Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-20 / 43. szám

1971. február 20. DUNANTÜLI NAPLÓ MAGAD IRAM... Önkiszolgáló műhelyek 11a törik, ha szakad... — Fusizzunk legálisan! Angliában ládában is áru­sítanak autót, a bütykölni kedvelő ángliusok nagy örö­mére. A svájciak lakást ve­hetnek félkész állapotban. Hiányzik a tapéta, a padló, az ajtó-ablakfestés. A tulaj­donos maga pótolhatja eze­ket a hiányzó lakás-eleme­ket, ízlése, ideje, kedve és pénze szerint. Persze, azt kár lenne eltitkolni, hogy a szük­séges anyagokhoz a fe'szere- léshez alkalmazott szerszá­mokhoz. mind, az angol mind a svájci polgár viszonylag ol­csón hozzájut. .. A példákkal nem azt sze­rettem volna bizonyítani, hogy lám milyen ügyesek a szigetország lakói, vagy a svájci polgárok — persze azt sem — lám, nekünk ilyesmire semmi gondunk, mindent szé­pen összerakva, azonnal hasz­nálható állapotban kapunk ... Mert mi a helyzet nálunk? Ha a gyerek elveszti a lakás­kulcsot —, mert felnőttel ilyen hogy fordulhatna elő? — először is ordítunk egy sort, aztán nekilátunk laka­tost keresni, aki hajlandó el­vállalni ezt a csip-csup mun­kát, amiben nincs köszönet. Harminc forint viszont van benne — és legalább egynapi határidő, hogy azt higgye az ember, sokat kell dolgozni vele. Pedig a kulcsreszelés nem tartozik a lakatceszakma apáról fiúra szálló titkai kö­zé, elfogadható kézügyesség­gel, és néhány reszelő vei megáldott ember, fél óra alatt maga is elvégezheti... A kézügyességgel még nincs különösebb probléma, annál több van a reszel őkkel. Mert nemcsak a kulcs veszik el, csöpögni kezd a vízcsap, el­törik vagy kitörik valami, egy méteres deszka kellene a könyvespolcra... — és ki tudná felsorolni mennyi csa­pás érhet egy háztartást? Azt viszont rpégsem várhatjuk, hogy mindenki egy kisebb la­katos-asztalos műhelyre való szerszámot tartson otthon he­gesztő apparáttal es eszterga­paddal kiegészítve —, mert ugye sohasem lehet tudni, mikor mire lesz szükség ... Ez így nem megy. Marad­nak a nálunk régóta honos módszerek: megkérjük X-et, hogy bütykölje már meg ne­künk azt a tört vagy szakadt valamit. X általában öröm­mel vállalja — ideje van, miért ne fusizzon ? Ha nem mozdítható az a valami, ak­kor a legkönnyebben elérhető kontárnak szólunk —, kevés az a bérház, ahol ne akadna belőlük — aki aztán „nicsak, éppen van nálam ilyen al­katrész!” felkiáltással meg­csinálja a javítanivalót. Hát ezeknek a dolgoknak vege szakad, új nap virrad ránk. Lesznek műhelyek Pé­csett és Baranya más városai­ban, nagyobb településein, ahova el lehet vinni a reni­tens háztartási gépet, a tört- repedt-szakadt valamit, s a rendelkezésekre álló szerszá­mokkal. gépekkel — sőt. ta­nácsadó szakember segítségé­vel — saját kezűleg meg le­het bütykölni — csekély té­rítés ellenében. Ahogy dr. Heim György, a Baranya me­gyei Tanács ipari osztályve­zetője elmondta — a tervek és az előzetes tanácskozások szerint, az ebben érdekelt és érintett vállalatok egyesülést alakítanának — a műhelyek rendelkezésére bocsátanák nagyüzemi termelésre már nem alkalmas gépeiket, szer­számaikat, s a gyártás során keletkezett, még használható melléktermékeket. Háromféle műhely típus lesz: asztalos, lakatos és műszerész. Ahol lehetőség van rá ott önki- szolgáló gépkocsiszervizeket is létesítenek, ott az autós elvégezheti az olajcserét, zsír­zást, kisebb javításokat. Pécsett — úgy tervezik — mindegyik műhelytípusból lesz néhány. A műhelyekben nyugdíjas szakemberek segí­tenek az alapvető fogások el­sajátításában, egy-egy komo­lyabb munkadarab elkészíté­sében — ők kezelik a laiku­sok számára veszélyes gépe­ket. Mert gépek is lesznek — tulajdonképpen minden, ami a lakatos-asztalos-műszerész szakma javító-szerelő profil­jához okvetlenül szükséges. A szakembereket egyébként kölcsön is lehet kérni. Ha valaki házat épít, vagy otthon munkálkodik valami nagyobb dolgon, a szakember a hely­színre megy — a szükséges szerszámokkal együtt — s'ott, segít tanácsaival, szaktudásá­val. Természetesen lehet majd hozott anyaggal is dolgozná. De. aki ügyes ötletekkel, ma­ga csinálta, olcsó dísztárgyak­kal akarja ékesíteni lakását — arra is mód lesz. A mű­helyek három szektorból áll­nak majd: egyik a tényleges műhely, a másik a kölcsönző rész, ahol a1 szerszámokhoz lehet jutni, végül pedig az elárusító rész, ahol a szüksé­ges anyagokhoz önköltségi áron hozzá lehet jutni, sőt — szokatlanabb kérés esetén — előre meg is lehet rendelni, ha kell, félig megmunkálva, előkészítve. Tulajdonképpen szolgálta­tás-kiegészítésről van szó. A szabad szombatok, a szabad­idő növekedése azokban is kifejleszti a barkácsolási ked­vel, akik eddig vasárnap csak pihenni vágytak —, arról a népgazdasági szempontból mérhetetlen előnyről nem is ' szólva, amit a fusizás hát- j térbe szorítása, vagy leg- I alábbis legalizálása jelent — I hiszen az egyesülésben első- ! sorban a sok embert foglai- ; koztató gyárak, üzemek vesz- ; nek részt. | Az önkiszolgáló műhelyek­re szükség van. Szolgáltatá­saink még messze az igé­nyek mögött kullognak — se­gítsünk magunkon, ha tu­dunk. Már pedig tudunk — ezt bizonyítják a Pécsett. Pécsváradon már jelenleg is működő önkiszolgáló műbe- i lyek. ' | D. Kónya József ,Drága bakter úr... Ha eay falu utat kap A sellyei AGROKÉMIA Szövetkezet új termék gyártását kezdte meg. A RIO-STR1P rovarölő tulajdonképpen amolyan szupermodern „légyfogó”. A foszforsav-észtert tartalmazó, tartós rovarölő egy teljes szezonon, 3—4 hónapon át pusztítja a legyeket, molyokat, szúnyogokat. Egy belét, egy 40 légköbméteres helyiségben elegendő és tartós szellőztetés ellenére is hatásos. A vegyszer egyébként szagtalan és emberre, állatra ártalmatlan. A Shell-együtfciúködéssel készülő új gyártmányból áprilisban kezdik a szállítást és idén MO ezer darabot készítenek. „Sírtak és énekeltek“ Bár még decemberben ad­ták át az utat. a falu még ma is az új út lázában ég. Erről beszél Kolesznyikov Antalné párttitkár is. a ■ tsz- irodán. Az őszhajú asszony — akit valahonnan Pestről vetett ide a sors — sajnál­kozva szól: — Kár, hogy nem fényké­pezték le az arcokat az ava­tóünnepélyen. Még én sem láttam ilyet. Sírtak, kiabál­tak, énekeltek az emberek örömükben. S meg is értem őket. Hetvenhárman járnak be innen a komlói bányák­ba, minden nap gyalog kel­lett menniök Szalatnakra. Igaz, hogy nem sok a Szalat- nakig vezető 2,2 kilométer, de ha éveken át, minden nap meg kell tenni a sárban, be­lefárad az ember. — Ha valaki azelőtt meg­betegedett, kocsival vitték Szalatnakra, vagy a vasút­állomásra. Volt olyan asszo­nyunk is, aki megszült út­közben. — Amióta utunk van. busszal megy át a 31 felső tagozatos és 6 óvodás Sza­latnakra. Minden nap friss kenyeret eszünk. Tejet iha­tunk... Ne csodálkozzék: egyre kevesebb a háztáji te­hén, csak akkor van elég te­jünk, ha hoznak. Noha nem tartozik szoro­san a tárgyhoz, lehetetlen nem szólni Kolesznyikovné- ról, erről az érdekes asszony­ról. Amikor a férjét Bara­nyába helyezték Pestről és Szalatnakra költöztek (ott jutottak lakáshoz), Kolesz- nyikovnét nem akarták • fel­venni a tsz-be. „Majd ha kapát látunk a kezében!” — mondogatták az emberek. A pesti munkásasszony ka­pálni kezdett és markot sze­dett — elleste mások moz­dulatait. Olyan sikeresen, hogy két hét múlva megvá­lasztották munkacsapat-veze­tőnek. Rájöttek arra, hogy nemcsak a kapához ért, ha­nem a szervezéshez is. Ké­sőbb brigádvezető lett, ma pedig párttitkár. Íme egy karrier — távirati stílusban megfogalmazott — története. Lakást kér a tanítónő — Nézzük meg a tanítónő lakását! — ajánlja Somogyi Lászlóné, a tanácsi kiren­deltség vezetője. A tanítónő nincs odahaza, csak az anyósa sürög-forog a házban. Nem éppen szív­derítő a látvány: nedves fa­lak, dohos szag, pergő meny- nyezet-vakolat és a hátsó épülettraktus. ahol össze­vissza dőltek már a falak. Ott egyébként nem lakik senki, tehát nincs közvetlen életveszély, mégsem jó érzés egy ilyen házban élni. A kirendeltség-vezetőnő gondterhelten mondja, hogy vagy százezer forintba ke­rülne a ház felújítása — ha megérné. Ki olyan bolond, hogy egy vertfalból készült öreg házra pocsékolja a pénzt? Lenne egy másik megoldás is: a pedagógus lakásépítési akció. No de ki­nek van szíve egy fiatal há­zaspárt ilyesmivel megter­helni? Nincs pénzük, alig kerültek még össze... — A harmadik megoldás Oobai Ádám házának meg­vásárlása — int a falu vége felé. ahol egy villaszerű ház áll, ezüstfenyőtől, szomorú­fűztől és más dísznövények­től övezve. — Negyvenkét évig tanított Dobai bácsi a faluban, szívesen eladná a házát, mert költözni akar. Százhetvenezer forintot kér az épületért, de miből ve­gyük meg? Köblény község húszezer forintot fizet be a községfejlesztési alapba évente. A csigajzyűjtő is segített Húszezer forint nagyon kevés pénz. Már azért is. mert nagy „fába” vágta a község a fejszéjét, mert egy kisebb kultúrkombinátot épít a tanítói lakás közelében. Le­het. hogy nagyképűségnek tűnik egy 400 lelkes faluban kultúrkombinátról beszélni, de nem találok jobb szót. Az a terméskő alapú, piros tég­lás épület, mely ott áll. a következő helyiségeket fog­lalja magában: nagyterem, orvosi rendelő, klubhelyiség, pártiroda., tanácsi kirendelt­ség irodája. Kevés olyan falu van. ahol ennyi mindent egyesítenek egyetlen épület­ben. Tavasszal tartják az avatóünnepélyt. A kis falunak persze erre sem volt pénze, a megyei | KISZ, a tsz, a Járási Tanács ! segített nekik, sőt még a ! Sásdi Járási Pártbizottság is gyűjtött számukra. Még így j is sok munkája maradt a fa- j lunak. Egy omladozó ház állt a mai épület helyén: bontot­tak. aztán az építésnél segéd- keztek. Szinte az egész köz- i ség téglát adogatott és rákos- i gatott, még Hauser Pétemé is, a falu egyik legérdeke- 1 sebb embere. A ma már nyugdíjas asz- ! szony a mágocsi fmsz-nél dolgozott (akkor még fmsz j volt a neve!), s csigagyűjtési : akciójáról lett híres a me­gyében. Pontosan 108 mázsa ! csigát gyűjtöttek össze 1964- ; ben, az. ó irányításával, a j mágocsi körzetben. Ne ne- j vessünk: ezért dollárt kapott 1 az ország. S nem is kis do- i log ennyi csigát összeszedni, hiszen a három centiméter­nél kisebbet már nem veszik meg. Hauser néninek is kitűnő­en jövedelmezett a csiga, gondtalanul éli öreg napjait. Időnként elmegy az épülő „ kultúrhoz” — segíteni. Költözés helyett — változtat Nem lenne kerek a riport, ha kihagynánk belőle Somo­gyi Lászlónét, a tanácsi ki- rendeltség vezetőjét, aki bár Szalatnakon él és dolgozik, „hivatalból” Köblénnyel is foglalkozik. Vagy öt éve lát­tam utoljára ezt az alacsony termetű, csinos nőt. Szervező egyéniség: az ő kezdeménye­zésébe fogtak hozzá Szalat­nakon az új iskola, tisztasági fürdő, a két klubhelyiség, presszó, s a színpaddal ellá­tott mozihelyiség építéséhez. Az idő a merész asszonyt igazolta, mert minden fel­épült azóta. Tornatermük olyan szép és korszerű, hogy az egész járásban emlegetik. Somogyi Lászlónét időköz­ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata kormányki- tüntetésben részesítették, megyei tanácstag, s maga­sabb helyre is hívták már a községből, de ő maradt. Nem tud elszakadni Szalatnaktól és a hozzá tartozó Köblény­től. Szalatnak lakosságának több mint egynegyede, Köb­lény népességének pedig több mint egyharmada el­vándorolt, vagy városba köl­tözött az elmúlt negyedszá­zad alatt. Senkit sem lehet megróni azért, mert elköltö­zik. hiszen mindenki ott él. ahol akar. s különben is, ez világjelenség. De amikor er­ről beszélünk, ne felejtsük el, hogy van egy másik ma­gatartás is: Somogyi László- néé, meg a társaié, akik ma­radnak és emberibb arcúvá változtatják a falut. Magyar László Dühöngtünk, érveltünk, kö­veteltünk, kértünk vártunk, — és a sor tetszés szerint ismételhető. Mint ahogy is­métlődik a nap minden órá­jában Pécsett, a Bolgár Nép­hadsereg úti vasúti sorompó­nál . . Tudjuk, hogy a kérdést eg.vcsapásra megoldó felül­járó tervei készülnek, tudjuk, hogy a vonatoknak közleked­ni kell .. Nem tudjuk, hogy egy szál, az állomásról induló mozdony miatt miért kell több mint 13 percig zárva tartani a sorom­pót — nem tudjuk, hogy a kertvárosi autóbusz megálló­ját miért nem lehet úgy el­helyezni, hogy ne akadályoz­za a forgalmat — és azt sem tudjuk, hogy miért kell a vasútnak a sín mentén fel­lazult kockaköveket, vilá­gos nappal, a legforgalma­sabb órákban megjavíttatni — ezzel is akadályozva a közlekedést? És még egy kérdés — az adott állapotok ismeretében: miéri nem lehet megoldani azt. hogy ez a sokat szidott sorompó csak a legszüksége­sebb ideig, a közúton közle­kedők érdekeit is figyelembe véve — tartson zárva? Megérkeztek a pacsirták „Menetrend szerinti” pon­tossággal, Zsuzsanna napján megszólaltak a mezei pacsir­ták a Körösök völgyében. Fő­ként Vésztő, Mezőgyán, Zsa- dány és Biharugra környé­kén hallatják hangjukat a kedves madarak. A biharug- rai „vadvízországba” megér­keztek a bíbicek, csoportosan pihennek az átvonuló vadka­csák, vadlibák. Ny ugtlí jasliúz Szentesen Szentesen a belső városré­szeken lassan emeletes épü­letek váltják fel a korábbi kis földszintes házakat. A fo­lyamat a negyedik ötéves terv alatt tovább tart. A ter­vek szerint állami és magán erőből 1200 lakást építenek. A nyugdíjasoknak külön gar­zon-ház építését tervezik. GÉPMESTERT ANULÓNAK 8 általános iskolát végzett fiúkat felveszünk PÉCSI SZIKRA DÍVOM DA Jelentkezés: MüM. 500. Ipari Tanulóintézet, Pécs, Rét utca 41. Részletes felvilágosítás: * Pécs, Munkácsy Mihály u. 10-12. Munkaügyi Osztály Három férfi ácsorog Köb­lény község szélén, egy autó­nál. Tervrajzokat tartanak a kezükben, tanakodnak. — Kaposvári útépítők va­gyunk — szól a legidősebb. — Azt nézzük, mit kell ten­ni még, hogy befejezzük az útépítést. Kisebb-nagyobb zúzalék- prizmák jelzik az út szélén, hogy akad tennivaló még. A szegély kidolgozatlan, s van ahol az úttestet is „pofozni” kell. Az út azonban járható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom