Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-15 / 293. szám

f Tartalomból: Apr ily Lajos. Csorba Győző, Tokát* Gyula és Sik Mihály versei Galabárd» Zoltán és jorge Amado elbeszélése Képriport Fernandelről Kulturális riportok, tudűsíiások Móka István kiállítása fisz, hogy a fűzőid igy ölelke­zik a kékkel, a lila az okker­ral, mindez a levélnélküli őszi lombban. Vagyis elhi­szem, hogy ez: ilyen színek és ilyen vonjalak, ez az ősz, mert meg tudott győzni a fes­tő. S nemcsak hogy meggyő­zött, hanem a valóság új ol­dalára hívta fel a figyelmet. Ez a művészet feladata, s a különben nagyszerű ered­ménynek számító, sok „Elad­va” cédulácskán túl, ez Móka István kiállításának valódi eredménye. Egy most induló, fiatal művész számára pedig az egyetlen tanulság és útmu- ' tatás. . Haliam* Erzsébet ; több a szocialista országokkal határos államokban. A rádió- hálózat naponta 80 órán át 37 nyelven sugároz adásokat és ebből 56 órán át egyenesen a szocialista országok számára. A nem állami amerikai pro­pagandaszervek közé tartozik az úgynevezett Szabad Euró­pa Bizottság és annak rádió- hálózata. a Szabad Európa Rá­dió. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok szervezett meg egész sor nemzetközi antikommu- nista szervezetet. így például „A népek antibolsevista blokk­ját”, „Az ázsiai népek anti- kommunista ligáiét”, és „A kontinens védelmének ameri- kaközi konföderációját”. Mű­ködnek anti kommunista szer­vezetek kulturális, .vagy em­berbaráti szervekként is, így például az úgynevezett Erköl­csi újrafelfegyverzés Szerveze­te. amelynek feladata a hívők megdolgozása, „A kultúra sza­badságáért küzdő kongresz- szus”, amely az értelmiség kö­rében fejti ki antikommunista tevékenységét és még számos más intézmény és szervezet. A kommunizmus elleni ideológiai harcnak hatalmas módszertana és irodalma van. Az utóbbi időben különösen sok tanulmány jelenik meg Nyugaton erről a témáróL —r Meglrják, hogy fel kell ven­ni az ideológiai harcot a ve­szélyesen terjedő szocialista eszmékkel szemben. Ki akar­ják terjeszteni a békés egy­más mellett élés politikáját az ideológia területére is, mond­ván, hogy a békés egymás mellett élés csak akkor való­ságos, ha az ideológiák is bé­késen élnek egymás mellett. Megírják, hogy a kultúrcserét, turizmust, az érintkezést anti­kommunista, burzsoá propa­gandára kell felhasználni. Az elhunyt Kennedy elnökinek je­lenleg igazságagymíniszter- ként működő Robert nevű öccse mondotta egy olyan sze­mináriumon, amely a külföld­re utazó amerikai diákok úti programjának kidolgozásával foglalkozott: „Ha nem tudiiak Amerika mellett agitálni, ak­kor legjobb, ha itthon ma­radnak”. A békés egymás mellett élés politikáját tehát akkor fogjuk fel helyesen, ha lát­juk, hogy minél inkább ural­kodóvá válik ez a politika, an­nál inkább nő az ideológiai terület fontossága. Ahol nem a fegyverek érvelnek, ott nö­vekvő szerep jut az egyéb ér­veknek: a gazdaság és az ideo­lógia érveinek. Az ideológiá­ban tehát nemcsak nincs bé­kés egymás mellett élés, ha­nem most minden korábbinál nagyobb szerepet kap• az ideológiai hare. A burzsoázia csak esem-, pészúton tudja terjeszteni esz­méit és legfeljebb a szocialis­ta országok embereinek gon­dolkodásában még fellelhető burzsoá csökevényekne tud támaszkodni. Ezért is kell har­colnunk a népünk gondolko­dásában élő burzsoá maradvá­nyok ellen. A szocialista or­szágok eszméinek nem kelle­nek csempészutak, mert a marxizmus—leninizmus az egész nemzetközi proletariá­tus, minden ország összes el­nyomottjának, kizsákmány olt- jának ideológiája. Ha az im­perialisták félnek eredmé­nyeinktől, annál ékesebb bi­zonysága ez eszméink igazsá­gának. Társadalmi rendsze­rünk fölényben van, mert fö­lényben van az ideológiánk. A világban történt változások, a szocializmus hódító útja, a kapitalista országok és a gyar­matok tömegeinek öntudatra ébredése, forradalmasodása, a szocialista országok eredmé­nyei messzire viszik, határo­kat nem ismerve mindenhová eljuttatják a w mus—leni- mzmus i^cizoct^cit. v Amiben nincs békés egymás melleit élés Irtás DAR VASI ISTVÁN Az 1963-as esztendőt úgy könyvelhetjük1 el, mint a nem­zetközi feszültség bizonyos mértékű enyhülésének évét. Ez az enyhülés a korábbi évek feszültségeihez és súlyos vál­ságaihoz képest állott be, de semmi esetre sem hozta ma­gával a hidegháború teljes megszűnését, vagy a háború elkerülésének abszolút bizo­nyosságát. Mindamellett tény, hogy a nemzetközi élet évről évre világosabban bizonyítja a kommunista és munkáspár­tok 1957 és 1960-as moszkvai nyilatkozatának azt a megál­lapítását, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen többé. Vitathatatlan, hogy mindinkább valósággá válik & különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élésének a szocialista I országok által hirdetett ‘ és I folytatott lenini politikája. A J szocialista országok további fejlődése, szakadatlan erősö­dése, a béke és a leszerelés mellett felsorakozó korrhányok és népek gyarapodása előbb- utóbb magával hozza majd a békés egymás mellett élés politikájának teljes győzelmét. Ehhez természetesen hosszú harcra van szükség és e harcban elkerülhetetlenek lesz­nek a feszültebb, kritikusabb időszakok. A békés egymás mellett élés politikájának sikereivel együtt járó eddigi enyhülés is lé­nyegesen javította a különbö­ző társadalmi rendszerű or­szágok kapcsolatait. Normali­zálódtak, normalizálódnak és magasabb szintre emelkednek a szocialista és kapitalista or­szágok diplomáciai kapcsola­tai, bővül közöttük a keres­kedelem, sűrűbbé válik az emberek, a politikusok és a magánemberek érintkezése, ide-oda utazása. A kommunista és mun­káspártok természetesen harci céljuknak tartják a szocializ­mus világméretű győzelmét, e győzelmet azonban a két tár­sadalmi rendszer békés verse­nyével akarják kivívni. A bé­kés egymás mellett élés poli­tikája tehát a nemzetközi mé­retekben vívott osztályharc fő formája és célja az, hogy a szocializmus végső győzelmé­nek békés kivívása érdekében rákényszerítse a kapitalista országokra a békés versen­gést. Mindez nem változtat korunk fő ellentétén, a kapi­talizmus és a szocializmus el­lentétén. Ma már a vezető kapitalista országok kormánypolitikusai között is vannak hívei a bé­kés egymás mellett élés poli­tikájának. Őszinte és botcsi­nálta hívei. Az utóbbiak azért fogadják el a békés egymás mellett élés politikáját, mert a tények hatása alatt kijóza­nodtak és rájöttek, hogy nincs más út. Nincs tehát arról szó, hogy belenyugodtak volna a szocializmus eddigi győzelmei­be, vagy pláne, további terje­désébe. Azok a burzsoá politikai vezetők, akik belátják, hogy a háború kockázatos, sőt, eleve kilátástalan számukra, termé­szetesen nem a szocialista or­szágok békés egymás mellett élési politikáját és az azzal járó békés .versenyt fogadják el a háború alternatívájaként, hanem pusztán a háborúnél­küliség állapotát, a fegyveres harc végleges, vagy időleges kiiktatását. Úgy hisszük, nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy éppen a burzsoázia jól felfogott érde­keinek értelmesebb képvise­lői jutottak ama a következ­tetésre, hogy el kell fogadni a békés egymás mellett élé, politikáját és ha el kell fo­gadni, akkor egyúttal új, ki­finomultabb módszereket kell keresni a szocializmus elleni aktív harcra. A burzsoázia ér­dekeinek ezen okosabb védel­mezői dolgozták ki a szocia­lista országok elleni harc cél­jából az úgynevezett fellazí­tás politikát. Énnek az a lé­nyege, hogy a jobb diplomá­ciai kapcsolatokat, a kereske­delmi, a sűrűbbé vált érintke­zést kihasználva oly irányban kell befolyásolni a szocialista országok közvéleményét, hogy zavart, kétkedést, elégedetlen­séget váltsanak ki és ezzel szűkítsék a szocialista orszá­gok kommunista és munkás­pártjainak, kormányainak, tár­sadalmi rendszerének tömeg­bázisát, fokozatosan „felpuhít­sák a talajt’’ ellenforradalmi megmozdulások számára, A fellazítást politika fő módszere az ideológiai harc, helyesebben az ideológiai kár­tevés. Azért nem nevezhető ideológiai harcnak, mert az, amit terjeszt, nem egyéb, mint az osztályelnyomás, a tőkés kizsákmányolás, a gyar­matosítás eszmeisége és az e talajon sarjadt erkölcsi felfo­gás. Kártevésnek nevezhető ezért is, meg azért is, .mert lábbal tiporja a békés egymás mellett élés politikájának el­idegeníthetetlen követelmé­nyeit; a népek önrendelkezési jogát és a betügyekbe való be nem avatkozást Kártevés azért is, mert a burzsoázia, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok és néhány vezető nyugat-európai ország burzsoáziája csak dollárok százmillióiban kifejezhető ősz- szegeket fordít úgynevezett lé­lektani hadviselésre, azaz, a szocialista országok társadal­mi rendjének nem fegyveres útcra való felforgatására. Az Amerikád Egyesült Álla­mok évente több mint fév­milliárd dollárt költ külföldi propagandára. A legnagyobb amerikai propaganda ügynök­ség, az USIA összesein 11 ezer embert foglalkoztat, évi 150 milliót költ él és világszerte körülbelül 230 tájékoztatási központtal rendelkezik. Ösz- szesen 79 lapja és folyóirata áll a kommunizmus elleni küz­delem szolgálatában, emellett sok országban fedőnevek és helyi lakosok neve alatt tart kezében lapot. Kezében van az Amerika Hangja néven működő rádióhálózat, amely­nek külföldön 57 rádióállo­mása van és ezek közül a leg­Fehér hátteret imitáló pa­pírfalon lógnak a képek, látszik, hogy inkább a szere­tet és az ügybuzgalom, mint­sem a rendező elv volt itt a döntő. De éppen ezért kétsze­resen érdekes Móka István kiállítása a komlói Május 1. Művelődési Házban. Komlóról került a főiskolá­ra, s élsó útja visszavezetett a kormos és egyre épülő kis városba. A kiállítás tehát nemcsak egyszerűen egy el­származott fiatal festőt, ha­nem legelső bemutatkozását „otthon” megtévő fiatal festőt, hoz közelebb a nézőhöz. S ez az. amiből ki lehet indulni. Rajzok — szén, tus, ceru­za... Tanulmányok, amelyek­ben mégis van valami meg­hökkentő: például az Akt, amelyen egy lustán könyöklő alak mögül furcsa, savanyú fciíejezésű, unott női arc te­kint ki. Sajátos humorérzék kacag a másik rajzról, amely­nek A Ferenc téren a címe. Ketten sakkoznak, a harmadik jólesően napozik, miközben fi­gyeli a játékot — ennyi az egész, mégis vidámságra han­golja a nézőt A természethez való lelki­ismeretes hűség, az ábrázo­lás precízsége jellemzi az öreg fa vagy a Fák című rajzokat. Másutt a tiszta, könnyed, elegáns vonalvezetés ragad meg, mint például az Akt című képen. A hangulat megérzése és sikeres, finom ábrázolása teszi oly bájossá a Kötő nő vagy a Mama című ra írókat» Oe mégis több az olaj. Al­ta.óban nagyméretűek, s több­nyire sö-tét tónusúak. Témáik pedig rendkívül jellemzők, s arról tanúskodnak, hogy Móka István nem akar elmélyedt megfigyelés és komoly mű­vészi gond nélkül alkotni. Mi az amit ismer, amiről már mondanivalója van? Közvet­len környezete, a műterem, a Mama, néhány ismerős arc, aztán a komlói táj, a bánya, a -'o’ovzó emberek. Azt hiszem, nem követünk e! szentségtörést, ha feltéte­lezzük. hogy egyes képek ere­detileg'is tanulmánynak ké­pűitek A Tanulmányfej pi- názó öregjén, a Hegedűs csendélet aprólékosan elren­dezett nyitott hegedűtokján nemcsak a precíz kidolgozást hanem a mesterkéltséget is le­het még érezni. Tamultnáiny- iellegű a Szigeti udvar és a Rakodók című kép is. Űj és új oldalról közeledni a való­sághoz, új és új vonásait fel­fedezni — ez a cél. A Szigeti udvar fanyar, lusta piszkos­zöldje, a kötélen lógó ruha­darabokkal arra int hogy tár­gyilagosan kell nézni ábrázol­ná a valóságot. A Ralcodók tiszteletreméltó erőfeszítés, hogy a munkát a munkával járó mozgást, sőt mozgalmas­ságot tudja kifejezni. A szűkebb haza szereteté- raek, a természet, a táj iránti meleg érdeklődésnek s a va­lóság hű visszaadására irá­nyuló törekvésnek bizonyíté­ka a Komló, a Kossuth-akna, a Komlói táj című képek. Az Olvasó nő, a Mama beteg és a Csendélet, ezzel szemben óm­ként adódó témák másféle ki­fejezésről tanúskodnak: eze­ken szinte csak barnáktól és kékektől sötétlő képeken ap­rólékos, szerető gonddal pró­bálja visszaadni a kömyzeté- ben taiálhtó motívumok igazi tartalmát. A Csillések című képen el­felejthetett a kidologozással foglalkozni a festő. A csillét toló két emiber mozdulatára, a mozdulatban feszülő erőfe­szítésre koncentrált, talán azért is sikerült ez a kép >lyan élmény adónak. A fe­szültséget, a képbe zárt moz­gást érzi az ember, s bár só­ét a kép, sokféle szürkével cészült, mégis vaiami élénk­lég ömlik el rajta, természe- esern a komorság, férfiasság. >-rő kifejezése mellett. Piros, lila, sárga és fekete zínek szivárványos-harmóni- ms tobzódása ragadja meg a zemet az 1963-ban készült 5sri fák című képen. Mintegy lapszíneire bontva jelennek í neg az őszi lomb színei. Föl- ! elhetök a fatörzsek, ágak iel- ései, a felnagyított levél tor­nák, ezeknek szövevénye Ivad a kép sa i átess á«át adó ílkörös egységbe. Elhiszem. o?y ilyen hailékonyak, sí­iták. összebivadóak a fatör. co-1- eOVif cyorn Uyon y q ''i is sárga fényben úszik az Alighogy a gazda elkezdi: „Azt a keserves, fűzfánfütyü- 10...” Maszat már ugrik is le a karosszékből, és zavartan csóválja a farkát, mondván: „Véletlenül ugrottam fel. Tu­lajdonképpen nem is akar­tam felugrani. Ne haragudj, kedves gazdám.. Valósággal elérzékenyülök, milyen rendes kis fekete puli is ez a Maszat. De nincs rá idő, mert egy másik könyv fedelén Bori csurgatja hatal­mas könnyeit, sárga bóbitája szomorúan lekonyul. Szegény kis Bori! Mi volt hát a baja? Éhes volt, és Tihamér, a nagy fűlű daxli hiába hozta olyan szolgálatkészen a nagy cson­tot, Bori nem tudta megenni. Aztán sorba jöttek Eszmeral- da, a kendermagos, a földi gi­lisztával, amire szegény kis Bori kétségbeesetten mondta: hogy én ilyen utálatos izét egyem? Leontin egeret kí­nált, Frigyes cseresznyét, de Bori csak akkor hagyta abba % sírást, amikor végre jólla­kott a tavon finom békalen- tsével. Meri Bori a világ és 3 képeskönyvek minden bi­zonnyal legaranyosabb kis kacsája..„ így jár a felnőtt, ha kará­zsonytájt betéved a könyves­boltba: kinyit egy mesés- cönyvet, és nem tud szaba­dulni. Róstelkedéseimet az zakította félbe, hogy a Szé- ‘henyi téri nagy könyves­boltban nemcsak én lapozgat­om izgatottan: mi történt a •űröm huncuttal, Micával, Ci­Kardcsonyi könyvvásár livel és Kormossal, vagy a Miau című könyvecske kis­kutyájával, aki nem tudta, ki nyávogott, s mehet, békát gyonúsitott vele... Á, nem! Dehogyis. Itt állt egy nagytermetű, bajúszos bácsi és azon a címen, hogy tudni akarja, mit vesz a fiá­nak, Széchenyi Zsigmond Alaszkában vadásztam című könyvét olvasta. De aztán blokkoltatta és tudom: mire a korácsnyfa alá kerül az a könyv, a bácsi régesrég elol­vasta. De jött egy öntudatos fia­talember is, úgy tíz év körüli, ő maga választhatta ki az ajándékot, a Coppelfietd Dá­vidot. És valakinek nagy ha­lomban állt már az asztalon a könyv: a Pöttyös Panni mellett A kis rajzoló, amellett pedig a Hölderlin kötet % az irodalmi lexikon társaságá­ban. Egy kockás-sálas férfi kesztyűjét, táskáját szerteszét hagyta, s elmélyülten néze­gette a karácsonyi könyvvá­sár egyik slágerét: Művészet- hamisítók, hamisítók művé­szete. Nem csodálkoztam raj­ta, ez a könyv tényleg nagyon izgalmas és nehezen lehet itt hagyni. Még nehezebben válik meg az ember a cso'* * 3 * * * 7'"’„jo.s (160 forintos!) Alpatov művészet­történettől, amely pedig még csak egyik fele a kétkötetes műnek. Éppen most érkezett, még alig tudták kitenni a boltba, s a könyvek lelkes eladói sóhajtanak: — Ha ezt megvenné nekem valaki... Mert talán nekik a leg­rosszabb: minden jó könyvet ismernek, de a pénztárcájuk épp akkora, mint a többi vá­sárlóé. Ezek a mai vevők a rende­sebbek közé tartoznak. Nem utolsó nap rohanják meg a boltot s akarnak mindent megkapni, amit elképzeltek. De azért akad köztük, enyhén szólva, furcsa ember is. Túl- igényes? Nem mondhatnám, mert épp oly nemtetszéssel teszi vissza a Bovarynét, mint az Aranyszamarat, és hiába áll ott előtte Feuchtwanger Goyá-ja vagy Németh László: A kísérletező ember című könyve, öt mindez hidegen hagyja, csak biggyeszti a szá­ját. Hiába, vannak, akiknek a szalámi sosem elég paprikás, % leves mindig el van sóz­va, $ a boltokban mindig ki­tti a választék... Pedig ez \ lseiben az az igazság, hogy lyen választék már nagyon ‘égen volt a pécsi könyves­boltokban. Tonnákban áll — mondják. j van is benne valami. c H. E, r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom