Dunántúli Napló, 1959. november (16. évfolyam, 257-280. szám)
1959-11-27-01 / 278. szám
»59. NOVEMBER 27. N APLO s ' Válasz »Az új termelői á tapasztalatai46 című cikkre A Dunántúli Napló október 20-1 számában megjelent „Az új termelői árrendszer hatáságak tapasztalatai” című cikk bányászati árrendezéssel foglalkozó részéhez kívánunk hozzászólni. Elöljáróban Idézzük a* általunk kifogásolt szakaszt: „Az új “rakat úgy kellett mgállapíta- ni, hogy mind a termelés bi“nnylségének növelését, mind minőségé fokozását elősegítsék. Például a szénbányászatban a \alória szerinti árkülönbségnek kellene ebben az irányban fitnia, azonban a két árpo’iti- kai célkitűzés nem érvényesül Együttesen. Az úgynevezett "r°0a felár” ösztönöz a több- termelésre, előmozdítja az ala- c>ony hamutartalma, dúsítást igénylő, magas sülőképes- %u szenek termelését, de nem ösztönöz a minőségi terelésre, a kokszszén növelésre, miután a dúsítási, mo- 5®si költségeket nem fedezi kellőképpen az így nyert szén ágasabb ára. .fennáll annak veszélyezte, ftO0y a viszonylag jó minőségű. de alacsonyabb sülőképes- 8e0fl szenet ezért bennhagyják ® bányában. Éppen ezért in- ™kolt volna a „roga felár*' bizonyos mérvű változtatásán Gondolkozni". „Ezen szakasz ellentmondásnak elemzése előtt a Bzénár ''űröm tényezőjét vegyük vüo- felat alá. , A szénár legfontosabb Ar*ápzó tényezője a fajlagos hamutartalom és a fűtőérték. A második árképző tényező a ®*femnagyság, a fekete szenek- n*l a „sülőképességi” felár, ®mit röviden „roga” felárnak övezünk. Elsősorban a „roga felárat” ágáljuk meg. Az árrendelet Slrttesztől a „roga felárat” két °kból vették fel. Első szempont az volt, hogy a kokszolható szén termelése az átlagos bányászati munkán felül több- mtmunkát igényeű (szelektív ’feme lés, több vizsgálat, fokozottabb szénelókészítés). Ez a Jobbl e t rá ford í tás a szén értéit növeli, amelyet a bányá- összes termel vényére ér- jányes árgörbe nem tartalmaz. J'z árgörbét a fajlagos hamu- •Urtalcm, a fűtőérték és a ?*®tnnagy6ág-Ö6szetétei alkottak. , A másik szempont az volt, h°gy a kohókokisz gyártásához ‘elhasználható szenek rendel- m‘ésszerű felhasználását se- mtsék elő, azaz egyéb iparágak “e akarjanak felhasználni kokszolható szenet. Ha azonban *blöképes szénre szükségük v°lna, bizonyos iparágnak, mint például a brikettgyárak- nak. akkor a magasabb ár ??°n szénféleségek felhasználnák csökkentésére ösz.tö- m*zze a sülőképes szenet nem áokszolásra felhasználó üzemeket. A fenti okok miatt szabta az árrendelet a „roga fel- mat”, úgy hogy minden olyan i^nféleségért, amelynek faj- ®gos hamutartalma 100 gr/ *°°0 kai. alatt van, „roga fel- a>W’ kell fizetni, abban az j^fetben, ha a „roga” sülőszám egységet meghaladja és **eninagyságra való tekintet ülkül az I. árkategóriába kell «Ofr,tn, fs árrrndrlet ***n pontjából a két fekete- I fenot termelő trösztnek árbevétel fokozására két lehetődet ad. Első lehetőség: Mindkét tröszt által termelt PVet's aknaszén fajlagos hairm- mriaima 100 gr 1000 kai. miatt 'an. Magas árbevételt az ár- mnde’.et szerint akkor érne el ?. tröszt, ha minden előkészf- {*« nélkül értékesítené a sze- ,'t. A teljes termelés I. órka- Jfeőrlába kerülne és „roga fel- fe> -*-*nak volnn lehehVéve. .. «lnnék azonban több objekiv akadálya van. A nyers aknem minden tüzelőtehát nem helyezhető el. Ebből adódik, hogy függetlenül attól, hogy termelek kokszolható szenet, avagy sem, a szenet bizonyos fokig elő kell készíteni. A népgazdasági tervek azonban külön kokszszén-termelést is előírnak, ami egy sor minőségi megkötést jelent. Ugyanakkor az is igaz, hogy az úgynevezett „roga felár” sem szerepelne az árrendeletben abbéin az esetben, ha nem folyna kokszszéntermelés és nem merülnének fel a kokszszéntermeléssel többletköltségek és az nem növelné a széntermelési költségeket. A második lehetőség: A trösztök növeljék a koksz- szén-kihozatalukat lehetőleg a maximumra, avagy a sülőképes és alacsony hamutartalmú szenek termelésének mennyi-, ségét növeljék. A Komlói Szénbányászati Tröszt területén azt tapasztaltuk, hogy a 100 gr/1000 kalória alatti hamutartalmú sülőképes szenek termelésének lehetősége korlátozott. A „roga felár” miatt mind kevesebb azon szénfogyasztók száma, akik energetikai célra sülőkópes szenet hajlandók volnának felhasználni. Azaz egyszerűen nem lehet elhelyezni a sülőképes szenet úgy, hogy abból valahol népgazdasági kiér ne számláznék: A fentiekből azit kell leszűrnünk, hogy a „roga felár“ feltétlenül helyes, népgazdasági érdekből jött létre, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a hazai kohókoksz-termelés szénszükségletét a bányászat csalk jelenleg 80 százalékban fedezi és 1902-ben pedig csak 54—56 százalékát fogja tudni fedezni. Mindezekből megállapítható, hogy a „roga felár” egyéb objektív tényezőket is figyelembe véve, az árbevételen és a nyereségrészesedésen keresztül ösztönöz a kokszszén- mennyiség termelésére. A cikkben ez áll: „Előmozdítja az alacsony hamutartalmú, dúsítást nem igénylő, magas sülőképességű szenek termelését”. A kérdés ilyen értelmű fogalmazása azt jelenti, hogy a bányászat a rendelkezésre álló szénvagyonát (műre valót) nem fejti le teljes egészében. Ezt a bánya gyakorlatilag képtelen végrehajtani, nemcsak az állandó minisztériumi szénvagyonellenőrzcs miatt, hanem gazdasági körülményekre való tekintettel sem. A feltételezett esetben ugyanis a széntermelést fokozott feltárási tevékenységgel kellene biztosítani. Ilyen esetben a bánya önköltségét igen nagy mértékben növelnék a szénéiővájási, valamint a feltáró vágatok kihajtási költségei. A második objektív tény, sajnos az, hogy a magas sülőképességgel rendelkező telepeink döntő többsége magas hamütartalmú is. A Kossuth- akna 45— 50-es átlagos romájához ciiak 30—32 százalékos hamu tartozik, míg a Béta- akna 70 rogájához 42—44 százalékos hamu. A Dunai Vasműnek ezzel szemben 24 százalék átlag hamutartalmú, 55 átlagos rogájú szenet kell szállítanunk, ahol az egyes szállítmányok (160 to tétel) hamutartalma 27 felett nem ’lehet és roga-éri éke 45 alá nem eshet. Ha a Vasmű igenyelt ki akarjuk elégíteni, akkor a maga < hamütartalmú bétái szeneket Ugyancsak le kell fejteni azért, hógv az 55 feletti rogH-é tőket havi állagban biztosi tani tudjuk. Végül azzal a kérdéssel kívánunk foglalkozni, hogy n dúsított szén ára fedezi-e o mosási koltseqeket. Mindenek előtt azt kell tisztáznunk, hogy vajon a dúsítási termelés során merülnek-e fel. Szénelőkészítési költség, amint azt már az elején említettük minden bányánál, azaz minden szónfaj tárnál, a vegyes aknaszén kivételével felmerül. Az előzőekben már álláspontunkat kifejtettük a vegyes aknaszén felhasználási lehetőségről, tehát csak vegyes akna értékesítéséről nem lehet szó. Mivel az előkészítés költségei az ármegállapítás során ismertek voltak, azokat az új ár megállapításakor figyelembe vették, és az alapár tartalmazza őket. Ezen felül az árrendelet a szánelőkészítésben külön érdekeltté teszi a bányászatot. Ugyanis a második árképző tényező, az I. és II. árkategóriába való sorolás a szemnagyság összetételen alapszik. A zárt szemnagyságú szenek az I. árkategóriába tartoznak, ugyanakkor az ölelkező szemnagyságok, azaz a kevésbé előkészített szenek, vagy egyáltalán elő nem készített szenek a II. átkat.-ba tartoznak. Azonos futóértékű szenek esetén a két kategória között 10 százalék árkülönbség van. Ugyanakkor az előkészítési és dúsítási költségek általában a széntermelési költségek 10 százalékát nem haladja meg. Ha az előkészítési költségen belül a dúsítási költséget külön vizsgáljuk, akkor azt kell mondanunk, hogy azok nemcsak a kakszszén-tenmelés során lépnek fel. A mosás és dúsítás bizonyos mértékben már a kokszszén-termelést megelőző időben is megvolt, mindkét trösztnél. A koksz&zen-terme- lés során ugyan fokozottabb dúsítási igény jelentkezik, ebből kifolyólag nő a dúsítási költség is. A fokozott dúsítás a kitermelt nyers aknaszénből nagyobb veszteségeket Is jelent. De vele párhuzamosan a visszamaradt termék hamu- tartalma csökken, fűtőértéke nő, tehát ára is növekszik. A veszteség nyers aknaszénre visszavetítve nagyobb ugyan, mint az árnövekedés. Azaz a nyers aknaszénért elérhető ár összege és az előkészített szénár összege nem fedi egymást, azonban csak abban az esetben, ha a nyers aknaszenet idealizálva, roga felárral I. árkategóriában lehetne értékesíteni. Ez azonban nem lehetséges az előzőekben kifejtett okok miatt. Tehát a kisebb- mérvű dúsítás következtében alapjában veszteség nincs, csak idealizált állapot esetén. A fokozott dúsítás következtében előálló veszteségeket, amelyek a kokszszém-tormelés során állnak elő a „roga felárnak“ kell kiegyenlíteni. A ml véleményünk szerint a felár fedezi a fenti említett kiesést, sőt érdekeltté teszi a bányát a kokszolható szén termelésében, de nemcsak a bányát, hanem a dolgozókat is a nyereségrészesedésen keresztül, sőt közvetve a fokozott dúsítási igényen keresztül kihat az értékesített szén átlagos íűtőértékének növelésére is, azaz a minőségi termelésre. A ,,roga felár“ különösen jól szolgálja azt a népgazdasági érdeket, hogy a feketeszén-bányászat főfeladata a kokszolható szén termelése, a hazai kohókoksz-gyártás nyersanyaggal való ellátása. A Komlói Szénbányászat; Tröszt, amely a hazai kokszolható széntermelés 80 százalékát adja, a fent elmondottak- szerint gazdálkodik és értelmezi a „roga-felár“-at és állítjuk, hogy megéri úgy a trösztnek, mint a népgazdaságnak kokszolható szenet termelni a jelenlegi árrendszeren belül. A tárgyalóteremből: 4 csepeli munkások hősies ellenállásának IS. évfordulója Embertelen bűntény 1 a bíróság' előtt kokn7KzénEmbertelen bűn- cselekményt tárgyalt tegnap a megyei bíróság, amelynek vádlottal, — Udvari Rózsi, Kacséra Imréné, Danes Károlyné, szül. Kra- ■sec Teréz, Pelrovics Terencné és Dane's Károly. Danes Károly több mint egy esztendeje megismerkedett Krasec Te- rézzel, későbbi feleségével. Ismerkedésük kezdetén a lány már terhes volt egy másik férfitől. Danes Károly megígérte, hogy ő ennek ellenére elveszi feleségül, de előbb a születendő gyermeket el kell venni és majd ő szerez valakit, aki a koraszülési beavatkozással elősegíti. így vették fel a Kapcsolatot Udvari Rózsival, aki nem sokkal ezután közölte elhatározásukat Petrovics Fe- rancnével. Pelro- vicsné tíz esztendőn át ápolónő volt egy kórházban s így ! némi gyakorlatra hivatkozva ajánlkozott ur;a, hogy Kru- eecz Terénél elveszi a gyereket. Ezer forintot kért, amelyen Udvari Rózsivá! megosztoztak. Krasecz Teréz — n ki ekkor már öt hónapos terhes volt — elment Udvari Rózsi lakására, ahol Pelrovics Ferencné kereste Udvari Ró-} beavatkozására meg zait pécsszabolcsij szülte a gyereket, lakásán. Az újdan-1 A gyerek még élt, sült „bába-asszony"} amikor egy vízzel beavatkozása csakj telített lavórba belefojtották, bár a későbbi orvosi vizsgálat szerint a csemásnap járt eredménnyel. Krasecz Teréznek heves görcsei támadtak, majd citamő, — kellő ápo- miután megszülte a lás ellenére is — gyereket, Udvari életképtelen volt. Rózsi már a szülés Kucsera Imréné, — pillanatában átfog- aki egyébként Kra- ta a csecsemő tor- secz Teréznek édes kát és egy moeófa- t est vére, — éppen zékban lévő vízbe akkor lépett be Udvari Rózsi lakására, amikor a koraszülöttet vízbef oltották. Ő ajánlkozott arra, hogy a gyermeket eltünteti. így aztán a holttestet egy dobozba csomagollak, amelyet Ku- cseráné elásott a temetőben egy slr- dornb alá. így zajlott le az első bűncselekmény. Danes Károly tovább udvarolt Krasecz Tereinek. 1953 év végén Krasecz Teréz ismét terhes lett, de már Danes Karolytól. Hét hónapos terhes volt Krasecz Teréz, amikor újra felkeresték Udvari Rózsit, hogy segítsen a terhesség megszakításában. Udvari Rózsi elvállalta 200 forintért, s közölte, hogy egyedül végzi a beavatkozást, miután az előbbi eset alkalmával „eltanulta“ a szakmát Petroviccnétól. Krasecz Teeéz tehát felfojtotta, hogy a szomszédok ne hallják a gyereksírást. A későbbi orvosszakértői' vizsgálat szerint a csecsemő életképes volt. Krasecz Tetéznél, — a durva beavatkozástól eredően — heves vérzés lépett fel és a mentők beszállították a klinikára. ahol aztán az egész bűntényre fény derült. A nyomozástól a tárgyalás időpontjáig elterjedt időszakban Danes Károly feleségül vette Krasecz Terézt. A megyei bíróság Udvari Rózsit 12 eyi börtönre. Kacséra Imrénél 6 évi börtönre. Krasecz Terézt (Danes Károlynál) 4 évi börtönre. Petrovics Ferencnél 1 évi bör-| tönre ítélte. Dancsl Károly 8 hónapi fel-} iüggesztett börtön-} büntetést és 700 fo-| aljas árulók rint pénzbüntetést} kapott. A Vörös Hadsereg 1944. *’*■ novemberében már a magyar főváros falai alatt állott. A hitleri fasiszta hadvezetőség már régen tisztában volt a helyzettel, s már tudta, hogy a Harmadik Birodalom napjai meg vannak számlálva. Érthetően arra törekedett, hogy a végső ösz- szeomlás napját minél tovább elodázza. Erre a célra elsősorban Magyarországot használta fel. Magyar vérnek kellett folynia, magyar városoknak kellett elpusztulnunk csak azért, hogy a diadalmasan előretörő Szovjet Hadsereg minél később lépjen német földre. A magyar kommunisták vezette haladó erők nemcsak világosan látták a helyzetet, hanem le is vonták a következtetést és haladéktalanul megszervezték az aktív ellenállást. Jellemző a hatalmat bitorló Szálasi-klikk elvetemültségére, hogy a hitleristákat Göbbels, a nagyszájú náci propagandaminiszter minden németbarátot alaposan kijózanító kijelentése után is feltétel nélkül kiszolgálta. Göbbels ugyanis brutális őszinteséggel kijelentette, hogy a német hadvezetőség JBécsért kész akár tíz Budapestet is feláldozni *. A nyilas kormányzat csakhogy hatalmon rharadhasson ellenvetés nélkül ezt is tudomásul vette, sőt az ország elpusztításához továbbra is segédkezet nyújtott. A Magyar Kommunista Párt irányította Magyar Front november 3-án felhívással fordult a lakossághoz, amely t>en aktív ellenállásra szólított fel mindenkit, javasolta az „ellenállási bizottságok“ minden házban, intézményben, üzemben, hivatalban való azonnali megszervezését, az aktív ellenállás sürgős megindítását. „Munkásaik, polgárok — hangzott a felhívás — ha kell, erőszakra erőszakkal válaszoljatok! Az életünket védjük! Nem akarunk barmok módján elpusztulni a náci hadviselés érdekében!“ A katonákat, a rendőröket arra emlékeztette, hogy „helyük a nép mellett van, amelyből származnak“. A legnagyobb veszély Csepelt, a hatalmas ipari központot fenyegette. A Magyar Kommunista Párt külön kiáltvánnyal fordult Csepel népéhez. Ellenállásra hívta fel a lakosságot. Javasolta to- vfföbá az üzemelt megvédését, a gépek leszerelésének megakadályozását szolgáló munkásosztagoik megszervezését. „Az erőszakos kiürítésnek, erőszakkal álljatok ellen“ — üzente a párt, a hős csepelieknek. „Vasas, ne hagyd magad!“ — ezzel a riasztóval zárult a Magyar Kommunista Párt irányt szabó üzenete Csepel harcedzett munkásságának. Csepel — mint tudjuk — azuttal is kitett magáért. A csepeli vasas nem hagyta magát! A kiáltvány megjelenésének másnapján, november 28-án a csepeli üzemekben leállt a munka. — Munkásosztagok őrizték a gépeket, az üzemek felszerelését. A munkástömeg pedig hatalmas tüntetéssel tiltakozott az esztelen vérontás folytatása, az ország további kifosztása, a lakosság nyugatra hurcolása, a német megszállók és nyilas banditák rémuralma ellen. A csepeli munkásság fellépése oly egységes és elszánt volt, hogy a nyilas „hatóságok“, sőt még maguk a német megszállók sem mertek ellene nyíltan fellépni. Az eredmény — bár a csepeli üzemek kifosztása1 közbelép!e miatt nem sikerült teljesen megakadályozni — nein maradt el. A sztrájkolok súlyosan megkárosították és jelentős módon hátráltatták a német haditermelést és mind felszerelésben, mind pedig nyersanyagban megmentették azt, ami még mentheti, volt. A csepeli vasas annyira nem volt hajlandó „barmok módjára elpusztulni“, hogy még a kényszerkiürítést is megakadályozta. A dolog úgy történt, hogy a csepeli munkások a Magyar Kommunista Párt röplapokkal terjesztett felszólítására december 4-én reggel, amikor a kiürítési parancsot ismertető plakátok megjelentek, egy óra alatt egész Csepelen mindenütt letépték a még friss falragaszokat. Asszonyok, férfiak, halálos elszántsággal vonultak a községháza felé, amely „köré eleven embergyűrű vont kordont“ A felbőszült tömeg pillanatok alatt bezúzta az ablakokat. „Vesszenek a nyilasok, halál a nyilas banditáikra“ — kiáltották kórusban. A halálra rémült nyilas vezetők a katonaság és a rendőrség segítségét akarták igénybe venni, ezek viszont nem voltak hajlandók a tömeggel szembeszállni. A nyilas központból telefonon kirendelt és két tehergép kocsin megérkező nyilas ke- retlegények az őket eltapo- sással fenyegető tömeg elől a községházába menekültek. A fürge asszonyok azonban kettőt elkaptak. Ezeket úgy megverték, hogy még két hét múlva is „hálni járt beléjük a lélek.“ Akadtok olyanok is — bár kevesen — akiket egyéni érdek kötött a nyilasokhoz Ezek készek voltak útnak indulni — a tömeg azonban keresztülhúzta számításaikat és nem engedte őket eltávozni. „A csepeliek megakadályozták őket ebben Holmijukat szétszórták, három bútorral megrakott kocsit felborítottak, a negyediket felgyújtották“. A munkások ezután megostromolták a nyilas pártházat és kiszabadították az oda bezár* nyolc munkást. A hős csepeliek másnap reggel Ismét megszállták a községháza előtti teret. Ekkor már a segédjegyzö is tudatára ébredt kötelességének és kijelentette: „Emberek, igazuk van! Ml sem megyünk el!“ A német parancsnok, miután megtudta, hogy a Királyerdőn fegyvereket osztogatnak a munkások között — ezt viszont már nem állt módjában megakadályozni — belátta, hogy itt közvetlenül az arcvonal mögött nem tudja megtörni a csepeliek ellenállását. Mit tehetett egyebet: kénytelen kelletlen visszavonta a kiürítési parancsot. Ezzel a lakosság — a munkásság elszánt és egységes fellépése követ keztében megmenekült n elhurcolástól. A továbbiakban minden erejével azo) volt, hogy siettesse a dicsfelszabadító Szovjet Hadse reg diadalmas bevonulását. A csepeli vasas — „ak nem akart barmol módjára elpusztulni“, mer mutatta, hogy mire képes ■ munkásosztály, ha egysége Példát szolgáltatott arr: hogy a kemény munkásölú milyen erővel sújt le a né* ellenségeire, ha ütését har. közben nem tompítja ári ’ egységbontók ármánykodá - Csepel példája ma is maiéi évtizeddel az esemény«!-: lezajlása után utat mutat. Egyben kézzel fogható bizo nyftéka annak, hogy a nér szolgálatának és a szociali/ mos építésének mindenko- alapfeltétele h megbonth" tatlan munkásegység. 1
