Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-12 / 290. szám

DECEMBER 12 wapiA 3 Mi lesz a komlói Lenin tér sorsa ? Akik nemcsak reménykednek Ha a várost körülzáró dombtetőről nézi az ember, Komló szépnek látszik. Pasz­tellszínű, új házai kedves színfoltok és építészetileg is ügyesen illeszkednek környe­zetükbe. Nem így Komló fő­tere, a Lenin tér, amely csak három oldalról zárt, egyik része nyitottan tátong. Vala­mikor támfallal zárták el a kopár, kietlen részeket a látó szemek elől, most azonban a ,,spanyolfalat” is lebontották s a „klulisszákat” sem védi semmi. Bányászok, építők, a szocia­lista városért sok áldozatot hozó komlói polgárok jog­gal fordulnak az ugyanazon tér másik oldalán lévő tanács ház lakói felé: „Ugyan, miért nem lehetett már annyi év óta rendbetenni ezt a fő­teret, miért tátong csupa­szon, várost • csúfítva?” Egye­sek élesebben vetik fel a kérdést s tegyük hozzá, jog­gal: „Mi van, mi történt a „„ám-spanyolfal” mögött”? Akik valamit is értenek a beruházási dolgokhoz, azok pedig azt mondják: „Komló­nak két területi főépítésze van, Zöldy Emil és Virágh Pál személyében s e luxus dacára sem megy előbbre a főtér ügye”? ... TISZTA VIZET A POHÁRBA! Látszólag unalmas csak a felsorolás, mert később rend­kívül érdekes lesz: Komlón a beruházásokat a Szénbá­nyászati Tröszt, aztán az ÉM Lakásépítési Igazgatóság, majd a Komlói Beruházási Vállalat és később a Baranya megyei Tanács VB Tervosz­tálya irányította. Ugyanak­kor az Építésügyi Miniszté­rium megbízásából — másod­állásféleképpen — Zöldy Emil, a budapesti AÉTV (Általá­nos Épülettervező Vállalat) műteremvezetője lett az ötve­nes évek közepén Komló te- .Fület! főépítésze. Mint főépí­tésznek kötelessége volt a városépítés beruházásainak felülvizsgálata, esztétikai és városrendezési kérdések szak­mai felügyeletének ellátása, gyakorlása, magyarul mond­va, Zöldy Emil nélküí nem lehetett Komlón valamire való objektumot is felépíteni. Zöldy tervezett is — s meg kell jegyezni nem rosszul — az ő nevéhez fűződik töb­bek között a komlói Béke Szálló, a pártbizottság szék­háza, az 1200 fős legényszál­lás, a tröszt épületeinek ter­vezése. Amikor Komlón az ötvenes évek végén szóba került a Lenin tér (Fő tér) nyitott részének épületekkel való le­zárása, a területi főépítész több tervvel állott .elő. Elő­ször úgy gondolta, hogy leg­célszerűbb lenne irodaépü­lettel lezárni a nyitott részt, egyetlen hosszú tömbbel, de ezt elvetették, mert Komlón már amúgy is sok volt az iroda. Később üzletsorok, s felettük lakások építése mel­lett kardoskodott. Döntés nem született, mert el kellett ké­szíteni — az időközben meg­jelent rendelkezés alapján — a beruházási programot, amelyben pénzügyileg is meg kellett tervezni a Lenin tér nyitott részére építendő épü­letek költségeit. Egyeztetések, jóváhagyások után a prog­ram el is készült s 1961. IX. hó 8-án a Megyei Tanács Tervosztálya, mint beruházó tervezési megbízást küldött az ÉM Általános Épülettervező Vállalatnak. REGI NÉZET, MAKACS RAGASZKODÁS A 142—2/28. számú terve­zési megbízásban a beru­házó nyomatékosan felhívta a tervező figyelmét, hogy a beruházási programban sze­replő összegeket feltétlenül és pontosan tartsa be. Az ÁÉTV a tervek elkészí­tésével Zöldy Emilt bízta meg. A tervek Zöldy irányításával 387 ezer forint tervezési dí­jért (!) el is készültek, hogy aztán — enyhe szavakkal él­ve — ki lehessen dobni őket asz ablakon. Miért? ... Azért, a beiuházási pt ugrani szerint a kivitelezés összkölt­sége 14 millió 330 ezer forint lehetett volna, amivel szem­ben Zöldy Emil 21 milliós tervet produkált. A túllépés 7 millió forint volt. Zöldy Emil területi főépí­tész ugyanis — a komlói párt és tanácsi vezetők egybehang­zó véleménye szerint túlzott monumentalitásra törekedve — a Lenin tér nyitott szaka­szát két olyan óriási lakó­tömbbel kívánta volna lezár­ni, melynek földszintjén üz­letsorok lettek volna. Az üz­letsorok alatt óriási alagsor­rész, úgynevezett „tartalék­raktárak”, amire semmi szük­ség nem volt. A két lakóépü­let után egy áruház magaso­dott volna az égnek. Az üz­lethelyiségek alapterülete 920 négyzetméterrel lépte túl a megengedettet, a tartalékrak­tár 700 négyzetméter alapte­rületű lett volna. A PER MEGY, az Építkezés áll Az események ezután már gyorsabban peregtek. A me­gyei Tanács visszautasította a terveket, Zöldy Emil vi­szont makacsul ragaszkodott hozzájuk. A tanács kötbér­igényt jelentett be, a tervező tiltakozott. Majdnem sikerült még az OT-t is rávenni a túlzott költségek finanszírozá­sára, illetve engedélyezésére, — s ebben a komlói és a Ba­ranya megyei Tanács is hi­bás — a „csakhogy legyen már valami” elnéző indokai­val, de szerencsére az Orszá­gos Tervhivatal megtagadta az engedélyt. A beruházó pert indított, az ügy (373 240 sz. alatt) a Fővárosi Döntőbi­zottság elé került. Tárgyalás, tárgyalást követett Tanúk, vádlók és vádlottak „húztak” a főváros felé. A .Döntőbizott­ság szakértő meghallgatását és vizsgálatát rendelte el. Megállapítást nyert, hogy az alagsor építése teljesen ha­szontalan dolog lett volna, mert az FTI 1952-ben kiadott szakvéleménye szerint is, a talajvíz magasan áll. Hatal­mas összegek kellettek volna a szigetelésre, a különleges alapozásra, a víznyomás el­lensúlyozására és az egyéb­ként is túlméretezett objektu­mok kivitelezésére. A Fővárosi Döntőbizottság végül — többhónapos huza­vona után — elmarasztalta az ÁÉTI-t és kötelezte 188 ezer forint hibás átadási, kár­EGY O VERÁT LOS ASZ­SZONY téglával kiíámasztja az ajtót, a másik helyiségben fűtőnek, a kályha füstöl, s a füst erre keres utat magának a műhelyen át. A fűrész és gyalugépek sivító zajt csap­nak, a társalgás nem is megy másként, mint hogy egymás füléhez hajolunk. Itt gyárt­ják a „Balassagyarmat” nevű kombinált szekrényt, köz­kedvelt bútordarab, azt mond ják, elkapkodnák a pécsi bú­torüzletben még ha kétszer annyi lenne akkor is. Ebben az üzemrészben ugyan léc- kölegeket, széles deszka­tömböket látni csupán s a laikus ember elcsodálkozhat a látványon: hogyan lesz ebből fényes és sima tapin­tású, üveg-vitrines masszív kis szekrény? Pedig lesz. Évente kétezer, illetve jö­vőre kétezer hatszáz darab. Nem nagy üzem a Siklósi Fa­ipari Vállalat. Ha Pécsről jö­vünk, a járási székhely be­járatánál, a kerítésen túl, ala­csony épületek állanak, az ud­varon faanyag és parketta, prizmába emelve. Mindössze négy brigád dolgozik a tele­pen, a négy közül a gép­műhely: érdekel inkább, ame­lyiknek Kosztolányi Tibor a vezetője. Testes, szőke ba­juszé férfi, szemöldökén fe­héren ül meg a finom fűrész­por. Elmagyarázom neki, miért jöttem: van-e értelme annak, hogy brigádban dol­goznak? Hátha csak jelen­tések, számok, megcáfolha­tatlan tények jelzik a brigád létezését* * 7 Hiszen ha nincs brigád — dolgozni akkor is lehet, a munka nem több, sem kevesebb, — ennek ará­nyában a kereset is. És m * térítési és egyéb kötbér meg­fizetésére. Ugyanakkor a pé­csi Tervező Vállalatnak szak­értői díj címén 6600 forintot is megítélt. A szakértői vélemény utol­só bekezdésében a következő­ket olvashatjuk: „...A beru­házásnak lehetnek olyan nép- gazdasági és várospolitikai okai, amelyek indokolhatják az előirányzatot meghaladó költségek melletti megvalósí­tást ... Ezek vizsgálata és eldöntése messze meghaladja a szakértő feladatkörét” ... Nem haladia meg azonban a komlói dolgozók feladatkö­rét, akik — építészeti vita ide, vagy oda, — szeretnék már beépítetten látni a csúf térrészt, s szeretnék az ügy­ben vétkesek felelősségrevo- nását is. Zöldy Emilnek ez ügyben elfoglalt szerepe nyilvánvaló Nézetét, — a monumentális építmények emelését — töb­ben is képviselik még, holott nem arra van szükség, hogy palotákat emeljünk, hanem korszerű. ízléses s minél ke­vesebb költséget igénylő épü­leteket. Ami korábban még jó volt. az ma már túlhala­dott. népgazdaságunkra káros nézet, mert nem mindegy, mennyiért építünk. VÁRTUK AZ EM INTfiZKF.nESfiT Erre a baljóslatú ügyre a koronát az teszi fel, hogy 1962-ben új területi építészt neveztek ki Virágh Pál sze­mélyében. Igen ám, de Zöldy Emil mgebízását az ÉM nem vonta vissza, tehát az a fura helyzet állt elő, hogy jelenleg két területi főépítész is van, ami egyáltalán nem indokolt. Azt már elérték, hogy a kom­lói Lenin tér beépítésére új terv készült. Két pontház emelkedik majd a magasba és földszintes üzletsor is épül. Szép is, korszerű is lesz, még­sem kell hozzá plusz 7 millió. Virágh Pál keze azonban — érthető módon — a komlói ügyekben eléggé meg van kötve, s helyzete kényes is, Egyszerűen fogalmazva: két dudás egy csárdában nem fér el. Vajon az ÉM-nek nem elég a komlói Lenin tér 7 milliós túllépése, hogy fel­mentse beosztásából azt a te­rületi főépítészt, aki ilyen hi­bát vétett? Pedig a tám-spa- nyolfalat végképp le kellene bontani Komlón! SzSts István |7 züstösen csillog a fű, a ku­koricaszár. Csípős, hideg szél pirosítja az arcot, a lehe­let ködként jön a beszélő em­ber szájából. Zizeg, zörög a kukoricaszár. Bebagyulált asz- szonyok, feltúrt gallérú fér­fiak törik a kukoricát. Elhúzódott a kukoricatörés Szentdénesen. — Bárcsak így húzódott vol­na él mindenütt! — mondják az emberek — 320 hold kuko­rica nem gyerekjáték. És tud­ja. hogy mennyi az átlagunk? 36 mázsa csöves. Igaz, nem olyan jó, mint a tavalyi ter­més, de egy ilyen rossz esz­tendőben ez is szép. Havasi Antal, a növényter­mesztési brigád vezetője köz­beszól. — Nemeseik a termés az oka. Volt ötven hold magiken­derünk. Úgy volt, hogy ka­punk cséplőgépet, a mag ká- cséplésére. De nem kaptunk, ötven holdat kézzel csépel­tünk el. Két hétig csépelitek az asszonyok. Ronda munka volt. Dolgos, szorgalmas emberek laknak itt Szentdénesen. En­nek köszönhető, hogy kicsépel- tók a kendert is, hogy utolsót fordulnak a kukoricában is. Nem törődnek a hideggel sem. Csak mennek, mennek, még néhány kurta szóra is alig akarnak megállni. — Milyen lesz a jövedelemi — kérdem és a kérdésre fel­figyelnek. De nem válaszol­tak. Egy asszony mellettiem tör­te a kukoricát. Berliner ken­dő a fején, alig látszott ki az arca. A brigád vezető a nevét diktálta, Kanyi Istvánnénak hívják. Neki 220—230 munka­egysége lesz, de a család nyolc százzal számol. Hétszázat ter­veztek, de meglesz a nyolc- száz. — Negyven a garantált, de az elnökünk azt mondta: meg lesz az ötven. Ez még nem biztos, de megpróbálják kiszo­rítani. Tudja, nálunk is elég sok volt a kiesés a rossz idő­járás miatt. De azért remény­kedünk az ötvenben. — És a háztájiból mennyi jön? — Hát tartunk marhát is, disznókat is. Mit mondjak? Talán tizenötezer ... Tóka Béla sütés saokáía aló! előlátszott szőke haja. Komó­tosan, megfontoltan válaszolt I a kérdésire. _ 17 ddig 630 egységünk van. Hatszázat terveztünk, de meglesz a hétszáz is. Hogy mennyit kapunk, azt még nem tudom biztosan. A negy­ven forint az biztos, csak ab­ban a tíz forint pluszban még nem vagyunk biztosaik. Bár eddig még egyetlen, évben sem csalódtunk. Amit az elnök mondott, az mindig megvolt. Talán most is meglesz az öt­ven forint a prémiummal egvütt. Eddig nvolcvan mázsa kn kormát kantam többek kö­zött. Ebben benne van a ház­táji is. Mert nálunk nem mé­rik ki a háztájit: a közös át­lagot kapjuk. — A háztáji mennyit hoz a konyhára? — Jelenleg nem sokat. Csak két bikám van. Tehenem nincs is. Eladtam, mert tbc pozitív volt. Most már csak tbc negatívot veszek. Jól jön nekem is az az a kis ingyen korpa... Török Vincéné idősebb asz­szony Egyedül dolgozik a tsz- ben. Helyesebben csak dolgo­zott, mert most már a fia is bent van, traiktoros. — Én csak a növény-termesz tésben veszek részt. Nekem njnes sok munkaegységem. 140-et terveztem, de már 160 körül van. — És a fiának? — Neki négyszáz. A ket­tőnk keresetéből szépen meg­élünk. Basa Vince a lovak mellett állt Ott a helye. Kocsis. A nagy darab ember behúzta nyakát a feltúrt gallérba & szüntelenül emelgette a lábát — Sokat dolgozunk, de meg­éri. Mi hárman vagyunk a tsz-ben és nyolcszáz egységet terveztünk. Ennél több lesz. — Negyven forinttal szá- volva, ez tetemes összeg. — Negyven a garantált. De bfzunk az ötvenben. — igazí­tott ki. — És a háztáji? — Nevalgetek jószágot... A brigád vezető közbeszól. — Egy kis disznó, egy kis csira... — Hát ugye igyekszik az ember. Húszezer körül ad a háztáji is. — És mit csórnál ezzel a sok pénzzel? — Van annak helye. Hét­tagú a család. A szülőket is segíteni kell — A házát az idén tat áraz­tatta. — jegyzi meg Havasi. — Igen. Az harmáncezerbe került.. — Megnézheti az itteni há­zakat Mindet újjávarázsolták. _ Az biztos. Most arra is ** jut Én mondom, hogy most jobban élünk, mint amikor egyéniek voltunk. És tudja mit mondok én? — és felemeli a kezét. — Az ilyen aszályos évet egyénileg nem tudtuk volna így átvészelni. Most meg a negyven biztos, az ötvenben meg reményke­dünk ... Végh Nándorné felnéz, vé­gi gmér, aztán azt mondja: — Engem ne kérdezzen. íkl úgyis csak jót tudok mondani. A jót meg minek mondja az ember? Azt úgyis látni lehet. Havasi, a brigádvezető ma­rad utoljára. — Mi is ketten dolgozunk. Tavaly harmincötezret kap­tunk a közösből, az idén negy­venezerre számítunk. Nyolc­száz munkaegységünk lesa, Keményen kell ám ezért dol­gozni. Este kilenckor még az irodában vagyunk, megbeszél­jük a másnapi munkát, reg­gel négykor pedig már elin­dulunk összeszedni az embe­reket. — És megéri? — Meg. A nap magsam jár már. A hideg enged. Olvadni kezel, biztatni kell a lovakat, hogy az arányló terméssel megra­kott kocsikkal átvágjanak a legöLőo vágott új csapáson. Bzalai János Közöljük T. megrendelőinkkel, hogy 1964 január 2—20-lg mind a pécsi, mind a szekszárdi telepen az áruk adás és -kiszállítás szünetel. Erre való tekintettel kérjük a szükséges mennyiségű áru- és anyagbeszerzésről már most szíveskedjenek gondoskodni. Baranya—Tolna megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat GÉPMUNKÁSOK bizonyos „kollektív szenem”?' Van-e ennek reál’, is, kézzel­fogható tanúsága? Hiszen ahol emberek dolgoznak egymás közelében, méghozzá félig- medd'ig szalagren dszerben — adva van a kollektív szel­lem. Nem igaz? Kosztolányi gyanakodva néz rám, először nem is szól egy szót sem, (a gépnél igazit va­lamit ...) de a művezető — Knopf Zoltán (előrelátó volt) magával hozta a brigádnap­lót, amelyet először április első napjaiban kelteztek, — vagyis a brigád alakulásának idején. — Nézze meg a vállalásokat — mondja. Megnézem. Pontokban rög­zített elhatározások, amelye­ket ez a tizennyolc ember kíván végrehajtani egyetlen esztendő leforgása alatt, ami­kor is megkapják a ,szocia­lista brigád” címet. Ha... Már mint hogy — ha telje­sítik... Ezeket a vállaláso­kat a szokásos jelzők tarkít­ják, amelyekről annyit olvas­tunk és hallottunk már ma­napság: „ ... Havi tervteljesi- tés — nem lesz selejt — mi­nőségjavítás — munkafegye­lem — munkamódszerátadás — tűz és balesetvédelem — társadalmimunka — politi­kai-szakmai képzés... stb.” Szépen hangzik. És mi valósul meg ebből? Például? — TERVTELJES ITÉS? — Április óta mindig száz — Baleset? — Veszélyes gépeink van­nak. Április óta nem volt baleset... — MinőségT — Műnk a-selejt nem volt. Vagyis: amit mi kiadtunk a kezünkből, minőségileg kifo­gástalan volt Az előfordul, hogy az anyagban — a fá­ban — természetes meghibá­sodás jelentkezik. Például, csomós az anyag, vagy vala­mi más ... Erről senki sem tehet. Ez igaz. — Munkafegyelem? — Nem egyéni, hanem bri­gád elszámolásra dolgozunk. Ha csak egy valaki is lazsál­na nálunk, a többinek a kere­sete is megsinylené. Kezdet­ben volt egy kis vita egy-két emberrel, de... — Kivel? — Nem lényeges. Ma már nincs fegyelmezetlenség ná­lunk ... — Tanulás? Ez is benne van a vállalásban. Heti egy alkalommal van politikai oktatás. Valameny- nyien résztveszünk. — Tehát... itt minden rendben van? Nem minden. A fenti párbeszéd a bri­gádvezető, a művezető és köztem zajlott le. Ezért is nem rögzítettem a neveket. •De most már Kosztolányi vá­zolja a szakmai oktatással kapcsolatos problémákat. A brigádban — vagyis a 18 fő közül — csak egynek. Szo- wtm Jápoanafc vaa szakmun­kás képzettsége: asztalos. A többi — gépmunkás. Igen ám, de olyan gépmunkások, akiknek zöme — legalább is a törzsgárda — tíz, tizenöt, húsz esztendeje dolgozik a faiparban, ennyi idő alatt meg ismerték ennek a szép ipar­ágnak jóllehet minden forté­lyát. De papír erről — nincs. És nem is a papír miatt pa­naszkodnak.. Alaposabb — korszerűbb! — ismereteket szeretnének megszerezni — érthető módon — a sza-ktan- folyamon, ami viszont, nincs. — Miért nincs? — kérdem a művezetőtől. — Személyi változások vol­tak a nyáron és a műszaki vezetőség még nem tudta nyélbeütni a tanfolyamok be­indítását. Pedig kellene ... Kosztolányi brigád vezető: — Itt van a Bagoly Józsi bácsi, aztán a Horváth Zoltán, Tésenyi Kálimán meg a .töb­biek ... Valamennyien jelent­keztünk a nyáron, de nem lett az ügyből semmi. Ha már ennyi évet lehúztunk a szak­mában, amit ráadásul szere­tünk is, akkor már megbo­csásson, de szívesein tanul­nánk tovább, hogy bizonyít­ványt is kapjunk. A személyi változások — amire Knopf művezető hi­vatkozik — valóban Indo­kolják a tanfolyam elmaradá­sát. De csak ideig-óráig. Az év végét járjuk, — idő akadt volna arra, hogy a szakmun kásvizsugát igénylő brigádta­gokat összetoborozzák egy tanfolyamra. Az üzemben vaa több kiváló mesterember, mű­vezető, technikus, akik leve­zetnék az órákat. És jelent­kező is akadna — legalább is Kosztolányi brigádjában. Az is igaz, hogy a szabadidőt sem lehet túlzsúfolná. Mun­kásakadémia, baleseti okta­tás, természettudományi elő­adás ... — vagyis meglehető­sen zsúfolt a program. De... — LEGFONTOSABB talán mégis csak a szakmai isme­ret ... — mondom Kosztolá­nyinak és bólinit rá. Igaz, az is előfordult, hogy — ezt a brigádnaplóból olvastam ki — egy filmvetítéssel kísért baleseti oktatás megkezdése előtt lezárták az üzem kapu­it: „toborozták” a hallgató­kat ... Rossznéven vette a brigád, előttük ne zárják le a bejáratot, nem futnak ők haza, nem kell attól félni. A részvétlenségtől tartott az üzem vezetősége — jóllehet valami igazságuk nekik is volt, hiszen a baleseti okta­tás ilyen üzemben, ahol na­gyon veszélyes gépekkel dol­goznak — roppant fontos. De a toborzásnak Van tísztelettel- jesebb módszere is. Áprilisban telik el egy év a brigád életében. Hogy a cí­met elnyerik-e — erre még Kosztolányi sem vesz mér­get. Ez a kis gépműhely! együttes mindenesetre jó úton halad: a fenti vállalá­sok mögött nagyon is felfed­hető a reális valóság, össze- kovácsolódott, jó kedélyű kol­lektíva ez és ha azt sajnál­ják, hogy egyik naigyon iden- fös ígéretüket — a szakmai * m-ábbképzésit — nem evako- ■ riv"'tiélk, abban semmikép­pen sem ők a ludasak ... Rab FereiDi i \ k r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom