Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
I 1W!. november 17. Dunanmii naoio Gyászbeszéd 1665-ből El nem múló dicséret A napkirály búcsúzik Zrínyitől Pódium öiátrafüredre készül a Törteli zenekar. A megállapodás szerint december 15-töl kezdve három hónapig játszanak olt, s utána visszatérnek a Baranya megyei Vendéglátó . Vállalat kötelékébe. Az Országos Szórakoztató Zenei Központ baranyai kirendeltsége most keres helyettük másik zenekart az Olimpia presszóba. Valamennyi főhivatású pécsi népi zenész megkezdte továbbképző tanulmányait a pécsi OSZK-stúdióban. A stúdió ugyanis október elsején indult, a népi zenészek azonban csak novemberben kapcsolódtak be a munkába. Döröm- böző Géza vezetésével psszesen tizenhatan tanulnak tovább, s e mellett az önképzés mellett új művekkel is ismerkednek. "I 664. november 18-án a kursaneci erdőből röppent fel a gyászhír: a 44 éves Zrínyi Miklós, Horvátország bánja, a dunántúli hadrk főkapitánya, a Szigeti veszedelem 'szerzője, a téli hadjárat ünnepelt hőse, a sok keserű csalódás után újabb merész terveket kovácsoló államférfi és politikus, a magyar nemzet kifogyhatatlan lelkesedésű ébresztője, meghalt! Halálának híre futótűzként terjedt el egész Európában. Felesége, a terveibe beavatott öccse, Péter, de mindenekelőtt a hűséges titkár, Vitnyédi István küldözgették szét a gyászjelentéseket Becsbe a királyhoz, Erdélybe Apafi fejedelemhez, Rómába a pápához, Párizsba XIV. Lajos francia királyhoz és más uralkodókhoz. Zrínyi barátai és hívei levelekben, naplókban örökítették meg fájdalmukat, az uralkodók gyászünnepségeket rendeztek, Zrínyi emlékére miséket mondattak. Itthon és külföldön megszólaltak a költők lantjai is. Számos panegyri- cus, gyászvers keletkezett magyar, horvát, latin, német és olasz nyelven. Szorgos kutatók áldozatos munkával össze is gyűjtötték ezeket, nagyrészük nyomtatásban magyar fordításban is megjelent már. Tavaly egy több mint egy órás latin nyelvű emlékbeszéd került a Szigetvári Várbaráti Kör tulajdonába, amelyet XIV. Lajos francia király meg bízásából Leonliardus Frízen jezsuita szerzetes írt néhány hónappal a költő Zrínyi halála után. A beszéd sok értékes adatot tartalmaz Zrínyi életéből, munkásságából; többször utal a napkirály és Zrínyi kapcsolatára. A nagy veszteség, ami Zrínyi halálával érte nemzetünket, még 304 év távlatából is belesajog lelkűnkbe. Különösen akkor, ha Az egyetlen hárfás. Pécs és Baranya megye egyetlen hárfán játszó szórakoztató muzsikusa, Gärtner János Meszesen lép fel minden este, a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat Bányász éttermében. — HAZADÖBEVAIXAS. A Pécsi m. j. városi Tanács v. b. pénzügyi osztálya felhívja a háztulajdonosok (haszonélvezők, birtokosok, házingatlankezelők) figyelmét, hogy az 1969. évi házadó és 1 akáshely reállitási hozzá j árulás megállapításához 1968. évi november 30-ig azokról az épületekről kell bevallást benyújtani: 1. amelyeket egészben vagy részben 1968 évben vettek használatba, vagy tulajdonba (birtokba); 2. amelyeknél a tulajdonos (birtokos, haszonélvező), illetőleg kezelő vagy a bérlő személyében, a bérjövedelem összegében, valamint a házadót és lakáshelyreállítési hozzájárulást érintő bármely vonatkozásban a legutóbb benyújtott bevallás adataihoz képest változás következett be. A felsorolt esetekben a bevallást az egész épületre kiterjedően az épület fekvése szerint illetékes tanács pénzügyi osztályához kell benyújtani az ott beszerezhető ,3eVallási ív'’ nyomtatványon. Szigeti városrész Pécs. Tervezte Dénesi Ödön Ybl-díjas. A vállalat névjegye fényképét a Pécsi Tervező Vállalat egy ilyen mély részvéttel, őszinte fájdalommal átitatott korabeli külföldi méltatás emlékeztet rá! Részletek a levélből: — A híres hőst, akinek szomorú temetését a keresztények közös gyásza, a barbárok örömtüzei követték, halhatatlan tetteinek dicsőségétől újraéledve a távoli Pannóniából megidézem ebbe a gyűlésbe, erre az igen előkelő összejövetelre. Vallom, igen tisztelt hallgatóim,. hogy bár külföldi ember ő, mégis a keresztény egyház közös ékessége és büszkesége. — Már majdnem eltelt' elsirat.á- sának hivatalos gyászéve, 1 mégis mindnyájunk napról | napra erősödő óhajtásával ki- I vánjuk őt vissza. — Régen gyönyörűségnek j ítélték azt, ha könnyekben nyilvánult meg a tisztelet. Én azonban úgy gondolom, hogy nem gyászruhában, nem sírással és jajgatással kell megadni a jogos végtisztességet a legfőbb vezérnek, hanem kiemelkedő szép diadalünnep rendezésével. Képzeljétek el kedves hallgatóim, lelki szemeitekkel hogy ez a díszterem azokkal a hadi jelvényekkel és j zászlókkal van díszítve, ame- J lyeket Zrínyi a törökökkel j vívott gyakori és hatalmas zekétek11 ei^azokat a^gyözei- Albumba gyűjtötte legfontosabb munkáiuak mi énekeket, amelyekkel Magyarországot és Horvátországot ékesítette! A továbbiakban bemutatja a szónok a költő dédapját, Szigetvár hősét, hozzá hasonlítja a dédunokát, tárgyalja legfontosabb hadjáratait. Különösen szép Kanizsa ostromának és az eszéki hadjáratnak a leírása. A beszéd utolsó részében nagyon szemléletesen festi le a november 18-i vadkanvadászatot, majd beszédét ezzel a gondolattal fejezi be: — Mikor az Isten egyes házakat és családokat más és más ajándékkal jelöl meg és tüntet ki, a Zrínyiek családját úgy látszik, hogy a vitézség kiváló lelkűidével fegyverezte és ékesítette fel, hogy őrt álljanak a szent birodalom küszöbeinél és a török támadást saját testük odafor- dításával hárítsák el Pannóniáról, Cermániáról és a többi keresztény nemzetekről és ömlesszék -.át az elődök vitézségét az utódokba. Kérjük kedves hallgatóim, az ő számukra azt az örök el nem múló dicséretet, hogy legyenek ők a mohamedánok rettegett ellenfelei és a keresztény világ gyönyörűségei, a háborúban menedékei és a békében ékességei! , Molnár Imre ízléses, szép albumot hozott a posta: a Pécsi Tervező Vállalat másfélévtizedes munkásságának gyűjteményét adta közre — a legigényesebb nyomdatechnikát alkalmazva. Az esemény, — egy, az új mechanizmus jegyében fogant, propaganda jellegű kiadvány megjelenése —, önmagában nem nagy dolog, hisz ma már alig van vállalat, mely ne tette volna a fogyasztók asztalára minden eddiginél igényesebb formában „névjegyét”, jelen esetben azonban nem egyszerű áruról és nem egyszerű fel- használásról van szó ... Száznál több épület-foto. Lakóházak, tervek, gyárak, pusztaság helyén nőtt városnegyedek. Hogy melyik objektum esetében ki volt a megrendelő, ma már mellékes. Valamennyien „fogyasztók” vagyunk. Így aztán ez az album nemcsak arról szól, mit „adott el” az ország egyik legnagyobb tervező vállalata, de azt is megmutatja, mit kaptam én, a százharmincezer pécsi lakos egyike, aki szeretem ezt a várost, s aggódom érte ... Az 1950-ben kelt alapító levél Baranya, Somogy és Bűnügyi múzeum Egyre-másra érkeztek a | rendőrségre a feljelentések. Jobbára háziasszonyok panaszkodtak: valamelyik boltban ellopták pénztárcájukat. A rendőrség azonnal hozzálátott a tolvajok felderítéséhez. A járőrök kettőzött éberséggel figyeltek az utcán, de boltokba is gyakran „betévedtek” nyomozók. Végül is egy üzletben éppen akkor fogta meg a fiatalkorú H. Ernő karját a nyomozó, amikor az egy asszony kosarából a pénztárcát kiemelte. Tettenérés — még tagadni sem tudott. Megtalálták H. Ernő búvóhelyét is: a Tímár utcában egy, akkor még ládatárolásra használt területen. H. Ernő és két társa, P, Nándor és P. András valóságos kis „szobát” építettek ládákból, rongyokkal, papírokkal kibélelték és ott laktak. De a mára is okulásul — hadd idézzük H. Ernő vallomását: — Hárman összeálltunk és elhatároztuk, hogy pénztárcákat lopunk. Elosztottuk a feladatot is. A lopást én vállaltam, közvetlen mellettem P. Aranyra mentünk... PA Nándornak kellett lennie, de úgy, mintha nem is tartoznánk egymáshoz, P. András pedig néhány lépéssel távolabb követett bennünket, ő volt a figyelő, ha bajt észlelt, azonnal jeleznie kellett, P. Nándornak azért kellett közvetlen mellettem lennie, mert ha én már elloptam a pénztárcát, azonnal kezébe csúsztattam, ő pedig a lehető leggyorsabban lelépett. — Mielőtt egy-egy lopást elkövettünk, nagyon alaposan körülnéztünk, megfigyeltük azt. akit kiszemeltünk. Leg többször órákon át követtük a városban, a piacon, vagy boltról-boltra. Alaposan megnéztük hova teszi az erszényét és igyekeztünk azt is megfigyelni: mennyi pénze lehet. Mi „aranyra mentünk”, ami azt jelenti, hogy tudtuk a kiszemelt pénztárcában van pénz. Nem kockáztattuk azt, hogy esetleg egy olyan erTolna megyék építéstervezési igényeinek kielégítése céljából hívta létre a vállalatot. Azóta kikristályosodott az intézet sajátos profilja, mely a hagyományos magasépítési feladatok mellett mindenekelőtt panel-lakótelepek, városrendezési programok, kórházak és élelmiszeripari üzemek tervezésére teszi alkalmassá a több mint 350 fős kollektívát. A Nyugati városrész szépen komponált lakótelepe, a tízszintes panelházak, a pécsi tejüzem, á Me- csek-oldalból kinövő Fenyves szálló — nemcsak egyszerűen a pécsiek ügye: felépültük az általános magyar építészeti kultúra fejlődésének útjelző köve. Sok mindent bizonyít ez az album. Fejlődésünk, gazdago- j dásunk lendületét, az építő-! ipari kivitelezés korszerűsö-1 dését, igényeink növekedését I — s ami éppen ilyen fontos: j Pécs szellemi erejét. Az elmúlt másfél évtized I alatt nagyra nőtt egy válla-1 lat, s ezzel párhuzamosan ki- I alakult egy sajátosan pécsi építészeti stílus. Ki tudja, hányadszor lapozom végig az albumot: minden épület más, s valami mégis rokon bennük. Talán a melegség, a fehér falak által árasztott tisztaság, talán a célra törő egyszerűség. Anyag és alak, szerkezet és funkció izgalmas harmóniába fonódva alkot egységet a kép „keretét” adó öreg várossal, s az azt övező mecseki tájjal. Nem tudom, üzleti szempontból célravezető-e egy ilyen drága* igényes album kiadása, egy azonban biztos: kellett. Talán jobb lett volna, ha a város, vagy az idegenforgalmi szervek bocsátják útjára — mert, míg így feltehetően csak a társvállalatok, beruházók kapják, úgy mindenki, az „idegenek” is megszerezhették volna. Azt hiszem, itt az ideje, hogy a 2000 éves Pécs után — a két- évtizedes Pécset is megmutassuk a világnak ... Könyvről van szó, valamit j tehát a szerzőkről. A felelős j kiadó Bálint János Ybl-dijas. i a Pécsi Tervező Vállalat igaz- i gatója. A szerkesztők: Rojkó j Ervin, dr. Gyöngyösi István, Tillai Ernő és Erdélyi Gábor. A fotókat Lantos Miklós, Tillai Ernő, dr. Szász János és Ileltay László készítette. A nyomást a Révai Nyomda gépein végezték. | Békés Sándor | Palack posta 4 Budapestre tartó Me^ csek-expressz mar Pusztaszabolcs táján jár, amikor izgatott nyüzsgés indul a szerelvény, hátuljáról, s már terjed a hír, hogy egy idősebb férfi rosszul lett valamelyik^fiil- kében. Egy fiatal orvos — néhány utas állítása szerint a pécsi Fül- Orr- Gégegyógyászati Klinikán dolgozik — azonnal a helyszínre siet s megállapítja, hogy rendkívül súlyos szívrohamról van szó, azonnal tenni kell valamit. Képtelenség, hogy a hírközlés bolygóközi korszakában egy órákon át szinte megállás nélkül vágtató expressz-vonattai nincs rádiótelefon összeköttetés! A „Mecsek** már elhagyta Pusztaszabolcsot és szinte egy mentőautó sebességével vágtat a főváros felé, annak tehát nem lenne értelme, hogy a beteget — rendkívüli megállást kockáztatva —» leiegyék valamelyik állomáson. Kelenföldet azonban mégiscsak értesíteni kellene, hogy a lehetőség szerint azonnali legyen a „csatlakozás” a mentőkkel. Marad tehát a palackposta. A segítőkész kalauz villanykörte „palackkal” kísérletezne, dehát itt fény- csővílágítás van s egy fénycsövet mégiscsak kockázatos volna csak úgy kihajítani az ablakon. Egy kis töprengés, s már ké- . szíttk is elő az üzenet- hordozóvá előléptetett a l- mát a szokatlan légi útra. az orvos pedig sebtében papírra veti a diagnózist s az életmentő „csatlakozás” megszervezésére való felhívást a „palackpostáf’ fogadó állomás személyzetéhez. Váltókon robog át a vonat, az alma jólirányzott dobással földet ér, mégpedig — már amennyire meg állapítható —, épp a szerelvényt tisztelegve fogadó vasutas közelében. A beteg nagyon rosszul van, hamuszürke arccal fekszik a kupéban. Az orvos? ö sem tehet mást, minthogy drukkol a kissé elkeseredett akció sikeréért. Kelenföld, végre Kelenföld és végre a mentők! A szerelvényt az első vágányra állítják, a mentőautó a beteget. hordozó vasúti kocsi ajtajához állhat A minden heyzetben segíteni kész emberi szándék és nem utolsó sorban a „palackposta” betöltötte hivatását. da Miklós \ k szényt lopjunk, amelyben alig található pár forint. Az már közismert: városban, piacon, zsúfolt boltban, tehát olyan helyen lehet legjobban lopni, ahol tömeg van, lökdösődés. Lelátogattunk az állomásra Is. Ha négy-öt embert, férfiakat, asszonyokat fekete ruhába öltözötten láttunk egy csoportban beszélgetni, általában valami temetési ügyet jöttek intézni. Temetéshez pedig pénz kell. Az ilyen társaságot igyekeztünk megfigyelni, hallgatóztunk, mit beszélgetnek. Sokszor ott az utcán adták egymásnak a pénzt, láttuk, ki melyik zsebébe teszi... — Piacon, boltokban nem ! volt nehéz a pénztárcát ellopni. Az asszonyok általában a kosár, vagy a szatyor tetejére teszik, úgy sétálnak árustól i árusig. Egy mozdulat és már a kezemben is volt a tárca. Megmondom őszintén: különö- ; sen kedveltem azokat az asz- I szonyokat, akik karonülő gyerekkel mentek vásárolni. Gyerek a karon, esetleg a refi- kül is abban a kézben. A gyerek rugdalózik, mozog, az asz- szonynak fel sem tűnik, ha egy kis nyomást érez a karján, amikor én a ridikült kinyitom ... H. Ernővel „próbatolvajlás- ra” mentek a nyomozók. Egyrészt azért, hogy megfigyeljék a fiú „módszerét”, másrészt pedig figyelmeztetni az asszonyokat, a vásárlókat: jobban ügyeljenek a pénztárcájukra, mert lám milyen könnyen ellopható. H. Ernő a nyomozók figyelmének „kereszttüzében” ; sétálgatott a vásárlók között. ; aztán már jött is: — Tessék itt van — mond- j ta és mutatta a pénztárcát. i — Láttam, amikor kivetted. — De ezt nem — mondta és a másik kezét is kinyitot] ta, abban is volt egy pénz- itárca ... (Csütörtökön: Holttest a kút- í ban.) %
