Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-07 / 132. szám

2 N A P tő 1961. JÚNIUS 7. Egészségügyi hét június 12—16 A Baranya megyei Orvos­egészségügyi Szakszervezet mellett működő középkáder továbbképző szakosztály, jú­nius 12 és 16 közötti időben ; továbbképző egészségügyi he­tet rendez. Az egészségügyi hét első napján dr. Varga Ferenc egyetemi docens tart előadást az enterális fertőzések téma­köréből gyermekgyógyászati szak keretében. Június 13-án a közelmúltban megjelent TBC tőrvényt ismertetik, és ezzel kapcsolatban tbc-anké- tot tartanak. Az ankét elő­adói dr. Puskás Irén megyei tbc gyermekgyógyász főorvos, dr. Háber József egyetemi adjunktus, dr. Radochay La­jos egyetemi adjunktus és dr. Székely József egyetemi ta­nársegéd. 14-én szülészeti, radiológiai és sebészeti előadások hang­zanak el, melyeket dr. Páli Kálmán „megyei szülészfőor­vos, dr. Visegrády Lajos me­gyei röntgenfőorvos és dr. Marton Zoltán egyetemi ad­junktus tartják. 15-én dr. Gá­ti István egyetemi adjunktus „A gondozási munka jelentő­sége szülés előtt és után“ címmel tart beszámolót. Az egészségügyi hét utolsó napján, június 16-án, közép­káder nagygyűlést tartanak, melynek első napirendi pont­jaként az Orvosegészségügyi Szakszervezet központi veze­tőségének tagja tart előadást az egészségügyi helyzetről. A középkáder továbbképzés új módjáról dr. Páli Kálmán számol be a hallgatóknak. Sikeres volt az idei könyvhét Amennyire hagyományos már nálunk az ünnepi könyv­hét minden esztendőben, éppen úgy hagyományos a könyvhe­tek sikere is. Az idei könyv­hetet ugyan többször megza­varták az esőzések, de mindez alig változtatott valamit az „ünnepi“ eredményeken. Megyeszerte, kiállítások irodalmi előadások Baranya megye falvaiban az idén is valamennyi földműves­szövetkezetben és mintegy húsz könyvsátorban árusítottak. — Ezenkívül számos községben a pedagógusok irányításával a felsőtagozatú általános iskolás diákok — házról házra vitték az olcsó, de szép kivitelű köny­veket. Több gépállomáson, ter­melőszövetkezetben és állami gazdaságban ünnepi könyvki­állítást" vagy irodalmi műsort, illetve könyvbált rendeztek. A könyvkiállításoknak nagy sike­rük volt, például Bogádmind- szenten a könyvhét első nap­ján néhány óra alatt közel ezer forint értékű könyvet adtak el. A legkeresettebb művek az idén is gyorsan, szinte órák alatt elfogytak. Elsősorban So- lohov: Feltört ugar című köny­ve, Kaffka Margit: Lázadó asszonyok című műve, Széche­nyi Zsigmond kötete és a mai magyar írók könyvei is. Amit a korábbi években ritkán lehe­tett tapasztalni — megyeszer­te keresték a mai magyar írók műveit. Jól sikerültek a kulturális seregszemlék pécsi bemutatói Megbeszélés a városi KISZ-bizottságon Tegnap délután megbeszé­lést tartottak a pécsi városi KISZ-bizottságon, amelyen -' részt vettek a városi és kerü- -leti kulturális operatív bizott­ság tagjai és legjobb aktivis­tái. A megbeszélésre a városi KISZ-bizottság és a városi ta­nács v. b. művelődési osztályá­nak közös rendezésében került sor, amelyen részt vett a KISZ Központi Bizottsága részéről Vincze Ágnes és Salgó Fe- rencné is. Sajgó Jenő elvtárs, a városi KISZ-bizottság ágit. prop. tit­kára a megnyitó szavak után ismertette, illetve értékelte az idei kulturális seregszemlével kapcsolatos kérdéseket és eredményeket. Többek között elmondotta Sajgó elvtárs, hogy a seregszemlék körzeti, kerü­leti és városi bemutatóinak megszervezését és lebonyolí­tását jónak és eredményesnek értékelhetjük, bár voltak hi­bák is, amelyeket a jövőben ki lehet és ki is kell javítani. Például a közönségszervezés területén. Külön kiemelte a II. kerületi bemutatót, amely 500 főnyi közönség előtt és magas színvonalon zajlott le. A seregszemlével kapcsolat­ban több érdekes adat előke­rült: 30 színjátszó csoport, 18 énekkar, 17 népitánc-csoport, 18 zenekar, 214 szavaló, 33 tánc, 51 hangszeres, 49 ének­szólista vett részt a sereg­szemléken. Majd dr. Borsos József, a művelődési osztály vezetője szólt a jelenlévőkhöz. „A KISZ és a művelődésügyi szervek jó kapcsolata nagyban elősegítette a seregszemlék le bonyolítását — hangsúlyozta ki Borsos éLvtárs — és ezt a kapcsolatot a jövőben még szó rosabbá kell tennünk”* Ezután értékes könyv- és tárgyjutalmak kiosztására ke­rült sor, amelyet a városi KISZ-bizottság és a művelő­désügyi osztály adott azoknak az aktivistáknak, alak a bemu­tatók megszervezésében és le­bonyolításában a legjobban ki­vették részüket. Majd kötetlen beszélgetés formájában sokan elmondották véleményüket, javaslataikat nemcsak a sereg­szemlékkel kapcsolatban, ha­nem arról is, hogy miként le­het segíteni az „Ifjúság a szo- cializmusért”-mozgalom telje­sítésében a KISZ-szervezetek fcultúrmunkájó*. A hozzászólásokban elhang­zott kérdések között szerepelt a munkaterv bevezetése, a műsorpolitika jobbátétele és a szellemi öttusa is, amelyek­kel a KISZ-szervezetek kul- túrmunkája eredményesebb le­het és ezáltal emelkedhet a jövő évi kulturális seregszem­lék színvonala is. A kétórás megbeszélést Kupka Sándor, a városi KISZ-bizottság titkára fejezte be. B. L. A szövetkezeti boltokban és a könyvsátrakban az idei könyv­héten mintegy 160 ezer forint értékű könyvet vásároltak. Ez nagyjából megfelel a tavalyi számszerinti eredményeknek, de az idén sok zavaró körül­mény befolyásolta a könyvhét sikerét. Természetesen az idő­járás is, de elsősorban az, hogy a nagy érdeklődésre számot tartó könyvek csak a hét köze­pén érkeztek meg a helyi le- rakatokba. Mintegy félmillió forint forgalom a pécsi üzemekben Az idén szinte valamennyi pécsi üzem, hivatal és intéz­mény sikeresen kapcsolódott a könyvheti vásárlásokba. Az összesített eredmények alapján megállapítható, hogy az idei könyvhét alkalmával a mint­egy száz pécsi üzemben és hi­vatalban több mint 300 ezer forint értékű könyvet vásárol­tak, és ezenkívül 110 ezer fo­rint értékű könyvsorsjegyet. Az eddigi becslés szerint van olyan pécsi üzem, ahol több mint 20 ezer forint értékű könyvet vásároltak a könyv­hét alatt. A Pécsi Kesztyű­gyárban 10—12 ezer, a pécsi széntrösztnél 7—8 ezer, a DÉ- DÁSZ-nál 6—7 ezer, az építő­ipari vállalatnál 6—7 ezer, a Megyéi Kórháznál 3 ezer, a rendőrségnél 4 ezer, a bőr­gyárnál 4 ezer, a Pécsi Nem­zeti Színháznál 4 ezer, a So- piana Gépgyárban pedig 5 ezer forint volt a könyvheti forgalom. Az üzemekben és hivatalok­ban szervezett könyvvásáro­kon nagy sikerük volt az út­leírásoknak, a Jó reggelt Af­rika című kötetből és Széche­nyi Zsigmond könyvéből min­den példány elfogyott. Pécsett is kellemes meglepetés volt, hogy a mai magyar írók mű­vei iránt megnőtt az érdeklő­dés, Mesterházi Lajos, Thurzó Gábor és Várnai Zseni köny­ve az utolsó példányig elfo­gyott, de Arany János dráma­fordításai, Vörösmarty és O’Neil művei is. A pécsi üzemek és hivatalok ez évi könyvheti eredményei 35—10 százalékkal jobbak a tavalyinál, de még ennél is jobbak lehettek volna, ha a megjelent könyvek nagyobb példányszámban érkeznek a könyvheti forgalomba. Az idén az ünnepi könyvhét alkalmá­ból mintegy kilencven művet adtak ki, sajnos a nagyszámú művet csak viszonylag kevés példányszámban, így a közön­ség igényeit csak részben le­hetett kielégíteni. A mai magyar művek szép sikere A Magyar Írók Könyves­boltja is szép forgalmat bo­nyolított le a könyvhét alkal­mával, a boltban és a bolt sát­rában mintegy 45 ezer forint értékű könyvet vásároltak. Szívesen vásárolták Thurzó Gábor, Radnóti Miklós, Takács Gyula, Várnai Zseni műveit és Babits Mihály műfordítá­sait, továbbá Németh László tanulmánykötetét. A könyvheti tapasztalatok közé tartozik, hogy nemcsak az eső jelentett a siker előtt akadályt, de a könyvheti könyvek összeállítása is. A ta­pasztalat szerint kevés új ma­gyar mű jelent meg a könyv­hét alkalmával. Keszthelyi Zoltán és Várnai Zseni kötete is régi művek válogatásából áll, Garai Gábor és Takács Gyula kötete pedig a könyv­hét előtt már másfél hónap­pal megjelent, tulajdonképpen nem is könyvheti könyvek. Nagyjából hasonló a helyzet a prózai termés területén is. A könyvhét előtt és után számos jelentős, izgalmas mai magyar könyv jelent meg, de a könyv­napra Illés Béla, Mesterházi Lajos, Darvas József és Goda Gábor könyveit „időzítették”, a múlt esztendőben is ők vol­tak a „könyvnapi írók”. Ügye­sebb összeállítással, meggon- doltabb időzítéssel színesebb és frissebb lehetett volna a könyvhét mai magyar írói ter­mése. A hagyományos könyvhét az idén is sikeres volt, és a vá­sárlások mértéke, az érdeklő­dés sokrétűsége ismét azt bizo­nyította, hogy szeretünk ol­vasni. Befásítják a Széchenyi terel-?! Köztudomású, hogy városunk, lótere nem volt miauig ennyire rendezett. Kánikula idején bi­zony irigykedne gondolunk arra az időre, amikor a tűző nap elöl a Széchenyi téri fák árnyéka alá húzódhattak szerencsés elődeink. Ma már felesleges lenne hány- törgatni, ki miatt és miért vált kopár kőrengeteggé a tér. Annál nagyobb örömmel üdvözöljük a kiszisták kezdeményezését, amely nek alapján társadalmi munká­ban fákkal ültetik be a Széche­nyi teret. Az első facsemetét május else­jére virradó éjszaka helyezték el a tér közepén és mindenki azt remélte, hogy folyamatosan sor kerül a többi fa kiültetésére is. Sajnos, a kezdeti lendület alább­hagyott. Egész május folyamán egyetlen facsemete sem került a Széchenyi tér földjébe, sőt jú­nius elseje óta sem mozgolódnak a fiatalok. A rosszmájnak már a kezdet kezdetén azt híresztelték, hogy a tér közepére felállított fiatal fa nem is fásítási akcióhoz tartozik, hanem egy egyszerű májusfa. amelyet a KISZ lelkes ifjúsága a munkásünnep tiszteletére állí­tott oda. Nem mondom, először jómagam is felültem ennek a híresztelésnek, már csak azért is, mert az időpont, a fa szalag­díszei és az odaállítása körüli ceremónia is ezt a feltételezést táplálta. A vitát annak idején azzal na­poltuk el, hogy majd a hónap végén úgyis eldöntik a kiszesek. A májusfát ugyanis évszázados népi szokás alapján május utolsó napjáig ki kelt dönteni — való-* sagos szégyennek számit. ha va- laki háza előtt május 31. után is ott tollászkodik az elsárgult levelű, fakó diszü, kidülőfélben lévő májusfa. A fakidöntés — a népszokás kötelező hagyománya szerint mindig azoknak a dolga, akik odahelyezték. Ha fóliát még z mai napig sem, június 7-ig sem történt semmi, az minden két* séget kizáróan azt bizony tjOi hogy az ominózus fa nem má­jusfa, hanem a Széchenyi tér befásításának első ténye . . . vagy talán mégis a KISZ illetékesei bizonyultak feledékenynek? Akadnak olyanok, is, akik a májusfa-jelleget nem vitatják, hanem egy eredeti takarekossagi ötletet vélnek a dologban látni4 Szerintük a kiszesek tudatosan hagyták ott „határidőn túl" a jobb sorsra érdemes fácskátf mert jövőre is fel akarják hasz­nálni. Elhatározták, hogy ezután nem vágnak ki élő fát, hanem évről évre minden május elseje előtt átfestik az elsárgult leve­leket. Ezzel a módszerrel már potom száz év alatt kb. két va­gon fát spórolnak meg. A jól értesültek azt is tudni vélik, hogy ezt a takarékossági módszert a mindenki karácsonyfájára is ki akarják terjeszteni. Hogy a sok feltételezés közül melyik az igaz. az egyébként a lényegen mit sem változtat mert ezt az immár elszáradt, dísztelenné kopott fát minden­képpen ki kell szedni onnan . . ■ — vast — ESZTERGÁLYOST és géplakatost keres fel­vételre a Pécsi Fémipari Vállalat. Felső-Malom u. 13. sz. 77 — HANGVERSENYT tart hétfőn — június 12-én — es­te fél 8 órát kezdettel az Ál­lami Építőipari Vállalat madrigál-kórusa az építők Ybl-termében. A hangverse­nyen Jandó Jenő vezényel, közreműködik Kováts And- rásné zongorán, Kováts And­rás hegedűn, valamint Mo- nori Magda, Schmidt Béláné és dr. Vándor Ottó énekesek. — AZ IDÉN mintegy 200 vagon takarmánykeveréket készített a vajszlóí takar­mánykeverő üzem, a közel­múltban beindult mohácsi üzem pedig 50 vagonnal ter_ melt. A takarmánykeverő üzemek két műszakban dol­goznak, hogy az egyre nö­vekvő igényeket kielégíthes­sék. A mohácsi járás tsz-ei például több mint 800 vagon takarmánykeverék készítésé­re kötöttek szerződést 1961. június 30-ig. Nem egyértelműleg riportot, vagy valamiféle dokumentum­írásművet akartam adni, amiből már úgyis sok látott napvilá­got a Hirosima-témakörből. Éppen ezért a valóság tény­anyagát csak a legszükségesebb mértékben használtam föl; oly mértékben csak, amennyiben a tematika kibontásához feltétlenül szükséges volt. így a regényben szereplő szemé­lyek, de maga az egységes­egész történés is képzeletalkot­ta, s csupán egy célt van hi­vatva szolgálni: alapot az egyes problémák fölvetéséhez, amely problémák akkor születtek, amikor az első atombomba felrobbant, s ma is elevenek, élők, sőt. talán még súlyo­sabbak és keservesebbek az egész világ számára. I. RÉSZ. A z orvos nesztelenül csuk- ” ta be az ajtót, és a feke- e szemüveges férfival együtt negindultak a kihalt folyosón, ’ompán kongó lépteik egyhan Óságát végül is az orvos mély ól jövő, színtelen hangja tör- s meg. — Többet mi sem tudunk, körülbelül egy hónapja került lozzánk, igen súlyos állapot­án, de azóta sem tudtunk neg semmit a körülményei- 51. Nem beszél. Altatjuk, lyenkor ez a legjobb gyógy- lód. Almában aztán többször s érthetetlen szavakat mor­De nem akarom untatni, rá­térek a lényegre. 1944-ben az egyik különleges légi hadosztállyal a csendes­óceáni frontra kerültünk. Ahogy aztán sok súlyos és ke­serves harc után visszaszorí­tottuk a japánokat, mi is vo­nultunk a fronttal előbbre, s előbbre. 1945 tavaszán foglal­tuk el a háború során legtá­volabbi támaszpontunkat, egy a Marianákhoz tartozó távoli kis szigetet, bent, a Csendes­óceán mélyén, már közelebb Ázsiához. X, T ímea. A kis sziget úgy úszott a végtelen óceán kékeszöld tükrén, mint csendes nyári éj­szakán a teli hold a felhőtlen ég végtelenén. Partjait csillo­gó hullámtarajok ugrándoztak körül, hűen és kitartóan. A kis trópusi sziget egykor ünnepélyes csendjét, fenséges szépségét kígyózó rohamárkok, mély és még mélyebb bomba­kráterek, kicsupált bokrok, ég­nék meredő, derékbatört és elüszkösödött pálmafák rútí- tották el: az elvonult háború sebhelyei. A tengerparttól alig egy kilo méterre repülőteret építettek. A kifutópálya mellett tunyán terpeszkedtek a nehéz, négy- motoros bombázók, vakítóan szikrázva az izzó trópusi nap­sütésben. A csillogó, lusta ke­selyűk közt pedig, mint fürge kis hangyák, futkostak a tan- kerautók és szerelőkocsik. Az élet, a maga eleven lüktetésé­vel sohasem szűnt meg, egy percre sem. Az egyik génét töltötték, a másikon az előző vállalkozás sebhelyeit gyógyí­tották. (Tolutatása következik): — PÉCS város II. kér. ta­nácsa VB mezőgazdasági cso­portja értesíti az állattartó gazdákat, hogy a nagyárpádi Uj Alkotmány Termelőszö­vetkezet a nagyárpádi út mentén 1961. június 5-től 10- ig terjedő időben Wofatox- szal rovarirtást fog végezni. Felhívja a csoport a környék állattartó gazdáit, hogy álla­taikat ezen idő alatt tartsák zárva. — A BEREMENDI Dózsa Termelőszövetkezet 150 hol­don termel az idén őszi ká­posztarepcét. Holdanként 12 —14 mázsás átlagtermés vár­ható a szokásos nyolc mázsá­val szemben. A repcét expor­tálják majd és mintegy 800 ezer forint bevételre számí­tanak. — A VILLÁNYI és gyűdi termelőszövetkezet a megyé­ben elsők között kezdte meg primőr-zöldborsó értékesíté­sét. A villányiak 200 mázsát, a gyűdiek pedig 500 mázsa zöldborsót adtak át a MÉH- nek. A villányi tsz-nek 200 ezer forint, a gyűdi tsz-nek pedig több mint 400 ezer fo­rint bevétele volt a primőr áruból. TANÁCSTAGI FOGADÓÓRA: Június 7-én délután 5 órakor: Varga János Pécsi Közúti Üzemi Vállalat, Lenin tér 5, Kaszti Imre, Tóth Ferencné Petőfi utcai iskola. — EGY HÉT MÚLVA kül­di az első 1500-as pecsenye­kacsa-szállítmányt a mattyi Jószerencsét Termelőszövet­kezet. A mattyiak az idén még folyamatosan 8000 darab két—két és félkilós pecsenye kacsát értékesítenek, jövőre pedig mintegy 20 000 kacsát kívánnák piacra hozni. — A BARANYA megyei Építőanyagipari Egyesülés dől gozói, a téglatermelési tervük 10 százalékos túlteljesítésére kértek engedélyt a Baranya megyei Tanácstól. A vállalat dolgozói a felajánlásukkal a családi ház építési program végrehajtását kívánják elő­segíteni. — A PÉCSI Élelmiszerke- reskedelmd Vállalat Rákóczi út 38. sz. alatt lévő tej ivóját korszerű üzletté alakítják át, A munkák már megkezdőd­tek és előreláthatólag néhány nap múlva be is fejeződik. — AZ IBUSZ pécsi kiren­deltsége június 11-én autó­busz-különjáratot indít Bu­dapestre a Magyarország- Ausztria válogatott labdarú­gó-mérkőzésre. Indulás Pécs­ről reggel 5 órakor, Buda­pestről vissza este 20 órakor. Meccsjegyet az IBUSZ-iroda külön biztosít a résztvevők számára. Az orvos elgondolkozott. — Azt hiszem, ön sokat'se­gíthetne nekünk, — állapítot­ta meg rövid hallgatás után, — Hogy érti? — Ha felvilágosítana egy 5 másról. — Nem tudom, illetékes va­gyok-e erre, — válaszolta a fekete szemüveges férfi, de mindjárt hozzá is tette, — ön valóban úgy gondolja, hogy ez segítene? — Föltétlenül. — Ha így van ;.. Nem bá­nom, — adta rövid gondolko­zás után beleegyezését. ­: Nem sokkal később, egy minden kényelemmel, luxussal berendezett magánlakás ajta­ját tárta ki az orvos az idegen férfi előtt. S míg az elhelyez­kedett az egyik kényelmes fo­telban, szemben a nagy bal­konnal, az orvos konyakot s előregyártott szendvicset készí tett az asztalra. — Parancsoljon — kínálta a vendéget. A férfi elfogadta a kínálást, és az élébé tett konyakos po­harat mohón kiitta. Most már minden kérdezés nélkül kez­dett beszélni. Mintha csak nagy megkönnyebbülést jelen­tett volna számára, egy súlyos teher letételét — A háború alatt ismertem meg George-t. Együtt szolgál­tunk a légierőnél. Egyszerre vonultunk be, s már az első ' időkben barátságot kötöttünk. ‘ Később aztán George szép ; karriert futott be a légierőnél, ' s mint őrnagy, osztályparancs­nok lett. De barátságunk ekkor ‘ sem halványult el, noha ón csak egy beosztott tisztecske ] maradtam. Igen, azt hiszem, 1 olyan nagyszerű fiúval, mint ' George, mindenki csak eggyel 1 találkozik az életben, mól, s ilyenkor keservesen vergődik. Amikor felébred, me gint csak hallgat Pedig, ha ennek a konok hallgatásnak a kínai falát át tudnánk tömi, biztosain előbbre jutnánk. — Igen. Biztosan — hagyta helyben egykedvűen a fekete szemüveges, majd hirtelen szembefordult az orvossal. — hogy került önökhöz? — Egy intézet igazgatója ajánlotta. Kért, hogy mindent tegyünk meg az érdekében. — Értem, — felelte az ide­gen férfi, majd hirtelen hozzá­tette. — S önnek mi a véle­ménye? A betegségét illetően — Erre korai volna válaszol­ni. Nehéz... nagyon nehéz... Sok olyan tünet van, ami sú­lyosbítja állapotát. Javulás? — az orvos mentegetőzően szét­tárta karját — lehet, hogy csak hónapok, de inkább évek problémája. Ha egyáltalán ... — nem fejezte be a mondatot. A látogató azonban így is értett mindent. Az orvos a férfi felé fordult, : hangja egyszerre őszinte kő- : zeledést árult el az idegen i férfihoz. i — ön jól ismeri? — Igen. t i — Régóta? l — Igen. Jó barátom. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom