Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-16 / 191. szám

f 1M8. AUGUSZTUS 1«.

NAPI.A'

5

A Kertészeti és Parképítő Vállalat tervei

Még benne vagyunk a

nyárban, de a Kertészeti és Parképítő Vállalat tervei már a jövő nyárra szólnak.

Tíz új virágblokkot építenek szekfünek és rózsának, ide kerülnek majd azok a rózsák is, melyeket nemrég szemeztek be. Ebből a 12 000 tő rózsából kb. 1500 igen értékes és szép darab lesz.

A következő évek virág- ellátását szolgálja majd az új évelőtelep is, mely 60— 100 ezer évelő dísznövény előállítására lesz alkalmas. Már most gondoskodnak a tavaszi virágellátásról is, sok értékes jácint, tulipán- és ciklámenhagymát hozatnak külföldről. Különösen bő lesz a választék ciklámenből, piros, rózsaszín és a kék tizenöt árnyalata közt váló-- gat hatnak a vásárlók.

.4. város parkjainak szebbe tétele érdekében feltérképezik a belváros parkjait, es jövőre még több dísznövényt ültetnek el. Tervbe vették az alsó Tettye és a Rókusdomb parkosítását. Ha a szállítási nehézségeket sikerül leküzdeni, még az idén, de legkésőbb jövő tavaszra elkészül városunk két új parkja. s

Két falusi arckép

(Csányossró, 1963>)

KRUPPAI GÉZA: hoev miiven öröm kézbe

— Nem hiányzik a gyár?

A fiatalember kicsit hunyorog, a válasz már készen áll, hiszen számtalanszor megfogalmazta magában, most mégis tűnődik, hogyan mondja el.

— Tudja, én falusi vagyok, Balatonlellén születtem. Pestet sohasem tudtam megszokni. Jobban érzem magam az „atyafiak” között.

Ezt az „atyafiak” szót kis gúnnyal mondja, közben fanyarul el is mosolyodik — látszik rajta, hogy saját magát is odaérti az atyafiak közé, a gúny őt sajátmagát is illeti,

de leginkább azokat, akik atyafiaknak nevezik a parasztokat.

— Mikor jött el a gyárból?

— Hatvan szeptemberében. De akkor még nem ide a Csányoszrói összetartás tsz- be. Akkor Andocsra kerültem Somogy megyébe az Április 4 Gépgyárból.

— Es megérte?

— Attól függ, hogyan érti a kérdést. Ha az anyagiakra gondol, akkor úgy látszik, hogy nem nagyon. Ott átlagosan megkerestem a háromezer forintot. Az andocsi tsz-ben meg itt is kétezer forint a fizetésem.

Izgalmas, szép feladatok

Kombájnosok

versenye

Értékelték a szigetvári járásban a termelőszövetkezeti kombájnosok eredményét. A versenyben száz százalékos sikert értek el a rózsafai Kossuth Termelőszövetkezet kom- bájnosai — ők szerezték meg az első három helyet. Sorrendben: Nyúl János, Tóth László és Nyers József. Az első helyezett Nyúl János 325 holdat aratott le. De közel háromszáz holdat teljesített a további három helyezett is, a nagype- terdi Geiskopf Mihály, a nemeskei Melles Lajos és a nagydobszai Tóthfalusi Sándor.

Kubikosokat, segédmunkásokat és fürdő-szakmunkást felveszünk.

Pécsi Víz- és Csatorna- művek, Pécs, Zólyom u. 2. I. emelet.

Most megint gondolkozik. Később rájöttem, miért volt szüksége erre a kis szünetre. Azért, mert nem akart közhelyeket mondani. Ilyeneket, hogy: „a falu szocializálásának dicső feladata” stb .,. Valahogy azt akarta megfogalmazni, hogy jobban szeret falun lenni. Otthon’érzi magát, a feladatokat izgalmasnak, szépnek tartja. Azért költözött ide Pestről a feleségével, aki egyébként pesti lány és a három gyerekkel, Lacival, Erzsivel és a kis Gézával.

— Jobb lenne, ha több lenne a fizetésem, persze, hogy örülnék neki — mondja — s talán majd több is lesz. Hiszen megnőtt a géppark, megnőtt a felelősség.

Az andocsi tsz-ből ez év elején jött Csányoszróra Kruppai Géza gépcsoport vezetőnek. A 4800 holdas tsz- nek akkor 8 erőgépe volt, de nem volt a gépeknek közös telepük, nem nagyon törődtek a karbantartásukkal, s ha törődtek is, akkor sem szakszerűen. Az egykori gyári munkásnak sok fáradságos órájába került, amig megszervezte a műhelyt, a géptelepet, valamiféle rendszert alkotott, amelyben könnyebben ment a munka. Azóta még hét erőgépet kaptak, két cséplő garnitúrát is és Diesel-szivattyúkat, Kruppai Géza gépcsoport-vezetőnek megnőtt a felelőssége, több lett a munkája, de megnőttek a lehetőségei is. Dolgozik, úgy örül a gépeinek, mint egy gyerek és a tsz vezetői azt mondják: nagyon kellett ide az a „gyári ember”.

CSŐMÉ LAJOS:

A tsz-t választotta

Azt mondták Csőmé Lajos kovácsmesterről, a csányoszrói tsz kovácsáról, hogy nagyon jó szakember, minden munkájában lelkiismeretes, ha éppen ezért néha lassú is kicsit — és hogy az újat, a tsz-t sohasem fogja igazán magáénak érezni, ahhoz már öreg.

Nohát lássuk ezt a Csőmé Lajost. (Most megint magam elé képzelem az egykedvű arcú öreg kovácsot, ahogy drótkeretes szemüveggel az' orrán, bőrkötényben maga elé teszi az újságot, és azt mondja: „na mi a fenét akar ez a zöldinges bebizonyítani, az ördög tudta, hogy újságíró volt! Biztos azt írja majd, hogy milyen jól érzem magam a tsz- ben.”)

A zöldinges (mármint én),

kedves Lajos bátyám, semmi ilyesfélét nem akar írni. Esze ágában sincs. Már az első pillanatban látta, hogy Csőmé Lajos annak idején nem lelkesedésből és az új világ rettenthetetlen híveként lépett be a csányoszrói Összetartásba. Afféle célszerű szegény- emberként lépett be, aki jól megfontolta, hogy milyen lépés számára a legmegfelelőbb. A tsz-t választotta. Es soha nem zúgolódik. Legföljebb a felesége. Azt mondja Csőmé Lajosné:

— Mert annyit cicomázod a munkád. Össze kellene csapni, több érte a munkaegység ... De ez! — Legyint egyet.

Csőmé Lajos erre nem szól semmit. Mit tudja az asszony,

hogy milyen öröm kézbevenni a kalapácsot, és milyen öröm egy igazi jó munkára azt mondani, hogy ezt én csináltam, Csőmé Lajos kovácsmester. Mindegy az, hogy mikor, miért és minek, A munkában csak akkor van öröm, ha jól csináljuk. És Csőmé Lajos jól csinálja.

— Elég az a fuser munka, ami néha a gyárakból kijön

— mondja. — En sohasem kaparkodtam, — rendesen megcsinálni, ez volt az elvem.

Aranyat érő kéz

És ez ma is Csőmé Lajos elve. Különben sohasem panaszkodik. Ha arról kérdem, hogy hogyan élt régen és hogyan él most (megjegyzem elcsépelt kérdés, de egy hatvankét éves kovácsnak azért mégis felteszi az ember), akkor józanul és nagyon tárgyilagosan válaszol. Most nincs semmi baja, viszonylag jól él

— és amit rábíznak, azt lelki- ismeretesen megcsinálja. Néha szidja magában a munkaegység előírásokat, néha már nagyon sajog a dereka a munkában. De a kalapácsot kézbevenni most is öröm. A munka, az ér valamit — akkor is ha szidja az ember.

S a csányoszrói kovácsműhelyre meg a kovácsra nincs is panasz. Bár mondom, egyesek azt mondják, sohasem érzi magáénak a közöst. Azt hiszem kár ilyeneket mondani — Csőmé Lajos kovácsnak aranyat érő keze volt 1922-ben is, meg most is.

Lázár Ervin

Fényképezőgéppel a komlói bányászszállóban

Ssgélyfeocsik

a balatoni műúton

A Magyar Autóklub hétvégi országúti műszaki segélyszolgálatot rendszeresít hazai és külföldi autósok számára, egyelőre a budapest—balatoni országutakon. Három segélykocsi járja a Budapest—Székes- fehérvár—Siófok—Szántód! rév, továbbá a Székesfehérvár —Kenese—Füred—Tihany és a Székesfehérvártól kiinduló 8-as út Balatonhoz vezető szakaszát. A sárga színű segély- kocsik minden hét végén szombaton 13 óráitól vasárnap 22 óráig tartanak műszaki ügyeletet

Rövidesen átadják a komlói munkásszálloda harmadik szekcióját is — a korábban szétszórt és elavult legényszáilá- sok lakóinak. Tulajdonkeppen három szálloda ez, pontosabban szálló-kombinát — hiszen az épületeket csak egy-egy összekötő folyosó választja el egymástól. A négyszemélyes szobákban — heverő, fotelek, erkély, mosdó, garderob, stb. — mintegy tizenhat—tizennyolc ezer forint értékű berendezés van.

Jelenleg — a már korábban elkészült épületben — már laknak. A „szállodakombinát” építési és berendezési költsége meghaladja a helvenmillió forintot. A korszerű bútorokkal berendezett társalgóban Ivicz Pál csillés és társai folyóiratokat lapozgatnak műszak után, ebéd előtt.

Ltpót is, akiről kevesen tudják müydn

kitűnő karikaturista volt Egyszer lerajzolta a növendékeket és a tanári kart, ahogyan felfelé vonultak a Főiskola lépcsőjén. Most is emlékszem minden alakjára* olyan szenzációsan sikerült. önmagát sem kímélte: — Fiúk é.i olyan randa vagyok, hogy csak mész szjről lehet elviselni — tréfálkozott csúnya, de rokonszenves vonásain. Tőle származik az a mondás ie: — „Festeni művészet, de eladni kunszt” No és a Kisfaludy Stróbl Zsiga — akivel most is levelezek — ő sem maradihatott ki a játékból. Felhívtuk egy közeli telefon fülkéből azzal* hogy itt a főkapitány beszél... Ezt aaanlban hagyjuk, még megharagszik:

Ifjabb koramJbAn Budapesten eljártam a Kőfaragó utca 6-ba, hallgattam Migrait, Bokányit, Weltnert és Buchin- gért, pallérvizsgára készítettem elő kőműveseket és itt ismertem meg Bíró Miksát is, aki Fischer Tiborról mintázta a szociáldemokraták híres, vörös kalapácsos emberét. A Landler fiúk — Ernő és Jenő, — klubtársaim voltak

Landler Jenőről megjegyzem, hogy később a Vörös Hadsereg parancsnok; tisztjét töltötte be.

— No látja, ha ő élne, nekem is jobban meinne a sorom. Tagja voltam a „Szabad művészek csoportjának”, sok képemet a szabadkőművesek vásárolták meg. öcsém a Vörös Hadsereg katonája volt, amiért 1936-ban meghurcolták. Ebbe a megrázkódtatásba halt be'e.

Távozáshoz készülődök, kilépünk a külső szobába, ahol törékeny, fehérhajú asszony, Kada Alajosné, született báró Biedermann, Margit üldögél. Bú- csúzkodom, amikór megkapó szépségű kisfiú -remekbesifcerüit arcképe tűnik a szemembe.

— A fiam az, akit a fasiszták Endrőc •tatárában kivégeztek három (nálunk

rejtegetett zsidóval együtt — mondja Kada Alajoß élcsukló fájdalommal. Ez olyan defekt, akikora katasztrófa az életünkben, amit soha nem heverünk ki. Volt egy Árje Magdolna nevű zsidó kislány is nálunk, őt sikerült megmentenünk, Pozsonyban él, oda ment férjhez. Itt a kép, amit festettem róla — mutatja.

— A legszömyűbb a háború volt az életemben, a legtöbb szépet ölte ki a telkemből. Kímélje meg a sors magukat ettőL A fiam Angliáiból jött haza azért, hogy ne aggódjunk érte és itt ölték meg Lőrimcz János és Krisztián Rausch SS-legények 22 éves koráiban. A gyilkosok jelenleg Bécsiben élnék. Nem lehetnie kiadatni őket? ■— kérdezi az elégtétel követelésétől fűtött hangon.

— Névtelen feljelentésre engem is élr fogtak a nyilasok, de a fonyódi állomáson sikerült megszöknöm, amikor egy ellenséges repülőgép üres üzemanyagtartályok 1 ©dobásával keltett zűrzavart. A háború után mint ellenállónak száz hold földet meghagytak, amit 1948-ban megvételre felajánlottam az-államnak. 15 700 forintra becsülték, az összeg azonban útközben eltűnt, soha nem kaptam kézhez. Jelenleg itt, az egykori urasági kertész házában lakunk — mutatja a terebélyes fák lombjai mögött megbúvó, elhanyagolt külsejű épületet. Hétholdas kertészetben gazdálkodunk, korábban eléggé jól jöve■ delmezett, most már azonban lehetetlen a termelőszövetkezettel konkurálni. Jó lenne, ha az idősebbik fiam, aki a siófoki 7. számú Autójavítónál segédmunkás, ideköltözhetne. A szociális otthonban van egy beszerződ állás, az megfelelne neki. Nem tudna valamit tenni az érdekünkben?' Szeretnénk együtt lenni velük öregségünkre.

— Mit mondjak még? — Talán azt a német közmondást idézem, hogy fiatalnak lehet, öregnek muszáj meghalni. Még ha esetleg abban tudna segíteni, hogy a családi kriptát, amelyben a fiamat eltemették, ne bontsák le. Elvégre műemléknek számít, ugyanaz a Kirchsitein Sándor építette, aki a pécsi dómon is dolgozott. Igaz, hogy elhanyagolt, a színes ablaküvegek be töredeztek, de (nincs pénzünk a megcsdnál- tatására. Képek festésére nem kapok megbízást. Hiába vagyok a Képzőművészeti Alap tagja, az ismerősök azt írják, hogy a fiatalok nagyon nyüzsögnek, ők szereznek meg mindent Megfesteném pedig Szigetvárt, vagy akár mást is. A vásárlók is nagyon jól jönnének, sereg képem van, amiből válogathatnak. Itt Mozsgón és környékén megvásároltak körülbelül harmincat, többet már nem tudok elhelyezni.

Alkotásait életművét • megismertető kiállítás szervezésének ötletét vetem fel, ezt azonban nem pártfogolja, mert attól tart, hogy számára olyan költséget jelent, amit nem tud előteremteni.

Búcsúzóul még egyszer körbejár pillantásunk a falakat borító és padlóra helyezett képeken.

Nézem a század elején megfestett „Kastélyt”-!. amely jelenleg magukra- maradt ötegeknek nyújt otthont, nézem a valamikor Biedermaninokat gazdagító andrőci tájat, ahol most az urak lármától megszabadult falubeliek, az évről évre gyarapodó mozsgói termelő- szövetkezet magabiztos tagjai gazdálkodnak, nézem Kada Alajost, aki más körülmények között talán lehetett volna ismertebb nevű,, sokkal szélesebb skálájú művész. Kada Alajos ezt nem is cálfolja. De ma már nem akar mást: nyugodtan élni, békében eltölteni hátralévő évéit a faluban, amelyet félévszázadon át festett.

Igaa Saucier

Az „ulti” itt is hódít. Ez például egy rendszeresen összeülő parti: Kovács Ernő vájár, Sarus József csillés, Andaházi József főcsatlós, Andrics József csillés. Szemmel láthatóan jól érzik magukat, ami nem is csoda. A szálloda lakóinak átlag- keresete — Loosz Károly gondnok szerint —1800—3000 forint. Lakásra, fűtésre, takarításra, napi háromszori étkezésre, fürdőszoba-használatra összesen 378 forintot fizetnek havonta!

Az ulti után a biliárd a legnépszerűbb. Ezt a partit hárman játsszák: Oláh Sándor, Gyöngyi Lajos és Vidmár Márton. Ezek lennének a „belső foglalkozások”. Mert, ha valaki a szálloda főbejáratához cr, megpillantja a „motor-erdőt”, ami azt jelzi, hogy sokan — jóllehet legtöbben — a motorozás hódolói. Loosz Károly pontosan nem is tudta megmondani, hanem csak úgy „körülbelül”, ■— hogy a szálloda lakói közül száz—százhúsznak van motorkerékpárja, háromnak személygépkocsija és jelen pillanatban tíz—-tizenkét fiatalember várja mán a eén- kocsi-kiutalást. így élnek hát a komlói inti tikásszá ltod,, lakni.

/

Foto; Motil Emii