Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-06 / 31. szám

1971. február 6. dunántúli napló 5 Tizenkétezer szervezett dolgozó képviseletében Küldöttértekezletet tartott a MEDOSZ Már megindult a próbaüzem A Mezőgazdasági, Erdésze­ti és Vízügyi Dolgozók Szak- szervezetének Baranya me­gyei küldöttei tegnap Pécsett a KPVDSZ Művelődési Ott­honban összegezték az el­múlt négy év munkáját, és megjelölték a következő évek feladatait. Kilencven küldött és hu­szonöt meghívott között ott volt Zámbó István, a megyei pártvégrehajtó bizottság tag­ja a Bikali Állami Gazda­ság igazgatója, Szili József, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának titkára. Eljöttek a MEDOSZ Közpon­ti Vezetőségének képviselői, valamint a baranyai állami gazdaságok, erdészeti és víz­ügyi szervek gazdasági veze­tői. A MEDOSZ megyei Bi­zottság beszámolója — mely­hez Lukics József titkár mondott kiegészítést — tük­rözi, hogy a szakszervezetek, alapszervezetek egységbe fogták a dolgozókat a gazda­sági erő növelése céljából. Üj eredmények jöttek lét­re a mezőgazdasági vállala­toknál a szervezettebb mun­ka következtében. A munka­erőhelyzet sem okoz gondot megyénkben. Fokozódik a gépesítettség és a termelé­kenység is javuló tendenciát mutat. A baranyai termelési eredmények meghaladják az országos átlagot. A vállalati nyereségek emelkednek, az állami gazdaságokban négy év alatt megduplázódott. Míg 1967-ben 87,4 millió forintot könyveltek el a bevételi ol­dalon, ez a szám 1969-ben 165,8 millió forintra emelke­dett. Magasabb lett a dol­gozók átlagkeresete is. Csu­pán az állami gazdaságok területén 18 ezer forintról 24 ezer forintra növekedett. Az erdészetnél és a víz­ügynél gépesítették a rako­dást, a földmunkát, a szállí­tást. Az állami gazdaságok­ban pedig számottevő ered­ményt értek el a kukorica­betakarítás gépesítésében. Az Erdő- és Fafeldolgozó Vállalatnál a tervszerű ne­velő és irányító munka kö­vetkeztében hárommillió fo­rinttal magasabb nyereséget értek el az 1967-es gazdasá­gi évhez számítva. A Vízügyi Igazgatóság hidrogeológiai tanulmányok­kal feltárta a baranyai ipari térség fejlesztésére szamba- vehető jelentősebb felszín- alatti víztartó rétegeket. Nö­velte az öntözésre berende­zett területek nagyságát. A MEDOSZ Megyei Bizott­sága és a vállalati szakszer­vezetek rendszeresen vizsgál­ta és ellenőrizte a dolgozók életszínvonalának alakulását, a munkások védelmét és a szocialista munkaverseny alakulását. A munkaverseny­ben évenként 12 ezer dolgo­zó vett részt. Vállalásaik tel­jesítését fémjelzik az orszá­gosan is kimagasló termelési eredmények. Számos példa erre mutat — a vitában is elhangzott — a termelésben mindinkább előtérbe került az egymást segítő munka. A szakszervezeti feladatok egyik eleme az újítómozga­lom támogatása. A beadott, elfogadott és bevezetett újí­tások száma évről évre csök­ken. A negatív eredmény az újítási rendeletek helytelen értelmezésének következmé­nye. Az elmúlt négy év egyik jelentős vívmánya a munka­időcsökkentés. Ez nem csu­pán a dolgozók életkörülmé­nyeinek javítását jelenti, de a fiatalok is szívesebben vál­lalnak munkát a mezőgazda- sági üzemeknél. Az egészséges és biztonsá­gos munkafeltételek megte­remtésére a szakszervezeti és gazdasági vezetők sok gon­dot fordítottak. A balesetek száma évről évre csökken. Mégis négy év alatt 16 em­ber vesztette életét, 1970-ben — sajnos —, 6 halálos bal­eset történt. A tragikus ese­mények szinte parancsolóan követelik: az előírásokat be kell tartani és tartatni. A vitára, illetve a tisztség- viselők választására délután került sor. Mégválasztották a tizenegy tagú Megyei Bizottságot. El­nöke Kuti Ernő, titkára Lu­kics József lett. A küldöttértekezlet sorai­ból 15 főt delegált a ME­DOSZ kongresszusára és 20 főt az SZMT küldöttértekez­letére. #• Ülést tartott a Hazafias Népfront országos elnöksége A Hazafias Népfront or­szágos elnöksége pénteken ülést tartott Kállai Gyula elnöki megnyitója után Bu- gár Jánosné főtitkárhelyet­tes előterjesztette a titkárság javaslatát azokra a felada­tokra vonatkozóan, amelyek a népfront-mozgalom előtt állnak a párt X. kongresz- szusa határozatainak megva­lósításában. Az elnökség megállapítot­ta, hogy a pártkongresszus által kitűzött célok az egész magyar nép érdekeit szolgál­ják. Ezért a Hazafias Nép­Hét vége az élelmiszerpiacon Jónak mondható a téli felhozatal Friss hús, belsőség és zsírszalonna Banánnal bővült a gyfimSlesválaszték örvendetes, hogy essen a héten ismét, kizárólag friss húst kaptak a kórházak, napközik, vendéglátó létesít­mények és a lakosságot ellátó boltok. A megyei keret 15 vagon, 50 mázsával több mint az elmúlt héten. A sertéshús és marhahús megközelítően fele-fele aránya nem válto­zott, ugyanakkor a friss vá­gások lehetővé tették, hegy régóta hiánycikknek számító belsőségeket is forgalomba hozzanak. Májból, marhatü­dőből és vese-velőből 50 má­zsa érkezett, főként a köz­ponti helyeken lévő nagy üz­letekbe. Ismét kapható zsír- szalonna és van bőségesen kenyér-, angol- és kolozsvári szalonna is. Birkahúsból min­den igényt ki tudnak elégí­teni. Korlátlan mennyiségben van baromfi, amelyből 170 mázsát rendelt a kereskede­lem. Ebből 55 mázsa frissen vágott, úgynevezett meleg­csirke. A választék szinte tel­jes, csupán pecsenyekacsa hiányzik. Tyúk, csirke, comb, mell és aprólék cso­magokon kívül felezett puly­kát, pulykaaprólékot, beles és belezett hízott libát és kacsát kínálnak. A szokványos töltelékáru­kon kívül minden húsbolt­ban frissen készítik a főtt sertésfejet és választékbőví­tésre pulykaszalámi, baromfi­húsból készült kolbász, vala­mint a szívbetegek és magas vérnyomásban szenvedők ál­tal keresett ló-veronai és pa­nzer is forgalomba került. Sajnos az e heti 70 mázsás élőhal keret kétszerese is ke­vés lenne. Ez a mostani több mint a januári átlag, de az igényeket nem elégíti ki. Pót­lásként háromféle külföldi halfiiét árulnak a HALÉRT szaküzletei. Jócskán benn vagyunk a télben, s a változó időjárás miatt gyorsabban romlik a tárolt zöldáru. Ennek ellené­re jónak mondható az ellá­tás, sót a MÉK csaknem va­lamennyi cikkből többet ér­tékesít, mint az elmúlt hé­ten. Vöröshagymából 10, fok­hagymából 7, sárgarépából 15, gyökérből 5 mázsával na­gyobb a felhozatal, mint ja­nuár végén. Fejeskáposztá­ból 60, kelkáposztából 30, céklából és zellerből 20-20 mázsa érkezett. Most a leg­keresettebb a feketeretek, amelyből 10 mázsát rendel­tek. Burgonya az előző heti­vel azonos mennyiségben lesz, ára azonban fajtánként és kilónként 20 fillérrel emel­kedett. Primőrök egyelőre még nincsenek, csupán melegházi piros paradicsomot kínálnak 30 forintos áron. A gyümölcs­ellátás megfelelő, a 100 má­zsa alma között piros és fe­hér, olcsóbb és első osztályú egyaránt található. Változat­lanul lesz körte és szőlő, s a választék holnap banánnal bővül. A tojás ára nem vál­tozott, a dobozolt 1,60, az el­sőosztályú 1,50, a másodosz­tályú 1,30, az apró pedig 1,20-ért vásárolható darabon­ként. front-mozgalomnak úgy kell tevékenykednie, hogy tovább erősödjék az egész nép ösz- szefogása a határozatok vég­rehajtása érdekében. Az elnökség megvitatta és jóváhagyta a népfront-munka különböző területeire vonat­kozó javaslatot, s úgy hatá­rozott, hogy azt megküldi minden népfront bizottság­nak. Fölkéri e testületeket, hogy a helyi adottságok alap­ján határozzák meg a tenni­valókat. Ugyanakkor az or­szágos elnökség úgy döntött, hogy napirendre tűzi a nép legszélesebb rétegeit érintő társadalmi kérdéseket, meg­jelöli a megoldásukat elő­mozdító népfront-feladato­kat Ben esik István főtitkár ja­vaslatára az elnökség úgy határozott, hogy február 18- ra összehívja a Hazafias Népfront Országos Tanácsát A két előterjesztés vitájá­ban felszólalt: dr. Bakos La­jos, Bartolák Mihály, dr. Bognár József, Borovszki Ambrus, Erdei Lászlóné, Lo- sonczi Pál, Madarász Lajos, dr. Mihályfi Ernő, Nánási László, dr. Nemecz Ernő, dr. Ortutay Gyula, Pióker Ignác, dr. Sarlós István, Sümegi Já­nos, Szabó Kálmán, dr. Trautmann Rezső és Varga Gáborné. Az ülés Kállai Gyula elnö­ki zárszavával ért véget Egyelőre egy műszakban üzemeltetik az új olasz szárítógépet a Pécsi Bőrgyárban. Szokolai felv. Beszédművészet Tegnap a Doktor Sándor Művelődési Házban meg­kezdődött a beszédmüvé- szeti szakkör második fél­éve. Mint ismeretes, a szakkört a Hajdú-alapít­vány bevonásával szervez­ték, s országszerte ez az első ilyen kezdeményezés. Dr. Pesti János, a Pécsi Tanárképző Főiskola ma­gyar nyelvtudományi tan­székének adjunktusa ve­zeti. Az ősszel, indulása­kor, harminchat tagja volt, sajnos, ebből csak mint­egy húsz bizonyult kitar­tónak, a többi elmaradt. Szerencse azonban, hogy megmaradt tagjainak je­lentős hányada joghallga­tó, tehát leendő bíró, ügyész, ügyvéd, jogtaná­csos, s közigazgatási szak­ember. Számukra igen fon­tos a szép, helyes beszéd. De több középiskolás 'résztvevője is van. Ok bármilyen felsőfokú okta­tási intézményben tanul­nak majd tovább, — fon­tosnak tarják a beszéd- művészetben való jártas­ságot. Egyelőre dr. Pesti János előadásait hallgatják. Csak miután elméletileg — fő­leg a fogalmazás dolgá­ban — felkészültek, akkor lehet majd a szakkörben érdekes előadás-gyakorla­tokat hallgatni. Hangsú­lyozzák azonban, hogy a szakkör elsősorban: a jo­gásznövendékeknek, — vagyis azoknak, akikből a legtöbb közéleti ember lesz majd — nyújt sokat. A szakkör második féléve ezért is indul most, az egyetemi félévi vizsgák után. Bivid-bőrszárítógép A milánói ITES cég gyárt­mánya a gép. Próbaüzeme a napokban indult a krómos . műhelyben, s már e rövid I idő alatt könnyen megálla­pították a vele dolgozók: ki­tűnő minőséget ad, gyors a kezelése. Feladata a Bivid- nek a krómozott bőrök szá­rítása. Schneider Ede üzemmér­nök a következőket mondot­ta róla: — Eddig a bőrszárítást a hagyományos módon végez­tük. Üveglapra ragasztottuk az anyagot, rákasíroztuk, és úgy került a száritótérbe. Ned­vességét öt-hat óra alatt vesz­tette el. Ezután következett a bőr levétele, a ragasztó- anyag eltávolítása. Ez az új olasz gép azonban — ame­lyet egymillió-kétszázezer forintért vásároltunk — tel­jesen megreformálja a tech­nológiát. Talán egy vasaló­géphez hasonlíthatnám. A bő­röket egy fémlapra terítjük, s egy tetővel leszorítjuk. Hetven-nyolcvan Celsius fo­kon szárít — három pere alatt Napi teljesítménye ezerkétszáz négyzetméter bőr. S nem kell ragasztóanyag sem. Egyelőre még csak egy műszakban dolgozik a Bivid. Kísérleteznek vele: egyrészt a festett-zsfrozott bőrrel, másrészt az impregnálttal. Előnye, hogy sima felületet lehet kapni a szárítás után — nem púposodik, nem hul- lámosodik a bőr — és ez a további munkákat igen meg­könnyíti. Egyébként éppen a tegnapi napon érkezett te­lexen a jelzés: szerelő jön Olaszországból, az ITES-től. Valószínűleg még ebben a hónapban megérkezik, hogy átadja a gépre vonatkozó tapasztalatait a magyar kol­légáinak. így majd az eset­leges meghibásodás esetén, helyben — a Pécsi Bőrgyár­ban — megjavíthatják. — kf— Egy római a negyedik századból Elég egy elhamarkodott mozdulat, s oda van minden. Vigyázni kelL A vakolóka­nál hirtelen megakadt. Kibukkant az építmény sátor-boltozata. Csendben figyeltük a mun­kás mozdulatait. Több mint ezer esztendő pergett visz- ' száfele... I -r- Csodálatos..., hogy így épen maradt. Meglazult lassan a föld, sorra mozdultak a téglák. A kitágított résen bevilágított egy elemlámpa. Ekkor pil­lantottuk meg a rómait. Ott Riadó a mentőállomáson — tolvaj a súgólyukban A telefonügyeletes mind­össze néhány másodpercet té­továzott, amikor a riasztó- csengő megszólalt. Betörő jár a kultúrházban! — riadt benne a felismerés, de köz­ben már rohant a jelzőhöz, s a következő pillanatban fel­bőgött a riadókürt, az István- aknai Központi Bányamentő Állomás valamennyi helyisé­gében. Az osztag 12 másod­perc alatt a rohamkocsihoz ért. A harmadik riadó volt ezen a napon. Kétszer sérül­tet hoztak ki á bányából... Legmélyebb álmukból riad­tak — Balogh János osztag- parancsnok órájára pillan­tott: 1 óra 10 perc. Baranyai Géza telefonügye­letes gyorsan elirányította a mentőket — a mentőállomás szomszédságában levő kul- túrház felé. Valamennyien azonnal megértették, hogy miről van szó. Már több al­kalommal betörték az éjsza­kára üres szomszédos épü­letbe. A tetteseket azonban elcsípni még nem sikerült. Néhány éve különleges riasz­tó készüléket szereltek fel, amely a mentőállomáson je­lez, ha valaki idegen az épü­letben jár. Egy alkalommal Ismét betörtek — a bánya­mentők azonban nyugodtan aludtak — az italbolt veze­tője (a kultúrházban vert- déglátó egység üzemel) el­felejtette bekapcsolni a vész­jelzőt. Most azonban működött. Gondósan körülfogták az épületet. Néhányan módsze­resen átkutatták a kultúr- házat, padlástól a pincéig. Csaknem eredménytelenül. Már-máí azt hitték a riasztó­berendezést egér, vagy macs­ka hozta működésbe. A büfé felfeszített ajtaja azonban árulkodott: betör® történt Újból kezdték a keresést. Horváth Lajos István-aknai vájár a színpad környékén sejtette a betörőt. Kétszer is keresztül ment a dobogón, átlépett a sugólyuk záródesz­káján is. Sőt egyszer be is nézett, a színpad alatt azon­ban olyan sötét volt, hogy semmit sem látott. Valaki egy zseblámpát hozott. — Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy valahol ott kell lennie — mondja Horváth Lajos bányamentő — úgy hogy amikor bevilá­gítottam, s láttam a deszkák alatt féküdni túlságosan nem lepődtem meg. Köp Mátyás régi ember a „szakmában”. Amikor átku­tatták, előkerült a zsebéből egy idézés is. Rövidesen fe­lelnie kell egy régebbi lo­pásért is. Majd együtt a szerdai betöréssel... • (Lombos!) feküdt előttünk, feszes vi- gyázzban. Csupán a feje bil­lent meg oldalra ö volt a száznegyedik — az utolsó. Az Állami Pincegazdaság új szárnyának építkezését sokat hátráltatták a múzeu­mi kutatók. Nem véletlenül. Az alapok ásása közben minduntalan bukkantak elő a harmadik—negyedik év­századból való római sírok. Találtak már egy kis kápol­nát is, melyet — ha az épí­tők végeznek — feltárnak a Zetkin Klára utca felől. Kert­múzeum lesz. Most úgy néz ki, hogy a tegnapi nap az utolsó, me­lyen római korabeli sírt tár­tak fel. A munkálatok meg­kezdésére megérkezett dr. Fülep Ferenc is, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató­ja. — Nagyszerű volt ez a kö­zel másfél év® pécsi kuta­tómunka. Ilyen nagy kiter­jedésű temetkezési hely — ebből a korból — sehol sin® az országban. Találtunk több érdek® sírt. Az egyikben például egy f®tő lehetett, mert a csontok vizsgálatánál nagymennyiségű ólom-lera­kódást figyeltünk meg. Ez pedig f®ték alapanyag. — Egy kislány fején párta tekeredett. A női sírokban általában karperecek. nyak­ékek. Fegyvert azónban egyet sem leltünk. Közben megkezdődött a ®ontok apránkénti kiszede- getése, letisztogatása. Egy férfi volt. Csontjai celofánzacskóba kerültek. — Bent a múzeumban a kutatóink megvizsgálják — „kivallatják”. Még a vércso­portját sem titkolhatia el... Kozma Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom