Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-12 / 241. szám

1*5*. OKTOBER 12.

NAPLÓ

5

A í. Ház tagjai

A minap valaki azt mondta nekem: hagyjátok a múltat, ne azzal érveljetek, hogy mi volt a Horthy-korszakban és mi nem volt, érveljetek népi demokráciánk sikereivel, a mai felemelő tényekkel! Vitába kezdtem.

J\em hallgathatunk a múltról,

nem hagyjuk a múltat. Először is azért, mert a mi nagyszerű alkotásaink akkor kapnak igaz elismerést önmagunk előtt és mások előtt, ha összevetjük a múlttal. Azért sem hallgatunk róla, mert tudjuk, hogy az idő feledteti a keserveket, a kínzó múltat elhomályosítja, az idő múlása megszépíti — enyhíti a gyötrelmeket. Ne engedjünk azoknak sem felejteni, akik átélték a Borthy-korszak munkás, paraszt, napszámos, kubikos vagy alkalmazott sorsát, akik bőrükön érezték az úri-Ma- gyarország „áldásait” és „demokráciáját”, de azoknak is tudni kell róla, akik nem ismerik saját tapasztalatukból a múl tat. Tudnia kell, ismernie kell minden dolgozó embernek ezt a megaláztatással, kínnal és sötétséggel átitatott kifejezést — Horthy-korszak. Nem is olyan régen kísértett ez a múlt, és sokan nem hitték 1956-ban annak reális veszélyét, talán azért, mert az idő ködfátyola nagyon elhomályosította ezt a kísértetet. Mihez mérjük gazdasági, társadalmi, kulturális életünk mai viszonyait? Talán keressünk egy bolygót és azzal mérjük össze a jelent, azért, mert így járunk el helyesen, így kapja meg népünk alkotása mai szépülő élete igazi, megbecsülést, elismerést és féltést. Az összehasonlítás alapján tudjuk igazán felmérni a múlt átkait és tanuljuk meg a harcot, hogy többé vissza ne térhessen.

Kritizálják sokan népi de-. mokratikus államrendszerünket Azt mondják, hogy nem elég demokratikus, mert nincsenek pártok, amik' ellenzéki állásponton állnak, választások esetén nincs mód arra, hogy több párt képviselői között válasz- szanak. Elhangzanak ilyen és hasonló megjegyzések. Véleményünk szerint

az államrendszer

demokratizmusát

az dönti el, hogy kik gyakorolják az államhatalmat, melyik osztály van uralmon és ennek

az osztálynak, vagy osztályoknak milyen történelmi szerepük és súlyuk van és milyenek az osztályok számszerűen. Minden hatalmon levő osztály gondoskodik arról, hogy saját képviselőit küldi az államhatalom — az igazgatás minden fontos pozíciójába, a központi és helyi szervekbe egyaránt. Ez döntő meghatározója annak, hogy demokratikus-e az államrendszer.

Érdemes szemügyre venni, hogy az 1925. évi törvény alapján Baranyában kiket választhatott az országgyűlésbe a baranyai falvak és városok dolgozó népe, és

kik képviselték Baranyát

a felsőházban.

1934-ben Baranya ország- gyűlési képviselői az alábbiak voltak:

1. Varga Imre dr.

2. Mihályffy Vilmos dr.

3. Schmidt Miklós dr.

4. vitéz Keresztes-Fischer Miklós dr.

5. Feniczy Ignác dr.

6. Esztergályos János

7. Simon János földbirtokos

8. Brogoli József

9. vitéz Patacsi Dénes föld- birtokos

10. Bleyer Jakab dr. ügyvéd.

A nevek között véletlenül sincs egyetlen gyári munkás, mezőgazdasági dolgozó, vagy parasztképviselő. Lássuk, kik voltak a felsőházi tagok ez időben Baranya megye részéről:

1. Igaz Béla dr. prelátus- kanonok,

2. Madarász István dr. királyi közjegyző,

3. Mándy Sámuel földbirtokos,

4. Montenouvo Nándor herceg,

5. Pékár Mihály dr. egyetemi tanár,

6. Virág Ferenc megyéspüspök,

7. Visnya Ernő takarékpénztári elnök-igazgató.

A felsőházi tagok közül Visnya Ernő portréja a következőkben rajzolható meg: Pécs egyik leggazdagabb embere. A Törvényhatósági Bizottság örökös tagja. 1934-ben harmadszor választották meg felsőházi tagnak. Az Első Pécsi Bőrgyár RT., a Fürst Gyula száll, kereskedelmi RT., a Baranyai Gazdák RT. elnöke és számos más vállalat igazgatósági tagja. Ezen felül a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Ugyanakkor a nemzeti egységpárt helyi elnöke és mind erre a koronát ráteszi az, hogy Visnya Ernő a Ferenc József-rend lovagkeresztjének tulajdonosa volt.

Kik voltak a megyeházán

és a városházán az urak? 1934- ben Baranya megye főispánja muraszombati, csécsszigeti és ^szapári gróf dr. Szapáry Lajos, alispán dr. Fischer Béla. Pécs város polgármestere dr. Nendt- vich Andor királyi tanácsos. 1934 november 13-án a megye 396 legtöbb adót fizető virilistája saját sorai közül választott meg 132 rendes és 66 póttagot a megyei törvényhatósági bizottságba. Ez aztán demokrácia! Olyan választás, ahol mindenki szavazhatott, akinek meghatározott vagyona volt. A megválasztott 132 rendes tag közül 118 kormány- párti (Nemzeti Egység Pártja), 10 pártonkívüli és 4 Független Kisgazdapárti. De hol van a munkások és parasztok igazi érdekeit képviselő párt? Úgy látszik, a megyei demokrácia kereteibe sem fértek bele a dolgozókat képviselő küldöttek.

Három csoportba osztották a viriliseket és mindhárom csoport 44 küldöttet választott. Az első csoportban a következők kaptak helyet a megyei törvényhatósági bizottságba: 23 földbirtokos, 3 egyházi személy, 5 ügyvéd, 2 kereskedő, 2 gyógyszerész, 2 jószágigazgató, 2 malomtulajdonos, 2 királyi közjegyző, 1 nyugalmazott tábornok (földbirtokos), 1 orvos és 1 földműves. Ezeket a számokat szorozhatjuk 3-al, és nagy vonásokban megkapjuk, hogy kik voltak a ^e" lyi hatalom képviselői. Az országgyűlésben, a felsőházban, a megyeházán, a városházán hemzsegett a földbirtokosok, grófok, tőkések, kereskedők, ügyvédek és királyi tanácsosok rút hada. ök képviselték és testesítették meg a gyűlölt úri Magyarországot ahol csak robot, megalázkodás és jogtalanság jutott a verejtékező millióknak.

Szabad ezt elhallgatni ?

Hiszem, hogy a vitában fölhozott érvek a múltról szükségesek, hasznosak, mert oszlatják a ködöt és segítik az igazság megismerését.

dr. Tóth József

♦ A bban a forrongó 1848-as esztendőben J ^ bizonyos „népképviseleti elv“ alapján {született meg hazánkban az első választási

♦ rendszer. A valóságban aztán semmi köze nem

♦ volt ennek a rendszernek a népképviselethez. | Mert az említett esztendőben megjelent 5. tör- { vénycikk szerint vagyoni cenzust állapítottak Jmeg, amely kimondotta, hogy választójoggal

♦ csak a következők rendelkezhetnek: Húsz i éven felüld férfiak, akik meghatározott értékű {földdel, házzal rendelkeznek, továbbá szavaz- | hat minden olyan iparos, vagy kereskedő, aki {legalább egy segédet foglalkoztat, s végül {szavazati jogot kap az, aki megfelelő tőkével

♦ rendelkezik.

{ A választási törvény később természetesen

♦ módosult, de ezek a módosítások sem hoztak { különösebb előnyt a nép számára. A tanács- {köztársaság idején kapott először mindenki I választójogot, aki a társadalom számára hasz- | nos munkát végzett. Ekkor volt Magyarorszá- $ gon először általános, titkos választás is. 1919. { áprilisában a választáson négymillió szavazó { vett részt, míg azelőtt — bár az ország terüle♦ te jóval nagyobb volt — a szavazók száma leg { több esetben nem érte el még az egymilliót I sem.

{ A Bethlen-kormány a tanácsköztársaság | után a választójogi törvényből minden olyan { pontot törölt, amely előnyt biztosított' a dol♦ gozó tömegek részére. A titkos választást már | csak nagyobb városokban engedélyezték. A | választójogot 10 évi állampolgársághoz, két { évi egyhelybenlakáshoz és iskolai végzettség- | hez kötötték. A nők választójogosultságához í szükséges életkort a korábbi huszonnégy évről I harminc évre emelte.

| Az 1938. XIX. tv. a választó jogosultsághoz I szükséges életkort már 26 évben állapította {meg. Bizonyos vallásfelekezetekhez való tar- í tozás és a hat elemi elvégzése, s már hat évig I egyhelyben lakás ugyancsak követelmény volt g a választójog megszerzéséhez. Ezek a kötött- I ségek természetesen csak a „köznépre’“ vonat - {koztak. Mert az országgyűlési képviselőktől,

| felsőházi tagoktól, állami, törvényhatósági és ! községi elöljáróktól, aztánia vallásfelekezetek I lelkészeitől már nem követelték metg a hat évi

♦ egyhelybenlakást. A rendelkezésnek ez a pont- | ja leginkább a lakosságnak azon rétegére vo- { natkozott, akik akár politikai okokból, akár a I lehetetlen gazdasági helyzet miatt örök ván* dorlásra voltak kárhoztatva. A burzsoázia I minden módon biztosítani akarta, hogy a szá- I mára veszélyt jelentő népréteg ne hallathassa {szavát az ország ügyeinek intézésében. A sta* tisztikai adatok is igazolják, hogy a burzsoázia

I cél ját el is érte. 1920-ban a lakosság 39.7 szá- {zaíékának, 1922-ben 29.8, 1926-ban 26.6, és

11939-ben már csak 20.9 százalékának volt vá- |iasztójoga. Amikor aztán a választásra került I a sor, a csendőrség is megjelent, s komor je- I lenlétükkel „biztosították”, hogy a kormány♦ párt vitathatatlan többsége mellett a legszél- | sősógesebb nyilas-fasizmus is helyet kapjon I az ország ügyeinek intézésében.

I A felszabadulás után hazánk politikád és I gazdasági életében is döntő fordulat állott be, js ez tükröződik választási rendszerünkben is.

♦ Alkotmányunk legrögzítette a képviselő vá- { Lasztások alapelveit, amelyek a tanácsok vá- I lasztására is érvényesek. Ezek szerint a kép- I viselőket és a tanácsok tagjait a választópol- {gárok általános, egyenlő és közvetlen vá- { lasztójog alapján titkos szavazással választ- ! ják meg. A választásban részt vesz valamennyi

* állampolgár, aki 18. életévét a választás nap- ijáig betöltötte, tekintet nélkül faji hovátarI*;*'*'*'*'*'*'**A*-*'*'*'*'*'+'*'*/*',/*'*'*,*'*y_f"íf/*^f‘"/^/"My***'*'*'-*,sjv/*v*****/*/*/*i***’*'*s*/*/*'*^/*'*'*'*'***'***'*'*■*'*** mww.imv******^*"**

^ ^ ^ ^ ^ ^ % % ^ ^ ^ ^ % ^ — — — — — -- ' ■». ey /<♦ —V. ^ ^ ^ ^ ^

sm/***/*/*/*y*y*/*rt*/*y*r*y*ej**/*/*y*/*e*z*r*y*/*''*/*r*z*/*e*/*^r/ mmnmm*/*/*; ~^—----._-r~-■*'*'*'* * * * * * ** *■*■* ***************** *•*,* */*;*/*/****■ -*z*e.

■ '*/*, */*/*/*/.

VÁLASZT A VIDÉK

tozására, nemére, műveltségi fckára, vagyoni helyzetére, az egyhelybenlakás idejére, vagy társadalmi tevékenységére. Természetesen az elmebetegeket és azokat, akik bűncselekmény elkövetése miatt a választójog gyakorlásától eltiltó ítélet hatálya alatt állnak, szabadságvesztés büntetésüket töltik, vagy előzetes letartóztatásban vannak, rendőri felügyelet alatt állanak — a választójog nem illeti meg.

A jelölő gyűléseken bárkinek joga van bár- kit jelölni A választási szervek a választó akaratához vannak kötve, mert csupán csak nyilvántartásba veszik a bejelentett jelölteket és a végleges döntést a szavazás során a választó eszközli. Választási rendszerünk másik jellemzője: lehetővé teszi, hogy mindenki élhessen állampolgári jogával. Hazáink történelmében hosszú évtizedeken át a jogot csak a burzsoázia gyakorolta, —és a népre csak az alázatot kényszerítették rá. Másé volt a jog, s megint másiké az alázat

Ma a hatalom a dolgozó nép kezében van, s ehhez mérten készülnek az 1958-as választásra is. Rab Ferenc

Azt hiszem n»-»- tévedek

ha azt mondom, hogy Pécsett is

sok az olyan ház, amelyeknek lakói kevésbé, vagy egyáltalán nem ismerik egymást. Eltöltenek egymás mellett egy élelet s azt sem tudják, melyikük hogyan él. Néha a lépcsőházban. köszöntik egymást és semmi több ...

így volt ez a Kossuth u. 56-ban is. Tizenegy család lakik itt. Az épület utcafrontja emeletes, belül pedig földszintes lakásók övezik félkörben a kis parknak is beillő, füves, fás udvart.

Valami •..titkot“ hallottam erről a házról. Azt mondták, hogy ennek a? épületnek a házmestere, a Ráth néni valóságos napközit ..nyitott“ a ház gyermekei részére.

Mosolygós arcú, őszhajú, beszédes asszony Ráth néni. Amikor a hallottakról kezdek érdeklődni, azonnal közbevág:

— Nem tudok én tétlen maradni, szeretem a felnőtteket, a kisgyerekeket, szeretek \az emberekkel foglalkozni. Mert azt akarom, hogy ebben a házban a jó, a szociális együttélés alakuljon ki a lakók között. Mit kell ehhez tenni? Beszélni, foglalkozni a felnőttekkel, gyerekekkel.

Ezt mondja, s cselekszik is. Ráth néni a Kossuth u. 56- nak nemcsak „hivatalos“ házmestere, hanem a ház belső életének alakítója, szervezője, különféle ügyek intézője, ' a felnőttek kedvelt „mami“-ja, a gyermekeknek pedig szinte második édesanyja.

— Amikor ez év márektM,ban házmesternek jöttem ebbe a házba, feltűnt, hogy a felnőttek, a. lakók alig ismerik egymást, a gyermekek pedig ..ahogy esik. úgy puffan“ módon. sokszor felügyelet nélkül játszottak az udvarban. Kellene itt valamit csinálni, valamit, ami öszehozza az embereket, gyerekeket.

•is

S Ráth néni elkezdte

kor „kihirdette“, hogy holnap ekkor és ekkor a gyermekek részére mesedélutánt tart, a lakók először csodálkoztak, némelyik megjegyezte, hogy minek ez a „felhajtás“, de azért a mesedélutánra elküldték a gyerekeket. Először csak a gyerekek ülték körbe Ráth ■nénit, aztán lassan odalopakodtak a szülök is. S ő mesélt. a gyerekek tátott szájjal hallgatták. „Még meséljen, még, még“ — kérlelték s a mesedélután csaknem ágész esiig tartott. Ezeket a délutánokat aztán rendszeresítette. S míg a mama otthon a házi teendőlcet látja el, a gyerek kint az udvarban Rath néni meséit hallgatja...

— Nézze, tudok é* « ff**- rek nyelvén beszélni. Felnea szervezést. AmiKOSSUTH II. 56 ]

vettem én öt gyermeket tisztességgel. S azt akarom, hogy ebben a házban is jót tanuljanak a gyerekek. Nekem nem számít se idő, sem fáradtság.

Látták a ház lakói, hogy milyen buzgalommal és menynyi szertettel foglalkozik a gyerekekkel, gondolták: fejlesszük tovább Ráth néni „mozgalmát“. Egyik napon bekopogott hozzá a. ház egyik lakója és felajánlotta segítségét. Elmondotta, hogy van neki diavetítőgépe, hozzá vagy ötven film, szívesen levetíti a gyerekeknek. „Nosza hát, szervezzük meg“ — kapott az ajánlaton Ráth néni. De hol vetítsünk? Lent az udvarban lenne alkalmas hely, csak a fal nagyon kopott, rendbe kéne hozni. Hát csináljuk meg — mondták a szülők. És hozzáfogtak. Papák, mamák társadalmi munkában kijavították a múlott falat, s szép fehérre meszelték. Kész nőit a „vetítővászon“. S estére „minden jegy elkelt“ a rögtönzött házi-moziban. A gyerekek kis székeken ültek, a felnőttek pedig mögöttük állva nézték a filmet. F.gy-egy szép képnél szinte az egész ház apraja, nagyja együtt tapsolt. Általános sikere volt az estének.

— Most pedig szüreti bált csinálunk a gyerekek részére — volt legutóbb Ráth néni elhatározása. S amikor a „feltételeket“ elmondotta, hogy minden szülő 1—2 fürt szőlővel járuljon hozzá, senki sem szabadkozott. A gyerekekből rögtönzött zenekar is alakult. Megkezdődött a. bál. Mozgalmi dalokat énekelve — mert „Ráth néni gyermekei“ nem egy mozgalmi dalt tudnak — körüljárták az udvart. Aztán megkezdődött a hagyományos szőlőlopás, táncoltak, tipegtek, az apróságok. Állt a bál. Aztán a szülők is „odalopakodtak“. S azok az emberek, akik néhány hónapja még alig ismerték egymást, együtt nevetgéltek, beszélgettek. S a végén még táncra is kerekedtek. Még Ráth nénit is megtáncoltatták.

Olyan jól sikerült, hogy a szülők azt mondták: „Ha tudjuk, hogy ilyen jól érezzük magunkat, még szendvicset is készítünk s egy kis bort is hozunk“.

— Még mit nem —. válaszolt nevetve Ráth néni, — nem a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek rendeztem en a bált.

Ha miamelyik lakónak problémája vám., „majd a Ráth ne= ni elintézi“ — mondják, ha, nincs hol hagyni a gyereket, s a szülők egy filmet alkarnak megnézni, Ráth néni szívesen vigyáz a gyerekre.

De nemcsak a házban tevékenykedik. A Budai I. pártszervezetben is hallatja hangját. Beszél, vitatkozik, javasol. S esténként családlátogatásra indul.

— Közeleg a választás ideje, elbeszélgetek az emberekkel — mondja. — Tudja, csak elnézem, hogy sok-sok lakásban milyen szép bútor van, s a konyhákból milyen ínycsiklandozó illatok áradnak.'..

Míg I kisgyerekek

beszél retünk mülekeznek---------------------1 az ajtó előtt.

Vá

rják, hogy meséljen nekik. S amikor Ráth néni kimegy hozzájuk és azt mondja, „kisdobosok sorakozó!“ — a sok csöptjség sorba áll. Még a folyosó végéről is tipeg egy ök- lömnyi gyerek s nagypeéke- sen a sor végére — ül. Lemennek az udvarba, leülnek a fűre s hallgatják a szebbnél- szebb történeteket. ..

Ilyen az élet a Kossuth n. 36-ban.

GARAY FERENC