Dunántúli Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-18 / 219. szám
1964. SZEPTEMBER 18. NAPOLÓ 3 Knliai mezőgazdasági küldöttség Baranya falvaiban A hét eleje óta járják a megyét kubai vendégeink, akik Baranya nagyüzemi mezőgazdaságát tanulmányozzák, s baráti találkozókon ismerkednek az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vezetőivel, dolgozóival. Héttőin a Pécsi Állami Gazdaság, kedden a Bólyi Állami Gazdaság és a bó- lyi Kossuth Termelőszövetkezet tagsága látta vendégül a kubaiakat. Szerdán délelőtt a belvárdgyulai termelőszövetkezetben találkoztak a vendégek Rapai Gyula elvtárssal, a megyei pártbizottság első titkárával, akivel baráti beszélgetést folytattak. Mario Zorrilla Alig múlt harminc éves, s máris igen magas beosztásban van, a földművelésügyi miniszter helyettese. Orvosnak készült, de, mint annyi kubai fiatalét, az ő tanulmányait is megszakította a forradalom, melyből fegyverrel a kézben vette ki részét. Szakmájára nézve most közgazdász s hazánkba a szocialista nagyüzemek tervezését és tervezésszervezését jött tanulmányozni. Ami ezen felül különösen érdekli: a falusi emberek, a falusi fiatalság élete. Kubában, mint mondja, pillanatnyilag a legnagyobb probléma a túlzott áramlás a városok felé. A párt és a kormány legfontosabb feladata a kubai mezőgazdaság fellendítésének céljából olyan életkörülményeket teremteni falun, hogy a fiatalok megtalálják számításukat s a mezőgazdaságban vállaljanak munkát. — Egészen 1960-ig évekig a kommunista ifjúsági szövetség központjában dolgoztam Havannában. Amit Itt a magyar falusi KISZ-fiatalok között tapasztaltam, ez a mi legfőbb vágyunk is. Amit tesznek, békés körülmények között teszik. Dolgoznak, tanulnak, kulturálódnak, sportolnak, szórakoznak falun éppjobb mezőgazdasági területének, Camagüey megyének a főállattenyésztője. Az ő megyéje országosan is élen jár az állattenyésztésben s példát mutat abban, hogy szocialista körülmények között mit lehet és mit kell tenni a lakosság minél jobb ellátásáért. Különösen a baromfitenyésztésük igen magas színvonalú. Francisco Herrera annál inkább érdeklődik a magyar szarvasmarhatenyésztés és -tartás, a fejőházak és tehenészetek iránt. Feladataikról így beszél: — Kubában igen sok a szarvasmarha, több mint ötmillió, de ezek nagy része zebu, mely igen kevés tejet ad. A zebu hús- és tejtermelését egyes kultúrfajták, így a friz keresztezésével akarjuk fokozni. Egy-egy állami gazdaságnak 50 000 marhája van, tehát igen sok. A nagyobb városok mellett modern tejelő tehenészeteket hozunk létre a városi lakosság ellátására. A szarvasmarhák tartása főleg legelőkön történik, hatalmas, bekerített karámokban. Most jött szóba mint lehetőség a kukorica meghonosítása Kubában. ahol a klíma különösen kedvez ennek a növénynek s a kukorica évente két termést hozhat. Évente 1300 milliméter csapadék hull. ami igen kedvező a növénytermelésre. Elmondja még. hogy a fő növényeik a cukornád, kávé, a rizs és a dohány. Egyik fö feladatuk most a cukornád- termelés gépesítése, melyet egészen a legutolsó időkig a legprimitívebb kézi módszerekkel termeltek. A cukornád betakarításának gépesítésében a Szovjetunió és a szocialista országok nádvágó kombájnokkal segítik őket. Nagy örömmel fogadják a szocialista országok segítségét külterjes állattenyésztésük és egész mezőgazdaságuk fejlesztésében. Kuba a nagy ellentétek országa. Amerika nyaralója volt, ahol a gazdagok légkondicionált luxusnalotákban, a szegények pedig pálmalevelekből összetákolt viskókban éltek, melyeket kétévenként elsöpört egy-egy pusztító hurrikán. Most azonban megkezdték az új Kuba kialakítását. Falukialakítási terveik igen modernek, a legkisebb községben is felszámolták a pál- malevél-építkezést. mindenütt paneielemekből építik a szép, modern .kőházakat”, ahol a falusi emberek is kulturált körülmények között élhetnek. Amit eddig Magyarországon láttak, az meggyőzte őket, hogy szocialista körülmények között milyen rövid idő alatt lehet, eltüntetni a íatü és város közötti lényeges .különbségeket. Ehhez azonban mindenekelőtt béke kell, mely a kubai és magvar néonek egyaránt elsőrendű érdeke. SZÁZHÚSZ „MECSEK" Százhúsz garnitúra Mecsek ti pusú fél yezett hálószobabúto rt gyártanak a Pécsi Bútorgyárban. A hét darabból álló hálóbútor igen keresett cikk, éppen ezért a bútorgyár a következő évben havonta húsz garnitúrával gyárt többet. — Képen: géppel fényezik a szekrényoldalakat. A gépek ,, ká a A gépeiknek is van élettörténetük. Születnek, dolgoznak, megbetegednek, s végül meghalnak. Munka közben műszakiak és fizikai dolgozók mondanak róluk véleményt, elkészítik „káderlapjaifcat”. Jegyzik jó és rossz tulajdonságaikat, megállapítják, hogy még mennyi idejük van és mikor kell átadniok helyüket egy új, egy korszerűbb munkagépnek. Van törzslapjuk, de a ,.kádervélemény” nagy részét egymás között mondják el róluk az emberek, akik alkotják őket, akik dolgoznak velük, s akiknek végül is a szívükhöz nőnek ezek a gépek. Pécsi üzemeket járva három gép „káderlapjával” ismerkedtem meg. Bemutatom ókét. mm úgy, mint városon. Jól tápláltak, jól öltözöttek, szép lakásokban élnek — amiről saját szemünkkel győződtünk meg —, vidámak s tele vannak tervekkel, optimizmussal. A mi kommunista ifjúságunk, a mi fiataljaink egyik kezében ott a kalapács, a toll vagy a kasza, de másik kezükben fegyver van, mert nem tudni, melyik percben kell újra kiállni hazájuk megvédéséért. A párt fontos feladata most a mezőgazdaság tei'én a fiatalság szakmai továbbképzése, s ebben sok segítséget nyújt az önök hazája. Harminc kubai fiatal tanul Győrben mezőgazdasági gépészetet, akik hazatérve egy-egy mezőgazdasági gépjavító állomás élére állnak majd. A gépjavító állomások hálózatának kiépítése most van folyamatban. Ugyancsak magyar segítséggel szervezzük meg az állategészségügyet is. Ebből a célból magyar állatorvosok érkeztek hazánkba. A Santa Clara-i Agráregyetemen magyar professzorok tanítanak. Onnan jött vissza nemrég dr. Barna József is, aki most mint tolmács járja velünk az országot. Francises Herrera Egészen fiatal ember, még ! közelebb a húszhoz, mint a harminchoz s Kuba egyik leg- j Élménybeszámolók, kiállítások, irodalmi esték Megkezdődött az új év a Pécs váron Művelődési Házban Szerdán este évadkezdő értekezletet tartott a Pécsi Művelődési Ház társadalmi vezetősége. Az 1962—63-as évadban 125 431 látogatója volt a művelődési háznak, tavaly már 170 ezren keresték fel az előadásokat, rendezvényeket, szakköri foglalkozásokat. így, magától értetődően az idén is a látogatók számának növekedésére számítanak, amit népszerű és sikeres előadások, sorozatok és egyéb rendezvények tartásával igyekeznek biztosítani. Az első helyen az ismeret- terjesztés áll. A Korunk aktuális kérdései címmel induló sorozat a felszabadulás 20. évfordulójával kapcsolatos világnézeti kérdésekről szól, melynek előadói neves fővárosi szakemberek, közéleti személyiségek lesznek. Érdekesnek ígérkezik a Filmről a közönségnek című sorozat, valamint a felnőtt ember pszichológiáját boncolgató hat előadás. Műemlékekben gazdag városokról tartanak vetítettképes élménybeszámolókat a világot járt művészettörténészek. A televíziós klub tíz előadásból álló sorozaton ismerteti az érdeklődőkkel „Üj barátunk — a televízió” működésért, szerkezetét. Az ismeretterjesztő munka másik részét a különféle társadalmi szervekkel közösen rendezendő események teszik. A TIT például a színjátszás ét dráma történetét ismerteti 12 előadásban. A felszabadu- ! lás évfordulójával kapcsolatban ugyancsak 12 előadásos sorozat indul A magyar irodalom húsz éve címmel. A Hazafias Népfronttal közös rendezésben egy magyar— finn barátsági estre és négy arakéira kerül sor. Az MSZBT három előadás szervezésére vállalkozott, míg az IBUSZ— TIT Ország-világjárók Baráti Körének rendezésében élmény beszámolókkal, kiállításokkal gazdagítja a programot. A tfőtanács tovább működteti a Nők Klubját, melynek tagjai havonta egyszer gyűlnek össze. A Vöröskereszt tanácskozások, tanfolyamok megtartását tervezte, s emlék- ünnepséget tart a Semmel- weis-évfordulón, majd márciusban megrendezi az általános iskolások vöröskenesztes szellemi vetélkedőjét. A Janus Pannonius Múzeum három munkatársa a múzeumi hónapba« három előadást tart. A ház felkészült sok, tárlatlátogatások zésére és rendezésére, valamint üzemlátogatások megtartására. Az érdeklődők eljutnak a Dohánygyárba, Bőrgyárba, Kesztyűgyárba. Sörgyárba, Porcelángyárba, a Hőerőműbe, a TejSzembe és a Sopfana Gépgyárba. A tanulmányi kirándulások résztvevőt a megye öt nevezetes helyét tekintik meg. az utazó csoportok pdeig az NDK-ban. yaíamint Bulgáriában ismerkednek a vendéglátó ország nevezetességeivel. A Mecsek Táncegyüttes is sok új kompozícióval készül erre az évadra: Kádár Kata, Széki táncok, egy finn tánc és még öt, teljesen új szám szerepel műsorában. Az énekkar négy új és három régi szám bemutatására készöl. A bábszínház két sorozatot tervez, egyet az iskolások egyet pedig az óvodások részére. Az iskolásoknak bérletet ad ki a hat bemutatóra. Helyet (kap még a társastánc- oktatás, a balett-, zeneórák tartása. Tovább folytatja munkáját a csillagász, a képzőművészeti, a népművészeti, a régész, a honismereti szakkör, valamint a 12 éve megindult szabás-varrás tanfolyam és a Pécsi Horgász Egyesület. Az ifjúsági feh»ö tagjai hetente négyszer ■ találkoznak. Újra dolgozik a tv-amatőrök klubja és a Mecseki Fotoklub. A terv nem feledkezik meg a kulturális szemléről, melyéhez részben kapcsolódik a 'dr. Doktor Sándor pályázat. A felszabadulás 20. évfordulójának tiszteletére a munkásmozgalom és művelődés kiemelkedő alakjának emlékére meghirdetett pályázat .munkáinak benyújtási határideje 1965. február 1. Eredményhirdetésre 1965. április 3-án kerül sor. amikor a belezették értékes jufeaiomfoem részesülnék. A több mmt egymillió forintos költséggel dolgozó művelődési ház az idén is Pécs kulturális központjává hívén válni. A JÓ ÖREG GÖPPINGEREK Az öregek bölcs nyugalmával senkitől sem zavartatva, az évtizedek során megszokott tempóban járnak a Fémipari Vállalat láncüzemében a jó öreg Göppingerek. — Jövőre lesz tíz éve, hogy dolgozom velük, de még egyszer sem cseréltük ki a csapágyaikat — mondja róluk Speil Ferenc üzemrészlakatos. — Jól ismerem őket, hiszen én állítom be, indítom el mindennap ezeket a gépeket, öregek már, lassan járnak, de biztosan. Most egy műszakban dolgozunk velük, mert kevés az anyag, meg a megrendelés, de dolgoztattam már őket napi három műszakban is és hiba nélkül működtek. Göppingerek, azaz magyarul csomózott-láncfűző automaták. Készültek Kölnben és Düsseldorfban, s a hozzájuk közeleső német gépgyárakban. Mikor is? — Amelyik a nagyobbmé- retű láncokat csomózza, még az első világháború előtt, a másik a „fia” lehetne, hiszen csak huszonnégy éves. 1940- ben gyártották. A tekintélyes orsóról lassan tekerődzik le a huzal és a gépek a megszokott ütemben három művelettel láncot fűznek belőlük. Egy vágás a huzalból a kívánt hosszúságra, egy csavarintás és fűzés, s végül egy hurkoló mozdulat és máris a gép végén egy kupacba gyülemlik a végtelennek tűnő lánc. — Miért Göppingeneknék hívják ezeket a gépeket? — Ez volt a neve annak a német mérnöknek — legalábbis azt mondják, hogy mérnök volt, — aki ezt a gépet fel- taláhta. Nem volt buta ember, mert immár ötven év után is jól működnek, alig van velük baj, s megfelelnek a mai termelési követelményeknek is. Az öregebbik egy műszakban 900 méter, a másik 650 méter láncot fűz. Ezekkel a gépekkel ma is eleget tudunk tenni a megrendeléseknek. MONOTYPE 1961 A Budapesti Ipari Vásár egyik sztárja volt 1961-ben. Ott csodálták meg a Pécsi Szikra Nyomda szakemberei is. — Bárcsak a miénk lehetne! — sóhajtott fel akkor sok vidéki nyomda műszaki vezetőije. A pécsieké :l«*t as angol nyomdagépgyártó iipar egyik büszkesége. S azóta a nyomda egyik kicsiny helyiségében szinte megállás nélkül dolgozik. Mit tud ez a fiatal, a legmodernebb nyomdai technikának megfelelő gép? — Erről Szálai István monoöntő beszél— Ez a Monotype szedőgép teljesen automatikus öntőberendezéssel működő gép, amelyik a régebbi szedőgéptípusokkal ellentétben, nem sorokat, hanem különálló betűket önt a kívánt szélességben. Kétféle betűtípust, ötféle nagyságban önt. A gép lényegében két részből áll. Az egyik része két kopogtató asztalt foglal magában. Itt a kívánt szöveget egy írógéphez hasonló taszteren lekopogtatják, amely egy papírhengeren minden betűnek. számnak és jelnek rt megfelelő lyukat eredményez. Ezt a lyukasztott papírhengert helyezzük be a gép másik részébe, az öntőberendezésbe. Vezérléssel irányítja az öntőberendezés munkáját4 amely azután óránként körülbelül hétezer betűt önt ki sorokba. Minden betű különéli 1. így a. gép nemcsak sorszedésre, hanem betűöntésre is alkalmas. TISZTA LAPP AB Frei János műszaki osztályvezető és Váradé Imre szerkesztési csoportvezető különböző rajzokat raknak elém a Sopiana Gépgyár tervezési osztályán. Egy új, most születő gép tervrajzai ezek. Most készítik a gép prototípusát. Neve: konzervipari üvegmosó és szárító gép. Része a konzervipari üvegkikészítő vonatnak. Feladata az üvegmosás es szárítás teljes automatizálása. — A gép elkészítése a gyár gyártmány fejlesztési tervében szerepel. A terveket az Élelmiszeripari Berendezés- és Gépgyártó Vállalat konzerv- gépészeti főosztálya készíttette, a kivitelezés a mi feladatunk. A prototípus elkészült, most festjük és a közeli napokban szállítjuk el a nagykőrösi konzervgyárba, ahol a termelési folyamatban kipróbálják. Ez a gép mossa le a betöltött konzerves üvegeiket, miután azok a sterilizáló berendezésből kikerülnek, majd a lemosott üvegeket leszánt- ja. Óránkénti teljesítménye hatezer üveg. A gép iránt máris nagy az. érdeklődés. Jövőre 30 darab elkészítésére van megrendelés. Több külföldi konzervgyár n jövőben csak ezekkel a gé- pekkeh együtt hajlandó átvenni az exportra készülő konzervipari gépsorokat. Az új üvegmosó és száritó gépnek még csak a prototípusa készült el. „Káderlapja'’ még tiszta, üres. A vélemények csak ezután kerülnek rá a próbaüzemelés során, a külföldi gyárakban szerzett tapasztalatok alapján. A gyár dolgozói remélik, hogy jó lesz ez a „káderlap”, s a gép sorozatgyártása után öregbíteni fogja a Sopiana Gépgyár élelmiszeripari gépeinek jó hírnevét. Mitzki Ervin <
