Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-24 / 251. szám

2 NAPLÓ 1956 OKTOBER *f Gerő Ernő elvtárs rádióbeszéde As ENSZ ünnepén 1945. október 24-én, alig néhány hónappal azután, hogy utolsót dördültek a japán, szovjet és amerikai ágyuk, hogy bambusz- és kősivatag lett az atompusztítotla Hirosimá­ból és Nagaszakiból, — a Csendcs-óceánparti San Fran­ciscóban megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete. A megalapítók már az első fejezet első cikkelyének első pontjában kimondották, hogy az ENSZ legszentebb fel­adata: „Fenntartani a nemzetközi békét és biztonságot...4’ Sajnos nem mondható, hogy e világszervezet minden­kor és maradéktalanul megfelelt ennek az elvnek. Isme­retes, hogy 1950-ben a szégyenteljes koreai háborúra oda­adta kék zászlaját; ismeretes, hogy Kínát később agresz- szornak bélyegezte, holott a Koreából átrepülő amerikai B. 29-esek bombázták a kínai városokat, nem pedig a kí­nai gépek New Yorkot vagy Pittsburgot. Az is köztudo­mású, hogy az ENSZ nem tiltakozott, amikor Truman ar­ról szónokolt a Fehér Házban, hogy fontolóra veszik az atombomba használatát: az is napjaink szégyene, hogy a Taiwan-szlgetén trónoló maroknyi Csang Kai-sck-kllkk „képviseli“ a szabad Kína beláthatatlan embertömegét. S hogy ml se maradjunk ki: sokszor bántott bennünket, hogy hazánk, Finnország, Bulgária és más országok fel­vételét hosszas huzavona előzte meg. Mégse lennénk Igazságosak, ha az ENSZ munkáját csupán ebből ítélnénk meg. Már az is jelentő:, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében minden évben összeül­nek a különböző társadalmi rendszerű országok vezetői és tárgyalnak egymással. Az ENSZ fórumává — és nem­egyszer sikeres fórumává — vált a békéért küzdő Szov­jetuniónak és más országoknak. S végül: az ENSZ nem % háború előtti gyenge, roskatag és tekintélyét vesztett Népszövetség utóda, hanem sok esetben fontos arénájává vált annak a küzdelemnek, amelyet a rabszolgaság csö- kevényc, a gyarmati rendszer ellen vívnak. Hogy ne men­jünk tovább: az ENSZ-bcll szólásszabadságnak is része van abban, hogy a gyarmatosítók eltávoztak az indiai tca- Ultctvényekről, a Szucz-menll fehér kőpalotákból, hogy } a holland ültetvényesek már nem rendelkeznek az indo- t nézlal gumlfaerdők kincseivel. t Ma már hazánk is tagja az Egyesült Nemzetek Szer- £ vezetőnek. Felvételünk elismerése volt annak, hogy ha- f zánk beírta nevét a béke könyvébe. A tagság azonban kö- f telez is bennünket, cs a magyar delegáció, mint eddig, r úgy ezután is harcol azért, hogy a béke fennmaradjon. f Ilyen gondolatok jegyében ünnepeljük m1 az ENSZ j megalakulásának 11. évfordulóját. 1 A keddi belgrádi lapok közlik a magyar pártküldöttség tagjainak nyilatkozatait Belgrád (Tanjug) A Borba és a Politika keddi számában a Magyar Dolgozók Pártja képviselőinek nyilatkozatait közli, még pedig a Politika in­terjút közöl Hegedűs András­sal és Kádár Jánossal, a Bor­ba pedig Gerő Ernővel, az MDP Központi Vezetőségének első titkárával. Valamennyi belgrádi lap be­számol arról is, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának küldöttsé­ge hétfőn este elutazott Jugo­szláviából. Az Országos Tervhivatal pártbizottsága Béréi Andor felmentését kéri (Folytatás az 1> oldalról) Mi, hazafias és egyben pro­letár internacionalisták va­gyunk, a Szovjetunióhoz és a szocializmust építő valameny- nyi országhoz való viszonyunk alapja az, hogy pártjainkat, amelyek országainkban vezető pártok, a marxizmus-leniniz- mus tanítása vezérli, hogy sze­retjük népünket és megbecsü­lünk minden más népet, hogy a teljes egyenlőség, az egymás ügyeibe való be nem avatko­zás, de ugyanakkor a kölcsö­nös baráti, elvtársi együttmű- V dés alapján állunk, segítünk egymásnak, hogy megkönnyít­sük országainkban a szocializ­mus ügyének előrehaladását és a szocializmus magasztos eszméinek győzelmét az egész világom Ez volt az az elvi alap, amelyen a szomszédos, baráti Jugoszláviában pártunk Köz­ponti Vezetőségének küldött­sége megbeszéléseket folyta­tott. Ezen az alapon egyeztünk meg a jugoszláv elvtársakkal, teljes mértékben, mindazok­ban a kérdésekben, amelyek a két párt Központi Vezetősége között! megbeszélések tárgyát képezték; Más országok belügyeibe te­hát beavatkozni nem akarunk. Ez számunkra elvi kérdés. Nem akarunk beavatkozni Lengyelország belügveibe sem. De az semmiképpen sem je­lentheti, hogy mi ne a magunk tátját járjuk, Nekünk megvannak a ml sa­játos problémáink, saját hagyományaink, sajátos gaz­dasági, politikai helyzetünk, s nekünk a saját módsze­reinket és eszközeinket a szocializmus építésében ezek­nek megfelelően kell meg­határozni. Pártunk vezetősége szüksé­gesnek tartja a Központi Ve­zetőség júliusi határozatainak további konkretizálását és to­vábbfejlesztését. Szükségesnek tartja ennek megfelelően or­szágunk számos fontos politi­kai és gazdaságpolitikai kér­désének megvizsgálását, hogy a szocializmus építése orszá­gunkban minél biztonságosab­bá váljék. Inkább lassan ha­ladjunk előre, de előrehaladá­sunk lehetőleg zökkenőmentes tegyen. Ezért újból meg kell vizsgálnunk második ötéves tervünk irányelveinek néhány fontos problémáját, hogy a terv végleges kidolgo­zókor kiküszöböljük azokat « bizonytalanságokat, és fe­szültségeket, amelyek az irány­elvekben még megvannak. Másrészt alapos vizsgálatnak kell alá­vetni mezőgazdasági politi­kánkat is. Szilárd meggyőződésünk sze­rint a mezőgazdaságban az egyedüli helyes út a szocialista út. Csakis ez teszi lehetővé, hoay munkásosztályunkat, vá­rosi lakosságunkat kellő mó­don ellássuk • élelmiszerre!!, hogy több nyersanyagot bizto­sítsunk élelmiszeriparunknak és könnyűiparunknak, s hogy a mezőgazdasági többtermelés révén az árakat később csök­kenthessük. Szocialista vívmányainkat a mezőgazdaságban is meg kell védenünk. Meg kell véde- dünk mindenekelőtt terme­lőszövetkezeteinket. Támogatnunk kell a szocialis­ta mezőgazdaságot. Ugyanak­kor azonban biztosítanunk kell a termelőszövetkezeti mozga­lom fejlesztésénél a teljes ön­kéntességet és nem szabad előre meghatározott százalé­kokban, vagy számokban meg­szabni, hogy a termelőszövet­kezetek fejlesztésében mikor, milyen eredményt érjünk el. Mindenekelőtt meglévő terme­lőszövetkezeteink munkáját szükséges megjavítani. Tovább kell fejleszteni a termelőszö­vetkezetekben is a belső de­mokráciát, hogy a szövetkezeti tagok teljes mértékben a szö­vetkezet gazdái legyenek, hogy növekedjék az egész tagság és minden egyes tag anyagi ér­dekeltsége a termelés fejlesz­tésében, a hozam emelésében. Természetesen, mindezek és országunk egyéb fontos kérdé­sei, igen komoly vizsgálatot követelnek meg, s megkövete­lik azt, hogy az ország előtt álló politikai, gazdasági és egyéb kérdé­sekben, valamint pártunk belső kérdéseiben is, pár­tunknak, a két kongresszus között legfőbb szerve, a Központi Vezetőség foglal­jon állást. Tekintettel a kérdések fontos­ságára, amelyekben dönteni kell, valamint a megoldandó feladatok sürgősségére, a Poli­tikai Bizottság elhatározta, hogy a közeli napokban ösz- szehivja a Központi Vezető­ség teljes ülését, 6 javasolja a Központi Vezetőségnek; vitas­sa meg a politikai helyzetet és a párt feladatait, valamint szervezeti kérdéseket. Addjg is, iámig a Központi Vezetőség teljes ülése megvi­tatja és eldönti az említett kér­déseket, meghatározza pártunk további feladatait, a legnagyobb éberséget kell tanúsítani, ne hogy ellensé­ges elemek megzavarhassák pártunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk erőfeszítését a kibontakozás érdekében. Pártunk egységére mindig nagy szükség volt. Egység nél­kül pártunk nem lett volna képes dacolni egy negyedszá­zadon keresztül a Horthy-faslz- mus gyilkos terrorjával. Pár­tunk és munkásosztályunk egysége nélkül nem győzhetett volna országunkban a népi de­mokrácia, nem kerülhetett vol­na hatalomra a dolgozó pa­rasztsággal szövetséges mun­kásosztály. Ezt az egységet, pártunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk egységét őriz­nünk kell, mint szemünk fé­nyét. Póriszervezeteink fegyelme­zetten, teljes egységben lép­jenek fel minden rendbontó kísérlettel, nacionalista kút- mérgezéssel, porvokációval szemben. Munkás Elvtársak! Dolgo­zóki Nyíltan meg kell mon­dani: most arról van szó, szocialista demokráciát aka­runk-e, vagy burzsoá demok­ráciát? Arról van szó, a szo­cializmust akarjuk-c építeni országunkban, vagy rést ülni a szocializmus épületen, s majd ajtót, kaput nyitni a kapitalizmusnak. Arról van szó: meg cngcdltck-c a műn­Eszék. — A Tanjug írja: A Magyar Dolgozók Pártja legfelső képviselőinek az eszé­ki pályaudvaron történt ün­nepélyes búcsúztatásával vé­gétért a magyar küldöttség nyolcnapos jugoszláviai tar­tózkodása. A magyar küldött­ség tagjai e nyolc nap alatt tárgyalásokat folytattak a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­ségének legfelső képviselőivel, ellátogattak Belgrádba, Ljubl­janába, Zágrábba, Szarajevó­ba, és az ország más helysé­geibe. A két küldöttséghez közel­álló körökben hétfőn este hangsúlyozták, hogy a két párt képviselőinek kölcsönös érint­kezései kielégítő eredmények­kel jártak. Ezekre a találkozásokra olyan időben került sor, amidőn mindkét küldöttség véleménye szerint már meg­értek a szocializmus építé­sében a két párt által szer­zett tapasztalatok megisme­kásosztály hatalmának, a munkás-paraszt szövetség* nek aláásását, vagy pedig öntudaiosan, fegyelmezetten, teljes egységben, együtt egész dolgozó népünkkel, sikraszálltok a munkáshata­lom, a szocializmus vívmá­nyainak védelméért? Pártunk vezetőségénekmun- kájában, a nagy eredmények mellett voltak súlyos hibák is. 1953 júliusában Központi Ve­zetőségünk, majd később 1954- ben pártunk III. kongresszusa, ezt követően pedig Központi Vezetőségünk több határozata, így a júliusi határozatok is fel­tárták ezeket a _ hibákat és megjelölték kijavításuk útját. A további feladatokat pártunk Központi Vezetősége fogja ala­pos megvitatás után meghatá­rozni. S azután párttagságunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk elé tárni. Párt-egységgel a szocialista demokráciáért! Ez volt Központi Vezetőlégünk júliusi határozatainak tömör foglalata. Pártunk vezetésének szilárd elhatározása, hogy megingathatatlanul megy elő­re a szocialista demokrácia út­ján, annak teljes kibontakoz­tatása felé, szocialista fegye­lemmel őrködve pártunk egy­ségén, népi demokratikus vív­mányaink felett; népünk szebb, bodogabb jövőjének szolgála­tában. rését szolgáló tárgyalások előfeltételei, ezen keresztül pedig a két ország között a múltban megzavart együtt­működés helyreállításának feltételei. A tárgyalások egyik fő jel­lemvonása éppen az a körül­mény, hogy a megbeszéléseit annak az óhajnak jegyében folytak, hogy a múlt nehéz időiből levonják a kellő tanul­ságokat és, hogy mindkét pép törekvéseinek • megfelelően megteremtsék az önként vál­lalt együttműködéshez vezető utat a kölcsönös bizalom és az egyenjogúság tiszteletbentartá- sa szellemében. Természetes, hogy ilyen rövid Idő alatt ezen az úton csak a kezdetet terem­tették meg. .E találkozásokban azonban az értékes az, hogy rajtuk keresztül megteremtődlek a két or­szág és a vilógbcke javát szolgáló további érintkezé­sek lehetőségei és szükséges­sége, Az Országos Tervhivatal párt-végrehajtó bizottsága megtárgyalta az Országos Tervhivatal vezetésében fenn­álló súlyos hiányosságokat és olyan határozatot hozott, hogy javasolja a Központi Ve­zetőségnek Bcrel Andor elv­társ felmentését az Országos Tervhivatal elnöki tiszte alól. A végrehajtó bizottság az el­nökhelyettesek jelenlétében kö­zölte határozatát Berel clvtárs- sal. A határozattal az elnökhe­lyettesek többsége egyetértett: Tanjug-kommentár az MDP és a 3KSZ közötti tárgyalásokról 1956. október 22 reggel 9 óra Eszéktől Bellyéig a barátság nyomában Hajnali őt óra óta gépkocsi túgás zavarja és veri fel a drávapartl megyeszékhely nyu­godt éjszakai csendjét. A nap október 22-ére, a magyar ju­goszláv tárgyalások befejezé­sének időpontjára virrad és a Hotel Spun) magyar lakói nem bánják, ha ilyen jó ügy érde­kében riasztják fel őket ál­mukból. Eszék ébred. Ébredezik, de hol van már az osztrák ma­gyar monarchia és Sándor ki­rály kicsiny álmos városkája1 Jugoszlávia tizenkét szabad esztendeje nagy várossá for­málta, ahol az apró műhelyek helyén a modem ipar dolgozza fel Horvátország erdeinek kin­csét. művészt kivitelű szép bútorokká. Bár lakosainak szá­ma meg sem közelíti Pécsét, de közmüveinek kultúráltsá­giban — neonfényes utcavi- lágttdsával — tatarozott házai­val. tiszta, rendbentartott ut­cáival felülmúlja a mi váro­sunkat. Heggel 7 óra. Az állomás előtt találkát 'adtak egymásnak Európa és at Egyesült Államok legkülönbö­zőbb gépkocslmárkái. Az állo­más majd elrepül a zászló- dísztől, — középen mindenütt apárt sarló-kalapácsos lobogó­ja leng — mellette Jugoszlá­via és a Népköztársaságunk £ lnei lengedeznek a friss Őszi ggel szellőjében. A váróterrnnben kedves régi ismerős, Pécs volt egykori rendőrkapitánya: dr. Münnich Ferenc nagykövet várja a Ljubljana felől érkező külön- vonatot. Hogyne emlékezne Pécsre! A nehéz, de szép idők­re! Szereti a várost és szíve­sen felel lakóinak érdeklődésé­re: — A tárgyalások igen jó me­derben folynak. Bár ezt még hivatalosan nem erősítették meg, valószínűnek látszik Tito elvtárs későbbi magyarországi látogatása is. A különvcmatot minden pil­lanatban várják• A sínektől szőnyeg vezet be az állomás épületébe. A váróteremben a csengő jelzésére felemelkedik helyéről Karlo Mrüzovlcs elv- társ, Horvátország Kommunis­táinak Szöveisége Központi Bizottságának titkára (aki a hírhedt Rajk-per előtt Jugo­szlávia budapesti követe volt), Ivan Bukovtcs, a Központi Bi­zottság tagja. Illa Ríkanovics, az eszéki Járás pdrttltkdra, Moco Bunyevác, a járási nép­bizottság elnöke és Perlcsln Márko vezérőrnagy, a jugo­szláv fegyveres erők képvise­lője. A zöld motorvonat most kat­tog az állomás előtti vágányo- iton. Az ablakban fotóriporte­rek és a filmhíradó munka­társai. Az állomáson ünnepé­lyes csend. 7 óra 32 perc. Ismerős ar­cok, ismerős elvtársak! Elű­Különtudósííóinh jelentik szőr Gerő Ernő elvtárs lép ki a különvonatból.— ő kapja nyomban az egyik fehérsapkás kislánytól a legnagyobb virág­csokrot is. Hegedűs András, a minisztertanács elnöke, Apró Antal, a Hazafias Népfront országos bizottságának elnöke jön, mögöttük szürke kalapban Kádár János, a Központi Veze­tőség titkára, végül Kovács István zárja be a sort. Kinn a téren megáll az élet. Karkosaras háziasszonyok, gyárba siető munkások lepik el a járdaszélét. Zslvio! Éljen! A menet élére két bőrruhás gárdista áll motorkerékpárjá­val és a hosszú autókaraván a vendégeket üdvözlő eszékiek sorfala között kifut a város­ból. A magyar delegáció meg­kezdi utolsó napi programját. Ca dlllacok, Olds-mobllok, Chevrolettek suhannak szinte véget nem érő sorban. Még rágondolni sem merünk: mi lesz, ha a menet közepén ha­ladó szerény kis Skodánk fel­mondja a szolgálatot?I 1956. október 22 este 10 óra „Lekopogjuk”. Még csak egy defektot sem kaptunk — és Így állomásról állomásra nyomon követhetjük a delegá­ciónkat, amely Cseplnben hosz- szií beszélgetést folytat a hely­beli általános mezőgazejhsági szövetkezet vezetőségével. A gépkocsisor északnak for­dul és Kokingrádban — (amely, nek magyar fordítása szó sze­rint „c slbeváros“) — megte­kintette a 250 000 darabos ba­romfiállományt. Grabováczon delegációnk elbeszélget a 35 000 holdas hellyel állami gazdaság igazgatójával, ö mondotta, hogy hatalmas bir­tokát mindössze ötven ember irányítja. PéltnonostOr, Barányavir.... Talán átlépjük a határt? Már szinte majdnem otthon va­gyunk Baranyában, hiszen előttünk nyúlik a magasba a harsányt hegy kúpja. De ■nem megyünk tovább: Főhercegla­kon néptömeg szórja virágait az ebédre érkezett küldöttek­re. A tapsvihart ütemes kórus harsogja túl: — Éljen a jugoszláv magyar barátsági — Éljen a Jugoszláv magyar barátság! Es most itt vagyunk Bele­lvén, a vadászok eldorádójá­bán, és megannyi fontos poli­tikai esemény színhelyén. Az őszülő erdő vörös bíborral és sárga palásttal veszi körül az egyemeletes, barnazsnlus va­dászkastélyt, amelynek falai között gyakran megfordultak koronás fők. Vilmos császár, Ferenc József és Alfonz spa­nyol király nyitották meg ezt a sort, melyhez a közelmúlt­ban újabb hírneves vendégek csatlakoztak. Legutóbb Hrus­csov elvtársat és Mendes Francot emlegették az itteniek vendégükként. A kastély nyugati oldalán már körülüllk a kerti asztalt a jugoszláv delegáció vezetői is. Szemben velük őszes férfi ül: Alekszandar Rankovícs, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottságá­nak titkára és a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhe­lyettese• Mellette a hatalmas termetű Szvetozar Vukmano- vics, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége Végrehajtó Bi­zottságának tagja. Ott ül Lázár Kollsevszki, a Macedón Köz­társaság népi _ szkuptslnájának elnöke, valamint Dusán Petro- vics és Veljko Vlachovics. Es ott látjuk a leendő budapesti nagykövetet: Jóvő Kapícslty személyében. A vadászkastély határkő a legújabb kor ma­gyar történetében. Végre békesség lesz köztünk — mondotta nagyon nagy megelégedéssel egy fiatal er­dész, aki a földszint,jobbszár- nya ajtajában az eszmecsere zayartalansagát őrzi. Bent a vörös bőrhuzatu fotelekkel be­rendezett teremben nyolc és tendő után végre újra egy as tálnál ülnek a két nép, a k párt képviselői. A közös sárónyilatkózat öl írását délután négyre terve ték, de a szövegezés fordító hibái miatt máris késünk balszárny egymásba nyíló'te «lében a két tolmács javít a tervezet szórendjét. — 1 ebbe nem pillanthatunk be — A termet különben gyöny rű trófeák ékesítik. Az em leli lepcsokanyarban pedig k mcteres boszniai medve fe szik kiterítve. Ugyan mit tartalmazhat zarónyllatkozat? . Az újságírók — a Borbál es a Tanjugtól csakúgy, mi a Szabad Néptől és a Magy Nemzettől konkrét, alapos i tézkedéseket várnak — am lyek mindenkorra felszámolj a múltat, de biztos kézzel 1 jelölik a jövő útját is. Sötétlik már, mikor kinyi 1 a teremajtó. Nem, még nines zárókőzl mény, csak a delegáció tag; szellőztetik fejüket a parkw elkerített erdőrész tőlgi alatt. Az újságírók, filmesek, i diósok, tűkön ülnek- Elénki get csak a Lengyelországt érkező tudósítások hoznak de az örömet hirtelen lel hasztja egy újabb bejelent< a záróközlemény csak a ke esti órákban kerül kiadásra. OROSZLÁN IMRE, RAGONCSA JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom