Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-04-01 / 209. szám
I960. SZEPTEMBER 4. NAPLÓ 5 Kétszáz mázsa takarmány — egy hold főidről Hetvennégy hold kukoricát silóznak Kétűjfalun A két hidegvérű ló iust&n Jépked körbe, körbe a süppe- dős anyagban. Időnként csak úgy jártukban felszippantanak egy-egy pofára valót az ingerlőén friss kukoricából. S mire eljött a dél, a hasuk is megnőtt szép gömbölyűre. — Nem kell ezeknek ma az ebéd — véli a gazdájuk. — mikor lassan kifelé kormányozza őket a feltöltött gödörből, — hisz ez valóságos terülj asztalkám. A viliázó asszonyok térdig süllyednek a feltépett kukorica szárban. Most jött meg az utolsó vontató és ezt még lerakják ebéd előtt. Kettő a vontatón, kettő a gödörben. A villa fogai megcsillannak a napban. Aztán az egyik mutatja milyen súlyos egy villára való ebből a kukoricaszárból. A másik egy felébe vágott kukoricacsövet emel feL Sok sok ilyet látni a zöld levelek közt. A szemek kifejlődve, ha az em bér belevési körmét, kifröcs- csen belőle a tej, ha megkóstolja, édes. — Mi ezt most besilózzuk — mondja az egyik asszony nyomatúkkal. — Ekkora csöveket aprít ősze a kombájn — mutatja a másik. — Nem fáj a szívük ezt tenni? — Éppen az az, hogy fáj — mondja az első asszony sietősen. Aztán, hogy a kérdezőt és talán magát is megnyugtassa, még hozzáteszi. — Ehhez nem kell abrakot etetni, mert tudnüllik az ebből készült szilázs olyan, mintha az abrakot már rá szórtuk volna. A hang nem túlságosan meggyőző. de a szavakban rejlő igazsághoz nem fér kétség. Tehát a kétújfalusi tsz-asszonyok tudják, hogy mit csinálnak és azt is, hogy miért, hisz tavaly silóztak ők már be ilyen kukoricát, meg etettek is, csak nem ennyit és nem ekkora csöveket. Az emberek azt beszélik a faluban, hogy bűn az ilyet besilózni, megadná ez sze mesen a harminc mázsát is. Miért Kell hát besilózni ? Szűcs Sándornak, a Béke Tsz elnökének azóta cseng a fülében ez a kérdés mióta a silózást megkezdték. Volt egy nap, mikor az agronómusa is megkérdezte, s ő csak annyit válaszolt, hogy azért, mert ezt a hetvennégy holdat silókukoricának vetették, annak művelték és felborul a terv, ha más célra használják fel. Most, hogy a határban két erős kombájn vágja és nyolc A LOTTÓT *e Medd. KŐMŰVESEKET keres felvételre az ÉM Baranya megyei Mélyépítő Vállalat, Pécs, Kertváros, Málomi út 80/a. Jelentkezés a munkaügyi osztályon. 418 vontató hordja a silókukoricát Szűcs Sándor már nyugodtan gondol vissza az elmúlt napokra. Ha így megy a munka, rövidesen befejezik, és akkor 20 000 mázsa szilázsuk lesz, amivel jövő ilyenkorig ellátják a tehenészetet, sőt egy gödörrel a tagoknak is jut a háztáji állatok részére. Mégis úgy érzi, nem sikerült teljesen meggyőznie őket. Most, hogy itt a tsz- irodájábam beszélgetünk, ezt mondja: — Az embereket megtévesztette a kukorica fejlettsége, a nagy terméskilátás. Mikor a silókukoricát összehasonlították a szemnek hagyottal, nem találtak semmi különbséget, s akkor kezdték mondogatni, hogy ezt meg kell hagyni szem nek. Pedig 340 hold olyan kukoricánk van, 30 mázsás termésre számíthatunk, és még a tagoknak is oszthatunk belőle 4—5 kilót egységenként — Az egész csak mara- diság, szokatlan és új itt nálunk ez az eljárás, ennyi az egész. És az érvek? Az emberek csak annyit mondanak, hogy kár érte. De ha számolni kezdenének, rögtön rájönnének, hogy itt nem kárról, hanem haszonról van szó. méghozzá jelentősről. Az a fejkendős asszonyka, aki csak úgy oda vetette, hogy „ehhez nem kell abrak”, talán el sem gondolkodott a szó értelmén, csak mondta, mert mástól úgy hallotta vagy látta. De aki egy egész gazdaságot irányít, az megmondhatja, milyen nagy előnyt jelent az, hogy nem kell abrak. A Béke Tsz-ben a silókukorica megter- mi holdanként a 180—200 mázsát. Ezt a kombájn tövestől, szárastól és csövestől levágja és minden ízét. parcikáját felaprítja. Veszteség tehát szemernyi sem marad, de van hol dánként — nem harminc, hanem 200 mázsa értékes alapanyag, amiből néhány hónap múlva kellemes ízű, magas tápanyagtartalmú takarmány lesz. A szemes kukorica szép termés mellett is csak 35—40 mázsát ad holdanként, de fel kell még számítani a töréssel, betakarítással, szárítással, darálással járó munkaköltséget. És a szár rendszerint elveszik. A kukorica magában egyoldalúbb takarmány, mint a szilázs és bizonyos tápanyagban jóval szegényebb, étrendi hatása sem olyan jó, és a tehén nem ad annyi tejet tőle. VÓgUl újból csak a gazdaságosság. „Egységnyi területen nagyobb termést”, — ez a belterjes gazdálkodás jelszava. S a kétújfalusi asszonyok nem azért kapálták olyan szorgalommal a silókukoricát, nem azért értek el belőle olyan nagy termést, hogy utána magukat megkárosítsák, megrövidítsék. Minden dicséretet megérdemelnek a munkájukért még akkor is, ha ezt az utolsó mozzanatot a silózást ma még nem szívük szerint végzik is.; Rónaszékiné Megnyílt az Olimpia Étterem Minden várakozást felülmúl az új-mecsekaljai vendéglátó kombinát Már hetek óta meghatódot- tan nézegetik az emberek a nyugati városiész legújabb lé tesítményét, a brüsszeli világ- kiállítás magyar éttermének eredeti tervei alapján épült vendéglátó kombinátot. Még tegnap délután is úgy tűnt, hogy az étteremben és a teraszon vendégül látják a kíváncsiskodókat, pedig a megnyitás még váratott magára, este hét órára tűzték ki a hivatalos átadás időpontját. Mégis népes volt a terasz, a piros fehér székek és tarkaabroszos asztalok között sok volt a kíváncsiskodó. De nem is csoda. A város és az ország első korszerű vendéglátó egysége mél tán érdemel dicséretet és elismerést. A Gádoros Lajos műegyetemi professzor tervei alapján készült épület és berendezés ragyogóan modem, szép, kedves és meghitt Fél évszázad a szövőszék mellett Nemrég jó hírrel kopogtatott a postás Juli néniék ajtaján. A táviratban ez állt: „örömmel értesítem, hogy a Magyar Forradalmi Munkáspárt Kormánya önnek a népművészet mestere kitüntető címet adományozta ...” A távirat megérkezése után gyorsan peregtek az események. A kitüntető jelvény és oklevél átvétele a parlamentben. A jókívánságok. A népművészek balatonfüredi tanácskozása ... Amikor felkerestük idős Jakab Sándomét Csányoszrón. éppen a konyhakertben szorgoskodott. — Össze kell szedni a magvakat, mert elszóródnak ebben a hőségben. — Hát a szövőszék? — Pihen. Nincs most megrendelés .:: — Talán nem is nagy baj, jólesik egy kis pihenés. Bizony jó. Juli néni 67 éves. — Éppen mint Kapoli Antal. ö is 93-as. Kapoli Antallal, a fafaragás népművészével a füredi tanácskozáson. találkozott. Most már hárman tulajdonosai a „népművészet mestere” címnek. Kapoli Antal dióspusztáról, Maticsányecz Márkné délszláv szövőasszony Alsószent- mártonból és Juli néni az ormánsági csillagok, 6zekfűlk, búzavirágok* kerékrózsák, tulipánok, fenyerlevelek és tüsök-rózsák művésze. Még felsorolni is sok volna a változatos motívumokat, hát még ha azt is számit jUk, hogy egy-egy díszítő élemből, például a tulipánból öt-hatfélét is sző. Juli néni 16 éves korában ült először a szövőszékbe. Több mint félévszázada. Vajon, ki a megmondhatója, hány méter gyönyörű szőttes került ki szövőszékéből, hogy két világrész népei csodálják alkotásaiban népünk ízlését- díszítőkedvét, alkotni vágyását? Büszkén mulatja kitüntetését, s serényen fordul a szobába és elénk teríti szebbnél szebb szőtteseit. Mindegyik gyönyörű, de a legszebb talán az a tiszta fehér szőttes, amelyre fényes gyöngyfonálból formálta csodálatos mintáit. Nem csoda, hogy mindjárt megrendelés is született: — Nem 6zőne Juli néni egy ilyen szép fehér térítőt a sely- lyei tanácsháza esketőtermé- nek asztalára? Szép a sellyei tanács esketőterme, s Juli néni fehér térítője még inkább emelni fogja a terem ünnepi hangulatát Lapozgatjuk mintás füzetét, mert a népművészet mestere összegyűjtötte motívumait, s azokból tervezgeti újabb és újabb térítőit, függönyeit, párnáit. Egy-egy kiállításra, pályázatra mindig új alkotásokkal készül. Mintáit aprókockás papírra rögzíti, s addig rendezgeti, formálja őket, míg el nem készül a kivitelezésre alkalmas, minden ízében ormánsági terv. Terveiről érdeklődünk. — Hamarosan beadom nyugdíjkérelmemet — mondja 6 nyomban hozzáteszi —, de azért dolgozom ám! Nem is hagynák, hogy ne szőjjek. se Pécs, se Pest. A háromezer forintból meg, amit a kitüntetéssel kaptam, kis nyárdikanyhát ragasztunk a házihoz. Valóban kár volna, ha végleg megpihenne Juli néni ve- télője, mert nemigen akad olyan mestere az ormánsági szövésnek, mint ő. — Ketten-hánman még szőnek itt Csányoszrón. de a fiatalok már nem akarnak napokat ülni a szövőszékben. Ma még jóméhányan ismerik az ormánsági szövés művészetét, főleg az idősebbek közül. De a fiatalok már nem tanulják meg. Pedig Juli néni szívesen átadná tudáséit, örülne, ha fiatalok ülnék körül szövőszékét, s tovább élnének a széki űk, csillagok, tüsök-rózsák. Reméljük, megtalálják Csányoszróban a módját, hogy az úttörők. KlSZ-fiatalok ápolják, megerőizzék az értékes hagyományokat. Lemle Géza Az I. osztályú presszóban és a II. oszt. étteremben tölgyfaburkolat, sokszínű lámpatesr- tekből ömlő nappali fény, pompásszínű bútorok, intim sarkok, kedves páholyok teszik meghitté a hangulatot. A melegháznak beillő ablakokban délszaki növények díszle- r.ek, a ragyogó parkettát vöröskókusz szőnyeg borítja. Az asztalokon selyemdamaszt abroszok, ezüstözött barokk evőeszközök és herendi porcelán, melyet minden jelentősebb ren dezvényre elővesznek. Ez az, amit a vendég lát. A „mellékhelyiségek“, ahon nan finom pecsenye, paprikás, halászlé és házisütemény illata árad, ugyanolyan szépek, modemek, mint a presszó és az étterem. A konyha, akár egy jól gépesített műhely: talán csak a főzőkanala* kell kézierővel forgatni. Szabó Piroska, a kombinát vezetője, megtiszteltetésnek érzi, hogy a Borostyán étterem után a kombinát vezetésével bízták meg. — Végtelenül hálásak vagyunk, hogy ilyen ragyogó kör nyezefben dolgozhatunk. A kombinátba helyezett dolgozók a Pécsi Vendéglátó Vállalat gárdájának javából kerültek ki. Szabó Piroska egy évtizedig volt a Borostyán éterem vezetője, Horváth Ká- ,oly, az Éva cukrászda vezetőét látta el hosszú ideig, Szé- l'g Viktort a Borostyán étteremből ismerik jól a vendé- grk, Ferenczi József főszakácsot aligha kell bemutatni. Meláth Ernő a vállalat cuk- ’•ászüzemének volt vezetője ’ett az Olimpia kombinát főcukrásza. Meláth Ernő és a cukrászok egy hónap múlva, amikor átveszik a műhelyeket, különleges süteményeket készítenek, majd, Ferenczi József pedig már az első este sajátos „Olim pia“ tálat produkált. — Sok tervünk van és ezeket rendre megvalósítjuk. Tavaly Brüsszelben jártam, most néhány napig a római olimpián — mondta Horváth Károly — sok szakmába vágó tapasztalatot szereztem, sok szakmai titkot lestem el. amelyeket már új munkahelyemen hasznosítok. A tervekhez tartozik a köz- étkeztetés bevezetése, a III. osztályú söntéses étteremben, ahonnan kívánságra 6.90 forintért haza is vihető az étel. Takács Vilmos elvtárs, a beruházó vállalat igazgatója ünnepélyesen adta át az új létesítményt a Pécsi Vendéglátó Vállalat dolgozóinak, az új városrész és Pécs valamennyi la kójának, majd sor került a névadásra, melynek keretében a vendéglátó kombinát az Olim pia nevet kaipta. A névadó Bedő Pálmé élvtáxsnő, a III. kerületi tanács elnöke. Este nyolc órakor a nagykő zönség számára is megnyíltak, pontosabban felgördültek az ajtók és a X. bányásznapot ünneplő vendégek végleg birtokukba vették az Olimpia gyönyörű helyiségeit; Harsányi Márta ►»» .....— Év adnyitás a Bábszínházban A Városi Művelődési Házban működő Pécsi Bábszínház csütörtökön este tartotta évadnyitó társulati ülését Baló István, a művelődési ház igazgatója üdvözölte a megjelenteket és közölte, hogy az új évad ünnepi jelleget ölt magára, mert a művelődési ház és vele együtt a bábegyüttes fennállásának tizedik esztendejébe lép. A jubileum emlékezetessé tételére májusban nagyszabású bábfesztivált fognak rendezni, budapesti és vidéki bábegyüttesek vendégfellépésével. Az ülésen Zágon Gyula festőművész, az együttes vezetője ismertette az évi munkatervet. Ez a közkedvelt darabok: Hófehérke és a hét törpe. Piroska és a farkas, Julika, Terülj táska, EzÜ6tfurulya, HamupiA BÁNYÁSZNAP alkalmával látogassa meg a Pécsi Vendéglátó Vállalat üzemegységeit és rendezvényeit, ahol kitűnő ételek, italok és friss halászlé kapható. Rendezvény: PÉCSSZABOLCSON és A X. bányásznap tiszteletére megnyitj OH VASASON. u k a nyugati városrészen épült éttermet ímpia és eszpresszót, ahol a dolgozóknak jó szórakozást kíván a Pécsi Vendéglátó Vállalat Az Olimpia Étteremben vasárnap este 8 órakor az Állami Áruház DIVATBEMUTATÓT TART. Fellépnek: a Pécsi Nemseti Színház művészei. 32638 poke, A három kis gida. Mac* kó Mukik tolvajt fognak, Jan* esi és Juliska stb. műsoron tartásán kívül két nagy darab és több egyfelvon ásce mesejáték bemutatását irányozza elő. Szó van többek között a „János vitéz“ előadásáról. A bábszínház arra törekszik, hogy az általános iskola felsőtagozatának magyar irodalmi ismereteit illusztrálja s e törekvésben a „János vitéz“ az első lépés volna; A Pécsi Bábszínház munkájára már országosan felfigyeltek, kivált azóta, amióta a Budapesten júniusban megrendezett országos bábszemlén nagy sikerrel játszotta az „Ezüstfu- rulyá“-t. A Népművelési Intézet augusztusban Nyíregyházán felsőszintű tanfolyamot tartott. Ezen Pécset két játékos képviselte: Abaligeti Zita és Hídvégi Ferencné. A tíz év előtt szerény szakkörként létesített bábcsoport eddig már 329 előadást tartott és érzi, hogy nemcsak illik, hanem kötelessége is. hogy mennél tevékenyebben részt vegyen a bábmozgalom fellendítésében. 18-án, vasárnap délelőtt fél 10 órakor nyitja kapuit a tavaszi idény hamar népszerűvé vált újdonságával, a „Jancsi és Juliska“ zenés mesejátékkal, amelyet baranyai népdalok tesz nek még színesebbé. Utána az „Ezüstfurulya1 következik, majd sorban a többi kedves és látványos darab. A repertoárdarabok közül három túl van a 30. és ugyancsak három a 20. előadáson. Ebben az évadban a „Hófehérke és a hét törpe“ elérkezik az aranyjubileumhoz, hat—hét másik darab pedig az ezüstjubileumhoz. Hamarosan megjelennek a falakon, az iskolák, óvodák tábláin az ismert kéksárga hirdetmények. A Pécsi Bábszínház szeretettel hívja és várja a gyermekeket és felnőtteket egyaránt. Váljék mindenki a bábjáték barátjává*
