Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-04 / 28. szám

f SM4- FEBRUAR 4. niAná Beremenden nem félnek a babtól Wem tudom, mit szólnának a falusi asszonyok, ha agyár­igazgatók megtagadnák a gom bostű gyártását azzal, hogy az „nem kifizető”. Ilyen „nem kifizető” dolog a babtermelés is! — mondják sok termelőszövetkezetben. — Nem egy Baranya megyei szö­vetkezeti gazdaság vezetői ez­zel utasítják el a babterme- lési szerződés aláírását. Mivel a bab általában köztes nö­vény, a termeltető szervek Is köz­tesbabot kérnek a tsz-ektől, azt szeretnék, ba a nagy kukoricatáblák egy részén bab Is teremne a sorok kö­zött, hiszen valakinek ezt a növényt Is meg kell ter­melni. A tsz-ek meg arra hivatkoz­nak, hogy munkaigényes, sok erőt felemészt a kapálása. Az­tán szóba hozzák, hogy árt a kukoricának, „elveszi tőle a talajt”. Sőt, több igen jó szö­vetkezetben sem írták még alá a babtermelési szerző­dést, így a bólyi, a pellérdi, a szentlőrinci és a mohácsi UJ Barázda Tsz-ben. A beremendl Dózsa Terme­lőszövetkezetben mégis úgy vélik, hogy a tervgazdálko­dásban nincsen „nem kifize­tő” cikk, s a babot is meg kell termelni. Ezért 190 má­zsás szerződést írtak alá. Tú­rós Sándort, a szövetkezet főmezőgazdászát megkérdez­tük, hogyan termelik meg a 190 mázsa babot? — Hatszáz hold köztesbabot vetünk. Méghozzá olyankép­pen, hogy minden hold kukoricára há­rom kilogramm vetőmagot adunk ki a tagoknak, akik elvetik, megkapálják, és le­szedik. Ebből csak tizenöt kiló babot kérünk vissza, a többi az övéké marad. Ez összefügg a kukoricaterme­lési módszerünkkel. Ná­lunk ugyanis úgy premizál- 1 juk a kukorica termelését, 1 hogy minden mázsa termés után 58 forintot fizetünk ki a tagnak. így érdeke, hogy a neki ki­osztott kukoricaföldön minél nagyobb * legyen a termésát­lag. Lehetőséget adunk arra is, hogy az általa művelt ku­koricaföld termésének 30%-át megvásárolja a tsz-től. Az el­múlt évben az egész tagság élt ezzel a jogával, s az 58 forin­tokból összegyűlt pénzen ki is tudta fizetni a termés 30 szá­zalékát. — A két érdek így össze­kapcsolódik. Ha ugyanis a kukoricasorok között kapál­nak, egyúttal megkapálják a köztesbabot is. Ez a többlet- munka meghozza az eredmé­nyét bab formájában. Még az elmúlt rossz babtermelési év­ben is általában 30—40 kilogramm bab ma­radt meg a tagoknál min­den katasztrális hold kuko­ricaföldről, leszámítva a tsz-nek visszaadott 15 kilót. i De akadt, aki ennél Is töb­bet vitt haza. A beremendi Dózsa Tsz-ben úgy vélik, hogy a köztesbab nem árt a ku­koricának, hiszen a kukori­ca mélyebb gyökerű nö­vény, azonkívül átlagos csa­padékmennyiség esetében mindkét növény részére ele­gendő viz van a talajban. Sőt, nemcsak köztesként vet­nek babot, hanem 21 holdon tiszta vetésű babot is termel­nek. Közéje sávosan kukori­cát vetnek, hogy biztosítsák a babnak szükséges félárnyé­kot. Számításuk szerint a 21 holdnyi tisztavetésű babból, valamint a köztes után hol­danként járó 15 kilóból át tudják adni a központi áru­alapnak a szerződésben vál­lalt 190 mázsát. Ezzel a szer­vezéssel tehát a „nem kifize­tő” növényt is meg tudják termelni. Földessy Dénes Mecseki fekete márvánnyal díszítik a megújuló budai várat Az országban egyedül a mecseki Kantaváron bányász­nak feketemárványt. Évente 10 000 tonnát szállítottak Bu­dapestre és Miskolcra, ahol zúzaléknak dolgozták fel. Apró kavicsa ugyanis kivá­lóan alkalmas mintás ce­mentlapok előállítására, belső burkolat készítésére. 1964-ben már 12 000 tonna lesz a bánya évi termelése. Az idén először szobrászati célra is szállítanak fekete­márványt Kantavárról. A szép, fekete mészkövet a bu­dai vár restaurálásánál kíván­jál? felhasználni díszítőanyag­ként. A budapesti kőfaragó és szobrászati vállalat 300 tonnát kért 1964-ben erre a célra. Az első szállítmányt már a kora tavasszal útnak indítják. Az új rendelés az eddigitől eltérő bányaműve­lést kíván meg. Kisebb dara­bok helyett asztal nagyságú tömbben kell vagonba rakni a követ, amelyet aztán a mű­vészek, kőfaragó mesterek ala­kítanak a kívánt formára. A vár felújításához használt márványt füstös lőporos eljá­rással robbantják le. Ennek kisebb a zúzóhatása, mint az egyébként alkalmazott paxité. Kantaváron az eddig vég­zett kutatások szerint négy holdnyi területen mintegy fél­millió tonna feketemárvány rejtőzik. Tekintettel a növek­vő igényekre, a Baranya me­gyei Építőipari Egyesülés el­készíti a kantavári bánya táv­lati fejlesztési tervét, korsze­rűbb művelési technológiát dolgoz ki. A babaszobának berendezett sarokban németül társalognak a kis óvodások. Kozmács Ottóné, az óvónéni folyton kérdezget és a gyerekek németül válaszolnak. Naponta két órán keresztül gyakorolják a német nyelvet a Nevelők Házában működő német óvodá­ban. A nagycsoportban huszonhármán vannak. — Szokolai felv. — cd biisójárás eredete. A hét végén kerül sor a hagyományos busójárásra, ez­úttal Mohácsi Farsang cím­mel, más sokac vagy népi jel­legű rendezvényekkel egybe­kötve. A nagyobb arányúvá, szélesebb körűvé terebélye­sedő busójárásról illik egyet- mást tudná legalább a bara­nyaiaknak, akiknek gazdag népi hagyományai között is előkelő helyet foglal él a mo­hácsi busó-hagyomány. A Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályán Mándoki László válaszolt kérdéseinkre. _ A közhit a törökök ki­űzésével hozza kapcsolatba a busójárást. Mi ebben a igazság? I SMÉT SZABOLCSFALURÓL Egy hété sincs, hogy nyilvá­nosan megbíráltuk a szabölcs- falusi KISZ-életre, de álta­lában az egész községre jel­lemző komoly hiányosságokat, melyek hovatovább tíz eszten­deje bomlasztják, keserítik a munkás-paraszt összetételű la­kosság életkörülményeit. Egy hete sincs, hogy közvélemény elé bocsátottuk a községi párt alapszervezet, a nőtanács, il­letve a népfrontbizottság vezetőinek már-már minden­ről lemondó szándékát, amitől csupán a határtalan ügyszere­tetük tartja vissza őket. A cikk után Mindenképpen az, hiszen fá­radozásaikért nem járt és ma sem jár semmiféle pénzbeni, természetbeni honorálás. Egyi­kük a bányában, másikuk az iskolában, az óvodában végzi elsődleges feladatát, amit munkaidő után cserélnek fel kevés eredménnyel, sok ku­darccal kísért közmunkával. Nem csoda nát, ha felzúdul­nak, reklamálnak, amikor hosszú évek óta ígéretekkel, vagy ami még ennél is rosz- szabb, közömbösséggel találják szembe magukat, mindazon fórumuk előtt, ahol hivatásbe­li kötelesség a közügyek inté­zése állandó szem előtt tar­tása. Beszéltünk fáradtságról, fá­sultságról is, és nevén nevez­tük, hogy ez elsősorban a nyugdíjas állományú pártve­zetőségi tagokra jellemző. El­mondtuk azt is, hogy ebben a községben csak kínnal, verí­tékkel lehet összehozni egy- egy nőtanácsi, vagy népfront- bizottsági aktíva ülést, és szóltunk arról is, hogy a köz­ség nagyszámú fiatalsága meg- >sztottan éli a maga rende- 'etlen, szervezetlen életét. :'gy része a KISZ- ben, más- észe az ifjúsági klubnak el­nevezett, — ki túrija ki által reze*=tt —, egyesületben kere­si és találja meg túlságosan is „spontán” elfoglaltságát. És mi történt egy héttel a cikkünk megjelenése után? A nőtanács régebbi programja alapján ebben a községben is „váratlanul” létrehozták a nőklubot, és sikeresen meg­szervezték a téli kézimunka tanfolyamot is. Nem kevesebb, mint ötvennégy asszony jelent meg az alakuló közgyűlésen, ahol régen tapasztalt élénkség­gel, aktivitással beszélték meg a soron következő tennivaló­kat. Néhány nappal ezelőtt meg­jelent a községben az I. ke­rületi tanács v. b. elnöke, hogy személyesen is meggyőződjék a kultúrház állagáról, s ha nem is ígért azonnali segítsé­get, de késedelem nélkül ki­küldte a tanács két megbízott­ját, akik minden bizonnyal fel is mérték a javításra, he­lyesbítésre érett problémákat. Továbbá megjelentek a városi KISZ-bizottság képviselői, hogy szemtől szembe is meg­győződjenek a helybeli KISZ- szervezet, pontosabban a sza- bolcsfalusi fiatalságot oly sok­szor kompromittáló esemé­nyek kétságbevonhatóságáról, hitelességéről. És a községi alapszervezet „fásult öregjei”? Meglepő frisseséggel, szen­vedéllyel vették át egymástól a szót, hogy tovább ostoroz­zák, vagy éppen védelmükbe vegyék a fiatalok dolgait, cse­lekményeit Mit mondott Vass László? — A legnagyobb hiba az, hogy a fiatalság semmibe ve­szi az idősebbeket: — előbb mi, aztán megint mi, s csak ezután jöhetnek számításba az idősebbek■ — így megy ez ná­lunk ... A mérleg másik oldala Börzsei Mihály nyugdíjas, a községi népfrontbizottság el­nöke meg így vélekedett: — Meg kell érteni a fiata­lokat Türelmetlenebb tettek, ambíciók hevítik őket, hát könnyebben ki is siklanak né­ha-néha. Ha csak a helytelent vesszük észre rajtuk és azon nyargalunk, az további dacot, konokságot szül. Az újság is ezt tette, amikor csak a hibái­kat szerkesztette ki. Újabb elmarasztaló vélemé­nyek, újabb ellenérvek válto­gatják egymást, és lassanként teljes valóságában kibontakoz nak a KISZ-élet helybeli eré­nyei, fogyatékosságai. Mert igaz ugyan, hogy szerény mér­cével elénk tálaltak néhány olyán „jó cselekményt”, amit több jóindulattal mint meg­győződéssel ,a KISZ-vezetőség javára írhatunk, de mik ezek? jfalán az, hogy december 28-án KISZ-gyűlést tartottak, ahol az „Ifjúság a szocializ­musért” értékelését megbe­szélték? Till Jenő KISZ-titKár, elmondta, hogy 1961-től azért tettek egy és mást. Végeztek társadalmi munkát, szerveztek politikai oktatást, szellemi ve­télkedőt és egyebeket. Konkré­tan mégsem mondta el, hogy milyen eredménnyel, milyen hatással volt ez a fiatalokra. Mert a mérleg másik oldalán egyre jobban túlsúlyba kerül­tek a negatív példák, és ezek is három év alatt gyűltek ösz- sze. Cifra dolgok Hiszen azt is a KISZ-titkár mondta el, hogy az ifjúsági klub, amelyet évekkel előbb hívtak életre, inkább a „rossz emlékek klubja” mint az ifjú­ságé. Ma már valójában nincs is beleszólása a KISZ-nek, mindabba, ami ott megy. Pe­dig nagyon cifra dolgok tör­ténnek ott manapság, és em­ber legyen a talpán, aki je­lenleg elvállalná a vezetését. Mint Durányi Miklós is, akit ki tudja hányadiknak nevez­tek ki klubvezetőnek, s akit egy ízben brutálisan helyben is hagytak a „türelmetlen am­bíciójú fiatalok”. A „vétke” az volt, hogy csak néhány év óta falubeli, s ez megint csak igazolja a feltevést, hogy a „gyüttmenteknek” még keve­sebb babér terem ebben a községben, mint a tősgyökeres helyi „prófétáknak”. Erősítik a KlSZ vezetőségét Tehát egyfelől „politikai ne­velés”, „szellemi vetélkedők”, másfelől zűrzavar és „fizikai vetélkedők” bomlasztják az if­júság szervezett rendjét, jó hírnevét. Ezt látta meg igen helyesen a városi KISZ-bizottság két kiküldött képviselője is, akik a helyzetnek megfelelő ko­molysággal, határozottsággal kívánnak véget vetni az áldat­lan állapotodnak. A jó úgy ér­dekében haladéktalanul hozzá­látnak a községi KlSZ-szerve- zet megerősítéséhez, ami egy­szerűen abból áll, hogy első­sorban a vezetőséget egészítik ki az arra rátermett, politikai­lag megfelelően képzett fiata­lokkal. Ennek érdekében a vá­rosi KISZ-bizottság huzamo­sabb időre patronálást is vál­lalt, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy megbízott­juk mindaddig segítségére lesz a községi KISZ-szervezetnek, amíg azok megtalálják, és meg is választják a vezetőség­be legjobban beleülő fiatalo­kat. Egy hiányossága mégicsak volt ennek a különben igen eredményes összejövetelnek. Nagyon hiányzott belőle a széntröszt megbízott képvise­lője, aki ha nem is döntött volna mindjárt a kultúrház hovatartozósága ügyében, de legalább fontolóra vette volna a szabolcsfalusi problémák e legnagyobbikát Mert Sza- bolcsfalu 4000 lakossának több mint 75 százaléka mégiscsak bányász, s ez a tény a szén­tröszt részéről komoly meg­fontolást igényel. V. Gy. — Igen, a közhit szerint a busónak öltözött sokacok űzték ki Mohácsról a törököket. E hiedelem alaptalanságát egyet­len ténnyel be lehet bizonyíta­ni: 1687-ben még nem laktak délszlávok Mohácson... Egyéb­ként valamennyi helyen, ahol elhomályosult eredetű farsangi alakoskodások hagyománya él, találkozhatunk hasonló, utóla­gos magyarázó mondáv. 1, rendszerint törökök vagy ta­tárok kikergetése formáiábrm. De mondom, ez abból adódik, hogy a szokás eredeti jelen­tése, tartalma már elhomályo­sult. — Honnan ered akkor ez a mohácsi szokás? ■— Először is tisztázzuk: nemcsak mohácsi szokás. S maga a busójárás, a maszkos alakoskodások régi időkbe visszanyúló szokáskörébe tar­tozik. Primitív, tengerentúli népeknél is nagyon sok péLda van hasonlóra. A busójárás­nak is leglényegesebb elemei gonoszűző és termékenység­varázsló jellegűek, s több ku­tató véleménye szerint avatási rítusok is fellelhetők benne. A régi idők néoei a felnőtt- sorba lépő ifjakat maszkos szertartások közepette avatták a törzs teljesjogú tagjává. Ennek nyomait persze már csak egészen halványan talál­hatjuk meg a busójárásban, de a busók ujjhúzással történő erőpróbája erre utal. A fiatal­nak vélt álarcosokat az erő­sebbek próbára teszik, közép­ső Ujjúkat összeakasztják, s így akarják kimozdítani egy­mást nyugalmi helyzetükből. S ha az erősebbnek homár sikerül elbánnia a fiatallal, azt mondja: eridj, fiatal vagy te még busónak! Ami azt is jelenti. hogy a szertartáson nem vehet részt. Ez a momen­tum például kifejezetten ri­tuális jellegű. — Ilyen messzire nyúlnak tehát vissza a busójárás gyökerei is. De hogyan ke­rült Mohácsra ez a szokás és hogyan honosodott ott meg? — Ennek a farsangi masz­kos szokásnak nagy részét a sokacok már valószínűleg eb­ben a formában hozták ma­gukkal. Erre utal a délszláv nyelvterületen megtalálható sok rokonszokás. Baranyában egyébként mindenütt megvolt a sokac-településeken. 1845- ben a farsangi famaszkok ál­talánosak voltak a baranyai délszlávöknél. Még a Bács me­gyei Hercegszántóról is van­nak fényképek az első világ­háború idejéböL Az eddigi kutatások alapján végül is az a vélemény szűrődött le, hogy a szokás maga délszláv, a maszkok pedig alpesi (német) eredetűek. Ez nem közvetlen vagy a baranyai németekkel való érintkezésből származik, hanem az itteni maszkok a stájer, isztriai-kasitáv, a Ptuj- kúrapéká és a Mura-közi masa kokkal egyetemben egy naey, összefüggő területet képeznek. E kérdésben a busójárás első kutatóját, Emyei Józsefet az tévesztette meg, hogy a busó­járást mohácsi specialitásnak tekintette. — Ezek szerint tehát nem az...? — De ma már csakugyan az! Ma már csak Mohácson él ez a hagyomány, s hogy így van. annak számos oka akad. Például az, hogy a mohácsi sokacság a városi környezet­ben gyorsan polgárosult. Más­részt mint zárt egységben élő, legnagyobb sokac település, sok dolgot jobban megőrzött, mint a szétszórtan megtelepe­dett, magyarokkal-németekkel jobban keveredett sokacok. S még egy fontos oka van an­nak, hogy a mohácsi busójárás ma is él: az első világháború óta kisebb-nagyobb mérték­ben szervezett karnevállá ala­kult át. Többek közt persze ez is Mohács városi jellegéből adódik. Ez a szervezettség tartotta életben ezt az érde­kes hagyományt. Még 1905- ben egy megfigyelő csupán egy-két famaszkos busót lá­tott a mohácsi karneválon. Később, mikor Horváth KrZ- mér városi aljegyző bevezette a busók díjazását, akkor erő­sen fellendült a busó-hagyo­mány ápolása. További len­dületet az ötvenes években vett, amikor a filmezés meg­kezdődött. Ekkor vált világhí­rűvé. Most már becsületbeid ügyünk is e hagyomány to­vábbfejlesztése. Az a törek­vése az idei busójárás szerve­zésének. hogy az eseménysoro- zatra több neves tánc- és művészeti együttest hívtak meg, arra mutat, hogy a Mo­hácsi Farsangot országos, ''é- sőbb esetleg nemzetközi dél­szláv fesztivállá akarják fej­leszteni. Ennek vannak reális alapjai, sőt, előzményei, pél­dái is, gondoljunk pé’dáu1 a San Remo-i virágkorz >ra amely szintén helyi hagyo­mány, s ma már nemzetközi eseménynek számít. — Mint a Mohácsi Farsang egyik közreműködőjéből kérdezzük: milyen érdekes esemény lesz még a kar­neválon kívül? — Én egy előadást tartok busójárás szláv kapcsolat-iró filmvetítés kíséretében. Ré zt veszek azonkívül a Ma-zkok és álarcok, továbbá az Orszá­gos népi kerámiák című kiál lítások előkészületeiben. F utóbbiról azt érdemes megi­nteni. hogy Mohács mindig jelentős fazekas központ volt a fekete kerámia egyik leg­jelentősebb helye az ország­ban, s ma is itt él Horváth János, a népművészet mes tere. Ezért is lesz ez a kiá”*' tás különösen érdekes az él­ményre érkező idegenekre de magúiknak a mohácsiaknál iS. Hallama Erzsébet I 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom