Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-20 / 116. szám

HAJTS napló Lengyel zeneszerző Pécsett Ax elmúlt napokban ked­ves vendég tartózkodott váro­sunkban Zbigniew Wiszniews- kinek hívják, a varsói rádió hangjátékosztályának vezető­je. Neves lengyel zeneszerző. A Magyar Zeneművészek Szö­vetségének meghívására érke­zett hazánkba és első útja — kérésére — a mecsekalji vá­rosba vezetett. Szakállas, mindig mosolygó arcával hol a római kőtárban találkozhat­tunk, hol a néprajzi osztály kiállításán, vagy a Zeneművé­szeti Szakiskola tantermében, ahol a növendékek zongora- játékát hallgatta. Sokoldalú, érdekes ember­nek, igazi művésznek ismer­tük meg. Elmondotta, hogy elsősorban a rádió és a tele­vízió számára komponál. Kí­sérőzenét hang játékokhoz, ön­álló rádióoperákat Ebben a 1 műfajban legnagyobb sikert Neffru című rádióoperája aratta, mely Sorrentóban, egy nemzetközi versenyen az olasz rádió díját nyerte eL Készségesen felajánlotta, hogy magnetofonszalagon elküldi ezt a 34 perces művet Pécsre. Kérése csupán az volt, hogy a szalagon népzenét küldje­nek neki vissza. Mert szabad idejében szenvedélyes néprajz kutató, érdeklik a régiségek. Ezért töltött oly sok időt a pécsi múzeumban, a kőtár­ban, a néprajzi kiállításon. Elcsodálkoztunk, hogy mennyi mindent tud Pécsről, ismerte hatezeréves múltjának szám­talan eseményét és kifogyha­tatlan volt a kérdésekben. A városról szőlő helytörténeti könyvek címét jegyezgette, hogy odahaza, Varsóban, a könyvtár útján beszereztesse SZÍNHÁZ I iJícgi A MAGVA* RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1854. május 20-1, szerdal a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Falusi hétköznapok. — össze­állítás. Dalok Icerlngörltmusban. 18.00: Német nyelvű műsor: Ifjúsági műsor. — Zenés ösase­állitás. 1S.30: Zenéről aenére. — Közben smertetés az egészségügyi köny vekről. 18.00: Dél-dunántúli híradó. 18.15: Pécs hangversenytermeiből: Tillai Aurél kórusművel. 18.30: A szocialista együttélés gondjai. I. rész.-» a 18.45: bízó József csárdásokat énekel. 18.50: Beszámoló a nap sport­eseményeiről. 19.57: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. Közlemények A nyugdíjasok SZOT tűz el ő­utalványal már most beválthatók a TUZÉP-telepeken, függetlenül attól, hogy az utalványok érvé­nyessége későbbi Időre szól. (x) ár Áramszünet lesz nagyfeszültségű hálózat karbantartása miatt má­jul hó 10. és 20-án reggel 7—17 óráig: Keszü, Gyód, Regenye, Kö­kény», Kökény puszta és Szent­nél puszta községekben. Továbbá május 20., 21. és 22-én 7—17 óráig: Garé, Szava, Szőke, Szilvás, Bos- ta. Ssalánta, Eszterág puszta, Ka­talin puszta, Turony, Csamóta, Németi, Pogány és Szőkéd köz­ségekben. (x) A 12. ss. Autóközlekedési Vállalat azonnali belépés­sel felvesz autószerelő, la­katos, autófényező és má­zoló szakmunkásokat, va­lamint 2 év feletti gyakor­lattól rendelkező gépkocsivezetőket Jelentkezés: Pécs, Rét u. 43. SZÍNHÁZ: Nemzett Színház: Nebáneavtrág (este 7 órakor). Rátkal-bérlet. Tájszínház: Balett (délután 4 és és este lói * órakor)- Szombat­hely. HOZ» Park: ördög és a tízparancso­lat (4, tél 7 és 8 órakor, széles­vásznú). Petőd: Bakfis (fél i. Dél 7 és fél 8 órakor). Kossuth: Nyolc és fél (4. fél 7 és 9 órakor, szélesvásznú). Csak 18 éven felülieknek! Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, Lidice figyelmeztet, Halló Itt Tokió, Volt egyszer egy kis­malac. Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan. Építők Kultúrotthona: Kopaszok bandája (S és 7 órakor). Fekete Gyémánt (Gyárváros): Hóvihar (8 órakor). Rákóczi (Mecsekálja): Egy há­zasság hétköznapjai (7 órakor). Kossuth (Mohács): A leglassúbb vonat (6 és 8 órakor). Táncsics (Siklós): Már nem olyan Időket élünk (fél 8 órakor, szélesvásznú). Zrínyi (Szigetvár): A rendőrsé­gen történt (fél 9 órakor). őket Kicsit csalódott, mert abban reménykedett, hogy va­sárnap láthat az utcán színes népviseletbe öltözött asszo­nyokat, férfiakat. Helyette az új városrész modem épületeit mutatták meg neki, majd a város panorámájában gyö­nyörködött a Mecsekről. Azt mondta, hogy olyan ez a lát-» vány, mely Itáliára emlékez­teti őt. Többször járt ott, és más európai városokban is: világlátott ember. Ezzel a tág horizontú tekintettel nézte a mi városunkat, mely legjob­ban vonzotta az összes ma­gyarországi városok közül Sokat hallott már a pécsi balettről. Sajnos, nem sike­rült megnéznie előadásukat. De elmondta, hogy szívesen komponálna az együttes szá­mára balett-zenét, ha megfe­lelő librettót kap. Városunk zenei életébe hétfőn délután a szakiskola tantermeiben kóstolhatott bele. Különösen Bartók műveire volt kíváncs., mert Bartókot igen nagyra becsüli. A Hegedűversenyt és a Csodálatos mandarint, em­legette és véleménye az, hogy Bartók egy nagy zenei kor­szak lezárója. Este részt vett a Liszt-kórus próbáján, me­lyen Honegger Dávid király című oratóriumát próbálták. Jól esett megsimemi Wisz- niewski rokonszenves egyéni­ségét Szívesen ismerkednénk meg alkotásaival, melyek az új bécsi iskola stílusában, Schönberg, Webern, Alban Berg nyomdokain készültek: akár a rádió műsorában ope­rájával, akár a pécsi balett­együttes egyik soronkövetke- ző zeneszerzői eként Wiszniewski Harkány és Siklós megtekintése után visz- szautazott Budapestre, onnan Debrecenbe látogat. Antal Györgynek, pécsi vendéglátó­jának tanácsára talán sikerül megtekintenie útközben a pé­csi balett-együttes előadását vasárnap este — Szplnokon ... Kommunista szakemberképzés a főiskolán Nemrégiben tartottak a pé­csi felsőoktatási intézmények egy közös pártaktíva-értekez- letet, amelyen a vitaindítót Dómján Károly főiskolai párttitkár mondta el. A kom­munista szakemberképzés elvi és gyakorlati kérdéseiről, a főiskola néhány problémájá­ról számos érdekes gondola­tot hallottunk, amelyek kö­zül sok közérdeklődésre is számot tarthat. Milyen legyen a jövő szakembere f A kommunista szakembe­rek képzése nem egyszerűen valami tetszetős jelszó. Arra kell gondolnunk, hogy azok a szakemberek, akiket a je­len években képezünk ki, még 2000-ben is alkotó tag­jai lesznek a társadalomnak — valószínűleg már a kom­munista társadalomnak. Ká­dár elvtárs, a Budapesti Or­vostudományi Egyetemen tar­tott beszédében erre hivat­kozva Jelentette ki: „Nem va­lami rögeszme mondatja te­hát velünk azt, hogy kom­munista szakembereket kell nevelni, hanem az a szent meggyőződés, hogy ezt kíván­ja az ország, a nép érdeke.” Természetes, hogy mindez a jövő tanárainak képzésére is vonatkozák. Persze, nem lehet ma még részleteiben tudni, milyen feladatok elé kerülnek a mostani hallga­tók mondjuk húsz év múlva. Az azonban biztos, hogy ké­peseknek és készeknek kell lenniük a társadalmi követel­mények szellemében oktatni és nevelni, és fel kell tud­niuk dolgozni a fejlődő tudo­mány eredményeit. Nem köny- nyű tehát a feladat. A felső- oktatási reform is négy pont­ban így fogalmazza meg a fő­iskolai tanárképzés célját: olyan tanárokat kell képezni, akik marxista világnézetűek, s jól ismerik szaktárgyaik vi­Lakásgondok Madáréknál Megjöttek az utol­só vendégek is és velük a lakásínség. Különösen az odúla­kóknál. Az ácsok ugyan szorgalmasan kcrpácsoltak az odvas fákon egész télen át, késztettek is szép számú lakást, de jöt­tek a kertészek és irgalmatlanul lefűré­szelték a száraz galy- lyakat és velük az odúkat. Az állandó lakók, a verebek el­foglalták a legjobb helyeket, a cinkék kivonultak az erdő­be, « későnjövők- nek, a sarlós fecs­kéknek már alig jut hely. Az egyik ablak ci­rádái között kócpa- macs lóg, csalhatat­lan jele a verébfé­szeknek. Fölötte a párkányon szárnyát leeresztve ugrál bő- szitö csatakiáltásokat hallatva, a verébpa­pa. Az ablak másik oldalán dúl a néma küzdelem az össz­komfortos odúban. Hol egy szürke, hol egy fekete szárny vá­gódik Jet Végül is a Sarlós menekül, nyo­mában a verébma­ma. Visszatértekor szin­te hallom, mint di­csekszik a papának: ez a jöttment álru­hás nem is fecske,.ez az utálatos sivitozó, aki miatt nem lehet este pihenni, ez akar az én szomszédom lenni? Figyelted, hogy szédült ki, mi­kor beadtam neki egy balegyenest? Szegény madarak, nekik nincs lakáshi­vataluk, társadalmi szervük, mely a la- ■ káselosztást intézi, mégcsak pártatlan bíróságuk sincs, mint nekünk, boldog em­bereknek, S. G. Iá gnézeti nevelési lehetősé­geit; akik korszerű módon ké­pesek tárgyaikat oktatni, mert ismerik annak tudományosan igazolt tényeit, tételeit s ren­delkeznek gyakorlati tapasz­talatokkal is; akik pedagógiai ismereteiket tudatosan alkal­mazzák, mindig megtalálják a körülményekhez illő legcél­ravezetőbb módszereket, sőt új módszerek keresésére, ki­alakítására is képesek; és akik „magasfokú pedagógus- hivatástudattal, széleskörű, jól megalapozott általános műveltséggel rendelkeznek”, figyelemmel kísérik a társa­dalom körülöttük zajló jelen­ségeit, tevékenyen részt vesz­nek a kulturális életben, a munka szeretetére oktatják tanítványaikat is és magatar­tásukkal, emberi-erkölcsi mi- voltukkal is példát mutatnak. Nehézségek a fejlődésben a Duna jobb partján, illetve eredetileg két partján fekvő és a történelmünknek a ten­gelyében szereplő Budával szemben teljesen tehetetlen volt történetírásunk a leg­utóbbi időkig. 1959-ben, Győrffy György­nél olvassuk először helyesen a tétéit a „Tanulmányok a magyar állam eredetéről” cí­mű írásában: „Városunk neve kétségtelenül a régi magyar Buda személynévből keletke­zett. Történetileg ez azt je­lenti, hogy a X. században a mai Óbuda területén lakott egy Buda nevű tekintélye* személyiség-nemzetség vagy nagycsalád feje, akiről a tele­pülést elnevezték. Kurszán nemzetségnek — írja a továb­biakban — elkobzott területét Árpád fiai szállották meg. Nemcsak abból következtet­hetünk erre, hogy Árpádot már itt is temették el, hanem abból is, hogy Árpád fiának Üllőnek, Árpád unokáinak Tatnak és Taksonynak, to­vábbá az árpádokkal rokon Csanádnak a neve Pest me­gye sík területén fennmaradt helynevekben. Ez a körül­mény kronológiailag is érté­kesíthető, amennyiben vitat­hatatlanná teszi, hogy az Ár­pád-ház igen korán, bizonyára még Árpád életében megsze- rpve a területet”. Győrffy, mint látjuk a fen­tiekben teljesén világosnn lát. A Duna bal partján: puszta Személynév — ősi foglalás, teivel a személynév Tas, Tak­sony, Osanád, tWő, teftát az ősi szállásfoglaló Tas, Tak­sony, Csanád, Üllő. Ugyanígy a jobb parton: puszta személynév — ősi fog­lalás. Mivel a személynév Bu­da, az ősi szállásfoglaló Buda. Az eddigiekben nem is volna hiba, a további következteté­seiben azonban ő is elakad. Ugyanis itt egy eddig áthidal­hatatlan nehézség támad, és­pedig az, hogy ő is, miként Anonymus óta minden törté­netírónk — tudja, hogy Bu­dán Árpád az első foglaló t ez annál is inkább biztos, mert Árpád itt is temetkezett. Már pedig, mint a fentiekből láttuk, ha 6 volt az első fog­laló, puszta személynevével kellett birtokba vennie ezt a földet. Ennek a szállásföldnek neve azonban nem Árpád, ha­nem Buda. Ha az ellentmondások fel­oldására törekszünk, s gon­dolatainkat a továbbiakban is logikusan fűzzük, ezek utón csak két eset lehetséges. Az egyik szerint Árpád azonos Budával. Ez esetben fel kell téteteznűnk, hogy az „Árpád" nem puszta személy­név s éppen ezért honfoglaló vezérünk * nem is vehette e névvel birtokba a tájat. Mint ahogy sehal az országban nem is vett birtokba e névvel szál­lásföldet. Az „Árpád” ezek szerint valamilyen más, kép­zett neve honfoglalónknak. Ezzel szemben azt te fél keál tételeznünk, hogy Árpád puszta személynév* .Buda”, • ezért ffJefHc történelműnk haj­nala óta e névvel e tájai A tétel világos: ha egy igazság igaz odafelé, annak igaznak kell lennie visszafelé is. Ha igaz az, hogy a t&rk népek névadó gyakorlata sze­rint az első foglaló puszta személynevét kapja a szállás­föld, úgy igaznak kell lennie annak is, hogy az első fogla­lása szállásföld nevéből még századok múlva is visszakö­vetkeztethetünk a szállásfog­laló puszta személynevére. Vagy talán fogadjuk el a másik lehetőséget' — mélyet úgy látszik történészeink, ha nem is expressds verbis, de hallgatólagosan elfogadtak —, hogy Árpád ugyan a régiség­ben birtokba vehette „Árpád” pusztai személynévvel e tájat, de • e foglaló és ősi hagyomá­nyok szerint birtokló név az első századok küzdelmeiben valahogy elenyészett s aztán jött egy bizonyos Buda nevű tekintélyes személyiség, nem­zetség vagy nagycsaládfő <— aki a mai Óbuda területén la­kott a X. században — s az­után róla nevezték A a tele­pülést Ez Miylt jatentane, hogy amíg a Duna Jobb partján az történi eddig a bal porton Taksony, Tas, Üllő, Csanád és szerte az országban Jutás, Koppány. Falsz, Veszprém, Bogyiszűó, Gyécse, Gyula, Soll Tétény, Aba, Pata, Té­véi, Doboka, Csák, seb, stb, kik mindegyike lényegesen Id­mtat Árpád, a fenti törvények értelmeiben az egyszer puszta személynevével birtokba vett földet a mai napig is nevével védi. Egyedül és kizárólag Árpád nem vette személyne­vével birtokba szállásföldjeit vagy ha birtokba vette, hagyta és elnézte, mint például Bu­dán, hogy talán még saját életiében, de mindenesetre igen korán, még a X. század­ban — szokás és hagyomány ellenesen — egy másik nagy­családfő telepedjék meg szál­lásföldjén s azt a maga ne­vére keresztelje?! Tovább menve, az az Árpád család, mely őse halála után még mintegy 400 évig a tel­jes hatalom birtokában élt, s mély ezen idő alatt történel­münk adatai szerint szaka­datlanul birtokolta is e földet s mely épp azért, mert őse ide te temetkezett, megbecsü­lése, sőt zarándokűásai köz­pontjába helyezte azt, az ős sírja fölé építette Fehéregy­házát, hogy a pogányság le­törése után is, keresztény mi­liőben te biztosíthassa a nagy ős tiszteletét, ess az Árpád- család mindezt az elkereeste- lést tűrte és bevette?! Nem abszurdum ez? De igen! Nem marad rak aműt «* első tehetőség: Árpádom Buda. Ha a tanárképzés jelenlegi helyzetét, eredményeit a ko­rábbi évekhez hasonlítjuk, az eredmények jónak látszanak. Nem is az a baj, hogy fejlő­dés nincs, hanem az, hogy az igényekhez, szükségletekhez képest nem eléggé gyors. A fejlődés meggyorsításá­nak pedig van néhány objek­tív akadálya, vagy ha nem is akadálya, mindenesetre nehe- zítője. A kommunista világnézet kialakítása elsősorban az ér­telmi nevelés feladatai közé tartozik, ezért van igen nagy jelentősége az oktatott anya­gon és az, oktatási folyama­ton keresztül történő nevelő­munkának. A reform részle­tes kimunkálását nagyjából elvégezték, mintegy 70 tárgy­ból készültek el a programok, többé-kevésbé kielégítően, s széles vitafórumokon igyekez­tek minél alaposabbá tenni a munkát. De azzal, hogy a re­form során korszerűsítették a tananyagot, még nem lehet megelégedni. A világnézeti nevelést átfogóbbá, s ugyan­akkor mélyebbé kell tenni. Itt felmerül egy sereg módszer­tani kérdés — azaz módszer­tani kérdésekkel összefüggő nehézség. A hallgatók túlter­heltsége az egyik, amelyet még mindig nem sikerűit ki­küszöbölni. Feltétlenül sokat jelent a két-szakos képzésre való áttérés, bár a helyzet úgy sem lesz könnyű. Komoly nehézséget jelent a tárgyi, személyi feltételek gya­kori hiánya. Hiába emelke­dett az oktatószemélyzet ab­szolút száma, ha a feladatok növekedése miatt az egy főre eső teher nem csökkent. Igen fontos kérdés a tudományos munka, a tudományos foko­zatok megszegésének a kér­dése is. E téren a pécsi fő­iskola rosszabb helyzetben van más főiskoláknál, ame­lyet részben szintén a sok te­her magyaráz. A helyzet azon­ban javulóban van, s ha még egy ideig szükség is van az oktatók legnagyobb erőfeszí­tésedre, ez végleges fékje nem lehet a fejlődésnek. A főis­kola új kollégiuma, az új szárnyépület, az épülő üveg­ház, a sok új felszerelés mind azt bizonyítják, hogy ha a roppant gyorsasággal növekvő igényeket nem is tudja elérni a tárgyi feltételek javulása azért nagyon sokat enyhült a helyzet a régebbi időkhöz vi­szonyítva. Sunk mai déktalanul meg kell valósító^ niuk a szakmai és ideológiai egységet. E cél eléréséhez felhasznál­ják a főiskolán a legkülönbö­zőbb eszközöket: a marxiz­mus—leninizmus esti egyete­met, a szakmai-ideológiai vi­tákat, az aktuális politikai kérdésekről rendezett vitákat, stb. Az oktatók egésze álta­lában alkalmas a kommunista szakemberképzés nehéz fel­adatának ellátására, szakmai és ideológiai fejlődésük jó irányban halad. De a tapasz­talatok azt mutatják,- hogy a világnézeti képzettség és a politikai tájékozottság nem tükröződik még eléggé a hall­gatókkal való mindennapos foglalkozásban, a helytelen nézetek eloszlatásában. Ennek megjavítására meg­vannak már az elképzelések, ánódszerek, mint például a hallgatók fejlődésének igé­nyes, reális lemérése a tan­széki viták során, a KISZ- szervezet sokkal alaposabb, meggondoltabb támogatása, több törődés a hallgatók tan­termeken kívüli életével stb. Helytelen, s éppen ezért meg­szüntetendő az oktatók köré­ben a hallgatók olyanféle ke­zelése, hogy egyes rossz irá­nyú ideológiai, erkölcsi meg­nyilvánulásaikat mint „gyere­kes csínytevést”, „komolvta- lanságot” stb.-t kezelik. Más oktatók pedig csupán a hall­gatók tanulmányi eredményei iránt érdeklődnek, s a róluk alkotott képet ennek alapján alakítják ki. Sokan o,nem poHtlxtílnaktf és ideológiai egy*ég A kommunista szakember­képzésnek nagyon lényeges feltétele a megfelelő tárgyi és személyi ellátottság, még lé­nyegesebbek az új, korszerű tantervek, amelyekből kima­radtak az elavult vagy nél­külözhető részek, — de mind­ezek mégis csak egyik felté­telt jelentik. A másik feltétel az oktatók értelmi, érzelmi és akarati hozzállása a célok megvalósításához. A kommu­nista szakemberképzés sike­res megvalósítása az oktatók­tól magasszínvonalú ideoló­giai meggyőződést és tudomá­nyos képzettségük állandó to­vábbfejlesztését követeli. Vagyis: a tanároknak as ofc- tató-oevriőna inkában A KISZ Bizottság nemrég végzett egy felmérést a főis­kolai hallgatók között, amely­nek eredménye nyilvánvalóan nem adhat teljesen hű képet, mégis érdekes. Legkisebb cso­portja a hallgatóknak, akik cinikusak, teljesen bizalmat­lanok, vagy akár bizonyos fokig szembenállók. Jellemző viszont egy válasz: „Sok «Jván politikai probléma van, *ami tisztázatlan, de itt sohasem lesz bátorságom megkérdezni” — ez a főiskolán folyó mar­xizmus—leninizmus oktatásra vonatkozik. Lehet, hogy en­nek a véleménynek az a fő oka, hogy az illető hallgató elsősorban a saját kételyeitől, a benne megoldatlanul ka­vargó gondolatoktól fél, de tagadhatatlan, hogy megfe­lelő szellem, közhangulat föl­tétlenül eloszlatná ezt a félel­met. Látható, hogy nem for­dítanak még mindig elég fi­gyelmet a jellemzőbb és gya­koribb helytelen nézetek tisz­tázására, mert a nacionaliz­mus például még elég sok fő­iskolásnál kísért Nem a több­ség, de semmiesetre sem el­hanyagolható kisebbség azok­nak a hallgatóknak a tábora, akik nyugodtan kijelentik, „politikával nem foglalko­zom”, s úgy érzik, ez kielé­gítő válasz lehet. Nem szük­séges magyarázni, milyen ta­nárai lesznek a Jövőnek azok, akik politikával „nem foglal­koznak”. Ugyanígy hiba van a hivatásérzet körül is, az életcélját sok hallgató egy­általán nem tudja meghatá­rozni, sőt olyan is akad, aki szerint ez magánügy, s ehhez senkinek semmi köze. Tennivaló tehát — mint a néhány példából Is kiderül — bőven akad. A főiskolán azon­ban és a pécsi egyetemeken Is — dolgoznak az elvek gya­korlati átültetésén, a mind jobb módszerek megkeresé­sén, a fejlődés ütemének meg­gyorsításán. DUNÁNTÚLI napló A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János út 11. Telefon: 15-32, 15-33; t .■ 17 óra után: 50-11. Belpolitikái rovat: 31-33. Kiadja: • Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi út BL Telefon: ♦ 15-32, 15-33, 50-00, PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs, Munkácsy Mihály u. 10. sz. Felelős vezető: Melles Rezső. Terjeszti a Magyar Posta. Befizethető a helyi posta hivataloké náJ és kézbesítőknél. Ill 1 hónapra ÖL— £8* Bármin: SVA, i

Next

/
Oldalképek
Tartalom