Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-29 / 99. szám
6 1970. április 29b jmnanttm napio Túl a megyehatáron Az NSZK és Magyarország Gazdasági tárgyalások A Financial Times cikkszolgálata kommentálja a közelmúltban megkezdődött bonni gazdasági tárgyalásokat. Értékelése szerint a légkör derűlátásra adhat okot, részben azért, mert Magyar- ország abban a kivételes helyzetben van, hogy az NSZK-val folytatott kereskedelmének mérlege aktív. Így lehetőség nyílik arra, hogy az NSZK növelje magyarországi kivitelét, anélkül, hogy különböző vámjellegű problémák jelentkeznének. A tárgyalások hivatalos célja: 1970-re új kereskedelmi megállapodást írni alá és egyidejűleg a következő öt év kereskedelmét szabályozó szerződésről is tanácskozni. Bonnban elterjedt híresztelések szferint kicserélik nézeteiket a fejlődő országokban megvalósítandó együttműködésről, mind ipari létesítmények építésében, mind áru- szállításban. Nyugati megfigyelők arra számítanak, hogy Magyarország szállítja majd a fejlődő országoknak az árucikkeket, az NSZK pedig hitel formájában biztosítja a vásárláshoz szükséges pénzmennyiséget. Ezt a gondolatot a bonni gazdasági minisztériumban már régóta felvetették, mint az egyik lehetőséget Bonn és a szocialista országok gazdasági, valamint politikai kapcsolatainak javítására. Ha. az elméletet gyakorlatban "’ is megvalósítják — vélik a bánni gazdasági szakemberek — úgy Magyarország lesz valószínűleg az NSZK első partnere az effajta kooperációban. A múlt évi nyugatnémet export, amely Magyarországra irányult, értékben 354 millió márkát tett ki a 400 milliós importtal szemben. Muhelykapacítással rendelkezünk forgácsoló munkára (eszterga, fejpad 1800-ig, marás) vasszerkezeti munkára, esetleg anyagmozgató és egyéb célgépek készítésére. Baranya-Tolna megyei Téglaipari Vállalat Pécs, Rákóczi út 11. Készülődés a vásárra ZÁQRÁB ÉS PÉCS Káprázatos áruk — szédítő árak Megnéztem az idei zágrábi nemzetközi vásárt, ha csak futólag is; és elkápráztatott a termékparádé. Pedig Zágrábban a tavaszi vásár lényegesen kisebb, mint az őszi, jócskán akadtak üres pavilonok, nem találkoztam a szocialista országok kiállítóival, üresen maradt a kínai j pavilon is. Sok újdonságot nem vonultattak fel, ezt azok a magyar kereskedők állítják, akik tavaly is látták a zágrábi vásárt, s így van ösz- szehasonlítási alapjuk. Ennek ellenére van látnivaló bőségesen. A holnap gépei A nyugati kiállítók közül különösen az olaszok és a nyugatnémetek árui uralják a terepet. A zágrábi vásáron, amely méreteiben a mi Budapesti Nemzetközi Vásárunkhoz hasonlítható, elkápráztattak a személygépkocsik. Itt a japán Honda, a francia Mercédes és mások, új Volgák, Moszkvicsok láthatók. Szeri se száma az építőipari gépeknek és a korszerű rakodógépeknek. A zágrábi vásár káprázata — a magyar szemlélődő szemének — sajnos, csak addig tart, amíg árakról nincs szó. Az árak ijesztően magasak. Ha a magyár látogató elkezdett számolgatni, szorozni — mégpedig a feketepiacon kialakult négyes szorzóval (tehát, hogy 1 dinár = 4 forint) — lehangolva állapíthatta meg, ha ezeknek az árucikkeknek a többségét behoznánk, áruk csillagászati magasságokat érije el. Baranyai üzletkötők A vásárok azért vannak, hogy a gyárak elkápráztas- ság országot-világot, a fogyasztókat, és hogy Vevőket, megrendeléseket szerezzenek termékeikre. A vásár egy óriási piac, ahol adnak, vesznek. Engem sem a bámész- kodási szándék csalt ki a jónevű zágrábi vásárra. Arról van "szó, hogy készülődünk a júliusi Pécsi Ipari Vásárra, és erre a seregszemlére a jugoszláv cégek is bejelentették részvételüket. A vásár rendezői azt a feltételt szabták, hogy a bemutatott termékeket árusítani is kell. Most folynak az előkészületek, a tárgyalások, hogy a kishatár- menti forgalom keretében a megfelelő árualapot a vásár idejére előteremtsék. A múlt héten ezért utaztak Jugoszláviába a Pécsi Ipari Vásár rendezői az eszéki Közgazdasági Intézet meghívására, s tárgyaltak a jugoszláv cégek pécsi szerepléséről. Ugyanakkor az elmúlt 10 napban a baranyai nagykereskedelmi vállalatok — a FÜSZÉRT, A RÖVIKÖT, a TÜZÉP, a Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi j Vállalat stb. — képviselői is j elutaztak és megtekintették j a zágrábi vásárt, azzal a I nyilvánvaló szándékkal és reménnyel, hogy üzletet kötnek. A kérdés mármost az, mi- i lyen szerencsével jártak, si- j került-e nyélbe ütni valami j üzletet? A zágrábi vásárt járva már említettük a magas árakat. Ehhez tegyük hozzá még azt, hogy a jugoszláv cégek, ha üzletről van szó, természetszerűleg dollárban beszélnek, hiszen a dinár árfolyamát ugyanúgy jegyzik a svájci bankokban, mint mondjuk az angol fontét. A mi nagykereskedelmi vállalatainknak viszont nincs dollárjuk, ők a kishatármenti árucsere konstrukcióra gondolnak. Tehát árut kérünk és ezért áruval szeretnénk fizetni.. Ez viszont már sokkal nehezebben járható út. A jugoszlávok ellentételként éppen olyan árucikkeket, pontosabban alapanyagokat: elzett-zárat, laminált farostlemezt, kokszot, tejet stb, kérnek, • amelyek nálunk is hiánycikkeknek számítanak, nem is szólva arról, hogy ezeket az alapanyagokat éppen mi szeretnénk továbbfeldolgozni. Egyelőre tehát csak elvi és nem konkrét megállapodás | született a jugoszlávok és a Pécsi Ipari Vásár rendezői | között, hogy a jugoszláv cé- j gek kiállítanak Pécsett. To- I vábbi tárgyalásokra van [ szükség. A jugoszlávoknak össze kell állítaniuk azoknak az áruknak a listáját, amit hozni akarnak, és közölniük kell, hogy mit kérnek érte cserébe. A baranyai nagykereskedelmi vállalatokra hárul a feladat, hogy tisztázzák, a kérdéses jugoszláv áruk beleférnek-e a mi árainkba, és hogy mit tudnak felhajtani TÁRSULÁSI HULLÁM BACS MEQYÉBEN (ellentételként. A megegyezés lehetséges és az alábbi nyilatkozatok derűlátásra adnak okot. Jönnek Pécsre? Megkérdeztük néhány nagykereskedelmi vállalat igazgatóját, milyen szerencsével jártait a zágrábi vásáron? Kabács Béla, a Pécs—szekszárdi TÜZÉP igazgatója: — Tárgyaltunk a Rudar céggel és ennek eredményeként 400 darab nemes tölgy- faajtót hozunk be, továbbá 1000 négyzetméter márvány - lapot. Minőségük kitűnő, és így az áruk magasabb a hazai árnál. A tölgyfaajtó 60 százalékkal drágább, mint a hazai, a márványlap négyzetmétere 800 forint. A célunk: piackutatás, választék- bővítés. A közeljövőben további tárgyalásokat folytatunk ajtó- és ablakzárak jugoszláv importjáról. Misefa László, a Dél-dunántúli Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója:— Tavaly év végén kapcsolódtunk be a kishatármenti forgalomba, s azóta 100 ezer méter ágynemű anyagot és 35 méter szövetet hoztunk be. A zágrábi vásár alkalmával tárgyaltunk, sőt két textilgyárat is meglátogattunk. Remény van arra, hogy azt a tételt, amennyit már eddig is behoztunk, biztosítjuk a Pécsi Ipari Vásár idejére. Dr. Lex Lajos, a FÜSZÉRT igazgatója: — A zágrábi vásáron az élelmiszer és vegyiáruk nagy választékát vonultatták fel a kiállítók, de a magas árak miatt nem sikerült üzletet kötnünk. Amint látjuk, vannak eredmények, bár a nehézs-ág sokkal több. Tárgyalni és tárgyalni kell, keresni az árucsere lehetőségét, mert csak így biztosíthatjuk a Pécsi Ipari Vásár idejére a megfelelő árualapot. Példákért nem kell messzire mennünk: a Szegedi Ipari Vásárnak — ahogy a napokban bejelentették — 30 jugoszláv kiállítója lesz. Ebben az évben szinte az egész Jugoszlávia könnyű- és élelmiszeripara képviselteti magát Szegeden. M. Z. .Társulási hullám — így emlegetik azt a széleskörű mozgalmat, amely az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével, de méginkább a tavalyi esztendőben bontakozott ki a szomszédos Bács megye mezőgazdaságában. Ügy hisszük, az alábbi kite- ! kintés megfelelő tanulságok- j kai, hasznos és hasznosítható ötletekkel szolgál a baranyai gazdaságoknak. Annál is inkább, mert még a társulások szervezésének kezdetén tartunk. A mechanizmus sokai ígérő hajtásai Ismeretes, az új gazdaság- irányítási rendszer a mező- gazdaságban is megszüntette vagy feloldotta az erők egyesítését akadályozó korábbi kötöttségeket. Bács megye mezőgazdasági üzemei — a központi és a helyi párt és tanácsi szervek ösztönzésére — éltek is a lehetőségekkel, j több mezőgazdasági nagyüzem egymással és egyes ipari és kereskedelmi vállalattal társulva —■ némi bankhitellel — összehozta a szükséges tőkét, sokszor tízmilliókat, hogy korszerű, fejlett technológiájú termelő és értékesítő . nagyvállalatot hozzon létre. E közös üzemek, társulások rendeltetése általában hármas célú: 1. Hűtőtárolók, gyümölcsfeldolgozók. 2. Hús- és szőlőfeldolgozás. 3. Értékesítési egyesülések. A fenti csoportosításban vesz- szük sorra az új gazdasági mechanizmus soka tígérő hajtásait. © Egy négyszáz vagonos hűtőtároló építésére fogtak össze Jánoshalmán a tsz-ek. Az üzembe helyezés megtörtént. A dávodi Augusztus 20. Tsz a MÉK-kel egy 200 vagonos hagymatároló és -feldolgozó üzem létesítésére társult. Az új üzem már tavaly egymillió forinttal növelte a tsz árbevételét. A MÉK és a tsz fele-fele arányban osztja el a jövedelmet. A konzervgyárak már korábban szoros együttműködést építettek ki egyes tsz- ekkel konzervipari előfeldol- gozásra. A gyümölcsöt és zöldséget (zöldborsót, paradicsomot) a konzervgyártól kölcsönzött gépekkel a tsz-ben készítik elő és a félkészterméket szállítják a konzervgyárba. © Madarason a tsz-közi sertéstenyésztő vállalatba belépett a helyi gabonafelvásárló és állatforgalmi vállalat is. A tsz-közi vállalat a sertéshúst termeli — szaporítja és hizlalja az állatokat — a Gabonatröszt a tápokat szállítja, az Állatforgalmi alapanyagokat vásárol, kész- j termékeket értékesít. A közös i vállalat így biztos és korszerű takarmánybázissal és piaccal rendelkezve valósítja meg a nagyüzemi sertéshús előállítását. Kecskeméten tőkeerős „Csemegebor” gjfértó nagyüzemet hozott létre több állami gazdaság és tsz, a Monimpex és a Magyar Állami Pince- gazdaság. Zömmel a helyi, homoki borokat dolgozzál: fel exportra. Izsákon, az állami gazdaságban pezsgőgyár építését vették tervbe. Az ÁG természetesen a pezsgőkész:- , téshez felhasználná a köb- nyék t6z-einek és állami gazdaságainak bortermését is. Egy másik társulás a BÁCtí- AGROT, második éve működik, 12 állami gazdaság részvételével. Az egyesülési tervek közül megemlítjük a Tejipar és a solti Szikra Tsz közötti tárgyalásokat. A Solton termelt tejet és tejterméket elsősorban a két közeli nagyváros — Üunaújváros és Kecskemét — boltjaiba és piacaira szállítanák. Baján a tse-ek, az ÁG, az ÁFÉSZ és a húsipar tervezi egy közös vágóhíd és húsfeldolgozó üzem létesítését. (3) Még 1968-ban alakult meg Kecskeméten 21 tsz egyesüléséből a Bács megyei Tsz-ek Áruértékesítő Irodája, a Bács megyei TÄSZI. Ez a vállalat főként a helyi zöldség- és gyümölcs értékesítését segíti. 1968-ban 85 millió forint forgalmat bonyolított le, miközben több mint 5 millió forinttal növelte az érdekelt tsz-ek értékesítésből származó árbevételét. A BÁCSAGROT mintaboltot nyitott Szolnokon. A leghatékonyabb forrás A társulások szervezésekor mindinkább a célszerűség, a várható gazdasági előny az irányadó. A fő gazdasági előny abból származik, hogy nem egy 3—5 ezer holdas, pénzügyi eszközökben viszonylag szegény kisvállalat hozza létre az új nagyüzemet, hanem 10—20 — közösen már számottevő tőkével rendelkező — vállalat. A termelési bázis eléri a 100 ezer holdat is, s a „pénzes” állami vállalatokkal együtt még 100 milliós nagyságrendű bel ruházásokat is tető alá hozhatnak, beszerezhetik a legkorszerűbb technikát, alkalmazhatják a nagy szériát stb. Mindezt megtehetik anélkül, hogy a tsz vagy az állami vállalat feladná önállóságát. A közös nagyüzemek ugyanakkor erőteljesen segítik a mezőgazdaságban a speciali- zációt is, ami a munkatermelékenység növelésének leghatékonyabb formája. MINŐSÉQ A FOQYASZTÓ ELÉQEDETLEN Honda-interjú - A prédikációk nem segítenek GYENGE MINŐSÉG * — f úgy látszik, ez örök téma nálunk. Sajnos. Hosszasan sorolhatnánk kifogásainkat soksok magyar termék minőségét, használhatóságát illetően, legyen az traktor vagy borotvapenge. A fogyasztó elégedetlen. szórja átkait, ha az új cipő talpa néhány hónap alatt leválik, új televíziós készüléke a garanciális , időn belül kétszer-háromszor meghibásodik. A siránkozások, prédikációk nem segítenek. Mégis, egy kis figyelmet. Állítsuk szembe a hazai tapasztalatokat egy távol-keleti ország szemléletével. Japán. Az alábbi interjút Foicsiro Hondával, a japán Honda cég elnökével készítették, a francia L’Ex- pansion című lapban jelent meg. Figyeljük meg, hogyan vélekedik a MINŐSÉGRŐL a Honda Motor Co. elnöke, akit — mint a saját cége kutató- intézetében dolgdzó mérnököt — nem is elsősorban vállalkozásának nyeresége érdekel, hanem amint leszögezi, neki személy szerint az olyan gyártmányok okozzák a legnagyobb örömet, amelyek világszerte elismerést váltanak ki. „Vállalatunknak a technikai haladás révén kell helyet szereznie a piacon. A legfontosabb nem a piackutatás a termelés beindítása előtt, hanem olyan áruk termelése, amelyek majd keresletet teremtenek maguknak. Filozófiám tehát a kereslet megteremtése. Ha ez sikerül, akkor nem fontos, hogy mekkora vállalatról van szó. A világot inkább az ötletek irányítják, mint a tőke. Ha jó ötletei vannak az embernek, az mindig vonzza a pénzt. Ez az én kedvenc szentenciám: az ötlet fontosabb a pénznél. Itt van például a motorkerékpár gyártás. Amikor elmentünk Angliába és Nyugat-Németországba, hogy megvizsgáljuk a motorkerékpárgyártást, őrültnek tartottak bennünket. Ügy vélekedtek, hogy á motorkerkékpár- gyártás már lezárt fejezet, a piac telítve van és egyáltalán nincs hely újabb cég számára. Mi azonban emeltük a termékek minőségét és a vi- ' lág legnagyobb motorkerékpár termelője lettünk.” MINŐSÉG — ebben a kérdésben maximalistáknak kell lennünk. Valamennyi termékünknek olyan igénnyel kell készülnie, hogy megüsse a világszínvonalat, eladható legyen bárhol, azonos minőségű legyen a világpiacon versengő termékekkel. Termékeink váltsanak ki világszerte elismerést. Mit világszerte?! Legalább itthon. Ha erre még teljességgel nem is vagyunk képesek, legalább emeljük fel « mércét Itt az ideje, hogy az ellenőrző szervek végre megfelelő — elsősorban gazdasági — retorziókat alkalmazzanak a törvényes előírásoknak meg nem felelő minőségű vagy minősítésű áruk értékesítőivel szemben. Következetesebben be kell tartatni a minő- j ség védelmében hozott érvényes jogszabályokat. Felül kellene vizsgálni a szabványelőírásokat is. Egyrészt célszerű emelni a fogyasztási cikkek kötelező minimumának színvonalát, másrészt: a fogyasztók védelmében szükséges és célszerű a forgalomba hozatal feltételeként előírni egy minimális színvonalat. Tegyük tehát magasra a mércét! Anélkül, hogy több ellenszolgáltatásról beszélnénk, a mostaninál több és jobb teljesítményeket kell nyújtanunk. „Minden munkást arra buzdítunk _— nyilatkozza Honda —, hogy igyekezzék módot találni munkája javítására, mert ha csak annyit tesz, amennyit megkövetelnek tőle, akkor végül gépalkatrésszé válik .. A prédikációk, tudom, nem segítenek. A szabályzóknak és a szabványoknak kell kikény- szeríteniük a MINŐSÉGET. De túl ezen, látnunk kell, a magasabb minőség mindany- nyiunk ügye, hiszen akik a termékeket gyártják, egyben fogyasztók is. A minőség: becsület, önbecsülés kérdése, a minőség: termelékenységi tényező, a'jó minőség: magasabb életszínvonal és folytathatnánk a sort, hogy még mi. Mégis, miért gyártunk olyan Mecsek ülőgarnitúrát, amelynek farostlemezből készült ülőke-alja rövid használat után sarkain letöredezik, s ugyan & gyártó cég készségesen megjavítja, de figyelmezteti az egyszer már póruljárt vevőt: ismét ugyanazt a fajta farostlemezt építheti be, mert ez a szabvány? Ez csak egy példa. Nem vagyunk gazdag ország, szoktuk mondogatni. Gazdasági életünkben még nem bontakozott ki hatékony verseny, amely pedig a minőségi színvonal emelésének leghatásosabb ösztönzője. De addig is, minden kényszer nélkül, javítsuk egy kicsikét termékeink minőségét. Miért ne produkálhatna mindenki olyan minőséget, mint ami — megint csak egy példa — a pécsi kesztyűket jellemzi? Ismerik, keresik Kanadától Űj-Zélandig, az egész világon. Vajon mikor tartunk már ott, hogy minden gyárunk, vállalatunk vagy szövetkezetünk vezetőjének személy szerint. az olyan gyártmányok okozzák a legnagyobb örömet, amelyek itthon és világszerte elismerést váltanak ki? Miklósvári Zoltán
