Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-22 / 172. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

DUNÁNTÚLI ,

NAPLÓ

A. I. Mikojan elvtárs átutazóban Budapesten

A Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja A. I. Mikojan elvtárs, átutazóban Budapestre érkezett. Mikojan elvtársat, aki szombaton, július 21-én tovább utazott, a repülőtérre kikísérték Gerő Ernő elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Hidas István

elvtárs, a minisztertanács elnökhelyet* tese, Kádár János, Marosán György elvtársak, a Politikai Bizottság tagjai. Rónai Sándor elvtárs, az országgyűlés elnöke, a Politikai Bizottság póttagja és Vég Béla elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára.

Mikojan elvtárs beszélgetést folytatott a kormány és a párt vezetőivel.

A BARANYA MEGYEI PA^RT BÍZOTT 5 ÁG ÉS A MEGYEI TANA'CS LAPJA

XIII. ÉVFOLYAM, 112. SZÁM

ÁRA 50 FILLÉR

VASÁRNAP, 1956 JÜLIUS 22

A fő figyelmet irányítsuk a tennivalókra l

A Központi Vezetőség jelenlegi ülésszakának első határozatai óriási érdeklődést, politikai aktivitást váltottak ki. A legkülönbözőbb foglalkozású emberek tárgyalják a határozatok anyagát. Mindinkább kibontakozik az egységes vélemény: támogatjuk a párt politikáját, vagy ahogyan a boldogasszonyfai taggyűlésen mondta egyik felszólaló: „Egységesen állunk a Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság mögött, f:; ígérjük, magasra tartjuk a párt zászlaját”;

Jó ez a beszélgetés, véleménycsere. Növeli a dolgozók öntudatát, méginkább bekapcsolja őket az országos feladatok megtárgyalásába, megerősíti, hogy a dolgozóké az ország, magunknak építjük a mát, a holnapot, a jövőt. Ez a véleménycsere növeli a dolgozók felelősségérzetét az országért, a társadalomért.

Nagyon sok nyilatkozat van, nagyon sok véleménnyel lehet találkozni. Jók, zömében helyesek ezek. Egy azonban hiányzik ezekből a különben ’ egészséges véleménynyilvánításokból; a tennivaló. Érthető, — hisz meglepetéseket is hozott a Központi Vezetőség határozata, — hogy nem térnek felette napirendre az emberek máról holnapra. Nekünk azonban nemcsak a mát, de a holnapot, a holnaputánt is néznünk kell.

Egyetértést váltott ki, hogy a nemzeti jövedelem bizonyos csökkenése ellenére is megtartjuk az életszínvonal 25 százalékos emelését a második ötéves tervben. Nagyjelentőségű tény ez. Azonban meg kell mondani, bármennyire is közhellyé lett már e kifejezés, hogy ez nem valósul meg magától. Nem várhatjuk, hogy égi szentek a vizet borrá változtatják, hogy néhány halból tonnányi lesz, hogy más hasonló, állítólagos csoda megteszi a magáét. Ha jobban akarunk élni, akkor már ma, holnap szorgoskodnunk kell, hogy megteremtsük célunk alapját. Van most bőven tennivaló.

Szenet kér az ország. A nagylengyeli olajmezők erősen vizesednek, több szén kell az országnak, mint a tervezett. Volt már ilyenre példa, hogy szenet kért az ország terven felül. A bányászok még mindig megadták, csalódást — bár sokszor nehezebb körülmények között dolgoztak —, soha nem okoztak. A baranyai bányászokra most is számít az ország. Már tudjuk, hogy megyénk bányászainak mennyivel kell hozzájárulniok a 300 ezer tonnás többlethez. Ezért már holnap, holnapután tegyünk meg' mindent, ami biztosítja a több szén termelését. Igaz az is, hogy bányászaink a terveket túlteljesítik. Most az a feladat, hogy hétfőtől kezdve még többet adjanak terven felül, illetve kitermeljék azt a többletet, amely a baranyai bányákra jutott. Bányászok! Vájárok, műszakiak, csillések, pécsiek, komlóiak, szászváriak, má- zaiak, nagymányokiak: adjunk több szenet, több fekete szenet az országnak! A szén az ipar kenyere és most több kenyér keli. Ha bármikor is igaz volt az a mc tás, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad —, úgy most kétszeresen igaz;

És nemcsak a bányákban van sürgős tennivaló. Van az üzemekben is. Ne tévesszük szem elől egy percre sem: a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, az észszerű takarékosság biztosítja az élet szebbé, jobbá tételét. Ezek a fő tennivalók, e téren gyorsítani az előrehaladást.

Falun egyesek eddig titkon melengetett vágyuknak nyilt kifejezést adtak: „Fuccs a tsz- eknek”. Ezzel megpróbálták megzavarni a szövetkezeti tagokat. Mint kiderült, nem lehetett a „Katit táncba vinni”, mert a szövetkezetek tagsága jövőjének tekinti a szövetkezeti gazdálkodást és ellentétben a zavart kelteni próbálókkal azt olvasták és értették Gerő elvtárs beszámolójából, hogy pártunk és kormányunk továbbra is segíti és támogatja a termelőszövetkezeteket, hogy a parasztság felemelkedésének egyetlen útja a szövetkezeti gazdaságokba való tömörülés. Jól értették. Világos beszéd volt ez ebben a kérdésben is és csak azok nem értették, akik nem akarták. Ne essen tévedésbe egy kulák sem: nem Nagy Imre világa köszöntött ránk. Aki hozzá mer nyúlni a termelőszövetkezethez, annak bizton mondhatjuk: nagyon megégeti a kezét.

A termelőszövetkezeteket erősíteni, fejleszteni csak szavakkal nem lehet. Ez elsősorban a szövetkezetek tagjain múlik. Eddig is törekedtek, hogy többet, jobbat mutassanak fel mint az egyéni gazdaságok. Törekvésüket az elmúlt évek alatt sok siker koronázta. Most az a feladat, hogy még nagyobb igyekezettel dolgozzanak a szebb eredményekért. Törekedjenek arra, hogy növeljék az egy munkaegységre jutó jövedelmet, lehetőleg adjanak ősszel majd többet mint terveztek. Ennek azonban a feltételeit kell megteremteni. Melyek ezek a lehetőségek? Elsősorban az állattenyésztés jövedelmének emelésére van számos lehetőség. Ha a takarmányt most ésszerűen, elsősorban a közös állatállomány fejlesztésére, hizlalására fordítják, — bőségesen megtérül a fáradozás. A jövedelem emelését biztosítja a szilárd munkafegyelem, hogy ne késsen meg a munka, zökkenőmentesen folyjék a betakarítás, a növényápolás. Fő feladat most: jól, jobban elvégezni a soronlévő munkákat, erre mozgósítani a fő erőt. Ez ismét meghozza az eredményt: erősödnek és számszerűleg fejlődnek a termelőszövetkezetek.

Más területen is vannak tennivalók. Javítani kell a köz- szolgáltató vállalatok munkáját, gyorsítani az építkezéseket, bátorítani, ösztönözni az egyénileg dolgozó parasztokat tartalékaik, lehetőségeik bátor kihasználására, munkaverseny- nyel új tettekre lelkesíteni az ipar, a mezőgazdaság dolgozóit, stb., stb.

Fordítsuk a figyelmet a tennivalókra, nézzük a holnapot, tegyünk meg mindent, hogy azok a célok, amelyeket a Központi Vezetőség ülése megjelölt, minél előbb valósággá váljanak!

fl Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése

Az MDP Központi Vezetősége 1956 július 20-án folytatta a második napirendi pont: A Politikai Bizottság beszámolója és a szocialista demokrácia kiterjesztéséről szóló határozati javaslat feletti vitát.

Az élénk vitában a Központi Vezetőség huszonnégy tagja szólalt fél: Kiss Károly, Nyers Rezső, Nógrádi Sándor. Galló Ernő. Szabó István, Non György, Vágvölgyi Tibor, Matolcsi János, Friss István, Andics Erzsébet, Földvári Rudolf, Horváth Márton, Szobek András, Kádár János, Szakaim József, Révai József, Somogyi Antal, Vas Zoltán, Bcnke Valéria, Marosán György, Suhajda József, Ács Lajos, Vida Gyula és Biró Zoltán elvtársak.

Kifejezésre juttatta a vita a Központi Vezetőség teljes egységét és összeforrottságát. A felszólaló elvtársak kivétel nélkül egyetértésüket fejezték ki a Politikai Bizottság megerősítésével, a beszámolóval és az előterjesztett határozati javaslattal, amelyhez többen kiegészítő javaslatokat fűztek. A Központi Vezetőség által kiküldött szerkesztőbizottság

az elhangzott javaslatok alapján módosított határozati javaslatot terjesztett elő, melyet a Központi Vezetőség egyhangúan elfogadott.

A második napirendi pont vitáját Gerő Ernő elvtársnak, a Központi Vezetőség első titkárának a zárszava fejezte be. \

Áz MDP Központi Vezetősége július 21Tén kibővített ülésen meghallgatta a Politikai Bizottság beszámolóját a magyar népgazdaság fejlesztése második ötéves tervének irányelveiről. A beszámolót Hegedűs András elvtárs ismertette. A vitában felszólalt Nagy Józsefné, Nagy Kálmán, Tausz János, Szalai Béla, Czottner Sándor, Bognár József, Farkas László, Szíjártó Lajos, Ács Ernő és Csergő János elvtárs. A Központi Vezetőség Hegedűs elvtárs zárszava után alapul elfogadta a második ötéves terv irányelveit és bizottságot küldött ki a végleges szöveg elkészítésére.

Az MDP Központi Vezetőségének ülése július 2I-én este véget ért.

Gerő Ernő elvtárs zárszava

Tisztelt Központi Vezetőség, Kedves Elvtársak!

A második napirendi pont vitája igen széles mederben folyt. Nemcsak abból a szempontból, hogy a KV huszonnégy tagja szólt hozzá a napirendhez — ami igen nagy aktivitásra, érdeklődésre mutat — hanem abból a szempontból is, hogy igen sokrétűen, sokoldalúan, sokszínűén vetették fel azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyek jelenleg pártunk előtt állanak, amelyek országunk népét foglalkoztatják s amelyeket nekünk a legközelebbi időkben meg kell oldanunk.

A vita azt mutatta, hogy a KV. tagjai nagy felelősség- érzettel foglalkoznak az előttünk álló kérdésekkel. Megmutatta ez a vita a KV összeforrottságát, megmutatta, hogy azok az intézkedések, amelyeket a PB. előkészített, s amelyeket a KV. jóváhagyott, s az a program, amelyet a PB. beszámolója, valamint a határozati javaslat tartalmaz, alapjában véve olyan politikai program, amely a Központi Vezetőség vitája alapján végrehajtandó némi módosításokkal, kiegészítésekkel, teljes mértékben megfelel azoknak a követelményeknek, amelyek jelenleg pártunk, országunk előtt állanak. Rendkívül fontos aláhúzni azt az eszmei — politikai egységet, amely kialakult a KV- ban és a kiegészített, megerősített PB körül. Erre pártunknak olyan szüksége van, mint az embernek a vízre, a kenyérre és a napfényre. Milyen volt a hatása a KV eddig nyilvánosságra hozott határozatainak, a PB beszámolójában foglaltaknak e terem falain kívül, a munkásosztály, a termelőszövetkezeti parasztság körében és általában a falun, az értelmiség soraiban, az egész országban?

Természetesen elvtársak, ilyen rövid idő alatt nem lehet teljes mértékben, véglegesen minden részletében és minden vonatkozásában értékelni és lemérni ezt a hatást. De egyrészt a KV tagjainak túlnyomó többsége maga is kint járt a dolgozók között, másrészt már az első éjjel rendkívül sok táviratot kapott a KV, amelyben a dolgozók helyeslik a hozott határozatokat, helyeslik a beszámoló irányvonalát és tartalmát. S ilyen táviratok állandóan érkeznek.

Ez azt mutatja, elvtársak, hogy helyes úton járunk. Ml nem kételkedtünk abban, hogy a munkásosztályban meg fogják érteni azt, amit a KV elhatározott.

Igaz, a munkások körében so- 1 kan sajnálkoztak azon, hogy

Rákosi elvtárs kivált a PB-ból és nem első titkára többé a KV-nak. A munkások, pártunk tagjai és pártonkívüliek azt mondották, hogy sajnálják, de megértik és helyeslik a KV határozatát. Mi pozitív jelnek tekintjük azt, hogy a munkások, de nemcsak a munkások, sajnálják, hogy Rákosi elvtárs kivált a PB-ból és nem első titkára többé a KV-nak. Rákosi elvtárs természetesen ugyanakkor továbbra is tagja a KV-nak, az Elnöki Tanácsnak, országgyűlési képviselő marad, stb. Ez magától értetődik.

Falun is — amennyire meg lehet ítélni — igen jó benyomást keltett a határozat és a beszámoló. Ezen sem kell csodálkozni. Nem okozott különösebb meglepetést, hogy a KV határozata és a beszámoló jó benyomást keltett nemcsak általában az értelmiségiek között, hanem olyan rétegeiben is, amelyek a KV ülése előtt bizonyos ellenzéki hangulatban vagy legalábbis várakozva, sőt némi elégedetlenséggel tekintettek a párt vezetésére és nem egészen helyes álláspontot foglaltak el. Ennyiben tehát pozitívan lehet értékelni a KV ülésének eddigi hatását. A második ötéves terv irányelvei, amely a következő napirendi pont témája lesz — nyilván fokozni fogja a kedvező hatást.

Természetesen hiba volna elbízni magunkat.

Teljesen helytelen volna abban a hiszemben élni, hogy most már megnyugodhatunk a babéralnkon, most már majd minden magától megy. Rendkívüli aktivitásra van szükség — sajtónk, rádiónk, a KV tagjai, a pártbizottságok, a pártszervezetek, egész párttagságunk részéről — nekünk kell megmagyaráznunk a KV határozatát és programját.

Az imperialistákat meglepte az, amit mi itt elhatároztunk, s egy kis időt veszítettek. Ne engedjünk nekik hosszú időt arra, hogy átmenjenek ellentámadásba, szervezzük meg mi a támadást. A támadás megszervezése alatt persze én nem azt értem, hogy kezdjünk most jobbra-balra kiabálni, összevissza handabandázni, hanem nyugodtan, meggyőzően, a KV határozataira, programjára támaszkodva mozgósítsuk az egész pártot, az egész népet a szocialista demokratizmus ki- fejlesztésre, az új ötéves terv teljesítésére.

Áz elvtársak kijelentették, hogy a határozati javaslatot alapul elfogadhatónak tartják, s ugyanakkor sok helyes észrevétel és kiegészítő javaslat hangzott el a vitában. Nem volna értelme, hogy mindezekre kitérjek, hiszen a KV

kiküldött egy tizenhat tagú bizottságot, amely az elhangzott javaslatokat megvizsgálja, megvitatja és ennek alapján módosításokat javasol a határozati javaslat szövegében.

A bizottság már ülésezett, megvizsgálta a javaslatokat, egyhangú megállapodásra jutott és a KV tagjai közt szétosztja a határozati javaslat új, kiegészített szövegét.

Szeretném röviden érinteni az úgynevezett területi átszervezés kérdését. A bizottságban az a vélemény alakult ki, hogy ezt célszerű megvalósítani, mert igen nagy előnyökkel jár. Rendkívüli mértékben egyszerűsíti és megkönnyíti a vezetést, mert a helyi tanácsok önállóságának kiépítésével párhuzamosan közelebb viszi a vezetést az alsó szervekhez.

A népfront kérdéséhez. Ezzel a határozati javaslat egy kicsit röviden foglalkozik. A bizottság javasolja:

ne csak azt mondjuk meg, hogy a kommunisták mit csináljanak a népfrontban, hanem világosan formuláz- zuk meg a határozati javaslatban azt is, hogy maga a népfront mit csináljon, hogyan dolgozzon.

Felmerült a vitában, hogy leszűkítjük a népfront hatókörét azáltal, hogy túlságosan megrakjuk kommunistákkal. Azt hiszem, az a tény egymagában hogy a népfront elnöke kommunista, a főtitkára pedig pár- tonkívüli, teljesen rendben van. Az nincs rendben azonban, hogy a többi titkár mind kommunista. Tudni kell azért azt is, hogy a népfront többi országos szervében a kommunisták kisebbségben vannak, például az Országos Tanácsban vagy az elnökségben.

Akadnak azonban olyan helyek is, ahol a kommunisták félig-meddig kívül vannak a népfronton. Ez sem helyes. Se az nem helyes, hogy kívül legyenek, sem pedig az, hogy minden posztot a kommunistákkal töltsünk meg, s ezáltal a népfront széles jellegét megszüntessük. Biztosítani kell, hogy a népfrontot ténylegesen a párt vezesse, de ez nem jelenti azt, hogy mindenüt* és minden szervben a kommunistáknak abszolút többségiben kell lenniök. Sőt, a vezető szervekben, fontos posztokon minél nagyobb számban ott kell lenniök, a legkülönbözőbb rétegeket képviselő pártonkívüli dolgozóknak. köztük' olyanoknak is, akik egy vagy más kérdésben esetleg még nem értenek velünk egyet.

A beszámolóban olyasvalami volt, hogy Somogy, Vas és Zala megye egyes községeiben a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban becsapták a Központi Vezetőséget. Természetesen nem akartunk senkit sem

csalónak nevezni. De azért meg kell mondani, hogy — enyhén szólva — nem egészen pontcean informálták a Központi Vezetőséget. Elsősorban a Zala megyei pártbizottságra gondolok. De hibák voltak, mint ismeretes Somogybán és Vasban is.

A DISZ-ben egyes elvtársaik kissé nehezményezték, hogy élesen bíráltaim meg őket. Elvtársak, én azt hiszem, hogy a bírálat olyan nagyon éles nem volt. Csupán arról volt szó, hogy a DISZ-ben vannak egyes elvtársaik, akik a Dísznek a harcát a párt vonalától eltérő irányban akarnák vinni.

A DISZ KV túlnyomó többségében szilárdan áll a párt oldalán.

A bírálatban egyes megtévedt elvtársakról van szó, s me* vagyok róla győződve, hogy ezek is — ha megmagyarázzuk nekik a dolgot — meg fogják érteni és helyes álláspontot foglalnak el; .

Befejezésül: a Politikai Bizottság azt gondolja, hogy a KV által jóváhagyott programunk megvalósításához nemcsak az eszmei — politikai alap van meg, hanem a szervezeti feltételek is megvannak. De

hatalmas aktivitást kell kifejtenünk és a gyakorlatban nap mint nap meg kell szerveznünk az életbe való átültetését annak, amit mi úgy foglaltunk össze a beszámoló címében, hogy pártegységgel a szocialista demokráciáért.

E jelszó mindkét elemének egyforma jelentősége van és csak együtt lehet a kettőt kivívni és megvalósítani azokat a feladatokat, amelyek pártunk, népünk előtt állanak. A pártegység, a KV, a párt eszmei-politikai egysége, szilárdsága az alapvető feltétele annak, hogy ezt a nagy munkát sikerrel elvégezzük. Az SZKP XX. kongresszusa nagy, hatalmas távlatokat nyitott a világ valamennyi kommunista- és munkáspártja, valamennyi ország munkásosztálya, a haladó emberiség előtt. Számunkra is hatalmas segítséget nyújtott. De a segítségnek a felhasználása és a gyakorlatba történő átültetése nálunk sem ment és nem mehetett teljesen simán, hiszen óriási a megvalósítandó feladat. A PB azonban úgy gondolja, hogy a KV-vel eggyéforrva megtaláltuk most azt a fonalat, amelyet kézbevéve az egész párt, minden kommunista odaadó segítségével, győzelemre tudjuk vinni a harcot a szocialista demokráciáért, az ország további felemelkedéséért, népünk életszínvonalának az emeléséért, a szocializmus diadalmas felépítéséért onszá* gunkban, (Nagy taps.)