Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-26 / 279. szám

1966. NOVEMBER 26. napló 5 Vevő állatiflóan akad Vadászok, halászok boltja A horgászok hússzor annyit költenek, mint a vadászok Japán, dán, német és francia orsók érkeznek Felfújható gumicsónak Kiállítás a Technika Házában Kint , vigasztalanul zuhog az eső. Az ember azt gondol­ná, hogy ilyenkor ritkábban nyílik a boltok ajtaja, s az eladók a pultra támaszkodva unatkoznak. Különösen egy speciális üzlet esetében gon­dol az ember ilyeneket, de ahogyan a „Vadász-Horgász” boltban láttam, teljesen fe­leslegesen. Vevő állandóan akad. Szin­te percenként nyílik az üzlet ajtaja, s megjelenik egy-egy nagybajszú „amolyan halász, vadász, madarász külsejű” em­ber és sörétet kér, vagy ól­mot, zsinórt vásárol, vagy hátizsákot, aztán hümmög, ha hiába vonatozott be Pécsre. \sszonyok is vásárolnak, hor­gokat, forgókat a pergető szerszámokhoz és damilt, ha ugyan még damil a műanyag­zsinór neve... Fiatalok, vá­rosiak és tanyaiak, öregurak és hivatalnokok, mindenki megfordul az üzletben ... Áll­nak és beszélgetnek ... Va- dásj. és horgász történetek fo­rognak, cserélődnek. „120-as zsinórral horgásztam ... Hát viszi, bevágok neki. Fél óráig fárasztottam egy fatörzset... Mindig megszaladt az áram­lással, pontosan úgy mozgott, mint a harcsa ... Egy fatörzs volt... De kihúztam a zsi­nórral...” Valaki az üzletve­zetőhöz fordul: — Kérek egy bal horgot, mester... (oldalhorogról van szó). — Tessék kérem közelebb fáradni, mert rövid a karom — mondja Szatnik Tibor üz­letvezető nevetve és ilyenkor nagyon jó a hangulat az üz­letben. Ilyenkor mondom, s nem véletlenül, összeverőd­nek itt az emberek, beszélget­nek, híreket hordanak egy­másnak a megye másik felé­ben kacskaringózó vizekről vagy vadcsapásokról, de ha a polcokra néznek, mindig el­szomorodnak. Az üzlet szinte üres. A polcokon éppen hogy csak vagyogat valami kevés áru, de ami kellene, az nincs. Krónikusan hiányzik a perem­futóorsó, blinker, acélbot, per­ion zsinór, de általában hiány van a töltényekben és a fegy­vertisztogató kefékben és hor­S zeme sarkában néhány szarkaláb, majdnem sima, ráncnélküli homlok, álig őszülő haj és a negye- ; dik X-ben járókra jellem- ; ző jólöl tözöttség — vajon mit rejteget ez a külső, az 55 éves Szathmáry Eleméré? Arra a titokra vagyok kí­Í v an esi, hogy honnan ezek a csöndes, derűt sugárzó, fiatalos arcvonások? A Ba­ranya, »egy« Mezőgazdasá­gi Vállalat baromfikeltető­jének első emeleti irodájá­ban ülünk, amelynek 13 ! éve a vezetője, s amely > most nem olyan, mint a klinika, a keltetés szünetel- ( vén, a látogatót az elma­radhatatlan fertőtlenítést í szertartástól is megkímél­ték. TMK-munka folyik. : Szerte az ablakokban dísz- j növények, több száz cserép J és valamennyi Szathmáry- ; szaporítás. > Szathmáry Elemér erdélyi > származású. Debrecenben ; járt iskolába. Kényszerű­ségből vasutas lett. 1948 óta ól Pécsett. Mielőtt a ba­romfikeltető vezetője lett, a Megyei Tanács mezőgaz- í dasági osztályán előadós- kodott. öt gyermek atyja. Életének sötét árnyéka a sokféle betegség, amely ál- \ landóan gyengítette szerv e- { zetét az elmúlt 55 esztendő 5 alatt. Három embernek is S sok lenne. Azzal kezdődött, i hogy gyermekkorában ta­gokban, szinte mindenben. Állandó hiánycikk a külföldi horgászfelszerelés, első sorban a csehszlovák, japán, olasz áruk keresettek. És még így is meglepően nagy a boltocs­ka forgalma. — Átlagosan 3500 forint a napi forgalmunk, de néha felmegy 8—9000-re is. Ha jobb lenne az áruellátásunk, akkor naponta tudnék 7—8000 forintos forgalmat lebonyolí­tani. Az áruellátás azonban nagyon rossz, hiába igényel, rendel az ember a hiánycik­kekből, csak nagy néha érke­zik valami... — mondja Szatnik Tibor. — Ki a jobb üzletfél, a hor­gász vagy a vadász? — A horgászok forgalma 15—20-szorosa, a vadászoké­nak. A horgászok sokkal töb­ben vannak és több pénzt hagynak itt, mint a vadászok. Egy vadász évente általában 1500 forintot vásárol el itt, míg egy horgász 2500-at vagy még többet. A vadászok fel­szerelése hosszú időre állan­dó, a horgászok viszont ál­landóan cserélgetik, felújítják a zsinórjaikat, a botokat, úszókat, orsókat, nem is be­szélve a horgokról. De az áruhiány kérem.,, — Karácsony az ajándéko­zás ideje... A nagykereske­delmi vállalat nem ígér egy kis ajándékárut? — Karácsony előtt kapunk valamennyi német gyártmá­nyú textilbakelit botot, vala­mint japán, dán, nyugatnémet és francia peremfutó orsót. Néhány csehszlovák perem­futó orsónk most is van. — Az év melyik szakában van itt csúcsforgalom? — Amikor áru érkezik ... Ha egyetlen vevő megtudja, tíz perc múlva már az egész megyében tudják. A vadászok­horgászok összetartanak. Múlt csütörtökön megérkezett az áru, és délelőtt 10—13 óráig 6600 forintos forgalmat csi­náltam ... .— Ha mondjuk, én akarnék egy csónakot vásárolni ... — Felírnám a rendelést és rövid időn belül meghozatnám Pestről. Egy pecaladik ára 2600—3300-ig terjed. Egy alu­DERŰS EMBER ralizza következtében meg­bénult az egyik karja... Az ember ilyesmi után könnyén mizantróp lesz. Vagy a másik véglet, a rit­kább, ami Szathmáry Ele­mérrel esett meg: túlontúl is emberszerető. A derű filozófiája az övé. Beszélgettünk erről. Nem emészti magát feleslegesen és boldogsággal töltik el az élet apró örömei. Azt mond­ja, megnyugtató érzés már az is, ha zúgnak keltetógé­pei. Rájött, az ember vágyai olyanok, mint a burjánzó növényzet. Vissza kell te­hát vágni őket. Emberszeretet vitte a köz­életbe. Nyolc éve vállalt szerepet, a III. kerületi ta­nács tagja. Pécs 31-es kör­zete az övé. Négy év óta a mezőgazdasági állandó bi­zottság elnöke. — A tanácsi munkámnak hármas a területe. A mező- gazdasági állandó bizottság, a lakóbizottság és a körzet problémái. Az állandó bi­zottságban minden hónap­ban más és más a téma. Ellenőrző, véleményező és tanácsadó szerepünk van. Azt kell észrevennünk, amit hivatalból mások, esetleg nem vesznek észre. Jónéhány minium csónakot 5575 fo­rintért tudnék hozatni, de van egy újdonságunk is, a felfújható gumicsónak, ami kifordítva heverő, teljesen fel­fordítva pedig sátor... — mondja az üzletvezető és köz­ben árusítja, ami kapható. Ahol ilyen erőteljesen ki­bontakozott a horgász- és a vadászsport, bizony jó lenne valamit tenni a jobb áruellá­tás érdekében. Szatnik Tibor állandóan küldözgeti a meg­rendeléseket, de az igényelt árucikkek nagy része a nagy­kereskedelmi vállalatoknál sem kapható... évvel ezelőtt nem volt min­den rendben. Röstelkednék, ha elébem tennének néhány akkori jegyzőkönyvet. Ha­tározat alig volt, csak jegy­zőkönyv, hogy ki mit mon­dott. Most meg? Sokkal több a téma, amennyit egy év alatt meg tudunk tár­gyalni. Milyen témák? Az egyik legfontosabb például a Mecsek rekonstrukciója. A tervből nekünk jut a leg­nagyobb „harapás”. A tizen- hétezer parcellából tízezer tartozik a III. kerülethez. Az évekkel ezelőtti tessék- lássék után megnőtt a gaz­dálkodási kedv. A szőlő- és gyümölcstermesztés a leg­nagyobb népszórakozás. Vagy passzió? Mindenképpen igen hasznos, egészséges elfog­laltság, a városi emberek kellemes szórakozása, kikap­csolódása. Az állam, a szak- szövetkezet sok mindennel támogatja őket. Ugyan hol van ennek a hátulütője? — kérdezgették az emberek eleinte. Nekünk azt kellett tudatosítani, hogy nem ve­szik el a földet. És ma már nem a kedvet kell feltá­masztani, hanem inkább ki­elégíteni. Jó szaporítóanya­gokkal, rendbehozott dűlő- utakkaí.., Gebauer Ernő emléke 0 A fiatalabbak, művészek és nem művészek vegyes érzé­sekkel bámulnak Gebauer Er­nő életrajzi adataira. Van eb­ben a kusza érzésmasszában sznob tisztelet, gyanakvás, jó­hiszemű irigység, elismerő bő- logatás, szinte minden. Azok számára, akik itt születtek, itt tanultak, Itt láttak munká­hoz, s az olasz tájakat legfel­jebb iBUSZ-vonatokról látták, kicsit titok marad Gebauer Ernő élete, és talán egész -lö­vészete is. Hartbergben szü­letett, Grácban és Budapes­A lakóbiaottságra terelő­dik a szó. Állítja, hogy a Xavér utcai az egyik leg­jobb lakóbizottság. A mo-- hácsi árvíz idején is ők gyűjtöttek a legtöbbet, ahogy a kimutatásokra em­lékszik. Mindig kaphatók társadalmi munkára, legyen az parkosítás, vagy hóelta­karítás. — Érdekes ez a Xavér utca. Töb ezer ember lakik itt, kissé zsúfoltan. Város­széle. Itt kezdődik az urba­nizáció. Jönnek a falusiak, beköltöznek egy kis vityil- lóba, aztán félév múlva la­kást kémek-köve telnek. Még mindig sokan keresnek fel lakásproblémákkal. De bi­zony sorba kell állni. Szathmáry Elemér nem fogy ki a szóból. Egyformán fontosak, egyformán észre­veszi a kis és nagy dolgo­kat az életben. Mondja is feleségének, nem vetted észre, hogy amióta itt van az unoka, többet nevetünk? És addig nem vihetik el tőlünk az unokát, amíg nem kapunk másikait. örül az életnek, ami úgy javul, mint a csibekeltető­ben a kelési százalék. Ma már országosan is az elsők között vannak. Örömével szeretné megtölteni az em­bereket. Akiknek az érde­keit képviseli. Miklósvári Zoltán ten tanult, Olaszországot jár­ta ösztöndíjasként, aztán új­ra és újra útrakelf, járta Európa városait, tájait. Em­beri, művészi eszmélése a szá­zadfordulóra esik, amikor az ipar szárnyain nekilendül a világ a kapitalista fejlődés­nek, amikor a legkülönbö­zőbb stílus- és eszmeáramla­tok találkoznak a fejekben, amikor a népek bajait már érthetően megfogalmazzák a politikus alkatú munkások, de a polgárt rend. az egyházi szemlélet még mindenható­nak látszik. Gebauer magába- szívja a fejlődni, építeni, ma­gasodni akaró Európa lendü­letét és dolgozni kezd. Ren­geteget fest, középületeket di- szítget, templomok belső fa­laira festi romantikus fres­kóit. Tetszetős figurális kom­pozíciói rokonszenvesek a pol­gárosodó városlakóknak, igyek­vő plébánosoknak, és állan­dóan kapja a megbízásokat. A megbízások sokasága persze olcsó mimika, Gebauer Ernőt gyakran fillérekért dolgoztat­ják. Ahogy ismerősei mond­ják, a pénz értékét soha nem látta tisztán. A századforduló és a saját eltökélt belső len­dülete vitte, festett szüntele­nül. „Ernő több volt mint százszázalók... Szorgalma nagy... Mindig dolgozott” — mondja most a kiállítási te­remben az özvegye, aztán megismétli, és másoknak is elmondja, mindenkit igyek­szik meggyőzni férje rendkí­vüliségéről. Bmlékkiállításánalk megren­dezése óriási gondot jelenthe­tett a Janus Pannonius Mú­zeumnak :;. Hiszen a temp­lomfreskóknak legfeljebb csak a vázlatai kerülhetnek a pa­ravánokra, a végleges mű szétszórva, a nedves falfelüle­teken lassan pusztulva várja a sorsát. Hárs Éva és Rom- váry Ferenc művészettörténé­szek kiválasztó, rendező mun­kája a nehézségek ellenére szerencsésen sikerült A ki­állítás impozáns keresztmet­szetét ad Gebauer Ernő mű­vészetéről. A rendezés Jó ér­zékkel találta meg az alkal­mas arányt a freskótervek, akvarellek, olajkompozíciók, grafikai, díszítő és illusztratív munkák között Az elrendezés harmonikus egységet terem­tett a különböző stílusvilágú művek együttesében is. Ez talán a legnagyobb gond le­hetett, hiszen a romantikus ihletésű templomfreskók mel­lett a szecesszió legváltozato­sabb ágazatai, a Kokoschka hatását őrző miniatűrök, a negyvenes évek táján keletke­zett, primitív stílussal ötvö­zött realista táblakép-kísérle­tek mind-mind megtalálhatók Gebauer életművében. A kiállítás érdekessége, hogy a táblaképek jól mutat­ják a freskófestő kézjegyét, a sokalakos, nagy falfelüle­teket borító kompozíciók öröklődését az olaj kompozí­ciók világába. Néha ez a nyo­mon követhető ,,íz”, és a sze­cesszió bécsi változata elég vitatható alkotásokat eredmé­nyezett. A templomfestészet hatása, a misztikus vonal- rendszerbe és árny szer ű sé ií he mosódó részletek technikája megtalálható az olajvásznakon is, melyeknél ez az építkezési mód nem nevezhető a legsze­rencsésebbnek. Mégis, az összhatás nagyon megnyugtató, szép, míves al­kotások töltik meg a kiállító- terem nagyobbik részét. Az 1943-as bombázások ideién festett „Szabadkai váróterem” nagyon kifejező, az ember- arcok különbözőségére hang­szerelt kompozíció hatásos, emlékeztető munka. Egy le­tűnt világ szín- és jelenség­világát örökíti át az utókorra „A régi Béke-akna”, a „Ba­jai halászok”, a „Régi pécsi emlék”. Ezeknek külön érde­kessége a rusztikusabb fogal­mazás, a ciráda- és vonaj- romantikától való mentesség. A bányák vidékére a művész később is visszatért. „Bánya­telep” című képe például 1952- ben készült Itt már a tiszta realizmus jegyei uralkodna*, sokban közelítve Gebauer egész festészetét a mához. A kiállítás nagy értékei közé tartoznak a portrék, különö­sen az önarckép és a család­tagokról készült alkotások. A „Női portré” eszközei már fenntartásokat szülnek az emberben, és a gebauert élet­mű perifériáira utalnak. Nagy elismeréssel kell be­szélnünk a finom szépségű akvarellekről, mélyek mives vanalrenddel és a színek vá­lasztékosságával az életmű magaslatai közé tartoznak. Az akvarellek szintje a legegyön­tetűbb, legkövetkezetesebb az egész életmű átlagában. Az 1905-ben készült „Assisi” és az 1940-ben született „Szekér” egymás mellé állítható, a fo­lyamatosság és a kiteljesedés logikája világosan látszik. Hasonlóan szépek a pécsi ut­caképek, a régi városnegyede­ket megörökítő kedves víz- festmények. S Az emlékkiállítás látogatói­ban közös érzésként alakult ki a tisztelet és a megbecsü­lés. A barátok, régi ismerő­sök bizonyos nosztalgiával áll­tak a képek előtt, hiszen ezek egy egész korszakot idéztek fel, emlékeket, egy hajdan stabilnak hitt művészi irányt és ízlést. A szecesszió a ma­ga korában újnak, modern vállalkozásnak indult, és for­radalmasította egész Európa művészetét. Voltak, akik ak­kor sem szerették, és sokan vannak, akik ma sem szere­tik. Á fiatalabb generáció Gebauer Ernő realisztikusabb alkotó korszakaival rokon­szenvez inkább, mert ezek már a mai élet problémáit, látásmódját hordozzák. B. B. Automatikus feszültségszabályozó Sok kellemetlenséget okoz a hálózati feszültség ingadozása. A DEDASZ-nál kísérleti jelleggel egy automatát készítettek, mely egy-egy transzformátorhoz kapcsolva, automatikusan állandó feszültség alatt tartaná az adott körzet hálózatát. Az automatát a DÉDÁSZ műszaki klubjában mutatták be a szak­mabelieknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom