Dunántúli Napló, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-08 / 56. szám

1&63. MÁRCIUS 8. kiaplA Egy szál szegfű A néhány szál virágban, üdvözlő sorokban nemcsak a fiúk, férjek, munkatársak megbecsülése rejlik. Az egész világon köszöntik a nőket, s az egész világ kö­szönti kitartásukat, munká­jukat. amellyel egy szép és nemes eél megvalósulását hozzák közelebb. Húsz évvel ezelőtt azt tartották, a nő egyetlen hi­vatása, hogy feleség és édes­anya legyen. Azóta bebizo­nyosodott, hogy másutt is szükség van rájuk, és hogy a tnvnkájuk, a közügyekben való részvételük egyáltalán nincs ellentétben az asszo- nyi hivatással. A nők teljes egyenjogú­sága nemcsak azt jelenti, hogy egyenlő munkáért egyenlő bérezést kapnak, hanem azt is, hogy a fér­fiakéval egyenlő a felelős­ségük az ország, sőt az egész emberiség sorsában. Nálunk a békés építő­munkában számit a nőkre az ország, Japánban, Ang­liában, az Egyesült Álla­mokban azonban még tün­tetni, sztrájkolni, harcolni keli, hogy a háború ne fe­nyegesse többé a világot. . Őket, köszöntjük ma, a nők millióit, orvosokat, mér­nököket, pedagógusokat és gyárimunkásokat, háziasszo­nyokat és társadalmi mun­kásokat a távoli országok békeharcos anyáit és lá­nyait, akik a jövő nemze­dék nevelése, a temérdek gond és munka mellett találnak módot arra, hogy szóljanak, tegyenek az em­beriség boldogulásáért. Törvényeink a nők védelmében! A legigazibb női hivatás irányításában, stb., a férfit il­lette az első sző. A családjogi törvény már nem családfőről, hanem szülőikről beszél. A há­zasságkötés pillanatától min­den szerzemény közös, még akkor is. ha a feleség nem vál­lal munkát, háztartásbeli ma­rad. Törvény biztosítja, hogy a nők a férfiak mellett egyenlő munkáért egyenlő bért kapja­nak. A Munikatörvénykönyv kilencedik fejezete a dolgozó nők és fiatalkorúak védelmé­ről intézkedik. Nem szabad nőt olyan munkára alkalmaz­ná, amely testi alkatára való tekintette] hátrányos követ­kezményekkel járhat. Nem szabad megtagadni a munkára való felvételét, ha teherben van és elbocsátani is tilos. So­rolhatnánk a terhes és szopta­A felszabadulás előtt a nők r.em tölthettek be bizonyos képesítéshez kötött közszolgá­lati funkciókat, nem lehettek bírák, ügyészek, • mérnökök és orvosok is csak elvétve. A Magyar Népköztársaságban már törvény biztosítja a nőik teljes egyenjogúságát. Erről beszél dr Gárdos István ügy­véd, a városi nőtanács jogi bi­zottságának vezetője. — Magyarországon 1945-ban hoztak egy törvényt, amely valamennyi életpályán bizto­sította a nők részére a férfi­akéval egyenlő feltételek mel­letti elhelyezkedést. Az alkot­mányba is belekerült, hogy a nők a férfiakkal egyenlő jo­gokat élveznék. Nálunk már természetes, hogy külügyi, jogi stb. pályákon fontos pozíciók­ban igen sok nő dolgozik. Ang­liában azonban ma is annyira korlátozott a nők elhelyezke­dése, hogy pl. egész London­ban egyetlen női bíró van csu­pán. — Régen, ha a férj otthagy­ta a családot, a feleség anya­gilag és erkölcsileg is teljesen ki volt szolgáltatva. 1952-ben jelent meg a családjogi tör­vény, amely külön szól arról, hogy a házasságban és a csa­ládi életben is egyenlő jogok illetik meg a nőt. Azért kel­lett ezt így is kimondani, mert ezelőtt csak a férjnek volt ren­delkezési joga. Lakáskiválasz­tásban, a gyerekek nevelési tós anyáknak járó kedvezmé­nyeket, kelengye, segély, szop­tatási idő, szülési szabadság. Az 1962. évi 26. számú tvr. szerint a szülő nőt húsz hét szülési szabadság illeti meg, sőt rendellenes szülés esetén a szabadság négy héttel meg­hosszabbítható. A gyermek harmadik életévének betölté­séig, fizetés nélküli szabadság illeti meg a dolgozó nőt. Az állam megfelelően gondosko­dik az egyedülálló nők védel­méről és támogatásáról is. Kedvezményes családi pótlék, felemelt táppénz, gyermektar­tási díj biztosítja, hogy az egyedül álló nők megfelelő kö­rülmények között nevelhessék gyermekeiket. A törvények nagyon sok segítséget nyújta­nak. nagyon sok kedvezményt biztosítanak a nőknek. Magyarszéki menyecskék Bár még csak néhány nap­sütéses órával ígérkezik a ta­vasz, az asszonyok máris je­lentkeztek munkára a ma­gyarszéki termelőszövetkezet­ben. — Alig győzöm elkerülni őket, — mondja Schmeller Jó­zsef brigádvezető, — Mind­egyik keresni akar, mindegyik munkát kér a hosszú kény­szerpihenő után, bár a dolog­idő még nem kezdődött él» — Meg kell hagyni, nem­csak most akarnak dolgozni — kapcsolódott a beszélgetésbe a többi brigádvezető is. — Nyár derekán, a nagy munkatorló­dások idején is lehetett rájuk számítani. Közel az iparvidék, a férfiak zöme bányába, üze­mekbe jár, nagyon nagy szük­ség van itt a dolgos asszony­kézre. Szerencsére a .magyar­széki asszonyok, fiatalok és idősebbek egyaránt, min­den munkához értenek, ök kapáltak meg mindent.de nem esik ki a kezükből a villa nye­le sem. Asszonyok hordták a kévét, rakódtak a zetorra, se­gítettek a szénabehordásnál. Hodur Albertné, négygyerekes családanya, olyan kazlat ra­kott, hogy a férfiak is megiri­gyelhették volna. A tsz-elnök szerint is jóval többet tesznek az asszonyok a közösségért, a családért, mint a férfiak. Nekik köszönhető, hogy teljesítették a cukorrépa és napraforgó-termesztési ter­vet. és szépen fejlődik az állat­tenyésztés. A közös munka után természetesen rájuk vár a ház körüli vetefhónyeslkert, a háztáji kukorica művelése is Ünnepek előtt ők meszelik a lakást, foltoznak, vasalnak, takarítanak, s bár csaknem minden házban van mosógép, mégis fárasztó a hajnali meg a késő esti munka. — Válóban derék fehémé- pek a mi asszonyaink, mondta Kardos Mihály és Kis- pál József. — De azért ne hangoztassuk annyit, mert na­gyon is öntudatosak és lassan már baj lesz az egyenjogúság­gal. Azt mondják, megkeresik a kenyerüket, annyi jog illeti meg őket, mint bennünket... —‘Talán nem igaz? , — Igaz, igaz, — zsörtölőd- fcék tovább a férfiak, csak a Nyelvükkel van egy kis diffe* Olvad a hő, munkát kémek és remélhetőleg rövidesen kap­nak is a magyarszéki és kör­nyékbeli asszonyok, akiket szívküldivel köszönt a nők napján a termelőszövetkezet vezetősége, megköszönve szor­galmukat és munkájukat. Ha csak egy porszemnyit is... Rekord virápfergalom az üzletekben Már szerdán megkezdődött a nőnapi forgalom a pécsi vi­rágüzletekben. A Pécsi Kerté­szeti Vállalat dísznövény­üzeméből tegnap szünet nél­kül, teherautószám szállítot­ták az árut. Csütörtökön a délelőtti órákban már 3000 cserép kor áll virág, 4000 se­lyempáfrány, 1500 melegházi tulipán, több ezer szál vágott és cserepes jácint, nárcisz, ciklámen fogyott el. Rendkí­vül sokat vásároltak a férfiak a nagy virágú melegházi szeg­fűből is, amely 21 színárnya­latban található a kertészet­ben. Természetesen a pálmák­nak és más zöld növényeknek is nagy keletjük volt. A fővá­rosban és más vidéki városok­ban is olyan nagy a virágfor­galom, hogy a Pécsi Kerté­szeti Vállalattól is rendeltek 6.rut, elsősorban szegfűt. A vállalat a nőnap alkalmából mintegy 150 ezer forintos vi­rágforgalomra számít. fl nők csaknem 40 százaláka dolgozik Baranyában Az 1960. évi népszámlálás adatai szerint 260 ezer nö él Baranya megyében. Ez azt Je­lenti, hogy ezer férfira 1064 nő jut, és 12 ezerrel több nő él megyénkben mint férfi. 1949 óta 23 300 fővel, mintegy 9 százalékkal nőtt a kereső nők száma. Biztosan kevesen tud­ják, hogy 100 házas nőnek átlagosan 210 gyermeke van, és minden nyolcadik házas nő gyermektelen. A nők 30 szá­zaléka egy-két gyermekes, 25 százaléka három és öt gyer­mekes, 6 százalékának pedig hat vagy ennél több gyer­meke van. 180 ezerre tehető a hét évnél idősebb női népes­ség Baranya megyében és ebből csaknem tízezer rendel­kezik középiskolai vagy egye­temi végzettséggel. Hámori Ferencné a Szabad-! ság úti általános iskola taná­ra éppen Liszt Ferenc muzsi" j kajának szépségéről beszélt a : gyerekeknek, amikor kopog- j tattunk az osztályterem ajta- j ján. Hámoriné főként éneket tanít, de ha alkalom van rá, történelmet és irodalmat is. Szép és érdekes munka meg­tanítani a gyerekeket hazánk történelmére, a versek, a he­lyesírás, a szép magyar beszéd és a zene szeretetére. A fiatal tanárnő azt vallja, a legszebb, a legigazibb női hivatás a ne­velői munka, hiszen a nők többsége egyúttal édesanya is. — Nagyon szeretem a mun­kámat, nagyon sok örömöm van, de néha jó lenne egy kis szabadidő — mondja elgondol­kozva. — Három nagy gyere­kem van, akikkel többnyire csak este tudok elbeszélgetni, foglalkozni. Természetesen úgy is lehet élni,, hogy az ember letanítja a napi négy órát, egy keveset készül másnapra, és akkor valóban sok szabadide­je marad. A pedagógus mun­ka azonban éppen jellegénél fogva nem egyszerű foglalko­zás, és nem is szabad csupán annak tekinteni. Hivatás, amely nehézségekkel jár. és amelyért akkor se tett ele­get az ember, ha minden sza­badidejét rááidozta. Lehet, hogy volt idő, ami­kor nem látták szívesen a női tanerőt az iskolában. Ma már ez a kérdés fel sem vetődik, sőt bizonyos eltolódás is ta­pasztalható. Egyre több nő érez kedvet a pedagógus pá­lyához és én nagyon megér­tem őket, mert ha százszor kel­lene, én is újra ezt a pályát választanám. A gépek nekünk is engedelmeskednek... A kékszemü, fekte hajú F oldest Klárit diáklánynak nézné az ember, pedig már két technikumi oklevél tulaj­donosa, és három éve egyik legügyesebb szerelője a Pécsi Villamosgép javító KTSZ-nek. — Eleinte bizony, idegen­kedve fogadtak, mivel hogy nö vagyok — meséli nevetve. Szerencsére hamar kiderült, hogy Klári jó munkás, nagy ■nátí roncsokból, amelyeket na­gyon várr.kk valamelyik ház­tartásban. Ha leveti az olajos munka­ruhát, Klári is ugyanolyan lány, mint a többi 21 évesek. Szabadidejében romantikus történelmi regényeket olvas, színházba, moziba jár, és ter­mészetesen kedveli a twistet i nai is. | sát. Nagyon szeretem a szakmá­mat, úgy érzem sohase cserél­ném el valamilyen, női mun­kának vélt irodai foglalkozás­sál. Éppen a szs.kma iránti hűségből már felvételire ké­szülök a műszaki egyetem es­ti tagozatára. — Sokszor gondolokodtam azon, ha harminc, negyven évvel korábban szülétek, ta­lán egész lányságom álhit giccs-pámákat hímezhettem volna, mert még gondolatnak is szörnyű volt, hogy egy lány a műszaki pályára lépjen. Sze­rencsére, azóta már rájöttek arra, hogy a gépek nemcsak a férfiaknak, nekünk is engedi meskednek A gyermekgyó­gyásznak napköz­ben szinte egy sza­bad pillanata «in­csen. Vizsgál, vizi­tek előadást tart a szigorló orvosoknak, orvostanhallgatók­nak. Esténként nyel­veket tanuk s ha nem inspekcióé, a késő éjszakai órák­ig fordít szakcikke­ket, könyvek közt matat, adatokat gyűjt a kórlapok­ból. Csodálkozva nézi az ember, hon­nan van ennyi aka­ratereje, szorgalma, lelkesedése a töré­keny termetű me­leg tekintetű asz- szonynak. — Huszonkét évi tanulás után lesz valakiből szakorvos — mondotta dr. Fü- iöp Tibomé, a Pé­csi Gyermekklinika nulást sohasem le­het abbahagyni. Ha többhetes, vagy többhóoapos küzde­lem után a legna­gyobb erőfeszítés el­lenére ia elvesztünk egy beteget, együtt szenvedek a szülők­kel, és el is kesere- dek ilyenkor egy kicsit. Szomorko- dásra azonban nincs idő, mert 'újabb és újabb betegek jön­nek, akik segítség­re várnak. A re­ményt, hogy min­dert bajnak megta­láljuk az ellensze­rét, sohasem szabad feladni, hiszen az elmúlt években is sikerült száműzni egy sor járványos betegséget. Ügy ér­zem, ereje szerint mindenkinieik kell tenni valamit, ha csak egy porszem­re a férjem is or­vos, s így együtt dolgozha tunk a gyó­gyító. kutató mun­kában. Az asztalon fris­sen gépelt szak­cikk, amely rövide­sen nemcsak Ma­gyarországon, de külföldi lapban is megjelenik majd. A nyáron Párizsban járt, és a világ min­den tájáról össze­gyűlt orvosoknak tartott előadást. Sokat jelentett a külföldi tanulmány­út és segíti a mun­kát a klinika veze­tőinek támogatása is. A laboratórium­ban több mint fél millió forint értékű gép áll, amelynek segítségével férjével együtt a csecsemő­ég gyermekkori idegrendszeri meg­betegedéseket ku­tanársegéde. — A tanulás teljesein le­köti |az ember fia­tal éveit, talán ez­ért ig választotta régebben kevés nő ezt a pályát, hiva­tásának. A célt azonban a szakvizs­gával sem éri el az r-ml-war A fa* nyit is, ami a tu­domány fejlődését szolgálja. — Sajnos, nincsen gyerekünk. Talán éppen ezért áldo­zom olyan szívesen minden percemet arra, hogy mások gyerekeit meggyó­crvífcairt .cí'7j^rpvn r tátják munka után. Nagy boldogság, amikor valakinek egész életét betölti a hivatásszeretet, ha valakinek sikerül száműznie életéből a tartalmatlan per­Hallatjuk szavunkat Angliai levél Országunkban nem szűnő élénk viták folynak, az asszo­nyok fokozott erőfeszítéseket tesznek, hogy az angol népet rádöbbentsék, milyen vesze­delmet jelent a világra nézve a tébolyult fegyverkezési haj­sza. Az angol asszonyok figye­lemmel kísérik a világesemé­nyeket. A Kuba elleni blokád meghirdetését követően több ezer angol asszony tüntetett a provokatív cselekmények el­len. Tiltakozásuk jeléül éjjel- nappal ügyeletet tartottak a londoni amerikai nagykövet- sé- előtt. Az iskolás lányok békemenetet szerveztek. a chichesteri középiskola negy­ven leánynövendéke pedig éh* ségsztrájkot hirdetett és csat­lakozásra szólította fel a gróf­ság többi diákj,át. A honingto- ni légitámaszponton az Atom­lefegyverzési Mozgalom nevű szervezet jelképesen felszán­totta a repülőteret. Tüntetés tüntetést ért or­szágszerte, s az anyák közül sokan gyermekeiket is maguk­kal vitték a tiltakozó felvonu­lásokra. Manchesterben egy anya négy napon át állt bé­keőrséget két gyermekével- a városi park bejáratánál, úgy gyűjtött aláírásokat a minisz­terelnöknek címzett petícióra, Vajon távoltarthatják-e ma­gukat az asszonyok az esemé­nyektől. amikor reszketnek a háborútól, amikor gyermekei­ket a félelem gyötri? Az angol nők most a kato­nai támaszpontok felszámolá­sát, az atommentes övezetek kialakítását követelik. London­ban megalakult a békemozga­lomban résztvevő nőcsoportok összekötő bizottsága. Első gyű­lésén kilenc különböző nőszö­vetség képviseletében több mint száz küldött vett részt. Az új bizottsáe minden erejével arra törekszik, hogy szorosabb­ra fűzze kapcsolatait más or­szágok békeharcos asszonyai­val. Szándéka, hogy szovjet nőküldöttséget is hív idén Angliába. Az angol nők egyet akarnak és együtt éreznek a világ békeszerető asszonyaival, és hallatják szavukat, csele­kednek, míg mindörökre meg nem szűnik a háború veszélye. Renée Short zakértője az egyfázisú motor ■oknak, hogy nem kényes, az > lajos munkaruhában ott ha­tosán mozog a tekercsek, mo- orok között. — Tessék, — mutatta felénk így szétszerelt porszívó gép- ilkatrészeit. — Ez W főfoglal- Mzásom. Meghibásodott ház- artási gépeket javítok. A fiúk, férfiak közt „szaki” < is, mint a többi szerelő, ha nunkáról esik szó, nincs par­ton, de azért a nőnek járó iszteletet mindig megadják. Olyan természetesen, olyan igyesen igazodik el a kábelek, savarok. fogaskerekek renge- egében, mintha beleszületett <olna a villamos szakmába. — Édesapám technikumita- iár, tőle kaptam kedvet a sze­déshez, fizikai munkához — neséli jókedvűen. — Jó érzés, ,ogy ha otthon elromlik a mX- ínymelegítő, porszívó, kiég a áztosíték, nem keU másra •ámi, azonnal meg tudom ja­ttom. Jó érzés ismét működő légeiket fabrikálni est ettuuz•

Next

/
Oldalképek
Tartalom