Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-09 / 133. szám

r WM. JÚNIUS 8. fUAPLÓ A tömegek mozgalma Vasárnapi kánikula A közelmúltban arról be­szélgettünk, hogy „kik dolgoz­nak a Hazafias Népfrontban?” — Egyöntetű volt a megálla­pítás: Mindenki, aki akarja a szocialista társadalom felépí­tését, aki szereti hazáját, né­pét, aki szorgalmas munkájá­val elősegíti a párt célkitűzé­seinek megvalósítását. Ezt annak idején a VIII. kong­resszuson így foglalták össze: „Társadalmunk valamennyi dolgozó osztályának és rétegé­nek szocialista összefogása a Hazafias Népfront-mozgalom alapja. A Hazafias Népfront­mozgalom segítségével — a párt vezetésével — a nemzet összes alkotóerőit mozgósítjuk a szocializmus felépítésére”. Minél több aktivistát! Mindez Baranyában és Pé­csett is messzemenően megva­lósul. Amikor az elmúlt hónapok­ban meghirdették a népfront­bizottságok újjáválasztását, azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy javasolják a megye és Pécs lakóinak: minél több új aktivistát vonjanak be a mozgalmi munkába. Olyano­kat, akik egyetértenek a moz­galom, a párt, az állam cél­kitűzéseivel és ezeket a célo­kat szélesebb körben propa­gálják, megvalósítását előse­gítik. A lakosság elfogadta a javaslatot, sőt maga is ala­pos vizsgálat alá vonta a moz­galom leendő falusi, járási, városi vezetőit Hiszen hány helyen megtörtént, hogy azo­kat a jelölteiket, akik távol­maradtak a választógyűlések­től egyszerűen kihagyták a bizottságokból. Azóta már elkészült a sta­tisztika, ami pontos képet nyújt a Hazafias Népfrontban dolgozó aktivistákról A me­gyében 55 százalékban új ar­cok kerültek a bizottságokba és a legnagyobb százalékban a termelőszövetkezeti paraszt­ság képviselteti magát. A munkások százalékaránya 19, az értelmiségé és az alkalma­zottaké összesen 24 százalék- fis vannak ilyen rubrikák is, hogy kisiparos (2 százalék), egyéb — vagyis háztartásbeli nő, nyugdíjas dolgozó — 13 százalék, mert valamennyi ha­zánkban élő és hazáját, népét szerető dolgozóval akarják megvalósítani az új társadal­mi rendet. Azt mondtam „valamennyi­vel, hiszen 48 egyházi sze­mélyt, 22 egyéni parasztot is bevontuk a mozgalomba. Olya nökat, akikkel a részletkérdé­sekben mindennap és szünte­lenül vitázunk, de a nagy cél, a szocializmus felépítésében, ennék társadalmi szükségessé­gében egyetértenek és együtt is dolgoznak velünk a Nép­front-mozgalomban. Új' arcok Javasolták annak idején, hogy a községi, járási és vá­rosi bizottságokba minél több nőt és fiatalt válasszanak, ez- .zel is bővítsék azoknak a kö­rét, akik közvetlenül, a Nép­front-mozgalomban is segíte­nek a népi-nemzeti egység megvalósításában. A megyé­ben a nők aránya a bizottsá­gokban már eléri a 25 száza­lékot, a harminc éven aluli fiatalok 16 százalékban vesz­nek részt a Hazafias Népfront tevékenységében a különböző bizottságokon belül. Pécsett ez a helyzet még szembetűnőbb. A nagyváros adta lehetőségeken belül azt is figyelembe kellett venni, hogy kinek milyen más társa­dalmi és szervezeti megtoiza- tása van. Nem az volt a cél, hogy egyes dolgozók „funk­cióit” növeljük, hanem az, hogy minél nagy ob bszámban kapcsolódjanak be a mozga­lomba olyanok, akik eddig — valamilyen oknál fogva — tá­vol maradtak. Ez az „ok” sok­féle lehetett, legtöbbször csak az, hogy nem „fedeztük” fel őket, nem kértük fel a moz­galom támogatására, ők vi­szont „haEgattak”. Most csak a pécsi népfrontbizottságok­ban 457 dolgozó jutott „szó­hoz” a választások alkalmá­val, de újraválasztották azt a 365 aktivistát is, akik az el­múlt évékben a sok, önfelál- dozóan dolgozó bizottsági tag között is a legaktívabb volt, vagy más társadalmi elfog­laltsága nem akadályozza ab­ban, hogy a Népfrontban te­vékenykedjen. A Hazafias Népfront az utolsó választásokkal még job­ban a dolgozó tömegek társa­dalmi mozgalma lett. Hiszen a „hivatalos” bizottságokon kívül sok ezer önkéntes mun­kás tevékenykedik a külön­féle akcióbizottságokban, ame­lyek közül elég, ha kiemeljük a műszaki akcióbizottságnak a falvak szépítése érdekében végzett — több millió forint értékű — tervezői munkáját. A Hazafias Népfront III. or­szágos kongresszusán nem vé­letlenül jellemezték úgy a mozgalmat, hogy mennyiségi és minőségi változáson ment át. Alkalom és lehetőség Uj lendületet kapott a moz­galom és új aktivisták kezd­ték meg működésüket a bi­zottságokban. Alkalom és le­hetőség ezer s egy van a moz­galomban, hogy Ijpbiasomyít- sák, megfélelnek annak a bi­zalomnak, amellyel a lakos­ság a Népfrontba — képvise­lőjeként — küldte őket. Gáldonyi Béla 36 fok fölé ugrott a hőmérő higanyszála, de ez sem riasztotta vissza a szurkolókat, hogy a tűző nap mellett a meccs izgalmával is „befűtsék" magukat. Fiatal műszakiak tanácsa A Pécsi Porcelángyárban négy gépész, három vegyész s egy közgazdasági mérnök megalakította a fiatal műsza­kiak tanácsát. A porcelángyárban számos olyan műszaki feladat vár megoldásra, amely nem fért bele az idei műszaki intézke­dési tervbe. A fiatal műszaki­ak azt vették figyelembe, hogy hol van szükség segít­ségre, mit adhatnak plusz­ként a feladatok jobb és gyorsabb megoldásához. Prog­ramjukból érdemes idézni né­hányat: A műhelyek levegőjét szennyezi a körkemencék, alá- fuvatásánál keletkező füst Ezért elhatározták, hogy ter­vezetet készítenek egy füstéi­• • Ülést tartott az Országos Béketanács Hétfőn a Parlamentben ülést tartott az Országos Bé­ketanács. Részt vett a tanács­kozáson Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, s ott volt társadal­mi életünk sok más neves személyisége. Szakosíts Árpád, az Orszá­gos Béketanács elnöke meg­nyitójában hangsúlyozta, hogy a testület a magyar békemoz­galom eseményekben gazdag hónapjai után ült össze. Harmati Sándor, az Orszá­gos Béketanács alelnöke lé­pett ezután a mikrofonhoz, s megtartotta beszámolóját a le­szerelési hónapról és a ma­gyar békemozgalom soronkö- vetkező feladatairól. A beszámoló után eleven véleménycsere bontakozott ki. A felszólalók arról beszéltek, hogy békemozgalmunk ma már átfogja a társadalom min den rétegét, s lehetőséget ad a művészeknek, a toll meste­reinek, az új nemzedék ne­velőinek. a falvak népének, az egyházak vezetőinek, hogy együtt munkálkodjanak vala­mennyiük közös ügyéért, a békéért. A hozzászólásokra Harmati Sándor válaszolt, majd Sza­kosíts Árpád zárszavával vé­get ért a tanácskozás. szívó berendezés kivitelezésé­re, melyet gyáron belül a TMK-műhely elkészíthet. A tervezési munkákat már meg is kezdték. Az új csarnokban gondot okoz a hulladékanyag keve­rek gazdaságos, üzembiztos működtetése. Ügy látták, hogy egy automata berendezés el­készítésével a keverek tölté­sénél, leállásánál megakadá­lyozhatnák a többízben kelet­kező üzemzavart. Szeretnék kidolgozni a por­celán esztergál yozás módsze­reit, amellyel eddig csak kül­földi szakirodalomban talál­koztak. Ennek kikísérletezése, valamint megvalósítása meg­gyorsíthatná a termelést. Segíteni akarnak azoknak a dolgozóknak is, akik ősszel középiskolába mennek. Hat­hetes előkészítő tanfolyamot szerveztek, ahol a fontosabb tantárgyakból felkészítik dol­gozó társaikat. Ezek csak kiragadott pél­dák a megoldásra váró fela­datok közül, de szerves részei az üzem műszaki fejlesztésé­nek. Ugyanakkor a maguk szakmai és politikai tovább­képzésével, a programban sze­replő feladatok kidolgozásá­val pályáznak a kiváló ifjú. tecnikus, kiváló ifjú mérnök cím elnyerésére is. A Kossuth rajos utca délután 2 órakor. Ahogy az emberekkel be­szélgetek, folyton az jár az eszemben, hányféleképpen is láttam én már a drávafokia- kat? Töprengőnek. — Tél volt. Kint hullt a hó, bent a ta­nácsházán pedig arról folyt a vita: ki legyen a megnagyob­bodott tsz vezetőségében és mi legyen az új tsz neve. A régi tsz-tagok arcáról azt le­hetett leolvasni, hogy csak ezen töprengenek, az újaké­ról azt, hogy a jövőn gondol­kodnak. Azon, hogy is látják ezután. Mindent felégettek maguk mögött, az új évvel új életet is kezdtek. De milyen lesz ez az új élet? Vidámaknak. — A kastély nagytermében folyt a bor, harsogott a jókedv. Akárkit kérdeztem, csak a borítékot mutatta. A borítékokban ez­rek lapultak. Pénzeső hullt Drávátokon. Hatvan-hetven forintot fizettek munkaegysé­genként. Drávátok fogalom volt. Bánatosaknak. — A pénz­eső-csatornák lassan eldugul­tak. Kiderült: a gazdaság nem volt megalapozott. A kupecko- dásnak befellegzett, ebből nem lehet megélni. Saját állatállo­mány alig volt. Állatok nélkül pedig nem lehet osztani; Elkeseredetteknek. — A tsz egyre lejjebb csúszott. A ve­zetők is, a tagok is ludasak voltak ebben. Álig jutott va­Eldugult lami a tagoknak. És elkese­redtek. Felelőtleneknek. — A ku­koricát a kártevő rágta. A ta­gok meg csak nézték. Még a saját háztájijukat is. Amikor aztán tönkrement a háztáji kukorica, akkor újat kértek. A közöséből hasíthattak ki maguknak. A tagoknak lett kukoricájuk, de a közösnek alig. Odalett a babjuk, a szom széd községből hajtották át a birkákat, hogy a leltározás­nál meglegyen a létszám.. És láttám őket akkor is, amikor az államtól kaptak segítséget. Több mint egy­millió forintot azért, hogy fi­zetni tudjanak a tagoknak. Pénzt és új vezetőket kap­tak. Tavaly már példaként em­legették őket a megyében: olyan szépen elvetett terüle­tek, mint Drávátokon, kevés helyen vannak. Idén tavasz- szal is mindent elvetettek. És most már reménykedők. Egyik azt mondja: — Idén már csak 400 ezer forint állami támogatást ka­punk. A másik hozzáteszi: — Állami gazdasági norma szerint fizetünk. A C norma szerint, Most már jobb a ked­csatornák vük a tagoknak. Igaz, egy Ids zavart okozott, hogy nem kap­juk előlegként a 80 százalé­kot, csak hatvanat, de most már megértik az emberek ezt is. A hatvanat biztosnak ve­szik, a negyvenben sokan még nem bíznak. Attól félnek: év végén nem tudják kifizetni a visszamaradó negyvenet. Pe­dig, ha csak a határt látják, akkor is bízhatnak a negyven százalékban, talán még . töb­ben is. — Tizenegy mázsa búzának kellene lenni holdanként. — Ennyi a terv. Ha meglesz, akkor nagy dolog lesz. Ilyen még nem volt Drávátokon. Nem mondom, szépek a veté­sek ; ; s Imám a neveket. Leinte­nek, a név nem fontos. Min­denki azt mondaná, amit ők. Mindenki azt mondaná: most már reménykednek, hogy min­dig jobb lesz. — A vezetőink jók. Ha rá­juk hallgatunk, akkor nem já­runk rosszul. — Tudja milyen az elnö­künk? Határozott, de nem go­romba. Azt még senki sem hallotta kiabálni. Egyszer lát­tam, amikor az irodában egy elkeseredett taggal beszélge­tett. A tag az asztalt verte, kiabált. Az elnök nem kiabált vissza. Amikor végeztek, meg­kérdeztem: az elnök elvtárs nem volt mérges? Dehogynem — válaszolta. — Csak az el­nök sohasem lehet mérges. Legalábbis a tagok szemében nem. Ezt válaszolta a mi el­nökünk, az Andrási István. — Sárkány Pál, az agronó- musunk vörösdiplomás mér­nök. S mégis idejött hozzánk. A felesége innen jár be Sely- lyére a gimnáziumba taníta­ni. Itt vettünk nekik egy há­zat. — Nemrég el akarták csá­bítani innen a Palit. Jobb fi­zetést ígértek neki. De ő nem ment. Nagyon szorgalmas, lel­kiismeretes ember. Mindenütt ott van és mindenkihez van egy-egy jó szava. Reménykedők a drávafo- kiak. És most már rendesen dolgoznak is. Valamikor pénzeső hullt Drávátokon. Mesterséges eső. Hitel- és spekulánsfelhőkből. Ez az eső nem növelte a ter­mést, a kedvet is csak rövid távra, mert egyszer hirtelen eldugultak a csatornák, s a drávafokiak rájöttek: csak a tartós eső hozhat eredményt. Most ezt a tartós esőt várják és az új vezetőkkel együtt | ezért dolgoznak egyre na yobb lendülettel. Szalai Jáno* öt perccel késSb* készült képünk Pécsett a Hullámban. ' ’ -ki az árnyékban. Csak Boros Márton főcsapos locsol gatja szorgalmasan a Rózsa kerti asztalközöket. Crb János képriportja

Next

/
Oldalképek
Tartalom