Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-08 / 158. szám

NAPLÓ 1958. JÜI.JDS f. FDJ-fiatalok között * OLVASÓINK ÍRJAK a Német Demokratikus Köztársaságban Június közepén, a megyei KISZ-bizotteág tervei alapján 12 tagú kiszista csoport utazott megyénkből a Német Demok­ratikus Köztársaságba kéthetes üdülésre. A csoport nagy részét pécsi bányászfiatalok alkották, de voltak velünk paraszt- és diákfiatalok is. A két hét alatt megtekintet­tük Drezdát és környékének nevezetességeit is. Felejthetet­len a drezdai képtár, a híres meisseni porcelángyár, az El- ba-part és még sok más, a leg­tanulságosabb ajkaiban a párt­vezette német ifjúsági szövet­ség, az FDJ munkájának a megismerése volt a csoport számára. Az FDJ befolyása nagy A két hetet a csehszlovák— német határ mentén felevő ún. Szász-Svájc hegyvidékén töl­töttük az FDJ vendégeként. (Az NDK egyik legszebb üdülő vidéke ez). A közösen eltöltött két hét alatt sokat beszéltünk az FDJ-fiatalokkal. s a rövid időhöz képest meglehetősen megismertük az életüket. Az NDK lakosságának túl­nyomó többsége — közöttük a fiatalok — határozottam támo­gatják a Német Szocialista Egységpárt és a népi kormány politikáját. Amikor ottjártunk, pártkongresszusra készült az ország. A városokban felira­tok köszöntötték a kongresz- szust, a drezdai pártértekezlet — amely a kongresszus egyik előkészítőjének számit — nagy érdeklődés közepette ült össze. Ebben az időben ünnepelték meg a német pártsajtó napját, is. A kirakatok tele voltak a párt lapjait éltető felírásokkal (találkoztunk a többi között a Népszabadság fejlécével is), a drezdai sajtóünnepségeken igen nagy tömegek vettek részt. Az FDJ befolyása a némpt ifjúság körében nagy. A váro­sok utcáin rengeteg kékinges, szürkenad rágós, illetve kék- blúzos, szürkeszoknyás, FDJ egyenruhában lévő fiút és leányt láttunk. Az általános is­kolai tanulók nagy része még az iskola elvégzése előtt be­lép az FD.J-be. Gyűlölik a fasizmust A német fiatalok számára a béke megőrzése és Németor­szág egyesítése a központi kér­dés. Sok olyan fiatallal talál­(l Nap-nap után foglalkozunk sági házakat remekül felsze-J“? [fjúsá9 Problémáival, kö­reitek Drezda egyik külvárö- I* *önböző szempontból világítjuk déki szerződéssel átruházza a legutóbbi ülésén, hogy társa- ’ ^ -n- ho- jószívű'’, becsületes eltartást dalmi aktívák segítségével pat­sának’ ifjúsági házában pél-*m*?’ d® a2 ör^efcri51 alig be' dául — ahova bennünket is szelunK. meghívtak — több mozgalmi helyiséget, nagy könyvtárat, játékszobát, tánctermet, ki­válóan felszerelt rádiÓ6- és té­rt tanácsok szociálpolitikai csoportjánál gyakran halljuk a következő panaszokat: „Felne­veltem négy gyermeket, dol­, ... , , .. , , , goztam, fáradtam értük. A szél­levmós szakkört, kerthelyisé-J ^ ^ _ get, stb.-t találtunk. Kíváncsiak voltunk az öltöz­ígérőre. Ez rendben is volna, ha a „jószívű” eltartó valóban beváltja a hozzáfűzött remé­nyeket. Gyakori eset azonban, hogy a szerződő fél, csak ideig- óráig tartja a megállapodást. Az Újvilág utcai ház előre- szorulókat, hogy a legmesz- hogy tehetetlen vagyok, egyik- gedett tulajdonosa is életjára- szebbmenő körültekintéssel vá- _ _ tiek sem kellek” Egy anya fel déki szerződést kötött. Az évek iasszák meg, akivel megoszt­ködésükre és a szórakozásukra (1 tud nevelni négy-öt gyermeket, múltak, teher lett az eltartott, j^k az egyetlen kis szobájukat. is. Úgy tapasztaltuk, hogy sze-•1 de négy-öt gyermek nem tud Gyakran tettleg bántalmazták, Nézzék soha az egyedüllét rétik a divatos dolgokat, de11 (?) eltartani egy szülőt! Volt rá zárt ajtók mögött. Az utca la- gyötrő bizonytalanságát, mert a "M' * “ 1 kői több ízben hallották a se- munkában megöregedettek gélykiáltásait és panaszait. Je- megsegítésére mindig készen koztunk, akinek közeli hozzá­tartozója Nyugat-Németország- ban él és a kettészakítottság miatt nem látogathatja meg szüleit, testvéreit vagy éppen a szülővárosát. A háború borzalmai még ma is kísértenek. Mist ismeretes, Drezdában ma is találunk föl­dig bombázott házsorokat és fűvel bevetett házhelyeket. (A város nagy részét lelkes, nagy erőfeszítéseket követelő mun­kával már újjáépítették.) Szo­katlan és tragikus volt látni, hogy Németországban sokkal több a nő mint a férfi és sok lány nem tud férjheztnenni. Bármerre is jártunk az or­szágban, az utcákon, az ifjúsá­gi házakon, a turistaszálláso­kon és mindenütt Nyugat-Né- me tor sz ág újrafelfegyverzése, az atomháború és a náci Spei­del tábornok kinevezése elleni tiltakozó feliratokkal találkoz­tunk; Az egyik alkalommal Drezda egyik ifjúsági házában megtekintettünk egy televíziós adást, amely leleplezte a NA- TO-tátxmnckká előléptetett Speidel fasiszta múltját. Az előadást sok fiatal nézte vé- I gig. Általában: iépten-nyomon német barátiunk címét őrizzük, üfrné. e,se_te_ ilyen volt. Mi- lep felé, 8 órakor induló gép­Úgy érezzük, hogy ez a két hét szélnek közülük oroszul ésan­tapasztaltuk, hogy az NDK if­júsága jól ismeri a fasizmus sötét éveit, szeretettel ápolja és megőrzi azoknak az emlékét, akik életüket áldozták a fasiz­mus ellem harciban. Az FDJ nagy gondot fordít erre politi­kai oktatásában. A hóhsteind kát teremtett közöttünk. Mitzki Ervin ahol üdül ­Beszéljünk az öregekről is látja biztosítva, hogy házát, ügyi szociálpolitikai állandó melyben lakása van, életjára- bizottsága határozatot hozott a ronálni fogja az elöregedett al­bérlőtartókat és életjáradéko­sokat, hogy megelőzzék és ki­zárják a lelkiismeretlen vissza­éléseket. Ezúton is kérjük a gorutbzás­mértéktartóak és nem lépik i példa, hogy a szépen berende- túl a jóízlés határát. Szívesen zett lakásban nem jutott hely járják a legmodernebb tánco- * |az elöregedett édesanyának — kát is, de igen szolidan és1 kitették a mosókonyhába. minden rángatózástól mente-1: Gyakori eset az egyedülálló, lakással rendelkező öregek bű- • nős kihasználása. Albérlőnek A nemet fiatalok többségé i1 jelentkeznek az egyszobás la­elég magas általános művelt-l'fcásba, gondozást, eltartást séggel rendelkezik. Szeretnek ' ígérnek lakbér fejében. A be­tanulni, élnek azokkal a lehe-1 f költözés után rövid idő múlva tőségekkel, amit népi államuk1 tembertelenül bánnak a kiszol- biztcsát számukra. Sokan be- gáltatott öreggel, mert az egy­lentették a tanácsnál. Jelen leg a Tüzér utcai szociális ott­hon gondozottja és a pécsi já­rásbíróság dönt majd a pana­szos ügyében. / Pécs I. kér. tanács egészség­állunk. Megvédjük és támogat­juk őket jogos és igazságos ügyeikben. GAVALLÉR GYÖRGYNE szoc. előadó­szobás lakás zárt ajtaja mö­gött, tanú nélkül, tettlegesen bántalmazhatják vagy egyéb agyafúrt eszközöket alkalmaz­hatnak. A Zsolnay Vilmos u. A PKV nem jótékonysági intézmény goiul. Csoportunk valamennyi tag­ja szép emlékekkel tért ha­za. Füzeteinkben, sok kedvesJl. szám alatt lakó özv. Weinin- vasárnap este a Pécsbányate- ■ - - y. ,gerné esete is ilyen volt. Mi- lep felé, 8 órakor induló gép­I előtt bíróság elé került volna kocsin teljesített szolgálatot. et \az ügy, Weiningemé meghalt A elszakíthatatlan baráti szála-1 t Külön fejezetet érdemel II szomorú történetek során Nekünk nem ez a meggyő- A gyermek kijelentette, hogy ződésünk, viszont ezt az állás- nem hajlandó a buszba fel- pontot az az autóbusz-jegyke- szállni, mert egy beteg nővel e az A jegykezelő ott állt a gépko­csi lépcsőjén, csípőre tett ke­zekkel, mint egy „közlekedési öregekkel kötött (i szerződés. Sok, hozzátartozó bacska megyei KISZ-bizottságinélküli, ingatlannal rendelke- édesapját ismerte — és azon- agit. prop. titkára (|ZŐ elöregedett, gondozását úgy nal beinvitálta az autóbuszba; friss virággal díszítik. Jól felszerelt if júsági házak HUszáws Ícuhc: A M E C S E KI „LÁTHATATLANOK" várban például tünk — a fasiszták annak ide-( jén sok ellenállót kivégeztek, * köztük elfogott szovjet katona- j kát is. A fiatalok tömegesen Iái teSiáktWeMÓlífaMESJ .,?■<•*“* ** v,«*«« —.j- ‘SS z i1 legtöbbször ezzel a brigáddal foglalatoskodik 0 Pista bácsi is, akit előmunkásnak, pallérnak, l1 és még mit tudom minek titulálnak. Mert te- I1 kintélye van, az biztos! A napokban azonban l1 „majdnem” veszélybe került a féltve őrzött Az üdülőhelyen szovjet fia-1 tekintély. talok is pihentek. Jóleső érzés* J Köztudomású, hogy a. Magaslati út két oí- volt látni, hogy a német fia-1 ^lát hársfák szegélyezik. A fák többsége most talok milyen nagy szeretettel * | v\rágzik. Nemcsak a jó illat, hanem a virág veszik körül őket Elmond jt-J ^ értéke is idecsalogatja azokat, akik virággyűj- ták, hogy aggódva figyeltek{ téssel szeretnének külön keresethez jutni. Így bennünket az ellenforradalom ^ | ^ruit oda egy 12—13 éves kisfiú, meg egy idején, sokat érdeklődtek ar-' öreg néniké. roi hogy miképpen sikerült ur(| A gyevek fenn a f&n a nénif^ ^ig a föld- ná lennünk a nehezsegeken. (i j,öz közellévő ágakról szedegette a hasznos Az FDJ igen «»kát törődik a, l virágot. Mondani sem kell, a kisfiú sokkal fiatalok [nevelésével, s a leh e~i könnyebben boldogult a fán, és hogy a nénibe tó legtöbbet segít a zavartalanig maradjon le a „tér vtel je sütésben’', kicsi, égé- szervezeti élet kialakításában. (i szen apró ágacskákat dobott le az öregasszony- Az FDJ-nek minden nagyobb i városban és kerületben önál-J _ fíej mif csinálsz, gyerök! — kiált és ez- ló ifjúsági háza van. Az ifjű-izej rohan is a fa alá a pallér, hogy rendre utasítsa a kisfiút. A gyerek természetesen r ügyesebb volt és sikerült odébb állnia. Ha­nem a fáitól kissé távolabb volt a virágot be­fogadó zsák! S az bizony ottmaradj, „bűnjel”- nek. — Bácsi, ha a virágot nem is, legalább a zsákomat adja vissza. De hát mi jogon veszi el A tekintélyes pallér zelő képviseli, aki július 6-án, jött, inkább őt vigye el, mert nem szabad hosszabb ideig állnia, két év óta trombózisa van. Ugyanakkor az asszony férje arra kérte a gépkocsi jegykezelőjét, hogy beteg fele­sége részére biztosítson akár életjáradéki Cézár". Észrevett egy nagyob- álló-, akár ülőhelyet, mert a gyermeket — akinek legközelebbi autóbusz csak 20 perc múlva indul; A jegykezelő — mint élet és halál ura — angyali nyugalom- ^'^'^'^'^'^frnal, de inkább flegmával, ek­ekor a következő megjegyzést ií tette: — Nem vagyunk jótékonysá­ggá intézmény! tőlem maga a zsákot?! ■.— könyörgött a kisfiú.', i Mindenki csodálkozott azon, Pista bácsi — azaz a pallér, — azonban haj- (|h°Sy ef=Y jegykezelő miként líthatatlan maradt és egyre csak azt monda- (i lehet ennyire érzéketlen, nem- gatta• icsak udvariatlan egy beteg nő­- Menj haza gyerök, addig míg fel nem ál- Ez^kaT lók. (Tudniillik a munkavezető időközben le-l ^ ült a padra ebédelni és a kisfiú mintegy J-lfey ^K^ha mt'^Tlo' meter távolságról könyörgött neki. Az öregf, ’'J továbbra, sem engedett. A kisfiú swejü&jtri re azonban egy teljesen kívülálló szem- , V S' fimanu is bekapcsolódottá vitábai Miért hantja azt a gyereket? Miért némelyén jegykezelőt alkalmazzon. engedi szedni a virágot, ha vigyáz a fára, ami-igs ha a PKV-nál eddig még kor az hasznos és egészséges dolog? A fát félt-f nem volt udvariassági tanfo- se és ne a virágot! Pista bácsit e váratlan beavatkozás még jobban felbőszítette. Hát hogyne, miért márt­ja bele az orrát olyan egyén, akinek semmi köze az egészhez. El is küldte, hogy menjen haza főzni .;I kisfiú kihasználva e váratlan segítséget, lyam — nem ártana^ ha ilyet rendeznének; P. J. Időjárásjelentés (8) Az alcnaudvaron ezalatt hatvannál is több bányász gyűlt össze. Tanakodtak, várták a fejleményeket — Értesíteni kell a többieket is, hogy lehet már dol­gozni — mondta egyikük és a többiek egyetértettek vele. Amikor aztán visszatértek a karhaitalmisták, újra volt miről beszélgetni. — Hogy elfutottak a gazemberek! — És még bennünket neveztek gyáváknak! — Ezek akarnak harcolni a „szabadságért”! — Huligán népség — fejezte ki tömören a vélemé­nyét egy öreg bányász és nagyot sercintett. Ezalatt azonban Kantáék lóhalálában menekülve elérték a hegy távoli gerincét és látták, hogy már nem üldözi őket senki. — Legalább búcsúzzunk el a büdösektől — mondta Kanta kajánul, újra nekibátorodva. Küldjünk nekik egy kis üdvözletét. A hat bandita az aknatorony felé célozva veszett lö­völdözésbe kezdett. Messze voltaik már ahhoz, hogy el is találjanak ott valakit, hiszen a hegygerinc légvonal­ban is vagy másfél kilométerre volt az aknatoronytól, de remélték, hogy legalább sikerül megijeszteni az ott- tartózkodókat. A lövedékek magasan az aknatorony fölött húztak ei, fáradtan fütyülve, néhány koppanva vágódott neki a torony vasvázának. — Mutassuk meg nekik, hogy nem tréfálunk — mondta a harckocsiparancsnok és intett a bányászoké nak, hogy ne ijedjenek meg, lőni fognak. A bányászok nagy része az épületeknek a lövés irányával ellenkező oldalán helyezkedett él, nehogy valami eltévedt löve­dék mégis kárt tegyen valakiben. A két harckocsiágyú hatalmas hangon bődült el, a harckocsik acél teste megrándult, majd kis ideig előre- hátra himbálódzott, körülöttük fekete porfelhő csapott fel. A hat menekülő ijedten hallotta az ágyúlövések víj- mt* át, amint egyik «Ikúzdtt az erdő lombjai fölött és felkapta a zsákot és úgy kereket oldott, mint­ha puskából lőtték volna ki. Drámai pillanat következett. Ezt a brigád] tagjai is látták. Most mi lesz, talán oda a te­kintély? Szó sincs róla. Pista bácsi egy dara-] big nézett a gyerek után, majd dühösen oda­fordult a munkásokhoz: VárhatiS időjárás kedden estig: I feűhőátvonulások, több helyen zá- I poresők, főleg keleten zivatarok. I Élénk északnyugati, északi szél. I A hőmérséklet alig változik. Var- I ható legalacsonyabb hőmérséklet jima éjjel: 13—16, legmagasabb nap- — Hát maguk meg mi az istennek dolgoz-Jpali hőmérséklet kedden: 32—23 nak megint egymás hegy én-hátán?! fok között­D A <-■/-.»rz-.o A Tiirnt i Távolabbi kilátások: átmenetileg RAGONCSA JANOS 'szárazabb és melegebb idő. 23 MÉSZÁROS F.: A MECSEKI „LATHATATLANOK" a szemközti hegyoldalon robbant, hatalmas porfelhőt csapva, a másik pedig tőlük alig tíz méterre derékban vágott el egy sudár fát. Egyik fegyveres feljajdult, fegyverét eldobta és a vállához kapott. — Jaj — nyögte — végem van, megsebesültem. Riadtan ugrott hozzá a többi öt, de a „sebesültnek” nem kellett segítség. Rohanni kezdett, mint a nyúl, s meg sem állt, míg a hegy túlsó oldalán biztonságos tá­volban nem érezte magát a veszélyes helytől. Ott ér­ték utói a többiek. — No, mutasd már a sebedet, hadd kötözzük be. A „sebesült” kigombolkozott, de sebnek nyoma sem volt. Kiderült, hogy a lövedék robbanásakor szerte­repült ágdarabok közül ütötte meg az egyik. — Jaj, a puskáim — jutott eszébe, mikor kiderült, hogy „sebesülése” csöppet sem veszélyes. — Menj vissza érte — mondta Kanta. — Én oda nem megyek még egyszer, menjen valaki más. Egy ideig tanakodtak, hogy ki menjen, aztán abban állapodtak meg, hogy majd csak szereznek másikat, s tovább indultak. Kanta állítólag tudta, hogyan lehet eljutni a „láthatatlanok” közé. Az aknáról látni lehetett annak az ágyúlövedéknek a füstgomolyát, amelyik a fát fűrészelte el, s látni lehetett azt is, hogy egy fa koronája lesüllyed a többi közé. A lövöldözés azonnal megszűnt. Egy ideig még vártak az épületek mögé húzódva, majd amikor bizo­nyos volt már, hogy nem lőnek, előjöttek és úgy kezd­tek a dolguk után látni, mintha nem is történt volna semmi. •— Mit cásnáljunk a puskákkal? — kérdezte a kar- hatalmisták parancsnoka. — Magunkkal vigyük? Hát­ha maguknak itt még szükségük lehet rá. Gál Antal, az öreg bányász megvakarta a füle tövét, aztán elkiáltotta magát: MÉSZÁROS F.: A MECSEKI „LATHATATLANOK'’ 24 — Jöjjenek csak ide, emberek! A bányászok odagyűltek és kíváncsian várták, mit akar az öreg. — Ki vállalkozik arra, hogy megvédje a bányát ezektől a gazemberektől? No, elvtársak, ]«>mmunisták'. Ez nekünk! való dolog, igaz? Egyszerre vagy húszán nyújtották a kezüket, s a többiek is mozgolódtak. — Hát akkor — mondta a katona — osszuk ki a fegyvereket és írjuk fel, hogy kinek jutott. Gál Antal elégedetten nézte, hogyan fegyverkeznek fel a bányászok. Tizenkilenc kommunistának jutott fegyver, köztük ő volt az egyik. Egy karabélyt akasz­tott a vállára. A géppisztolyra bizalmatlanul pislogott. — Nekem ez jobb — ütött a karabély tusára — ha ezzel megcélzók valamit, tudom, hogy oda megy a go­lyó. Amaz meg csak szórja a vakvilágba a drága lő­szert. — No — mosolygott a katona — azzal is lehet cé­lozni, csak jól meg kell szorítani. Este felé karabéllyal pöfögött haza az öreg Gál a fia motorján. Felesége kisírt szemmel fogadta és ijed­ten csapta össze a kezét. — Jaj, istenem, hát már te is? Nem eléé, hogy a Jancsi..; — Miért, mi van a Jancsival? — Elment... jaj, istenem! Elment... — tört ki a sírás az asszonyból és ráborult az ura vállára — isle­rem, hogy ezt kellett megérni. — No ne sírj és ne emlegesd folyton az istent! Hál hova ment? — Hova? Jaj fiacskám, mi lesz belőled. 1, Nézd ezt... ezt a papírt hagyta itt... Az öreg átvette a gyűrött füzetlapot. Csak ez a né­hány szó állt rajta: (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom