Dunántúli Napló, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-09 / 160. szám

4

NAPI 0

1961. JtLIUS 9.

Qárdoiuji fa Olarantja

L| ajdnem száz esztendeje

•* született a Fejér megyei Agárdptisztán Gárdonyi Géza. Az a ház, ahod bölcsője síró kis terhével megringott, amolyan meszesoldalú, hosz- 6zú gerincű, nádtetős gazdasági cselédház volt Származása, környezete rányomja bélyegét későbbi életére is. „Ha átgondolom életemet — írja magáról, — azt kell látnom, hogy kövek alatt nőtt fű vagyok. Sok idő kellett, míg ki tudtam bújni a levegőre.” Sorsa egybefonódik népe sorsával, s talán ez egyik oka annak, hogy írói munkásságában a népi elem nem programszerű szándékossággal, hanem magától értetődő ősadapkénit bontakozik ki, akárcsak az orosz íróknál.

Amikor egyik írótársa egyszer egri címe után érdeklődött, Gárdonyi elmosolyodva csak ennyit felelt: „A címem? Csak írjad: Gárdonyi Géza ; ; s Magyarországi” Ha teste Egerben is pihen, szelleme, írói munkásságának sok-sok emléke szerte az egész országban fellelhető, Pécsett, Baranyában is.

S

zinte meglepő jelenség, hogy legnagyobb íróink felfedezése akkor történik, amikor a nyomor legfelső skálájáig érkeznek el. Gárdonyi sorsa is ilyen. A sok nehézség közepette megszerzett tanítói oklevél után kezdődik az akikor még Ziegler Géza nevet viselő író szenvedése. Gyakorló tanítói évét a Somogy megyei K arádon tölti. Itt azonban csakhamar ellentétbe kerül az iskolaszéki elnökkel. Ebben az időben az iskolaszéki elnöki tisztséget a plébános gyakorolta a katolikus iskolákban. A plébánosnak dehogy mertek volna ellentmondani a gyakran még ínni-olvasni is alig tüdő iskolaszéki tagok. Egyedül Ziegler Géza tanító meri megmondani a maga igazát. Az eredmény: négy év alatt négy helyen kell működnie; Karádot követi Devecser, Sárvár, majd Dabrony; Dabrony- ban vele van édesanyja is, aki szerény háztartását vezeti; Az anyagi gondok egyre nehezebbé teszik életét. A község nem fizet A gazdáktól a párbér behajtása csak aratás után várható, akkor se biztosan, mert a tanító a szegényebb családoktól járandóságait sohasem kérte. Nyomora oly nagy, hogy még a kéregető koldusnak sem tud adná egy árva krajcárt sem; A plébánostól kór kölcsön kenyeret vacsorára; Mert rendszerint kenyeret vacsoráztak. Kenyeret vaj, zsír nélkül, minden nélkül.

A plébános rófaamoscflygásEai kínál, ígér és ad kölcsönt Ziegíer Gézának; Dehogy sejtette ekkor még a fiatal tanító, hogy a kölcsönkért kenyerek ellenértékéül nem váltót kell adnia, hanem — házasságlevelet. A daibronyi plébános unokahúgát adja Ziegler Gézához. Ez a házasság azonban nem volt boldog. Félesége egy hónap múlva elhagyja. Lakása nincs, állása nincs, családi boldogsága összetörtén;

M

indez 1895-ben történt, akkor, amikor a DUNÁNTÚL c. folyóirat felfedezi és munkatársul fogadja a pelyhedző állá írót. A DUNÁNTÚL közli első zsengéit: a Károly tragédiáját, az Emlékezés c. verset, majd később Szerelmi emlék c. humoreszkjét, amelyben önmagát kacagja ki.

Ezzel kezdődik az első lépcső Gárdonyi írói pályafutásában a dicsőség felé. Innen már meredeken ível az úíja felfelé. Rövidesen a Hazánk c. győri lap főmunkatársa lesz, maid 1886. január 1-vel megindítja a Tanítóbarát c. lapot. Igaz ugyan, hogy a hivatalos Néptanítók Lapján kívül még vagy negyven hasonszőrű lap van az országban, de ezekben a tanügyi la pókban a kőrisbogarak gyűjtésétől a gombaszedésig mindenről szó van, csak éooen a nevelés fő tényezőiről, a tanítókról, ezek helyzetéről ívnak a legkevesebbet. „Szükség van olyan lapra is — írja Gárdonyi —, amely a tanítók jogos érdekeivel gyakrabban foglalkozik.”

A 24 éves, fiatal tanító-szer- f oszló új gondolatokkal Indítja útnak az első lapszámot. Minden cikke szépein szerkesztett^ átgondolt, irányító hatású; Az első számhoz mellékelj a NÉPTANÍTÓK NAPTÁRÁT. Ebben versalakban megírja egy 103 esztendős vadpró- íéta jövendöléseit. Rigmust szentel benne az iskolaszék tagjainak is:

„Ha álmodban bukkansz tiz kövér szamárra,

S mind a tíz egy kertben jár előre-hátra,

Ügy az iskolaszék bölcs s okos tanácsa

Látogat meg s munkád majd felülbírálja.”

A tanítóság csakhamar megszerette Gárdonyi lapját. A Tanítóbarát országszerte elterjedt. Fájt ez nagyon a PÉCSI NÉPTANODA c. pedagóguslap szerkesztőjének,

Schneider Istvánnak, mert erősen megcsappantak az előfizetői. Az 1887. évfolyam egyik számában panaszkodik, hogy egy bizonyos Ziegler Géza elszedi előle az előfizetőket Gárdonyi nem késik a válasszal. Azt üzeni a pécsi szerkesztőnek, hogy inkább ő is előfizet, csak ne szüntesse be lapját

Gárdonyi lapja, a Tanítóbarát, rendszeresen foglalkozik a baranyai tanítóság helyzetével is. Egyik cikkében („Gatyás pedagógusold’) a baranyai Ocsánd községben lefolyt iskolai záróvizsgát ismerteti. Az történt ugyanis, hogy ebben a kis községben egy bizonyos Wlaka Mihály nevű iskolaszéki tag alaposan be- szeszelve jelent meg az iskolai évzárón; A szép iskolai ünnepségre nagyszámú közönség gyűlt egybe és csendben hallgatták a tanulók verseit, amikor betámoiygott Wlaka Mihály iskolaszék! tag uram. A jelenlévők nem nagy figyelemre méltatták őkéimét egészen addig, amíg bele nem ordított az ünnepélyes csendbe, hogy aszongya:

— Mommeg nékem unokám, Lajcsi, hányat tojomá- nyozäk a pityer?'

Mivel pedig a megjelent szülők leintették őkéimét, emiatti bánatában leült az iskolaszék nemes tagja a hátul- só pad tetejére és elaludt. Alvás közben azonban úgy lefordult a pádról, hogy majdnem agyonütötte a komaasz- szomyátt; Kivittók ugyan az udvarra az eperfa alá, lefektették, de mintha a sors ellene fordult volna. A tanító kacsád köréje gyűltek és vadászatot tartottak az arcáras »álló legyekre. Tekintetes Wlaka Mihály iskolaszék! tag erre káromkodva feltápászkodott és a tanítót szidva hazatántorgott, hogy kipihenje az iskolai vizsga fáradalmait.

Eddig Gárdonyi cikke. A Pécsi Néptanoda szerkesztője azonban megjneheztelt Gárdonyira nem éppen épületes cikke miatt Gárdonyi vitriolba mártott tollal válaszol minden egyes támadásra;

Amikor a Pécsi Néptamoda 1888. áprilisi számában megdicséri az egyik tanfelügyelőt, hogy nagyszerűen takarékoskodott, mert egy évben kiszállásokra csak 250 forintot költött, Gárdonyi ismét megcsíp- kedi a lapot, és epésen megjegyzi, hogy a tanfelügyelők egyik plébániától a másikig szoktak utazni részint a plébános vagy más helybeli pat- rónus kocsiján. Erősen megszólja Gárdonyi a pécsi testvérlapot azért is, mert az Gönczy Pál jubiláló kultusz- államtitkárt magasztalja. „Ott voltam én is — írja Gárdonyi —, néztem a szemfényvesztést, s midőn a jubileumi tárgyakat lerakták, azok közé szerettem volna odatenni azt a földfekete zabkenyeret, amit egy túrócmegyei néptanító asztaláról küldtek hozzám.”

e nemcsak a megye ta^ nítóságának a helyzeté vei, hanem Péccsel is közelebbi kapcsolatba kerül Gárdonyi. 1697. november 13^án érdekes levelet kapott Pécs város akkori polgármestere, Majorossy Imre. A levelet — ahogy azt a Pécsi Híradó c. lap elárulja — az akkor még csak Göre Gáboréról és novelláiról híres Gárdonyi írta Egerből. A nyilvánosságra nem szánt levél arról szól, hogy Gárdonyi Egerben regényt készül írni;

A regény hőse: Bornemissza Gergely, aki — amint azt Ti- nódi Lantos Sebestyén döcögős pennával megverselte — Pécs város szülötte. Egy pécsi kovácsmestemek a fia. Gárdonyi a levélben kétszer is alá húzta, hogy ha a föld alól is, de mielőbb kerítsék elő azt az írást, amely elmondja majd a Gergő diák múltját. A város vezetősége csak azt válaszolta vissza az Egri csillagokat író Gárdonyinak, hogy Bornemissza Gergelyről semmiféle adat nem található a város levéltárában. Gárdonyi szerencséjére amit nem adott meg Pécs, megoldotta Becs, a császári levéltár. Megörült a fekete-sárga ládák adattermésének Gárdonyi, s azon melegében nekilátott megformálni Bornemissza Gergő alakját.

Az Egri csillagok cselekménye Pécsett kezdődik. A mecseki patak vizében fürdik a hétesztendős kisfiúcska: Bornemissza Gergő és a nála két évvel fiatalabb Cecei Éva. „Az a kis falu, ahová a két gyermek való — olvashatjuk a regényben — a Mecsek egy völgyében rejlik.” A későbbiek során megtudjuk, hogy Gergő gyerek apja kovács volt Pécsett, de már meghalt. Azasz- szony Keresztes fa! vára húzódott apjával, az ősz, öreg paraszttal, aki még harcolt Dózsa György seregében. Az öreg néha lement az erdőn át Pécsre, hogy kolduljon. Abból éltek télen, amit az öreg koldult.

Körülbelüli ennyi az Egri csillagok pécsi vonatkozása. Hogy a pécsi táj, a Mecsek varázslatos képe is bekerült az Egri csillagokba, annak érdekes története van.

4 882. augusztusának a " végén az állástalanség reménytelenségével járta a somogyi falvakat Gárdonyi Géza. Végiglátogatta Lengyeltótit, Tabot, öreglakot, Szőlős- györököt Mindenütt rideg elutasításra talált. Elátkozott sorsa megváltoztatására éppen kellő időben gurult elő egy Pécs felé igyekvő Városi szekér. Felkapott rá. Barna garabonciás diákköpenyegót magára vette, belecsavarta még a fejét is. Később Naplójában így örökíti meg az utazás szépségét: „A Mecsek gyönyörű vidékére értünk, alig győztem betelni a természet szépségével. Üdelombozatú fák borítják az egész hegyet, melyen nagyszerűen kövezett hófehér országút kígyózik. Gyalog mentünk. Szedtünk az út mellett földi szedret. A hegyről lefelé a bányatelepek téglaházai párosultak elénk. Szép, igen szép vidék.”

Gárdonyi Géza tanítói ál- léisválLalása nem járt sikerrel Pécsett. Hogy mégis célját teremtse a székerezésnék, felkereste a pécsi tanítóképző igazgatóját, Schultz Imrét, hogy jobb tanítói oklevelet szerezhessen. A beesettmefliű, csupaszarcú, nagy, vörösihajú „tekintetes úri’ nem nagy barátsággal fogadta. Azzal érvelt, hogy az egész képesítő vizsgálatot újból ki kell állania, ha javítani akar, s akármilyen jeles oklevele is van, nála növénytanból biztosan megbukna. Gárdonyi keserű szájízzel távozott, s évek múltával az Egri csillagokban megtette az igazgató alakját Móré Lászlónak.

Pécsi vonatkozású Gárdonyi első, 23 éves korában írt regénye is: az Álmodó szerelem. A regény főhőse: Paján- di Sándor, aki Pécsre kerül gyógyszerészsegédnek. Itt találkozik a szép, de kacér Herminával, akit sok bonyodalom után vésgül is feleségül vesz.

Az 1894-ben írt Lámpás c. regényének főhősét egy pécsi kötélverő munkás neveli. Ebben a regényében írja Gárdonyi: „A lámpás én vagyok. Világítok a sötétségben. Utat mutatok..

\/ aióban, Gárdonyi Géza

’ lámpás volt. Olyan lámpa, amely minél inkább világít másoknak, annál inkább fogyasztja önmagát ő mindig másnak világított. Világított, hogy utat mutasson mindenki számára az emberiesség, az egymás megbecsülése, a népünk szellemi és kulturális felemeléséért folytatandó munka kialakítása felé.;; Dr. Tóth István

Fotós tervek

A teljes hévvel sütő nap kicsalta a vasárnapi emlékkép- gyártók tömegeit a szabadba

— Joggal gondolhatjuk, hogy a Mecsek; Fotoklub igénye sebb, művészi igényű totósai is friss erővel, újult lendülettel vetették magukat az álian dóan változó témákra, — men ők adott dolgokat, helyzeteke keli, hogy felhasználjanak mű vészi tevékenységük során.

— Vajon mi a terve néhány jólismert pécsi fotósnak?

Dr. Szász János

grafikusművész, a Mecseki Fotoklub egyik legtermékenyebb és legsokoldalúbb tagja mondja:

—, Intuitív fotós vagyok — a téma megpillantásakor ösz- tönszerűleg, valami „belső parancsnak” engedelmeskedve igyekszem azt megörökíteni. A legegyszerűbb felszereléssé dolgozom; különleges objektív nélküli tüköraknás gépem elősegíti az ilyen módszerhez szükséges töprengésmentes, gyors munkát Természetesen az, hogy képeimet nem „előre megfontolt szándékkal”, íróasztal mellett megtervezve készítem, nem jelenti azt, hogy nincsenek terveim, nincs szándékomban meghatározott feladatok megvalósítása.

Amennyire igen kevés szabad időm engedi, szeretnék behatóbban foglalkozni a mostanában oly érdemtelenül —és értelmetlenül — elhanyagolt táj- és csendéletfotózással.

Antal László

az első saját fényképezőgépét 1957-ben kezdte próbálgatni. — Azóta nagy utat tett meg... — Az akkor alakult bőrgyári fotókör két kiállítását megnyerte, aiztán két aranyérem a Bőripari Szakszervezet fénykép- kiállításairól, — ilyen eredmények után tagja lett a Mecseki Fotóklubnak, és 1959- ben a „Kikérés” című képével a budapesti országos kiállításon aranyérmet nyert.

— Az elmúlt években főleg zsánerképeimmel értem él eredményt, a „Kikérés” például valóban egy esküvőn megörökített pillanat — újabban más terület problémád izgatnak ; ; ;

A múlt színházi évadban dr. Németh Anita! a Macbeth előadásáról kórt színes diapo- zitívokat a fotoklubtól. Próbaképpen a Piliangókisasz- szomyt szemelték ki. Az eredmény láttán felkiáltottak a színháziak: ez keli! — menetközben! képek, amelyek nem avatkoznak bele a leállításokkal, illetve beállításokkal, hamis fényekkel az előadás átélt légkörébe — hanem azt adják! — így kezdődött a színTillai Ernő: Konyhai csendélet

házi fotózás, eredményeit láthattuk az OFOTÉRT kirakatában. Antal László azóta minden darab egyik előadásán ott ül felszerelésével a hármas páholyban, — a színház elismerése és igénye mellett a Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Gyűjteménye felkérte az összes élőadás rend szeres fényképezésére.

— Az eredmény nem azonnal esett az ölembe — mondja Antal László. — Ma már 34’ Din érzékenységű rapid fedm- mel a legnehezebb feladatokat is meg tudom oldani. — Ez a dolgok technikai oldala, amely hozzásegít ahhoz, hogy — a Mecseki Fotoklubban használt esztétikai elvek felhasználásával — ezen a területen is művészit tudjak alkotni.

Tillai Ernő

az „új” harcosa a Magyar Fotóművészek Szövetségében, a Magyar Építőművészek Szövetségében, a TIT-ben, a Mecseki Fotoklubban, mindenütt, ahol sokoldalú tevékenysége során megfordul. Sok modem hatású, markáns formákból felépített fényképe mellett a „Kancsó és deszka” c. hozta a legtöbb sikert.

— Most már évek óta nafordították németre, de valójában csak az ő fordításában értette meg a külföldi Madách zseniális művét. Mint színi- ős irodalmi kritikus is sokait tett Mohácsi a magyar irodalmi es színházi élet fejlődéséért.

1944 áprüBsában került in- temáiátáborba. Július 8-án indították útnak Auschwitz félé azt a szerelvényt, amelyen több száz társával együtt ő is elindult a kegyetlen tömeg- pusztítás színhelye felé. A sors azon ban úgy akarta, hogy nem érhetett oda: útközben halt meg szívszélh üdéében a magyar határon;

Ebben az évben ümnepeStük Mohácsi Jenő születésének 75. évfordulóját. Sajnos, csak kevesen és — gondolatban. Most van előkészületben — és előreláthatóan a jövő évben meg is jelenik — egy alapos tanulmány Mohácsi életéről és írói- műfordítói működéséről. Ugyancsak a jövő évre tervezzük azt is, hogy születése évfordulóján Mohácson irodalmi ünnepség keretében márvány- táblával jelöljük meg szülőháza falát.

Í)r, Siptár. Ernő

gyón izgatnak az ilyen egy szerű témák. Szeretném meg találná a modem csendélet út ját, úgy érzem, hogy példáu a konyhai részlet egy minden napos látvány, nem mester kelt összeállítás levegője le hét a modem csendéletnél

— aztán külön érdekes pró bálkozásom a csendéletbe pszi chikai dolgokat is belevrnm: az élettelen tárgyaknak embe rí tulajdonságot adni. A csen« élethez közel áll az úgyneve zett, detaálűe, a „részlet”, fo tózása, ez Magyarországé* különösen elhanyagolt terülel Csendélet téma, épület, erőbe ri arc egy részlete, — közel hajolni az „élet”-hez, — ki; részletben az egészet kifejezn

— nehéz de nagyon izgalma lecke. A detailie-fotófc gya korlata hallatlanul növeli : komponálás! készségei és fo kozza a meglátás gyakorlatát Azonkívül egy praktikus szén pont: nem kell éLmenni házul ról, csupán egy kirándulási keld tenni — a lakásban Sok más elfoglaltságom mellett igyekszem időt juttatni ; fényképezésnek is, — az építészetben, képzőművészetbei és fényképezésben egyarán hasznos, alapvető kompozáriót tanulmányokat végzek.

Az elmúlt időkben 60—7( kiállításon, a legnagyobb szintűéken vett részt

Halász Rezső

Betegsége ezt a sikersorozatol megakasztotta — nem volt ide a sötétkamrára.

•—« Hogy mégis hasznosítsam ezt az időt, elméletó ei mélyülésre fordítottam. Ékkő? döbbentem rá; milyen nagy ez a terület Esztétikai elméleTi tanulmányok olvasása közben jöttem rá, hogy igen nagy a dolgozókban az igény a foto- esztétika megismerésére — amire irodalom nem áH rendelkezésre.

Így támadt a gondolat, hogy a nagyközönséget hozzásegítem a kulturáltabb képi látásmód, bírálókészség, esztétika megismeréséhez, — megszületett egy olyan sók képpel illusztrált könyv terve, mely ezt a célrt szolgálja a legköny- nyebb módom

„iteáz kép — négyszáz vélemény” a könyv címe, Az előzetes tárgyalások a Corvina Kiadóval sikerrel biztattak, elkészítettem a munka egy részét, most a kiadó nehézségieket támaszt::: Pillanatnyilag e könyv kialakítása a célom, s bízom, hogy a tömegek igénye a könyv megvalósítását fogja eredményezni;

— Sokat dolgozom, most is vagy ötven könyvet írtam ki a könyvtári katalógusból, — ezek áttanulmányozása vár. A sok meglátás, ami eddig a „levegőben lógott”, — konkré- tizálódott bennem, lassan végső megfogalmazást nyer.

F. G*

á

Emlékezet. Mókásii QtnSz*

75 éve született megyénk jelentős műfordítója

Nem sokan tud ják megyénkben és országszerte, milyen nagy hálával tartozik a magyar irodalom Mohács város nagy fia, a magyar műfordítás mestere, Mohácsi Jenő emlékének.

1886. március 38-án született — mint Klein Bernhard borkereskedő és neje, Armut Ilermine gyermeke — Mohácson, a mai Szabadság utca 28. számú házban. Egyetemi tart ulmányait Budapesten és Berliniben végezte. Jogi doktorátust szerzett, majd az újságírást választotta élethivatásául: több magyar és német lap állandó munkatársa és tudósítója volt. Pályája elején önálló írásaival — versesköteteivel, színmúveiveiL, dalmű- szövegeivel, majd novelláival és regényeivel — tűnt fel, közben azonban egyre behatóbban kezdett foglalkozni a magyar irodalom néhány nagy alkotásénak németre fordításával. Néki köszönhetjük Madách Tragédiájának, Vörösmarty Csongor és Tündéjének és Katona Bánk bánjának máig is legjobb német fordítását. Az ember tragédiáját korábban már kilencen is le— /