Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)
1956-06-17 / 142. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK DUNÁNTÚLI IMÁD JHi^BbL JTb 'i” £ tsA BARANYA MCGYEI PA'R7BIZ0T J\Sa'(. £ ’S A MEGYE! TANÁCS L/iPJ XIII. ÉVFOLYAM, 148. SZÄM ÁRA: 50 FILLÉR VASÄRNAP, 1956 JÜNIUS 17 Otszázhetven méter mélyen Összekötik a két zobáki aknát Az ezerméteresnek tervezett zobáki ikeraknákban áprilisban érték el az aknamélyitok az 573. métert. Étre a mélységre jelölték a tervezők az akna első szintjének kiképzését. A rakodó kiképzése után június elején kezdődött meg két tknát összekötő főkeresztvágat kialakítása. Ahogy számították, *iég júniusban össze kell érniök a vágathajtó csapatoknak. Ez nagyobb lendületet adott a munkának és az csak fokozta, hogy az üzemvezetőség ötezer forint jutalmat helyezett kilátásba, ha határidőre lyukasztják a két vágatot. Az eddigi átlagos másfél méterrel szemt>en két méterre nőtt a napi előrehaladás • «áRfftóakná- ba-n. 1,235.000 forint jutalom Több, mint egy millió forint jutalmat osztottak ki a Pécsi Szénbányászati Tröszt fizikai dolgozói között a júniusi elszámolás alkalmával. Ebből az összegből 788 500 forintot a bányászok, 518 500 forintot pedig a szállítók és karbantartók kaptak a következő üzemenkénti megosztásban: pécsbányai bányászok 863 600, karbantartók és szállítók 130 700, szabolcsi bányászok 856 900, karbantartók és szállítók 104 300, vasasi bányászok 808 000, karbantartók és szállítók 148 400 forintot. Az újhegyi dolgozók között 90 300, a vegyesüzem dolgozói között pedig 44 800 forint jutalmat osztottak ki. Üdülnek a bányászok A Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozói ezév januárjától kezdve, június 12-ig összesen 103 üdülési beutalót vettek igénybe. A 103 beutalóval 87 dolgozó és 16 családtag üdült az ország legszebb üdülőiben, köztük legtöbben Hévizén és Siófokon a bányászüdülőben. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülése A Hazafias Népfront Országos Tanácsa szombaton délelőtt ülést tartott az Ország- ház Vadász-termében. Az ülés elnökségében helyet foglalt Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Rákosi Mátyás, Dobi István, Harrer Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökei, Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke, Mihály fi Ernő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Andics Erzsébet, az Országos Béketanács elnöke, Vass Istvánná, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. Szabó Pál elnöki megnyitójában megemlékezett a tanács legutóbbi ülése óta elhunyt Szalvai Mihály. Zsirai Miklós és Czapik Gyula tanácstagokról. Az ülés résztvevői egyperces felállással áldoztak emléküknek. Szabó Pál ezután bejelentette, hogy a magyarországi német dolgozók kulturális szövetsége csatlakozott a Hazafias Népfronthoz. A napirend elfogadása után Mihályfi Ernő, az Országos Tanács főtitkára terjesztette be az elnökség beszámolóját a népfront-mozgalom helyzetéről és további feladatairól. Mihályfi Ernő beszéde — Tisztelt onszágos tanács, azért gyűltünk össze, — kezdte beszámolóját Mihályfi Ernő, — hogy mérlegre tegyük Hazafias Népfront^mozgalmunk másfél esztendős munkáját, hogy levonva a tanulságokat, megvitassuk a népfront-mozgalom kibontakoztatásának új feltételeit, megerősítésének lehetőségeit, megnövekedett feladatait, s határozzunk a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének javaslatáról, hogy a Hazafias Népfront egyesüljön a békemozgalom- mal, a magyar nőmozgalommal és fűzze szorosabbra kapcsolatait a Magyar-Szovjet Társasággal. — A kongresszus óta eltelt másfél esztendő munkája nem volt hiábavaló. A Hazafias Népfront elősegítette népünk egységének megszilárdítását, felelősség- érzetének növelését, a dolgozók politikai aktivitásának fokozását. Emberek százai, ezrei és tízezred vállaltak részt abból 1 a munkából, amelyet népünk jólétének emeléséért, a béke megszilárdításáért, a demokratikus közélet fejlesztéséért, a szocializmus felépítéséért együtt kell végeznünk. — Hatalmas erő, nagy lehetőség van a népfront-mozgalomban. Élnünk kell vele! Élnünk okosan és bátran, mert ezt követeld a szocializmus ügye, hazánk felvirágoztatása, erre figyelmeztetnek történelmünk nagy tanulságai. — önként vetődik fel a kérdés, vajon éltünk-e minden lehetőséggel, vajon hűségesen sáfárkodtunk-e a ránkbízott feladatokkal? Meg kell mondanunk őszintén, hogy a másfél esztendő alatt — amely, ha történelmileg nem is nagy idő, de népünk történetében mégis jelentős események időszaka volt, — többet tehettünk volna. A továbbiak során az előadó a felszabadulás után létrejött magyar nemzeti függetlenségi front és a függetlenségi népfrontnak a munkásegység megteremtésében és az újjáépítés megszervezéséjjen végzett fontos szerepéről szólt. Majd a Hazafias Népfront megalakításának jelentőségéről beszelt, a vete kapcsolatos nézeteket és így elemezte helytelen folytatta: — Most az szükséges, hogy minél szélesebb körben megértessük: a Hazafias Népfront nem valamiféle politikai kirakat, nem formális dolog, a népfront-politika nagy, történelmi szükségesség, a szocializmus felépítésének a mi adottságaink között biztos, egyenes útja. — Ebben a tekintetben természetesen még sok téves nézetet kell szétoszlatnunk. Mindenki előtt nyilvánvalóvá kell tenni a népfront-politika lényegét és jelentőségét; A népfront ar -összes hazafias, demokratikus erők népi összefogása: a szocialista hazánk építését, népünk életét vezető munkásosztály szoros egysége a szövetséges parasztsággal és a haladó értelmiséggel és a társadalom többi hazafias rétegével. Világos, hogy szocializmust építő társadalmunkban a vezetőszerep az erre legrátermet- (Folytatás a 2. oldalon) Megírják Komló fejlődésének történetét A „Bányászati lapok“ legközelebbi különkiadását a Komlói Szénbányászati Tröszt vezetői és mérnökei írják. A különkiadásban Komló műszaki fejlődését és szervezését mutatják be. Az érdekesnek Ígérkező különkiadásban Vizi László, a Komlói Szénbányászati Tröszt igazgatója áttekintő képet ad Komló eredményeiről, és feladatairól. Bó- dai László, a komlói beruházások kritikai vizsgálatával foglalkozik majd. Gyovay László a földtani kutatásokról és a jelenlegi helyzetről számol be. Dzsida László a feltárás technológiájáról ír részletesen, Pozsgai Károly a komlói fejtéstechnikával, Király Árpád pedig a komlói bányák felfejlesztésével kapcsolatos villamosenergiaellátásról ír. Ezen kívül még számosán írnak a különkiadásban komlói problémákról. A különkiadás előreláthatóan július végén, vagy augusztus elején jelenik meg. Komló—Pécs versenye Komlói Szénbányászati Tröszt 96,5 százalék — Pécsi Szénbányászati Tröszt 91,7 százalék. A két tröszt üzemeinek párosversenyében is a komlóiak vezetnek, akik naprói-napra csökkentik hóeleji tartozásukat. Az üzemek párosversenye: » Kossuth-bánya 98,8 — András-akna 94,7 százalék. Nagymányok 110,9 — Béke-akna 93,9 százalék. Béta-akna 97,4 — István-akna 89.7 százalék. Szászvár 99,4 — Petőfi-akna 95,8 százalék. Széchenyi-akna 85,1 — Anna-akna 74,1 százalék. Faluró I—falur a Havanna Teklaíaluban Teklafaluban, a dohány baranyai őshazájában az idén először vetettek kísérletként Havanna magot. A cél az, hogy nálunk is meghonosítsák a Havanna dohányt. A palánták szépek és a teklafalu- si dohánytermesztők véleménye szerint jó e iményt érhetnek el. Jók a kilátások az itt már meghonosodott doA lakosság jobb ellátásáért Képünkön Frank Jánost, a Pécsi Bádogos KTSZ legjobb hegesztőjét mutatjuk be. Frank János egyike a megye 2000, szövetkezetben dolgozó iparosának. Ezeket az iparosokat, többéves gyakorlatukat, tudásukat, valamennyi munkahelyen, ahol megfordultak, becsülik, mert gyorsan, s jól végezték el azt a munkát, amelyet a lakosság már olyan régen várt. A második ötéves tervben országosam is, megyénkben is, a KTSZ-ek termelését 38 százalékkal kell emelni. Ezt a taglétszám növelése mellett a termelékenység fokozásával, kisgépek beállításával akarják elérni. A második ötéves tervben Pécs külterületein, s a falvakban több vegyes KTSZ-t akarnak létesíteni, ezek legfőbb feladata a lakosság közvetlen ellátása, a javítás, s a méretutáni egyedi termelés lesz. hányfajták terméseredményeire is, mert az idén a palánták is sokkal jobban sikerültek, mint tavaly. A gazdák reménykednek, hogy az idén is megismétlődik az, amiről még mindig beszélnek a faluban, hogy tavaly, amikor a teklafalusiak megkezdték a dohányszállítást az arra a napra kihozott 150 000 forint már a koradélutáni órákban elfogyott, Virágzik a paprika a gyöngyösmelléki Szabad Nép Termelőszövetkezet ötholdas kertészetében. Az öntözéses kertészetből hamarosan útjára indul Pécsre, Szigetvárra és Sellyére az első zöldhagyma szállítmányon kívül, a karalábé, a korai káposzta és a paprika. 1100 000 forint költséggel bekötőút épül Tót- szentgyörgyön. A több mint két kilométeres bekötőutat új módszerrel, alapozás nélkül építik. A szakemberek véleménye szerint ez sokkal jobb, mint a régi alapozásos útépí tés. A bekötőúton, amely a faluban 5,50 méter széles lesz, már az utolsó simításokat végzik és ha minden jól megy, körülbelül egy hónap múlva átadják a forgalomnak; Tisztán, fertőtlenítve várják az új termést a selylyei és a szigetvári járásban a Teményforgalmi Vállalat raktárai. A kétújfalusi telepen, ahol 300 vagon befogadóképességű raktár van, a meszelés, a fertőtlenítés után már megkezdték a szellőztetést, is. Ugyancsak itt pénteken értekezletet tartottak, amelyen Csicsai László telepvezető irányításával megtárgyalták a munkaerő, a szállítás és a tárolás kérdését) 3 000 ember fürdött meg a vasárnapi kedvezőtlen idp ellenére Harkányban. A gyönyörűen parkírozott, több mint 100 000 forintos költséggel felújított és 650 000 forint beruházással bővített Harkányfürdőn május közepétől június 14-ig több mint 21.000 ember fürdött meg. A fürdő vezetősége sze' rint 6.000 ember befogadására képes jelenleg a fürdő. Pattognak a Shampion gombák a nagyharsányi Ságvári Endre Termelőszövetkezetben, ahol az idén próbaként 30 négyzetméteren tenyésztenek gombát. A kísérlet bevált. A gombák szépek, igen sok köztük exportra is alkalmas. A termelőszövetkezet vezetősége most azzal a gondolattal foglalkozik, hogy gombatenyésztésre használja a pincéket, amelyek jelenleg kihasználatlanok. A hírek szerint a beremendi Dózsa Termelőszövetkezetben is megkezdik a gomba tenyésztést. Harc a peronoszpóra ellen Valahogy így lehet csak jellemezni azt a küzdelmet, amit a villányi szőlészetben folytatnak a jó termést ígérő szőlők megmentéséért. Villányban a fagykár nem számottevő, mondhatni semmi, de most a fokozott esőzés és fel- melegedés folytán peronoszpó- ra veszély fenyeget. A villányi egyéni gazdák szőlejében már találni olyat is, ahol a levélről a fürtre is átterjedt a peronoszpóra. Az állami szőlészetben megfelelő a védekezés: négyszer permeteztek és kétszer poroztak már, míg az egyéni gazdák legtöbbje egyszer, vagy kétszer^ Effv nénhez tartozunk Négy nyelven kellene írni ezt a vezércikket. Délszláv, német, román és magyar nyelvein. így tudnánk éreztetni, hogy egyformán szólunk megyénk minden dolgozójához, bármilyen nemzetiségű is. — Egyformán szólnak hozzájuk törvényeink is, egyforma joggal beszélhet saját anyanyelvén bármelyikük. Ez a haza a dolgozó nép hazája, s a dolgozó nép csak egyféle, akármilyen nyelven beszél is. ffs ezért, ha nem is négy nyelven, méeis egyformán szólunk dél- sz’áv./khoz, németekhez, románokhoz, magyarokhoz. Kilenc községben, negyvenegy más község dolgozóival együtt ünnepelnek ma a baranyai nemzetiségi dolgozók. S velük ünnepel a megye többi községe, városa, minden dolgozója. A más nyelvűek egyen- 1őségét, testvéri összefogását, barátságát ünnepeljük. Komoly ünnepi beszédek és vidám műsorok szólnak ma erről, dalban zengik és tánccal bizonyítják dé’szlávok, németek és románok, hogy szoros, széttéphetet- len kötelékek alakultak ki a magyar nép és az itt élő nemzetiségiek között. A mai nemzetiségi nap és a most kezdődő nemzetiségi hét annak az ünnepe, hogy sikerült legyőznünk az ostoba faji göeöt, amely felsőbb- és al- sóbbrendűekre osztja a világot. sikerült leküzdenü-nk az idegenkedést, ami az egymást nem értő embereket távoltartotta egymástól, sikerült elűznünk sok káros előítéletet. — C««k akkor értékelhetjük igazán ezeket a sikereket, ha arra gondolunk, hogy alig több, mint egy évtizeddel ezelőtt még a más nyelvűek egymásra uszítása volt a „hivatalos politika“. Alig több, mint egy évtizeddel ezelőtt még embereket gyilkoltak meg, csak azért, mert más volt a hajuk színe, mert másképp beszéltek, s mert nem tartoztak a világuralomra törő emberfajtához; A fasizmus lélekmérgező tanait hazánkban is embertelen tettek követték. A nemzetiségek közötti torzsalkodás — az „oszd meg és uralkodj“ elve alapján —. az elnyomóknak volt hasznos, mert amíg hatott az uszítás és egymást ütötte magyar, német, délszláv és román, nem vette észre, hogy az ellenség sem ez, sem az, hanem —bármilyen nyelvet beszéljen is — a kizsákmányoló, a vérrel üzletelő tőke. A közös ellenség legyőzése volt az alapja annak, hogy ma baráti egyetértésben ünnepelhet a megye minden nemzetiséire. De azért a múlt sem tűnt el nyomtalanul. Ritkán és leplezetten, de néha még_ mindig tesz kárt az idegenkedés. Amikor e-gy-egy falu kétféle ^nemzetséghez tartózó dolgozói csak azért nem lépnek be a szépen fo.-’/viő ts 7.-be, mert abban „mások“ vannak többségben, vrtv mert más nemzetiségű az e'nök — ebben is a gyűlölködő t szító múlt maradványát keresnünk. Amikor részeg leoőnvek bicskát nyitnak egy lánv kegyeiért, még előfordul, hogy borgőzös fejjel egymás nemzetét szidják. Egyre ritkábban, de még előfordul, s e; arra int, hogy meg tovább kel haladnunk a nemzetiségek kö zötti különbségek eltüntetésé ben. Jó alkalom erre az ilyei közös ünnepség. Különbségekről beszélve e kell mondanunk, hogy nem mindenfajta különbség eltüntetése a célunk. A jogokban, a munkában, : törvény előtt és a társad aim életben nem ismerünk el kü lönbségeket. De vannak olyat különbségek, amelyeket gon dósán ápolunk. A megyénkbe! élő nemzetiségiek gazdag kul turális, Inépművészeti örökse geiire kell gondolnunk. Ezel éppen azért olyan becsesek mert különlegesek, eltémel más vidékek népi hagyomá. nyaitól. Délszláv községein! népviselete, zenéje, tánca egy egy gyöngyszeme egész nép kultúránknak. A baranyai né metség inkább a gazdálkodás ban ért el különösen nagj eredményeket. Az itt élő ro mánok még csak most eresz tenek gyökeret, de magukka hozták sajátos népi örökségü két, amely új színekkel gazda gítja megyénk életét. Nem le hét célunk, hogy az ilyen kü lönbségeket is felszámoljuk. El lenkezőleg, nemzetiségi poljti kánk fontos része ezeknek ; népi hagyományoknak ápolás; és továbbfejlesztése. Elmond hatjuk, hogy soha annyi lehe tőség -nem volt a nemzetisé giek saját kulturális életénei fellendítésére, mint a felszaba dulás óta. Erre gondoljunk, h; felcsendül a dalosok hangja ; mai ünnepi műsorokon és dob ban a deszka a táncosok láb; alatt. Államunk féltő gonddal őr ködik a nemzetiségi lakossá] jogai felett. Nemcsak elvile,j jelenti ki, hogy a más anya nyelvű dolgozók gyermekei sa ját anyanyelvükön tanulhatnak, hanem iskolákat is létesí tett erre a célra. Ezekkel a iskolákkal érdekes tapasztalat ra tettünk szert. A valamely!] nemzetiséghez tartozó gyenme kék szívesen tanulnak sajá nyelvükön, de szüleik szíve sebben küldik őket magyar nyelvű iskolába, azzal az indo kolással, hogy később jó less ha magyarul tanult, hiszen ebben az országban akar bol dogulmi. Azért érdekes ez, mer kiderül belőle, hogy sok dől gozó paraszt tovább akarja ta níttatni, felsőbb iskolákba akar ja járatni gyermekét. Régei ezt csak naigygazdák tehettél meg. S érdekes azért is, mer bizonyítja, hogy az itt élő nem zetiség — bár örökségéhez hű en beszéli anyanyelvűt és ápol ja kultúráját — csak itt, eb ben a hazában tud már éln- nyoma sincs az olyan bús ha zavágyódásnak, ami iitt-ot megpendül még a délszláv d tórákon vagy német karéne kekben. Itt vannak otthon, ho va_ vágynának? Ezt vallják is szóval és tettekkel: egy né vagyunk mi, ha másképp ejt jük is a szót. Erről beszél a mai nemzeti ségi nap és a most kezdődi nemzetiségi hét. Pecsételjül meg a nemzetiségek barátsá gát, testvéri összefogását a ma ünnepségek sikerével is.
