Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

198«. OKTÓBER 1«. NAPLÓ Mit tehet a lakáshelyzet megjavításáért a pécsi széntröszt ? Építsenek a bányászok! — Vegyék meg a szolgálati lakásokat! Új módszerek nyomában Vetőmagkombinát Bolyban A pécsi tröszt jelenleg 2720 szolgálati lakást tart nyilván, amelyben körülbelül tízezer ember lakik. Ehhez jönnek még a legényszállások, amely­ben 1100 férfi lelt otthonra, s további 1484 lakás, melyben nyugdíjasok és olyan bányá­szok élnek, akik a lakást a tröszt segítségével, jelentős ál­lami hitel révén megvásárol­ták. összesen tehát tizenötezer ember lakik a tröszt szolgálati lakásaiban és az állam segítsé­gével épült bányász magán­házakban — a város lakossá­gának 13 százaléka. Valamennyi közművesített Ebben az évben 70 szolgá­lati lakást kapnak a bányá­szok. A 70-ből már másfél hó­napja felépült 32, s további 16-ot hamarosan átadnak. Az­az: csak adnának. A 32 lakás­ba ugyanis még nem költöz­hettek be a lakók, mert nin­csenek meg a lépcsőházi kor­látok és erkélyrácsok. Semmi másért, ezért a csekélységért állnak már másfél hónapja üresen e lakások, mert a kivi­telező, a Komlói Építőipari Vállalat későn rendelte meg a rácsokat Budapestről. Vagy két hete már megírtuk a dol­got, de még semmi változás, pedig hamarosan elkészül a harmadik épület is. Ez újabb 16 lakást jelent. Az ehhez hasonló bosszantó hibáktól eltekintve joggal büszkélkedhetünk a felszaba­dulás után épült új házaink­kal. A Horthy-rendszerben egyetlen közművesített lakása sem volt a DGT-nek. Még a vízvezetéket is csak a tisztvi­selőkhöz, meg üzemvezetők­höz vezették be. Amíg az üzemvezetők 4—5 szobát kap­tak, addig a bányászok több­sége egy szobában élt. Ez a magyarázata annak, hogy a tröszt 1581 régi eredetű szol­gálati lakása közül 1200 egy­szobás. A 2720 szolgálati lakásból 1139 új. Valamennyi közműve­sített és a szobaszám tekinte­tében is jók az arányok: 240 egyszobás,. 760 kettő- és 139 háromszobás. Az egyszobás la­kások fele, a két- és három­szobás pedig mind el van látva fürdőszobával. Az ismertetett számok, no meg a rengeteg szebbnél szebb meszes! ház láttán azt hihet­nék, hogy a pécsi széntröszt­nek nincsenek komoly lakás­gondjai. Sajnos, távolról sem ez a helyzet. A lakásprobléma itt is meglehetősen súlyos, amit két számmal illusztrá­lunk: pillanatnyilag 890 az igénylők száma (40 százalékuk új házas) és a tröszt csak 250 lakást tud építeni a második ötéves tervben. Többet nem, noha még sohasem épült any- nyi lakás Magyarországon, mint most — a 15 éves lakás- építési program részeként — 1960 és 1965 között. (Mint tud­juk, 1965 végéig 80 ezer csa­lád költözik új otthonba.) A lakások zömét azonban más iparágak dolgozói között kell kiosztani, mert a pécsi tröszt aránylag jól áll, ugyanis 1957- ben 420 — ! — új szolgálati lakást kapott, s abban az idő­ben csaknem 100 százalékosan ki tudta elégíteni az igénye­ket. Államunk akkor erején felül áldozott a bányász-lakás­ügynek. Most másokra is gon­dolni kell. Kedvezményes házépítés A számítások szerint 1965-ig 1350 lakást kellene építeni a trösztnek ahhoz, hogy a kérel­mezők 90 százalékának szolgá­lati lakást adhassanak. A két szám — a 250 meg 1350 — összehasonlítása minden ken­dőzés nélkül feltárja a valósá­got, megmutatja, hogy a pécsi tröszt lakásgondjai sem fog­nak megoldódni 15 évnél előbb. Ugyanakkor arra ösztö­kél minden felelősségteljesen gondolkozó bányászt, hogy más úton próbáljon javítani a jelenlegi állapotokon. Mert van mód és lehetőség rá! Az egyik a sajátház-építés. A pécsi tröszt és a tanács a Béke-aknai vasútvonaltól ke­letre eső területen 180 ház­helyet foglalt le a bányászok­nak. Egy telek átlagos nagy­sága 250 négyszögöl, egy négy­szögöl ára 30—50 forint. Igen olcsó, ha arra gondolunk, hogy Pécsett 50—300 forintba ke­rül a telek négyszögölje! _ Az állam már a telekvásár­lást is kedvezményessé teszi. A telek árának csak a 20 szá­zalékát kell azonnal kifizetni (ez az alsó határ!), a többi legfeljebb két év alatt tör- leszthető. Valószínű, a bányászok több­sége kezdetben egyszoba össz­komfortos családi házat akar építeni, mert ez olcsóbb, s a másikat később is hozzára­gaszthatja. Ennek ára 70—110 ezer forint. Tegyük fel, a 90 ezer forintos típust választja. Ebben az esetben 40—50 ezer forintos kölcsönt kaphat, a többinek készpénzben, építő­anyagban meg kell lennie. (A saját munkaerő is csökkenti az építési költségeket.) Ennyit — szorgos takarékoskodással — elő lehet állítani és a kölcsön visszafizetése sem jelent kü­lönösebb gondot, hiszen 25 éves határidőt is kaphat rá, s a havi részlet nem lehet több, mint a férj és feleség együttes keresetének tíz százaléka. (A havi részlet alsó határa 200 forint.) Gondoljuk, a sok kedvez­mény számos bányászt megba- rátkoztat az építés gondolatá­val. A jelek legalább is biz­tatóak: négy hét alatt 51-en jelentkeztek telekvásárlásra a tröszt, illetve aknák munka­ügyi osztályán. Ha mind gaz­dára talál, a tröszt és a tanács mindent elkövet, hogy újabb és olcsó telekhez juttassa a bányászokat. Olcsón vásárolhatunk lakást Van a helyzet javításának egy másik módja is: a bányász megvásárolhatja a szolgálati lakást, amelyben él. Ez para­doxonnak látszik, hiszen — mondhatnák többen — ezzel még nem lesz több lakás. Va­lóban, ezzel még nem, de ha a vásárlás tömegessé válik, az állam pénzösszeghez jut, ame­lyet újabb lakások építésére, illetve kölcsönökre tud fordí­tani. 13 új, fehérhegy! élmunkás- lakás és 818 Erzsébet- és Bor­bála telepi, vasasi stb. helyen lévő régi lakás megvásárlásá­ról lenne szó. A fehérhegyi új kétszoba összkomfortos lakás ára 32 500—45 000 forint. Eb­ből legalább 10 százalékot azonnal ki kell fizetni, a többit A Pécsi Szénbányászati Tröszt pécsújhegyj üzeme ér­dekes pályázati felhívást bo­csátott ki és abban kérte a pá­lyázókat, újítókat, hogy talál­janak megoldást az északi iszaptóban lévő nagyobb mennyiségű iszapszén gyors és olcsó kitermelésére. Értesülé­sünk szerint több javaslat ér­kezett már a trösztbe, s ezek­legfeljebb 25 év alatt. Ha a bányász többet fizet 10 száza­léknál, akkor újabb előnyök­höz jut. Ismét egy példává! élve: tegyük fel, 45 ezer forin­tosat vesz, s ebből tízezret azonnal átad. Ebben az eset­ben 1375 forintot elengednek neki, úgy számítják, mintha 11 375 forintot fizetett volna. (Ha a teljes vételárat, mind a 45 ezer forintot ki tudja fi­zetni, 10 125 forintot engednek el, tehát 34 875 forintért kapja meg a 45 ezer forintos lakást.) A törlesztési összeg jelenték­telen. Tíz százalék kifizetése és 25 év törlesztési idő esetén (nem mindenkinek adják meg a 25 évet!) 140—150 forintot tesz ki, nem többet, mint amenyi a kétszoba összkom­fortos belvárosi új lakás lak­bére lehet! És mindehhez nem kell több, mint 4 500 forint készpénz! A régi lakások még olcsób­bak. Az egyszobásokért mind­össze 8—14 ezer, a kétszobá­sokért 20—40 ezer forintot kér­nek. A vásárlásnál ugyanazok a kedvezmények érvényesek, mint az előbb. Mivel aránylag csekély kész­pénz birtokában öröklakáshoz lehet jutni, azt hibetnők, nincs is már eladó lakás. Tévedés! Több mint egy éve mór, hogy a vásárt meghirdették és csak 270 lakás kelt el. Több mint 1500 még hátra van. (Ebben a tröszt gyenge propagandája is ludas. Korábban magasabb volt a lakások eladási ára, s sok bányász még ma sem tud­ja, hogy olcsóbbak lettek. így bajosan lehet jobb eredményt várni!) Van miből építeni és taka­rékoskodni, a múlté már az az idő, amikor az építkezés együtt járt a koplalással. Reméljük, minél több bá­nyász él a lehetőségekkel! Magyar László nek kiértékelése most van fo­lyamatban. A jelek arra mu­tatnak, hogy még mindig nem sikerült megtalálni az északi iszaptó kiaknázásának olcsó és gyors módját. A pályázat lehetővé teszi a bányászok és érdeklődők szá­mára, hogy jó ötletüket kama­toztathassák. A pécsi tröszt to­vábbra is várja az életrevaló ötleteket. Külföldi és belföldi szakem­berek, vendégek, farmerek, és kutatók igen gyakran keresik fel a Bólyi Állami Gazdaságot, s onnan mindig a legjobb be­nyomásokkal távoznak. A ti­zenkétezer holdas nagyüzem megyénk legjobb, s most már külföldön is ismert és emlege­tett gazdasága, mindig elöljái a termelésben, az új nagyüze­mi módszerek bevezetésében. Számtalan környező termelő- szövetkezet merített már hasz­nos tapasztalatot, vett át egy- egy hasznos termelési eljárást, módszert. A gazdaság kiváló adottságait a lehető legjobban kihasználja, Bolyban tanulni, tapasztalni lehet. „Gyártelep“ a mezőn A gazdálkodás alapvető és ésszerű megváltoztatása, a sza­kosítás során nem véletlenül esett a választás elsőként épp a bólyi gazdaságra. Boly most is készen várta az újat, nem volt szüksége hosszabb előké­születre. A szakosítás során ki­csit átrendezik a gazdaság ké­pét. Az állatállományt haszno­sítási áganként egy-egy az arra legalkalmasabb üzemegységbe összpxjntosítják. Itt aztán fi­gyelembe veszik a szállítási le­hetőségeket, a takarmánytermő területek közelségét, vagy azt például, hogy az egymás terr melését elősegítő állatfajok — mint például a fölözött tej kap­csán a tehenészet és a hússer­tés tenyésztés — közel legye­nek egymáshoz. Ilyen meggon­dolások alapján kerül Himes- házára a gazdaság összes nö­vendékmarhája, és ilyen ész- szerűségi szempontoktól vezé­relve építik majd fel a bólyi hibridgyár szomszédságában a kb 3—4000 férőhelyes modern sertéshizlaldát. A bólyi hibridgyárat és kör­nyékét egyre inkább úgy em­legetik a gazdaságban, hogy a „gyártelep“, s erre a jelzőre rövid időn belül rá i6 szolgál. Egy esztendeje még csak maga a gyár állt itt a hozzá tartozó hatalmas górékkal, silókkal és melléképületekkel. A nyár fo­lyamán megváltozott a telep kép». Uj épületek emelkedtek a környező mezőben. A bejá­rattól balra, még a tavasszal megépült a hatalmas modem gabona kombájnszérü, amely­ben egyszerre 60 vagon gabo­nát szárítanak, tisztítanak és fémzárolnak. A nyár folyamán 250 vagon búza és 30 vagon ár­pa vetőmagot fémzárolt itt a gazdaság. A kombájnszérü azonban több rendeltetésű, té­len, ha kifogy a gabona. 60 va­gon szemes kukoricát lehet benne eltárolni tavaszig. Maga a gyár is bővült. Eb­ben az évben egy új aprómag tisztító részleget kapcsoltak hozzá, melyben lucerna és vö­röshere magot tiszítanak mág neses berendezéssel aranka- j mentesítenek és fémzárolnak. ! Az aprómagtisztító kapacitása szezononként 20 vagon apró­mag. Az építkezést befejezték, s ezekben a napiokban teljes kapacitással indult be az új aprómag üzem. A hibridkukorica-gyárban tavaly 400 vagon kukorica vetőmagot dolgoztak fel, de az üzem vezetősége ebben az év-j ben 600 vagon hibridkukorica fogadására készül. Ennek a mennyiségnek egy részét ma­gában a bólyi gazdaságban tér méltók meg mintegy 1100 hol­dem. A bólyi vetőmag kombinát: kiépítése és fejlesztése is mu­tatja, hogy a gazdaság egyik fő profilja a nemesitett minő­ségi vetőmagtermelés. A bő- termő magyar és külföldi — olasz, szovjet — búza vetőmag, aprómag és a bótermő hibrid kukorica vetőmag előállítását nagy területen végzik a gaz­daságban. A hím-steril kukorica Ez évben a gazdaság Ang­liának termelt igen szép ered­ménnyel hibrid vetőmag ku­koricát. A rövidtenyészidejű King Cross fajta előállításá­hoz kétféle anya kukorioót küldtek az angolok és ebből az egyik anya himsteril volt. ami azt jelenti, hogy az anyatövek címerei bár kifejlődnek, de meddők, p>ort nem termelnek s ha elő is fordul, csak elenyé­sző 1—2 százalékos mennyi­ségben. Ennek óriási előnye az, hogy az anya sorokat nem kell a virágzás kezdetén lecírne- rezni. A himsteril kukorica ki- nemesítésével már Magyaror­szágon, a Martonvásári Kuta­tó Intézetben is foglalkoznak s ■ jövőre kísérletképpen a bó­lyi gazdaságban is vetnek né­hány holdon hímsteril kukori­cát; — Rné — (Folytatjuk.)----------—— ...i ■ ■■ He goldást keresnek az iszapszén olcsó kitermelésére cÁkik wiíq, nem natték ki az LikaLaftadat Olyan emberekről lesz szó, akikkel naponta találkozunk, akik mellett legtöbbször szó nélkül elmegyünk, mert nem jelentenek többet számunkra egyszerű járókelőknél. Olyanokról, akik látszólag éppoly céltalanul járkálnak, vagy fontoskodva sietnek, mint jómagunk, akik csak arra Jók, hogy általuk utca legyen az utca, forgalmasabb a lorga lom. De mlbelyt egyenként la szemügyre veszed őket, egyszeriben kiválnak a tömegből, fölé kerül nek az Ismeretlenségnek, az érdektelenségnek. S Ilyenkor felfedezzük őket, rájuk csodálkozunk, ho gy — na lám, hogy Is kerülhették cl Idáig a figyel­münket. Pedig nem Is derülnek ki „nagy dolgok" róluk. Mindössze annyi, hogy valamivel erősebbek, többek az átlagembernél. V ezdjiik. Jakab Ernővel, a Sopiana Gép­11 gyár gyalus-marós segédjével, aki 34 éves kora ellenére alig hat éve kezdte a szak­ma elsajátítását, meglett emberként. Kicsit már ószülő halántékkal kezdte meg a „ta- nonc"-éveket legalább is 6 így szerette volna, de betanított munkásként indult, s ez vala­hogy több Is, kevesebb is tanoncoekodásnál. Több azért, mert magasabb fizetés jár, keve­sebb, mert a tanoncnak nincs más gondja, a tanulásnál. Jakab Ernőnek más gondjai is voltak. A hat elemit, ami eleinte nem gátolta az előmenetelben, mert volt már némi élő- iskolája, amit még gyerekkorában szerzett Szőrényben, a falujában, ahol minden közelé­be kerülő gépet „kitapasztalt". Meg is tanulta a traktorvezetés, szerelés minden fortélyát és ez eleinte elég is volt a Sopianában. De ké­sőbb is, amikor a fúrógépről áttért a kompli­káltabb hengerfúrásra még mindig átsegítette a nehézségeken nagy-nagy gyakorlata, munka szeretete. Ment is addig minden, amíg mintadarabok­ról „másolta“ a munkát, s csak akkor kezdőd­tek számára a gondok, amikor szakrajzokat nyomtak a kezébe. Nehezen igazodott ki raj­tuk. A mértani szerkesztés, a lépték utáni mérték, jelölések megzavarták. Eleinte úgy segített magán, hogy a szaktársakhoz fordult eligazodásra, de egyre inkább érezte és tudta, hogy Ily módon nem folytathatja sokáig. Elvé­gezte hát magánúton a nyolc általánost, azt hitte, ez elegendő lesz a boldoguláshoz. Nem volt elég. Neki legalább is nem, mert szenve­délyesen szereti a gépet, a szakmát, na és nem akart semmiben sem elmaradni a kollé­gák mögött. Nehezen szánta rá magát, de be­iratkozott a gépipari technikum esti tagoza­tára, pedig előtte csak néhány héttel fejezte be a nyolc osztáU/t- Sokáig töprengett, mit, ho­gyan kellene megszorítani, hogy a munka is, a tanulás Is menten. Végül is éppen azt húzta ki a programjából, amit talán a legjobban szeretett, « vasárnapi sétákat, a mozit, a szín­házat, a rokonlátogatásokat. — Csak másfél hőnapja kezdtem el a tech­nikumot, ds már én is awfc közé álltam, akik azt vallják: Magasabb iskola nélkül előbb utóbb elcsúszik az ember. Nem mondom, hiányzik a mozi, a színház, fáj még a lemon­dás, de ezen úgy segítek, hogy inkább meg sem nézem a pinkáitokat. Azonban egyre in­kább érzem a kárpótlást a tanulásban, ami máris hálálgatja az áldozatot. Már magam is készítek szakrajzokat, és a harmadik síkidom ábrázolásánál tartok. S én, aki eddig csak következtettem a rajzokból, most már magam előtt látom az eddig bonyolultnak tűnő kész munkadarabot. Es, ha mindezekhez hozzátesszük, hogy Ja­kab Ernő néhány társával újabban egy újí­tást nyújtott be az üzemnek, mi ts csak azt mondjuk, volt értelme az áldozatvállalásnak. artmann Jánossal, a Pécsi Sörgyár mű­vezetőjével szintén a munkahelyén be­szélgettünk. Ó is tanul, pedig közelebb van a negyven évhez, mint a harminchoz. Már több­ször tapasztattuk, hogy-a sörgyártó mesterség csupa jókedélyű embereket farag, de ha ez így van, akkor Hartmann János ebben is „mű­vezető'. Egyáltalán nem látni rajta, hogy a felelősségteljes beosztás, rengeteg társadalmi elfoglaltság, na és „ráadásul" a tanulás csep­pet is megviselte vola ezt a mindenben hatá­rozott, erős embert. Pedig, ahogy elmondja viharos élettörténetét, abból az derül ki, hogy neki sem ajándékba adták a művezetői tiszt­séget. ö is csak a hat elemiig jutott el annak idején, amikor a szüleit még a harminchetes bányászsztrájkból kifolyólag „menesztették“ a bányából. Sok hasonló sorsú bányásszal együtt, 6k is Belgiumban találtak menedéket és ó ott folytatta tovább az abbahagyott is­kolát. De hiába birkózott meg a flamand nyelvvel, hiába végezte el a „tíz osztályt", amikor hazajött, nem ismerték el neki az ide­genben szerzett bizonyítványt. Nem is futotta belőle többre, az alkalmi segédmunkási, ki­futói állásoknál egészen addig, amíg egy na­pon újsághirdetésre be nem kopogott a Pécsi Sörgyár főmérnökéhez. Németül tudó fiatalo­kat kerestek sörfőző tanulónak és ö megfelelt e legfontosabb előfeltételnek. Az azután más kérdés, hogy az akkor még tizenkilenc éves Hartmann János számára annál kevésbé fe­lelt meg az inaskodás. — Ez évekig abból állt, hogy velük végez­tettek el minden mocskos munkát, a hordó- mosástól a takarításig, napi tizenhét—tizen­nyolcórás „műszakokban".. De az inasiskola sem volt különb. Nem restellí elmondani, hogy bizony na­gyon keveset kovyitott a mesterséghez, ami­kor megkapta a segédlevelet. És amikor a felszabadulás után 1947-ben mévezetőnek ne­vezték kit. az is csak vergődés, kapkodás volt a számára, mert ha közben szerzett is gya­korlatot, nemigen tudta még, mit, mién kell csinálnia. De ekkor már melléálüak, átsegí­tették a kezdeti nehézségeken. 1952-ben mű­vezetői iskolára küldték, s ez volt az első ilyen iskola Magyarországon. Később a sör „hazájába", Csehszlovákiába küldték három­hónapos tanulmányútra, s így vált lassanként szakemberré. Aztán újabb nehézségek követ­keztek. Az addig idényjellegű sörgyártást ál­landósítani kellett, vagyis a négy—hatezer hektóliteres sörgyártásról igen gyors ütemben tértek rá a mai 285 ezer hektós évi termelés­re. Ez pedig sürgetően követelte a művezetés magasabb szintű elsajátítását. Ennek érdeké­ben először Budapesten, majd Pécsett is élel­miszeripari technikumot létesített az állam, amelynek erjedésipari szakán végre a honi sörgyártás elméleti, gyakorlati tudnivalóit is bevezették. Annyi más tanfolyam után erre iratkozott be Hartmann János is, és ahogy ő mondja: — Majd két hónapja gyűri az ipart. — Most egyszerre kell pótolnom mindent, amit eddig elmulasztottam. Valóban nehéz dolog 36 éves fejjel neki­vágni olyan tantárgynak, amit ez előtt soha­sem tanult, vagy ha igen, akkor is régen elfe­lejtett. S amikor megkérdeztük, látja-e már valamilyen hasznát a technikumnak, szinte megismétli a szavakat, amit Jakab Ernőtől hallottunk. — Nem is tudnám hirtelen megmondni, mi mindent jelent számomra az iskola. Például a malátagyártást eddig csak gyakorlatból is­mertem, most már a „lelke mélyére'' lá'ok. Ismerem az enzim-csoportok komplikált mű­ködési elvét, a cukor alkohollá válásának bo­nyolult folyamatát, és azóta valahogy másként is nyúlok mindenhez. És sikeresebben is, mint eddig. f'zt azonban a jövő mondja meg, és Herl• “ mann János vasszorgalma, amely eddig is hozzájárult ahhoz, hogy egyre kevesebb a panasz a pécsi sörök minőségére. Hát ezért is hasznos, ezért is szükséges a tanulás. •m S—PU -a

Next

/
Oldalképek
Tartalom