Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-31 / 179. szám

4 NAPLÓ 1938. JCLIUS 31. DUifßlchöL JELENTIK LONDON 7' A Reuter jelenti, hegy a Bagdadi Paktum miniszteri ta­nácsának értekezletéről ked­den este Londonban közle­ményt adtak ki. A közlemény szerint a Bagdadi Paktum tag­államainak az értekezleten képviselt kormányai örömmel fogadták, begy az Egyesült Államok „hajlandó a nyilatko­zatot aláíró más nemzetekkel együttműködni azok biztonsá­ga és védelme érdekében“ és elismerésüket fejezték W a közel-keleti amerikai és angol akció miatt, DAMASZKUSZ Az Ar Raj al Amm című lap jelentése szerint Törökország Szíriával és Irakkal szomszé­dos határának egész hosszában török csapa tösszevonások foly­nak. A csapatok Ankarából, Izmirből, Isztambulból és Ada­tából érkeznek. Különösen erős csapatösszevonások figyel­hetők meg Törökország keleti és déli vidékein, az Irakkal és Szíriával szomszédos határ közvetlen közelében, UJ DELHI Delhiben kedden egyez­ményt írtak alá, amelynek ér­telmében az Egyes&H Államok összesen 260 millió rúpia érté­kű rövidlejáratú bitéit nyújt az indiai középipar fejleszté­séhez. BRÜSSZEL Kedden megérkezett Brüsz- szelbe a világ legrégibb és leg­kisebb köztársaságának két választott uralkodója: San, Marino két régens kapitánya. Nem mindennapi eseményről van szó, történészek szerint ugyanis nem kevesebb, iránt 1700 éve nem jártak hivatalo­san külföldön sanmarinol ve­zetők. A két régensíkapitányí — akik meglátogatják a világ­kiállítást — egyébként Arthur Gilson belga hadügyminiszter és katonai díszszázad fogadta a pályaudvaron. A katonaze­nekar San Marino Himnuszát játszotta, amely ugyancsak a világ legrégibb Himnusza, — egy szerzetes költötte a X. században. BUENOS AIRES Hatalmas áradások pu:lzti- tottak hétfőn az Argentin fő­város környékén. A Rio de la Plata néhol több mint négy méterrel haladta meg rendes szintjét. Legújabb becslések szerint az árvízkatasztrófa mérlege: 60 halott. 300 eltűnt és 23 sebesült. Még nem tud­nak sok gyermek sorsáról, aki­ket valószínűleg elsodort a víz. Százezren maradtak hajlékta­WASHINGTON Az AP jelenti: Fanfart! olasz miniszterelnök kedden délután másfél órás eszmecserét foly­tatott Dulles amerikai külügy­miniszterrel. Fanfara ismertet­te a Közel-Keletre vonatkozó elgondolásait. Ez értekezlet után az olasz miniszterelnök nem volt hajlandó nyilatkozni megbeszéléseinek tártalmáról. Fanfani szerdán fejezi be két­napos washingtoni látogatását, Az olasz miniszterelnök ma Ismét tárgyal Dullesnszel és Eisenhower elnökkel. > CARACAS A 83 éves Ladhriav Rivas Carujo. 143 gyermek — akik közül 100 életben van — atyja feleségül veszi a vele közös háztartásban élő 19 éves bájos venezuelai hajad ont. aki nem­rég ikrekkel ajándékozta meg őt Mint az öregember elmon­dotta, életerejének titka az, hogy egy pohár borban min­den reggel lenyel két bika szemet, majd egy liter friss vért iszik. AMMAN Robert Murphy, Eisenhower elnök személyes küldötte, aki Libanonban „közvetít”, szer­dán Ammanba látogatott. Murphy találkozott Husszein királlyal és Szamir Rifai mi­niszterelnökkel, akikkel meg­vitatja a közép-keleti helyze­tet. Csütörtökön visszatér Bed- rutba* PÁRIZS Az AP tudósítója írja: Az Északatlanti Tanácsban javas­latok hangzottak el a Bizton­sági Tanácsban megtartandó csúcsértekezlet időpontjára. A franciák úgy vélik, hogy a tárgyalások időpontja csak másodrendű kérdés. A legfon­tosabb a csúcsértekezlet „for­mulájának“ meghatározása. A franciák Európában tartandó nagyhatalmi értekezletet akar­nak és De Gaulle határozot­tan hanoi ezért. BEIRUT A szerdán kora délután meg tartott másfél órás miniszter­tanács végeztével úgy tájékoz­tatnak, hogy 11 miniszter kö­zül hét amellett foglalt állást hogy Sehab tábornokot, a liba­noni hadsereg főparancsnokát válasszák meg köztársasági önökké. íA Bagdadi Paklim tagjai állilólag elismerik az Iraki Köztársaságot London (MTI). A Reuter- iroda „rendszerint megbízható forrásra” hivatkozva jelenti: Törökország, Irán és Pakisz­tán, melynek miniszterelnökei Londonban tartózkodnak, a Bagdadi Paktum értekezlete alkalmából, elhatározták, hogy elismerik az új iraki köztársa­sági kormányt. A jelentés hozzáteszi, hogy erre vonatkozólag valószínű­leg csütörtökön adnak ki köz­leményt* Gyilkos merényletek Ciprnson Nicosia (Reuter): Cipruson kedden folytatódtak a véres incidensek, amelyek újabb há­rom halálos áldozatot követel­tek. A nicosiai óváros török negyedében a nyílt utcán agyonlőttek egy 80 éves görö­göt. Ciprus keleti részében át­vágott torokkal bukkantak rá egy 60 éves görög pásztorra és a keddi nap folyamán egy má­sik görög pásztor holttestét is megtalálták. Negyvennyolc óra leforgása alatt nem kevesebb, mint 10 halálos áldozata volt a cip­rusi véres incidenseknek. rcgreMÜ a halálos idei a szinti pme'if Hason kegyelmi kérelmet elutasítot­ták, mert nem bizonyult ke­gyelemre méltónak. Ennek alapján a halálos ítéletet a gyermekgyilkoson szerdán reg­gel végrehajtották* ft Lordok Házának külügyi vitája Mint ismeretes a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa hétfői tárgyalásán helyben­hagyta a szónyi gyermekgyil­kossal, Pente Bélával szemben hozott elsőfokú halálos ítéltet. Az elítélt által előterjesztett M/ere a találkozónak. Nem volt London (MTI): A Lordok Háza külügyi vitája során Lord Attlee, a volt munkás­párti miniszterelnök erélye­sebb angol vezetést sürgetett a közép-keleti válság ügyében. — Nem hiszem — mondotta —, hogy amerikai barátaink olyan bőséges közép-keleti ta­pasztalatokkal rendelkeznének, mint mi. Ezeket a kérdéseket nem mindig kezelték okosan. Azt hiszem, a csúcstalálkozó ügyében az amerikai kormány túlzásba vitte a jogászi szőr- szálhasogatást. — Nem kellett volna vissza­utasítani a genfi találkozóra vonatkozó javaslatot. New York légköre aligha lehet élő­helyet olyan nagy súlyt he­lyezni a Biztonsági Tanácsra, amelyben Formosa, nem pe­dig Kína képviselője foglal helyet. Nagyon hajlékonynak kell termünk. Szeretném látni a nagy arab állam megvalósu­lását, amely legyen teljesen független mind az angol, mind az amerikai, mind az orosz nyomástól — hangoztatta Att­lee. Lord Henderson munkás­párti főrend kifejtette, az Idő- fecBérlés nem oldja meg a vál­ságot. Az angol és amerikai kormányok bezzeg tudtak gyorsan cselekedni, amikor csapatokat küldtek Jordániába és Libanonba, cselekedjenek hát gyorsan most is, amikor értekezletre kell összeülni a békés megoldás érdekében. Husszein azt mondotta sajtó- értekezletén: Remélem, hogy nyugati barátaink segítségével rövidesen visszahozzuk Irakot a kommunista körzetből. „Ez játék a tűzzel! Az angol és amerikai kormányok figyel­meztessék Husszeint, hogy nem tűrnek el ilyen őrültséget, így nem lehet sem a közép­keleti válságot megoldani, sem Jordánia függetlenségét bizto­sítani”. Lord Strang, a külügyi hiva­tal volt állandó államtitkára kijelentette: Legyünk hajlandók megbe­széléseket folytatni az oroszok­kal bármiről, bármilyen szin­ten — beleértve a csúcstalál­kozót is. A Szovjetunió nagy világhatalom és ilyenként kell kezelnünk. Semmi ok arra, hogy ne folytassunk az oro­szokkal tárgyalásokat a Kö­zép-Keletről. A munkáspárti Lord Silkin kijelentette a közép-keleti be­avatkozásról: — Olyan kormányokat igye­keztünk támogatni, amelyek a Nyugat iránt barátságosak, sa­ját országukban azonban nép­szerűtlenek. Ennek az eljárá­sunknak a jogszerűsége kétes, bölcsessége még kétesebb, kö­vetkezményei tekintetében pe­dig mérhetetlen veszélyes. JORDÁNIA Nevét a területét átszelő fo­lyótól, a Jordántól kapta. Te­rülete 97 ezer négyzetkilomé­ter. A világsajtóban sokat em­legetett Akabai öböltől északon Szíriáig, Irakig húzódik. Nyu­gaton Izraellel, keleten pedig Szaud-Arábiával határos. Területén körülbelül 1 250 000 mohamedán arab él. Nagy ré­szük földműveléssel foglalko­zik. A Jordán folyó termékeny völgyében és a sivatagban szétszórt oázisokban búzát, za­bot, rozsot, főzelékféléket, do­hányt, szőlőt, olajat, déligyü­mölcsöket stb. termelnek. A si­vatagi részeken nomád pász­torkodás folyik. Kivitelének igen jelentős részét szolgáltat­ja a gyapjú és a különböző bőráru. Közép-hegységeiben elsősorban foszfátot és sót bá­nyásznak. Az ország gazdaságilag és stratégiailag egyik legnagyobb értékét jelenti az északi részé­ben átfutó és egymást keresz­tező két olajvezeték, amely Irakból és Szánd-Arábiából szállítja a „Fekete aranyat’ az izraeli Haifa, illetve a libanoni Saida kikötőjébe. Jordánia területén egészen 1918-ig a törökök voltak az urak. Az első világháború után Jordánia (akkor még Transz- jordánia) angol fennhatóság alá került. A második világ­háború után, 1948-ban az egy­kori Transzjordánia területé­ből, valamint Palesztinának a Jordán folyótól nyugatra eső részéből megalakult az „önál­ló" Hasemita királyság. Az 7948-ban megkötött an­gol—jordániai szerződés azon­ban további tizenöt évre biz­tosította az angolok politikai, gazdasági, katonai befolyását. Az idegen elnyomás és kizsák­mányolás ellen azóta sem szűnt meg harcolni Jordánia népe. A nem isten, de az an­golok kegyelméből uralkodó királyokhoz igen mostoha volt a tors. Abdullah király, a most uralkodó Husszein király apja, rövid uralkodás után a trónt egy svájci zártintézettel cse­rélte fel. így lett Jordánia „ura” 1953-ban az akkor még gyermek II. Husszein. Az angolok többízben meg­kísérelték, hogy Jordániát nem csak mint támaszpontot, ha­nem mint potenciális szövetsé­gest is felhasználják közel- és közép-keleti stratégiai terveik­ben. Elsősorban a Bagdadi Paktumba szerették volna be­vonni. 1955 decemberében Templer amerikai tábornokot küldték Jordániába, hogy ki- kényszeritse az ország csatla­kozását a támadó tömbhöz. A tömegtüntetések, az általános sztrájk hatására ez a kísérlet meghiúsult. 1958 tavaszán „Glubb pasa”, az angolok pénzén fenntartott és angol tisztek vezetése alatt álló arab légió vezetője próbál­kozott. Az eredmény: a hatal­mas tömegmozgalmak hatásá­ra Husszein kénytelen volt le­váltani és kiutasítani Glubb pasát és vele együtt nagyon sok angol tisztet. 1957 tavaszán újabb súlyos veszélyben forgott Husszein trónja. Köztársasági érzületű tisztek meg akarták buktatni korrupt, az arab egységtörek­vésekkel elkeseredetten szem­benálló rendszerét. Husszeint csak az amerikai 6. hajóhad tüntető felvonulása és a be­duin törzsfőnökök hűsége men­tette meg. Most, a közelmúltban min­den eddiginél hevesebb vihar tőrt ki az Arab Keleten. Husz- szein unokatestvére, Feiszal iraki király, a Bagdadi Pak­tum „arab oszlopa” túlhaladott rendszerével együtt dicstelen véget ért. Nem vitás, hogy előbb-utóbb bukás várt volna Husszeinre is. Az angolok és amerikaiak azonban libanoni és jordániai beavatkozásuk­kal most még megpróbálják legalább is megállítani a tör­ténelem kerekét. zöWitt és letartóztat: Damaszkusz (TASZSZ): Am- mani Jelentések szerint Husz- szein jordániai király az an­gol csapatok segítségével szé­leskörű üldöző és letartóztatósi hadjáratot folytat a „hűtlen­séggel” gyanúsított katonatisz­tek és polgári hivatalnokok el­len. A jelentések szerint az utóbbi napokban kétszáz tisz­tet tartóztattak le, vagyis az egész tisztikar egyharmadát. Még Madzsali tábornok, a jordániai hadsereg vezérkari főnöke Is a „hűtlenséggel” gyanúsítottak között van. Lap­jelentések szerint ennek az az oka, hogy Madzsali tábornok nem teljesítette a Jordániában állomásozó angol csapatok parancsnokságának azt a kö­vetelését, hogy helyezze angol parancsnokság alá a jordániai tüzérséget Körülbelül kétezer polgári személyt is letartóztattak. A börtönök és a koncentrációs táborok zsúfolásig tömve,van­nak. Husszein király kérésére a letartóztatásokat angol csa­patok végzik. Angol csapatok látják el a rendőri szolgálatot. fjlünk a megyei pártházban a piros poez- tóval borított asztalok körül, vagy ti­zennégyen, egymással szem tő l-szembe. Eszter­gályosok, öntödei formázok, diszpécser, tech­nikus. Amolyan beszélget és féle lenne ez. Min­denről: örömről, gondról, egy gyár, a Sopiang életéről, a munkáról, a szórakozásról. Azért lenne, mert nehezen indul a szó. EOV kis fe- szilyezettség lóg a levegőben, szóval senki sem biztatja a másikat: „kezdd márH —, csak a szemek villannak kérdően, serkentően egy­másba. Az első döccenőkön mégiscsak túljutottunk. Hogy ebben minek van s minek nincs része, azt bajos lenne megállapítani. Megindul a be­szélgetés gombolyaga, pereg, kanyarog. Hogy hogyan? Mellettem egy gyorsbeszédú esztergályos, Exner Miklós mondja: — Hogy ml a jó? Szerintem most mindig tudunk mindenről Ha valami jön felülről, először nekünk, párttagoknak, szólnak. Megeredt a csap, egyszerre mindenki be­szél; — Igaz, igaz. Ma jobb a tájékoztatás. Én régóta a pártban vagyok, meg tudom állapí­tani. És azért helyes, mert föl vagyunk ké­szülve, ha valaki kérdez: Na, erre válaszolj! — És a taggyűlések? Valamikor merő una­lommal ülték végig, most meg nem tudjuk befejezni, mindenki beszélni akar, érdeklődik a legapróbb dolog iránt is. Szemben, a sor közepén keskeny arcú, bar­na férfi ül, Laki József. — Menjünk csak közelebb! Emlékezünk ar­ra. hogy a pártvezetőségben mind adminiszt­ratív, műszaki ember volt. A világért se ha­ragszom rájuk, de ami sok, az sok. Mert most u többség fizikai munkás; egyik az öntödéből, a másik az esztergától. Mondjátok meg, nem nagyobb a rendes embereik bizalma a párt­hoz? Legalább is nálunk, az öntödében, igen. Most mindig teljesítjük a tervet, jóval •ebb a selejt is. <— Pedig aztán ruSüunk vott uszítás 58-ban »** kapja el a szót egy fiatalabb, Vállár Im­re. — Április 4-re mégis versenyeztek az em­berek, vagy ötvenen előbb befejezték negyed­éves tervüket. Valaki megtoldja: uszítás, az gyenge sző, a Sopiana az ellenforradalom egyik fellegvára vott. Hárman is tiltakoznak mindjárt. Talán nem vott? tizálás, tanulás. Ezen még segíteni kelt, hi­szen sok nálunk a fiatal. Tj'zen aztán, mármint a „patronálás” mód­■*-* jón érdemes vitatkozni. Szentmiklósi elvtárs rögtön folytatja is: — A pártszervezet több kommunistát kül­dött a KISZ-be. Az idősebbekkel majd ránc­ba lehet szedni. — Ez kell. Itt van Fábián elvtárs is, majd (B&&zélg,etb — Nem bizony, ezt cscék az mondja, aki nem ismeri — kezdi fejtegetni Romvári elv­társ, formázó. — Voltak, persze, hogy voltak, akik levetették az álarcot, ágáltak, szerveztek s amikor forró lett a lábuk alatt a talaj, gyor­san elillantak. De a többség most is itt dolgo­zik. Becsületes emberek, csctk megtévesztették őket. Az a néhány megpróbálta becsapni a munkásokat, az 6 nevükben beszélni. Engem kitiltottak az üzemből, de amikor visszajö­hettem, egyik a másik után mondta: \,nemis tudtam róla1’. — Ez az igazság. a — Igen — helyesel Fáncsi elvtárs. —* Nem is zaklatunk seníklt, aki megtévedt, dolgozzon, hozza helyre botlását. Megbecsülünk minden rendes szakit, ha tévedett is, furul a gombolyag, kanyarodik a fonál... 'Jr Egyre jobban belemelegednek, megéri az ember kísérni a pattanó szavukat. Most a pártszervezet erejét forszírozzák: erősebb, átütöbb lett, pedig csak feleannyian vannak. Ezekért azonban tűzbe tennék a kezüket. Akik nem odavalók voltak, azokat távol tartották. Most is, — ha ilyen jelentkezik. S ezzel ki­felé is erősebbek, különösen a szakszervezetet emlegetik, hogy ott nagy a változás. — Megmondom őszintén — vágja ki Fábián elvtárs, az idős, OezhajA, 79-es vöröskatona —, i KISZ még gyenge lábam áü. Ott nincs poli­beszélget a fiúkkal A régi emlékek is «okot érnek, abból lehet tanulni — ez a véleménye Romvári elvtársnak. Málnai Lászlónak meg mos. Éppen ellen­kezője. Ezt mondja: — Na, na. A múltkor is Harkányba akartunk menni, elhatároztuk, beszéltünk róla, reggel meg csak öten jelentünk meg. Nem érdekli őket... — Meg kell keresni a kedvüket, nemcsak egy-kettőnek elhatározni, hogy így, meg úgy lesz. Tudom, jönnek hozzám: Harkányba menjünk, oda minden héten leutazhatunk.. i Inkább a Balatonra, esetleg néhány napra. — Akartunk, akkor meg nem kaptunk a kocsira engedélyt — vitázik Málnai elvtárs. — Ez is elkedvetlenítette a fiúkat. — Mi a tanulság? — szól közbe Exner Mik­lós. — Ne beszéljünk hübele-balázs módjára, akkor ígérjünk, ha a papír is a kezünkben van. Ebből nem származik bonyodalom. S amíg így vitatkoznak, a sarokban meg­szólal egy idősebb elvtárs. Barna arca mindig mosolyog. — Egy szó, mint száz: kézben kell tartani őket. Dolgozik nálunk egy fiú. Ismeritek, hanyag volt, azt kereste, hol lehet lógni. És most? Az egyik legrendesebb. Elkaptuk a frakkját, közben megnősült, az asszony is ha­tott rá. A napokban a munkaidő lejárta után jön ám, hogy nincs még valami, mert ha kell, ő maradna. A többiek is, szívesen. Formálni, gyúrni kell a fiatal anyagot, néha szikrázzon is. Ahogy nézem, nincs itt senki, aki ne gon­dolkozna hasonlóan. És abban meg is egyez­nek: a pártszervezetnék sosem szabad felej­teni, hogy a fiatalokért is felelős. Merre men­nek, miként gondolkoznak, élnek és dolgoz­nak? — ez a kommunistákon, az idősebb sza­kikon múlik. A gyár légkörén, a kollektí­ván. Hát akkor. -.. Lassan szedelőzködnek, ket­ten el is mennek, mert programjuk van. Köz­ben még fűzik a szót: lakásról, a pécsi utcák tisztaságáról, szinte a savókba szorítják Rom­vári elvtársat, aki „mellesleg" tanácstag is. Megér védekezni, mosolyognak is rajta, hogy „ez a Romvári mindenből kivágja magát“.— Vollár Imre meg akaratlanul is átterelő had­mozdulatokat” végez. — Nálunk szeretik a könyvet, a színházat és a mozit is. De több mai darabot akarnak látni és nagyobb filmpropaganda kellene. Fáncsi elvtárt helyesel: , — Az üzemben nem foglalkoznék a közön­ségszervezéssel. — Úgy tudom, van valaki.., — Lehet, biztos csak az irodába megy. — Üzemrészenként kellene egy-egy jegyfelelős — javasolja. A mosolygós elvtárs megtoldja: — Ritkán látunk könyvterjesztőket is... Tie most már tényleg ez a vég. Két óránál ■L' is többet ültünk itt beszélgetve. Amúgy szívből, mindenki elmondta gondolatait, nem dicsekedve, nem is susmákolva. őszintén, egyenesen, az igazságot. Útjelző, mérce ez, hogy tavaly júniustól meddig jutottunk s ho­va kell még mennünk. A munkások szerint így búcsúzkodnak: — Viszontlátásra, minél sűrűbben! BOCZ JÓZStf,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom