Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)
1969-11-29 / 277. szám
8 mirvammi napin 1969. november 29. A zobőki ikrek hívó a felszabadulási ünnepségre. Mellette géppel írt másik papír: „Kérjük, hogy az elnökségben szíveskedjék helyet foglalni.” — Elmegyek. Most még ott leszek... — mondja a meghívót forgatva. — Ha az én egykori barátaim is ott lehetnének! Sokan meghaltak már ... A pártbizottság sarkán álló márványtáblán vésett nevek alatt olvasom. „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincseit...” Garay Ferenc Irány: Moszkva! Pécsre érkezett a felszabadulási emlékzászló A fegyveres erők napján, szeptember 29-én, Szegeden indította útnak Kovács Pál vezérőrnagy, a Néphadsereg politikai főcsoportfőnöke azt a vörös . emlékzászlót, mely ezekben a hónapokban a felszabadító Vörös Hadsereg útját járva a Magyar Néphadsereg valamennyi jelentősebb helyőrségébe „ellátogat”. Tegnap délután 18 órai kezdettel a Pécsi Petőfi Sándor laktanyában helyőrségi ifjúsági nagygyűlés keretében fogadták a pécs— baranyai katonafiatalok a zászlót. A nagygyűlésen a honvédségi alakulatok küldöttei mellett a megyében állomásozó BM-csapatok képviselői is ott voltak. A nagygyűlésen Apostol János őrnagy mondott ünnepi beszédet, majd a csapatok képviselői emlékszalagot kötöttek a zászlóra, mely hétfőig marad városunkban. A következő állomás: Kaposvár. A vörös emlékzászló április 4-ig vándorol helyőrségről helyőrségre —mind nyugatabbra —, azután hálastaféta viszi Moszkvába. Született: 1944. november 29-én SZABÓ LÁSZLÓ KIS HABORÜl i Ökölvívónak néztem, de S már a futballt is rég ab- í bahagyta. Markáns, férfias ' arc, haja fekete, a pajesz ( hosszú, divatos Egyenruhája elegánsan feszül izmos alakján. A kabát hajtókáján kék paroli két csillaggal. Az Autóközlekedési Vállalat műszaki tisztje garázsművezető. Huszonöt éves. A háború végén született. a háborúval már > csak a filmekben találko> zott. | Édesapja a MÁV pécsi ) Igazgatóságán főintéző, a i PVSK ifik edzője. Valamikor nagy focisfa volt, NB I-es játékos. Fia Laci is játszott a vasútban. aztán még két évet a Volánban (akkor még Előre), amikor 1959-ben a 12-es AKÖV- hőz került. Kétlábas, hal- fot játszott De, mint mondja, nem szeretett edzésekre járni. Meg aztán jött az esti gimnázium. — Nős? — Voltam kétszeres szerelmes, de nem nősültem meg. Van egy szobám, és Oft jól érzem magam. * Amikor elvégezte a nyolc általánost, autószerelőnek jelentkezett Három év tanulóidő, hat évig segéd. Aztán ő is megvívta a maga kis háborúját. Igaz, az apai szigor is közrejátszott. Apja szorította az érettségire. Estin végezte a gimnáziumot Aztán jött egy vargaoetű. 67-ben harmadmagával otthagyta az AKÖV-Öt. elszegődtek szerelőnek a drávasztárai tsz- be. A vállalatnál 1650-et kerestek, a tsz-ben három- . ezernégyet. De elment a pénz.,; — — Mit szokott csinálni, szabadidejében? Például nyáron. — Nyáron? Minden nyáron a Balaton. Az egész család elmegy külföldre, •többször is jártak. Én még nem voltam külföldön. Szeretem a Balcsit. Húgomék- nak van ott egy villájuk... Hét hónap múlva visszament a tsz-ből az AKÖV- höz. Megemelték a fizetését. Aztán tavaly szeptemberben az egyéves íisztiis- kola következett. Nem nagyon akarták elengedni. A jó szerelőre szükség van. A tisztiiskolát jó eredménynyel végezte. Ez az idén nyáron volt. Megtették garázsművezetőnek. Fizetése 2400 forint És azt mondja: Nem bántam meg, hogy autószerelő lettem.-L A garázsművezető mit csinál? •— Ez olyan összekötő kapocs a forgalmi vezénylet és a műhely között. Hozzánk jönnek a buszok, a tehergépkocsik javításra, vagy revízióra, és mi azt nézzük, indokolt-e. Nekünk figyelembe kell vennünk a műhely kapacitását és a szállítási igényeket. Héttől- hétig dolgozunk, tehát 12 órát. Néha szépen összejönnek a szabadnapok. — Van kocsija? — Nincs. Majd talán harminc éves koromra. — Melyik a legjobb márka? — Olyan sok jó kocsi van, hogy nem lehet választani. A BMW-t tartom a legjobbnak. Jól beváltak az angol Austinok is, nem tudom, miért nem hozzák be. Szabó László egy a sok közül. Olyan, mint a fiatalok nagyrésze. Nem 6 az a bizonyos Nagy Példakép. Munkáját igyekszik a legjobban elvégezni, de nem hajtja túl rrtngát. Huszonöt éves, s ez a kor az ifjúság „komoly” korszakának a küszöbe. Benne is, mint a többi fiatalban végleges lett a felismerés, ezt mondja ő is: „Tudom, hogy nem lehet megváltani a világot. De ilyen korban mindenki igyekszik lehetőségeihez mérten a legtöbbet elérni.” Hogy mik a tervei? Jövőre beiratkozni levelezőn a Közlekedési Egyetemre, vagy a jogra. Tehát egy a sok közül. De miért éppen ő? Született: 1944. november 29-én. Annyit tud azokról a napokról, amennyit szülei elmeséltek neki. Apja születése előtt néhány nappal eltávozást kapott a katonaságtól. Hazajött Pécsre. De már nem kellett visszamennie alakulatához. Miklósvárl Zoltán Márványba vésett történe'em TOLBUHIN SOFŐRJE bába. A jó öreg vasas megy az ablakhoz, becsukja, visz- szaül a csipketerítős asztalhoz. Beszél, aztán elakad, dörzsöli halántékát lehunyt szemmel. Persze, mert a dátumok számjegyei — ennyi idő múltán — szertehullanak és keverednek elmosódó arcokkal, egyenruhákkal, fegyverekkel, mozdonyokkal, kitüntetésekkel... Orosz, angol, német szavak, káromkodások, sóhajok, lövések, páncélosok észbontó robaja, zöreje. Első világháború, második világháború. Aztán az esztendők, amelyek a bölcsőtől máig hetvenkettőre szaporodtak. Szép magas, nagytenyerű, szálfaember. Most az előszobában matat a fiókban, semmitmondó lim-lomok zörögnek, ő meg bosszúsan motyog: „Mostanában semmit sem találok. — pedig itf volt.” — Mit keres, Ernő bácsi? — A generálisnak, Rosza- novnak az írását, hogy nekem bántódásom sehol ne essék. Erről szól az írás, Közben más levelek Is előkerülnek. szép kedves hangú írás a Magyar Ifjúságtól, egy másik tőlünk, — nyugdíjrendelet ügyében — de ez ridegen kurta, egymondatos. Sajnos. — Látta Tolbuhin mar- sallt? — Vittem néhányszor, nem sokszor, kocsival meg motorvonattal. A motorvonat volt egy Időben a főhadiszállás. Utána kötöttünk egy lapos vasúti kocsit, arra föl a személyautót. De én inkább Tolbuhin helyettesének, Roszanov generálisnak az embere voltam. Oda osztottak be melléje. — Kicsoda? — Hát, én nem is tudom. Munkaszolgálatos voltam Nyergesújfalun, betör egy szovjet páncélos ék, meglógtunk. Dombóváron éjjel két szovjet kafona zörög az ablakon. Visznek az állomásra, föl a motorvonatra, vigyem a kocsikat Jákónagyfalura, ahol majd egy ezredes vár. Aztán végül a községben én várok két napot, harmadik nap mondom a magyar állomásfőnöknek: „Nézzen utána, mi lesz velem, hol az ezredes, mert különben megyek vissza". Az meg marasztal: — Ne menjen el, mert ha eltűnik, engem fejbedurran- tanak... Előkerül aztán az ezredes, és Gyimesl Ernő eljut a főhadiszállásra. Befejeződik a háború 1945. májusában, de csak júniusban búcsúzkodik Roszanov generálistól és Tolbuhin marsalltől. A marsall parancsára kap minden utat megnyitó írást, aztán élelmet. meg egy katonai járművet, amely Constantától a bajai pontonhídig elhozza. — Tolbuhinf Bécs alá vittem egyszer autóval. Kérdi tőlem szigorúan, miért járok ilyen szedett-vedett civil göncökben? Mondtam neki: Tolbuhin elvtárs, én magát akár a motorvonattal, vagy ezzel a kocsival elviszem a A Komlói Városi Pártbizottság épületének sarka mellett vörös kövekbe ágyazva fekete márványtábla áll. Rá aranyozott betűkből 14 nevet véstek. , — Ismertem őket, elvtár- saim voltak. Együtt szenvedtük az üldöztetést, sokszor a megaláztatást — mondja a 68 éves Reinhardt András, aki levett kalappal áll az emlékmű előtt. — Nézzen körbe! Űj, hatalmas épületek, fényes kirakatok.,. Nem harcoltunk hiába. Alacsony, sovány termetű, idős ember Reinhardt bácsi. Nehezére esik a beszéd. Harmincnyolc évet töltött a komlói bányákban, a szilikózis megviselte egészségét Már 17 éves korában csillésnek állt, a Tanácsköztársaság alatt az ifjú munkásokat — Voltak évek, amikor több mint egy órát gyalogoltam a bányáig, aztán visszafelé ugyanennyit. Sosem hittem volna, hogy ekkora város lesz a faluból. Mivé is fejlődött a hajdani kis falu? A mai Komlót 28 ezren lakják. 1949-től 1969-ig közel 6700 lakás épült, kétszoba összkomfortosak. 1945 előttről is vannak adatok, az összehason— Megnézhetjük most is? — Menjünk! Megállunk a dombon, velünk szemben Zobák akna ikertornyai, a gesztenyési telep panorámája. Az akna mellett többszintes kockaépületek, a lejtős részen pedig pirostetős családi házak. Távol van tőlünk, de vagy nyolcvan kis családi házat számolok össze. szervezte, aztán résztvett a sztrájkokban, 1941-ben a Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségébe toborozta a komlóiakat. Tizenöt komlóival együtt 1942 májusában a csendőrök elvitték, „különleges munkaszázadban” a Donig szállították. A tizenhatból ő az egyedüli komlói, aki él. — Emlékszem, ennek a négyezer lakosú falunak a felszabadulására — mondja. — 1944. november 29-én a szovjet csapatok előőrsei üzenték: „Ha nincs ellenállás, akkor világítsák ki a falut”. November 29-ről 30- ra virradó éjszaka Komlón kigyúltak a lámpák.,. A Kossuth Lajos utcában ott, ahol ma az OTP fiókja van, fogadták november 30- án délelőtt a szovjet csapatokat a község képviselői, köztük Reinhardt András. A Május 1. Művelődési Ház falán emléktábla hirdeti, hogy ott alakult meg a Kommunista Párt. Czéder Ferencet választották titkárul. A vezetőség tagjai: Czéder János, Reinhardt András, Deák Ferenc, Schreiber István és Czéder Ferenc. Együtt megyünk be András bácsival a művelődési házba. Az igazgatói irodában írógép kopog. — Most is iroda, akkor is az volt, a párt irodája — mondja Reinhardt András. Érdeklődik, mennyien látogatják a művelődési házat. — Itt a mozi helyisége is, 11 szakkörünk, hat művészeti csoportunk működik, látogatóink száma meghaladja az évi félmilliót — válaszolja az igazgató. Elsétálunk a művelődési ház előtt, parkírozó buszok sorolnak a térem lítás minden kommentárnál többet mond: a felszabadulás előtt 468 egyszobás, 53 kétszobás, és 30 darab háromszobás lakás volt a faluban. Fürdőszoba összesen 14 lakásban volt. — Nézze azt a szép kökö- nyösi részt — mutat a dombra Reinhardt elvtárs. — A régi időkben bokros, erdős terület volt. Sokszor jöttünk ott össze. Azokon az összejöveteleken gyakran elhangzott Marx, Engels, Lenin neve. De gyakran találkoztunk a mostani futball- pálya melletti erdőkben is... — Ha ezt ők is láthatnák, akiknek nevét a már- ványtáblán olvashatja! — Csak amit itt a felszínen látni, az is döbbenetes fejlődést mutat. Hát ami még a föld alatt van! Én még dolgoztam a bányában csákánnyal, a szenet úgy talicskáztuk. Négy évvel ezelőtt meghívtak bányalátogatásra. Fényben úszó alapvágatokat láttam, acéltámakat, töltőgépeket ... Köhögnie .kell. — Hetven százalékos szilikózis. Bármerre járunk, gyakran köszöntik, egészsége felől érdeklődnek. —• Amikor korábban a bányászszálló környékén jártam, néztem a szép piros épületet — beton és üveg. Én valamikor szénapadlásokon aludtam. Mondja: ismerik a mai fiatalok a régi harcokat? Nem kellene nekik a múltról is többet beszélni? — Néhány napja a város vezetői elvittek arra a helyre, ahova a felszabadulási emlékműveit tervezik. Nagyest szép helyea lesz. A Lenin tér — Abban az időben csak néhány épület állt ott — mondja, aztán az előttünk futó országúira mutat: — ezen az úton jöttek a szovjet csapatok. Ahol állunk, ide tervezik az emlékművert. Szép helye lesz itt a dombon, az országút mellett. Amikor Anna akna melletti lakásába ismét visszatérünk, a postás kopogtat. — A nyugdíjat hozza, édesanyám, vedd át! — mondja feleségének. A postás leszámolja a pénzt, aztán egy hosszúkás fehér borítékot is tesz az asztalra. András bácsi felnyitja. MegItt szemben a Kandó Kálmán út felső végénél valamit építenek, mondják, benzinkutat. A kompresszor idegesítő bugása behatol & czo-
