Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)
1960-05-08 / 108. szám
MÄJtrs s. NAPLÓ 5 A pécsiek zeneakadémiai szereplése a kritikák tükrében Új »%állítmány Pécsváradról éreztük, hogy különleges élményben lesz részünk. Várakozásunkban a továbbiak során nem csalódtunk, sőt: a színvonal állandóan emelkedett. Amikor első ízben csen- « dűlt fel a kórus pompás for- S tissimója, aggódtunk, hogy a j karmester nem takarékoskodik ; kellőképp a hangerővel. De az ♦ együttes fáradhatatlannak W- i zonyult: erejéből még a záró- 5 tétel ragyogó megismétlésére ♦ is futotta". ■ J ogos büszkeség és jóleső öröm tölthet el mindenkit, aiki városa „zenei követeinek” sikeréért aggódik, aki szívén viseli városunk zenei életének sorsát Közügy kell hogy legyen mindaz, ami lehetőségeiket, művészi színvonalukat tovább fokozza, fejleszti. így konkrétizálódik a fővárosi megérdemelt, hatalmas siker újabb itthoni, fővárosi és talán külföldi szereplésekben, melyek minden bizonnyal tovább öregbítik majd a „muzsikáló Pécs” jó hímevét‘ CWdXf A Pécsi Húsipari Vállalathoz naponta érkeznek a szállítmányok tsz-ektől, állami gazdaságoktól, hogy ki tudják elégíteni városunk egyre növekvő hússzükségletét. Képünkön a Pécsváradról érkezett marhaszállítmányt terelik a mázsáláshoz a vállalat dolgozói, hogy néhány nap múlva már az üzletekben vásárolhassanak a háziasszonyok friss húst. Miért nem írja meg valaki ? Jó kezdés után jó folytatás Üzemeink az éves munkaverseny második negyedévi szakaszában PÉCSI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT PÉCSI KESZTYŰGYÁR gy véljük, anélkül, hogy bárki a lokálpatriotizmus vádjával illetne, írhatunk, tót kell írnunk még egyszer arról a frenetikus erejű siker ről, melyet a pécsi zenei élet reprezentáns nagyegyüttesei: a Liszt Ferenc Kórus, a Szimfonikus Zenekar és vezetőjük Antal György, a Budapesti Zeneakadémián megrendezett hangversenyükön arattak. Már a vidéki zenekarok múlt évi vendégszereplésekor is a „legszebb zenekari hangverseny“- ■ként könyvelték el a fővárosiak a pécsiek teljesítményét, idei produkciójuk azonban felülmúlt minden eddigit. A valóban őszinte, szívből- fakadó siker igazolása volt a számtalan kihívást és ismétlést eredményező vastaps, va lamint az, hogy a mű és annak mélyen átélt előadása szinte könnyeket csalt egyesek szemébe. És hadd említsük meg azt a kedves epizódot, midőn a hangverseny szünetében egy idős bácsi tábla csokoládéval ajándékozta meg hálája jeléül az együk kórustagot. Ezeknél a kifejező, spontán megnyilatkozásoknál is értékesebbek és maradandóbbak azok a nyilván alaposan átgondolt és leszűrt véleményt tartalmazó zenekrikiták, melyek a fővárosi lapokban jelentek meg. Érdekesek és tanulságosak ezek az írások: érdemes fellapozni őket, és leszűrni belőlük magunk számára a tanulságot; Valamennyi jelentős napilap foglalkozott a pécsiek hangversenyével, ami azt jelenti, hogy ma már egyenrangú félként tartják számon az ország legelőkelőbb hangversenytermében is pódiumot kapó vidéki város zenei együttesét. A fővárosi kritikák egybehangzó véleménye, hogy ,a Pécsi Liszt Ferenc Kórus és Szimfonikus Zenekar Händel utolsó, talán legtökéletesebb oratóriumának, a felszabadulás óta nem (s az előtt is alig) hallott, sajátos szépségű Jephtánák nagyszerű előadásával ajándékozta meg a Zeneakadémia telt nagytermének közönségét“. Rajk András, a „Népszava“ április 24-i számában a legnagyobb elragadtatás hangján ezt írja: „Tökéletesen meg érdemelten Szvjatoszlao Rih- ter óta a legnagyobb hangverseny sikert aratták. A fővárosi közönséget a sző szoros értelmében frappirozta a pécsiek elragadó teljesítménye. — Hasonló vállalkozás akadt — írja másutt a „Népszava“ kritikusa — de hasonló eredmény: ilyen friss, lelkesedéstől átfűtött, pontos és életteli kórushangzás, s ami még nagyobb szó: a zenekarban ilyen kulturált, bársonyos, sallangmentes vonóshangzás — nem volt és nem lehetett soha a múltban." A „Magyar Nemzet“ kritikusa az április 23-i számban írott cikkében megállapítja, hogy ja Pécsi Szimfonikus ZeneJcar és Liszt Ferenc kórus budapesti vendégszereplése újabb kimagasló tanúbizony ságát adta vidéki zeneéletünk fejlettségének... A pécsiek bá mulatba ejtették a főváros közönségét ... A régvárt felújítás minden szempontból kon- geniális volt a mű értékével.“ A „Film—Színház—Muzsika“ kritikusa a Jephtánák nagyszerű előadásáról szólva így ír: „A jelző talán túlzottnak hat, de ez a este valóban felemelő emlékünk marad. A ievhta görög sorsdrámám emlékeztet, nemcsak cselekményé ben, zenei szerkezetében is. Az előadás egyik nagy értékének tartjuk, hogy ezt hiánytalanul megérezhettük. A dirigens Antal György bebizonyította, hogy nemcsak kiváló szervező (aki virágzó zenei életet teremtett Pécsett), hanem kitűnő karmester is.“ Hasonló értelemben ír Antal Györgyről, a „nagy művet egybefogó, művelt, nagyszivű“ ■auzsikusról Péterfi István neves zenekritikus a „Népszabadság“ április 23-i számában: „Antal a dunántúli egyetemi városban fáradhatatlanul tanít, szervez, dirigál. Hogy milyen eredményesen, azt a sikeres, megkapóan hatásos előadás bizonyította.“ Mindehhez tegyük még hozzá, hogy Antal Györgynek, mint dirigensnek, rendkívül nehéz feladattal kellett megbirkóznia, amikor a régen nem játszott, így karmesteri hagyományokkal nem rendelkező művet egyéni, új felfogásban kellett dirigálnia. A z est főszereplőjeként valamennyi kritikus a Pécsi Liszt Ferenc Kórust említi meg, mely „nemes hangzással, muzikálisan, pontosan teljesítette igényes feladatát” — olvashatjuk a „Népsza>badság”-ban. A „Népszava” „Vidéki kultúra — fővárosi kultúra” című, igen fontos kultúrpolitikai kérdéseket érintő cikkében nyiltan kimondja, hogy „Budapestnek tanulnia kelt Az első és legnehezebben elsajátítható: ügyszeretetét, fiatalos lelkesedést, rajongást, jóértelmü lokálpatriotizmust kell tanulni, mert a kimagasló vidéki teljesítmények lelkét az elmélyült tudás, az odaadó tanítás mellett az adta meg. Mondjuk meg magyarul: a Pécsi Löszt Ferenc Kórus szárnyaló, lelkesítő hangzását, ahogy a kétszáz évnél idősebb remekművet mondhatni ^szocialista" módon képes megszólaltatni — egyetlen mai fővárosi hivatásos énekkarunk utói nem érheti, mert sem szellemben, sem korban erre nem alkalmas”. A „Magyar Nemzet” kritikusa így ír a pécsi zenekarról és kórusról: „A zenekar és énekkar egyaránt túlnyomórészt fiatal emberekből áll — talán ennek köszönhető üde, egészséges, „fiatalos” hangzása. Szinte a kinyilatkoztatás erejével hatott a nyitány súlyos akkordtömb- jeinek szárnyaló zengése, míg a fuga feszes, tartott barokk ritmusa Antal György karmester biztos kezét dicsérte. Az indítás pillanatok alatt meghódította a közönséget, már ekkor Ha NovxEkékat csak onnan ismernénk, hogy havonta ötezer forint folyik be a családi kasszába, könnyen arra következtethetnénk, hogy ilyen bevétel mellett messze elkerüli a gond a hajlékukat. Mert eny- nyit keres a kilenctagú család három dolgozója. Nagy pénz ez, évi hatvanezer forint. Ezért már autót is lehetne vásárolni, vagy telne belőle ötven öltözetre, de akár egy új családi ház felét is kézből ki lehetne fizetni belőle. Csakhogy nem így megy ám a tervezés, a számadás Nová- kéknál. A százasok, az ezresek észrevétlenül felmorzsolódnak, aprópénzre váltja őket az ötvenkét hét ezernyi gondja, kiadása. Mert Novákéknál hét gyerek van. Hét $áskaétvágyú, cipő- és ruhaszaggató gyerek. De a havi ötezerrel is csak alig egy éve számol Novák Ernővé, mert tíz hónappal ezelőtt még pontosan a feléből kellett gazdálkodnia. Ernő, a legidősebb fiú is csak tavaly érettségizett, s ahogy mondani szokták, jóformán ki sem hült még a helye az iskolapadban, ö és az édesanyja szinte egy napon léptek munkába, s egyszerre emelték fel duplájára a sok évig tartó egyszem keresetet. Mégis, idősb Novák Ernő, a népes család feje, nem is nagyon örült a váraVanul jött segítségnek. Nem az volt a váratlan, hogy a nagyfia beállt segítőnek, hiszen ezzel pontosan számolt, hanem a feleségére neheztelt., aki a sok apró gyerek melleit „meggondolatlanul” még nagyobb terhet vállalt magára. Hogyne, amikor az otthoni Igen örvendetes, hogy mostanában sok olyan könyv jelenik meg, amelyekben a munkásmozgalom hősi korszaka hűen, a valóságnak meg felelően van ábrázolva. Dr. Hajdú Gyula könyve, amely a Harcban az elnyomók és megszállók ellen cím alatt jelent meg, nagyon sok személyes élményt is felelevenített bennem amikor olvastam. Oltmstam Stromfeld Aurél könyvét is a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének harcairól. A 2. magyar hadsereg pusztulása a Donnál című könyvet is elolvastam. Liptai Ervin könyve ugyancsak az 1919-es harcokról szól. Most mégis azt kell mondanom, hogy még mindig nem gond ezután is az övé maradt, mert a heti tizenhat inget, ágyneműt és egyebeket továbbra is a „házi patyolat” mosta, vasalta. Hiába volt azonban minden vita, Novákné így okoskodott: — Nőnek a gyerekek, Ernő. Margit jövőre érettségizik, nagylány lesz. Endre, Jancsi is lassan elhagyják a kama>szkort, szebb ruha, jobb cipő járna már nekik. Erzsi gimnáziumba megy, a kis Laci meg a Pista is félévenként növik ki a lábbelit. Meg magunkra is jó lenne már többet gondolni, mint eddig. Szóval ilyenformán emelkedett duplájára Novákék gondja és igénye, szükség volt hát a dupla keresetre is. Azért a gond, ha jóval enyhébben is, de tovább is gond maradt, mert Novákék nem a megelégedett emberek torába tmrt&b teljes ennek a korszaknak a történeti leírása. Nem találtam még például olyan könyvet, amely a délvidéki hadosztály vörös zászlóaljának keletkezését és harcait megírta volna. Úgy tudom, hogy valamelyik megyei szerv foglalkozott a pécsi és Baranya megyei munkásmozgalom dokumentumainak az összegyűjtésével, de ez könyvalakban sehol nem jelent meg. Úgy gondolom, hogy a pécsi vörös zászlóalj történetírása nagyon érdekes lenne. Annyi tehetséges tagja van a pécsi írócsoportnak, miért nem írja meg közülük valaki nák. Ernő fiuk sem nyugodott bele az érettségibe, s jövőre, ha csak egy mód van rá, levelezőtagozaton folytatja a tanulást. Mérnök szeretne lenni. Margit meg védőnő és ahhoz sem elég az érettségi. Jancsi még nem nyilatkozott, de annál több verset ír és ez felér minden nyilatkozattal. Erzsi, Laci, Pista kisiskolások még, ők ráérnek a tervezéssel, csak a középső fiú, a tizenhat éves Endre maradt adós valamivel. Nem akar tanulni, elüt a többitől, pedig sokra vihetne. Kivételes érzéke van a festészethez. Ezt nemcsak az apja, a testvérei mondják, mi magunk is meggyőződtünk róla. Különben mindannyian örököltek valamit a szülőktől. „Anyutól” szorgalmat, akaratot, „aputól” ugyanezeket és még valamit. Ki rajzolókészséget, U pádig bamkóemdá MmBányászaink legfontosabb fel adata az egész éves munkaversenyben a szén minőségének javítása. Az első negyedévben komoly sikereket értek el ezen a téren. Jelenleg minden bányakerület a megengedett százalék alatt teljesíti tervét Az elmúlt hónapban Szabölcs-bánya termelési tervét 107,1 százalékra, Vasas-bánya 106,4 százalékra, Pécs bánya 104,7 százalékra és a Pécsi Szénbányászati Tröszt pedig 106,2 százalékra teljesítettéi ügyességet, mert Novák Ernő nemcsak a szakma, az orvosi orthopédiai műszerészmesterség kiválósága (amit magas kitüntetések, oklevelek is igazolnak), hanem művész is. Nem hivatásos művész, de lehetett volna az is, ha a serdülő korát tizenöt esztendővel ezelőtt kezdi. Most már fáradt ahhoz, hogy tovább csiszolja képességeit. F ából faragott szobrai, makettjei a nyiladozó tehetséget idézik. Mégis úgy érzi, vagy inkább bizonyos benne, ő is és megfáradt asszonya is, hogy a hét gyerek az elmúlt „hét szűk esztendők” edzett gyökeréből erőstörzsű termő fává növekszik, s nem hullajtanak el egyetlen drága gyümölcsöt sem, melyet oly nagy féltéssel ügyelt, vigyázott a hét gondos kertész, (P, 9*1 Első negyedévi tervét 100,2 százalékra teljesítette. A második negyedév feladatait is kidolgozták minden műhelyrész számára. A szabászatnál első helyezést elért brigádnak a sertésbőrnél 71 száza lékot kell teljesítenie, a második helyezettnek 70 százalékot Nappa bőrnél az első helyezettnek 96 százalékot, a második helyezetnek 70 százalékot A kézi és gépi varrodákban segítik a 100 százalékon alul teljesítő dolgozókat és itt is megállapították az elvégzendő feladatokat A kézi varrodában az első helyezettnek 2,45 pár kesztyűt a második helyezettnek 2,43 pár kesztyűt kell egy nap alatt elkészítenie. A gépi varrodában az első helyezett 7,20 pár kesztyűt a második helyezett 7,10 pár kesztyűt készít Az export kesztyűk gyártásánál ebben az évben 2777 forint megtakarítást szeretnének elérni. PANNÓNIA SÖRGYÁR Első negyedéves tervét 108,4 százalékra teljesítette. Az első negyedévben vállalták, hogy 400 hektoliter sörrel többet gyártanak; Azt a vállalásukat túlteljesítették, mert 38 ezer hektoliter sört gyártottak. A második negyedévben az üzem vállalta, hogy egyéb anyagokból 39 000 forintot takarít meg és palacksörből 1000 hektoliterrel többet gyárt PÉCSI PORCELÁNGYÁR H3tó negyedévi tervét mindössze 99,6 százalékra teljesítette. Március havi tervét azon ban már 115 százalékra. Az első negyedévi export tervteljesítése 181,7 százalékos volt* A második negyedévben a legfontosabb feladatnak tekintik az első negyedévi lemaradást pótolni. Célul tűzték ki, a porcelánszigetelők gyártásában a 2 százalékos túlteljesítést és az alacsony feszültségű szigetelők gyártásának gépesítését. A gépesítéssel jelentős mértékben emelkedik ennek a cikknek termelékenysége, Értesítem a kedves vendégeimet, hogy a KTSz-nek tagja lettem és továbbra is eddigi üzletemben dolgozom. Váltott műszakban, előzékeny kiszolgálással, elsőrendű munkával várjuk vendégeinket Bedekovics János fodrászmester a Pécsi Fodrász KTSz. XXIII. részlegének vezetője. Sallai n. 5. sz. 11651. ezt a hősi eposzt? Szilágyi M. József Erőstörzsű termő
