Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-24 / 251. szám
2 NAPLÓ 1956 OKTOBER *f Gerő Ernő elvtárs rádióbeszéde As ENSZ ünnepén 1945. október 24-én, alig néhány hónappal azután, hogy utolsót dördültek a japán, szovjet és amerikai ágyuk, hogy bambusz- és kősivatag lett az atompusztítotla Hirosimából és Nagaszakiból, — a Csendcs-óceánparti San Franciscóban megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete. A megalapítók már az első fejezet első cikkelyének első pontjában kimondották, hogy az ENSZ legszentebb feladata: „Fenntartani a nemzetközi békét és biztonságot...4’ Sajnos nem mondható, hogy e világszervezet mindenkor és maradéktalanul megfelelt ennek az elvnek. Ismeretes, hogy 1950-ben a szégyenteljes koreai háborúra odaadta kék zászlaját; ismeretes, hogy Kínát később agresz- szornak bélyegezte, holott a Koreából átrepülő amerikai B. 29-esek bombázták a kínai városokat, nem pedig a kínai gépek New Yorkot vagy Pittsburgot. Az is köztudomású, hogy az ENSZ nem tiltakozott, amikor Truman arról szónokolt a Fehér Házban, hogy fontolóra veszik az atombomba használatát: az is napjaink szégyene, hogy a Taiwan-szlgetén trónoló maroknyi Csang Kai-sck-kllkk „képviseli“ a szabad Kína beláthatatlan embertömegét. S hogy ml se maradjunk ki: sokszor bántott bennünket, hogy hazánk, Finnország, Bulgária és más országok felvételét hosszas huzavona előzte meg. Mégse lennénk Igazságosak, ha az ENSZ munkáját csupán ebből ítélnénk meg. Már az is jelentő:, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében minden évben összeülnek a különböző társadalmi rendszerű országok vezetői és tárgyalnak egymással. Az ENSZ fórumává — és nemegyszer sikeres fórumává — vált a békéért küzdő Szovjetuniónak és más országoknak. S végül: az ENSZ nem % háború előtti gyenge, roskatag és tekintélyét vesztett Népszövetség utóda, hanem sok esetben fontos arénájává vált annak a küzdelemnek, amelyet a rabszolgaság csö- kevényc, a gyarmati rendszer ellen vívnak. Hogy ne menjünk tovább: az ENSZ-bcll szólásszabadságnak is része van abban, hogy a gyarmatosítók eltávoztak az indiai tca- Ultctvényekről, a Szucz-menll fehér kőpalotákból, hogy } a holland ültetvényesek már nem rendelkeznek az indo- t nézlal gumlfaerdők kincseivel. t Ma már hazánk is tagja az Egyesült Nemzetek Szer- £ vezetőnek. Felvételünk elismerése volt annak, hogy ha- f zánk beírta nevét a béke könyvébe. A tagság azonban kö- f telez is bennünket, cs a magyar delegáció, mint eddig, r úgy ezután is harcol azért, hogy a béke fennmaradjon. f Ilyen gondolatok jegyében ünnepeljük m1 az ENSZ j megalakulásának 11. évfordulóját. 1 A keddi belgrádi lapok közlik a magyar pártküldöttség tagjainak nyilatkozatait Belgrád (Tanjug) A Borba és a Politika keddi számában a Magyar Dolgozók Pártja képviselőinek nyilatkozatait közli, még pedig a Politika interjút közöl Hegedűs Andrással és Kádár Jánossal, a Borba pedig Gerő Ernővel, az MDP Központi Vezetőségének első titkárával. Valamennyi belgrádi lap beszámol arról is, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának küldöttsége hétfőn este elutazott Jugoszláviából. Az Országos Tervhivatal pártbizottsága Béréi Andor felmentését kéri (Folytatás az 1> oldalról) Mi, hazafias és egyben proletár internacionalisták vagyunk, a Szovjetunióhoz és a szocializmust építő valameny- nyi országhoz való viszonyunk alapja az, hogy pártjainkat, amelyek országainkban vezető pártok, a marxizmus-leniniz- mus tanítása vezérli, hogy szeretjük népünket és megbecsülünk minden más népet, hogy a teljes egyenlőség, az egymás ügyeibe való be nem avatkozás, de ugyanakkor a kölcsönös baráti, elvtársi együttmű- V dés alapján állunk, segítünk egymásnak, hogy megkönnyítsük országainkban a szocializmus ügyének előrehaladását és a szocializmus magasztos eszméinek győzelmét az egész világom Ez volt az az elvi alap, amelyen a szomszédos, baráti Jugoszláviában pártunk Központi Vezetőségének küldöttsége megbeszéléseket folytatott. Ezen az alapon egyeztünk meg a jugoszláv elvtársakkal, teljes mértékben, mindazokban a kérdésekben, amelyek a két párt Központi Vezetősége között! megbeszélések tárgyát képezték; Más országok belügyeibe tehát beavatkozni nem akarunk. Ez számunkra elvi kérdés. Nem akarunk beavatkozni Lengyelország belügveibe sem. De az semmiképpen sem jelentheti, hogy mi ne a magunk tátját járjuk, Nekünk megvannak a ml sajátos problémáink, saját hagyományaink, sajátos gazdasági, politikai helyzetünk, s nekünk a saját módszereinket és eszközeinket a szocializmus építésében ezeknek megfelelően kell meghatározni. Pártunk vezetősége szükségesnek tartja a Központi Vezetőség júliusi határozatainak további konkretizálását és továbbfejlesztését. Szükségesnek tartja ennek megfelelően országunk számos fontos politikai és gazdaságpolitikai kérdésének megvizsgálását, hogy a szocializmus építése országunkban minél biztonságosabbá váljék. Inkább lassan haladjunk előre, de előrehaladásunk lehetőleg zökkenőmentes tegyen. Ezért újból meg kell vizsgálnunk második ötéves tervünk irányelveinek néhány fontos problémáját, hogy a terv végleges kidolgozókor kiküszöböljük azokat « bizonytalanságokat, és feszültségeket, amelyek az irányelvekben még megvannak. Másrészt alapos vizsgálatnak kell alávetni mezőgazdasági politikánkat is. Szilárd meggyőződésünk szerint a mezőgazdaságban az egyedüli helyes út a szocialista út. Csakis ez teszi lehetővé, hoay munkásosztályunkat, városi lakosságunkat kellő módon ellássuk • élelmiszerre!!, hogy több nyersanyagot biztosítsunk élelmiszeriparunknak és könnyűiparunknak, s hogy a mezőgazdasági többtermelés révén az árakat később csökkenthessük. Szocialista vívmányainkat a mezőgazdaságban is meg kell védenünk. Meg kell véde- dünk mindenekelőtt termelőszövetkezeteinket. Támogatnunk kell a szocialista mezőgazdaságot. Ugyanakkor azonban biztosítanunk kell a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésénél a teljes önkéntességet és nem szabad előre meghatározott százalékokban, vagy számokban megszabni, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztésében mikor, milyen eredményt érjünk el. Mindenekelőtt meglévő termelőszövetkezeteink munkáját szükséges megjavítani. Tovább kell fejleszteni a termelőszövetkezetekben is a belső demokráciát, hogy a szövetkezeti tagok teljes mértékben a szövetkezet gazdái legyenek, hogy növekedjék az egész tagság és minden egyes tag anyagi érdekeltsége a termelés fejlesztésében, a hozam emelésében. Természetesen, mindezek és országunk egyéb fontos kérdései, igen komoly vizsgálatot követelnek meg, s megkövetelik azt, hogy az ország előtt álló politikai, gazdasági és egyéb kérdésekben, valamint pártunk belső kérdéseiben is, pártunknak, a két kongresszus között legfőbb szerve, a Központi Vezetőség foglaljon állást. Tekintettel a kérdések fontosságára, amelyekben dönteni kell, valamint a megoldandó feladatok sürgősségére, a Politikai Bizottság elhatározta, hogy a közeli napokban ösz- szehivja a Központi Vezetőség teljes ülését, 6 javasolja a Központi Vezetőségnek; vitassa meg a politikai helyzetet és a párt feladatait, valamint szervezeti kérdéseket. Addjg is, iámig a Központi Vezetőség teljes ülése megvitatja és eldönti az említett kérdéseket, meghatározza pártunk további feladatait, a legnagyobb éberséget kell tanúsítani, ne hogy ellenséges elemek megzavarhassák pártunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk erőfeszítését a kibontakozás érdekében. Pártunk egységére mindig nagy szükség volt. Egység nélkül pártunk nem lett volna képes dacolni egy negyedszázadon keresztül a Horthy-faslz- mus gyilkos terrorjával. Pártunk és munkásosztályunk egysége nélkül nem győzhetett volna országunkban a népi demokrácia, nem kerülhetett volna hatalomra a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály. Ezt az egységet, pártunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk egységét őriznünk kell, mint szemünk fényét. Póriszervezeteink fegyelmezetten, teljes egységben lépjenek fel minden rendbontó kísérlettel, nacionalista kút- mérgezéssel, porvokációval szemben. Munkás Elvtársak! Dolgozóki Nyíltan meg kell mondani: most arról van szó, szocialista demokráciát akarunk-e, vagy burzsoá demokráciát? Arról van szó, a szocializmust akarjuk-c építeni országunkban, vagy rést ülni a szocializmus épületen, s majd ajtót, kaput nyitni a kapitalizmusnak. Arról van szó: meg cngcdltck-c a műnEszék. — A Tanjug írja: A Magyar Dolgozók Pártja legfelső képviselőinek az eszéki pályaudvaron történt ünnepélyes búcsúztatásával végétért a magyar küldöttség nyolcnapos jugoszláviai tartózkodása. A magyar küldöttség tagjai e nyolc nap alatt tárgyalásokat folytattak a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének legfelső képviselőivel, ellátogattak Belgrádba, Ljubljanába, Zágrábba, Szarajevóba, és az ország más helységeibe. A két küldöttséghez közelálló körökben hétfőn este hangsúlyozták, hogy a két párt képviselőinek kölcsönös érintkezései kielégítő eredményekkel jártak. Ezekre a találkozásokra olyan időben került sor, amidőn mindkét küldöttség véleménye szerint már megértek a szocializmus építésében a két párt által szerzett tapasztalatok megismekásosztály hatalmának, a munkás-paraszt szövetség* nek aláásását, vagy pedig öntudaiosan, fegyelmezetten, teljes egységben, együtt egész dolgozó népünkkel, sikraszálltok a munkáshatalom, a szocializmus vívmányainak védelméért? Pártunk vezetőségénekmun- kájában, a nagy eredmények mellett voltak súlyos hibák is. 1953 júliusában Központi Vezetőségünk, majd később 1954- ben pártunk III. kongresszusa, ezt követően pedig Központi Vezetőségünk több határozata, így a júliusi határozatok is feltárták ezeket a _ hibákat és megjelölték kijavításuk útját. A további feladatokat pártunk Központi Vezetősége fogja alapos megvitatás után meghatározni. S azután párttagságunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk elé tárni. Párt-egységgel a szocialista demokráciáért! Ez volt Központi Vezetőlégünk júliusi határozatainak tömör foglalata. Pártunk vezetésének szilárd elhatározása, hogy megingathatatlanul megy előre a szocialista demokrácia útján, annak teljes kibontakoztatása felé, szocialista fegyelemmel őrködve pártunk egységén, népi demokratikus vívmányaink felett; népünk szebb, bodogabb jövőjének szolgálatában. rését szolgáló tárgyalások előfeltételei, ezen keresztül pedig a két ország között a múltban megzavart együttműködés helyreállításának feltételei. A tárgyalások egyik fő jellemvonása éppen az a körülmény, hogy a megbeszéléseit annak az óhajnak jegyében folytak, hogy a múlt nehéz időiből levonják a kellő tanulságokat és, hogy mindkét pép törekvéseinek • megfelelően megteremtsék az önként vállalt együttműködéshez vezető utat a kölcsönös bizalom és az egyenjogúság tiszteletbentartá- sa szellemében. Természetes, hogy ilyen rövid Idő alatt ezen az úton csak a kezdetet teremtették meg. .E találkozásokban azonban az értékes az, hogy rajtuk keresztül megteremtődlek a két ország és a vilógbcke javát szolgáló további érintkezések lehetőségei és szükségessége, Az Országos Tervhivatal párt-végrehajtó bizottsága megtárgyalta az Országos Tervhivatal vezetésében fennálló súlyos hiányosságokat és olyan határozatot hozott, hogy javasolja a Központi Vezetőségnek Bcrel Andor elvtárs felmentését az Országos Tervhivatal elnöki tiszte alól. A végrehajtó bizottság az elnökhelyettesek jelenlétében közölte határozatát Berel clvtárs- sal. A határozattal az elnökhelyettesek többsége egyetértett: Tanjug-kommentár az MDP és a 3KSZ közötti tárgyalásokról 1956. október 22 reggel 9 óra Eszéktől Bellyéig a barátság nyomában Hajnali őt óra óta gépkocsi túgás zavarja és veri fel a drávapartl megyeszékhely nyugodt éjszakai csendjét. A nap október 22-ére, a magyar jugoszláv tárgyalások befejezésének időpontjára virrad és a Hotel Spun) magyar lakói nem bánják, ha ilyen jó ügy érdekében riasztják fel őket álmukból. Eszék ébred. Ébredezik, de hol van már az osztrák magyar monarchia és Sándor király kicsiny álmos városkája1 Jugoszlávia tizenkét szabad esztendeje nagy várossá formálta, ahol az apró műhelyek helyén a modem ipar dolgozza fel Horvátország erdeinek kincsét. művészt kivitelű szép bútorokká. Bár lakosainak száma meg sem közelíti Pécsét, de közmüveinek kultúráltságiban — neonfényes utcavi- lágttdsával — tatarozott házaival. tiszta, rendbentartott utcáival felülmúlja a mi városunkat. Heggel 7 óra. Az állomás előtt találkát 'adtak egymásnak Európa és at Egyesült Államok legkülönbözőbb gépkocslmárkái. Az állomás majd elrepül a zászló- dísztől, — középen mindenütt apárt sarló-kalapácsos lobogója leng — mellette Jugoszlávia és a Népköztársaságunk £ lnei lengedeznek a friss Őszi ggel szellőjében. A váróterrnnben kedves régi ismerős, Pécs volt egykori rendőrkapitánya: dr. Münnich Ferenc nagykövet várja a Ljubljana felől érkező külön- vonatot. Hogyne emlékezne Pécsre! A nehéz, de szép időkre! Szereti a várost és szívesen felel lakóinak érdeklődésére: — A tárgyalások igen jó mederben folynak. Bár ezt még hivatalosan nem erősítették meg, valószínűnek látszik Tito elvtárs későbbi magyarországi látogatása is. A különvcmatot minden pillanatban várják• A sínektől szőnyeg vezet be az állomás épületébe. A váróteremben a csengő jelzésére felemelkedik helyéről Karlo Mrüzovlcs elv- társ, Horvátország Kommunistáinak Szöveisége Központi Bizottságának titkára (aki a hírhedt Rajk-per előtt Jugoszlávia budapesti követe volt), Ivan Bukovtcs, a Központi Bizottság tagja. Illa Ríkanovics, az eszéki Járás pdrttltkdra, Moco Bunyevác, a járási népbizottság elnöke és Perlcsln Márko vezérőrnagy, a jugoszláv fegyveres erők képviselője. A zöld motorvonat most kattog az állomás előtti vágányo- iton. Az ablakban fotóriporterek és a filmhíradó munkatársai. Az állomáson ünnepélyes csend. 7 óra 32 perc. Ismerős arcok, ismerős elvtársak! ElűKülöntudósííóinh jelentik szőr Gerő Ernő elvtárs lép ki a különvonatból.— ő kapja nyomban az egyik fehérsapkás kislánytól a legnagyobb virágcsokrot is. Hegedűs András, a minisztertanács elnöke, Apró Antal, a Hazafias Népfront országos bizottságának elnöke jön, mögöttük szürke kalapban Kádár János, a Központi Vezetőség titkára, végül Kovács István zárja be a sort. Kinn a téren megáll az élet. Karkosaras háziasszonyok, gyárba siető munkások lepik el a járdaszélét. Zslvio! Éljen! A menet élére két bőrruhás gárdista áll motorkerékpárjával és a hosszú autókaraván a vendégeket üdvözlő eszékiek sorfala között kifut a városból. A magyar delegáció megkezdi utolsó napi programját. Ca dlllacok, Olds-mobllok, Chevrolettek suhannak szinte véget nem érő sorban. Még rágondolni sem merünk: mi lesz, ha a menet közepén haladó szerény kis Skodánk felmondja a szolgálatot?I 1956. október 22 este 10 óra „Lekopogjuk”. Még csak egy defektot sem kaptunk — és Így állomásról állomásra nyomon követhetjük a delegációnkat, amely Cseplnben hosz- szií beszélgetést folytat a helybeli általános mezőgazejhsági szövetkezet vezetőségével. A gépkocsisor északnak fordul és Kokingrádban — (amely, nek magyar fordítása szó szerint „c slbeváros“) — megtekintette a 250 000 darabos baromfiállományt. Grabováczon delegációnk elbeszélget a 35 000 holdas hellyel állami gazdaság igazgatójával, ö mondotta, hogy hatalmas birtokát mindössze ötven ember irányítja. PéltnonostOr, Barányavir.... Talán átlépjük a határt? Már szinte majdnem otthon vagyunk Baranyában, hiszen előttünk nyúlik a magasba a harsányt hegy kúpja. De ■nem megyünk tovább: Főherceglakon néptömeg szórja virágait az ebédre érkezett küldöttekre. A tapsvihart ütemes kórus harsogja túl: — Éljen a jugoszláv magyar barátsági — Éljen a Jugoszláv magyar barátság! Es most itt vagyunk Belelvén, a vadászok eldorádójábán, és megannyi fontos politikai esemény színhelyén. Az őszülő erdő vörös bíborral és sárga palásttal veszi körül az egyemeletes, barnazsnlus vadászkastélyt, amelynek falai között gyakran megfordultak koronás fők. Vilmos császár, Ferenc József és Alfonz spanyol király nyitották meg ezt a sort, melyhez a közelmúltban újabb hírneves vendégek csatlakoztak. Legutóbb Hruscsov elvtársat és Mendes Francot emlegették az itteniek vendégükként. A kastély nyugati oldalán már körülüllk a kerti asztalt a jugoszláv delegáció vezetői is. Szemben velük őszes férfi ül: Alekszandar Rankovícs, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának titkára és a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhelyettese• Mellette a hatalmas termetű Szvetozar Vukmano- vics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Végrehajtó Bizottságának tagja. Ott ül Lázár Kollsevszki, a Macedón Köztársaság népi _ szkuptslnájának elnöke, valamint Dusán Petro- vics és Veljko Vlachovics. Es ott látjuk a leendő budapesti nagykövetet: Jóvő Kapícslty személyében. A vadászkastély határkő a legújabb kor magyar történetében. Végre békesség lesz köztünk — mondotta nagyon nagy megelégedéssel egy fiatal erdész, aki a földszint,jobbszár- nya ajtajában az eszmecsere zayartalansagát őrzi. Bent a vörös bőrhuzatu fotelekkel berendezett teremben nyolc és tendő után végre újra egy as tálnál ülnek a két nép, a k párt képviselői. A közös sárónyilatkózat öl írását délután négyre terve ték, de a szövegezés fordító hibái miatt máris késünk balszárny egymásba nyíló'te «lében a két tolmács javít a tervezet szórendjét. — 1 ebbe nem pillanthatunk be — A termet különben gyöny rű trófeák ékesítik. Az em leli lepcsokanyarban pedig k mcteres boszniai medve fe szik kiterítve. Ugyan mit tartalmazhat zarónyllatkozat? . Az újságírók — a Borbál es a Tanjugtól csakúgy, mi a Szabad Néptől és a Magy Nemzettől konkrét, alapos i tézkedéseket várnak — am lyek mindenkorra felszámolj a múltat, de biztos kézzel 1 jelölik a jövő útját is. Sötétlik már, mikor kinyi 1 a teremajtó. Nem, még nines zárókőzl mény, csak a delegáció tag; szellőztetik fejüket a parkw elkerített erdőrész tőlgi alatt. Az újságírók, filmesek, i diósok, tűkön ülnek- Elénki get csak a Lengyelországt érkező tudósítások hoznak de az örömet hirtelen lel hasztja egy újabb bejelent< a záróközlemény csak a ke esti órákban kerül kiadásra. OROSZLÁN IMRE, RAGONCSA JÁNOS
