Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-05 / 285. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1970. december 5. Ha már akkor lett volna Kék lény... A Televízió Kék fény ^ adásai tiszteletreméltó buzgalommal igyekeznek beoltani a hiszékenységet egy kis bizalmatlansággal, remélvén, hogy a tanulságos példák hatására nehezebben dőlnek majd be a szélhámosok trükkjeinek. A Kék fényben feltárt esetek valóban az áldozatok ijesztő naívságára mutatnak, de az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy bőven van rá példa, hogy a kiszemelt áldozatok többsége — mindig könnyű préda a kalandorok számára, nemcsak manapság, hanem régebben is. Még az első világháború előtt történt, hogy egy Dobé Nándor nevű borbély eladta a Rottenbiller utca kőburkolatát, és a rendőrőrszem szeme előtt szedette fel és szállíttatta el az értékes építőanyagot. Mai kis szélhámosok nagy elődje volt Strass- noff Ignác, akinek számos hazai és külföldi kalandja közül is kiemelkedik az az eset, amikor huszárfőhadnagyi ruhában, herceg Esterházyként kereste fel Vaszary Kolos hercegprímást és egy ember életének megmentésére 8000 forintot kért és kapott az egyházfejedelemtől. — És Strassnoff nem is hazudott különösebben. Egy barátja valóban öngyilkosságra készült 800 koronás becsületbeli adóssága miatt; hogy ő 8000-et l kért? — hát igen, közvetítői jutalék is van a világon! Igazságtalanok lennénk, ha kihagynánk a felsorolásból Horváth Menyhértet. Horváth az egyik Festetich herceg természetes fia és az évszázad egyik legnagyobb nemzetközi csalója volt. Bár frissen szabadult 1928-ban a fegyházból, Ivar Kreu- ger, a svéd gyufakirály — maga is nagystílű szélhámos — társul fogadta. Elhíresztelték, hogy felfedeztek Svédországban egy aranybányát, amelynek termelése felülmúlja Dél-Afrika összes bányáinak hozamát. A bányarészvényeket persze szétkapkodták. Kreuger még bűntársát is kipróbálván játszani, Horváthnak nem pénzt, hanem „értékes” bányarészvényeket akart adni részesedésként. Horváth erre leleplezte a „hálátlan” Kreuger szélhámosságait, s a gyufa- király az öngyilkosságba menekült. PÓD K/M Itthon a „Pannonia-show" Jó hangulatot teremtettek északon a pécsi zenészek Nálunk nem ismerik a „Pannonia-show” együttest, legalább is ezen a néven A zenekart és vezetőjét, Rácz Sándort annál inkább. Egyike azoknak a magyar, illetve pécsi zenekaroknak, amelyek külföldön ismertetik meg a közönséggel a hazai könnyűzenei világot, vagy ha úgy tetszik, „szellemi exportőrök”. Másfél év után érkeztek haza Finnországból, — Lahti, Tampere, Turku és Helsinki városokból — de ezt megelőzően, az utóbbi hat—nyolc évben szerepeltek Dániában, Svédországban is. Egy újmecsekaljai panelház negyedik emeleti lakásában találkozom Rácz Sándorral. — Mi szükséges ahhoz, hogy egy pécsi zenekar szerződést kapjon külföldön? — Budapesten a Nemzetközi Koncert Iroda számos külföldi impresszárióval tart kapcsolatot. Ezekkel mi is ismeretségbe kerülünk, de ez nem minden. Nagyon széles, sokoldalú repertoárral kell rendelkeznünk ahhoz, hogy az első bemutatkozás eredményes legyen. Mi a vendéglátóiparban dolgoztunk kint is. A közönség tőlünk, külföldiektől mást és többet vár, mint helyi zenekaroktól. Ez érthető. Kíváncsi a magyar táncdalokra, népdalokra, műdalokra, de elvárja, hogy saját, ismert dalait is játszani tudjuk. Rengeteg „helyi” anyagot gyűjtöttünk össze, amelyeket aztán megtanultunk. — És a beat-zene? — Csak ifjúsági klubokban, vagy koncert-pódiumon megy, de nyilvános szórakozóhelyeken nem. És nem is igénylik, ugyanis az éttermekben alig találkozni tizenévesekkel. Finnorrszág- ban is, Svédországban is eléggé drága a szórakozás, pontosabban az ital. Ehhez még hozzájön az étkezés, mert anélkül el sem képzelhető, hogy valaki csak egy órát is eltöltsön, mondjuk egy étteremben. Aztán vannak presszó jellegű kis helyiségek, de ott nincs zene. Kivétel persze az éjszakai mulató, a Night-club, ami viszont méregdrága. Ennek ellenére megdöbbentően sok ittas ember van, nemcsak a svédeknél, de Finnországban is. Pedig az állam korlátozza az alkoholfogyasztást, ahogy tudja. Például csak kijelölt állami üzletekben — amelyekből egy-egy városban kevés van — lehet italt kapni — kártyára. Aki kimerítette az adagját, nem kap többet. Háztartási boltokban viszont kapható a spirituszhoz hasonló szesz, amihez bárki hozzáférhet és otthon kotyvaszt belőle valamit. Láttam olyant is, hogy részeg embert a rendőrjár-\ őr — nagyon előzékenyen persze — az URH-s kocsiba tessékelt, kivitték a város szélére és kitették. Mire viszatért, arra esetleg kijózanodott. Ehhez az utaztatáshoz persze nem kell, hogy botrányt csináljon — ilyesmit nem is tapasztaltunk soha — az is elegendő, hogy csak dülöngél az utcán. — Milyenek a vendégek? — Előzékenyek, kedvesek az északiak, de azért nem haverkodnak spiccesen sem. Ha az asztaluknál játszottunk egy-egy dalt, rendkívül örültek ennek. A tulajdonos egyébként külön kért bennünket arra, hogy menjünk asztalokhoz — nyilván üzleti meggondolásból. De volt is eredmény, mert jó hangulatot tudtpnk. teremteni. — Hogyan élnek a fiatalok? — Mi csak egy elenyésző kis rétegét ismerjük, ugyanis nem jártunk üzemi fiatalok közé, erre sem időnk, sem lehetőségünk nem volt. Hippik megtalálhatók, meglehetősen fura öltözetben és eléggé szutykosan. Sajnos, az LSD-nek sok híve van, meg a marihuánának, bár a kábítószerek használatát nagyon szigorúan büntetik, de feketén, borsos áron mégis csak árusítják. — Mit csinálnak a hippik? — Semmit. A helsinki pályaudvar közelében van egy kis tér, a téren ifjúsági klub. Külföldi beat-együttesek lépnek fel a klubban, de a hippiket ez sem érdekli. Csak ülnek a téren, nem törődnek semmivel. Van amelyik fes- teget és a külföldi turistákra rásózza a képet, némelyik gitáron játszik, meglehetősen rosszul, énekel hozzá, a turisták pénzt szórnak neki. Ebből éldegélnek. Erre a térre egyébként fölállítottak egy óriási táblát és arra mindenki azt ír fel, amit akar. Láttam itt amerikaiakat Vietnam miatt szidalmazó feliratokat, de akadtak jobboldali irományok is. Ezt a táblát aztán mindennap reggel átragasztják fehér papírral és újra folytatják a firkálást. — Anyagilag megérte-e önöknek a külföldi szereplés? — Meg, persze. Elég szépen kerestünk, de jövedelmünk bizonyos százalékát valutában adtuk le a koncertirodának, tehát államunk sem fizetett ránk. Igaz, szerény kis összeggel járultunk hozzá az állam valuta-alapjához, de ha azt számítom, hogy legalább húsz magyar zenekar játszik még Finnországban, kétszer annyi Svédországban és még több a többi nyugati országban, akkor már a haszon gyarapszik. — Okoztak-e gondot a nyelvi nehézségek? — Nekünk nem. Négy tagú a zenekar, ennyi idő múltán már mindegyik tanult egy kicsit. Ami engem illet, gyermekéveimet Koppenhágában és Hamburgban töltöttem, beszélem a dán, svéd nyelvet, németet szintén és valami keveset angolul is tudok. — Hol látjuk viszont a „Pannonia-show” együttest? — Január elsejétől az Olimpiában játszunk és ígéretet kaptunk a Vendéglátóipari Vállalattól, hogy jövő év őszén egy három hónapos turnéra mehetünk, valószínű ismét északra. Rab Ferenc Van itt Harkányban a Baranya szálló mögött egy tér, amelyet Liszt Ferencről neveztek el. Nem olyan tér ez, amely egymást keresztező utcák találkozója. A talajt olyan mély gödrök és púpok tarkítják a nehéz földgépek nyomán, hogy talán az okos holdjáró képes csak közlekedni itt. De hát milyen legyen? A túloldalon félig kész társasüdülő áll, homlokzatát rácsozza a cső-állványzat. Emitt pedig a kész és nagyon szép üdülő, háromemeletes, nagy, világos ablakokkal, narancs-sárga üveggel borított erkélyekkel. Autóparkoló lesz majd itt, aztán virágágyás, pázsit, díszcserjék meg egyebek, talán már a tavasszal. Türelmetlenségemet enyhíti, ha egy-egy új épülettömb kerül tető alá a fürdőhelyen. Korábban évek teltek el mozdulatlanul Harkányban, anélkül, hogy egy szem téglát is valaki elhelyezett volna. Ez még az „egymedencés világban” volt. Aztán úgy tízegynéhány esztendő óta alakul át ennek a szép fekvésű községnek arculata valóban fürdőhellyé. Van még sok régi parasztház, amelyek már ide nem illenek, hallottam azt is, hogy valami nyugati cég ajánlkozott: lerombolják a falut és fürdővárost építenek üvegből, betonból, köréje parkokat, színes ernyőkejt, többsávos aszfaltutakat. Hogy aztán igaz-e, vagy sem, ki tudja? Annyi biztos, hogy mendemondából nem, de állami, tanácsi, vállalati forrósokból NÍVÓDlJ. Német Aliz, a Pécsi Nemzeti Színház magánénekese, új magyar művek színvonalas pódium-tolmácsolásáért nívód,jat kapott. * RÉGI IDŐK MOZIJA. Kéz- dy György, a televíziónál forgat: ő játssza Mándi Iván: Régi idők mozija című könyvéből készülő tv-film egyik szerepét. (Képünk: Kézdy György.) * METRÓÉK. Decemberben ismét Pécsett játszik a Metró zenekar. A Pécsi Nemzeti Színházban 14-én, délután fél 6 és este fél 9 órakor énekesek nélküli önálló estet adnak. * KÉTZONGORÁS HANGVERSENY. Az Országos Filharmónia december 9-én, szerdán este fél 8 órakor a Liszt-teremben kétzongorás hangversenyt rendez: Hans Kann és Rosario Merciano lám, mégis csak felnő Harkány. Ez az üdülő is, amely a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóié, szinte észrevétlenül épült meg. Már úgy értve, hogy nem „szemelőtt’, mert mondom, a Liszt Ferenc tér első fecskéje az üdülő, utána jön majd a többi, Siklós irányába. Almási Ernővel, az üdülő vezetőjével rójuk az emeleteket, szobákat, hallókat, apartmanokat. A kelet-nyugati fekvésű épületben 37 két és három ágyas — pontosabban — heverős szoba és két apartman van. Valamennyi szobából loggia nyílik, ahonnét a környék hegyvonulatára látni. — Ki tervezte az üdülőt? — Vállalatunk egyik tervező-kollektívája, Gauzer Péter mérnök irányításával. Egy kis rosszmájúság nem árt: — Gondolom, hibamentes munkát végzett a vállalat, végülis sajátmagának építette... Almási Ernő elengedi a megjegyzést a füle mellett Az üvegajtós bejárattól balra az étterem, szemben, középen a portás-pult, a falon kulcsrekeszek, jobbra pedig az üdülő presszója. Ügy láttam, hogy a padlózat márványborítású, de mégsem az: márvány-erezetű műanyag, tükörfényesen. Aztán fekete műbőrhuzatú fotelek, dohányzóasztalok. A presszót — ahol mindenféle ital kapható — a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat üzemelteti. ausztriai művészek öt Beaá- hoven-müvet játszanak. — Mennyit fizet a vállalati dolgozó egy napra? — Negyven forintot, gyerek után húszat. Nem mondom hogy kevés, de szerintem kibírható. Ezért szállodai ellátást kap, hozzá a napi háromszori nagyon bőséges, változatos étkezést is. Ha csak az étkezést számítom, az is többe kerül más körülmények között, negyven forintnál. — Mi történik akkor, ha mondjuk kevés vállalati dolgozó jelentkezik üdülésre? — Ettől nem tartunk. Egyébként pedig, az az elképzelésünk, hogy az ország több építőipari vállalatával megegyezünk majd csere-üdültetésben, hasonlóképpen csehszlovák, lengyel és jugoszláv építőkkel is. Azt hiszem, ez is igazán okos ötlet. Nem árt, ha nemzetközi légkört teremtenek ebben az üdülőben is, ahol kőművesek, ácsok, vasbeton- szerelők, művezetők, tisztviselők, mérnökök találkoznak szomszédos társaikkal kellemes szép környezetben, egész éven át. R. P. 176 közlekedési baleset történt novemberben A tavalyi esztendő hasonló időszakához képest valamelyest csökkent a közlekedési Minden szobából ragyogó kilátás nyílik a hegyekre Építők üdülője Harkányban Nemzetközi csereüdültetés Komolytalan royal EC/YSZERU LÉLEKTAN r yönyörű szép haja volt! 'J Mintha elbújt volna a második világháború alatt és közben olló híján a fogával rágta volna le. Jött a bozontoshajú óriás verseny kerékpárján a Sétatér felől. Félkeze a derekán és miközben végigszáguldotta az utcát, társadalmi életet élt, integetett, nézte a nők lábát, nyugtázta a feléje vetett riadt, vagy elismerő pillantásokat, így száguldott, míg a Nádor fölötti sarokhoz nem ért. Ekkor lépett a színre a kalauz. Komótosan ballagott, míg a seprűhajú villám a kabátgombját súrolva, vagy másfél centire száguldott el az orra előtt. A nagy társadalmi élet közben nem ért rá olyan apróságokra figyelni, mint egy kalauz. Szerencsére ez komótos ember volt, lassan lépett, önkéntelenül megtorpant és így elkerülte, üiogy lelökjék a járdáról, ahonnan éppen le akart lenni. Kissé meghökkent, aztán rosszallóan, de kedves dör- mögéssel, harag nélkül halkan odaszólt: — Ejnye! Vigyázhatna kicsit. Azt hittem a sátoroshajú meg sem hallja, de elegánsan hátrafordult a nyeregből és visszasüvöltött: — Pofa be! A kalauz meglepődött, kissé megtorpant és némileg megsértődve mondta: — Milyen hangon beszél maga?! A pemethajú ifjú, olimposzi isten ekkorra már lelassított és csak úgy a válla mögül mégegyszer visszaszólt: — Befogja a pofáját, vagy visszamenjek?! Most már elkomorodolt a kalauz és látszott rajta, ha eddig nem is, most már szívesen találkozna a bozont- vitézzel. ö is rátért a tege- ződésre: — Na .gyere! A lányálom egy pillanatra meghökkent, mint aki nem hisz a fülének, majd villámgyorsan visszakanyarodott a kalauz felé. Az nem töprengett, hanem föllépett a járdára, a hóna alatt levő kékkötésű naplókat larakta egy ablakpárkányra és komótos léptekkel megindult vissza a veszedelembe. Közben a bozontoshajú mintegy 20 méterre megközelítette. Mi vagy huszonötén álltunk és vártuk, mikor üt be az istennyila. A gabanckirály azonban már nem taposott annyira, láthatólag két érzés küzdött benne. Az egyik a minden eddigit fölülmúló közszereplés vágya, a másik pedig a kalauz mérete. Nagyon nagy kalauz volt. Középkorú, már kissé őszülő és kopaszodó, negyven-negyvenöt éves, de ehhez mérten feltűnően jó karban volt. Nagy darab, erős, toronyszerű kalauz volt. olyan tenyerekkel, mint egy péklapát. A bozontvezér tehát lelkiválságban hánykolódott. Ez a vergődés nem tartott sokáig, pillanatokig csak, mert közben megközelítette a kalauzt, vagy két méterre. Ekkor érte el a dráma a tetőpontját, a katarzisig azonban nem jutott el. A seprűhajú a kalauztól fél méterre, mint a kutya, amikor szembekerül egy, nálánál erősebbel, mégy egy pillanatig farkasszemet nézett, újra kanyarodott egyet, de most már visszafelé és utána egyenletes, de gyors kerekezéssel, halk, de mindinkább erősödő röhej közepette végleg eltűnt a kanyarban. És mi mindannyian tiszteltük a kalauz lélektani érzékét, aki nem ankétozott, újságcikket sem írt, egyáltalában nem akart meggyőzni senkit, hanem a legegyszerűbb, legősibb eszközökkel az erős fiút rábírta arra, hogy szándékától elálljon. Szőllősy Kálmán — Negyedosztályú áron! — teszi hozzá Almási Ernő. — Az a cél, hogy olcsón vásárolhasson a beutalt vendég. A presszó fölött — a következő emeleteken — van a tv-terem, illetve a játékterem, billiárdasztallal, az tán a kártyázok részére is külön helyiség. Mindez persze többé-kevésbé ma már minden rendesebb üdülőben megtalálható. Azonban ami megragadja az embert itt: a színek és az otthonosság. Változó mintás heverők. selyempaplanok, színes plédek, aztán a heverők fölött lila, sárga, piros, kék suba- faliszőnyegek, több szobában találtam a Pécsi Faipari Ktsz által gyártott piros mini-foteleket. Hideg-melegvizes tussoló az emeleteken, az apartmanokban türkisz-kék csem- pés fürdőszobák. — És a vendégek? — Nincs most telt házunk. Ennek az az oka, hogy az árvízi munkálatok miatt itt a nyáron lelassult az építés és ezért a vállalat dolgozói közül sokan kivették a szabadságukat, nem vártak addig, míg az üdülő megnyitja kapuját. balesetek száma. Míg tavaly novemberben 183 baleset történt Baranyában, idén „csak” 176. Ebből 3 halálos, 33 súlyos, 41 könnyű és 99 sérülés nélküli volt. A balesetek következtében keletkezett anyagi kár viszont a tavaly novemberi 378 660 forintról 572 720 forintra emelkedett. A legtöbb baleset Pécs város és járás területén, szám- szerint 120. Komlón 5, a mohácsi járásban 15, a siklósi járásban 24, a sásdiban 8, a szigetváriban pedig 4. A balesetek legnagyobb részét a személygépkocsi-vezetők okozták: hatvankettőt, a teherautó-vezetők negyvenhármat, a motorkerékpárosok huszonhatot, a gyalogosok pedig tizenkilencet. A baleseteket előidéző okok között első helyen szerepel a figyelmetlen, gondatlan vezetés, második helyen a gyorshajtás, harmadikon pedig a gyalogosok figyelmetlensége.
