egy pécsi. Hatan Felsőszent- mártonból járnak, ketten Gil- vónfáról, egy ember pedig Mohács mellől, Székelyszabar- ról. A felsószentmártoniok ala­pították a brigádot, Gulyás Jó­zsef is oda való volt. Fél ötkor indulnak a buszok. Háromne­gyed hét mire Pécsre érnek - hétkor kezdődik a munka. Visz- szaindulás 17 óra 35-kor — ha nem késik a busz. Tegnap pél­dául egy órát késett, így csak fél kilenckor értek haza. Egyéb­ként mór fél nyolckor otthon vannak . . . Wancel Benedek, a brigád- vezető kissé csodálkozva hall­gat: mit mondhatnak ők ma­gukról? Az újság még nem írt róluk, miért is írt volna. Nem sztárok ók. A föld egyébként éppen olyan alapanyag, mint mondjuk a vas, vagy a fa: szem kell hozzá, kéz, meg ész. Nekirohanni valaminek — ez buta dolog. Mindent körül kell nézni, mindent meg kell érteni, s aztán mehet a munka. Kiugró teljesítményt könnyű elérni, de egyformán dolgozni, egyféle munkát, egy vállalatnál, mond­juk 15 éven ót — az már vala­mi . .. Dübörögnek a réselők, csat­tog a csákány. Itt, ahol a 3. számú ház lesz, valamikor út volt. Wancel összehúzott szem­mel nézi a kővé meredt betont, mert ehhez se elég csak az erő. Hogy milyen lesz az új ház? - Hát erről, sajnos, nem sokat tud. Nagy ház lesz, az alapja szerint legalábbis. Nagy és erős ... Békés Sándor Magánosok és közéletek, figyelem! VALLALAT KERES IRATTÁROZÁSRA ALKALMAS, SZARAZ HELYISÉGEKET folyamatos igénybevétellel. Az igénybe venni kívánt helyiségek legalább 16—50 m! méter területűek legyenek. „Magas bérleti dijat fizetünk" jeligére a Hunyadi úti hirdetőbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom