Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-12 / 85. szám
E gy rendőr elvezette a Jdsfrftszemű lányt. A főhadnagy behivatta a folyosón várakozókat. Zavartan ültek le, lopva egymásra néztek. A rendőrtiszt kis ideig iratait tanulmányozta. aztán végigjáratta tekintetét rajuk. Kínos csönd feszül a kincstári szagú, rideg helyiségben. Valósággal megkönnyebbültek, amikor a főhadnagy- megszólalt: — Önöket azért kérettem ide egyszerire, mert valamennyien ugyanabban az ügyben érdekeltek. Azok ott előtte megmozdultak, mocorogtak üitükben. Várták a folytatást. — Külön-külön több ízben kihallgattam már önöket, de szükségesnek tartottam, hogy mindannyian összejöjjünk és tisztázzunk valamit. Idegesen megfeszültek. Mindent elmondtak már, azt hitték, az ügy lezárult. És most?! Ellenszenvesen, úgy tetszett: jelentőségteljesen zizegtek a papírlapok, ahogy a rendőr belelapozott aktáiba. Hangsúly nélkül, száraz hivatalossággal olvasta: „Kis Agnes 15 éves kiskorú — apja neve Kis Lajos, anyja neve Vad Emftia — üzLetsaerűen űzőt titkos kéjelgés bűntettét követte eL Tettenéréskor Stainer Armand hatvanegy éves fogtalkozásnélköH, volt textilnagykereskedővel találták együtt. Nevezett az ifjúság ellen megrontásnál elkövetett bűntett tettese”. Ezt mind tudjuk »ár — gondolták: feszengve. — De mit akarsz még? Most lángra lobbant a száraz bong, perzselt, égetett _ _ 4 — A vén szaftár megkapja méltó büntetését, börtönbe kerül. De hol van az a bíróság. amely a maguk számára kiszabja a büntetést, amit meeéndemeitefc?t — Bebizonyítom, hogy bűnösen MeKSeefci Üljenek vissza a helyükre • Az asszony rae^tóstrtfe aa étel*, ügy találja. sótlan. Megsózza, beteszi a lábost a sütőbe. Kész. Körülnéz. Az asztal rendben,, rajt a teríték. Két személyre. Itt már nincs semmi dolga. Leveti a kötényét Az ajtóból visszafordul. Gyűlölettel jártetja körbe tekintetét. Börtön. Itt élte le tizenhét évét. Főzött, mosogatott, nagymosást csináfrt Rs volt, és semmi más, úgy érzi. Most kitöri Vége. Átmegy a szobába, aa ajtót gondos* beteszi, hogy kizárja a komyhasaagot. A levetet már előbb megírta, ott van az asztalon, odatámasztva a virágvázához. A szoba közepén két bőrönd várja. Megáll mellettük. Igazán vége?... Most bogy a pere elérkezett, nem tud hinni benne, pedig ő akarta, hogy ez a pere elérkezzék. összeszorítja szájét pilláját lehunyja. Erőszakkal kitépi magát a percből. Nemi Meg kell tennie! Gondosan bezárja az ajtót maga után. A lépcsőháziban Mertesnével találkozik. — Elutazik? Nem » emhtette! Csák nincs valami baj? — Nincs, nincs... — mondja. — Stetek, nem akarok lekésni. Nehezek a bőröndök. Minden nehéz, * Ágnes megnyalja piros száját Mcrtt aonyisam apjára néz. Apu mosolyog, — Enatel még, Kismacska? Bólint — Nem árt meg? — A, dehogy! — Kérek még két tewBáwaHt — Nagy vagy. Apó! — és esőköfcat dob csücsörítve. Amíg eszik, apja ügy néa. mint egy szerelmes. — Most aztán gyerünk* —* mondja a cukrászda előtt — Anyu nem tudja elképzelni, hová tettünk. A mozinak régen vége van, már biztosan aggódik értünk.>. Kismacska betakarói, jól kitépnek. Így szoktak járni mindig, ha ketten vannak. Nyurga kamasz- lábaival léptet tud tartani apjával. Ügy mennek, martba boldog madarat vinnének vállukon. O tthon becsengeted. Bent hafflgatáa. — Ügy látszik, megharagudott amiért elmaradtunk. Látod? — mondja kis szemrehányással az apa. Kinyitja * ajtót saját kulcsával üres lakás. — Talán elsétált élénk a meeá fölé fe td- kerültük egymást — véM Ágnes. — Lehet..: Valahogy olyan terese most ee a Itafcás. Nem tudja máért, csak éra, hogy valamiképpen más, mint egyéb napokon szokott lenni a napnak ebben az órájában. Töpreng. És egyszerre rájön, mi a szokatlan. A rend! Túlságos rend konyhában, szobában, sem egy edény a tűzhelyen, sem egy odadobott ruhadarab valamelyik széken vagy az ágy végén. Nem érezni az esték életét benne. Idegen... Kimegy a konyhába, bejön a szobába, nézelődik. Észreveszi a levelet Gyorsan feltépi, olvassa. Arca megsápad, szája eifehéredjfc. A kislány megijed. — Mi az, Apu?* Szó nélkül odanyújtja. „Kimegyek;.. nem élhetek így tovább... A rabszolgátok voltam ... Nem volt más az etetem, csak főztem, mostam rátok.,. Nekem is Jogom van élni!...” — Szörnyű? Apjára néz, aki fahangoci hajtogatja fejét ingatva, mintha ez lenne a fontos. — Addig ment dl, míg moziban voltunk: Amíg moziban voltunk, addig hagyott itt bennünket!... Félelem vinnyog a szavakba« — Apuuu, mi tesz velünk? S mint siralmas visszhang kérderi viasza az apa: — Mi lesz véltünk? * Szó:da tanár úr a naplót néni; A II. B. osztály rettegve vár. A tanár szinte kéjesen merül el a névsor tanulmányozáséba, látszik az areán: élvezi a lányok drukkját. — Kis Ágnes! A lány kimegy a dobogóhoz, odaadja a füzetét A tanár nézi. Aztán megfordítja Ezt néhányszor megismétli. Emelt hangion, idétlenül szeltemeskedik: — Kérem! Akar így nézem, akar úgy („akár” helyett mindig „akar’-t mond, ezért a diákok között Vakar a csúfneve), sehogy sem találom a házifeladatot... Néhány stréber erőltetettem nevet, a többiek ellenségesen hallgatnak. — Miért nem írta meg? Ágnes nem felel. — Azt kérdem: miért nem írta meg? ... A lány lehajtja fejét, nem szól. — Feleljen, ha a nevelője kérdezi! Semmi válasz. — Hát ez hallatlan! — csap a naplóra Szólnia tanár úr. Kopaszodni kezdő ostoba feje nehéz bábocszműre válik dühében. Rikácsol: — Két egyszerű százalékszámítás volt feladva, art sem csinálta meg. Kis! Ráadásul még pimaszul viselkedik! Miért nem beszél?! Felel'jen! Követelem! Agnes hallgat. Bujdaköl benne a bánat. A szomorúságát mondja d ennék a fekete, értetten embernek? Majd megszakad a Értve. Árulja d a fájdalmát?.!. Panaszolja el, hogy Anyu két napja otthagyta őket, a ő képtelen most leckékkel foglalkozni? ... Lehetetten! Inkább meghalni! A tanár kiabál: — Még mindig bonokul hallgat? Ezt a szemtelenséget! Ezt ,a... — hápog. — Nem találok szavakat, kérem! Fölháborrfcó' Föl-há^bo-rí-tó!... De ráfizet kérem, art garantálom. Beírom, természetes dolog, beírom a naplóba tiszteletien magatartásáért! Ezért rovot kap! Elmehet, ^ Buwűi a napok. Sánták ái keservesek, VASVÁRI LÁSZLÓt * értés a fejét csóvárja. — Annus, Annus! Elég a baja annak a szegény gyereknek, és te így nekimész! Hogyan tehettél ilyent? Az asszony fölfújja magát: — Te csak ne szólj bele! A lányomat én nevetem. Nekem az az első. És különben is: mi közöm a más gyerekéhez?! Nagyon elégedett önmagával. Fogalma sincs arról, milyen önzó, sötét és kegyelten. * Fecskék, jércék, másodikos gimnazista lányok. Csivibelve, zsdvajogva özönlenek tó az iskolakapun. Csoportokba szélednek, egymásba karolnak, a kamaszlányok utánozha- tatlanul könnyű lépteivel viszik farkaséhes gyomrukat hazafelé, lihegnek, s szinte libegnek, mintha nem is a járdán járnának, hanem fölötte, a levegőben. A szemközti ház tövében áll az asszony. Szemét kinézi, de Ágnest nem látja közöttük. A többiek már messze járnak, amikor tójön a kapu alól. Komoran, üres arccal mereven maga elé szegezett tekintettel lépked, mint egy alvajáró. — Ági!... A lány megáH. Szeme kivitágoso«^ egy pillanatra, de csak egy pitfematra, aztán megint szigorú lesz. Az asszony megremeg. — Ágükám!.«. — Átöleli, magához szorítja. — Kislányom! Drága kiesi lányom... — könnyezik. Ágnes nem öteűS vissza, pedig szeretné, mennyire szeretné. Lehetetten. — Hogy vagy, drágám? Csakhogy láthatlak! Nem vagy beteg? — Nem. Ennyi a válasz, nem több. Az asszony teljesen összezavarodik. Annyi mindenfélét kérdezne, mondana, de ezután a rideg, «zársz „nem” után? KI TETTE? A két ísrrtber támolyog közöttük. Sebük nem gyógyul az idővel, inkább egyre mélyül, romlik. Lassan, komor bizonyossággal jelentkeznék a szepszis tünetei. Az apa az üzemi étkezdében ebédel, Ágnes fizet élő. Amikor hazaimenmek a gyárból, gimnáziumból, minden percüket egymással töltik. Fáj szívük a másikért, mindketten sajnálják egymást, ezért egyre nehezebben viséKk el a folytonos együttléteti Mennek a napok. Egyszer az apa meglesi asz asszonyt. Hívja vissza, könyörög. Hiába. Ezen már nem tehet segíteni —■ mondja az asszony. Nem bírja d bánata súlyát, megroskad. Inni kezd. Mennek a napok. Ágnes egyre többet marad egyedül. A magános esték végtelenek. Néha lemegy Mertes Jolihoz a földszint kettőbe vagy fölhívja magához, de ez a barátkozás nem pótolja, ami elveszett. Az iskola? Nem érdekli. Elszakadt a többiektől, már nem érti őket, min tudnak mindig nevetni, s a lányok is elidegenedtek tőle. Más világban élnek. Egyedül van. Az étet süketen kong körülötte, mint hatalmas, súlyos rézzel borított sötét csarnok, amiben nem tud eligazodóá. Eökferfnt kettő, Mertesák. Az ember újságot olvas a konyhában, várja a vacsorát, amivel szokás szerint megkésett a felesége. Az a tűzhelynél kapkokxük, mérgesen tologatja a lábosokat. — Persze, nem készülök d, ha mindent magamnak kell csinálnom! Nekem senki sem segít... Joli, a technikumi dMk odabent a szobában öltözködik, az esti mozira készül Kopogás, betoppan Ágnes. — Csókolom, Mertes néni. Joü elkészült már? Az asszony egy Mdg nem válaszol, tess- vesz, sátán morcosán visszakórde« ~ Miért? «- Együtt megyünk moziba Ügy beszéltük meg, bejövök érte. — Mindjárt készen lesnek, mehdönk* — kiált Joli a saóbából. — Sehova sem mész! — mondja erélyesen Mertesné. A lánya kiszakad a konyhába. — De mama! Az előbb még... — Az az előbb volt! Nem tudtam, hogy együtt akartok menni.., A lányok nem jutnak saóhcE, Mertes is feliögyeL — Ági a barátnőm, miért ne mehetnék vele? — méltatlankodik Joli. — Csak volt a barátnőd! Mától kezdve nem az! — mondja fellebbezhetetien nyomatékkai az anyja. — Olyan személyekkel nem barátkozol, akiket éjszaka a kapuban ölelgetnek! Ágnes hedotohalványva válik, aMg kepe» kimyögni: — Mertes néni. kérem, hogyan tetszik ilyent mondani?... —- Ne tagad, látott a házmesternél — De hiszen az a fiú esak apát segített hazatámogatná A* asszony, mint pöfeteggomba bűzös, mérgező porát szórja a szemébe a szavakat: *—• Szép kis támogatás lehetett! Mikor apád bement, nem beszélgettél vele utána ia? Ki tudhassa, még mi minden történt? Ismerjük az flyen hazatámogatásotkat. Nem engedem hogy elrántsd a lányomat! Ágnes tódüBodt szemmel, iszonyodva né: a dühös, medúzáiéjű asszonyra, egész teste restet a szégyentől. Csak suttogásra kepes úgy elgyongúk. — EHdfeériefc egy darabig. Mórt hazamét»? — Nem... — Aztán csönd után: —• Otthon nem főzünk... Az anya, aki másvalakire főz, elvörösödik. Megérzi a vádat, amit nem mondott ki a lánya. És felelni rá, védekezni, nem tud. Nincs semmi, ami mentené. Szégyene lárvamosolyt préséi az arcára. — Nézd, mit hoztam néked ebben a csomagban, inddáner, nyolc darab. Emlékszem ám, hogy mennyire szereted. Nesze, vedd el!... Ágnes nem nyúl érte. Él-hal a« humánéiért, megenoé, de ezek, pontosan ezek nem kellenek neki. — Már nem szeretem — mondja és nyel egyet Az anya ismeri a szdsását, már Ids korában is azonnal lehetett tudni, mikor hazudott, mert nagyot nyelt. utána, ítélet. Ez a visszautasítás: ítélet.;; Fellebbezés kegyelemért: — Kislányom, majd ha nagyobb leszel, mindent megértesz! Ágnes keresztülnéz rajta. Az asszony égy érzi magát, mintha üvegből volna. Rettenetes es a meztelenség a lánya előtt. — Anyu. én már most értek mindent. — Ne légy kegyetlen! — Ne haragudj, Anyu, mennem ke®. Később nem adnak ebédet a vendéglőben, — mondja, de nem arra felé tant Siet, üldözötten siet, hogy mielőbb hazaérjen és sírva elordítsa magát a fájdalomtól, amit nem akart megmutatni a? anyjának. Rohamában nem veszi észre Szofda tanár urat, aki szembejön vele. Az fölháborodva utiánasaál: —• Kis! Áffjcn meg Hiába, Ágnes most se lát se fraffi. X tanár előveszi noteszát. Kis Ágnes neve mellé vastag felkiáltójelet ír. — A kisasszony nem köszön a tanárának!? Adja a sértődöttet?! No, majd meglátjuk az évvégi osztályzáskor! Természetes dolog, meglátjuk... Hát igen, ezek a mai fiatalok!... — Amíg továbbsétál, mélységes megelégedettséggel érzi át, hogy ő, Szokta tanár úr. a matematikai, fizikai és kémiai tudományok oktatója, mennyivel fölöttébb álló, tökéletesebb, mennyire teteőbbrendű lény. Az anya tehetetlenül áll, néz Ágnes után. míg elnyeli az utcatorkolati Aztán mély sóhajjal ő is elindul. Bemegy a csemegekeres- kedésbe, főtt tarját kér. Gondosan ügyel, hogy zsírosabb részt adjanak, mert Zoltán a kövéret szereti. * Ernő jóképű fiú. Egy maszek viBanyszere- iőnél segéd, jól kere6. Remekül öltözködik. Belül üres, mint a futball-labda, aminek rajongója. Mérkőzés nem múlhat ei nélküle, szenvedélyesen, eltorzult arccal üvölti végig a kilencven perceket. Leginkább akkor elégedett, ha csapata lerúgdossa az ellenfél játékosait. Különben is kedves fiú. A lányoknak legalábbis ez a véleményük. Sok lány mondta már neki. Szereti a lányokat, sokat foglalkozik velük, váltogatja őket. Sportból csinálja. Ehhez jobb. ha egyedül jár, nem is tartozik egy galerihez sem. Két lény között néha Kopaszt szedi föl, a harmincöt- éves, nőtlen női szabó segédet, ő a haverja. Estéltként zenés helyekre járnak. Itt figyel föl Ágnesre, aki apját őrzi. — Nézd csak Kopasiz, milyen jó kta pipi*... — Aááá, éretlen ez még, zöldbéka! — fintorog az agglegény. Ernőt nem érdekű mit mond, egész este i kislányt figyeli. Az apa egymásután issza ; konyakot, elkészül. Visszarogy a székre, mikor indulni akarnak, Ágnes nem tudjt megtartani. Ernő készségesen odalépi — Bocsánat, segíthetek?..« A lány lángol szégyenében. Ernő Jó IPS, — Kérem, semmiség, ez bárkivel előfordulhat ... Együtt támogatják a teljesen elázott apét hazáig. * Mennek lassan a napok, vánszorognák a hetek, vonszolódnak a hónapok. Ágnes velük, vénül a madár már sohasem száll a vállára. Egyszer azt hiszi, mégis. Apja iszik. Az ital nem olcsó. Viszi a pénzt és Ágnesnek már nem jut étteremre, a népbüíében ebédel, néha csak egy szendvicset. Apjáért egyre többször kell elmenni esténként, mert tehetetlenre issza magáti Ilyenkor Ernővel találkozik. Ernő ért a lányokhoz. Tudja, hogy Ágnessel finoman kell bánni, a lány érzékeny, ha rámenősen kezdi, megriasztja Kár terme, jó kis pipa ... Szerényen üldögél hát az asztalok mellett, türelmesen hallgatja az apa részeg, mániákusan ismétlődő panaszát: — Uram, nem hiszi efc akkor ment el, amikor moziban voltunk!... Amíg moziban voltunk, azalatt szökött meg!... Ágnessel igen tapintatosan bárók Ernő, résztvevőén beszél véle, kedves, figyelmes hozzá. A kislánynak Jólesik, hogy valaki törődik vele. Egyre többször gondol a fiúra. Ö még nem tudja, de az már látja, hogy boldog, ha vele együtt lehet Ernő ért a lányokhoz. Cukrászda, séták, Ágnes elbódul, már nincs mása, csak a fi! Alig várja az estéket, hogv találkozhasson vele. Vele!... Egyszer, hosz- szú kószálás után betelepszenek egy vendéglőbe. «— Kérek két dzstefise*. — A hölgy számára, csak búsftó fialt hozhatok — mondja a kiéltarcú pincér. Sajnálom, kérem, de a rendelet ugyebár,.. Ernő ismén a dörgést, odacsúsztat egy fiáért Meghajlás. — Hálásan kfiesfindm. rtfe^fezQk kreitv elássam, mát lehet csinálü^^M- Cinkosan hunyorít, s egy pere múlva hozza a lóét rövidet. — Tessék parancsolni, minőségi málna! — vigyorog. A harmadik rundó tatán még jobban, mert ismét kap egy tízest. Ernő megdicséri: — Maga rendes tag, öregen», Ágnesnek mindene zsong a szokatlan áreséstől, igy még nem érezte magát sohasem, csak art nem érti, miért nehezen bírják el a lábai? Otthon üres a lakás, az apa valamelyik kocsmában iszik. Ketten vannak. Ernő tapasztalt fiú. Félóra múlvn Ágnes részegetij dacosan, kétségbeesetten odaadja magát neki. * Amrtsakkárty» a Fekete-tenger mríKőh „Drága, egyetlen kislányom! Csókollak szívem minden szerete tével. Itt vagyunk Várnában, minden nagyon gyönyörű, a tenger csodálatos. Sokait fürdük, napozunk. Csak az a kér, hogy te nem lehetsz itt vélünk. Rengeteged gondolunk Rád, sokszor emlegetünk. Milliószar puszil Anyu és Zoltán bácsi,’3 * I tal Egyre több ftel. Olyan Jő, amikor szétsavárog a testben a szesz! Könnyűség, könnyű minden. Semmire sem keS gondolni. A dolgot: olyanok, mintha nem ilyenek volnának. Mintha minden más tame, nem ilyen undok, szomorú. Jó nem tudni semmiről, Anyuról, Apuról, a matek-bukásról, Broarói, semmiről. Semmiről!..« * Csak a pénz. Az a bed a pénz! Kevés, Apu alig ad valamit, fizetését élőre clissza a gebinesnéL Nem lehet éteset inni, pedig Ágnes már kívánja, sóvárog utána. A Semmi ellen, ami körülveszi, kellene a szesz semmije. Hiába, nincs pénz. Lődörög a forróságtól ragadós utcákon, kócosain, piszkos ruhában, Ki kellene mosni. Minek?..; KI ad pénzt? Senki... De Steáner Armand ad. Este látja meg a parkban, pádon, egyedül. Szakértő szeme van Stainer Ar- mandnak. Gyakorlata is van, Móra múlva fönt koccintanak a garzoniakéiban. Milyen szép lakás! Ilyen is van?... fis ez a likőr! Ég mindene tőle, szédül. A rekamié jó puha. Hogy milyen jó puha ez a rekamié?!.*. <— Még egy pohárral? — Nem bánom. De jó* Mit akar? Vigye a kezét! Vén piszkos, vigye a kezét! — Zsibbad. — Nem, nem iszom többet! Különben jöhet még! Már jő... Most jó... — Let..vetkőztet? Juhuhu... azt hiszi, vén piszkos, tudom... — idétlenül nevet, mint egy megrepedt harang. — De tudom ám!... Elhiszi? Tu...dóm! Bánomisén! Hajnali háremkor fölrázzák. — Kislányom! El ke® menni. Keserű oyáta íélrefShiít szájából áliára kenődik. — Hagyjon! — Nem lehet. Ef kefl «enni, mielőtt a házmesterek felkelnek. Legyein jé kislány! Menni kell. A hajnali utcán még a tegnap szennye unatkozik. Kietlen, ronda a város. Ágnes alig lát duzzadtaéjú szemévéi. Mintha megvertek volna, agyonfáradtan vonszolja magát lakásuk félé. Apja ruhástól fekszik flSükeresrtben az ágyon, horkol. A gyönge korareggeli világosságban piszkos, sárgásszürke minden a szobában. Az apa arca is. Lerogy egy székbe, rákönyököl a* asztalra. Nincs benne más, esak a semmi. Maga elé teszi a százforintost, amit az öregtől kapott az éjjel. Unottan nézi, aztán lassú mozdulatokkal széjjeltépi. A darabok szertehullanak a szennyes szőnyegen. Váratlanul feláll, odamegy az anyja képéhez. Vad grimaszba torzul az area — Te vagy az anyu?... — Kitikkadt szájába nyálat gyűjt nehezen, a2tán a képre köpi. «S? — Még mindig art állítják, hogy nem felelősek? Azt merik mondani?!?^ Nem válaszolt senki. Hallgattak és lehajtották fejüket, a bér nősök. í
